Felszólalás adatai

JÁRVÁS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ígérem, nem leszek olyan hosszú - még ha normál felszólalásra jelentkeztem is -, mint az ellenzéki képviselőtársaim, de azt hiszem, azt azért el lehet mondani, hogy e törvénytervezet 1. pontjának részletes vitája kapcsán is kiviláglik, hogy egy rendkívül fontos és nagy horderejű problémáról van szó, olyannyira nagy horderejűről, hogy a probléma megszületése óta, 1992 óta folyamatosan születnek arra teóriák, vélt megoldások, amelyekkel ezt meg lehetne oldani.

Az előző kormányzati ciklusban is születtek erre vonatkozóan kísérletek, sőt megoldási tervezetek is. Az egyik ilyen tervezet az volt, amikor személyi jövedelemadó-kedvezménnyel meg lehetett vásárolni ezeket az üzletrészeket, aminek nyilvánvalóan voltak hibái, hiszen azért is függesztették fel, illetve szüntették meg ezt a megoldást.

A másik ilyen megoldás az volt, amikor a szövetkezetek támogatást kaptak abban az esetben, ha felvásárolták ezeket az üzletrészeket, és ennek az állami vagy kormányzati beavatkozásnak a révén egy 15 százalék körüli ár alakult ki a szövetkezeti üzletrészek terén. Ez elég hátrányos, még ma is érezni ennek a hatását, hiszen olyan intézkedés történt, aminek kapcsán nem volt érdemes többé megvásárolni ezeket az üzletrészeket. Úgy hiszik, úgy hitetik ma az emberekkel, hogy valójában ez csak ennyit ér, és meg is indult az erre való rájátszás, aminek az az eredménye, hogy ilyen összegekért nagyon sok üzletrészt felvásároltak.

Azt hiszem, nem vitatja senki, hogy a szövetkezeti üzletrész és a kívülálló üzletrész problémáját véglegesen meg kellene oldani, jó volna, ha az a magyar mezőgazdaságot nem terhelné tovább. Erre megoldást kell találni, hiszen amíg ez a probléma fennáll, addig az emberek, a tagok, illetve a nem tagok is azzal foglalkoznak, hogy hogyan tudnának ebből az útvesztőből, ebből a kátyúból kijutni.

Úgy érzem, az ellenzéki oldalon lévő képviselőtársaim jobbára ebben a küzdelemben a jogi személyiséggel bíró szövetkezeteket féltik, jobbára azoknak a pártján vannak - legalábbis én úgy érzem -, pedig egy falusi ember szemével nézve ez csak jókora joghalmaz, amiben elég nehezen tudnak eligazodni, egy olyan mesterkélt környezet, amiből nem tudnak kijutni.

A mezőgazdaságban viszont minden ilyen beavatkozás, ami történik, hosszú ideig hat. Nagyon hosszú ideig hat, ha fel lehet vásárolni, ha le lehet értékelni, ha el lehet adósítani ezeket a vagyonokat. Ez hosszú-hosszú ideig hat, és ez a hosszú-hosszú idő évtizedeket is el fog vinni a mezőgazdasági termeléstől.

Azt látjuk, hogy ma nem is annyira a termeléssel foglalkoznak a vidéken élők, nem ezzel foglalkoznak, hanem azzal, hogy hogyan lehet ezt a vagyont valamilyen irányba elmozdítani, elvinni. Több módszere van ennek, nem kívánok ezekkel most foglalkozni, elmondani, de valójában ez történik.

Ezt annyira problémásnak látom, hogy 1997-ben az egyik érdekképviseleti szervezet nagy vezetője nem tamáskodott elmondani úgy, hogy vegyék észre a tisztelt szövetkezeti vezetők, hogy egyfajta végjáték következik a mezőgazdaságban, és ez a végjáték pedig arra megy ki, hogy le kell nyúlni a környezetet. Ez a lenyúlás viszont megy, csőstül, jobbról is, balról is, minden irányból, és az álcája, az ernyője vagy úgymond panelja mindig a külső üzletrész-tulajdonosokra való hivatkozással történik. Bármelyik változatot tapasztalom, bármelyik változatot látom, mindig a külső üzletrész-tulajdonos ennek az indukálója, ami egyébként nem igaz, csak erre hivatkoznak.

Az is igaz, hogy a magyar mezőgazdaságnak tőkére volna szüksége, de azt hiszem, amikor Nagy Sándor képviselőtársunk ezt mondta, nem arra a megoldásra gondolt, hogy 4-5 vagy 10 százalékért felvásárolják ezeket az üzletrészeket, kft.-be viszik, majd pedig külföldi tulajdonba eladják, mint ahogy azt tette az előző kormány egyik mezőgazdasági minisztere is, sőt még azt megelőzően volt egy másik miniszter is, aki ehhez a megoldáshoz folyamodott. Nem hiszem, hogy ezek azok a példák, amelyek jók lennének, amelyeket követni kellene. Úgy szeretném, de sajnos a történelmi hordalék lassan eltemeti azt a megoldást, hogy az, aki földet szeretne művelni, a föld mellé eszközhöz is hozzájuthatna. Nem kívánom ezt minősíteni, de sajnos, ma egyértelműen látszik, hogy a magyar mezőgazdaság átalakulása folytán a földhöz jutás folyamata és az eszközhöz való jutás folyamata két külön utat jár.

(0.10)

A földhöz ma is ilyen-olyan föltételekkel hozzá lehet jutni, használatba lehet venni, ki lehet méretni, helyrajziszámosítani lehet. Sajnos, az eszközt nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lehet megvalósítani. És ebben a problémahalmazban egy csepp vagy egy rész maga a külső üzletrész-tulajdonos problémája, amelyre több megoldási lehetőség van. Ez is egy megoldási lehetőség. Én még nem hallottam olyat a tisztelt ellenzék részéről, hogy ebben a folyamatban egy picit előbbre lehessen jutni. Azt hallom és figyelemmel is kísérem, hogy ez a megoldás nem jó, a másik megoldás sem jó, a harmadik sem jó, sőt azt is el merem mondani, hogy azok a megoldások sem voltak jók - nem szerintem, hanem önök szerint -, amelyeket az elmúlt ciklusban megpróbáltak erre a problémára használni. Ugyanis legalább két módszer volt, és nem az én véleményemre maradt abba egy-egy módszer, hanem valamilyen oknál fogva nem folytatták ezeket a technikákat.

Azért úgy látom, hogy ma már ez a probléma nem olyan nagyságrenddel bír, mint amit egyébként mondanak, hiszen nagyrészt azoknak a külső üzletrész-tulajdonosoknak a száma és jelentősége, üzletrészértéke kisebb számmal bír, mert a szövetkezetek egy része részlegesen átalakult, más részük részvénytársaságba ment be mint külső üzletrész-tulajdonos, tehát vállalta, hogy részvénytársasági tag legyen, a szövetkezetek egy része viszont felszámolásra került. Amelyek még külső üzletrész-tulajdonossal bírnak, azt hiszem, ezeknek olyan megoldást kell találnunk, még ha állami pénzbe is kerül vagy bizonyos veszteségekkel jár abból a szempontból, hogy az államnak felelősséget kell vállalnia, hogy ezt a problémát megoldja, úgy gondolom, hogy meg kell oldani.

A másik, ami ezután következik: lényeges dolog, hogy mint külső üzletrészes ne termelődjön a következő időszakban, mert ha ez újratermelődik, akkor gyakorlatilag ez végeláthatatlan folyamattá fog válni, és az öröklési rend szerint az értékek csökkennek, a számok meg szaporodni fognak. Azért bízom benne, hogy a vita során még a mai nap folyamán több olyan véleményt is hallani fogunk, amely közelebb visz bennünket a megoldáshoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban)