Felszólalás adatai

Ezek a javaslatok az eredeti, a beadott törvénymódosítást, amely az alkotmánymódosításból fakad, jobbítják, azonban nem részletesen ezek tartalmához szeretnék hozzászólni, hanem annak a véleményemnek hangot adni és annak indoklását előhozni, hogy miért nem szerepelnek itt módosító javaslatok tőlem, illetve tőlünk. Részben az általános vitában, részben a bizottsági vitában, de most is szeretném elmondani, hogy mi a politikai döntésből származó szakmai megoldás irányával nem értünk egyet, ezért aztán finomítani, az irányt befolyásolni módosító indítvánnyal nem kívántuk, és ez nemcsak szakmai, hanem politikai állásfoglalás is a részünkről. Mi ennek az alkotmánymódosításból következő felsőoktatási törvénymódosításnak a szellemével nem értünk egyet, azzal, amit egyébként különböző módokon Osztolykán képviselő asszony próbál javítgatni, pofozgatni, és ezt helyesen és szakmailag megfelelő módon teszi.

Az a véleményünk, hogy ezt a kérdést, amely egy adminisztratív akadály, nem kívánjuk felvállalni. Úgy gondoljuk, hogy az az érvelés, amely akár itt az Országgyűlésben, akár a nyilvánosság más fórumain elhangzott, a megítélésünk szerint nem megfelelő, nem tudja orvosolni azt a problémát, amely az egyre növekvő számú értelmiségi szellemi kivándorlás kérdése, ugyanakkor semmilyen módon nem áll kapcsolatban azzal a gazdaságpolitikával, amely munkahelyteremtéssel kívánná megoldani a kivándorlást, mert nem nagyon látjuk, hogy munkahelyek jönnének létre azon fiatalok számára, akik diplomával rendelkeznek. Hasonlóképpen meglehetősen abszurd megoldásnak tekintjük, ez az általános vitában is elhangzott és a képviselő asszonyok és képviselő urak kedvéért mondom el, akik nem feltétlenül vettek részt minden egyes fordulóban, hogy itt 3, 5, 6 évnyi tanulmánynak megfelelő időhosszt kell a diploma megszerzése utáni két évtized alatt magyarországi munkahelyen vagy magyarországi munkavállalónál eltölteni.

Jelen pillanatban úgy látom, hogy Magyarországon az elhelyezkedés kérdését két évre nem lehet előre látni, nemhogy két évtizedre. Márpedig itt mégiscsak egy adminisztratív előírásról van szó, minimum a most bekerülő, a 2013-14-es tanévben tanulmányait megkezdő hallgató számára. Tegyük fel, hogy ő egy 3 éves képzés után szerzi meg a diplomáját; az azt követő, a diplomája megszerzése utáni 20 évre kell valamiféle vállalást tennie azzal, hogy most, 2014-ben aláír egy nyilatkozatot. 2014 szeptemberében tehát a felsőoktatásban állami ösztöndíjban részesülő hallgató aláírja azt, hogy az elkövetkező 23 éven belül, 3 plusz 20 éven belül ő egy, az állam által - most még egyszer nem részletezem - előírt kötelezettséget vállal.

(19.10)

De, amint mondtam, olyan helyzetbe hozzuk a hallgatót, amelyet ő ugyan aláírhat, csak nem tud belátni, mert objektíve nem teremti meg neki a politika azt a lehetőséget, hogy ezt a vállalását felelősséggel belássa. Ezeket a kérdéseket az előbb említett, az LMP-s képviselő asszony által tett módosítások csiszolgatják, jobb irányba viszik. Ugyanakkor a törvény eredeti szövegében és a módosított szövegben is van olyan kitétel, amit itt is szeretnék szóvá tenni és leginkább a tisztelt államtitkár úr és a felsőoktatási vezetés, a felsőoktatás-politikát jelenleg irányító vezetés szíves figyelmébe ajánlani, ez pedig nem más, mint a részösztöndíjak kérdése. Ismételten fölhívom a figyelmet, és tisztelettel kérem, hogy erre legyenek figyelemmel.

Szerintem ez a konstrukció semmire való, úgy gondolom, nem tudja betölteni a helyzetét, kötelezettségeket von, miközben felerészt nyújt, azt a pénzt, amely részösztöndíjakra kerül az állami költségvetésből, inkább ajánlanám az önök rendszerében teljes állami ösztöndíjba fordítani. Világos, hogy durván kettő az egyhez ennek a tartalma, de inkább tartom szerencsésnek, hogy több teljes állami ösztöndíjasunk legyen, mint kevesebb számú részösztöndíjas, mert ez a forma a jelentkezők körében sem népszerű, az intézmények sem tudnak vele nagyon mit kezdeni, és számos helyen előfordul.

Tisztelt elnök úr, ennyit kívántam elmondani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)