Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm én is a Ház minden résztvevőjét. Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, hogy a későbbi kritikai észrevételeim ellenére én támogatom ennek a programnak az elfogadását. Azt is szeretném előrebocsátani, hogy immáron ez a harmadik olyan program, amelyet az Országgyűlés előtt tárgyalunk. Az elmúlt évtizedekben erre már két alkalommal volt példa.

A korábbi határozat hasonló volt, de abban például dátummal szerepelt, hogy meddig kell az első intézkedési tervet elfogadnia a kormánynak. Itt csak az szerepel, hogy három hónapon belül. Ezt esetleg konkretizálni lehetne egy módosítóval. Én is kíváncsian várom, csakúgy, mint Tapolczai képviselőtársam, az intézkedési tervet.

A program preambuluma szerint „Magyarország az elmúlt években, évtizedekben jelentős jogalkotási lépéseket tett a fogyatékos emberek életminőségének javítása, önálló életvitelének és társadalmi integrációjának elősegítése érdekében”. Azt gondolom, hogy ezzel a mondattal vitatkozna az a több tízezer rokkant, akinek csökkentették, elvették vagy csorbították az átalakítások kapcsán a kedvezményeit.

A helyzetértékelésről szóló részből az alábbiakat érdemes kiemelni. A foglalkoztatás kapcsán azt írják, hogy az eddig megtett intézkedések ‑ mind az akkreditált foglalkoztatás átalakítása, mind a rehabilitációs kártya bevezetése ‑ eredményesnek bizonyultak. Nem tudom, hogy ezt mivel tudják alátámasztani, mert az adatok szerint még mindig nagyon kevesen tudnak elhelyezkedni, és sokan ellátás nélkül maradnak.

Az anyag egyik részében a következő adatok találhatók. A bér- és költségtámogatáshoz kapcsolódó 2014. évi hazai pályázaton 325 szervezet 30 524 fő foglalkoztatására nyert támogatást, amelyből 25 182 fő után részesülnek a munkaadók tartós foglalkoztatási támogatásban, és 5342 fő esetében tranzitfoglalkoztatásra vonatkozó támogatásban. A rehabilitációs kártyával 2014 júliusában 29 463 fő foglalkoztatására került sor 8211 cégben.

Az ideális állapot persze az lenne, amit Tapolczai képviselő úr is elmondott, ha nem kéne állami támogatásokkal, dotációkkal ösztönözni a munkáltatókat arra, hogy foglalkoztassanak megváltozott munkaképességű vagy fogyatékos embereket, de hát még messze van ez az idő.

A lakhatásról és a szociális alapszolgáltatásokról szóló résznél azt írja a program, hogy fontos szakmapolitikai feladat emellett a családban élő fogyatékos emberek segítése a közösségi alapú szolgáltatásokkal, szociális alapszolgáltatásokkal és magas minőségű lakhatási szolgáltatásokkal, hogy a lakóhelyükön, kényszerű költözések nélkül élhessék az életüket. A szöveg rendben van, ehhez képest csak megemlítem, hogy március 1-jével éppen megszüntették a méltányossági ápolási díjat, államtitkár úr, ami a nagykorú hozzátartozók gondozását segítette, és szigorították a házi gondozás szabályait is a közelmúltban.

Az akadálymentesítéssel kapcsolatban leírják: jelentős probléma, hogy az új épületek és szolgáltatások tervezése, illetve a meglévők átalakítása vagy átszervezése során a hozzáférhetőségi szempontok többnyire nem, vagy csak részlegesen érvényesülnek, így a probléma folyamatosan újratermeli önmagát. Azt is megállapítják, hogy a megvalósuló akadálymentesítési megoldások erősen eltérő színvonala mind a használhatóság, mind pedig a költséghatékonyság szempontjából beavatkozást igényel. Erről aztán lehetne mesélni elég sokat!

A konkrét beavatkozások kapcsán az alábbiakat érdemes még kiemelni. Az egészségügyi résznél arról írnak, hogy a gyógyászati segédeszközökhöz és az életvitelt segítő eszközökhöz való hozzájutás és a forgalmazások rendszerének teljes áttekintése a program egyik legfőbb célkitűzése. Ezek után olyan célokról írnak ‑ például definíciók tisztázása ‑, amelyek az előző programban is szerepeltek, illetve a végrehajtásról szóló beszámoló szerint elindultak vagy megkezdődtek. Igaz, ez abból is világos, hogy a gyógyászati segédeszköz-ellátás és -kölcsönzés rendszerének átalakítása még sehol sem tart. De máshol is jellemző az anyagra, hogy olyan célokat vázol, amelyek már az előző programban is szerepeltek. Ez mind csak újabb elismerése annak, hogy a kormány nem igazán halad a fogyatékosságügyi területen, és önmagát ismétli a cselekvések helyett.

A felsőoktatásnál pedig azt írják ‑ ezt említette Tapolczai képviselő úr is ‑, hogy meg kell teremteni a bilingvális oktatási módszer bevezetésének személyi feltételeit, illetve gondoskodni kell az igényekhez igazodó folyamatos utánpótlás biztosításáról. Ez is szerepelt, szinte szó szerint, az előző programban.

Itt jegyzem meg, több mint egy évet kellett arra várnunk, hogy az előző programhoz képest ez a program benyújtásra kerüljön. Azt a részét bizonyára én is értem, hogy személycseréket kellett a minisztériumban végrehajtani annak érdekében, hogy hozzáértő emberek kerüljenek a felső vezetésbe. De azért örülünk, hogy itt tárgyalhatjuk ezt a programot.

A szociális terület kapcsán leírják, hogy milyen fontos az alapszolgáltatások fejlesztése, valamint hogy a fogyatékos gyermeket vagy felnőttet nevelő, ápoló hozzátartozó kiégésének megelőzése, illetve társadalmi és munkaerő-piaci reintegrációjának érdekében fontos célkitűzés a fogyatékos személy otthonában nyújtott időszakos felügyeletet és segítségnyújtást biztosító szolgáltatások fejlesztése és bővítése. Ez utóbbi is szerepelt már korábban az intézkedési tervekben. Ehhez képest azt látjuk, hogy megszüntetik a méltányossági közgyógyellátást, a méltányossági ápolási díjat, sőt jelentősen szigorították a házi segítségnyújtásra való jogosultság kritériumait is.

Tisztelt Ház! Rá kell térnem most a komplex rehabilitáció ügyére. Önök a következőket írják: a komplex rehabilitáció rendszere nem képzelhető el az egyes, mindenekelőtt az egészségügyi, az elemi és a foglalkoztatási rehabilitációs területek hatékony összekapcsolása nélkül. E téren ezért a program által jelölt időszak legfőbb feladata a kapcsolódási pontok megteremtése, és annak biztosítása, hogy az egyes rehabilitációs szakaszok az érintett személy számára egységes beteg- és kliensúttá álljanak össze. Ha például még létre sem jött, akkor hogy gondolhatják komolyan a rokkantrendszer átalakításakor, hogy a rehabilitálhatónak minősített egyéneket majd rehabilitálni lehet, miközben ez az egész „technológiai sor” még nem jött létre? De nem ez volt a legnagyobb csapás véleményem szerint a megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos emberek rehabilitációját illetően. A legnagyobb csapás az volt, amikor Pósfai Gábort kinevezték az NRSZH élére, de hála a jóistennek, ő már nincs ott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A fogyatékos személyek és családjaikról szóló részben azt írják, hogy a hozzátartozók gyakran a munkahelyük elvesztése árán is vállalkoznak a fogyatékos személy segítésére, ennek következtében a család jövedelme drasztikusan csökken, életszínvonala romlik, ezért a hozzátartozók munkaerő-piaci reintegrációja érdekében különösen fontos a munkáltatók ösztönzése arra, hogy a fogyatékos személyt nevelő, támogató munkavállalókat speciális intézkedésekkel, például részmunkaidős foglalkoztatással, otthoni munkavégzéssel vagy rugalmas munkaidővel segítsék.

A másik fontos terület az akadálymentesítés. Ennek kapcsán azt írják, hogy országos koncepciót szükséges alkotni a helyi és helyközi viszonylatokban közlekedő járatok hozzáférhetőségének fejlesztéséről, amely a járművek akadálymentességén túl hangsúlyosan kitér az utasforgalmi létesítményekre, illetve a hozzáférhetőséget elősegítő szolgáltatásszervezési lépésekre. Ehhez képest a beszámolóból tudjuk, hogy a vasúti közlekedésnél mindössze hány állomáson valósult meg akadálymentes utasterek és mosdók kialakítása.

(17.00)

Nincs szó arról, hogy az akadálymentes környezet nemcsak a fogyatékos személyek számára fontos, hanem az idősek, nehezen közlekedők és a babakocsit használó szülők számára is. Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy az akadálymentesítésről szóló határidőket törölték a fogyatékosokról szóló törvényből még 2013-ban, mondván, hogy nem célszerű a törvényben újabb határidőket rögzíteni. Csak zárójelben jegyzem meg, miután először 2005-ig, majd 2013-ig kellett volna befejezni minden középület akadálymentesítését. Ebben nekünk is van sarunk, ezt el kell hogy ismerjem.

A hozzáférhetőségnél írnak arról, hogy a cél olyan információs és szolgáltató rendszer létrehozása, amely a hozzáférhetőséggel kapcsolatos felmérések adatainak tárolásával, értékelésével, bővítésével, a jó gyakorlatok összegyűjtésével és bemutatásával, továbbá műszaki és szolgáltatásszervezési tanácsadással segíti az akadálymentesítési kötelezettséggel érintett szervezeteket és ezzel a hozzáférhetőség színvonalának emelését. Ez is szerepelt már korábban, és ehhez képest még az EMMI akadálymentesítésről szóló weboldala sem működik, amiről a beszámolóban írtak.

Most rátérek az utolsó fejezetre. Az utolsó fejezetben a végrehajtásról írnak. Itt egy szó sem esik arról, ami az előző országos programban önálló fejezet volt, hogy mi van a kitűzött célok megvalósításához szükséges pénzügyi forrásokkal. Itt magamnak tettem legalább három felkiáltójelet. Szintén nem esik szó azokról az intézményekről, amelyek korábban szintén külön részben szerepeltek, így nem jelenik meg az Országos Fogyatékosügyi Tanács sem.

Tisztelt Ház! Sajnos lényegében egyik beavatkozási területen sem ad támpontot a program, hogy honnan hová akar eljutni, nincsenek számszerűsített célok; ahogy erre a határozat szövege is rámutat, az indikátorok kialakítása, alkalmazása a kormány hatásköre lesz. Ez pedig feltehetően majd azt jelenti, hogy olyan számszerűsített célokat fog megfogalmazni, amelyek teljesítése vállalható. Számos olyan ügy van, amely nem jelenik meg vagy csak nagy vonalakban, pedig a beszámoló szerint folytatni kellene a területen elindult intézkedést. Igaz, ez nem is konkrét intézkedési terv, ami előttünk van, ezt elismerem.

Néhány téma a sok közül: a látássérültek személyes rehabilitációjáról szóló elképzelések megvalósítása, az autista személyek támogatását segítő programok, az alanyi közgyógyellátás kiterjesztése. Az sem derül ki, hogy mennyi közintézmény akadálymentesítésére van még szükség összesen. Summa summarum, a Magyar Szocialista Párt kiemelten fontosnak tartja a fogyatékossággal élő személyek és családjaik támogatását, ezért támogatjuk ezt a programot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Viszontlátásra! (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)