Felszólalás adatai

DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az az érdekes helyzet alakult ki, hogy az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat a parlamenten kívül szélesebb körű és színvonalasabb vitát váltott ki, mint e Ház falai között.

Ezt a helyzetet elsősorban az ellenzéki pártoknak az a szokatlan hozzáállása okozta, hogy egyetlen módosító javaslatot sem nyújtottak be a törvénytervezethez. A szocialista és szabad demokrata képviselők csekély számú konkrét kritikai észrevételére nem kívánok részletesen reagálni egyrészt azért, mert a Magyar Orvosi Kamarától kölcsönzött problémafelvetéseikre a kormánypárti módosító javaslatok megfelelő megoldást kínálnak. Másrészt a kritika java a törvényjavaslat meg nem értéséből vagy tudatos félremagyarázásából származik.

Hallgatva a kritikát, egy lovas mondás jutott eszembe, így hangzik: ha nyeregben ülsz, és a ló farkát látod, nem biztos, hogy a lónak nincs feje. (Szórványos derültség a Fidesz soraiban.) A kormánypárti képviselők érzékenyen reagáltak az orvostársadalom, az egészségügyi dolgozók, az önkormányzati szövetségek észrevételeire, és kapcsolódó módosító javaslataikkal hozzájárultak ahhoz, hogy az elfogadásra kerülő törvény még szélesebb társadalmi konszenzust tükrözzön.

A kormány által is támogatott módosító javaslatok négy csoportba sorolhatók. A kormány támogatja azokat a módosító javaslatokat, amelyek az egyes egészségügyi szolgáltatások alvállalkozásba adása esetén előnyt biztosítanak az adott szolgáltatónál dolgozóknak. Eszerint a járóbeteg-szakellátásban rendelőt csak az ott dolgozóknak lehet alvállalkozásba adni, a teljes szakfeladat alvállalkozásba adása esetén pedig az ott dolgozóknak egyfajta elővásárlási, mondhatnánk, elővállalkozási jogot biztosít az indítvány.

A javasolt szabályozás szerint, ha az egészségügyi szolgáltató alvállalkozásba akar adni egy szakfeladatot, akkor először a helyben dolgozóknak kell ajánlatot tennie, és csak ha velük nem jön létre a szerződés, akkor fordulhat más alvállalkozók felé.

A javaslatok másik csoportja az egészségügyi dolgozók és nem csak az orvosok vállalkozási lehetőségeit bővíti. Így szabályozza a társas egészségügyi vállalkozás fogalmát, kiszélesíti az orvosi praxisközösség lehetséges jogi formáit, lehetővé teszi a szabadfoglalkozást az intézeti gyógyszerészek részére is. Némi elégtétel a törvény-előkészítők számára, hogy a szabadfoglalkozás lehetőségét az orvosok egy részének fanyalgásával szemben az intézeti gyógyszerészek örömmel fogadták.

A támogatott lényeges javaslatok harmadik csoportja az összeférhetetlenségi szabályokat teszi egyértelművé, illetve terjeszti ki az alvállalkozásokra is. E szabályozás kizárja, hogy a magyar egészségügyben a tőke szakmai befektetés álarcában piacot vásároljon. Úgy ítélem meg, hogy ezek a javaslatok több kisebb pontosítással együtt eloszlathatják a MIÉP megfogalmazott, a törvényjavaslattal kapcsolatos aggályait is.

Végül a kormány által is támogatott módosító javaslatok közül kiemelkedőek mindenekelőtt azok, amelyek az egészségügyi dolgozók szakmai szervezeteinek és a Magyar Orvosi Kamarának adnak többletjogosítványokat az egészségügyi átalakítás folyamata során. A Magyar Orvosi Kamara történetében először valódi szabályozási jogokat kap, meghatározhatja a vállalkozó és a szabadfoglalkozású orvosok ügyeleti, készenléti munkavégzésének szabályait.

Sajnálatosnak tartom, hogy a Magyar Orvosi Kamara küldöttgyűlése annak ellenére nem támogatta a törvényjavaslat elfogadását, hogy a 20-25 kormánypárti módosító javaslat kifejezetten a MOK jobbító szándékú felvetéseinek beültetését célozza a törvényjavaslatba. Ennél tovább az előterjesztő már nem mehetett, hiszen egy ponton túl az érdekek a betegek érdekeivel ütköznek, azzal ellentétbe kerülhetnek, és ilyenkor a kormány köteles a csendesebbek, a betegek érdekei mellett kiállni.

Nem támogattuk például a MOK-nak azt a kérését, hogy a törvény korlátozza az orvos károkozása esetén fizetendő kártérítés összegét, hiszen ezzel a kárt szenvedett beteg jogait rövidítettük volna. Végül is a törvény a betegekért van, az ő érdekükben, a jobban működő egészségügy érdekében vállalta a kormány a törvényjavaslattal és általában az egészségügyi átalakítással járó elkerülhetetlen konfliktusokat.

Tisztelt Országgyűlés! Ha rántottát akarunk sütni, akkor előtte a tojást fel kell törni. (Moraj és szórványos taps az MSZP soraiban.) Ha jó színvonalú egészségügyi ellátást akarunk, akkor meg kell alkotni az ehhez szükséges törvényeket akkor is, ha az sérti a régiekhez ragaszkodók érdekeit.

Kérem, hogy a kormány által támogatott indítványok, majd pedig az egész törvény megszavazásával járuljanak hozzá ahhoz, hogy az egészségügy számára korszakos változást hozó törvény megszülethessen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)