Felszólalás adatai

A pedagógusok munkahelyen történő tartózkodásának törvénnyel történő meghatározását indokolatlannak és bizonyos mértékig megalázónak tekintjük. Ma Magyarországon a heti kötelező munkaidő 40 óra. A 2010-ben készült OM-Tárki-PDSZ kutatás egyértelműen megállapította, hogy a pedagógusok átlagos heti munkaidő-terhelése 51 óra, amely közel 30 százalékkal magasabb, mint amennyi az ország többi munkavállalójára jellemző.

(16.40)

Ez az 51 óra 22 kötelező tanóra megtartása mellett értendő. Ezt akarják most önök tovább növelni, és az eredmény nem lehet más, mint a titkos hatástanulmányban is kiszámolt többezres pedagóguselbocsátás. A 62. § 5. és 6. pontjának alkalmazása esetén a pedagógusok óraszáma ugyanis jelentősen növekedni fog, így munkaterhelésük továbbfokozódik. Ez, tisztelt államtitkár asszony, jelentősen sérti az "egyenlő munkáért egyenlő bér" elvét, amely jelen pillanatban még benne van az alkotmányban, hiszen azonos feladatot végzők esetén nem azonos mennyiségű munkáért, vagyis többletmunkáért azonos illetmény jár majd.

A társadalomban a pedagógusszakma anyagi megbecsülése rendkívül alacsony. Az előterjesztők célja, amely ennek a tendenciának a határozott megváltoztatását célozza, igen tiszteletre méltó, de az előbb jelzett pontok törvénybe iktatása ennek ellenkezőjét fogja majd elérni.

Endrésik Zsolt képviselőtársam beszélt részletesen az életpályamodellről, ezért én csak röviden egészíteném ezt ki az LMP szempontjából.

Orbán miniszterelnök úr ugye sokadik őszödi beszédét tartotta hétfőn itt a parlamentben (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), és elárulta, ami nyílt titok volt: a pedagógus-életpálya finanszírozhatatlan, nincs pénz a 700 milliárdos csomagra. Ezzel azt is elárulta, hogy azt az alkut, amit önök a pedagógustársadalommal meg akartak kötni - több munkáért több pénz jár majd -, már megkötése előtt megszegték. Ez a "több munkáért több pénz" lett volna az az életpályamodell, amiről önök beszéltek, és a párhuzamosan bevezetett óraszámnövelés lett volna a lényege. Mi maradt ebből? A törvény megmutatja: több munka, de több pénz nem lesz.

Megjegyzem, a pedagógus-életpályamodell - egyetértve ismét jobbikos képviselőtársammal - szakmailag elhibázott, mert nem a pályakezdőket ösztönzi, nem szolgálja azt a célt, hogy a legtehetségesebb fiatalok válasszák a pedagógushivatást, mert csak 20-30 pályán töltött év után jelentene ez igazi vonzerőt. De ez mindegy is, hiszen a költségvetésből úgysem jut sem a fiatalabb, sem a tapasztaltabb pedagógusok érdemi béremelésére. Ami tény: a hivatalos KSH-adatok szerint az idei első félévben 10 százalékkal csökkent az oktatásban dolgozók reáljövedelme. Ezek után azt gondolom, képviselőtársaim, nem véletlen, hogy a Pedagógusok Szakszervezete levélben fordult hozzánk - és gondolom, önökhöz is -, hogy kérjük fel Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt, vonja vissza ezt a törvénytervezetet.

Röviden most a gyermekek jövőjéről szólnék, vagyis foglalkoztathatóságuk elősegítéséről a köznevelési törvény tervezete alapján. Önök a kompetenciafejlesztés háttérbe szorításával, a pedagógiai autonómia csökkentésével, a problémás tanulókkal foglalkozó pedagógiai munka nem megfelelő elismerésével, a korai fejlesztés, az utazó gyógypedagógiai és iskolapszichológusi hálózat háttérbe szorításával, a szakképzésben oktatott közismereti tárgyakra jutó órakeret lecsökkentésével hozzájárulnak ahhoz, hogy ahogy eddig is, ezután is funkcionális analfabéták, a jövendő munkanélküliek tömegei hagyják majd el az iskolapadot.

Aki itt volt délelőtt a szakképzés rendszerének átalakításáról szóló vitán, tudja, hogy többször elhangzott ez a probléma, és nemcsak ellenzéki képviselők szájából, hanem kormánypárti képviselők szájából is. Jelen pillanatban ma Magyarországon az írni, olvasni, tanulni alig tudó diákok kiáramlása az általános iskolákból megnehezíti a szakképzés reális megvalósítását. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Czomba államtitkár úr említette a szakképzési vitánál, hogy ez ugye nem a szakképzési vitához tartozó probléma, hanem a köznevelési vita problémája és a köznevelés szabályozásának a kérdése, ezért gondolom, hogy erről most nagyon fontos beszélni ennek a vitának a keretein belül.

Ugyanakkor a helyzeten még tovább ront az, hogy a szegregált oktatási formákat - amiről ugye egy komolyabb vitát lefolytattunk az előbb - helyezik önök előtérbe a köznevelési törvénytervezetben; ilyenek a kis létszámú fejlesztőosztályok, amivel egyébként Magyar Bálint próbálkozott korábban, de megbukott ez az elképzelés, vagy említhetném itt a délelőtt sokat emlegetett Híd-programot is.

És persze nagyon fontos pont, ami szintén érinti mind a szakképzési reformot, mind a képzett, dolgozni tudó, tanulni és vállalkozni tudó fiatalok képzésének a szempontjait, az, hogy önök leszállítják ebben a köznevelési törvényben a tankötelezettség korhatárát 16 évre. Képviselőtársaim, gondoljanak csak bele: jár két évet szakiskolába egy tanuló, és egy, azaz egyetlenegy évvel a képesítés megszerzése előtt azt mondják neki, hogy most már nyugodtan mehetsz, vége a tankötelezettségednek, menj dolgozni. Ha őt addig nem segítette az iskola, ha bukdácsolt, ha nem kapott egyéni fejlesztést, majd valószínűleg boldogan otthagyja az iskolát, hogy megkezdje több évtizedre is kinyúlható munkanélküli és alkalmi munkából tengődő pályafutását. Az eldobható, kiszolgáltatott munkaerő-termelésbe a köznevelési koncepció is ilyen formában beilleszkedik: leszállítja majd az írni, olvasni alig tudó, egyéni fejlesztésből kimaradt gyerekeket, hogy a kamarák és a kisvállalkozók kezdjenek velük valamit a szakképzés keretein belül.

Ez a probléma, tisztelt képviselőtársaim, fölmerült a szakképzési vita során, igenis olyan diákok mennek a szakképzésbe, a szakiskolákba ma Magyarországon, akik komoly tanulási problémákkal szenvednek, és ezzel a szakképzésnek kellene valamit kezdenie. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból, köztük: Ezért kellene megszüntetni!) A jelenlegi köznevelési törvénytervezet, amely előtt van, ezt a problémát nem fogja megoldani (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), de a szakképzési törvény tervezete sem természetesen. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Elfogyott az idő!) Egész...

ELNÖK: Képviselő asszony, bocsánat! Elfogyott az LMP ideje.

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm szépen; azt hiszem, a lényeget sikerült elmondanom. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)