Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország 18 éve szabadult fel a szovjet katonai megszállás alól. A szabadság mint régóta nem látott vendég köszöntött ránk. Joggal hitték sokan, hogy végre pozitív változások fogják követni demokratikus államrendszerünk hajnalát, de számtalan csalódást kellett átélnünk.

Az önállóság felelősséggel jár, és erről az ország vezetői megfeledkeztek. Megosztó, értékromboló törvények, gazdaságilag megalapozatlan határozatok, mindenféle szakmai hozzáértést nélkülöző döntések sorozata jellemezte az elmúlt időszakot. Egyesek önmaguk tévedhetetlenségét feltételezve csírájában elfojtották a nemzet érdekét szolgáló megegyezéseket.

Képviselőtársaim, ez a gyönyörű épület, Magyarország törvényalkotásainak helyszíne már önmagában kötelességet ró a nép által megválasztott küldöttekre. Számos hősies áldozatot követelt a múltban, hogy országunk megmaradt, és építheti jövőjét. Velünk él a világháborúk szörnyű viharaiban is helytálló magyar honvédjeink hazaszeretete, az 1956-os forradalmunk szabadságvágya. Az elmúlt század is bizonyítja, hogy az ezeréves magyar állam szilárd alapokra épült, és ki fogja állni jelen korunk veszedelmeit.

Korunk egyik legnagyobb átka a tisztességes és áldozatos vezetők hiánya. Nincs helye politikai kalandoroknak a nemzet irányítói között, akik képtelenek meglátni a döntéseikkel megváltoztatott emberi sorsokat, és hanyag makacsság jellemzi őket felelős viselkedés helyett. A gőgös modor és a beképzeltség már sok morális tragédiához vezetett.

December 5-e örökké gyásznap lesz Magyarország történetében. Külhoni magyar testvéreink megtagadása mély sebet vágott a nemzeti öntudatba, ami még hosszú ideig fájdalmas emlék lesz, de akiket összeköt az olthatatlan hit, közös kultúránk és édes anyanyelvünk, azok elválaszthatatlanok maradnak. A szavazás sikertelenségében közrejátszó hangemberek még hazaárulónak sem nevezhetők, hiszen a pénz és önös érdek ördögi árnyékában soha nem érezték át, mit jelent a magyar néphez tartozni. Lemoshatatlan szégyen marad, hogy társadalmunk olyan embert emelt miniszterelnöki székbe, aki a legaljasabb jelzőkkel illette saját nemzetét.

A múlt sérelmeit hosszan lehetne sorolni, de az elkövetett hibákból tanulva a jövő felé kell fordulni. Változások idejét éljük, az elnyomás évei alatt megkopott hazafias lelkület éledezik hamvaiból, és meg fogja teremteni a felemelkedéshez szükséges utat. Egy új korszak küszöbén állunk, amelyben a tisztesség nem lesz többé elfeledett fogalom. Az új generáció sok esetben eltorzított eszméket, tanításokat örökölt. De az igazság, mint tudjuk, akkor is létezik, ha tagadják.

Most még csak szélben sodródó mag a magyar értékrend, de idővel termőföldet talál, erős gyökeret ver újra, és királyi pompát megszégyenítő lombkoronát növeszt. Történelmünk számtalan példaképet rejt magában, akiknek áldozata és hőstettei csillagként fénylenek a jelen sötétségben. Az ifjúságnak fel kell nőnie ehhez a nemes hagyatékhoz.

Régen az idegen hadak jelentették a legfőbb veszélyt, most a romlott életfilozófiák értékromboló világa jelenti a kihívást. Felvenni a küzdelmet a dekadenciával hazánk jövője szempontjából elengedhetetlen. A problémák között sok olyan van, aminek megoldásához évtizedek munkájára lesz szükség, de lehetetlen nem létezik, hinni kell a holnapban.

A józan ész megfontoltságát és a türelmet nem szabad figyelmen kívül hagyni a döntéshozatalok során, de hiú ábránd azt hinni, hogy radikális változtatások nélkül eredményesen kezelhetőek az ország gondjai. Merni kell cselekedni, különben idegen érdekek fognak győzedelmeskedni, és az végzetes lesz számunkra. A szlovákiai nyelvtörvény ékes példája, mire számíthatunk a jövőben határozott nemzeti érzelmű politika nélkül. Bizalmam a magyar polgárokban töretlen, és él a remény bennem, hogy az elkövetkezendő tavasz új és jobb irányt fog hozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)