Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Szűréseket és kötelező szűréseket végezni minden közösségben lehet, indokolt. Végzünk itthon is, azért, mert tudjuk, hogy bizonyos életkorok, földrajzi hely tartalmaznak kockázatokat.

A migránsok esetében - amely ügyében azért mégiscsak azt mondanám, hogy a napokban hazánkon áthaladó menekültek ügyében - a helyzet az, amit ön mondott: nem ismerjük a kockázatokat. Ezért tehát a szűrés és kötelező szűrés bevezetése indokolt. Erről az alapról indulunk akkor, amikor a véleményünket megfogalmazzuk.

Ugyanakkor szeretném azt elmondani, tisztelt államtitkár úr, hogy az MSZP már júniusban kezdeményezte azt, hogy ezeket a szűréseket el kell végezni. Abban az időben azonban a kormányzati erőben némi zavar mutatkozott, mert az önök államtitkára azt állította, hogy nem kötelező új jogszabályt alkotni hozzá, és el lehet végezni ezeket a szűréseket.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd mondjak két adatot: június végéig 66 788 menedékkérőt regisztráltak, ugyanakkor 737 esetben végeztek szűrést. Kérdezem önt, államtitkár úr: mi volt a helyzet akkor, amikor ez megtörtént? Mondhatnám azt is, hogy jó reggelt kívánok, hogy fel tetszettek ébredni, hogy itt van az asztalunkon egy törvényjavaslat, amely előírja a kötelező szűrést. Az, hogy az államtitkáruk azt mondta, hogy nem kell ehhez külön törvényjavaslat, most legyen teljesen mellékes körülmény, beszéljék meg egymás között. Azt azonban, hogy már júniusban 66 ezer ember regisztrált, és ebből önök képtelenek voltak a szűrésig eljuttatni a nagy többségüket, csak 737 embert, ez komoly kormányzati hiba. Tehát azt mondom ennek a törvényjavaslatnak az ügyében, hogy támogatjuk, de amit önök tettek, az viszont baj.

Abban az időszakban, amikor azt mondtuk, hogy a jogszabályok elegendő lehetőséget adnak az alkalmazásra, önök azt mondták, hogy ez nem így van, és majd később történik valami. Támogatjuk ezt a javaslatot, de ez bizony komoly baj. És akkor, amikor az önök belügyminisztere a napokban bevallotta, hogy tízezrek utaztak át az országon regisztráció nélkül - erről eddig valamiért nem beszéltek -, na, ez még komolyabb baj.

(16.00)

Tehát most, amikor itt van előttünk ez a törvényjavaslat, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, akkor a kérdés jogosan merül fel, hogy mi történt eddig, miért nem volt ez a probléma ilyen komoly probléma, és miért nem intézkedtek annak ügyében, hogy ne csak riogassanak, hanem valóságosan is történjenek intézkedések.

Azt hiszem, hogy ennek a felvetése jogos és nem alap nélküli. Azért nem alap nélküli, mert a júniusi kezdeményezésünkre önök nagyjából vállat vontak és azt mondták, hogy majd történik valami. Nos, ez a valami itt van előttünk egy jogszabály formájában. Mi azt állítjuk, hogy abban az időszakban annak a bizonyos törvénynek az előírásai alapján, amelyet a menedékjogról szóló törvénynek neveznek, lehetett volna intézkedniük, mégis azt mondták, hogy várunk októberig júniustól, és letesszük ezt a javaslatot, amely gyakorlatilag meglévő passzusokat emel át egészségügyi szükséghelyzetekből.

Államtitkár úr, ha szigorúan a tárgynál maradunk, akkor csak annyit kellene mondanunk, hogy támogatjuk, és látni akarunk körülményeket, amelyek ezt a jogszabályt övezik, mert szeretnék néhány lábjegyzetet fűzni az eddig elhangzottakhoz.

Lábjegyzet 1. Mi van azzal, aki nem regisztrált? Mi történik vele? Mi van azzal, aki regisztrált, de mondjuk, börtönbe kerül az önök által elfogadott jogszabály alapján, egy közösségbe, ahol mondjuk, a járványügyi kockázatok azért mégiscsak egy kicsit nagyobbak, mint átutazva Magyarországon egy vasúti kocsiban vagy buszban?

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Lábjegyzet 2. Mi a következmény? Tehát milyen erőforrásokat tudnak mozgósítani önök ahhoz, hogy ezt a hatalmas feladatot elvégezzék? Mi a következménye ennek a törvénynek? Hiszen beszélni kellett volna arról is, hogy a szégyenlősen egészségügyi szolgáltatóknak és másoknak nevezett ott majd dolgozók ügyében vajon lesz-e elég erő arra, hogy elvégezzék ezeket a munkálatokat, magyarul, a szűréseket.

Szívesen hallottam volna arról, hogy vajon melyek lesznek azok az intézkedések, amelyek ebben a speciális esetben megtörténnek, mert ha azt gondolja államtitkár úr, hogy ez a jogszabály elegendő, akkor ön téved, ugyanis az ezzel kapcsolatos speciális előírások léteztek már eddig is hazánkban, de nem menekültekre alkalmazva, hanem járványügyi helyzetekre alkalmazva. Ennek az egészen nagy specialitása az, hogy ha hazánkban járványveszély van, azok az emberek ott laknak és ott maradnak, ezek az emberek viszont mennek. Mi történik, ha megállapítják, hogy valaki fertőző beteg, és a járvány kockázatait hordozza egyénként vagy akár érkező közösségként?

Lábjegyzet 3. Újra megkérdezném, mi a helyzet a nem regisztráltakkal, államtitkár úr, egyáltalán mi a helyzet azokkal, akiket valami, általam fel nem fogott oknál fogva a belügyminiszter úgy gondolta, hogy nem kell regisztrálni.

És végül, bízva abban, hogy a különleges helyzet kihirdetésére nem kerül sor, magyarul, az előttünk fekvő jogszabály, amely csak egy különleges helyzetben és egy kihirdetés után lép életbe, nem lesz, én ebben bízom, hogy nem lesznek ilyen járványügyi kockázatok, azért mégiscsak meg kell kérdeznem, hogy államtitkár úr, gondoltak-e ennek a jogszabálynak a megalkotása során arra, hogy a hazánkba érkező és átutazó vagy átszállított menekültek ügyében mi a helyzet azokkal, akik nem járványveszély lehetőségét hordozzák, hanem csak egyszerűen betegek.

Végül, miután a törvényjavaslat kapcsán nagyon sokszor hallottam kormányzati oldalról megnyilatkozni szereplőket, akik szívesen csoportosítottak adatokat és amelynek ön is folytatója volt az expozéjában, kérdezném, hogy mikor hangzik el a 66 ezer júniusig elment ember adata és a 737 szűrt ember adata. Mikor hangzik el annak az adata, hogy hány embert találtak járványügyi szempontból kockázatosnak eddig, mit tettek vele? Arra már nem is vágyom egyébként, hogy mondjuk, úgy hozzávetőlegesen bemutassák, hogy vajon milyen kockázatokat hordoz ebből a szempontból egy Borsod megyei falu és melyek ezek az adatok magyarországi vetítésben.

Kifejezetten az előttünk fekvő törvényjavaslatról beszéltem eddig. A mai nap elhangzott hozzászólásainak, főleg a napirend előtti hozzászólásainak ismeretében azonban muszáj elmondanom még egy dolgot. Államtitkár úr, különösen ön és mások itt a nap elején nagyon szívesen beszéltek arról, hogy hogyan lehet bizonyos kontextusba helyezni a menekültek ügyét, különösen úgy, hogy ki támogatja és milyen okokból őket és így tovább. Lehet ilyen vitát folytatni, ha színvonalas. Lehet, mert miért ne lehetne, hiszen én azokkal értek egyet az önök padsoraiból, akik azt mondták éppen a mai nap folyamán, hogy mindenről lehet vitázni. Lehet, ha színvonalas.

De, államtitkár úr, nem állom meg, hogy el ne mondjam a napirendi pont kapcsán, amit ön ma ebben a dologban elmondott, az nem egy színvonalas vita lehetőségét hordozta, hanem egész egyszerűen politikai idiotizmus volt, és ez sajnos, nagyon-nagyon sajnos azoknak a lenézése, akiket megtisztelhetnének azzal, az embereket, hogy lehetőség szerint valamivel színvonalasabb vitalehetőséggel és ismeretanyaggal traktálnák őket az ilyen teljesen infantilis beszólások és beszélgetések helyett.

Ezzel csak azt szerettem volna, és bízom abban, hogy a különleges állapot kihirdetésére nem kerül sor, bízom abban, hogy lesz elég erő és lesz elég ember az akkor már kötelező szűrések kezelésére, bízom abban, hogy a stabil járványügyi helyzet marad és nem válik kockázatosabbá, és végül bízom abban, hogy az előttünk fekvő papír nem egy újabb propagandaszempontot szolgált, hanem a valóságos cselekvés lehetőségét. Elnök úr, köszönöm szépen. (Horváth Imre tapsol.)