Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy viszonylag nagy és tartalmas jogszabály-módosításról van szó, ami nagyon sok elemet tartalmaz, és ennek megfelelően nagyon nehéz egységesen megítélni azt.

Előzetesen szeretném biztosítani államtitkár urat arról, hogy a javaslat nagyon sok olyan elemet tartalmaz, ami véleményünk szerint támogatható, és bizonyos egyszerűsítések szolgálják a társadalom érdekeit, viszont engedtessék meg, hogy ne azokat hangsúlyozzam, azzal a viszonylag sok szakasszal, amelyekkel egyetértünk, hanem néhány egyéb tényt hadd tisztázzak.

Nagyon-nagyon fontos ebben a tisztázásban az is, hogy magának az előterjesztésnek a hitelessége hogyan áll meg annak függvényében, hogy rengeteg olyan jogszabályhoz is hozzányúl a javaslat, amely az elmúlt öt évben keletkezett, és gyakorlatilag néhány dologban visszavont dolgokat, amelyek növekedtek és romlottak az előző időszakban.

Erre a törvényjavaslatra a kormányzati kommunikáció szerint az állami vezetőkre fordított kiadások csökkentése érdekében is szükség van. Önmagában ez mindenképpen üdvözlendő cél, és az olcsóbb állam felé vezető úton egy nagyon hasznos lépés lehet, de a javaslat megítélésekor azért érdemes egy pillantást vetni arra a képre, hogy honnan indult ez a kormány, milyen ígéreteket tett, és hogyan jutott a mostani állapothoz.

Azért fontos, hogy erről beszéljünk, mert a jogszabályi javaslat szemlélete legtöbb esetben a határidőkre koncentrál. Azt gondolja az előterjesztő, hogy ha mindenhol leszab egy kicsit a határidőkből, és mindenütt gyorsít egy kicsit, az önmagában elegendő a bürokrácia csökkentésének megvalósításához. Pedig nyilvánvalóan lényegesen több dologra van szükség, hiszen mindaddig, amíg a jogszabályi normák során szinte minden dologra önálló törvénnyel való egyeztetést és harmóniát kell vizsgálni, mindaddig, míg egy magas létszámú bürokratikus rendszert tartunk fenn, addig ez önmagában nem tud megvalósulni. És ez azért fontos, mert 2010 előtt a Fidesz többször felhívta erre a figyelmet, hogy az államapparátus, a minisztériumok tele vannak fölösleges, klientúra részére létrehozott, de az államapparátus működéséhez valóban szükségtelen posztokkal. 2010 előtt folyamatosan ez volt a Fidesz álláspontja, és a minisztériumok számának csökkentése látszólag abba az irányba ment, amit eredetileg ígért a Fidesz, vagyis egy karcsúbb, olcsóbb állam irányába. A valóság azonban nagyon gyorsan szétfoszlott, vagy a valóság szembesítette a magyar társadalmat, hogy nem teljesen a Fidesz által ígértek felé haladunk, mert nem volt komoly szándék a jobboldali kormányban a tényleges kiadáscsökkentés és a leghatékonyabb igazgatás megvalósítása.

Nyilvánvalóan nagyon sok adat van erre vonatkozóan, és azt azért látni kell, hogy a kormányzat összességében ezen javaslat ellenére felsült az állam átalakítására faragott tervével. Tehát hiába faragja most már öt éve folyamatosan, egyre nagyobb változtatásokkal a kormányzat, az államapparátusban dolgozókra költött összeg és valószínűleg a dolgozók létszáma is folyamatosan nő. Az Orbán-kormány egyik fő ígérete az volt, hogy radikálisan átalakítja az államot, ehhez képest az átalakítás valóban megtörtént, csak nem pozitív irányban.

Az előterjesztő Lázár János miniszter úr idén júniusban be is ismerte azt, hogy kudarcot vallott az államátalakításra tett törekvés, és újra kell gondolni ezt. Amikor kézbe vettük az előterjesztést, úgy tűnt, hogy ez az újragondolás esetleg megtörténhet, viszont csak néhány jogszabályi normában és a határidők csökkentésében látunk érdemi változásokat.

Nagyon sok mindenben a 2010-es állapotokhoz képest befolyásolja a statisztikai adatokat az önkormányzattól el, kormányba be történő központosítás, de pont az a központosítási irány, amit akár a vidéki önkormányzatok esetében láttunk, akár a KLIK esetében láttunk, akár a kormányzati kommunikáció esetében láttunk, ezzel teljes mértékben ellentétes volt. Ha bürokráciacsökkentésről beszélünk, akkor beszélnünk kell arról, hogy a költségvetési szervezeteknél foglalkoztatottak létszáma 2009-ben 247 ezer fő volt, majd 2010-ben már 251 ezer, 2011-ben 261 ezer, 2013-ra már 517 ezer, míg a múlt évre már 534 ezer fő volt az államapparátusban. Ha több mint duplájára növelem az apparátus létszámát, azt nehéz elképzelni, hogy ez a kormányzati költségek csökkenéséhez vezet.

Az önkormányzati dolgozók létszámánál ezzel szemben volt csökkenés, de még mindig egy jelentős növekedést élünk meg 2009 és 2014 között, és nemcsak egy mennyiségi csökkenés van, hanem egy minőségi romlás is, hiszen a központosítás nagyon sok esetben jelentős mértékben csökkentette a hatékonyságot.

Mondhatná azt az állam, hogy igen, de nemcsak a létszám befolyásoló, hanem a költségek is. De ha megnézzük az önkormányzatok személyi juttatásait és a költségvetési személyzeti juttatásokat, akkor szintén ugyanazt az arányt látjuk 2009 és 2015 között egy folyamatos növekedésben. Ugye, 2014-ben már 1800 milliárdot meghaladó költséget fordítottunk a központi költségvetési szervek juttatásaira.

Nyilvánvalóan mindig mondják, minden bizonnyal nem véletlenül, hogy fejétől bűzlik a hal, hiszen ugyanez van a kormányzat közvetlen vezetésében. 2010-ben köztisztviselők, kormánytisztviselők és közalkalmazottak között 12 ezer vezető volt, 2014-ben már 5 ezerrel több, 17 ezer. A növekedés mögött részben a közszféra bővülése is állt, az önkormányzatoktól is vettek át vezetőket, ugyanakkor összességében mind a költségnövekedés, mind a létszámnövekedés egyértelműen azt eredményezte, hogy egy komoly bürokrácianövekedés valósuljon meg az elmúlt öt évben.

Az ennek a visszabontására tett törekvés lehet hasznos, viszont rejthet kockázatokat is. Nyilvánvalóan az olyan szabályok, amelyek például az egészségügyi hatósági eljárásokat, társadalombiztosítási eljárásokat egyszerűsítik, részünkről is támogatandóak, és azokat szívesen és örömmel támogatnánk önmagában. Azonban egy másik szegmens, a környezetvédelem, energia- és vízügy esetében már nincs meg részünkről ugyanaz a támogatás. Mindaddig, ameddig a kormányzat nem ismeri fel, hogy természeti erőforrásokkal, környezet-egészségügyi kérdésekkel kapcsolatban nem lehet gyorsított határidőben döntéseket hozni, ha nem látja azt, hogy már az elmúlt időszak is milyen problémákat okozott, akkor gyakorlatilag nem látja azt a valóságot, hogy miért keletkeznek olyan botrányok, mint Villánykövesden az építés ügye vagy Balatonfenyvesnél a négyhektárnyi Balaton privatizációja, amikor sem arra nem volt ideje az eljáró hatóságnak, hogy a közmeghallgatásokat megtartsa, sem arra, hogy megfelelő életciklusban, mondjuk, vegetációvizsgálatot végezzen arra, hogy annak milyenek is lesznek az ökológiai hatásai.

Tehát mindaddig, ameddig a szociális, foglalkoztatási, egészségügyi és társadalombiztosítási egyszerűsítéseket tudjuk támogatni, addig a környezetvédelem, energia- és vízügy területén a módosítások túlnyomó többsége véleményünk szerint nagyon komoly kockázatot rejt, és ezeket önmagukban nem szeretnénk, hogy változzanak.

Az ügyintézési határidők a Ket.-ben meghatározott általános ügyintézési határidőkhöz való igazítása kiterjed az előzetes vizsgálati eljárásra is, a közmeghallgatás esetére, és jelen pillanatban sem tudják már a hatóságok megfelelő ütemben, ügyintézési határidők jelenlegi időhosszában betartani az ezzel kapcsolatos szabályokat. Ha ezt tovább rövidítjük, még inkább ellehetetlenítjük a hatóság munkáját, és még inkább megsértjük azokat az ügyfeleket érintő jogokat, hogy tájékozódni tudjanak a saját környezetüket - és nem csak természeti környezetre gondolok ‑ érintő ügyekben.

Ugyanígy nagyon aggályosnak tartjuk a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosítása kapcsán, hogy szintén a Ket.-ben meghatározott általános ügyintézési határidőkhöz akarják igazítani a jogszabályokat, mert a szakhatóságként eljáró természetvédelmi hatóság korábban kormányrendeleti szinten szabályozott ügyintézések idejének meghatározásával már így is szűkített körben vizsgálta a fokozottan védett és védett fajok érintettsége esetén az eljárások lehetőségét. Most a kormányhivatalba bekerülve a környezet- és természetvédelmi hatóságnak még szűkebb a tere, és miután idáig sem volt megfelelő az ezzel kapcsolatos szabályozás, ez bizonyosan nem lehet így önmagában támogatható részünkről.

A víziközmű esetében ismét olyan szabályozások változnak, amelyek szerintünk is szolgálják a társadalom érdekeit, amiket szívesen támogatnánk. Viszont amikor odaérünk az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény módosításához, ott már megint olyan határidő-csökkentések vannak, amelyek gyakorlatilag arra irányulnak, hogy lehet kizárni a szakhatósági hozzáértést és hátteret.

(12.00)

Hiszen ha nem vizsgálhatunk teljes ciklusában ilyen kérdéseket, nem lehet jó döntéseket hozni. A javaslat itt nem bürokráciacsökkentésről, hanem az engedélyező hatóságok kontrollszerepének a mérsékléséről szól. A kontrollszerep mérséklése ilyen eljárásokban kifejezetten veszélyes, és hosszabb távon semmiképpen nem szolgálhatja a magyar állampolgárok érdekeit, így ezzel nem tudunk egyetérteni.

Ugyanígy a földgázellátásról szóló jogszabály, a hulladékokról szóló jogszabály és általában a hulladékgazdálkodási és közszolgáltatási tevékenységek minősítéséről szóló jogszabály szerintünk tartalmaz kockázatokat, amelyeket esetleg újra kellene gondolni. Ezekkel kapcsolatban, ahol kifogásaink vannak, természetesen fogunk módosító indítványokkal élni, annak érdekében, hogy az összes többi pozitív változást, amikről beszéltem, támogatni tudjuk.

A földügy és mezőgazdaság területén egyértelműen látszódik a szándék, hogy néhány esetben pozitív lehet a változás, egyszerűsödhet a földrendező bizottságok árverésének menete, viszont kérdés az, hogy nem rejt-e majd ez is kockázatot, nem rejt-e olyan veszélyeket, amelyek a közélet tisztaságát veszélyeztetik ezekkel a rövidítésekkel.

Szintén felmerül az, hogy ha az állattenyésztésről szóló ’93. évi CXIV. törvény módosítása kapcsán a tenyésztő szervezet elismerésére irányuló eljárás rövidül, az jelent-e gondot. Nem jelent, kifejezetten jó, hogyha hat hónapról négy hónapra rövidül, mert ez elégséges idő. De ez nem jelenti azt, hogy néhány dologban szintén segítséget jelentene az általános változás, hiszen például az állatok védelméről és kíméletéről szóló ’98. évi XXVIII. törvény módosítása azért probléma, mert itt lényeges változások vannak, és a szövegezés gyengíti az állatotthonok létesítésének engedélyezését, és megszünteti az állatmenhelyek létesítéséhez és fenntartásához szükséges vagyoni fedezetet. Ezek az egyszerűsítések további kockázatokat jelenthetnek, és az államtitkár úr talán figyelemmel kísérte úgy a médiát az elmúlt időszakban, hogy az elmúlt egy évben több ilyen, ezzel kapcsolatos állatvédelmi botrány is napvilágot látott, ami miatt újra kellene ezt gondolni.

A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növény­orvosi Kamaráról szóló jogszabályok változásait szintén kívánatosnak tekintjük, tehát szintén olyan, amit lehet támogatni. Viszont az MVH, tehát a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal támogatási jogszabályaival kapcsolatos határidőket támogatandónak ítéljük, de nagyon sok más lehetőséget látnánk. Jelen pillanatban a mezőgazdasági termelők úgy tudnak folytatni mezőgazdasági termelést, ha a földhivatalokban a jogszerű földhasználatukat bejelentik, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelő arra tud, mondjuk, támogatást igényelni és ott dolgozhat, ahol a földhivatal bejegyezte a terület használatát a tulajdonosi jogtól függetlenül. Ezeknek külön az MVH-s nyilvántartása úgy, hogy az nem hasznosítja semmilyen formában a földhivatali meglévő adminisztrációt, nem helyes, jóformán úgy nyilatkoztatjuk a gazdálkodókat, hogy az MVH szúrópróbaszerűen ellenőrzi csupán azt, hogy az MVH-s birtoknyilvántartással ez milyen viszonyban van. És az ilyen háttér nem pusztán a gazdálkodók adminisztrációs terheit növeli meg jelentősen, hiszen évről évre kis térképeket rajzolgatnak és csinálják a támogatási kérelmüket, hanem bizony megteremtik a lehetőséget az olyan visszaélésekre, ami 2013. év végén robbant ki, ami a területalapú támogatásokkal való visszaélésnek engedett teret, hiszen találomra, hasraütésszerűen rajzoltak be emberek, mert nem kellett az MVH-nak a földhivatal nyilvántartását közvetlenül használnia. Tehát az ilyenek még további egyszerűsítéseket jelenthetnének.

Ugyanígy az állattenyésztésről szóló ’93. évi CXIV. törvény módosításában vannak olyan elemek, amelyeket szívesen támogatunk, ügyintézési határidők csökkentését, a tenyésztő szervezetek elismerésére irányuló eljárásokat, ugyanakkor jó lenne az, hogyha az állatnyilvántartás jogszabályi hátterét is lehetne egyszerűsíteni, hiszen eltérő fajtájú egyedeknek a tenyésztő szervezeteknél teljesen eltérő a nyilvántartása, van marhalevél, lóútlevél, juhoknál a fülszám, és ez mind-mind egy-egy tenyésztő szervezetnél külön kerül regisztrációra. És most, amikor folyamatosan a mezőgazdasági termelőknek ezeket is nyilván kell tartaniuk, és a KSH-n kívül már mindenféle más adatszolgáltatásra kötelezettek, például az agrárkamara felé, akkor ezek az egyszerűsítések, amelyek felhasználják a központi nyilvántartást, jelentős mértékben tudnák csökkenteni az adminisztrációs terheket.

Tehát az agrár- és mezőgazdasági témában a benyomásunk az, hogy támogathatók az egyszerűsítések, de sokkal, de sokkal több lehetőség lenne, és pusztán határidők csökkentésével nem biztos, hogy elérjük azt a hatást, amit el szeretnénk érni.

A halgazdálkodási, erdőgazdálkodási jogszabályok, közlekedési szabályok részünkről támogathatók lennének, mindegyik véleményünk szerint szolgálhatja azt a fajta kormányzati célkitűzést, amiről a jogszabály összességében szólni kívánt.

Arra fel kívánjuk hívni a kormányzat figyelmét, hogy mindezen normák, amelyekről beszéltünk és mindezek esetében, amelyekről módosító indítványokkal élni is fogunk, további kormányzati intézkedések szükségesek. Csak a jogszabályi változtatásokkal nem lehet megteremteni a bürokráciacsökkentés céljait, hanem ehhez bizony az is kell, hogy vissza kell bontani az ezzel kapcsolatos költségeket. Beszéltem a felszólalásom elején az állami vezetők költségeiről, ugye, az állami vezetők teljes havi fizetése jelen pillanatban bruttó 190 millió forint havonta, és egy év alatt 2,3 milliárdba kerülnek, és Orbán Viktor kormányfőhöz a 10 minisztere által 55 államtitkár és 99 helyettes államtitkár tartozik, jelentős mértékben megnövelve a korábbi állapotot.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát mindezek, az átláthatatlan közigazgatási struktúra hogyan tud megváltozni, ehhez kiegészítő kormányzati törekvések feltétlenül kellenek. És ehhez jönnek a jelen törvényjavaslattal érintett pluszjuttatások is, mint például a szolgálati autó sofőrrel együtt, amelyek pluszlétszámokat és költségnövelést teremtenek.

A törvénymódosítási javaslat annak teremti meg a lehetőségét, hogy a kormányzati irányítás vagy felügyelet alatt álló szervezetek, mint például a központi hivatalok, kormányhivatal vezetőinek juttatásai, ne valamely állami vezető juttatásához igazodjanak, hanem a kormány saját hatáskörében legyen jogosult e juttatások rendeleti szintű szabályozására. Ezt valamilyen szinten aggályosnak tartjuk, és jó lenne, hogyha nem így valósulna meg, hanem központi szabályozással.

Ez a törvényjavaslat nagyon sok javaslatot tartalmaz, ami számunkra támogatható, és nagyon sok hiányt, amit még bele kellene építeni. Arra kérem az előterjesztőt, hogy legyen nyitott majd a módosításokra és a javaslatokra, amelyek ezzel kapcsolatban felmerülnek. Köszönöm, elnök úr.