Felszólalás adatai

MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem megyek bele a történészvitába, mert egyrészt nem az én asztalom, bár szívesen tenném. Arra azonban szeretném felhívni kedves képviselőtársaim figyelmét, hogy tényekről nem igazán lehet vitatkozni, de ha a tényeket értékeljük, az már nem biztos, hogy történészi vita; de ha mégis az, akkor azt gondolom, nem elsősorban a parlamentben a helye, még akkor sem, ha a Szent Koronáról beszélgetünk.

"Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal / Kellene: honnan jössz, - azzal, ecsém: hova mész!" Ezzel akartam kezdeni, ezzel az illyési gondolattal; ő egy népfinek írta ezt a verset - én a tisztelt Fidesz vezette kormánynak javaslom, a figyelmébe ajánlom: a kérdés ma nem az, hogy honnan jövünk, hanem hogy hova megyünk. És azt hiszem, a mai vita is akörül forog, hogy a múlt megidézése egyben a múltba fordulást jelenti-e, vagy pedig a jövőbe nézést.

Idézni szeretnék: "Kettős értelemben is hiányzik a társadalmi egyetértés. Nem szabad megosztani az eltérő állásponton lévőket ilyen fontos és egyetértést igénylő kérdésekben. Másfelől az ország 25 százalékát kitevő protestánsok, nem beszélve a szekularizált rétegekről, jogosan protestálhatnak." Ez nem egy ellenzéki beszéd; egészen pontosan ellenzéki: 1991. március 5-én Németh Zsolt, a Fidesz képviselője mondta, aki azóta, úgy tűnik, erőteljesen megváltozott. Azt szeretném azért hinni, hogy azon, hogy "szekularizált rétegek", körülbelül azokat érti a jelenlegi államtitkár úr, akik föltehetően humanista értékek szerint másképp mérik a világot.

"Mi, keresztény magyarok, Szent István Magyarországa nem vagyunk másság, mi nem vagyunk szubkultúra; más lehet hozzánk képest más, de mihozzánk képest más." - Semjén Zsolt egyházügyi helyettes államtitkár mondta egypár hete. Mi a gondom ezzel? S tulajdonképpen itt van a gondom a törvénnyel is. A törvény nem arra született - és látszik a célon is -, hogy konszenzust, megegyezést hozzon létre egy ilyen fontos kérdésben, hanem egyre nyilvánvalóbb az a szándék, hogy igenis megosszanak bennünket, és igenis ez olyan vitát gerjesszen, aminek az eredménye nem az ország javát szolgálja.

Pető Ivánnak délelőtt a frakció nevében elmondott vezérszónoklatával teljesen egyetértek, ezért csak egy mondatot szeretnék most abból idézni: "Egy olyan törvény, amely az ország érdekét közös akarattal végrehajtható tettekben látja, az elfogadható; egy olyan törvény, amelyik megosztást szolgál, az SZDSZ számára nem elfogadható."

Hende Csaba államtitkár úr október 18-án késő este Bauer Tamásnak válaszolt egy napirend utániban: "Amiről ön beszélt, azt nem koronának, hanem Szent Koronának hívják, néhány száz éve már. A Szent Korona megbocsát, de nem felejt."

(18.50)

Kicsit ijesztő ez, azért én azt gondolom. Magam katolikus vagyok, tudomásul veszem, hogy a szent az az én számomra fontos, de ebben az országban éppen az előbb idézettek szerint nemcsak katolikusok élnek, hanem nagyon sokan mások is, akiknek a szent alkalmasint nem azt jelenti, mint államtitkár úrnak, ezért valakit ebben a parlamentben megróni, azt gondolom, egy kicsit ugyancsak kirekesztő.

Képviselőtársaim közül bizonyára sokan jártak Párizsban, valószínű, fönn voltak a Montmartre-on is, a Mártírok hegyén, föltételezem, megnézték a Sacré Coeurt is, azt a gyönyörű székesegyházat, és talán még arra is volt figyelmük, hogy amikor kijöttek, egy kis utcát úgy hívnak, hogy Rue Labarre. Ez a Labarre egy szabadgondolkodású francia lovag volt, akit a XVI. vagy XVII. században egy körmenet elmenetelekor, amikor nem vette le a kalapját, szabályszerűen széttéptek. Párizs szobrot állított Labarre-nak, az ő utcája ott van a Sacré Coeur szomszédságában, teljes harmóniában, senki nem botránkozik meg rajta, és érdekes módon ez a Franciaország ma élen jár abban a kulturált jóléti polgári államban, amelyhez mi csak menni akarunk. Tartok tőle, hogy ezek a viták nem fognak odavezetni.

Szeretném elmondani még azt is, hogy itt hazaszeretetről is sok szó esett. Azt gondolom, nincs uniformizált hazaszeretet, másként szeretem én a hazámat, másképp, mondjuk, az államtitkár úr vagy a patkó másik oldaláról bárki, kétségbe vonni azonban ezt a hazaszeretetet, azt gondolom, senkinek nincs joga.

A vitáról, s egyáltalán hogy van-e értelme a vitának. Ismét idéznék, Varga István képviselőtársam mondta 1999. szeptember 6-án: "a kétkedőket biztosíthatom, hogy a magyar Szent Korona itt lesz január 1-én az ország Házában". Nem vitatom, hogy itt lesz. Mert végül is ez csak többségi akarat kérdése. De ha ezt szeptember 6-án ilyen bátran egy kormánypárti képviselő ki meri jelenteni, akkor én tartok tőle, hogy ezen a részén legalábbis szalmát csépelünk.

Akik a történelmet szeretik és ismerik, tudják, hogy a honfoglalás nem 896-ban, hanem 895-ben volt. Mikor az akkori millenniumra készültek, nyilvánvaló volt, hogy nem fognak elkészülni időben azok a csodák, amik végül is ezt az ünnepet méltóvá tették, ezért találtak két-három történészt, föltehetőleg kellő finoman meg is kenték őket, és nagyon gyorsan kiderítették, hogy ez a honfoglalás 896-ban volt, ma már tudjuk, hogy ennek megfelelően a millennium is akkor volt. Nos én ezt csak azért említem, megint hivatkozva Pető Ivánra, hogy emlékezzünk rá, hogy 1001. január 1-jén koronázták, ha igaz, Istvánt, tehát nem jövő év január 1-jén kellene nekünk ünnepelni, hanem egy év múlva. Én tudom, hogy nem készülnek különleges dolgok erre a millenniumra, sajnos, nem lesz metró, sok minden más nem lesz, de nem értem akkor, hogy miért csapjuk be saját magunkat. Azért, hogy majd az unokáink nevessenek rajtunk? Szóval, nem tudom.

Természetesen rövid időm volt megnézni a módosított előterjesztést, azonban úgy látom, hogy azok a számunkra nyugtalanító gondolatok, amik benne maradtak, nem kerültek ki. Még egyszer mondom, nem volt kellő időm megnézni, és ezért én nem is nagyon értem, hogy hogy lehet tárgyalni olyasmiről, amit még nem láttunk, de ha azok a mondatok benn maradnak, akkor számomra és az SZDSZ számára, azt gondolom, továbbra is elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat.

Végül ismét idézni szeretnék még egyszer, mert ugye az ismétlés a tudás anyja. "Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal / Kellene: honnan jössz,  - azzal, ecsém: hova mész!" Mi ugyan tiszteljük a múltat, de előre szeretnénk menni. Ebben nem értünk mi egyet egymással.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)