Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, nemcsak a mai napon, hanem a tegnapi napon sem hangzott el elég sok minden a Házban, aminek el kellett volna hangzania, ezek többek között olyan kérdések voltak  és itt az egészségügyre gondolok, hiszen az egészségügy olyan helyzetben, olyan krízishelyzetben van, ami szerintem a munkavállalók helyzete mellett az egyik legmeghatározóbb kérdés ma Magyarországon , tehát az egészségüggyel kapcsolatosan több olyan kérdés, olyan probléma nem hangzott el, amire választ kellene találni. Itt arra céloznék, illetve azokról beszélnék, amik a kormányzatnak az egészségüggyel kapcsolatos tervei, az azzal kapcsolatos elmondása és mégis az ezzel szembeni magatartását mutatja. Egy nagyon egyszerű példát mondok, hogy hogyan működik ma Magyarországon az egészségügyi ígérgetés: a kormány azt mondta, illetve bejelentette Kásler Miklós a hónap végén, november 29-én, hogy a kórházaknak az adósságát a kormány rendezni fogja, erre mintegy 55 milliárd forintot fog szánni, majd ugyanúgy Kásler Miklós rá nyolc napra bejelentette, hogy a kormány nem fogja kifizetni a kórházaknak a tartozását, és hozzábiggyesztette, hogy csak úgy fogja rendezni a tartozásukat, ha egyáltalán rendezi, hogyha meghatározott gazdálkodási szabályoknak eleget tesznek. A mai napra pedig kiderült az is, hogy ezek a meghatározott gazdálkodási szabályok azok lesznek, hogy a kórháznak a vezetői lényegesen kevesebb fizetést fognak kapni.

Én nem szeretnék senkinek a zsebében turkálni, de a kórházvezetőknek a kevés fizetése talán azt fogja eredményezni, ami az egészségügynek az egyik köztudott jelensége, azt, hogy a beszállítóktól vagy különböző más módokkal megfűszerezve saját pénzzé válik mindaz, ami közpénz, és ami a köznek az ellátására kellene hogy fordítódjon. Óriási korrupciós veszély van ezeknek az intézményeknek a vezetésében, milliós, ha nem milliárdos pénzforgalommal rendelkeznek, éppen ezért itt visszavágni a vezetőknek a fizetését, még akkor is, hogyha nem tisztem az ő szerepüknek a védése, nagyon komoly károkat tud okozni az ellátórendszerben.

A másik, egyébként önmagának ellentmondó kormányzati kommunikáció volt, mindenki hallotta azt a hírt, a kormány szinte örömhírként jelentette be, hogy az egészségügyi szakdolgozók az elkövetkezendő négy évben 72 százalékos emelést fognak kapni. Nos, hátrább az agarakkal, tisztelt képviselőtársaim, Orbán Viktor a Kossuth Rádióban rögtön, pár napra rá a pénteki kora reggeli műsorban bejelentette, hogy azért ezen még erősen gondolkozik, és a gazdaságnak az állapota fogja meghatározni, hogy egyáltalán megkapják. Az is világos, hogy az eredeti terv szerint az ütemezése a 72 százalékos emelésnek annyi volt, hogy az elkövetkezendő egypár évben alig kapnak pár százalékos emelést, és majd ahogy a választásokhoz közeledünk, akkor fogják a többet megkapni.

Egyébként hogy a kormánynak mind a két kijelentése mekkora blöffnek, politikai blöffnek minősülhet, jól mutatja, hogy már letárgyaltuk a következő évnek a költségvetését, amelyben nyoma sincs ezeknek a tételeknek, tehát nem tudjuk, hogy a kormány ezt miből fogja előteremteni. Persze, tudjuk, van egy kis zsebpénz itt-ott, Rogán Antal minisztériumánál vagy akár a Miniszterelnökség más fejezeteiben is, de összességében azt látni, hogy ez nem biztosított.

Mindebből az tűnik ki, hogy az egészségügyet továbbra is úgy kezeli a kormány, ahogy az előző nyolc évben történt: hagyja, hogy krízisről krízisre halmozódjon az összes ellátási probléma. Most már nem csak ott tartunk, hogy a sürgősségi ellátóhelyek nem működnek rendesen, most már ott tartunk, hogy a koraszülötteket ellátó osztályok sem tudnak rendesen működni, a legszűkebb ellátási szegmensekben is óriási zavarok kerülnek elő. Beszélhetünk a Honvédkórház esetéről, de beszélhetünk az ajkai esetről, nagyon széles a paletta sajnos, hogy milyen hibák vannak.

S hogy mit lehetne ezzel szemben tenni? Azt lehetne tenni, tisztelt képviselőtársaim, hogy meghallgatjuk az idők szavát, meghallgatjuk a teendőket. Az egészségügyben a technológiai fejlődés miatt, az elöregedő társadalom miatt egy óriási segélykiáltás hallatszódik: több pénzt kell a rendszerbe tenni! Ennek a segélykiáltásnak a mondandója tehát az, hogy több pénzre van szüksége a rendszernek. Ezt a kormány a tervezésnél, a költségvetési tervezésnél rendkívül rossz módon figyelmen kívül hagyja, sosincs annyi tervezve bele, mint amennyi kellene, éppen ezért ennek a pénznélküliségnek az egyenesági következménye a várólisták növekedése, az orvosok, illetve a dolgozók, szakdolgozók munkakörülményeinek a romlása, az, hogy eszközhiány van egyes kórházakban, az, hogy kórházi osztályokat kell bezárni, vagy úgy átszervezni az ellátást, hogy sok-sok kilométert, akár 70-80 kilométereket kell utazniuk az ellátásra váró betegeknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Világosan látszik, hogy amiről az elmúlt napokban nem tudtunk beszélni, az a munkavállalókat érintő rabszolgatörvénykönyv mellett talán az ország második legsúlyosabb problémája, és ez az egészségügynek a helyzete. Erről kellene gyakrabban vitáznunk, erre kellene Orbán Viktornak is gyakrabban válaszolnia, és ezekre a kérdésekre kellene megoldást találnia közösen, nemcsak a parlamentnek, hanem a kormánynak is, és végre komolyan kellene venni, hogy az egészségügy igenis megmentésre vár. Köszönöm szépen. (Szilágyi György: Úgy van!  Taps a Jobbik soraiban.)