Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután már sokan vádoltak meg sokakat azzal, hogy mindent összemosunk, mint ahogy a feleség vádolja a mosáshoz nem értő férjet, szeretném tisztázni, hogy egy olyan előterjesztést tárgyalunk, amely a „bevándorlás” címet viseli, és különben a menekültekről szól. Ennyit az összemosásról. Hozzá van biggyesztve még egy nagyon kedves jelző: ez a „megélhetési”, mintha valaki talán azért menne máshova, mert nem jobb, szebb vagy kellemesebb életet akar.

Tisztelt képviselőtársaim, ha a között kell választanom, hogy a kormányoldal képviselői hogyan kezelik ezt a problémát, komoly politikai ügyként vagy a megroppant népszerűségük miatti kommunikációs és szavazatszerző manőverként, akkor az utóbbira voksolok. Már csak azért is, mert meglepően könnyen jutottak el a párizsi véres történet után a terrorizmus veszélyétől a menekültekig. Nem történt tehát semmi egyéb, tisztelt képviselőtársaim, mint újra találtak egy ellenséget. Könnyen szoktak találni egyébként, hozzáteszem, mert megtalálják a nyugdíjcsalónak kikiáltott beteget és rokkantat, megtalálják a szegényt és megtalálják még a péket is. Tényleg, mi is van a pékekkel, tisztelt Rogán úr?

No, az ellenségkép képzése azonban nem mindig célravezető. Tisztelt képviselőtársaim, ha önök a kommunikációs manőver mellett döntöttek, hadd figyelmeztessem önöket, baj lesz! Az a részvétlenség, amivel kezelik ezt a problémát, alá fogja ásni az emberek és emberek viszonyát itthon is. Mert ezt az ügyet önök részvétlenül kezelik. Márpedig a részvétteliség emberi érték, és nem csak keresztényi! Azért mondom ezt, tisztelt képviselőtársaim, mert önök azt mondják, hogy menjen máshol, menjen máshová, menjen vissza, vagy előbb csukjuk be és aztán menjen vissza oda, ahonnan jött, de semmi esetre sem kezelik részvéttel ezt az egész ügyet, ezeket a szerencsétleneket.

Ezért tehát szabolcsiként a következőket kell mondanom önöknek, tisztelt képviselőtársaim, figyelmeztetve önöket a veszélyre. Én látom a Záhonyban, a határon átjövő nénit árulni a szegényes ukrán boltok termékét. Mert olcsóbb. Én látom az állandó lakhelyet létesítő ukrán állampolgárt, aki magyar nyugdíjra számít. (Dr. Tilki Attila közbeszólása.) Bólogat képviselőtársam a térségből. (Dr. Tilki Attila közbeszólása.) Én látom azt az embert, aki dolgozik, átjőve a határon, a gazda földjén, nem különbözve egyébként a Londonba kiment magyar fiataltól. Ha őket is részvéttelenül fogják kezelni, akkor vajon ez a vetemény hová fog majd bokrosodni, tisztelt képviselőtársaim? Azt gondolom, kicsit beleérzőbben kellene hozzászólni ehhez az egészhez, és nem pusztán szavazatszerzésként kezelni.

Második gondolat: ma két politikus szájából is hallottam, hogy az ukrán helyzet kritikus, és az úgynevezett tűzszüneti szerződés törékeny. Ha ott baj lesz, márpedig nem kell túlságosan nagy éleslátás belátni, hogy baj lehet, ha hozzánk jönnek azok, akik ott már nem tudnak élni, magyarok vagy sem, akkor mit fogunk mondani nekik? Tessék ezt a szempontot figyelembe venni!

Végül utoljára: azt mondják önök, hogy aki elment Londonba, az semmi egyebet nem csinál, csak kicsit távolabb dolgozik. Ezt komolyan gondolják önök? Komolyan gondolják, hogy annak az anyának a gyereke, aki azt mondta, hogy soha nem jövök vissza, az csak arrébb dolgozik, és nem jön haza a családjához a születési helyére? Komolyan gondolják, hogy ez nem kivándorlás? Komolyan gondolják, hogy nem gazdasági okokból tette, azért, mert meg akar élni? Kérem, hogy beszéljenek erről, mert úgy látszik, ehhez egy parlamenti vitanap kevés volt! Naponta három orvos megy el, nem beszélve mindenki másról, aki úgy gondolja, hogy ott jobban élhet.

Így hát erről kellene inkább szót váltani, tisztelt képviselőtársaim, mint arról, hogy propagandisztikus okokból rendészeti megoldással kezelünk egy olyan problémát, amely gyakorlatilag másképp is megoldható. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)