A felszólalás szövege:

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! "Hazánk ma nem pannon puma, hanem egy messze a lehetőségei alatt teljesítő, szétszakadó szerkezetű gazdasággal és társadalommal bíró, túlsúlyos, pazarló és egyre kevésbé hatékony állammal küszködő, zömmel jövőfelélő szemléletű politikai osztállyal terhelt közösség." - idézet egy cikkből. A cikk megjelenésének időpontja: 2006. április 28-a. A cikk megjelenésének helye: Élet és Irodalom. A cikk szerzője: Csillag István.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Talán ön is ismeri a szerzőt. Talán nem is állnak egymástól túl távol. És talán nincs is még túl távol az az időszak, tisztelt miniszter úr, amikor ön ugráló pannon pumáról beszélt, és arról, hogy minket irigyelnek spanyolok, németek és franciák. Miniszter Úr! Valahogy a választások óta mintha erről elfeledkeztek volna. És elfeledkeztek arról is, hogy korábban önök az adócsökkentések pártjaként, a radikális adócsökkentések pártjaként állították be magukat. A választások előtt nem felejtettek el erről sokat beszélni. A választások után azonban nemcsak a miniszterelnök, hanem az ön pártelnöke is részben az elmúlt héten, részben pedig tegnap ismerte be, hogy az adócsökkentések csak egy nagy blöff volt. Ugyanúgy a hátrafele lengő hinta egyes részei, mint más ígéretek. Önök most már nem adócsökkentésről, hanem adóemelésről beszélnek. Vártuk itt az alkalmat arra, hogy itt ön, miniszter úr, a felszólalásában elmondja, hogy ennek vajon mi az oka. Hol felejtették az adócsökkentéseket? Hitelesnek tartják-e önök ezek után is magukat? Szerintem az emberek többségének a válasza erre az, hogy nem. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, magyar fiatalok olyan Magyarországot szeretnénk, ahol fiatalnak lenni jó. Olyan országot, ahonnan nem elvágyódnak a fiatalok, hanem ahol megtalálják a számításaikat. Egy olyan országot, ahol nem gátolják leküzdhetetlen akadályok a sikeres életkezdést, és egy olyan országot, ahol a felnövekvő nemzedék minden reális célja, minden reális álma meg tud valósulni.

Sajnos, be kell látnunk, hogy az elmúlt négy esztendő nem egy ilyen, nem egy fiatalbarát Magyarország megteremtéséről szólt. Négy esztendővel ezelőtt, 2002-ben önök durván átverték a fiatalokat, hiszen máig a fülünkbe csengenek a jól hangzó mondatok, az ingyenes jogosítványra, az ingyenes tankönyvre, az iskolába való ingyenes utazásra vagy akár a tízezer új kollégiumi férőhely megépítésére vonatkozó mézes-mázas ígéretek; azok az ígéretek, amelyek egy dologban egészen biztosan hasonlítanak egymásra: belőlük az égadta világon semmi, de semmi nem valósult meg.

Ráadásul az elmúlt négy esztendő nadrágszíjhúzásait valahogy mindig a fiatalokon kezdték. Először is - persze előzetes ígéretükkel szemben - drasztikusan szétverték az otthonteremtési programot. Azt az otthonteremtési programot, amely lehetőséget adott a fiatal pároknak, fiatal családoknak arra, hogy állami segítséggel önálló lakáshoz jutva, önálló életet tudjanak kezdeni, és biztonságot adó hajlék kerüljön a fejük fölé. Gyorsan eltörölték a kamatplafont, aztán csökkentették a felvehető hitel mértékét, csökkentették az adójóváírás lehetőségét, aminek következtében aztán persze növekedtek a törlesztőrészletek, újabb és újabb terheket pakolva a magyar családok vállára. És tették mindezt az igazságosság jegyében.

És mi lett a szocialista igazságosság eredménye? 70 százalékkal csökkent az államilag támogatott lakáshitel-szerződések száma, s 2005-ben csaknem 90 ezerrel kevesebb, azaz csupán 39 ezer család tudott élni ezzel a lehetőséggel. Az otthonhoz jutás lehetőségei tehát, tisztelt képviselőtársaim, a magyar fiatalok számára drasztikusan csökkentek.

Másodszorra aztán szétverték a családtámogatási rendszert. Dupla családi pótlékot ígértek, szimpla átverés lett az eredmény. Az új rendszerben pedig a családok egy jelentős része sokkal rosszabbul jár, mint korábban, az új rendszer tehát igazságtalan lett. Említsem önöknek a 13. havi családi pótlékot? A rendszeres gyermekvédelmi támogatást vagy a gyermekek után járó adókedvezményt? Talán önök már nem is emlékeznek rá, hiszen ezek már nincsenek.

Aztán harmadszorra megnehezítették az egyetemeken, a főiskolákon való továbbtanulás lehetőségét. Miután 2002-ben a pártelnökük - bár beismerte korrekt módon, hogy nem tudja, hogy mennyi, de - megígérte, hogy csökkenteni fogják a diákhitel kamatait, ehhez képest mi lett az igazság? A kamatlábak szinte az egekig nőttek.

Aztán elérték negyedszerre azt a kétes dicsőséget is, amit eddig soha-soha egyetlen magyar kormánynak nem sikerült elérni. Ez pedig az, hogy mára minden ötödik, tanulmányait befejező magyar fiatal munkanélküliként kezdi az úgymond felnőtt életét. Azaz ma Magyarországon 20 százalékos a pályakezdő-munkanélküliség.

Talán önök is megszívlelhetnék azt az északi mondást, ha már Lendvai Ildikó Hollandiára hivatkozott, én hadd hivatkozzam Finnországra: ott van egy olyan mondás, mely szerint a finn fiatal munka nélkül olyan, mint Finnország jövő nélkül. Node, tisztelt képviselőtársaim, ez a múlt.

Nézzük, vajon mi vár ránk a jövőben! Nézzük persze, hogy mit is ír a kormányprogram a magyar fiatalokról. Kicsit persze déj vu érzésünk lehet, hiszen két esztendővel ezelőtt itt, a Parlament falai között megvitattuk már Gyurcsány Ferenc korábbi kormányának programját, és valószínűleg akkor sem fogyott volna ki az a bizonyos virtuális toll, ha alá kellett volna húzni az ifjúság vagy a fiatal szót a kormányprogramban. Sajnos, most sem járnánk így, hiszen a Program a fiataloknak című fejezet még egyetlenegy teljes oldalt sem tesz ki. Ennyit sikerült, ennyi mondanivalójuk van önöknek a magyar fiatalok számára négy ilyen esztendő után. Persze, hallhattuk mi már a regnáló miniszterelnöktől, aki most az önök jelöltje, hogy Magyarország legnagyobb tehertétele az, hogy a magyar fiatalok nem akarnak külföldre menni dolgozni, nem akarnak külföldön boldogulni. Hát, igen, ilyenek vagyunk mi, magyar fiatalok, itt szeretnénk érvényesülni, itt szeretnénk megtalálni a boldogulásunkat. Talán egyébként ez volt az egyetlen őszinte mondat a szocialisták miniszterelnökétől a magyar fiatalokra nézve az elmúlt időszakban.

Három évvel ezelőtt, 2003-ban a Fidesz fiatal képviselői itt a parlamentben benyújtottak egy törvényjavaslatot, amelyben azt indítványoztuk, hogy a fiatalok sikeres életkezdésének támogatása érdekében biztosítsunk segítséget a fiataloknak az otthonteremtés, a továbbtanulás, a munkába állás és a családalapítás területén. Önök akkor ezt a javaslatunkat - persze számos más javaslattal együtt - leverték az asztalról. Csakhogy ezzel önök hadat üzentek a magyar ifjúságnak. És nézzük, mit írnak most a kevesebb mint egy oldalon: egyenlő esélyeket kívánnak biztosítani a tanulás, a munkavállalás, az otthonteremtés és a családalapítás területein.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Hol voltak önök az elmúlt négy esztendőben? Hol voltak önök akkor, amikor az önök kormánya drasztikusan szétverte az otthonteremtési programot, és lehetetlenné vált, hogy több tízezer magyar fiatal család, több tízezer magyar fiatal pár lakáshoz jusson? Hol voltak önök akkor, amikor a családok zöme rosszabbul járt a dupla családi pótlék című szimpla átverés bevezetésekor? És vajon hol voltak önök akkor, amikor elkezdtek emelkedni a diákhitel kamatai? És vajon kinek a felelőssége az, hogy mára minden ötödik, az iskolát, a tanulmányait befejező magyar fiatal a pályakezdő-munkanélküliség rémével kell hogy szembenézzen.

Nos, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök ehhez, ezekhez itt az elmúlt négy esztendőben csendesen asszisztáltak és hangosan tapsoltak. A mostani kormányprogram pedig világosan megmutatja, hogy önök a fiatalokat is a hintába ültetik. Csakhogy egy olyan hintába, amely állandóan hátrafelé leng. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Olyan hinta nincs. - Derültség.)

Tisztelt képviselőtársaim, pedig én azt gondolom, mi azt gondoljuk, hogy a célok világosak. Csakhogy úgy tűnik, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök ezeket a célokat félreértelmezik. Mert vajon hogyan lehet esélyegyenlőséget biztosítani a továbbtanulás területén a magyar fiataloknak a tandíj bevezetésével? Arról már nem is beszélek, hogy a választások kampányában önök bőszen visszautasítottak mindenfajta gyanúsítgatást, amely a tandíj bevezetésével volt kapcsolatban.

Persze most, hogy a reformból megszorítás lett, most, hogy a béremelésből elbocsátás, az adócsökkentésből meg adóemelés, most már bátran bevállalják azt is, hogy igen, tandíjat kívánnak bevezetni. Csakhogy mi lesz ennek az eredménye? Gazdag szülők gyermekei nyilván bátran fogják vállalni a kockázatot, hogy majd fizetnek a továbbtanulásért.

(16.30)

Szerényebb anyagi körülmények közül érkező gyerekek, fiatalok viszont ezt valószínűleg nem merik megtenni. Az a kérdésem, hogy ez az igazságosság vagy ez az esélyegyenlőség a szocialisták szótárában. Azt gondolom, hogy bármelyiket választjuk, ugyanolyan rosszul járunk.

S vajon mit tesznek, mit tettek önök a pályakezdő-munkanélküliség visszaszorítása érdekében? Az elmúlt négy évben a pályakezdő-munkanélküliség visszaszorítása területén önök szintén alkalmatlannak találtattak. Tudom én, hogy sokat beszéltek - persze furcsa módon a negyedik év végén - bizonyos Start-kártyáról, de a pályakezdő-munkanélküliség növekedésének stoptáblát mutatni ezzel sem tudtak. Márpedig mi, magyar fiatalok, tisztelt képviselőtársaim, itt, Magyarországon szeretnénk élni. A magyar fiatalok itt, Magyarországon szeretnének sikeresek lenni, itt szeretnék megtalálni számításaikat, és itt szeretnének boldogulni. Még akkor is, ha a régi-új miniszterelnök számára ez a legnagyobb tehertétel.

És persze a fiatalok is nagyon várják, mondhatni, remegve várják, hogy számukra a reformok, azaz a megszorítások mit is jelentenek. Vajon ez azt fogja jelenteni, hogy a sok-sok elbocsátott köztisztviselő között sok lesz a fiatal? Vagy a sok-sok elbocsátott közalkalmazott között sok lesz a fiatal? Vagy még tovább növekszik a pályakezdő-munkanélküliség, vagy még nehezebb lesz majd lakáshoz jutni? Vagy még tovább nehezedik a gyermekek vállalása, hiszen ez mára a szegénység vállalásának a kockázatával jár.

Szóval, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, higgyék el, a magyar fiatalok nem kérnek a hintából. Nem kérnek az újabb hadüzenetből, és nem kérnek az újabb megszorításokból sem. A szocialista-szabad demokrata kormány az elmúlt négyéves tevékenységével és a kormányprogram alig egy oldalával elvesztette minden hitelét a magyar fiatalok előtt. A fiatalok belátták, hogy önöktől nem sok jót várhatnak, éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, a fiatalok elkezdték vágni a centit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amikor egy országban megszorító csomagot vezetnek be, akkor elég komoly sokkhatás éri a társadalmat, komoly sokkhatás éri az embereket. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy valószínűleg valamilyen okok vezettek ahhoz, hogy megszorító csomagot kelljen bevezetni. Abban valószínűleg a parlamenti patkónak mind a két oldala egyetért, hogy meg kell teremteni az intézményes garanciákat arra vonatkozóan, hogy az ilyen megszorító csomagokhoz vezető okokat és folyamatokat az elkövetkezendő időszakokban ki tudjuk küszöbölni.

Ezért a Fidesz képviselőcsoportjának néhány képviselője, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői egy olyan indítványt nyújtottunk be, amelyhez kérjük az önök sürgősségi támogatását, amely lehetővé tenné, hogy a kormánytagok személyesen anyagi felelősséget vállaljanak azért, hogy a kitűzött hiánycélt teljesíteni lehessen. A megbízhatatlan költségvetési politika ugyanis az ország gazdaságának egészére rendkívül negatív hatással van. A kiszámíthatatlan költségvetési politika magasan tartja az adókat és a járulékokat, elszívja a forrásokat a fejlesztési lehetőségektől, és visszaveti a gazdaság növekedésének lehetőségét.

Mindezen súlyos következmények tehát azt indokolják, hogy a kormány a költségvetési korlát megsértése miatt anyagi felelősséget is vállaljon. Mivel a helyzet súlyos, a helyzet sürgős, ezért arra kérjük az Országgyűlést, hogy támogassa e javaslatunkat, és támogassa a sürgősségi indítványt is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem mondanék igazat, ha nem mondanám el, hogy megzavart, hogy nem Wiener György következik, de ha a sors így adta a lehetőséget és az elnök úr, akkor természetesen szívesen élünk is vele.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánytagok, a pannon puma ugrál, adócsökkentés következik, dübörög a gazdaság (Közbeszólás az MSZP soraiból: A bolha meg köhög.) és nagy a jólét - hallgathattuk szinte minden hullámhosszon és minden órában, 2006. április 23-a előtt. Aztán: nagy a baj, világverők vagyunk GDP-arányos hiány tekintetében, adóemelések és megszorítások következnek - ezt most halljuk, persze jóval szemérmesebben, 2006. április 23-a óta. A dübörgő gazdaság hazugságából tehát pillanatok alatt lépett át az ország a pénzügyi válság sajnos túlságosan is valós állapotába.

A miniszterelnök úr ma itt, a parlamentben elszalasztotta a lehetőséget arra, hogy őszintén számot vessen a helyzettel, elmulasztotta őszintén számba venni a korábbi ígéreteket, és elfelejtett őszintén szembenézni a saját korábbi megszólalásaival. Persze azért annyira nem vagyunk naivak mi sem, hogy ez túlzottan nagy csalódásként érjen minket, de azért az ember mégiscsak reménykedik. De ha nem, hát nem, az ellenzéknek, pláne ha alkotó ellenzék, vannak kötelességei is. Kötelessége segíteni a miniszterelnököt, hogy az őszinteség útjára lépjen. Nézzük tehát őszintén és egyenesen, hogy miről is van itt szó!

Nyilvánvalóan sem a miniszterelnök úr, sem a gazdasági miniszter, sem a pénzügyminiszter nem állítja, hogy egy dübörgő gazdaságban a kormány, néhány nappal az eskütétele után, mindent félredobva 250 paragrafusnyi megszorítást és adóemelést hoz a parlament elé, hogy ma egy valószínűleg rendkívül bátor, ámde késő estére eső előterjesztés alapján egy hét alatt lenyomjon mintegy 1500 milliárd forintnyi megszorítást a Magyar Országgyűlés és a magyar emberek torkán. Aztán nyilvánvalóan sem a miniszterelnök úr, sem a gazdasági miniszter, de még a pénzügyminiszter sem állítja, hogy egy dübörgő gazdaságban egy év alatt 10 százalékot esik a forint árfolyama, mely aztán nemrégiben el is érte a két és féléves mélypontját, rendkívül komoly terhet rakva ezáltal a magyar emberek, a magyar családok vállára.

Merthogy, tisztelt hölgyeim és uraim, ma Magyarországon 150 ezer családnak van devizaalapú lakáskölcsöne, és majdnem 200 ezer devizaalapú autóvásárlási hitelszerződés is folyamatban van. Ezek a családok és vállalatok minden tízezer forintnyi törlesztőrészlet után 500-600 forinttal több költséget kénytelenek elviselni, sőt sokak hiába törlesztenek, a forintromlás miatt nem csökken a hitelállományuk.

Persze lehet azt mondani, hogy a forint gyengülése a kormánytól függetlenül ment végbe. Csakhogy az a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez nem igaz. Nem igaz, mert a forint gyengülése igenis a miniszterelnök és igenis a kormányának szándéka szerint való. Nem véletlen, hogy nagytekintélyű nemzetközi elemzők életveszélyesnek minősítették a miniszterelnök múlt hétvégi, egy nemzetközi hírügynökségnek adott nyilatkozatát, amelyben a forint gyengülését előállító tényezőkről vizionált. Nem véletlenül mondta a miniszterelnök korábban - elnézést, mert most idézni fogok -, hogy "beledöglünk ebbe az erős forintba", meg hogy az erős forint megöli a magyar gazdaságot, az erős forint megöli a magyar vállalatokat, meg hogy Magyarország gazdaságának gyengébb forintra van szüksége, meg hogy erős a paprikából jó, a forintból nem. Miniszterelnök úr, kíváncsiak vagyunk, hogy most vajon hogyan néz azon családok szemébe, akiknek súlyos tízezrekben mérhető pluszkiadásokat jelent a forint gyengülése.

És hogy hadd folytassam a segítséget az egyenesség és az őszinteség terén, a miniszterelnök úr nyilvánvalóan jól tudja, hogy a forint drasztikus gyengülése azt is lehetővé teszi, hogy a boltok piacain lévő áruk, az élelmiszerek, a műszaki cikkek és egyéb más fogyasztási cikkek nyugodtan dráguljanak az áfaemelés hatására. Bizony, hiszen a kormány éppen most igyekszik 15-ről 20 százalékra emelni az áfáját azon áruknak, melyeket a magyar családok a leginkább vásárolnak.

Mit is mondott a miniszterelnök úr idén márciusban egy interjújában? Nézzük csak! A riporter kérdez: "Áfaemelés nem lesz?" Mire a miniszterelnök válaszol: "Miért lenne?" Nos, kíváncsiak vagyunk, hogy a miniszterelnök úr ezek után vajon hogyan néz a magyar emberek szemébe. Talán emlékszik Gyurcsány Ferenc még egy másik nyilatkozatára is, melyet pártjának választmányi ülésén tett tavaly év végén.

(16.30)

Ez pedig így szólt szó szerint: "Nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek, egy fillérrel sem fognak nőni." Nos, mindent latba vetve azt kell mondani, hogy a miniszterelnök úrnak részben azért igaza van: egy fillérrel valóban nem nő a gáz ára, 30 százalékkal viszont annál inkább. Tudják, az az elképesztő, tisztelt képviselőtársaink, hogy önök, kormánypárti képviselők ezek után még azt is elvárják, hogy az emberek megünnepeljék önöket, merthogy idén csak ez az egyetlenegy emelés várható gázár terén, a kommunikációs államtitkár pedig még azt sem volt rest elmagyarázni, hogy mindezzel csak az embereket akarják energiatakarékosságra szorítani. Nos, tisztelt miniszterelnök úr, vajon mit tud mondani ezúttal a magyar családoknak, amikor majd megkapják a 30 százalékkal magasabb gázszámlát? Az a helyzet ugyanis, hogy egy átlagosan kereső magyar embertől évi százezer forintot fog elvenni a gáz árának, a villanyáram árának, az áfának és a járulékoknak az emelése.

A kampány során önök, kormánypárti képviselők, személyes sértésnek érezték, ha meg merészeltük említeni, hogy önök ismét elszántnak bizonyulnak a tandíj bevezetésének ügyében. Most pedig mit hallunk? Köntösbe bújtatva ugyan, lopakodva ugyan, szép hangzatos névvel ellátva ugyan, de mégiscsak be akarják vezetni a tandíjat. Önök ezzel pedig, tisztelt képviselőtársaink, végleg ketté fogják szakítani a magyar társadalmat, mert ugyan hogyan merné egy szegényebb családból érkező fiatal felvállalni a jövőbeli sokmilliós fizetési kockázatot a diploma megszerzése után, ráadásul pont akkor, amikor családot kell alapítani és amikor otthont kell találni a fejük fölé, merthogy valószínűleg addigra az otthonteremtési programot - elnézve eddigi tevékenységüket - szét fogják verni teljesen.

Azt már meg se kérdezzük persze, hogy a miniszterelnök úrnak ezek után mi a mondanivalója a fiatalok irányába, elmondta ő már egyszer egy gyengébb - vagy mondjuk inkább úgy, őszintébb - pillanatában, amikor az ország legnagyobb tehertételének azt nevezte, hogy a magyar fiatalok Magyarországon szeretnének maradni, Magyarországon szeretnének boldogulni, és itt szeretnének érvényesülni. De az elmúlt napok eseményeiből úgy tűnik, hogy a miniszterelnök úrnak nem csak a fiatalokkal kapcsolatban vannak ilyen érzései, merthogy az elmúlt héten egy újabb elgyengült - vagy mondjuk inkább: őszinte - pillanatában a magyar gazdaság meghatározó szereplőinek javasolta, hogy válasszák Szlovákiát működési területként.

Nos, tisztelt miniszterelnök úr - persze a megszólítás csak utópisztikus, hiszen a miniszterelnök úr nyilvánvalóan nem tartotta fontosnak ezt a vitanapot arra, hogy itt maradjon a parlamentben -, szóval, a magyar cégek, ezek a cégek magyar embereket foglalkoztatnak, magyar családok számára biztosítják a megélhetést; persze lehet, hogy nem sokáig, hiszen a Gyurcsány-csomag megszorító intézkedései drasztikusan vetik hátra a gazdaságot, súlyos terheket raknak a vállalkozók, a vállalatok nyakába, és ezzel bizony - mondjuk ki, gazdasági elemzők is kimondják - munkahelyek tízezreit és családok megélhetését kockáztatják. Önök, tisztelt képviselőtársaink, tisztelt kormánytagok, most azzal érvelnek, hogy a megszorításokra, az áfa emelésére, az eva emelésére, az egészségügyi hozzájárulás ígéretekkel szembeni el nem törlésére és a többi járulékemelésre azért van szükség, hogy elérjük az új egyensúlyt.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Kormánytagok! Önök erről korábban vajon miért nem beszéltek ilyen őszintén? Amikor Gyurcsány Ferencet februárban megkérdezte a televízió riportere - idézem -, hogy "Miért kevés a bátorság ahhoz, hogy kimondja, hogy akár megszorító intézkedések is lehetnek a nyártól?", akkor Gyurcsány Ferenc erre ezt válaszolta: "Nem a bátorság hiányzik, nincs ilyen szükség." Vagy miért mondta a miniszterelnök úr tavaly év végén a közszolgálati televízióban, hogy a megszorítás politikája a szociális elszegényítés politikája, amit ő soha, de soha senkinek a kérésére nem fog bevezetni? Az előbb hallhattuk a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónokát, aki pedig beismerte, hogy valóban megszorításokról van szó. Nos, persze azt is lehet kérdezni, hogy Gyurcsány Ferenc miért mondta azt, hogy az államháztartási hiány, köszöni szépen, jól van, miközben Európa legnagyobb hitelminősítő intézete világelsőnek helyezett minket - megelőzve Srí Lankát és Libanont - a GDP-arányos hiány tekintetében, néhány nap múlva pedig egy másik szervezet hazánk adósságkockázati besorolását minősítette le, kimondva: a kormányzat fiskális politikája miatt.

Szóval, tisztelt kormánypárti képviselőtársaink, tisztelt kormánytagok, ki kell mondani, hogy Gyurcsány Ferenc bizony hintába ültette a magyar embereket, és ez a hintapolitika, amelyhez önök itt most sajnos a nevüket adják, pénzügyi válságba sodorta Magyarországot. Azonban jogosan adódik a kérdés, akár még az önök részéről is, tisztelt miniszter úr, hogy vajon ilyenkor mit lehet tenni. Nos, először is meg kell találni a felelősöket, meg kell találni a felelősöket, akik ide juttatták az országot, és akik átverték az embereket, vagy akik adott esetben átverték a miniszterelnököt, vagy akik adott esetben átverték a gazdasági minisztert, aztán felelősségre is kell vonni őket. Ezek után pedig fel kell hagyni az adóemelésekkel, hiszen emlékezzen rá, maga Gyurcsány Ferenc mondta azt, idézem: "A környező országok közül nem egyben van olyan tapasztalat, hogy a radikális adócsökkentés nem csökkentette, hanem növelte az ország adóbevételeit."

Végül pedig, tisztelt hölgyeim és uraim, konzultálni kell a gazdasági élet szereplőivel, mint ahogyan azt a Fidesz is tette a gazdasági konzultáció keretében a választási program megalkotásakor. Tisztelt Miniszter úr! Tisztelt Kormánytagok! Ez az egyetlen lehetőség, kérjük, tegyék meg Magyarországért, a köztársaságért.

Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A parlament tegnapi ülésén mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy Magyarországnak olyan kormánya van, amely a politikai amnézia súlyos betegségében szenved. Tegnap - ahogyan persze eddig is - a miniszterelnök úr elmulasztott szembenézni korábbi ígéreteivel, gyorsan átlépett a választási programon, és nem adott választ arra sem, hogy kik a felelősek az országban kialakult pénzügyi válságért. Talán Kuncze Gábor, a szabad demokraták elnöke volt az egyetlen olyan magas rangú kormánypárti politikus, aki egy őszinte pillanatában elismerte, hogy megszorítások következnek, sőt azt is világossá tette, hogy a megszorítások a közigazgatást, a vállalkozókat és a lakosságot is sújtani fogják.

Akkor most hadd segítsek egy picit emlékezni. Riporter kérdezett: miért kevés a bátorság ahhoz, hogy kimondja, hogy akár megszorító intézkedések is lehetnek nyártól? Gyurcsány Ferenc válaszolt: nem a bátorság hiányzik, nincs ilyen szükség. Most persze már az új egyensúly szükségességéről beszélnek, merthogy a politika túlköltekezett.

Itt viszont álljunk meg egy pillanatra. Önök érzik, hogy csak úgy tudnak kimenekülni a hintapolitikusok rendkívül kellemetlen helyzetéből, ha szétkenik a felelősséget a teljes magyar politikán. Ez becstelen magatartás, tisztelt képviselőtársaim. Becstelen, persze nem elsősorban velünk, ellenzéki képviselőkkel szemben, hanem Magyarországgal, a magyar emberekkel szemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azért, mert önök a politikai amnézia egy nagyon súlyos betegségében szenvednek, attól a magyar emberek még remekül emlékeznek mindenre, és bár önök megpróbálják homokba dugni a fejüket, a valóság attól bizony még létezik. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt miniszterelnök úr, nincs az a kommunikációs trükk, amivel a 30 százalékos gázáremelési döntés idején ön feledtetni tudná azt a mondatát, mely szerint nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek, egy fillérrel sem fognak nőni. És önök hiába szenvednek politikai amnéziában, amikor 15-ről 20 százalékra növelik az áfát, attól bizony Magyarországon még mindenki fel tudja idézni Gyurcsány Ferenc válaszát egy kérdésre, amely úgy szólt: áfaemelés nem lesz? A válasz így hangzott: miért lenne?

Nyilván szívesen hivatkoznának az emlékezetkiesésre akkor is, amikor egy másik idézet jut eszünkbe a miniszterelnök úrtól: az államháztartási hiány köszöni szépen, jól van. Ehhez képest néhány napon belül két, nagy tekintélynek örvendő európai hitelminősítő intézet mondott rendkívül súlyos elmarasztaló véleményt a magyar gazdaságról. Bizony, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt miniszterelnök úr, a magyar emberek bizony mindenre emlékeznek.

És azt is tudják a magyar emberek, hogy egy ilyen kormány, amely súlyos politikai amnéziában szenved, komoly veszélyt jelent az országra, hiszen valószínűleg nem emlékezik arra, hogy egy esztendő leforgása alatt 10 százalékot zuhant a forint árfolyama, amely az elmúlt napokban két és fél éves mélypontját is elérte. Ebben a helyzetben persze valószínűleg nem fog nagy élményt okozni a miniszterelnök egy másik korábbi véleményének a felidézése sem, amely úgy szólt, hogy beledöglünk ebbe az erős forintba. Aztán volt egy másik gyöngyszem is, amely úgy szólt, hogy erősből a paprika jó, a forintból nem. Nos, a forint drasztikus gyengülése és a pénzügyi válság által előidézett helyzetben több százezer család helyzetét nehezítették meg, több százezer családnak van ugyanis devizaalapú lakás- és autóvásárlási kölcsöne, és ezek a családok bizony hiába törlesztik a részletüket, a hitelállomány a forint gyengülése miatt nem akar csökkenni.

Aztán valószínűleg kellemetlenül érzik magukat akkor is, amikor a tandíjra kerül a szó, hiszen önök a választási kampányban személyükben érezték sértve magukat, amikor arról beszéltünk, hogy önökben bizony ott van a szándék a tandíj bevezetésére. Mára azonban - és erre a tegnapi nap is bizonyíték volt - nyíltan vállalják azt az elvet, miszerint tanuljon az, aki fizetni tud.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy ilyen kormány esetében az alkotó ellenzék feladata a segítségnyújtás. Arra kérjük önt, tisztelt miniszterelnök úr, hogy találja meg a felelősöket. Találja meg azokat az embereket, akik ide, a pénzügyi válságba juttatták az országot.

Ezek után pedig, tisztelt miniszterelnök úr, hagyjon fel az adóemelésekkel, hiszen pontosan ön volt az, aki egy interjújában úgy fogalmazott, hogy több környező országban a radikális adócsökkentés növelte az ország adóbevételeit.

Végül pedig, tisztelt miniszterelnök úr, arra kérjük, hogy - ahogy mi is tettük a választási kampányban - kezdjen konzultációt a gazdasági élet szereplőivel. Tegye meg ezt, tisztelt miniszterelnök úr, tegye meg Magyarországért, a köztársaságért!

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt héten itt a parlamentben két nap kapcsán is világossá vált, hogy az ön kormánya súlyos politikai amnéziában szenved. Sőt, kiderült az is, hogy önök azt szeretnék, hogyha a magyar emberek is az emlékezetkiesés állapotába kerülnének. Hiszen hogyha mindez így lenne, akkor valószínűleg könnyebb lenne a 30 százalékos gázáremelésről, az átlagosan 15 százalékos villanyáremelésről, az áfaemelésről, az eva emeléséről vagy akár az egész megszorító csomagról beszélni.

Ugyanis hogyha mindenki az emlékezetkiesés állapotába kerülne, tisztelt miniszterelnök úr, akkor valószínűleg nem emlékezne senki az ön több korábbi mondatára sem. Mondjuk, arra sem emlékeznének, hogy ön azt mondta, hogy nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek, egy fillérrel sem fognak nőni. Vagy nem emlékeznének arra a mondatra, hogy miért lenne áfaemelés, vagy nem emlékeznének arra sem, hogy a megszorításokhoz nem a bátorság hiányzik, hanem nincsen rájuk szükség.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mára kiderült, hogy mindezek a mondatok, fogalmazzunk nagyon visszafogottan, idejétmúltak. Miniszterelnök Úr! Az ön kormánya és az ön kormányának tevékenysége egyértelműen veszélyt jelent Magyarországra, veszélyt jelent a magyar vállalkozókra, veszélyt jelent a magyar emberekre, és veszélyt jelent a magyar családok megélhetésére.

Önök, tisztelt miniszterelnök úr, az elmúlt hetek, hónapok alatt - ahogy ezt gazdasági elemzők is világosan elmondták - pénzügyi válságba sodorták Magyarországot, mert nem lehet másnak nevezni azt a helyzetet, ha egy év alatt 10 százalékot zuhan a nemzeti valuta árfolyama. Ezzel több százezer család életét tették nehezebbé, tisztelt miniszterelnök úr, hiszen rendkívül sok család rendelkezik gépkocsi-, illetőleg lakásvásárláshoz felvehető, devizaalapú hitellel.

Úgy tűnik azonban, tisztelt miniszterelnök úr, hogy az önök elhibázott és mára mindenkinek a szemében hiteltelenné vált gazdaságpolitikájának a hatásai bizony nem állnak meg ennél a pontnál. Önök több adóemelést és több megszorító intézkedést is bejelentettek az elmúlt időszakban. Ezek a magyar gazdaságot visszafogják, a magyar gazdaság növekedését alapvetően ellehetetlenítik. És 2004-ben önök egyedüli európai uniós tagország kormányaként elértek egy nagyon kétes dicsőséget: csökkent Magyarországon a reálbér. Ön az elmúlt héten a szokásos, közrádiónak adott interjújában, valószínűleg a szenvedélyessége folytán elismerte, hogy 2007-ben ismét reálbércsökkenés várható, azaz nőnek az adók, nőnek az árak, és az emberek még kevesebb pénzt vihetnek majd haza.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérem, válaszoljon néhány kérdésemre. Mikor nevezi meg azokat a felelősöket, akik pénzügyi válságba sodorták Magyarországot? Felmérték-e önök, tisztelt miniszterelnök úr, hogy mekkora nehézségeket okoz a magyar családoknak a forint mélyrepülése? És tisztában vannak-e önök azzal, hogy a reálbérek jövő évi csökkenése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) milyen hatással fog járni a magyar családoknak? Egyik nap még dübörög a pannon puma, a másik nap reálbércsökkenés. Miniszterelnök úr, hogy is van ez? (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Megtisztelő volt hallgatni, hogy személyesen válaszol erre az interpellációra, de azért néhány dologra hadd hívjam fel a figyelmét. Miniszterelnök úr, immáron ötödik esztendeje szocialista-szabad demokrata kormánya van az országnak. Ennek ellenére ön napról napra úgy csodálkozik rá a magyar viszonyokra, mintha éppen nem önök teremtették volna azokat. Ön, az ön gazdasági minisztere és az ön pénzügyminisztere teljesen, tökéletesen tisztában voltak az ország, a gazdaság és a költségvetés állapotával a választások előtt is.

Miniszterelnök úr, miért nem tetszettek akkor elmondani, hogy nagy a baj?! Mert a dübörög a gazdaság, és ugrál a pannon puma, nem jelenti ugyanazt a magyar nyelvben, mint hogy nagy a baj. De talán, miniszterelnök úr, a magyar nyelvben a hazafias gazdaságpolitika is valami egészen mást jelent, mint amit itt ön elmondott. Nem tudom, hogy milyen közgazdasági szakirodalom mondja azt, hogy a hazafias gazdaságpolitika keretében meg kell emelni 5 százalékkal az áfát; vagy meg kell emelni az evát; vagy 30 százalékkal növelni kell a gáz árát; vagy 15 százalékkal növelni kell a villanyáram árát. Miniszterelnök úr, milyen elmélet szerint lenne ez hazafias gazdaságpolitika? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Maximum az önöké szerint, de az meg egy sikertelen elmélet.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt időszakban volt néhány alkalmunk arra, hogy itt, a parlamentben megvitassuk az ifjúságpolitika kényes kérdéseit. Persze minderről lehet tudni, hogy az ön kormányprogramjaiban az "ifjúság" szó túl sokszor nem szerepelt, és a fiatalokkal való törődés nem szerepelt preferenciaként, persze kivéve akkor, hogyha megszorítások esetében valahonnan a pénzt el kellett venni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nyilvánvalóan ön is emlékezik arra, hogy amikor a választási kampányban arról beszéltünk, hogy önök tandíj bevezetését tervezik a választások után, akkor ön és kollégái is szinte személyes sértésnek vették mindezt, kikérték maguknak, és tagadták azt, hogy bármifajta tandíj bevezetésére készülnének a választások után. Erre vonatkozólag magas rangú kormányzati tisztségviselők tettek teljesen egyértelmű nyilatkozatokat, tagadván bármifajta tandíj bevezetésének tervét.

Ehhez képest most ott tartunk, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ön fiatalok előtt beszélve bejelentette azt, hogy mindenkinek fizetnie kell a felsőoktatásban. Talán szellemesnek lehet nevezni azt az SMS-ezőt, aki úgy vélte, hogy az ön népszerűsége Sopronban Cristiano Ronaldo manchesteri népszerűségéhez hasonlított a hétvégén.

Abban is valószínűleg egyetértünk, tisztelt miniszterelnök úr, hogy a társadalmi szolidaritásnak egy meglehetősen komoly fokmérője az, hogy - függetlenül a családok anyagi helyzetétől - az oktatási rendszer nyílt. Önök most a tandíj bevezetésével megannyi fiatalt fognak kizárni a felsőoktatás rendszeréből, hiszen azok a fiatalok, akiknek a családja és a család anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé, bizony meg fogják gondolni, hogy egy tanárdiploma megszerzéséért évente 105 ezer forintot tandíjként kifizessenek-e.

Miniszterelnök Úr! Tehát a kérdésem a következő: miért verték át a fiatalokat a választási kampányban? Miért engedte, hogy az ön kormányának tagjai egyértelműen tagadják a tandíj bevezetésének tervét? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És ezek után ön miért jelentette be azt, hogy mégiscsak tandíjat kívánnak bevezetni a felsőoktatásban? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én azt szeretném kérni öntől, hogy amikor a fiatalok problémáiról beszél, legalább akkor bontsa ki az igazság minden elemét. Mert az a helyzet, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ön most elmondta, hogy voltak, akik eddig nem fizettek, mások meg fizettek, és ez így igazságtalan. Ezen lehet köztünk vita. De, miniszterelnök úr, az az igazságos megoldás, hogy akkor most aztán fizessen mindenki? Fizessen mindenki átlagosan 105 ezer forintot?

És ezek mellett, tisztelt miniszterelnök úr, ön nagyon jól tudja, hogy önök az egyetemek számára bevételi kényszert írnak elő, és lehetővé teszik, hogy akár 50 százalékkal még több tandíjat is kivessenek egyes fiatalokra ezek az egyetemek. Ez mit jelent praktikusan és az igazság teljes egészét szemlélve, miniszterelnök úr? Ez azt jelenti, hogy egy csomó esetben a 105 ezer forint vagy a 155 ezer forint fölötti szinten fog beállni a tandíj, tehát ennyit kell majd évente fizetnie egy hallgatónak.

Ez nem igazságos, tisztelt miniszterelnök úr, ezt valószínűleg ön is tudja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), csak hát egy "elnézést" vagy egy "bocsánatot kérek" jön ki nehezen az ön száján a fiatalok számára.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Négy év szocialista kormányzás alatt pontosan ötször hallhattuk, hogy az adott esztendő végére lesz ifjúságról szóló törvény, ezt hallhattuk 2002-től egészen 2006-ig. Aztán persze nem lett ifjúsági törvény egyik esztendőben sem, és az idei évben is csökkenni látszik ennek esélye.

Az ifjúsági törvény tehát nagyjából arra a sorsa jutott, mint az ingyenes jogosítvány, a tízezer új kollégiumi férőhely vagy az ingyenes utazás az iskola és az otthon között; magyarul: nem lett. Sőt, aztán idén már odáig jutottunk, hogy a kormány, szakítva az eddigi parlamenti szokásokkal, nem terjesztette be a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló jelentést az Országgyűlés elé. Persze, azon kevésbé csodálkozunk, hogy önök most és itt nem kívánnak beszámolni a magyar ifjúság helyzetéről, mert akkor bizony be kellene ismerni, hogy nagyon régen nem tapasztalt magasságba, azaz 20 százalékra nőtt a pályakezdő-munkanélküliség, vagyis ma minden ötödik, tanulmányait befejezett fiatalnak, legyen kőműves, orvos, lakatos vagy közgazdász, nincs munkahelye, és az iskola utáni életét munkanélküliként kell megkezdenie.

Aztán meg kellene magyarázniuk azt is, hogy miért verték szét az otthonteremtési támogatás rendszerét, hiszen a kamatplafon eltörlése, az adókedvezmény és a felvehető összeg csökkentése következtében 2005-ben csaknem 90 ezerrel csökkent a kedvezményes kamatozású lakáshitel-szerződések száma, azaz ennyivel kevesebb fiatal család tudta megteremteni az önálló életkezdés ezen alapvető feltételét. Aztán számot kellett volna vetni persze azzal is, hogy dupla családi pótlékot ígértek, és szimpla átverés lett az eredmény. A gyermekek után járó adókedvezmény, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás vagy a 13. havi családi pótlék csupán szép emlékek maradtak mára.

De az igazi feketeleves, tisztelt képviselőtársaim, a választás után jött a fiataloknak. A kampányban a szocialista képviselőtársaink mindvégig személyes támadásként élték meg, amikor arra hívtuk fel a figyelmet, hogy ők bizony a tandíj bevezetésére készülnek. Ők, önök akkor ezt határozottan kikérték maguknak. Most pedig, néhány héttel később nem átallnak bocsánatkérés nélkül a fiatalok elé állni, és elmondani, hogy Magyarországon igenis lesz tandíj. Kevés kivételtől eltekintve innentől kezdve éves szinten 105 ezer forintot kell majd fizetnie minden, államilag támogatott képzésben részt vevő fiatalnak. Ráadásul a szabályozás ravaszsága miatt, mivel önök bevételi kényszert raktak az egyetemek nyakába, sőt megengedik azt is, hogy 50 százalékkal magasabb mértékben állapítsák meg a tandíjat, ez a tandíj bizony jóval a 105 ezer forint feletti szinten fog majd beállni. Ráadásul a miniszterelnök úr itt a parlamentben az elmúlt héten azt mondta, hogy mindezt az igazságosság jegyében teszik. Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig az összes felsőoktatási hallgató fele ingyenesen tanulhatott. Jövőre már maximum 15 százalékuk mondhatja el mindezt magáról. Ez volna az igazságos?

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fiatal Baloldal vezetői nem is olyan régen megígérték, sőt a Fidelitas elnökségének írott levelükben írásba adták, hogy nem fogják támogatni azt a tandíjbevezetést itt a parlamentben, amely már a képzési idő alatt komoly anyagi terheket ró a hallgatókra. Kedves fiatal barátaink, eljött hát az igazság, és eljött a bátorság próbája: lehet nemmel szavazni a tandíj bevezetésére.

(13.40)

Tisztelt Országgyűlés! A kormány tehát nem terjesztette elénk a fiatalok helyzetéről szóló jelentést. Kicsit déj vu érzésünk van, mert már volt egyszer olyan, néhány hete-hónapja, amikor Gyurcsány Ferenc kormánya eltitkolta az igazságot Magyarország elől. Csakhogy akkor annak nagyon magas lett az ára: pénzügyi válság és a forint mélyrepülése. Persze a hatalom megtartása érdekében semmi nem volt drága. Sőt most már azt is tudjuk, elnézve az önök fiatalokhoz való hozzáállását, hogy miniszterelnök úr közelmúltban megtett nyilatkozata nem volt véletlen, amikor azt mondta, hogy az ország legnagyobb tehertétele az, hogy a magyar fiatalok itt, Magyarországon kívánnak érvényesülni, és nem külföldön kívánják megtenni mindezt.

Nos, miniszterelnök úr, bár ön nem vette a bátorságot ahhoz, hogy itt napirend előtt úgy szóljon, hogy arra reagálni lehessen, annyit azért elmondanék önnek: lehet, hogy rossz hír, de a magyar fiatalok itt, Magyarországon kívánnak érvényesülni. És ahogy ön átvágta őket, a fiatalok ugyanúgy vágják mától a centit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Igen.

ELNÖK: Elfogadja, köszönöm szépen. Öné a szó, képviselő úr. (Zaj. - Az elnök csenget.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A választási kampányban megannyiszor hallhattuk a szocialisták vezetőitől, így többek között öntől is, hogy dübörög a gazdaság, és hogy minden rendben van. A választások után már aztán inkább arról lehetett szó, hogy miért van szükség megszorító intézkedésre, mik azok az okok, amelyek megalapozzák a Gyurcsány-csomag adóemeléseit, megszorító intézkedéseit, amely intézkedések bizony a magyar családok és vállalkozások és magyar fiatalok vállaira lassan most már elviselhetetlen terheket raknak.

Tisztelt Miniszter Úr! Úgy tűnik azonban, hogy ez a csomag egy sikertelen csomag, az a gazdaságpolitika, amin ez a csomag alapul, egy sikertelen gazdaságpolitika. Ezt nemcsak az ellenzék mondja, nemcsak hazai elemzők, előrejelzők és szakemberek mondják, tisztelt miniszter úr, hanem most már erről beszél Európa, vagyis Európának a pénzüggyel foglalkozó része. Merthogy Európában az előrejelző és gazdasági minősítő intézetek azt mondják, hogy bizony az a pénzügyi válság, amibe az ország került, ennek a megszorító csomagnak köszönhető.

Nézzünk néhány ilyen véleményt! A JP Morgan azt mondja, hogy a magyar piac a leginkább alulsúlyozott piac a feltörekvő piacok körében ma Európában. Az ICEG Európai Központjának véleménye szerint az áremelkedések és a forint árfolyamának gyengülése miatt inflációs növekedésre lehet számítani az elkövetkezendő esztendőben. A Financial Times már odáig ment, tisztelt miniszter úr, hogy azt írta, hogy az Európa beteg embere címért folytatott versenyben Magyarország éllovas. A Financial Times németországi kiadása szerint pedig már a Nemzetközi Valutaalap elemzői is elutasítják a Gyurcsány-csomagot, mégpedig azért, mert az döntően adóemelésekre épül.

Tisztelt Miniszter Úr! Itt vannak tehát a külföldi nagy tekintélyű minősítő és előrejelző intézmények véleményei. Itt van a magyar lakosság véleménye is. Kérdezem azt öntől, tisztelt miniszter úr, hogy visszavonják-e ezek után ezt a gazdaságpolitikát, és visszavonják-e azt a csomagot, amely ezen sikertelen gazdaságpolitikára épül.

Megtisztelő válaszát előre is köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Köszönöm a válaszát, tisztelt miniszter úr. Azt gondolom, hogy abban önnek tökéletesen igaza lehet, hogy van köztünk egy alapvető egyet nem értés gazdaságpolitikai szempontból. Önök ezt a csomagot adóemelésekre építették. Mi azt mondjuk, hogy a magyar gazdaság kiútja ebből a pénzügyi válságból, amibe - ki kell mondani - az önök kormánya vitte az országot, az adócsökkentések útja. Erről maga a miniszterelnök úr, Gyurcsány Ferenc is beszélt, amikor azt mondta, hogy a régióból számos sikeres példát tud arra mondani, hogy a radikális adócsökkentés milyen komoly állami adóbevétel-növekedéssel járt.

Önök most, tisztelt miniszter úr, az adóemelések útját választották, és ebben mi semmiképpen nem tudunk önöknek partnerei lenni. Nemcsak azért nem, mert önök a választási kampányban - főleg a liberális partner - arról beszéltek, hogy így meg úgy fognak adót csökkenteni, hogy így meg úgy radikálisan le fogják csökkenteni az emberek vállaira nehezedő adóterheket, hanem azért nem fogadjuk el, tisztelt miniszter úr, mert ez a gazdaságpolitika, amire önök most alapoznak, azt fogja eredményezni 2007-ben, hogy 2004 után újra, talán egyetlen európai uniós tagországként, csökkenni fog (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a reálbér Magyarországon. Ez pedig egyáltalán nem az a perspektíva, egyáltalán nem az a pozitív jövőkép, amit önök felfestettek a választási kampányban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt van még az utolsó lehetőség arra, hogy ki-ki meggondolja, hogyan is szavaz a tandíj bevezetésére.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön és az ön kormányának tagjai a választások kampányában személyes sértésnek vették azt, amikor arról beszéltünk, hogy önöknél készen van egy tandíjkoncepció (Kuncze Gábor: Ez a záróvita...?), és önök tandíjat fognak bevezetni (Kuncze Gábor: Közlekedési rendőr...! - Derültség a kormánypártok soraiban.) a parlamenti választások után. Önök akkor személyükben sértve érezték magukat, még akkor is, ha ez most olyan nevetségesnek tűnik. Higgyék el, hogy magyar főiskolások és egyetemisták tízezrei nem nevetnek a tandíj bevezetésének ötletén!

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önök ismét és sokadszorra átverték a fiatalokat, hiszen amikor arról beszéltek, hogy nem lesz tandíj, ehhez képest most, a mai napon tandíj bevezetéséről fog dönteni a parlament többsége. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az Országgyűlés többsége!) Azt gondolom, hogy erre nagyobb bátorság nélkül lehetne fogadást tenni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az önök frakciójában helyet foglaló (Göndör István: Melyik indítványról beszél a képviselő úr?) Fiatal Baloldal képviselői nem is olyan régen levelet juttattak el a Fidelitas elnökségének. Ott akkor azt írták, hogy számukra elfogadhatatlan az a tandíj-előterjesztés, amely tandíj-előterjesztés nyomán majd a tanulókra, a hallgatókra a képzési idő alatt anyagi teher nehezedik. Kedves fiatal baloldali barátaink, itt van a lehetőség! Mi egészen biztosan nemmel fogunk szavazni a tandíj bevezetésére. Az a kérésünk a szocialista és szabad demokrata frakciókhoz, de főképpen az azokban helyet foglaló fiatalokhoz, hogy ne szavazzák meg a tandíjra vonatkozó előterjesztést. Ez minimális szinten 105 ezer forintnyi éves kiadásnövekedést fog jelenteni az egyetemisták és főiskolások döntő többségének, sőt a szabályozás ravaszsága miatt még ennél jóval többet is fizethetnek majd az egyetemisták és a főiskolások. (Göndör István: Záróvita van, elnök úr!)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaink! Ne engedjük, hogy ismét átverjék a fiatalokat! Önök bőszen tagadtak bármifajta tandíj bevezetésére vonatkozó elképzelést, most pedig ennek megszavazására készülnek. Kérjük, hogy most, még az utolsó pillanatban álljanak el ezen szándékuktól.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(18.10)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Talán néhányan még emlékeznek arra az aranyköpésre, amely szerint a német, a francia vagy a spanyol gazdaság is minket irigyelne. Mára tudjuk, hogy kevésbé sem dübörög annyira a gazdaság, mint azt ön volt kedves említeni az elmúlt időszakban; sajnos ennek most Győrött lehetünk szenvedő tanúi. Kétségtelen, hogy voltak sikertörténetek a magyar gazdaságban. Azon talán céltalan lenne vitatkozni, hogy melyik kormány idején érkeztek Magyarországra nagyobb beruházások, mert valószínűleg az értelmezési verseny keretében ki-ki magát győztesnek tekintené.

Azonban Győr és talán egész Magyarország, de legalábbis Nyugat-Magyarország egyik legtekintélyesebb és legnagyobb jelentőségű cége, az Audi Hungária Motor Kft. Győr és a régió szempontjából is rendkívül fontos szerepet játszik. Több mint ötezer, szám szerint nagyjából 5200 alkalmazott és rajtuk keresztül családjuk számára biztosít megélhetést ez a vállalatóriás és annak magyarországi vállalata. A győri és Győr környéki beszállítókkal együtt ez mintegy tízezer embert, tízezer családot jelent, akiknek elemi érdekük, hogy az Audi működjön, sikeresen működjön és fejlesszen Győrött, illetve környékén.

Az eddigi sikersztori azonban most megtorpanni látszik, hiszen ahogy az Audi Hungária Motor Kft. vezetői mondták, Magyarország, a magyar kormány számukra 2011-ig adómentességet garantált, ehhez képest a választási kampányban még meg nem ígért és a választási kampányban valahogyan a kampányüzenetek közé be nem kerülő szolidaritási adó bevezetésével az Audi ezt a Magyarország által biztosított ígéretet felrúgottnak tekinti. Az Audi Hungária Motor Kft. vezetői elmondták, hogy nem is a befizetett vagy a befizetendő összeg nagysága a probléma, hanem az, hogy ezek után hogyan bízzanak Magyarországban. A kérdés szerintük, hogy komolyan vehető-e ezek után Magyarország.

Tisztelettel kérdezem a gazdasági miniszter urat, mit tettek vagy mit tesznek annak érdekében, hogy az Audi mégse állítsa le nagy értékű fejlesztéseit Győrött, ne kerüljön veszélybe az Audi magyarországi működése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ezen keresztül ne kerüljön veszélybe több mint ötezer győri...

ELNÖK: Köszönöm.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): ...illetőleg Győr környéki munkavállaló munkahelye.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A probléma az, hogy önök a választási kampányban valahogyan elfeledkeztek arról beszélni, hogy ha kormányon maradnak, akkor majd szolidaritási adót fognak bevezetni. Nem ez az egyetlen dolog persze, amiről nem beszéltek vagy nem úgy beszéltek, vagy éppen az igazság minden elemét elfelejtették kifejteni. Az a helyzet, hogy most ennek a nagyvállalatnak a magyarországi cége világosan feltette a kérdést, hogy hogyan lehet ezután bízni Magyarországban, hogyan lehet ezután bízni a magyar kormányban.

Tisztelt Miniszter Úr! Most még csak arról van szó, hogy az Audi leállítja a fejlesztéseit Győrben, de ki tudja, hogy holnap vagy holnapután megint napvilágra kerül egy hazugság, majd megint előjön egy olyan elképzelés, amit önök a választási kampányban elfelejtettek előhozni, és akkor majd jön egy újabb válasz az Audi részéről.

Tisztelt Miniszter Úr! Az, hogy mennyire megnyugtató számunkra az, hogy ön vezeti a tárgyalásokat, vagy mennyire nem, ezt most vegyük témán kívül. De engedje meg, hogy több mint ötezer győri munkavállalónak, valamint azoknak a győri kis- és középvállalkozásoknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a kérését tolmácsoljam önhöz, akiken keresztül tízezer ember és család megélhetését biztosítja az Audi Hungária Motor Kft., hogy legyenek kedvesek úgy tárgyalni, hogy az Audi (Az elnök ismét csenget.) ne függessze fel a fejlesztéseit Győrött, arra kérjük önöket, hogy újabb hazugsággal ne sodorják veszélybe több mint ötezer (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) győri munkavállaló...

ELNÖK: Köszönöm.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): ...munkalehetőségeit. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! (Zaj. - Az elnök csenget.) Az elmúlt héten három parlamenti bizottság együttes ülésen keresett választ azokra a kérdésekre, amelyek az október 23-i brutális rendőrtámadás kapcsán adódtak.

A kancelláriaminiszter arról beszélt, hogy megdönthetetlennek tűnő bizonyítékai vannak arra nézvést, hogy a rendőrség nem terelte a randalírozókat, a velük összecsapó tüntetőket a Fidesz nagyrendezvényének irányába, sőt egy-két olyan megjegyzést is megengedett magának, amely a Fidesszel hozta összefüggésbe a zavargásokat.

(15.00)

Persze, gyengített ezen az érvelésen, hogy csak zárt ülésen volt hajlandó ezeket a bizonyítéknak nevezett dokumentumokat nyilvánosságra hozni. Majd miután 80 évre titkosították ezeket, egy-két nappal később már úgy gondolta, hogy két lehallgatás mégsem annyira veszélyes a nemzetbiztonságra.

Ezzel szemben, tisztelt államtitkár úr, mint ahogy azt ön is láthatta, egy videofelvétel került a Fidesz dokumentációs központjába, amelyen egyértelműen látszik, hogy azon a bizonyos délutánon a rendőrök a Deák térnél minden létező elvonulási utat elzártak a tüntetők elől a Nyugati pályaudvar és az Andrássy út irányába, majd körülzárták a Deák teret úgy, hogy ne lehessen semerre menni, kizárólag az Astoria felé, majd könnygázzal is lőtték a tömeget - azt pedig tudjuk, hogy a demonstrálók nem a könnygáz irányába indulnak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ehhez képest vagy mindezek után szombaton az egyik legolvasottabb bulvárlapban az egyik lehallgatott férfi azt nyilatkozza, hogy nemcsak Gyíkot, hanem egy Laci nevű, szintén Kossuth téri társat és Lapid Lajos tábornokot, a BRFK főkapitány-helyettesét is többször hívta, hogy próbálják megoldani a konfliktust. Sőt, azt is mondja ez a bizonyos férfi, hogy Gyurcsány Ferenc mobilszámát is ismeri, és a zavargások napján felhívta a miniszterelnököt, hogy elintézzék a fegyverletételt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Komolyan gondolták, hogy egy olyan lehallgatással kívánnak bizonyítékot adni a Fidesszel való összefüggésre az október 23-i események tekintetében, amely férfi azt állítja magáról, hogy a miniszterelnököt próbálta hívogatni, hogy elintézzék a fegyverletételt? Miért nem bontották ki az igazság minden elemét, államtitkár úr? (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Önnek itt az azonnali kérdések és válaszok órájában a dolga az, hogy választ adjon. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azonban másfél percen keresztül hazudott - ez az igazság. Államtitkár úr, ön hazudott. (Moraj az MSZP soraiból.) Azért hazudott, államtitkár úr, mert videofelvételeken egyértelműen látszik, hogy a Deák térről semerre nem tudtak távozni a randalírozók, kizárólag az Astoria irányába. Ez a videofelvételeken világosan látszik. Mint ahogy az is világosan le van írva ebben a napilapban, tisztelt államtitkár úr, hogy az egyik lehallgatott férfi, akinek a telefonbeszélgetését önök bizonyítékként használják a Fidesszel való összefüggésre, világosan elmondja, Gyurcsány Ferenc mobilszámát is ismeri, és a zavargások napján felhívta a miniszterelnököt, hogy elintézzék a fegyverletételt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Be tudna nekünk számolni ennek a fegyverletételnek a részleteiről? Tegye meg, legyen kedves! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó! - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! (Kuncze Gáborhoz:) Tisztelt Frakcióvezető Úr! A Gyurcsány-kormány pályázatot írt ki a kormányzati kommunikációra. A hazug és dilettáns kormányzás árát először megfizettetik az emberekkel, a családokkal meg a vállalkozásokkal, majd utána el is akarják fogadtatni az emberek, a családok és a vállalkozások pénzén, mintegy 3,5 milliárd forintból.

Úgy tűnik, hogy az egészségügyi tárca, tisztelt miniszter úr, itt is az élen jár, hiszen egy külön reformszóvivőt kíván alkalmazni annak érdekében, hogy megörvendeztessék az embereket az egészségügyi reform elmagyarázásával. Nehéz persze beleképzelni magát az embernek ebbe a reformszóvivői szerepbe, de nézzük csak, mit mondhatna majd ez a reformszóvivő, ha miniszter úr megkéri, hogy az egészségügyi reformot próbálja már elmagyarázni az embereknek:

Tisztelt Betegek és leendő Betegek! X. Y. vagyok, az új reformszóvivő. Azért vagyok, hogy Molnár Lajos miniszter urat most majd kevesebbet szidják. A munka lényege, hogy elmondjam, miért jó önöknek, ha ezentúl mindenért fizetniük kell az egészségügyben. (Kuncze Gábor közbeszól.) Aztán valahogy úgy lehetne folytatni, hogy nem kell félni, nem fog fájni. Persze, ez már tavalyi szöveg, úgyhogy valószínűleg inkább úgy kell folytatni, miért is kell megtenni mégis, ha fáj. Mert nincs más választás, és azért nincs más választás, mert elszúrtuk; nem is kicsit, hanem nagyon. (Kuncze Gábor: Nem így mondjuk.) A vizitdíjat fogják fel úgy, kedves betegek, hogy az orvoshoz fordulás alkalmanként csak 300 forintba fog majd kerülni, persze lehet, hogy 600-ba, meg az is lehet, hogy 1000-be. És persze van egy nagyon jó akció, ha gyakran járnak orvoshoz, akkor vizitdíjbérletet is lehet váltani potom 12 ezer forintért. A kórházi napidíj pedig számítson szinte ajándéknak a betegeknek, hiszen napi 300 forint. És ha belegondolnak, valóban nincs olyan szálloda vagy panzió, ahol ennyi pénzért egy napot el lehetne tölteni.

Vagy itt van a kórházi önrészfizetés kérdése. Magyarországon 160 kórház van még, ebből akár az önökhöz legközelebbi háromban is ingyen műtik majd meg önöket, mindössze a maradék 157-ben kell majd fizetni az önrészt, de ez sem lehet több, nyugalom, 100 ezer forintnál. Természetesen azok számára is van egy jó hírem, akik esetleg sokallják a 157 kórházat, ahol fizetnünk kell. Úgy tűnik, hamarosan le tudjuk építeni drasztikusan az ágyszámot is. A dobozdíjról és az eddigi ingyenes gyógyszerek megszüntetéséről már a reformszóvivőnek talán bátorsága sem lesz beszélni.

Tisztelt Miniszter Úr! Mondja meg, miért akarnak még tovább hazudni az embereknek! Miért akarják elmagyarázni az embereknek, hogy a vizitdíj, a dobozdíj meg a kórházi napidíj jó dolog? És kérem, mondjon egyetlenegy olyan okot, amely megindokolja azt, hogy miért van szükség egy olyan személyre, aki az emberek pénzén majd elmagyarázza az embereknek, hogy miért jó az, ha ezentúl mindenért fizetniük kell az egészségügyben.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Nemrégiben szerepelt a hírekben, hogy az Akadémiai Kiadó ingyen lecseréli az értelmező szótárakat. Az a tiszteletteljes javaslatom, hogy az Egészségügyi Minisztérium éljen ezzel a lehetőséggel. És tessék megnézni, hogy mit jelent a "reform" szó! Nem gondolom, hogy a reform szónál azt a bejegyzést találja, hogy kormányzati pénzbehajtás és az emberek, a betegek tönkretétele (Kuncze Gábor, a fejét fogva: Jaj! - Moraj az ellenzéki oldalon.), mert jelenleg ez zajlik. Lehet, hogy Kuncze Gábornak nem okoz majd problémát a vizitdíj kifizetése, de higgyék el, hogy számos nyugdíjas meg fog hatódni, és neki is könny fog gyűlni a szemébe, mint önnek, ha belép ide, akkor, amikor be kell fizetni a vizitdíjat.

Tisztelt Miniszter Úr! Semmi másról nem szól a dolog, mint kormányzati hazugságokról és dilettantizmusról. Az ön kollégái mondták azt a választási kampányban, hogy nem lesz fizetős az egészségügy. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Ön szerint, ha vizitdíjat, dobozdíjat vezetnek be, az fizetős egészségügy, vagy nem az. Kérem, nézze majd meg az értelmező kéziszótárt!

Köszönöm, a válaszát nem fogadom el. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(15.30)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetés elmúlt heti parlamenti vitája során világossá vált, hogy 2007 a megszorítások és a megélhetési válság esztendeje lesz. Mindenki láthatja már az előterjesztésből és a parlamenti vitából, hogy szinte minden társadalmi réteg a vesztesek közé fog tartozni, mindenkinek fizetni kell a hazugság árát, kinek a vizitdíj képében, kinek a tandíj képében, aztán nagyjából mindenkinek a megemelt adók és a megemelt gázár képében.

Az is világos mára, hogy az elkövetkező esztendőben - ezt Gyurcsány Ferenc is többször megerősítette - példátlan módon csökkenni fog a reálbér, és ami az elmúlt esztendőkben elképzelhetetlen volt, Magyarországon a gazdasági növekedés az Európai Unió gazdasági növekedésének átlaga alatt lesz. Ilyen sem volt már hosszú ideje, hiszen hosszú időn keresztül 50 százalékával is meghaladta a magyar növekedés az EU átlagos növekedését. Nos, ez tehát a helyzet, ami egészen világos, túl azon, hogy megélhetési válságot, sajnos - természetesen - életszínvonal-csökkenést is fog jelenteni a magyar családok döntő többségének életében.

Eközben mit tesz a kormány? Ahelyett, hogy ezekre a kérdésekre választ találna, meghallgatná az emberek vélekedését, meghallgatná azokat a javaslatokat, amelyek ezen a válságon valamiféleképpen úrrá tudnának lenni, ehelyett most éppen azon gondolkoznak, hogy milyen kényelmes irodákba, hova költözzenek Budapesten belül. A kormányzati kommunikáció részéről most már hosszú napok, hetek óta a kormányzati negyed megtalálásának rendkívül komoly feladata jelenti a fő fókuszát.

Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban ez lenne ma Magyarországon a kormányzat szempontjából a legfontosabb kérdés, hogy hol ücsöröghetnek majd a kényelmes fotelekben a kormányzati irodákban a kormányzati tisztségviselők? Valóban ezzel kell most foglalkozni 2007 (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a megélhetési válság küszöbén, hogy önöknek hol lesz majd az új kormányzati negyede?

Kérem, erre a kérdésre válaszoljon. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mégiscsak egy fontos kérdés, hogy remek munkakörülményeket tudjanak biztosítani kormányzati tisztségviselőknek akkor - még egyszer mondom -, amikor soha nem látott megszorításokat és nehézségeket fog jelenteni Magyarországnak a 2007-es költségvetés.

De ha már az ilyen kormányzati ingatlanbiznisznél tartunk, akkor azért az egyszeri százmilliárd bevételre meg a "majd ettől az államadósságot tudjuk csökkenteni" című kitételekre, azt gondolom, a múltban van néhány negatív példa. Államtitkár úr, önök azt mondták, hogy majd a Budapest Airport privatizációjából származó bevétel az államadósság csökkentését fogja szolgálni. Hát, az Állami Számvevőszék jelentése nem igazán támasztja alá, mondjuk így, vagy az igazság nem minden elemében ért egyet ezzel a vélekedéssel. Aztán ott van a másik, az ÁSZ legutóbbi, a 2005-ös zárszámadáshoz fűzött értékelése, amely szerint majdnem egymilliárd forint értékben úgy adtak el kincstári ingatlanokat, hogy azok száma, azok mibenléte és jogosultsága kérdéses. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem tudták, hogy mit adtak el, csak van egy összeg, de igazából nem lehet tudni, hogy mi áll emögött.

És ha már kormányzati ingatlanbiznisznél tartunk, azért nem lehetnek nyugodtak a magyar emberek akkor, amikor Szilvásy György és Gyurcsány Ferenc irányítják az ilyen tranzakciókat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök megegyezett az országban tevékenykedő gázipari vállalattal, hogy az embereknek jövőre ne kelljen többet fizetniük a gázért, mint most. Ez egy jó hír, a baj csak az, hogy a hír nem a magyar miniszterelnökről és nem a magyar emberekről, hanem a román miniszterelnökről és Románia lakosságáról szól. De ha már miniszterelnökről meg gázárról van szó, akkor nézzük csak egy röpke pillanat erejéig, hogy mi történik, ha a román helyzet után a magyar valóságra összpontosítunk.

Nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek, egy fillérrel sem fognak nőni. Ez ismét egy jó hír, akárcsak az előző, csakhogy itt is van egy kis baj, akárcsak az előző esetében. Itt pedig a baj az, hogy ezt a mondatot maga Gyurcsány Ferenc mondta, azaz hazudta 2005. október 1-jén, a Magyar Szocialista Párt országos választmányának ülésén. Igen, kedves képviselőtársaim, az a helyzet, hogy sajnos hazudtak, mert azóta tudjuk, hogy nyáron a kormány a korábbi ígéretével szemben úgy döntött, hogy 30 százalékkal megemeli a gáz árát, ráadásul jelentősen csökkenti a kompenzációra szánt összegeket is.

Romániában a román kormány tehát féken tartja a gáz árát, Magyarországon a magyar kormány pedig jelentősen emeli azt. A román miniszterelnök meggyőzi a gázszolgáltatót, hogy lehetséges az ár alacsonyan tartása, a magyar gazdasági miniszter pedig elfelejt - vagy lehet, hogy nem is mer - Moszkvával alkudozni azért, hogy legyenek már kedvesek ne 280 dollárért adni egy köbméternyi gázt, miközben a nyugat-európai országok 250 dollárt fizetnek ugyanazért.

(8.40)

Magyarországon, tisztelt képviselőtársaim, sajnos már az is világos, hogy a jövő esztendő a megélhetési válság éve lesz: csökken a reálbér, a családok kiadásai pedig drasztikusan nőni fognak az áremelkedések, az újonnan bevezetett adónemek, illetőleg nem utolsósorban a gáz 30 százalékos drágulása miatt. Ráadásul a kormány úgy alakította át a kompenzációs rendszert, hogy jövőre kevesebben fognak kapni jóval kevesebb támogatást. Magyarországon innentől kezdve tehát mindenkinek többet kell fizetnie majd a gázért és a távfűtésért; az új rendszerben mindenki rosszul jár.

Rosszul járnak, tisztelt képviselőtársaim, az egyedülállók és a gyermektelen házaspárok, hiszen még az átlagnál akár több tízezer forinttal kevesebbet keresők sem részesülhetnek az új rendszerben támogatásban. Aztán rosszul járnak a családok is, hiszen abban a rendszerben, ahol a támogatás alapjának az egy főre jutó kereset számít, nos, ebben a rendszerben a házaspár tagjai, azaz az apa és az anya közül az egyik csak 0,9-nek számít, az első két kiskorú gyermeket a kormány 0,8-nak számolja, a harmadiktól kezdve pedig minden gyermek már csak 0,7-nek számít. Egyáltalán, hogyan jön a kormány, hogyan jönnek önök ahhoz, hogy a házaspár egyik tagját 1 helyett 0,9-nek, a gyerekeket 1 helyett meg 0,8-nak, meg 0,7-nek számolják. Ez azért mégiscsak több a soknál, tisztelt miniszter úr! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.)

De önök még ennél is tovább mentek, hiszen a gázár-kompenzáció átalakításával megvonták a támogatást a távhőszolgáltató cégektől is, amelyek így sokkal drágábban jutnak majd a gázhoz, ezért drasztikusan növelniük kell a távfűtés árát, Budapesten például 45, egyes vidéki nagyvárosokban pedig 70-80 százalékkal. Ez családonként és átlagos lakásonként akár 50 ezer forintos többletkiadást is jelenthet évente.

Ahhoz persze nem voltak elég bátrak, tisztelt kormánypártiak, hogy mindezt magukra vállalják, mondván, a távfűtés árát az önkormányzatok határozzák meg. Csakhogy a gázár emelésével és a kompenzáció drasztikus csökkentésével önök két lehetőséget hagytak az amúgy is gatyára vetkőztetett önkormányzatoknak: vagy ráterhelik a kiadástöbbletet a lakosságra egy drasztikus távhődíjemelés képében, vagy megpróbálják a lehetetlent, és átvállalják a díjemelés mértékét. A szakemberek persze borúlátók, és azt mondják, a családok jelentős részét az eladósodás veszélye fenyegeti.

Mindeközben önök, tisztelt kormánypárti tisztségviselők, mit is csinálnak? Elvonulnak a legendás Balatonőszödre két napra, elvonulnak, el a világ elől. És miről tudnak döntést hozni két teljes nap alatt a megélhetési válság küszöbén? Hát az új kormányzati luxusnegyedről. A családok tehát azért aggódnak, hogy ki tudják-e majd fizetni jövőre a gázszámlát, önöket pedig csak a saját kényelmük érdekli.

Tudják, mit lehet ezután mondani, tisztelt kormánypárti képviselőtársaink? Nem két napra kéne elvonulni a világ elől, hanem mindörökre.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban. - Közbeszólások, köztük Filló Pál tapsolva: Bravó!)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi gazdasági miniszter tevékenysége több ok miatt is emlékezetes marad, egyrészt nagyon vicceseket tud mondani, például olyanokat, hogy a nyugat-európai országok minket irigyelnek, meg remek zoológiai ismeretei vannak, és mindenféle pumák meg hiénák segítségül hívásával egészen komplett és bonyolult gazdasági folyamatokat tud körbeírni. Csakhogy a magyar gazdaság helyzete korántsem vicces, hanem sokkal inkább a szomorú állapottal jellemezhető.

Több gyárbezárásról is hallhattunk az elmúlt időszakban a parlamentben, sajnos nekem is egy ilyet kell most felvetnem. Győr városa ugyanis valamikor nagyon híres volt a könnyű- és élelmiszeriparáról, mára azonban sajnos csak néhány hírnöke maradt a korábbi korszaknak, és most egy újabb patinás, tradicionális gyár bezárására kerülhet sor. Francia tulajdonosa ugyanis ismételten be kívánja zárni a több mint százéves Győri Keksz- és Ostyagyárat, amelynek köszönhetően száz esztendeje ismerik Európában a győri édest vagy éppen a győri recept alapján gyártott nápolyit és az Albert kekszet. A külföldi tulajdonos persze kommunikációs ügynökséget alkalmaz, ezért átszervezésről és termelésáthelyezésről beszél, de Győrött mindenki világosan látja és tudja, hogy ez magyarul és őszintén nem mást jelent, mint a gyár bezárását.

Öt esztendővel ezelőtt, 2001-ben már volt ilyen szándéka a francia tulajdonosnak. Akkor komoly felháborodást váltott ki az ügy, demonstráció demonstrációt követett, jöttek a tiltakozó üzenetek, egyesek pedig bojkottot hirdettek a cég termékei ellen. Az akkori polgári kormány Győr és a győriek oldalára állt, és tárgyalásokat kezdett a francia nagyvállalattal. Matolcsy György, akkori gazdasági miniszter és csapata keményen, határozottan, a magyar munkavállalók és a magyar gazdaság érdekeit szem előtt tartva tárgyalt és bizony ezek a tárgyalások meg is hozták a gyümölcsüket, a gyár nem zárt be, a győriek dolgozhattak tovább, a város nem lett szegényebb hagyományainak egy jelentős szeletével, a győri keksz tehát legalább részben valóban győri maradt.

Most, öt esztendővel később, 2006-ban újra a bezárás árnyéka vetül a kekszgyárra, amelyet egy apró negróüzemmé akarnak silányítani, holott az előző angol tulajdonos huszonkét különböző országban dolgozó gyárai közül a győri gyár volt az egyik leghatékonyabban működő. Tüntetés persze most is volt, Borkai Zsolt polgármester is folytat tárgyalásokat, de a kormány valahogyan nem mutat érdeklődést az ügy iránt, a pannon puma, valahogy úgy tűnik, valamiért nem szereti a győri kekszet.

Aggodalomra pedig van ok bőven. Nem tudjuk, mi lesz a gyár kétszáz dolgozójával, akik még most a gyárban dolgoznak, de közülük már száz elbocsátásáról bejelentést tett a gyár a munkaügyi központnak, nem tudjuk, mi lesz a patinás üzem sorsa, nem tudjuk, mi lesz azokkal a régi tradicionális keksztermékekkel, amelyekről méltán híres Győr városa.

Mi, győriek persze elkötelezettek vagyunk a kekszgyár mellett, és szolidaritást vállalunk a munkahelyüket elvesztő győri és Győr környéki emberekkel és családjaikkal is. Számunkra a győri kekszgyár nem egy egyszerű könyvelési tétel egy nagyvállalat könyveiben, hanem a város történetének és hagyományainak egy jelentős része. Ezért természetesen mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy a messze földön híres édesipari termékek győri gyártása tovább folytatódhasson. Nekünk fontos a győri munkahelyek védelme is, mert a megélhetési válság küszöbén több száz család egzisztenciája és megélhetése kerül veszélybe. Ráadásul az itt dolgozók jelentős része már ötven év feletti, vagyis az ő újraelhelyezkedésük még nagyobb kockázatot rejt magában, és még különösebben nehéznek ígérkezik.

Mi, győriek tehát megteszünk mindent, de valószínűleg mi így magunkban kevesek leszünk, mint ahogyan 2001-ben sem ért volna semmit a demonstráció, a városi kiállás, a szolidaritás a kormány segítsége nélkül. Akkor ugyanis a polgári kormány segített, és megakadályozta a győri kekszgyár bezárását, megakadályozta munkahelyek százainak megszűnését.

A gazdasági miniszter úrtól kérdezném, ha itt lenne - de talán valamelyik kormánytag majd válaszol erre a kérdésre -, hogy a kormány mit kíván tenni a győri kekszgyár bezárása ellen. Mit kívánnak tenni több száz győri család egzisztenciájának a megvédése érdekében? Én persze nem tudok olyan iszonyatosan szellemes, az állatvilágból vett példákat mondani, mint a gazdasági miniszter, pusztán egy tanácsom volna a kormány tagjainak: legyenek kedvesek megkérdezni Matolcsy György urat, aki 2001-ben a tárgyalásokat vezette, hogy tudták elérni, hogy a győri kekszgyár ne zárjon be, hogy tudták elérni több száz család megélhetésének és egzisztenciájának a megmaradását? Győr városa most kéri az önök segítségét. Mit kívánnak önök tenni?

Várom a megtisztelő választ. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(14.30)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A budapesti rendőrfőkapitány döntésének következtében itt, a Parlament körül, a budapesti Kossuth téren értelmezésünk szerint egy súlyos jogi és alkotmánysértő helyzet jött létre. A fővárosi rendőrfőkapitány a döntésével súlyosan sérti azokat a jogokat, amelyek demokráciában járnak az embereknek, így a véleménynyilvánításhoz, a szóláshoz vagy a gyülekezéshez fűződő jogokat.

Az elmúlt héten hallhattuk a kancelláriaminiszter értékelését, illetve indokolását, hogy komoly nemzetbiztonsági kockázatok merültek fel, ami miatt a Kossuth teret lezárva kell tartani. Komoly nemzetbiztonsági kockázatok miatt nem jöhetnek a gazdák, és nem mondhatják el a véleményüket a Kossuth téren; vagy komoly nemzetbiztonsági kockázatok miatt a szerelmespárok nem bújhatnak össze az egyik legkedveltebb közpark padjain; vagy komoly nemzetbiztonsági kockázat miatt a szülők nem jöhetnek ide a gyerekeikkel ide, a Kossuth térre, mint ahogy a nyugdíjasok sem sétálhatnak itt, a Parlament előtt - komoly nemzetbiztonsági kockázatok miatt.

Az most más kérdés, hogy a kormány vajon miért nem lép fel ezen komoly nemzetbiztonsági kockázatok megszüntetése érdekében, vagy hogyha fellép, azt vajon milyen hatásfokkal teszi. Adódik a kérdés, hogy vajon egy nyíltan neonáci elveket valló, külföldi szereplőkkel közösen megtartott, szélsőséges elveket valló gyűlés, felvonulás, katonai alakzatban vonulás a Hősök terén nem jelent-e nagyobb nemzetbiztonsági kockázatot, mint ha ide, Budapest egyik legkedveltebb közparkjába szabadon jöhetnének a nyugdíjasok, az idősek, a fiatalok, a gyerekek.

A budapesti rendőrfőkapitány egy belső utasítással le tudja záratni a Kossuth teret, ugyanakkor érdekes módon engedélyezi, nem tesz az ellen, hogy nyíltan neonáci, újfasiszta elveket terjesztő szervezet a külföldiekkel együtt a Hősök terén gyülekezzen, illetve felvonuljon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Kérdezem az államtitkár urat, hogy akkor ez a két eset vajon hogyan kerülhet köszönő viszonyba egymással. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nyilvánvalóan pontosan ismertette most itt az Országgyűléssel a gyülekezési törvényt, és ezzel a törvényismertetéssel ön most alátámasztotta azt, hogy Gergényi Péter jogellenes módon korlátozza az emberek gyülekezési jogát itt Budapesten, a Kossuth téren.

De még egy dolgot hadd vessek fel önnek! A Magyar Szocialista Párt elnöke, Hiller István felháborodott hangon tartott sajtótájékoztatót a szombati napon. Ő akkor elmondta, hogy a Magyar Szocialista Pártnak nincsen eszközrendszere arra, hogy a kormányt visszatérítse az alkotmányos útra, viszont a kormány és a rendészeti szervek nyilvánvalóan majd mindent megtesznek annak érdekében, hogy betartsák a törvényeket, meg ne háborgassák az emberek életét Budapesten. Kérdezem én, hogy akkor a kormány miért nem lépett fel. Vagy legyenek kedvesek konzultálni a legnagyobb kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt elnökével, aki azt mondta, hogy a kormánynak és a rendészeti szerveknek van meg az eszköztára ahhoz, hogy egy ilyen rendezvényt betiltsanak, illetve kíméljék Budapest lakosságát, ha egy ilyen rendezvényt meg kell tartani.

Még egyszer kérdezem, tisztelt államtitkár úr, nem érzi-e ön életidegennek azt, hogy miközben Budapesten nem lehet szabadon véleményt kifejezni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és demonstrálni a Kossuth téren, nem jöhetnek ide a gazdák, a fiatalok, az idősek, aközben neonácik gyülekezhetnek a Hősök terén. (Dr. Szakács Imre: Szégyen!) Hogy van ez, államtitkár úr? (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság miniszterelnöke a hét végén a szocialisták ifjúsági szervezetének Che Guevaráról elnevezett fesztiválján vett részt és szólalt is fel. Gyorsan, még itt, a napirend előtti felszólalás elején szeretném tisztázni, hogy nem a Che Guevaráról kialakult, sokak által helyesnek, mások által meg helytelennek tartott kultuszról szeretnék beszélni. Mint ahogy azzal sem akarnék itt foglalkozni az elkövetkezendő öt percben, hogy ha mondjuk, Che Guevara feltámadna, akkor az életrajza alapján valószínűleg először az olyan kapzsi és erőszakos új arisztokraták ellen kezdene forradalmat szervezni, mint amilyen maga Gyurcsány Ferenc. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Taps az ellenzéki oldalon.) Persze ilyenkor értheti meg az ember a munkásmozgalmi tézisek felsőbbrendűségét, és most már talán szerencsének is lehet tartani, hogy a kommunista ideológiában nincs feltámadás.

Nos, arról viszont inkább kellene beszélni itt az elkövetkezendő mintegy négy percben, hogy vajon egy XXI. századi demokráciában megengedhető-e az, hogy egy marxista gerillavezért politikai példaképnek, elfogadható politikai példaképnek tartsanak. Gyurcsány Ferenc szombati szavai szerint a szabadság és a rend, a nemzet, a haza megerősítésének politikáját ma a baloldal képviseli. Az a baloldal, tisztelt képviselőtársaim, amely Che Guevaráról nevezi el a fesztiválját. Az a baloldal, amelyiknek az egyik parlamenti képviselője a fesztivál névválasztását úgy indokolta, hogy a ma forradalmárai ugyanis a reformerek.

De nézzük csak, ki volt Che Guevara, vagyis Ernesto Rafael Guevara, ki volt az a gerillavezér, akiről elnevezett fesztiválon Gyurcsány Ferenc szombaton beszédet mondott. Az argentin születésű marxista gerillavezér volt az ártatlan emberek ezreit megkínzó és tönkretevő kubai gulág szellemi szerzője és gyakorlati megalapítója. Ő szervezte meg az első kubai koncentrációs táborokat, ahová először a politikailag gyanús elemeket zárták, majd az 1960-as évektől kezdve a katolikus papokat és Jehova tanúit is ide deportálták. Miután számtalan civilt ölt és öletett meg, Che Guevara lett a méltán hírhedt havannai La Cabana nevű börtönerőd parancsnoka, ahol is több száz, a kommunista diktatúra számára kényelmetlenné vált ember elítélését és kivégzését irányította.

Nézzük csak, hogy Che Guevara saját maga hogyan foglalta össze az igazságosság gyilkos eszméjét. Most egy idézet következik tőle magától: "A gyűlölet nélkülözhetetlen eleme a harcnak. Az ellenség könyörtelen gyűlölete teszi lehetővé, hogy túllépjünk természetes határainkon, és hatékony, hidegvérű gyilkológéppé váljunk." Ez tehát egy idézet Che Guevarától. Attól az embertől, akiről elnevezte fesztiválját a szocialisták ifjúsági szervezete, és akiről elnevezett fesztiválon Gyurcsány Ferenc beszédet mondott a hétvégén.

Adódik tehát a kérdés, hogy helyes-e, ha a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy ilyen fesztiválon mond beszédet, amelynek a névadója sok száz vagy inkább sok ezer ember haláláért felelős, ráadásul önmagát egy hatékony, hidegvérű gyilkológépnek minősíti. Helyes-e, ha a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy olyan rendezvényen mond beszédet, amelynek a névadója kényszermunkatáborokat szervezett, és százak, ezrek kivégzését irányította? S helyes-e persze, ha a legnagyobb kormányzó párt ifjúsági szervezete egy ilyen embert akar példaként a fiatalok elé állítani?

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, politikai hovatartozástól függetlenül, politikai patkóban való helyfoglalástól függetlenül egy dologban mindenképpen egyet kell értenünk. Ez pedig az, hogy semmilyen ideológia sem jelenthet menlevelet a gyilkolásra, az ártatlan emberek megölésére, kisemmizésére, megalázására. És természetesen még akkor sem jelenthet menlevelet egy ilyen ideológia, ha ez éppen a kommunista ideológia.

A fesztivál névválasztásakor, tisztelt képviselőtársaim, a fiatal szocialista képviselők, politikusok nyilvánvalóan tudták, hogy ki is volt Che Guevara, és milyen rémtettek kötődnek a nevéhez. Nyilvánvalóan Gyurcsány Ferenc is tudta, hogy ki volt Che Guevara, amikor elvállalta a beszéd mondását ezen a rendezvényen. De akkor kérdés, hogy vajon miért is adja a nevét Gyurcsány Ferenc egy ilyen rendezvényhez, miért is szólal fel egy ilyen eseményen. Talán, azt gondolom, ez mindent elárul a demokrácia szocialista felfogásáról vagy szocialista olvasatáról.

Január végén Budapesten, itt a Belvárosban előállítottak a rendőrök két személyt önkényuralmi jelképek tiltott használata miatt, mert Che Guevará-s, vörös csillagos pólókat árultak. Adódik tehát a kérdés, ki cselekedett törvényesen, és ki cselekedett helyesen. Azok a rendőrök, akik a Che Guevará-s pólót árusítókat előállították, mondván, hogy tiltott önkényuralmi jelképet használtak, vagy Gyurcsány Ferenc, aki beszédet mondott a Che Guevaráról elnevezett rendezvényen.

Várom valakinek a megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Kérdést kell feltenni.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Miközben a hazai kis- és középvállalkozások tízezrei folytatnak egyre kilátástalanabbnak tűnő küzdelmet azért, hogy a számukra meglehetősen nehezen hozzáférhető pályázatokból forrást szerezzenek saját fenntartásuk és - horribile dictu - új munkahelyek megteremtése érdekében, addig az ön által vezetett Gazdasági Minisztérium hátszelével néhány szerencsés két hónap alatt majd' 3 milliárd forintnyi haszonra tehetett szert.

Nézzük csak, hogyan is gazdagodik az új arisztokrácia újabban az állam kontójára! A Dataplex nevű cég - annak ellenére, hogy egyes sajtóinformációk szerint hosszú időn keresztül szerződéses kapcsolatban állt az ön nevéhez kötött Elender Kft.-vel - 2005-ig mindössze 30 százalékos, tehát meglehetősen szerény kapacitáskihasználtsággal működött. 2005 elején aztán jött a felvirágozás. Ön ekkor ugyanis a Dataplex korábbi ügyvezetőjét, Felsmann Balázst nevezte ki a gazdasági tárca vagyongazdálkodási főosztályvezetőjévé, majd nem sokkal később Felsmann egykori jobbkeze, Hercegh Tamás lett az ön tárcája, azaz a GKM felügyelete alá tartozó MÁV Informatika Kft. vezérigazgatója. 2005 nyarán aztán - hogy fokozzuk az érdekességeket - még Bajnai Gordon neve is bekerült a történetbe, ugyanis az őáltala vezetett Wallis Rt. egyik leányvállalata 2,2 milliárd forintért vette meg a szóban forgó Dataplexet. Persze ez az állapot sem tarthatott sokáig, mert három hónap elteltével, októberben már három ciprusi bejegyzésű offshore cég vette át a Wallis helyét.

Ezt követően aztán - a klasszikusokat csak pontosan szabad idézni - elkezdett ugrálni a pannon puma. Ugyanis két hónap elteltével az addig maguknak mindezt meg nem engedhető - mégpedig a magas költségek miatt meg nem engedhető - nagy állami vállalatok, például a MÁV Informatika Kft., a Mavir, a Magyar Villamos Művek vagy éppen a Magyar Posta hosszú távú együttműködés céljából jelentkezett be a Dataplexhez. Az állami cégek által aztán kistafírozott Dataplexet decemberben, azaz két hónappal később 5,1 milliárd forintért adták el, ami azt jelenti, hogy két hónap leforgása alatt valakik kis híján 3 milliárd forintot kereshettek. Nos, ezek a valakik, a három ciprusi offshore cég mögött megbújó tulajdonosok közül az egyik egyértelműen a Wallis érdekeltsége, a másik kettő esetében pedig - a sajtó információi szerint - kézbesítési megbízottként az a személy szerepel, aki az ön jelenlegi és korábbi cégeinek a jogi képviseletét is ellátja.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, válaszoljon három kérdésre. Mi indokolta, hogy az ön tárcájának felügyelete alatt álló nagy állami cégek kistafíroztak egy magáncéget, amelyet így két hónap alatt 3 milliárd forinttal többért lehetett eladni? Kik állnak a 3 milliárd forintos nyereséget lekaszáló ciprusi offshore cégek mögött? Igaz-e az a sajtóinformáció - ez az utolsó kérdésem, tisztelt elnök úr -, hogy az ön korábbi és jelenlegi cégeinek jogi képviseletét ellátó személy a kézbesítési megbízottja a három ciprusi bejegyzésű offshore cég közül kettőnek?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ha már mindenfajta magasugrólécekről beszélünk, akkor azt gondolom, egyetlenegy internetes honlap sem tudja annyira alacsonyra tenni a lécet, mint az ugráló pannon pumák vagy a dübörgő gazdaságról szóló miniszteri elszólások. (Derültség az MSZP soraiból. - Dr. Avarkeszi Dezső: Aj-aj-aj! - Taps a Fidesz soraiban.) Maradjunk ennyiben.

Másrészt pedig, miniszter úr, amikor ön mindenfajta, korábban sajnos Magyarországon megtapasztalhatott állami, állampárti diktatúrákról beszél, és próbálja ezeket feleleveníteni, akkor nagyon vigyázzon, nehogy a háta mögött ülőket megsértse, tisztelt miniszter úr. (Derültség és taps a Fidesz soraiból. - Dr. Géczi József Alajos: Vigyázunk! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen! - Ki vagy te?!)

Miniszter Úr! Amit ön a meggazdagodásról mond, miniszter úr, most az önök kormánya megértést és a közös felelősségre vonatkozó vállalásokat kér a magyar társadalomtól. Teszi ezt akkor, amikor az embereknek vizitdíjat vezetnek be, tandíjat vezetnek be, és megélhetési válságot okoznak (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Veres János: Idő, idő, idő!), és közben az emberek, tisztelt miniszter úr, azt látják, hogy bizonyos személyek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ciprusi offshore cégek mögé bújva állami segítséggel (Kikapcsolják a mikrofonját.) kereshetnek pénzt.

ELNÖK: Képviselő úr, elfogadja-e a választ, vagy sem?

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): A választ nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Gyurcsány Ferenc korábban, a megszorító intézkedésekre mintegy mentségként próbálta felhozni azt, hogy az állam magán kezdi a megszorításokat: jóval kevesebbet költ az államigazgatásra vagy a közigazgatásra. Ne vitassuk el a szándékot, hogy lehet, hogy ennek szellemében jött létre az Államreform Bizottság, nyilvánvalóan nem kevés költségvetési vonzattal, ne vitassuk el a jó szándékot, hogy Sárközy Tamás professzor urat is ilyen feladattal bízták meg annak érdekében, hogy a közigazgatási reformot végre lehessen hajtani.

Mindezek fényében azonban teljesen érthetetlen, hogy miért kell most több mint százmillió forintot kifizetnie a nem túl jó állapotban lévő költségvetésnek csak azért, hogy egy három cégből álló konzorcium ismételten tanácsokat adhasson a közigazgatási reformra vagy az államreformra. Miért van arra szükség, hogy három cég, amely, láss csodát, érdekes módon komoly szocialista kapcsolatokkal rendelkezik, most 104 millió forintot kasszírozhasson tanácsadásért?

Mert nézzük ezt a három céget, amelyek ezt a konzorciumot alkotják! Az egyik cégnek az ügyvezetője László Csaba, korábbi pénzügyminiszter. Azért önmagában van abban némi diszkrét báj, hogy tőle várnak tanácsot az államreformra, őt Medgyessy Péter azért menesztette korábban, merthogy az államháztartási hiány jóval túlhaladta azt a szintet, amit előzőleg el akartak érni. Aztán a másik cég ebben a konzorciumban - túl azon, hogy Kóka János egyik volt üzlettársához köthető - Medgyessy Gergelyt nevezte meg külügyi tanácsadójaként; Medgyessy Gergely neve is ismerősen hangzik, a volt szocialista miniszterelnök fiáról van szó. A harmadik cég ebben a konzorciumban pedig az a társaság, amelyből az ön által kinevezett vagy vezetett miniszterelnöki kabinet éppen most igazolta a szakpolitikai igazgatóját.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kettős a kérdés tehát: miért van szükség arra, hogy 104 millió forintot kifizessenek államreform címén a költségvetés jelenlegi helyzetében? És hogy lehet az, hogy megint három, szocialista közeli cég alkotta konzorcium nyert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy meglehetősen zsíros megbízást?

Köszönöm a türelmet, elnök úr. Várom a válaszát, államtitkár úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyha most összegyűjtenénk azokat a tételeket, amelyeket abból a célból adtak ki, hogy közigazgatási reformot vagy államreformot finanszírozzanak, akkor meglehetősen súlyos tételeket tudnánk összerakni, akár csak, mondjuk, az IDEA-programra elköltött 70 millió forintot, akár a professzori megbízást, akár az Államreform Bizottság működését vesszük; ezek súlyos milliók.

Most, államtitkár úr, őszintén és komolyan: van szükség az ország jelenlegi helyzetében arra, hogy 104 millió forintot kifizessenek csak arra, hogy megint három cég tanácsokat adjon? Ráadásul egy olyan munkára, ott van a Miniszterelnöki Hivatal, amelyben ön is vezető tisztségviselő, ismerik a tárcák munkáját, tudják, hogy melyik tárcánál milyen munka zajlik, tudják, hogy hogyan kell azt összehangolni, nyilvánvalóan tudják, hogy hol lehetne esetleg úgy feladatokat összevonni vagy áthelyezni, hogy abból pénzt lehessen megtakarítani. Akkor miért kell megint 104 millió forintot fizetni?

Államtitkár Úr! Nem lenne egy jobb cél az ország jelenlegi helyzetében, amire 104 millió forintot el lehetne költeni? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps ugyanott.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos, úgy tűnik, hogy megpecsételődik a patinás győri kekszgyár sorsa. Május végéig dolgozhatnak ugyanis az üzemben azok a munkások, akiknek a sorsa igazából már tavaly novemberben eldőlt. A Danone akkor ugyanis közel száz dolgozó munkaviszonyának megszüntetését jelentette be a megyei munkaügyi központnál. Sajnos, a maradó mintegy negyven dolgozóra hasonló sors, azaz rövidesen a távozás vár.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor tavaly eldőlt, hogy a győri kekszgyár tulajdonosa újabb nagyarányú leépítést tervez, azt kérdeztem Kóka Jánostól, hogy mit kíván tenni a kormány a győri kekszgyár bezárásának megakadályozása érdekében. Mit kívánnak tenni a több száz győri család egzisztenciájának a megvédése érdekében? Kérdésemre akkor és azóta sem kaptam választ, sőt nem kaptunk választ Borkai Zsolt polgármester úrral együtt sem, akivel pedig levélben fordultunk a gazdasági tárca vezetőjéhez, illetve ha pontosítani szeretnék, akkor talán azt szeretném mondani, hogy dehogynem, kaptunk választ, mert azáltal, hogy semmifajta érdemi válasz nem érkezett, a gazdasági miniszter pontosan azt tudatta velünk, hogy a kormánynak nem fontos a győri kekszgyár sorsa, és nem fontos több száz győri család egzisztenciája sem.

Márpedig a Győri Keksztől elbocsátott mintegy száz dolgozó már általában negyven évnél idősebb, és az ő újra elhelyezkedésük a munkaerőpiacon, fogalmazzunk úgy, hogy a reménytelenhez közeli kategóriába tartozik. A bizonytalanság a gyártósorok között soha nem volt ennyire kézzelfogható, mint most. A kormány ezt a felelősséget a francia tulajdonosra nem nagyon háríthatja át, hiszen a korábbi, a polgári kormány megtette a magáét, megtette azt, amit tenni tudott a kekszgyár érdekében, és akkor, anno sikerült megakadályozni a győri kekszgyár bezárását.

Most azonban a kormány nem járt el hasonlóképpen sajnos, még arra sem méltatták a győri polgármestert és Győr egyik országgyűlési képviselőjét, hogy választ adjanak a kérdéseikre.

Kérdezem tehát, tisztelt államtitkár úr, mit tesz a kormány, mit tesz a gazdasági vagy a szociális és munkaügyi tárca azért, hogy a több évtizedes munkaviszony után ezek az emberek, akik világhírű, minden kontinensen elismert, jó terméket állítottak elő, ne úgy kerüljenek majd utcára, hogy a járandóságaikat sem kapják meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit tett a kormány a győri kekszgyár bezárása ellen, és mit kíván tenni az elkövetkezendő időszakban a munkások érdekében?

Az aggódó kekszgyári dolgozók nevében is várom tisztelettel a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Miniszter Úr! Nem tudom, hogy a rendészeti, a környezetvédelmi vagy a szociális tárca vezetője fog-e válaszolni az utazási kedvezményekkel kapcsolatos felvetésre, de valaki talán majd érzi magát abban az erőben, hogy választ adjon ezekre a kérdésekre.

Az elmúlt esztendőkben, tisztelt miniszter úr, tisztelt államtitkár urak, főleg a családi nyaralások tervezésekor a fapados repülőgépek igénybevétele meglehetősen népszerű dologgá vált. Az ok egyszerű: keveset kell rá költeni.

Valahogy a kormány is úgy van a fiatalokkal, mint az egyszeri magyar család a családi nyaralás tervezésével, minél kevesebbet akar rá költeni. A kormány is sajnos fapados nemzedékként kezdte kezelni a fiatalokat, merthogy a lehető legkevesebbet akarják költeni a jövő nemzedékére, meg persze a lehető legjobban megsarcolni őket; merthogy az elmúlt hetek, hónapok intézkedései alapján úgy tűnik, hogy a fiatalok sem mentesülhetnek a hazugság árának fizetése alól.

Pedig emlékszünk még a választási kampányra, amikor mind az MSZP, mind az SZDSZ elfelejtette említeni azt, hogy tandíjat akarnak bevezetni; meg valahogy az is kimaradt a választási programból, hogy kormányra jutásuk esetén egyébként drasztikusan emelik a tömegközlekedési jegyárakat, és ezzel párhuzamosan drasztikusan csökkentik a diákoknak, hallgatóknak járó kedvezményeket.

Merthogy, tisztelt uraim, ez valahogy úgy lett volna korrekt, ha önök ebbe a választási programba (Felmutatja.), aminek a felsőoktatási fejezete most itt van, nem felejtik el beleírni a tandíjat, meg nem felejtik el beleírni azt, hogy ja, egyébként az egyetemistáknak és a főiskolásoknak mintegy 80-100 százalékkal többet kell majd fizetniük, hogyha éppen busszal vagy vonattal akarnak elmenni abba a városba, ahol a főiskolájuk vagy az egyetemük található. Így lett volna korrekt.

(9.40)

Merthogy május 1-je után a hallgatók, diákok azzal a szomorú ténnyel szembesültek, amikor beálltak a vasúti pályaudvarok jegypénztárai elé a sorba, hogy bizony a jegyár 17 százalékos emelése és a kedvezmény 67,5-ről 50 százalékra való csökkentése azt jelenti, hogy a kifizetendő összeg 80-100 százalékkal nőtt, és ehhez nem kell közgázosnak lenni, hogy az ember ezt viszonylag egyszerűen kiszámolja. Ennyivel többet kell tehát fizetni ma diákoknak, hallgatóknak a vonat- és buszjegyekért, mint korábban.

És hozzátesszük, hogy a bérletvásárlás esetén a helyzet még rosszabb, mert a támogatás 90 százalékról 67,5 százalékra való mérséklése azt jelenti, hogy háromszorosára nő a fizetendő összeg, tehát háromszor annyit kell fizetni a bérletért, mint kellett korábban. Nincsen kivétel: többet fizet a nappalis, többet fizet az esti tagozaton tanuló, többet fizet a levelezős diák, és többet fizetnek a középiskolások is. És ha, mondjuk, egy távoli városból jár a fiatal Budapestre egyetemre, akkor ez éves szinten százezer forintos költségnövekedést is jelenthet a számára.

A kormány előszeretettel beszél igazságosságról, esélyegyenlőségről, szociális érzékenységről. Hát mondja meg nekünk valaki, hol és miért igazságos az, ha egy egyetemista vagy főiskolás hallgatónak 80-100 százalékkal többet kell fizetnie a jegyért, mint kellett korábban! Hát hol igazságos az, hogy önök vagyoni helyzetre, családi helyzetre való tekintet nélkül minden főiskolásnak és egyetemistának háromszorosára emelik a bérletjegyek árát? Ez kivel szemben igazságos? Lehet, hogy ha valaki helikopterrel röpköd, akkor nem nagyon tudja felmérni, hogy egy 80-100 százalékos diákjegydrágulás milyen következményekkel jár, mert az valószínűleg számára aprópénz, de ha valaki Győrből, Szegedről, Miskolcról, Bajáról Budapestre jár egyetemre, neki ez nem aprópénz. Lehet, hogy ezt önök nem látják át, lehet, hogy önök szerint ez igazságos, de akkor legalább magyarázzák el, hogy miért igazságos, és miért mutat az esélyegyenlőség irányába.

Többször felhívtuk már a figyelmet, tisztelt miniszter úr, tisztelt államtitkár urak, arra, hogy a fiatalok átverése nem helyes dolog, és az sem helyes, sőt kifejezetten helytelen, ha önök fapados nemzedékként akarják a fiatalokat kezelni. De úgy tűnik, hogy ezt a hangot nem sikerült még meghallani. Bevezették a 105, illetve 150 ezer forintos tandíjat évente, megemelték a jegyárakat, csökkentették a kedvezményeket, nem hallották meg a fiatalok hangját.

Éppen ezért a Fidelitas a holnapi napra, 17 órára - és jó lett volna a gazdasági miniszter úr, mert el tudtam volna neki mondani, de majd értesül róla nyilván önöktől - tüntetést szervez a gazdasági tárca elé, hogy végre meghallja a miniszter úr is a fiatalok hangját, és végre észrevegye, hogy számukra ez a hazugság mennyi pénzbe és milyen elviselhetetlen tehernövekedésbe kerül. Ugyanakkor itt a parlamentben is országgyűlési határozati javaslatot nyújtunk be, amelyben pedig arra kérjük a kormányt, hogy vizsgálja felül a diákkedvezmények és hallgatói kedvezmények drasztikus csökkentését, illetve a jegyárak drasztikus növelését. Mert, tisztelt miniszter úr, tisztelt államtitkár urak, a fiatalok a jövő nemzedéke akarnak lenni, nem pedig egyfajta fapados generáció.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Jogerősen másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre és 1 millió forint pénzbüntetésre ítélte a csillebérci vadászház eladása ügyében hűtlen kezelés miatt a Magyar Úttörők Szövetsége vezetőjét, az MSZP egyik egykori országgyűlési képviselőjelöltjét a Fővárosi Bíróság csütörtökön.

Tisztelt Miniszter Úr! A csillebérci korábbi úttörőtábor ingatlanügye már régóta húzódik a magyar közéletben. 2000-ben pert indított az állam annak érdekében, hogy visszaszerezze a csillebérci hatalmas területet, amely a fővárosnak az ingatlanárak szempontjából az egyik legértékesebb, levegője szempontjából a legtisztább, tehát ifjúsági táborozásra a legalkalmasabb részén terül el. A pert az állam annak érdekében indította, hogy visszaszerezze a Magyar Úttörő Szövetségtől ezt az ingatlant, hiszen - ahogy a perben később a Fővárosi Bíróság 2004-ben megállapította - érvénytelen volt az a szerződés, amely alapján 1989-ben az úttörők ajándékba kapták ezt a tábort a KISZ-től; illetve biztos, ami biztos, az akkori elvtársak kötöttek egy szerződést a Demisz nevében is, hogy azért legyen tuti a dolog, azzal azonban nem kalkuláltak, hogy volt néhány nap eltérés egyrészt a két szerződés között, másrészt pedig amikor a KISZ feloszlatta saját magát vagy feloszlott, akkor nem rendelkezett a kezelésében vagy birtokában lévő vagyon hogyan továbbjáról sem. Tehát a bíróság kimondta 2004-ben, hogy az államnak visszajár, állami tulajdonba, közvagyonba vissza kell térnie a csillebérci gyerektábornak.

Tisztelettel kérdezem, miniszter úr, hogy az önök kormányának most mi az álláspontja ezzel kapcsolatban. Hajlandók-e érvényt szerezni a bírósági ítéletnek, hajlandók-e végre a gyerekek, a fiatalok rendelkezésére bocsátani a csillebérci gyermektábort, vagy fontosabb az, hogy az egykori úttörővezető, az önök egykori parlamenti képviselőjelöltje háborítatlanul ott lakhasson továbbra is?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Választ vártam volna. Megismétlem a kérdést, hátha másodjára kapok is.

Miniszter úr, az a kérdésem, hogy önöknek - mint a Magyar Köztársaság kormányának - mennyire fontos egy, a bíróság által közvagyonnak minősített nagy ingatlant - nemcsak egy vadászházat, hanem egy 46 hektáros rendkívül értékes ingatlant - visszavenni a közvagyonba, hogy az ne a Magyar Úttörők Szövetségének meg ki tudja milyen cégeknek a gazdasági érdekét szolgálja, hanem valóban a köz érdekét, a fiatalok érdekét szolgálja, ott lehessen táboroztatni, lehessen más egyéb ifjúsági programokat szervezni a Magyar Úttörő Szövetségen kívül másoknak is, mert azért lássuk be, hogy a Magyar Úttörő Szövetség a magyarországi fiatalságnak nem egy jelentős részét reprezentálja, önök ezzel nyilvánvalóan már tisztában vannak. Az más kérdés, hogy a vadászház ügyében a bíróság végre jogerősen kimondta azt, amit mi már régóta mondtunk, hogy az MSZP volt parlamenti képviselőjelöltje, illetve a Magyar Úttörő Szövetség a jogszabályok megsértésével adta el azt a bizonyos ingatlant. De most az egész táborról van szó.

Miniszter úr, az a kérdésem, hogy mennyire tekintik fontosnak ennek a közvagyonnak a visszaszerzését. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! 2002-ben mindenki, politikai hovatartozástól függetlenül egyetértett abban, hogy az ország jó állapotnak örvend. Az MSZP-SZDSZ-kormány azonban hajtóvadászatot indított mindenkivel szemben, aki részt vett a polgári kormányzásban, vagy legalábbis segítette annak munkáját.

A hajtóvadászat élére Keller László MSZP-s képviselőt állították, aki 2002-2004 között a Miniszterelnöki Hivatalban közpénzügyi államtitkár volt. Ezalatt mintegy 11 millió forintnyi fizetést tehetett zsebre, járt neki a titkárnő, a hivatali autó, a mobiltelefon és természetesen egy 11 fős államtitkárság is. Ez azonban, tisztelt képviselőtársaim, még csak az érem egyik oldala. Mert mi van a másik oldalon? Ártatlanul meggyanúsított, meghurcolt emberek, akiknek jó hírneve, egzisztenciája, családja, lelki és testi egészsége sínylette meg a közpénzügyi államtitkárság ámokfutását és kényszeres, de minden bizonnyal utasításra tett boszorkányüldözését.

Csak néhány példa arra vonatkozóan, tisztelt képviselőtársaim, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány mire költötte a közpénzeket. Nos, a közpénzügyi államtitkár vizsgálatot kezdeményezett a Szövetség a Nemzetért Alapítvány működésével kapcsolatban. A végeredmény: az ügyészség semmilyen törvénytelenséget nem talált. A közpénzügyi államtitkárság feljelentése nyomán eljárás indult a Magyar Fejlesztési Bank volt elnök-vezérigazgatója ellen. A végeredmény: bűncselekmény hiányában a rendőrség megszüntette az eljárást.

Aztán a közpénzügyi államtitkár feljelentést tett a martinsalakos házak ügyében is. A végeredmény: a büntetőeljárást megszüntették. Aztán a közpénzügyi államtitkár feljelentése alapján vizsgálat folyt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének volt vezetője és munkatársai ellen is. A végeredmény: az ügyészség megszüntette az eljárást bűncselekmény hiányában. Aztán a közpénzügyi államtitkárság szorgalmazására négy évig zajlott a büntetőeljárás a Millenáris Kht. volt ügyvezetője és egy volt miniszterelnöki hivatali államtitkár ellen. A végeredmény: a bíróság bűncselekmény hiányában felmentette a megvádolt személyeket.

Az egységnyi idő alatt megtett legtöbb sikertelen feljelentés kétes értékű világcsúcstartójának, Keller Lászlónak, aki mintegy 40 eljárást kezdeményezett, kudarca azonban csak az elmúlt hetekben vált teljessé. Ekkor ugyanis bűncselekmény hiányában véget ért az utolsó olyan eljárás is, amelyet a polgári kormány időszakában történt események miatt indítottak. Egy néhánynapos sajtóhír szerint ugyanis a Fővárosi Bíróság bűncselekmény hiányában jogerősen felmentette az APEH egykori Bűnügyi Igazgatóságának munkatársait, akiket Keller László egy névtelen bejelentés alapján jelentett fel még 2002-ben.

Emlékezetes, hogy az adónyomozók 1999-ben kezdték meg munkájukat (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hülyeség!) elsősorban azzal a céllal, hogy a költségvetésnek éves szinten 40 milliárd forintos kárt okozó számlagyárak ellen lépjenek fel. (Szórványos derültség az MSZP soraiban.) Az öt évig húzódó eljárás miatt az egyik ártatlanul megvádolt személy - egyébként a szervezet Győr-Moson-Sopron megyei hivatalvezetője - időközben öngyilkosság áldozata lett. A veszélybe sodort egzisztencia, a megromlott testi-lelki egészség, a megtépázott jó hírnév talán valahogy még helyreállítható. De ennek a hivatalvezetőnek az életét már senki sem adhatja vissza.

Tisztelt Képviselőtársaim! A főinkvizítor azonban a helyén maradt, és ahogy arról meg nem cáfolt sajtóértesülések szóltak, mind a mai napig harcban áll, és folytatódik az ámokfutás. A rendőrség súlyos morális válságát elemző MSZP-frakcióülésen ugyanis legutóbb Szabadfi Árpád rendőr tábornokot támadta meg állítólag remek fideszes kapcsolatok miatt. Jellemző egyébként, hogy az ülésen részt vevő MSZP-s képviselők közül - legalábbis a hírek erről már semmiképpen sem szóltak - egyik sem kérte ki magának azt a demokráciában teljesen megengedhetetlen gyakorlatot, hogy valakinek a kirúgását azért akarják indítványozni, mert éppen vannak barátai adott esetben és állítólag a másik politikai oldalról is. (Dr. Géczi József Alajos: Nem voltál ott! - Közbeszólások az MSZP soraiból.) S mindez akkor történt, tisztelt képviselőtársaim, amikor éppen felmentettek ártatlanul megvádolt embereket bűncselekmény hiányában, akik közül az egyik az eljárás okozta lelki megterhelést már nem is élhette túl.

Tisztelt Képviselőtársaim! Keller László nyilatkozatait olvasván, egyszer egy hetilapnak a következőt nyilatkozta a munkájáról: "A lényeg a gyors reagálás." Igaza van, tisztelt képviselő úr, a lényeg a gyors reagálás - ilyenkor gyorsan bocsánatot kell kérni, és gyorsan el kell távozni a közéletből.

Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Nagy taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha először nem az őszödi beszédet, hanem Gyurcsány Ferenc mai szereplését akarnánk értékelni, akkor mondhatnánk azt is, hogy Gyurcsány Ferenc az eddig létező szocializmus egy még magasabb fokozatát valósította meg, hiszen most már önmagát cenzúrázta.

De ez a mai szereplése Gyurcsány Ferencnek (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Honnan tudod?) nagyjából olyan volt, mintha, mondjuk, egy véget ért és az egyik csapat egypontos győzelmével végződött kosárlabdadöntő után már éppen akarják átadni a kupát és az érmeket, amikor a vesztes csapat egyik játékosa, aki kihagyott egy egypontos büntetőt, jelentkezik, hogy bocsánatot kérek, én igazából azt nem a gyűrűre, hanem a gyűrűbe akartam volna dobni, úgyhogy kezdjük újra. Valószínűleg a csapat pszichológusát hívnák oda, hogy valami nincsen rendben ezzel a fiúval, és valamifajta ellátásban próbáljátok meg részesíteni.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ami elhangzott, az elhangzott, és ahogy elhangzott, úgy hangzott el. Utána 20-szor, 30-szor, 50-szer, 100-szor, ki tudja, hányszor el lehet mondani egészen másként (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ezt tették.), lehet újra hazudni, de az az igazság, az a beszéd úgy hangzott el, és akkor hangzott el. Az, amit itt Gyurcsány Ferenc előadott, több ponton módosított, és az őszödi beszédhez képest több hazugsággal terhelt beszéd volt. (Tatai-Tóth András: Honnan tudod? Nem voltál itt!)

Tisztelt Elnök Úr! Lehet, hogy valaki rosszul van a kormánypárti képviselők padsoraiban, vagy nem találja meg a zöld gombot. Ha esetleg segítségre szorul, akkor szerintem a mellette ülők talán részesíteni tudják benne. (Babák Mihály közbeszól.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz igazságbeszédnek nevezni azt, hogyha valaki lebukik, amiért összevissza hazudozott a választási győzelem érdekében. Ha önök szerint ez az igazságbeszéd, akkor valószínűleg tényleg nem egy nyelvezetet beszélünk, és nem ugyanúgy definiálunk dolgokat. Mert hogyha valóban igazságbeszédet akart volna mondani Gyurcsány Ferenc, akkor volt egy csomó idő a választás előtt. Ott volt egy csomó interjúja. Nem azt kellett volna mondani, hogy a legőszintébb becsületszavamra mondom, hogy mi az adócsökkentés kormánya leszünk; meg nem azt kellett volna mondani, hogy az államháztartási hiány köszöni szépen, jól van; meg nem azt kellett volna mondani, hogy a megszorításokra semmi szükség nincsen, hanem ha valóban komolyan gondolta volna azt, hogy jó, tovább nem hazudik, mert elég volt azt másfél-két évig tenni, akkor talán érdemes lett volna mindezt a választás előtt elmondani.

Így a választás után, tisztelt képviselőtársaim, ez nem több, mint szimpla lebukás. Egy lebukás, amely ki tudja, hogy a Szocialista Párton belüli, egymással szembeni ellentétek, a párton belüli helyezkedés, vagy egyéb más miatt következett be, de Gyurcsány Ferenc lebukott, mégpedig csúnyán lebukott. Merthogy ne legyen kétséges egyikünk számára sem, nem akarta Gyurcsány Ferenc, hogy ez a beszéd nyilvánosságra kerüljön. És honnan tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc nem akarta? Ő maga mondta. Önök hallhatták, ott voltak Balatonőszödön valószínűleg, Gyurcsány Ferenc azt mondta a beszéd közben: nagyon kérek mindenkit, hogy amit most mondok, amit eddig mondtam, azt is tartsa meg magának, amit mostantól mondok, azt még inkább.

Azért ez nem egy olyan mondat, ami arról tanúskodik, hogy srácok, nyugodtan mondjátok el, amit mondok, mert jövő héten ezt úgyis elmondom az embereknek, mert ez így helyes. Nem erről volt szó! Gyurcsány Ferenc arra kérte meg önöket, hogy hallgassanak. Hallgassanak, mert ezt a beszédet csak önöknek szánja, mert nem akar lebukni, nem akarja, hogy az emberek előtt, az ország előtt kiderüljön, hogy egy nyílt és szervezett politikai hazugságnak köszönheti a hatalmát, amelyet megtarthatott magának 2006-ban.

De még ott volt a javítás lehetősége Gyurcsány Ferenc számára 13 nappal később is. Itt ültünk mindannyian; itt ültünk a kormányprogram vitájánál. Gyurcsány Ferenc felállt, és könnybe lábadó szemmel beszélt mindenről: új Magyarországról, meg hogy az iskolák virágozzanak fel, meg hogy büszke Magyarország, meg hogy minden ember jöjjön velünk és így tovább. 13 nappal azután, hogy elmondta, hogy véres verejtéket okozó megszorításokra lesz szükség, vizitdíjat fognak bevezetni, tandíjat fognak bevezetni, és hogy egyébként több milliárdot kell majd valahogy megspórolni az elkövetkezendő néhány hónapban.

Kérem szépen, itt volt a lehetőség 13 nappal később. Felment a pulpitusra Gyurcsány Ferenc, és ehelyett beszélt a büszke Magyarországról meg a közös célokról.

És tudják, az a helyzet, hogy azzal a beszéddel, amit Balatonőszödön elmondott Gyurcsány Ferenc, önöket mind tettestárssá, bűntárssá, bűnsegéddé tette. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van! - Tatai-Tóth András: Szégyelld magad!) Merthogy egyikük sem volt, aki felállt volna itt a szavazás előtt, amit a kormányprogramról rendeztek... (Göndör István: El kellene olvasni ezt a beszédet, csak egyszer! - Dr. Fónagy János felmutatja az iratot: Olvasd el, itt van! - Közbeszólások a Fidesz és az MSZP padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

ELNÖK: Ha valaki szeretne felszólalni, akkor a megfelelő gomb megnyomásával jelezheti a felszólalási szándékát. Egyelőre Szijjártó Péter képviselő úrnál van a szó, és még ott is marad mindaddig, amíg be nem fejezi a hozzászólását. Úgyhogy arra kérek mindenkit, hogy mérsékelje magát, és még egyszer mondom, ha akar, akkor hozzászólhat. A szocialista frakció ráadásul gazdagodott 27 perccel az SZDSZ-től, úgyhogy ilyen értelemben bőven van mód és lehetőség a gondolatok kifejtésére.

De kérem, türelemmel hallgassák meg, amíg a szónok befejezi a mondanivalóját, utána mindenki szót kap, aki jelentkezik, de csak az, aki jelentkezik. Türelem, nyugalom! (Kontur Pál Göndör István felé: Jól megfizetik ezt a produkciódat, az biztos!)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Akkor folytatnám, hogyha a szocialista képviselők és a frakcióigazgató is megengedi.

Szóval, mielőtt szavazásra került volna a kormányprogram, akkor önök közül egyikőjük sem állt fel itt a parlamentben, és nem kérdezte meg, hogy kedves Feri - vagy nem tudom, hogy hívják önök egymást, még elvtársozzák-e egymást, vagy vezérigazgatónak hívják, vagy nem tudom -, most akkor miről szavazunk: arról, amit most mondtál, vagy arról, amit 13 napja? Most akkor mi a kormányprogram? Mit akarunk csinálni az elkövetkezendő időszakban? Azt akarjuk csinálni, amiről most beszéltél? Vagy azt akarjuk csinálni, amit 13 napja mondtál? Egyikőjük sem kérdezte meg. Egyikőjük sem állt fel, hogy elnézést kérek, majdnem két hete itt egészen mást hallottunk. Akkor itt valaki át van verve: vagy az ország, vagy a szocialista frakció. Az a baj, hogy az országot verték át, és nem a szocialista frakciót. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!)

És tudják, tisztelt képviselőtársaim - (Jelzésre:) lehet, hogy az "és" a helyes megfogalmazás a "vagy" helyett, ebben önnek igaza van itt mögöttem -, állandóan azt hallhatjuk, hogy Gyurcsány Ferenc ebből a szörnyű mételyből ki akar törni, iszonyatosan ki akar törni. Ennek az igazságtartalmával két probléma van. Az első az, hogy Gyurcsány Ferenc, ha tetszik, ha nem, Balatonőszödön másfél-két évről beszélt. Ha 2006-ból kivonjuk ezt a másfél-két évet, akkor nincs az az ügyeskedés, amivel 2004 elé tudnánk valahogyan tolni, tízes számrendszerben, teszem hozzá. Másfél-két évről beszélt Gyurcsány Ferenc. Itt már 16-ot, meg 17-et emlegetett, de azt nagyon jól tudjuk, hogy ennek a hitelessége éppen mennyi.

Másfél-két év - nem más kormányzott, Gyurcsány Ferenc kormányzott, maximum még Medgyessy Péter kormányából nyúlhatott bele egy pici, hogyha nagyon megengedően számolunk. Hazudtak másfél-két évig. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hazudsz!) Ha ebből akar kitörni, azért némiképpen azt is árnyalja az a két idézet, amelyet, hogy Göndör Istvánnak is kedvezzünk, a teljes beszéd legalább kétszeri elolvasása után - a mazochizmus néha erőt vesz az emberen - találtam.

(16.50)

Az egyik így szól: "Az utolsó másfél évet - figyelem, tehát másfél, nem 17, nem 16, hanem másfél évet - azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött, visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet" s a többi. "Imádtam" - tehát az elmúlt évben, amit csináltam, imádtam. Most akkor ki akartam törni belőle, mert mételynek tartottam vagy imádtam az elmúlt másfél évet? Erről beszélt Gyurcsány Ferenc: imádta, amit az elmúlt másfél évben csinált.

Aztán itt van egy másik: "Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam". Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam; az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a valamilyen országot, mert ki fogja megváltoztatni s a többi. Tehát most akkor Gyurcsány Ferenc szerette azt a másfél-két évet, ahogy itt mondja, vagy nem szerette, ahogy most így utólag mondja? Ez a kettő olyan, ami közé az "és" már nem fér, maximum a "vagy". Itt is el kéne dönteni, hogy melyik az igaz.

Tudják, tisztelt képviselőtársaim, a hazugságnak van egy egészen egyszerű, világos, szerintem mindenki által érthető definíciója, amely úgy szól, hogy a hazugság (Dr. Szabó Zoltán: Szijjártó!) tudatosan félrevezet vagy tudatosan megtéveszt. A káromkodással vigyázzon, képviselő úr, a mikrofon közel van. (Derültség a Fidesz soraiból.) Tudatosan félrevezet, tudatosan megtéveszt - ezt jelenti a hazugság. Gyurcsány Ferenc szó szerint négyszer mondta a hazugságot, és még számtalanszor utalt is minderre. Nyilvánvalóan végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet - ennyit mondott, nem többet, és nem mást, mint ahogyan azt itt most a parlamentben elmondta.

Ráadásul Gyurcsány Ferenc beszédében csak a Magyar Szocialista Pártot és a Szabad Demokraták Szövetségét mint liberálisokat - akkor valószínűleg a Szabad Demokraták Szövetsége lehet, ahogy ők magukat hívják -, szóval, ezt a két politikai szervezetet említette. Hát, szó sincs másról; másfél-két év MSZP és SZDSZ, semmilyen más pártról meg semmilyen 16-ról, meg semmilyen 17-ről nincsen szó.

Tudják, tisztelt képviselőtársaim, hát éppen elég nagy baj az, hogyha egy országnak egy betegesen hazudozó miniszterelnöke van. Éppen elég nagy baj ez. Erről már az imént hallhattunk. De az még nagyobb baj, hogy ez az ember egy esztendővel azután, hogy lebukik, hogy mindenkit átver, hogy nem szégyenlette nyílt és politikai hazugsággal magánál tartani a hatalmat, ezek után még eljön ide, és megpróbálja - elnézést, ki kell mondani - hülyének nézni az egész országot. (Dr. Szabó Zoltán: Téged nem lehet.) Idejön, és elkezdi mondani, hogy az nem is igazán úgy volt, hiába úgy jelent meg a másfél meg a kettő, az igazából 16 meg 17.

Hát, kérem szépen, az a helyzet, hogy szembe kéne nézni végre a helyzettel, talán fel kellett volna használni ezt az egyéves évfordulót, hogy Gyurcsány Ferenc szembenézzen azzal, hogy mit mondott, mit tett és mit okozott. Szembesülhetett volna azzal a válsággal, azzal a politikai, morális, erkölcsi, gazdasági, pénzügyi válsággal, amibe az országot sodorták. Mert ha nem lett volna Balatonőszöd, ha nem lettek volna hazugságok, akkor ez az ország nyilvánvalóan nem került volna válságba, és akkor együtt beszélhetnénk talán egy szebb jövőről, egy jobb jövőről, csak ahhoz ezt a beszédet el kellett volna mondani a választás előtt, és nem kellett volna végighazudni az elmúlt másfél-két évet, és talán kormányozni kellett volna, és nem semmit se csinálni másfél-két évig.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha ez így folytatódik, akkor lassan el fogunk jutni oda, hogy a Fidesz a hibás azért, hogy Gyurcsány Ferenc hazudott (Tatai-Tóth András: Így van! - Közbeszólások a Fidesz soraiból.), és a Fidesz hibás azért, hogy Gyurcsány Ferenc arról beszélt Balatonőszödön, hogy mennyit hazudott a hatalom megtartása érdekében, és mi leszünk a hibásak egyébként azért, hogy az emberek nem hajlandók elfogadni azt, hogy teljes mértékben átverték őket.

De engedjék meg, hogy ha ma már a mazochizmusról sokat beszéltünk a Gyurcsány-beszéd olvasgatása kapcsán, hadd fokozzam a hangulatot, és hadd csatlakozzam Szabó Zoltánhoz, merthogy az a helyzet, hogy Szabó képviselő úr idézett, de azt valahogy figyelmen kívül hagyta, hogy idézni csak pontosan illik. Most elmondom, hogy mit mondott Szabó Zoltán. Azt mondta, idézte Gyurcsány Ferenctől: Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni. És itt tett egy jótékony pontot, csakhogy ez folytatódik. Tehát: Mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy - elnézést - a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére.

Ha idéz, tisztelt képviselő úr, akkor legyen kedves végig idézni. (Dr. Répássy Róbert: Ez már az őszinte korszak volt, Zoli? - Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Wiener képviselő úr azt a kérdést tette fel, hogy ki bontotta ki a teljes igazságot és ki nem a választási kampányban, és ki használt helyes adatokat meg nem helyes adatokat. Azt szeretném megkérdezni, az mennyire alapult helyes adaton és mennyire volt az igazság teljes kibontása, hogy az államháztartási hiány, köszöni szépen, jól van. Aztán azt szeretném megkérdezni, hogy vajon az mennyire alapult a teljes igazságon és mennyire alapult jó adatokon, hogy Magyarországnak nincs szüksége megszorító költségvetésre, mert a költségvetés és a közfinanszírozás helyzete nem indokolja ezt. És még azt is szeretném megkérdezni, hogy vajon az mekkora mértékben fejtette ki, bontotta ki az igazságot, és mennyire alapult helyes gazdasági adatokon, hogy a mi kormányunk az adócsökkentés kormánya, a legőszintébb becsületszavamra mondom, csökkent az adóterhelés, az előző kormány alatt növekedett az adóterhelés.

És még azt is szeretném megkérdezni, hogy mennyire bontotta ki Gyurcsány Ferenc az igazság minden elemét, amikor azt mondta, hogy nem lesz gázáremelés. Vagy mennyire bontotta ki az igazság minden elemét és mennyire volt helyes adatokra apellálva ez a mondata, hogy nincs gázáremelési terv? Vagy kérdezhetném azt is akár, hogy Kökény Mihály mennyire volt tisztában az adatokkal és a teljes igazsággal, amikor azt mondta, hogy az egészségügy nem lesz fizetős. De kérdezhetnem azt is, hogy mennyire bontották ki a teljes igazságot akkor, amikor azt mondták, hogy nem lesz tandíj. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiból. - Babák Mihály: Meg vizitdíj sincs!)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizony a matematikai képességekre nemcsak a parlamenti képviselőknek, hanem az önkormányzati képviselőknek és a polgármestereknek is szükségük van, főleg akkor, amikor a jövő esztendei önkormányzati költségvetéseket tervezik, és megpróbálják számba venni azokat a nehézségeket, amelyeket a központi forráselvonások, a normatívacsökkentések és más központi kormányzati intézkedések okoznak. Holott én azt gondolom, hogy az egész önkormányzati alrendszerről nagyjából-egészéből általánosságban el lehet mondani, hogy jól teljesít, legalábbis ha azt a mérőszámot helytállónak tekintjük, hogy az önkormányzatok által felhalmozott adósság az államadósságnak, illetve a költségvetés hiányának mekkora részét képezi.

Ezzel szemben azonban a helyi önkormányzatok számára biztosított normatív támogatások, hozzájárulások legjobb indulattal szólva is a 2007-es szinten maradnak, ami azt jelenti, hogy a jövő esztendőre, 2008-ra ez reálértékben mintegy 7-10 százalékos csökkenést jelent. Ráadásul egyéb más központi forráselvonások azt okozzák, például Győr esetében, amely a Nyugat kapuja, és amely a magyarországi városok közül a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen az ott élők tudása és szorgalma, a város elhelyezkedése földrajzi szempontból és a gazdasági adottságok mind-mind egy átlagosnál gyorsabb fejlődési ütemre predesztinálják, és az átlagosnál talán valamivel könnyebb életet biztosítanak az ott lakóknak, mint mondjuk, az ország más részeiben, adott esetben kisebb vagy más jellegű településeken.

Azonban Győr városa is nehéz helyzetbe került más önkormányzatokkal együtt. Hiába egy nagy nemzetközi, nagy külföldi vállalat iparűzésiadó-fizetési kötelezettsége be fog állni, ez a hatalmas nagy összeg sem fogja fedezni azokat a veszteségeket és elvonásokat, azokat a mínuszokat, mondjuk így, amelyeket a központi forráselvonások, a központi intézkedések, illetve az adólefölözés vagy adóerő-képesség szerinti elvonás okozni fog a városnak. Márpedig Győrben az önkormányzat, a közgyűlés, egyetértésben a polgármesterrel és szinte valamennyi párttal, amely a közgyűlésben képviselteti magát, úgy határozott, hogy a jövő esztendőben és az azt követő esztendőkben sem hajlandó letérni a fejlődés útjáról, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a győriek élete kényelmesebbé és könnyebbé váljon.

Ennek megfelelően döntés született arról, hogy egy még soha nem látott közlekedésfejlesztési intézkedéssorozatot hoz meg a város közgyűlése, a "Közlekedésfejlesztés 2008" program keretében ugyanis lényegesen gyorsabb léptékben fejlődik majd a város közúthálózata. Számos olyan csomópont megépítésére, felújítására van szükség, amelyek veszélyességük miatt eddig is emberéleteket követeltek súlyos balesetek miatt. Itt természetesen az országos közúthálózatba tartozó utakról és csomópontokról is szó van, így tehát amikor az önkormányzat arra törekszik, hogy ezeket a problémákat megoldja, joggal várja el a központi kormányzati, joggal várja el a központi költségvetési támogatásokat, a központi költségvetés segítségét és támogatásait, mint ahogyan a városüzemeltetésre fordítandó források is természetesen egyre nőnek, azonban a fordítható források ezt nem követik ugyanilyen léptékben.

Győr városa, amely a Nyugat kapuja és a folyók városa, természetesen kulturális, idegenforgalmi és sportéletével is meghatározó szerepet játszik az országban. Ezeknek a megfelelő szintű fejlesztése azonban csak akkor elképzelhető, ha nem emészti fel a város forrásait szinte kizárólag vagy szinte teljes mértékben az a küzdelem, amely azért zajlik, hogy az önkormányzati intézmények, így az oktatási intézmények is működőképesek maradjanak, tovább működjenek, és biztosítsák a győriek számára a megfelelő szintű szolgáltatásokat és ellátásokat.

Végezetül pedig szeretném jelezni, hogy azért néhány kormányzati intézkedés, még ha elvileg bevételt is kellene hogy hozzon az önkormányzatoknak - most Győrről tudok elsősorban beszélni, de a jelenség valószínűleg általános -, bizony sokkal inkább kiadásokat, mint bevételeket jelent. Nagy vita volt itt a parlamentben a luxusadó bevezetése kapcsán. Szeretném jelezni, hogy Győr városa számára ez tavaly 364 ezer forintnyi bevételt okozott, talán hét adóalany volt összességében, miközben az önkormányzat vonatkozó osztálya számára ez sok-sok munkatárs sok-sok órányi munkájába került, így több kiadást jelentett, mint bevételt.

Arra szeretném kérni tisztelettel a kormányzatot, és ez az utolsó mondatom, elnök asszony, ígérem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy majdan a benyújtandó, a központi költségvetéshez benyújtandó, illetve európai uniós pályázatokat támogassa, és ezzel tegye lehetővé, hogy az önkormányzat elképzelésének megfelelően Győr városa továbbfejlődhessék.

Köszönöm szépen a türelmet, és elnézést, hogy túlléptem az időkeretet.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Amikor az elmúlt két esztendőben egymást követve kerültek napvilágra hírek arról, hogy a kormány milyen megszorító intézkedésekre készül, éppen milyen adókat vagy árakat emel, vagy milyen támogatásokat von el, akkor miniszterelnök úr rendre, televíziós adásokban, azzal kért megértést és türelmet az emberektől, hogy azt mondta, magunkon kezdjük a spórolást - mármint az államon, mármint a kormányon.

Aztán arra is emlékezhet mindenki, amikor néhány héttel vagy most már több mint egy hónappal ezelőtt, a szociális népszavazás éjszakáján, miután kiderült az elsöprő végeredmény, Gyurcsány Ferenc a nyilvánosság elé állt, és azt mondta, hogy a költségvetésnek nem áll módjában, neki, illetve kormányának pedig nem áll szándékában az, hogy visszapótolja az egészségügynek és az oktatásnak azokat a forrásokat, amelyeket onnan korábban elvontak, jelentős működési zavarokat okozva egyébként mind az egészségügy, mind az oktatás területén.

Azóta folyamatosan, állandó hivatkozásként minden egyes esetben azt halljuk a kormány részéről, hogy nincs pénz. Ezt mondják akkor, amikor érdemben kellene, kellett volna tárgyalni a háziorvosokkal arról, hogy miként pótolják azokat a forrásokat, amelyeket korábban a kormányzati pénzbehajtás keretében elvettek tőlük, hogyan kellene inflációt követő mértékre emelni a kártyapénzt, és hogyan kellene visszaadni az amortizációs támogatást. Érdekes módon minden egyes esetben azt mondták, nincs pénz, nem tudnak érdemben tárgyalni. Persze, azt sem lehet igazán tudni, hogy ki tárgyalhat érdemben. Aztán azt mondták akkor is, hogy nincs pénz, amikor arról volt szó, el kell venni a házi gyermekorvosoktól a vizitdíj-kompenzációt. Pénzhiányra hivatkozva próbálták megmagyarázni ezt a megmagyarázhatatlan intézkedést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden bizonnyal az önök által képviselt választókerületek és megyék is érintettek abban a súlyos problémában, amely a koraszülöttmentést illeti. Több megye koraszülöttmentő alapítványa, közalapítványa milliós problémákkal küzd, néhány millió forintból éves, de legalábbis több hónapos működést lehetne megoldani. Minden egyes ilyen esetben, amikor szóba kerül a koraszülöttmentő alapítványok és közalapítványok helyzetén való javítás lehetősége, megint csak jön az unalomig ismételt és ismert kormányzati indokolás, nincs pénz. És ezt mondják akkor is, amikor az egyetemeken újra a tandíj bevezetésére készülnek, dacára annak, hogy a népszavazáson az emberek elég egyértelmű álláspontot fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban is. Mesterkedéssel, más néven való nevezéssel, ügyeskedéssel, de mégiscsak újra a tandíj bevezetésére készülnek, mégpedig azért, mert a kormányzat ott sem hajlandó visszapótolni a felsőoktatásból, az oktatásból korábban kivont forrásokat, hiszen, mint ahogy mondani szokták, nincs pénz.

Nos, ezzel kapcsolatban azért némi kételyeik lehetnek az embereknek, de ha valaki még volt abban az állapotban, hogy hitte a kormánynak, hogy nincs pénz, az az elmúlt héten biztosan kiábrándult ebből az utolsó illúzióból is, hiszen napvilágra került - és nem cáfolt, sőt, megerősített - kormányzati információk szerint a kormány saját hatáskörében úgy döntött, hogy 450 millió forinttal megemeli a miniszterelnök protokollkeretét. Tette ezt azután egy saját hatáskörben meghozott döntéssel, hogy hónapokon, de éveken keresztül türelmet kért az emberektől a megszorító intézkedések miatt, és tette ezt azok után, hogy a népszavazás óta folyamatosan azt ismételgetik, hogy nincs pénz.

Ezek szerint tehát pénz mégiscsak van, de nem arra, amire az embereknek, a családoknak valóban szükségük lenne, nem arra, hogy visszaadják az egészségügynek és az oktatásnak a kivont forrásokat, nem arra, hogy megmentsenek néhány koraszülöttmentő közalapítványt, nem arra, hogy visszaadják a háziorvosoknak az elvett pénzt, ami a működőképességüket is veszélyezteti, hanem arra, hogy 450 millió forinttal megemeljék Gyurcsány Ferenc protokollkeretét. Csak egy rövid zárójelet hadd nyissak: hosszú hónapokon keresztül nem volt képes átutalni a kormány a magyar olimpiai csapat felkészülésére szánt hasonló, 432 millió forintos összeget, amivel az olimpiai bizottságot egyébként hitelfelvételi kényszerbe is kergették. Érdekes módon most azonnal lehetett dönteni saját hatáskörben 450 millió forint átutalásáról, illetve átcsoportosításáról.

Mit jelent mindez? Mindez azt jelenti, hogy a kormány tovább folytatja azt a politikát, amire a népszavazáson az emberek azt mondták, hogy nem kérnek belőle. Továbbra is semmibe veszik az embereket, hiszen azt mondják nekik, hogy nincs pénz, nem tudják kipótolni az elvont forrásokat, ugyanakkor majdnem félmilliárd forintot átcsoportosítanak a miniszterelnök protokollkeretére. Ez elfogadhatatlan! Az a kérés, hogy fejezzék be ezt a politikát, ezt az emberek is világossá tették március 9-én.

Köszönöm a figyelmet.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Győrött nemcsak évek, hanem évtizedek óta az egyik legfontosabb kérdés, hogy Közép-Európa legszebb barokk tere, a város főtere, a Széchenyi tér mikor tud megújulni. Hangzatos ígéretekből és nagy szavakból volt már bőven, de egyetlen kapavágás sem történt mind a mai napig.

A mostani városvezetés azonban elkészítette a tér felújítási és átalakítási terveit, ezeket a tervtanács elfogadta, majd ezek után sor került a pályázat benyújtására a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácshoz. A tanács elnöke korábban egy nyilatkozatában azt ígérte, hogy 2007 őszén döntés születik a támogatási kérelemről, de a javaslattételre is csak 2008. április 10-én került sor, amikor is a fejlesztési tanács 900 millió forintos támogatást javasolt Győr számára.

Közben ígéretekkel és nyilatkozatokkal már itt is tele a padlás, sőt, a városi közgyűlés egyik szocialista képviselője már úgy interpretálta a döntést, hogy a város megkapta ezt az összeget. Ez nyilvánvalóan a döntési mechanizmus hiányos ismereteiről némiképpen tanúbizonyságot tesz.

Tisztelt Államtitkár Úr! Annak érdekében, hogy Győrött mindenki tisztán láthasson, és a győriek is világosan kalkulálhassanak - beleértve természetesen a város vezetését -, tisztelettel kérem önt, tájékoztasson arról, hogy várhatóan mikor dönt a kormány a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács javaslatáról, és mit tesz annak érdekében, hogy ezek a források, amiket remélhetően a döntésükkel is megerősítenek, megérkezzenek majd Győrbe. Másrészt pedig, kérem, tájékoztasson arról, hogy az előző vagy az első válasz függvényében mikor várható az az időpont, amikor a város ezzel az összeggel már a megérkezést tekintve is kalkulálhat.

Előre is köszönöm az államtitkár úr válaszát.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Március 9-én az emberek világossá tették akaratukat a felsőoktatási rendszer egyik legfontosabb kérdésével kapcsolatban, és világossá tették, hogy nem támogatják a kormánynak azt az elképzelését, amely szerint nem az egyes diákok, fiatalok, leendő hallgatók tudása, tehetsége és szorgalma, hanem a szülő pénztárcája dönthet afelől, hogy ki tanulhat tovább és ki nem tanulhat tovább.

(15.50)

Vannak jelek, hogy a kormányzat és egyes felsőoktatási vezetők nem hajlandók tudomásul venni a népszavazás eredményét, nem hajlandók tudomásul venni a népakaratot, és egészen más utat képzelnek el a felsőoktatásnak, mint amit az emberek szeretnének.

Nagyjából hasonló a helyzet azzal a korábbi, egészen pontosan tavaly áprilisban lábra kélt javaslattal kapcsolatban is, amit akkor Magyar Bálint fogalmazott meg, és ez a javaslat gyakorlatilag lehetővé tette volna a felsőoktatási intézmények privatizációját. Ez a javaslat akkor - mondjuk úgy - elhalt. Ebben volt szerepe a kormány oktatási miniszterének is. Most azonban, idén áprilisban egyes sajtóinformációk szerint ez a javaslat újra előkerült, gyakorlatilag a korábbi javaslat egy leporolt formájában. Sajtóértesülések már arról is szóltak, hogy a Pénzügyminisztériumban szakértői egyeztetésen az anyag átment, és államtitkári szinten zöld lámpát is kapott. Ezen javaslat értelmében gyakorlatilag a felsőoktatási intézmények vezetői döntési jogkörébe helyeznék a felsőoktatási intézmények részleges privatizációjáról szóló döntéseket, amelyeket később az Oktatási Minisztériumnak kellene jóváhagyni.

Nyilvánvaló, hogy egy-egy ilyen javaslat alapvetően hihetőbbé teszi azt a gyanúpert, és növeli azt a gyanút, amely arról szól, hogy a kormány ismét a tandíj bevezetésének vagy valamilyen szinten trükközéssel való visszavezetésének a gondolatával foglalkozik, hiszen nyilvánvaló, hogy privatizált intézmények vagy részben privatizált intézmények esetében a felsőoktatás visszacsempészésének (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) megakadályozása lehetetlen lenne.

Kérdezem államtitkár urat, valóban létezik-e ez a javaslat, és ha igen, milyen szinten. Várom megtisztelő válaszát. (Ágh Péter tapsol.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az azonnali kérdés címe: Lopakodó tandíj, lopakodó privatizáció. Ennek megfelelően tettem fel önnek azt a kérdést, amire ön nem válaszolt, egyetlenegy szó erejéig sem tért ki a válaszában, ezért most megismételem a kérdést. Sajtóinformációk arról szólnak, hogy a korábbi Magyar Bálint-féle javaslat, amely szerint a rektorok döntésével és az oktatási tárca engedélyével legalábbis részlegesen privatizálhatók lehetnének a felsőoktatási intézmények, állítólag ez a javaslat ismételten előkerült. Áprilisban ez a javaslat állítólag pénzügyminisztériumi szakértői egyeztetéseken átment, és állítólag zöld lámpát kapott államtitkári szintről. Nyilvánvalóan egy privatizált felsőoktatási rendszerben a tandíj elleni küzdelem kevésbé lehetne eredményes.

Ezért kérdeztem azt öntől, tisztelt államtitkár úr, és kérem, válaszoljon a kérdésemre: igaz-e, hogy ez a Magyar Bálint-féle javaslat ismételten az önök asztalán van? Igaz-e, hogy tervezik a felsőoktatási intézmények részleges privatizációjának lehetőségét?

Várom erre a kérdésre a megtisztelő válaszát továbbra is. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Önt a miniszterelnök az önkormányzatokat felügyelő új tárca élére jelölte. Ez nyilvánvalóan a miniszterelnök felelőssége, hiszen a miniszterelnöknek tájékozottnak kell lennie a miniszterjelöltjeivel, kormányának leendő tagjaival és korábbi tevékenységükkel kapcsolatban.

Nyilvánvalóan az a miniszterelnök felelőssége, hogy úgy döntött az ön jelölése mellett, hogy öt olyan ügyben már vizsgálat folyik az illetékes hatóságoknál, amelyek az ön elnökségének idején történtek a Somogy megyei önkormányzatnál, és nyilvánvalóan az is a miniszterelnök felelőssége, hogy kitartott az ön jelölése mellett annak ellenére, hogy az önkormányzati bizottság ezt nem támogatta. Azonban a héten a Magyar Nemzet című napilapban több olyan állítás és írás is megjelent, amellyel kapcsolatban azt gondolom, hogy a teljes önkormányzati szféra, illetve a demokrácia fenntartása érdekében fontos lenne, hogy ön kielégítő és megnyugtató válaszokat adjon.

(Pettkó András elfoglalja a jegyzői széket.)

Nem akarnám a tengernyi ügyet idecitálni, tisztelt miniszter úr, ezért engedje meg, hogy csak egy ügyben tegyek fel kérdést önnek. A Magyar Nemzetben megjelent információk szerint a Somogy megyei kórház 3,5 milliárd forintos címzett támogatásban részesült, még az ön megyei közgyűlési elnöki ciklusa alatt. Ezt a címzett támogatást a jogszabályok szerint csak építési, szerelési beruházásokra lehet fordítani, ennek ellenére ebből a pénzből 100 millió forint a kórházi sterilizálási szolgáltatás magáncég számára való kihelyezésére került elköltésre. Ráadásul a Magyar Nemzetben lehozott levél szerint, amelyet önnek írtak a magáncég vezetői, az a látszat keltődött, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatban önök előre egyeztettek, és a pályázaton ez a bizonyos cég azért pályázott, mert megállapodások születtek, hogy mi fog történni a közbeszerzési eljárás után.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, adjon választ arra a kérdésre, igazak-e a lapban megjelent állítások, igaz-e, hogy ön ezzel a magáncéggel kapcsolatban állt, és igaz-e, hogy 100 millió forint vitatható körülmények között került elköltésre ebből a 3,5 milliárd forintos címzett támogatásból.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelettel kérném, hogy a még rendelkezésére álló egy percben kommentálja azt a levélrészletet, amely már az említett Magyar Nemzetben megjelent, amelyet ez a bizonyos magáncég ügyvezetője írt önnek. Ebben azt írja: "A közbeszerzési eljárás kezdetén, mielőtt még társaságunk a szolgáltatásra pályázott volna, a megyei önkormányzat, a kórház és társaságunk megállapodott abban, hogy a tárgybani sterilizáló berendezést ez a bizonyos magáncég megvásárolja, de miután nem a társaságunknak, hanem a kórháznak volt, illetve van erre szüksége, pályázatunk benyújtásának feltétele az volt, azaz a szolgáltatást azzal a feltétellel vállaltuk, hogy a tárgybani berendezést átveszi tőlünk a kórház. Az ajánlattételben ezen kitétel megfogalmazásra került. Erre tekintettel pályáztunk a közbeszerzési eljárásban."

(15.50)

Miniszter úr, ezt önnek írták, ez egy önnek szóló levél, amelyben azt írja egy cég, hogy ő azért pályázott, mert megállapodtak abban, hogy ilyen feltételek lesznek. Ez azért szerintem magyarázatra szorul.

Várom a magyarázatát és a kommentálását. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan mindenki jól emlékszik még arra, amikor a szocialisták frakcióvezetője vagy éppen aktuális miniszterelnökei megígérték Magyarországnak, lassan mondva, hogy nem fogják emelni a gáz árát. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Azóta 11 alkalommal került sor ilyenre, az idei esztendőben mindjárt négyszer. A kormány tehát kihasználta az összes alkalmat arra, hogy emelje a gáz árát. Emiatt egyébként a családok gázszámlája év végére átlagosan 4000 forinttal lesz magasabb, mint volt a tavalyi esztendőben.

A gázáremelések után természetesen radikálisan emelkedett a panelházakban élő családok távhőszámlája is, amely nyilvánvalóan elviselhetetlen terheket jelent a családok egy jelentős részének, hiszen a számlák most 20-21 százalékkal mutatnak majd havonta magasabb összeget, mint korábban.

Igaza van, tisztelt miniszter asszony, erre megoldás kell. Azonban valós megoldást kell nyújtani, valós megoldást, amivel a családok valóban csökkenthetik a költségeiket, amivel a családok valóban spórolhatnak. Az, amit önök ma benyújtottak, azonban - nyilvánvalóan már mindenki látja - alkalmatlan arra, hogy a családok terheit csökkentese. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Ezt maguk a szakemberek is elmondták az elmúlt hét végén, sőt, egy szocialista képviselő is beszélt arról, hogy ezt a bizonyos Robin Hoodnak nevezett adót majd a fogyasztókra fogják átterhelni az energetikai cégek. Ez mit jelent? Hogy az, amit esetleg nyernek majd a távhőszámlán, bőven visszafizetik majd az emberek, bőven visszafizetik majd a családok a villanyszámlával. Tehát ez egy alkalmatlan megoldás. Arról nem is beszélve, hogy a gáz- és távhődíj-kompenzáció összegét önök három esztendő alatt a harmadára csökkentik, illetve csökkentették le.

Van azonban alkalmas megoldás is, ezt pedig a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportjai már benyújtották, ez a távhődíj áfatartalmának 20-ról 5 százalékra való csökkentése. Ezzel a családok havonta 3500-4000 forintot spórolhatnának. Ez az igazi megoldás, ez az alkalmas megoldás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Önöktől azonban csak alkalmatlan megoldásokat láthatunk. Gondolják át a Fidesz és a KDNP javaslatának támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban a Győr városába bevezető országutakon egyre tarthatatlanabb állapotok kezdenek kialakulni. A legsúlyosabb a helyzet a 82-es számú főúton, amely Veszprémből vezet Győrbe, ezen az úton közlekedik ugyanis a Győr környékéről dolgozni, illetve tanulni bejárók 25 százaléka.

(16.20)

A 82-es főút új bevezető szakaszának a nyomvonala, valamint a szintbeni vasúti kereszteződés nélkül a városba történő bevezetése már évtizedek óta szerepel Győr város rendezési tervében, ugyanakkor azt is tudja mindenki, hogy az út megépítése az állam lehetősége, illetve az állam feladata és kötelessége lenne.

Szakács Imre győri képviselőtársam majdnem öt évvel ezelőtt, 2003 decemberében is feltett egy ilyen témájú kérdést az akkori közlekedést felügyelő miniszternek, aki akkor Csillag István volt. Csillag István azt válaszolta - idézem -: "A beruházás megvalósítása 2006. év után, a források és a megyei prioritások figyelembevételével lehetséges." Most 2008 szeptemberét írunk, tisztelt államtitkár úr, és mind ez idáig sajnos egyetlenegy kapavágás sem történt a 82-es számú főút átépítése, illetve új nyomvonalának kijelölése és megépítése kapcsán.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Győrött és a város környékén élő emberek türelme nyilvánvalóan joggal, teljesen joggal fogytán van, hiszen a mindennapi életüket keseríti meg ez az áldatlan állapot, hogy negyedórás, félórás városba való bejutás helyett van, amikor több mint egy órán keresztül kell dugóban ülniük Győrött. Ez a helyzet a miniszteri ígéret ellenére sem javult az elmúlt öt esztendőben.

Ezért kérdezem tisztelt államtitkár urat, hogy mikor épül meg végre a 82-es számú főút vasúti felüljáróval ellátott, új győri bevezető szakasza. Várom megtisztelő válaszát, és remélem, hogy öt év múlva majd valakinek nem kell ugyanezt a kérdést itt feltennie. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nem lenne olyan súlyos a helyzet, mint amilyen, akkor nyilvánvalóan érdemes lenne kicsit hosszabb időt szentelni a műfaji jellegű vitának, hogy akkor most valójában mi is a Megegyezés című dokumentum.

Ugye, többfajta értékelés került nyilvánosságra az elmúlt hetekben, a fizetett hirdetés megjelenése óta. Többen a Megegyezés című dokumentumot a kisebbségi kormány programjaként aposztrofálták. Ha ez a kisebbségi kormány programja, akkor nyilvánvalóan még szocialista képviselőtársaink is egyetértenek velünk abban, hogy akkor szavazni kell, szavazni kellene vagy kellett volna róla a parlamentben, hiszen világos, hogy a kisebbségi kormánynak nincsen elfogadott programja, nincsen felhatalmazása az Országgyűléstől, nemhogy irányokra, de irányra sem.

Ha viszont nem szavaztunk róla, mert a kormánypárti képviselőtársaink ebbe nem mentek bele, akkor annak két oka lehet: vagy tudják azt, hogy ez a dokumentum semmifajta többség reményével nem tud idejönni a Ház elé, vagy egész egyszerűen azért, mert ők is azt gondolják, hogy nem ez a kisebbségi kormány programja.

A másik értékelés, ami a Megegyezésről az elmúlt időszakban előkerült, az, hogy ez egy esszé, egy esszé, amit a Szocialista Párt elnöke, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök adott ki. Ha viszont ez csak egy esszé, és semmifajta hivatalos dokumentum, pláne nem a kormány hivatalos dokumentuma, akkor kérdés, hogy miért kellett közpénzből fizetni a megjelentetés felét. Ha ez nem hivatalos dokumentum, akkor milyen alapon használták az adófizetők forintjait, milyen alapon használtak fel 2-2,5 millió forintot arra a célra, hogy ezt a dokumentumot feladják fizetett hirdetésként? Ha ez kizárólag a pártelnök által jegyzett esszé, ha ez kizárólag valamifajta szocialista stratégiai dokumentum, akkor talán tetszettek volna saját pénzből, a párt pénzéből fizetni.

Nos tehát, nem szavazunk róla, de közpénzből fizették. Nem a kisebbségi kormány programja, és nem is az MSZP-é. Ebből aztán persze az következik, hogy sem a kisebbségi kormánynak, sem az MSZP-nek nincsen programja, amit alátámaszt Hiller István korábbi pártelnök nyilatkozata is, aki a napokban arról beszélt, hogy valamifajta stratégiai dokumentum készül az MSZP-ben, de még csak egy nulladik verzió van meg, és annak is külső meg belső, meg párt-, meg társadalmi vitája következik, tehát nincs program.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, az a szomorú helyzet - és ezért kezdtem úgy, hogy a helyzet súlyos -, hogy nincsen programja a kisebbségi kormánynak, és nincsen programja a Szocialista Pártnak, ez pedig sajnos, látszik is a helyzeten. Látszik, és ezért azt kell mondani, hogy ennek a vitának aztán az égadta világon semmi, de semmi értelme nincsen. (Tatai-Tóth András: Neked nincs értelmed! - Szórványos derültség az MSZP soraiban.) És nemcsak azért nincsen értelme ennek a vitának, mert ezt nem zárja le szavazás, ennek megfelelően nem kap semmifajta felhatalmazást a kisebbségi kormány semmilyen fejlesztési irányra, hanem azért sincsen értelme, mert a Megegyezés című dokumentumnak a jelenlegi helyzetről semmi, de semmi mondanivalója nincsen. Merthogy amikor ez a dokumentum született, az akkori körülmények és a mostani körülmények - tisztelt képviselőtársaim, ezt nyilván önök sem vitatják - köszönő viszonyban sincsenek egymással. Így aztán a Megegyezés című dokumentumnak sincsen semmi értelme, kár volt kidobni az emberek pénzét.

A Megegyezés című dokumentumot egészen egyszerűen, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt elnök úr, meghaladta az idő. Az elmúlt hetek eseményei a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak legsúlyosabb kérdései elé állították, állítják Magyarországot. Ma ezekre a rendkívül súlyos kérdésekre kell választ adni. Egy olyan kormány kellene Magyarország élére (Közbeszólások az MSZP soraiból.), aki világosan meg tudná mutatni, hogy milyen irányban kell Magyarországnak továbbmennie a jelenlegi helyzetben.

Azt, tisztelt elnök úr, hogy a jelenlegi helyet súlyos, más nem is támaszthatja alá, mint a szocialista képviselőtársaink időről időre meg-megújuló és kitörő felizgatottsága, amit kiabálás formájában adnak tudomásunkra. (Pettkó András tapsol.) Nos, tisztelt képviselőtársaim, tehát válaszokat kell adni a jelenlegi körülményekre és a jelenleg felmerülő kérdésekre.

Nos, Gyurcsány Ferenc a maga részéről ezt a választ meg is adta, amikor szeptember végén arról beszélt, hogy a jelenlegi világgazdasági válságnak Magyarországon, illetve Európában semmifajta komoly hatása nem lesz. Nos, ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt néhány nap Európában, felelős kormányok által vezetett országokban, semmi másról nem szólt, mint hogy a nemzeti kormányok hogyan próbáltak különböző válságkezelő lépésekkel úrrá lenni a helyzeten, és hogyan próbálták meg saját országaikat és saját társadalmaikat felkészíteni arra a helyzetre, ami előttünk áll az amerikai hitelpiaci válság és az abból továbbterjedő világgazdasági átalakulások és válság következtében.

Csak néhány példát, ha említhetek, tisztelt elnök úr. Németországban például teljes állami garanciát helyeztek kilátásba a magánmegtakarításokra, és az egyik legnagyobb jelzálog-hitelintézet megmentéséről döntöttek. A brit kormány hovatovább néhány bank részleges államosítását is kilátásba helyezte a kialakuló súlyos helyzet miatt. A dán kormány szintén garanciát vállalt valamennyi bankbetétre, az osztrák pénzügyminiszter pedig európai szintű egyeztetést szorgalmazott a magánmegtakarítások állami garanciájának európai mértékű kiterjesztése érdekében. Az ír pénzügyminiszter közlése szerint - ami már a mai nap történése - az Európai Unió a bankokban lévő magánbetétek garanciájának a megnövelését mérlegeli, és hogy egy önök által talán kicsit kedveltebb térségre is rátérjek, Oroszországban Dmitrij Medvegyev államfő kedden - vagyis ma - egy televíziós beszédben nemzetközi intézkedéseket sürgetett a globális pénzügyi válság orvoslása érdekében.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, kérdés, hogy ebben a helyzetben, amikor Ausztriától Nagy-Britanniáig, Dániától Oroszországig a kormányok kizárólag azzal foglalkoznak, hogy az országaik hogyan tudják kivédeni a világgazdasági átalakulások hatásait, hogyan tudják csökkenteni a negatív hatásokat, és hogyan tudják a saját országaikat felkészíteni ezekre az új hatásokra, mindeközben mi történik Magyarországon: Gyurcsány Ferenc és tegnap Bajnai Gordon is azt mondja, hogy á, nekünk nem kell félni, itt minden rendben van, semmifajta komoly válaszra nincsen szükség, Magyarország pénzügyi helyzete stabil. Ennyire jól állnánk?

Az Egyesült Államokat megrengeti ez a válság? Oroszországban komoly lépéseket kell tenni? (Kovács Tibor: Miket beszél ez? - Keller László: Teljesen felelőtlen megszólalás, amit csinál!) A G8 európai uniós tagjai csúcstalálkozót tartanak, és közben pedig Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon megengedheti magának, hogy azt mondja, hogy nincs itt semmi baj, és semmi komoly lépésre nincsen szükség? (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

(16.30)

Nos, tisztelt képviselőtársaim, nyilvánvalóan önök is végigolvasták a Megegyezés című dokumentumot, ha más nem, akkor a Népszabadságból erre volt lehetőségük, és nyilvánvalóan azt is láthatják, hogy ezekre a jelenleg súlyos kérdésekre semmifajta válasz nincsen a Megegyezés című dokumentumban. Ma pedig nem az a kérdés, hogy ki tud drágábban feladni fizetett hirdetést, ma nem az a kérdés, hogy ki indult be, hanem az a kérdés, hogy ki tud választ adni a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban a világgazdasági átalakulások miatt az országok elé állított kihívásokra.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, önöknek - jól látszik -, a kormányt adó pártnak és a kormánynak, jól látszik, hogy nincs erre válasza. Mi lehet azonban a válasz? A válasz alapvetően két részből kellene hogy álljon. Magyarországnak talán soha ekkora szüksége nem volt még adócsökkentésre, mint amilyen most. Kis- és középvállalkozások, amelyek a nemzetgazdaság lelkét adják és építik föl, a kis- és középvállalkozások terhei jelentősen növekednek. Éppen ezért nyilvánvalóan vagy a termelést kell visszafogni, vagy le kell építeni. Sok nagy nemzetközi vállalatóriás is egyébként meg kellett hogy tegye az elmúlt napokban. Miért gondolnánk, hogy a magyar kis- és középvállalkozások ez ügyben jóval erősebbek lennének? Tehát vagy leépítés, vagy költségmegtakarítás.

Nos, mindezek miatt nyilvánvalóan az ésszerű és egyetlen elfogadható lépés a kormány részéről az adócsökkentés lenne. Önök beterjesztettek egy adótörvény-javaslatot, ami nem adócsökkentésről, hanem tehernövekedésről szól. A másik pedig, talán Magyarországnak, a magyar társadalomnak, a magyar gazdaságnak soha ekkora szüksége nem volt még új munkahelyek teremtésére. A legutóbbi KSH-adatok szerint egy esztendő alatt majdnem egy Sopron város lakosságának megfelelő mértékben, 55 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma Magyarországon. Ez nem munkahelyteremtés, tisztelt képviselőtársaim, hanem ez a szociális válság mélyítésének a programja. Erre Magyarországnak nincsen szüksége.

Magyarországnak adócsökkentésre és új munkahelyekre van szüksége. Ezt a Megegyezés című dokumentum pedig nem tudja garantálni, a Megegyezés és annak írója is alkalmatlan arra, hogy Magyarországnak irányokat adjon.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó! - Derültség az MSZP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy dacára annak, hogy a tegnapi napon alapvető izgalomba jöttek kormánypárti képviselőtársaink - bár nem mindenki van itt közülük, aki a tegnapi vitában a vitanapon ebbe a részvitába bekapcsolódott, ami az éppen aktuális világgazdasági helyzetről és az arra adandó magyar kormányzati válaszról zajlott -, azért azt mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy amíg zajlott az adótörvény vitája itt a parlamentben, addig a World Economic Forum egy nemzetközi versenyképességi világranglistát publikált. Lehet, hogy államtitkár úrnak a munkatársai már eljuttatták. Az eredmény meglehetősen gyászos, Magyarország a 47. helyről a 62. helyre esett vissza, 15 helyet - közép-európai vetélytársaink természetesen mind megelőznek minket -, a 47. helyre, a helyünkre pedig Barbados lépett előre.

Tehát érdemes elgondolkodni, hogy vajon a magyar kormány a megfelelő gazdaságpolitikát és a megfelelő adópolitikát folytatta-e az elmúlt időszakban, és megfelelő választ adott-e a világgazdasági változások által Magyarország elé állított kihívásokra. A jelek szerint nem, és sajnos ez tükröződik az adótörvény benyújtott javaslatában is, mindazzal együtt, amit Kovács Tibor itt az előbb, amikor itt volt, akkor elmondott, hogy a Szocialista Párt milyen javaslatokat, milyen finomításokat javasol egyébként a kormánynak az adótörvényeken.

Tehát nyilvánvaló, hogy arra a világgazdasági változási hullámra, ami jelenleg zajlik a világban, választ kell adni, és a válasz nem az, hogy kiabálnak a kormánypárti képviselők, hogy az ellenzéki képviselők riogatnak, mert nyilvánvalóan, ha a helyzet nem lenne komoly, akkor a pénzügyminiszter nem tartana naponta több sajtótájékoztatót, nem jönne mindennap arról hír, hogy Európa különböző nemzeti kormányai éppen milyen döntéseket hoztak, mondjuk például a magánbetétek garantálása érdekében, mondjuk, hogy milyen döntést javasol a magyar kormány ebben az ügyben.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt egyébként egy helyes döntésnek gondoljuk, amit Veres János a mai napon elmondott, Orbán Viktor egy ma reggeli interjújában is ezt javasolta, örülünk, hogy a kormány is így döntött.

Tény az, hogy az előttünk álló kihívásokra választ kell adni, és meglátásunk szerint az nem jó válasz, ami a mostani adótörvényben van. nemcsak azért, mert egészen egyszerűen köszönő viszonyban sincs azzal, amit, mondjuk, más országok meglépnek, és amit Magyarországnak is meg kellene lépni, hanem azért, mert egész egyszerűen nem is tud válaszokat adni, hiszen akkor készült az adótörvény javaslata, amikor még önök sem ismerhették a világgazdasági átalakulások konkrét hatásait. Bár azért, teszem hozzá, ha június 12-én vették volna a fáradságot, és a Fidesz elnökének évadzáró beszédére egy picit odafigyeltek volna, akkor hallhatták volna (Dr. Katona Béla: Csüngtünk rajta!), hiszen Orbán Viktor is erről beszélt hosszasan, hogy milyen átalakulások várhatók és látszanak előre a világgazdaságban, és ezek milyen kihívások elé állítják Magyarországot. Ezekre a kihívásokra pedig egyértelműen az adócsökkentés a jó válasz.

Talán ebben nincs is vita közöttünk, bár Nagy képviselőtársam éppen az előbb azt mondta, hogy ennek a hajtogatása önmagában nem elegendő. Ebben is egyetértünk. Nem elegendő erről beszélni, hanem így is kell cselekedni. Erről talán még Gyurcsány Ferenc is beszélt korábban, hogy az adócsökkentésről nem beszélni kell, hanem az adócsökkentést meg kell lépni. Jó lett volna, ha például a most előttünk fekvő adótörvény-javaslatban ez a kormányzati szándék már látszott volna.

Adócsökkentés és munkahelyteremtés, ez a két olyan válasz, amelyet a magyar kormánynak, a magyar gazdasági kormányzatnak meg kellett volna adnia az ország előtt álló kihívásokra. Ha ez a válasz nem érkezik meg, akkor egyértelmű, hogy ismét időveszteségbe kerülünk. Amikorra már meg kéne születnie a válasznak, még csak a probléma felismerésénél tart a kormány, ez károkat okoz Magyarországnak.

Ezért aztán a Fidesz szerint az lenne a helyes, hogy mivel amikor önök készítették az adótörvény-javaslatot, még a körülmények egészen mások voltak, mint most, ezt az adótörvényt vissza kell vonni, és olyan adótörvény-javaslatot kell készíteni, ami a mostani körülményekhez illeszkedik. Ez lenne az a helyes megoldás, amit most a kormánynak meg kellene lépnie, és akkor talán alkalmas lenne arra, hogy felkészítse az országot az előtte álló kihívásokra - mert a jelek rosszak.

Nyilvánvalóan önök sem tudják felfogni a kormányzati politika dicséretének azt, hogyha egy nemzetközi versenyképességi listán Magyarország 15 helyet zuhan vissza, a 47.-ről a 62. lesz , és a helyét átveszi Barbados. Valami tehát elromlott, és azt ki kell javítani, és ez az adótörvény ezt nem tudja kijavítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Ha lenne vagy lett volna olyan verseny, ami a legbotrányosabb kormányzati szándékról szólt volna, akkor minden bizonnyal a kormányzati negyed megépítésének terve és szándéka eséllyel szállt volna harcba az első helyért. Nyilvánvalóan a kormányzati negyed ezen kétes értékű versenyben való éllovasságához hozzásegített volna az a tény is, hogy szociális válság idején, amikor az emberek élete szinte napról napra nehezedik, terheik szinte napról napra nőnek, szóval, szociális válság idején akartak egy kormányzati luxusberuházást végrehajtani.

A kormányzati negyed megépítésének szándéka végül is azt az eredményt hozta Magyarország, a magyar emberek számára, hogy 10 milliárd forintnyi közpénzt költöttek el, mondhatnám azt is, hogy szórtak el a semmire, merthogy semmi nem valósult meg a kormányzati negyed elképzeléséből. Aki nem hiszi, nyugodtan kimehet a Nyugati pályaudvar mellé, láthatja, hogy semmi nem épült. Ennek a 10 milliárd forintnak az elköltése, elszórása azért is volt rendkívüli módon aggasztó és elfogadhatatlan, mert időközben például itt, Budapesten komoly nehézségeket és jogos felháborodást okozott az, hogy a Schöpf-Merei Ágost Kórházat bezárták, amely ebből a 10 milliárd forintból 11 esztendőn keresztül működhetett volna úgy, hogy ebben az intézményben évente 1800-2000 szülés volt.

Ráadásul a 10 milliárd forintból több száz millió forint ment el a szocialisták holdudvarába tartozó cégeknek, jutott pénz volt Perfekt-igazgatónak vagy cégének, jutott pénz volt KISZ KB-soknak, jutott pénz az OVB SZDSZ-delegáltjának érdekeltségi körébe tartozó cégnek is, tehát több tíz, több száz millió forint ment el a holdudvar cégeinek. Ráadásul, miután arról döntöttek, hogy leállítják a kormányzatinegyed-projektet, még 300 millió forintot fizettek ki különböző tanácsadási, ingatlanbecslési, ügyvédi és egyéb szerződésekre, már a projekt leállításáról szóló döntés után 90 millió forinttal emelték meg a projektcég törzstőkéjét, és egyébként 20 millió forintnyi jutalmat osztottak ki a kormányzati negyed felépítését koordináló iroda vezetői és munkatársai között. Még egyszer szeretném leszögezni, egy olyan beruházás kapcsán történt mindez, amiből aztán semmi sem lett.

Ez tehát, nyugodtan kijelenthetjük, egy rendkívül felesleges, rendkívül arcátlan pénzelszórás, pénzkidobás volt. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, ingatlanbizniszre semmifajta felhatalmazása nem volt a kormánynak. Arra, hogy a kormány telkeket vegyen-adjon, azokkal üzleteljen, és utána próbálja kimutatni, hogy hó, hát ez egyébként megérte ám, ilyen felhatalmazást senki nem adott a kormánynak. Született viszont egy másik országgyűlési határozat április 17-én. Ez az országgyűlési határozat arról szólt, hogy a kormány köteles elszámolni a kormányzati negyedre kiadott közpénzekkel. Köteles elszámolni, hogy miért, milyen forrásból és mire költötték az emberek pénzét. Ez az országgyűlési határozat azt rögzítette, hogy ezzel az elszámolással a kormánynak június 30-ig ide kell jönnie a parlament elé. Még egyszer mondom, parlamenti határozat kötelezte a kormányt, hogy június 30-ig számoljon el az Országgyűlés felé, hogy mire költötték a kormányzati negyedre kiadott pénzeket.

Ehhez képest a kormány nemhogy június 30-ig nem terjesztett elő semmifajta elszámolást, hanem október 7-én jött egy tájékoztató a költségvetési bizottság ellenőrzési albizottságának - még egyszer mondom, nem elszámolás, egy tájékoztató, nem június 30-án, hanem október 7-én. A kettő között eltelt kis híján száz nap. A kormány száz napon keresztül napról napra megsértette azt az országgyűlési határozatot, ami a kormányzati negyedről szóló elszámolási kötelezettségről rendelkezett. Jogosan merül fel az emberekben a kérdés, hogy vajon mi tartott száz napon keresztül. Mivel tudja vajon egy kormány megindokolni azt, hogy egy parlamenti határozat ellenére száz napon keresztül nem nyújtott be egy elszámolást a közpénzekről? Vajon mit kellett tenni száz napig? Mi az, aminek el kellett tűnnie? Mi az, ami jobb, ha nem került nyilvánosságra?

Ezek a kérdések jogosan foglalkoztatják az embereket, és senki, egyetlenegy kormányzati tisztségviselő nem adott elfogadható, reális és valós választ arra, hogy miért sértette meg száz napon keresztül a kormány ezt az országgyűlési határozatot. De talán ami késik, nem múlik, lehet, hogy most itt lesz a lehetőség, és talán valamilyen ésszerű választ kapunk erre az emberekben jogosan felmerülő kérdésre.

Köszönöm a figyelmet, és köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Immár kilenc nappal ezelőtt, november 1-jén szinte hihetetlen képsorok járták be a magyar televíziók híradásait. 1992 óta azt gondoltuk, hogy nem fordulhat elő még egyszer az a szégyenteljes eset, ami akkor a Slovan Pozsony és a Ferencváros mérkőzésén megtörtént. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van.) November 1-jén Dunaszerdahelyen játszott a Slovan Pozsony csapata, előre ment természetesen interneten az üzengetés a szurkolótáborok között. Mindenki tudta, hogy a szlovák rendőrség balhéra és verekedésre készül. Azonban több mint ezer magyar szurkoló mégis elment a mérkőzésre, hogy buzdítsa a Dunaszerdahely csapatát. Mindenki láthatta az azóta nyilvánosságra került felvételeken, hogy szlovák rendőrök azonosító szám nélkül, csuklyában, viperákkal brutális támadást intéztek magyar nemzetiségű és magyar állampolgárságú emberekkel szemben (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Így van.), minden törvényes indok, minden elfogadható magyarázat nélkül. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Így van.)

Kilenc nappal ezelőtt történt mindez. Azóta a szlovák hatóságok semmifajta magyarázattal, semmifajta tájékoztatással nem álltak elő. Az egy kérdés, tisztelt államtitkár úr, hogy vajon miért kellett eltelnie egy teljes napnak az események után, hogy a kormány némiképpen kelletlenül legalább egy közlemény erejéig tudassa, nem tartja helyesnek az eseményeket, és magyarázatot kér a szlovák hatóságoktól. Hogyan fordulhat elő az, hogy kilenc nappal az események után a kormány még mindig nem tudta rászorítani a szlovák hatóságokat, a szlovák kormányt arra, hogy legalább valamifajta hivatalos magyarázattal előálljanak, miért történt mindaz Dunaszerdahelyen, ami történt? Hogyan lehet az, hogy a XXI. században magyar nemzetiségű és magyar állampolgárságú embereket büntetlenül lehet agyba-főbe verni minden ok nélkül a határainkon túl?

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit tett eddig a kormány? Meddig tűri, hogy a szlovák hatóságok packázzanak Magyarországgal és a magyar emberekkel? És mit kívánnak tenni ezek után? Nagyon remélem, nem oda jutunk, hogy még két hétig nem adnak választ, majd megfontolják, hogy tesznek valamit. Mit kívánnak tenni, tisztelt államtitkár úr? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt egészen elképesztő dolognak gondolom, hogy miután megvernek ezer magyar embert a határon túl, brutálisan, igen brutálisan, minden ok nélkül, ön itt fideszezni kezd a parlamentben, elkezdi támadni a Fideszt valamilyen okból. Lehet, hogy kényes kérdés, tisztelt államtitkár úr. Igen, kényes azoknak az embereknek, akiket agyonvertek, akik sérüléseket szenvedtek, akiket kórházba vittek, akiknek menekülniük kellett. Nyilvánvalóan ön is látta a képeket. Teljesen békésen álldogáló magyar emberekre rontottak rá a szlovák rendőrök. Ezen nincs mit szépíteni, ezt nem lehet diplomáciai nyelven szépen megfogalmazni, ezek tények. Az, hogy Magyarországon mennyire szokatlan, hogy viperával csuklyás rendőrök azonosító szám nélkül támadnak emberekre, megint messzire vivő vitakérdés, talán nem most ildomos előhozni.

De, tisztelt államtitkár úr, azt gondolom, ha a határon túl magyar embereket minden ok nélkül megvernek, magyar állampolgárságúakat és magyar nemzetiségűeket, akkor a magyar kormánynak kutya kötelessége, hogy ne mondjam, alkotmányos kötelessége határozottan és azonnal fellépni; és nem kell azt nézni, hogy szombat van-e vagy vasárnap, hanem azt kell nézni, hogy mikor történt az eset, és ott azonnal tiltakozni, azonnal fellépni, nem várni egy teljes napot. Mert ez azt mutatja, hogy a kormány gyenge, és nyilvánvalóan emiatt engedik meg maguknak a szlovák hatóságok maguknak azt, hogy úgy játszadozzanak Magyarországgal, ahogy egyébként az nem illendő a diplomáciában.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az, hogy ma Magyarország rendkívül nehéz helyzetben van, azt gondolom, nem kérdés. Abban természetesen vita látszik, hogy mi okozta Magyarország rendkívül mély szociális válságát. Egyértelműen látszik azonban a jelek alapján, hogy a kormány félrekezelte a válságot, és az elmúlt hat év rossz gazdaságpolitikája odavezetett, hogy az Európai Unióban Magyarországot érintette legmélyebben a válság.

A kormányfő bejelentette, hogy brutális megszorító intézkedéseket kénytelen meghozni a kormány. Ennek keretében limitálták a 13. havi nyugdíj kifizetési összegét, a közalkalmazottak bérét befagyasztották, és tőlük a 13. havi bért elvették, valamint kezdeményezés született a közszolgáltatások területén dolgozó emberek számára szintén a bérbefagyasztás terén. A kormányfő, Gyurcsány Ferenc ekkor, október 28-án egy ötpárti találkozón azt ígérte, hogy a kormány le fogja állítani a kommunikációs költségeket is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezek után az elmúlt hét végén az a hír került nyilvánosságra, amely szerint a Miniszterelnöki Hivatal 1,2 milliárd forintos keretösszegben kommunikációs szerződést kötött, mégpedig a kormányzati kommunikációs kampányokhoz csatlakozó médiavásárlásokra, reklámügynökségi tevékenységekre, valamint propagandakiadványok készítésére és terjesztésére. Na, nem ezt ígérte Gyurcsány Ferenc. Gyurcsány Ferenc azt ígérte, le fogják állítani a kommunikációs költségeket.

Komolyan gondolják-e, tisztelt államtitkár úr, hogy propagandakiadványokkal, reklámügynökségi tevékenység megrendelésével vagy kormányzati kommunikációs kampányokkal lehet kezelni Magyarország válságát? Nyilvánvalóan egyetértünk, hogy ezekkel nem lehet kezelni a válságot. Ugyanakkor a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc világos ígéretet tett arra, hogy minden ilyen költést leállítanak. Ehhez képest, tisztelt államtitkár úr, ez az 1,2 milliárd forint kicsit soknak tűnik. Volna kedves magyarázatot adni a nyilvánosság számára, hogy miért kell ennyi pénzt kidobni a szociális válság kellős közepén kommunikációs célokra?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Október 28-án Gyurcsány Ferenc tett egy ígéretet, ezen szerződéseket október 28-a után fogják kifizetni.

Miért volt szükség már októberben kommunikációs szerződésekre, propagandaszerződésekre, reklámügynöki tevékenységre? Nyilvánvaló, hogy nem állították le a kommunikációs propagandagépezetet, mert ha így tettek volna, akkor például a mai napon nem jöhetett volna ki az a hír, amely szerint 116 millió forintból egészségügyi PR-körutat szerveznek, hogy a grandiózus egészségügyi fejlesztéseket bemutassák. Egészségügyi roadshow, miközben kórházak zárnak be, a várólisták egyre hosszabbak, orvosok, betegek pedig egyre többet panaszkodnak arról, hogy a kormányzat nem hallgatja meg őket, hanem azok a brutális megszorítások, amelyeket az előbb itt már volt szerencsénk megbeszélni, döntő részükben az egészségügyet is rendkívül mélyen érintik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Talán egyszerűbb lenne, hogyha a miniszterelnök úr szavait valóban megfogadnák: leállítanák a kormányzati kommunikációs kampánykiadásokat, amelyre ígéret hangzott el (Az elnök csengetéssel a hozzászólási idő leteltét jelzi.), és sem a nyugdíjasok, sem a közalkalmazottak, sem a közszolgálatban dolgozók nem tehetnek arról, hogy a kormány félrekezelte a válságot, és...

ELNÖK: Képviselő úr, egy perc áll rendelkezésére.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

(15.30)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hogyha eddig bárki számára is kérdéses lett volna, hogy miért, mikor és meddig fontosak az idősek, a nagyszüleink generációja a szocialisták számára, akkor az nyilvánvalóan minden létező illúzióját elvesztette az elmúlt hetekben, hiszen az elmúlt hetekben minden eddiginél világosabbá vált, hogy a szocialistáknak csak akkor kellenek és csak akkor kedvesek a nyugdíjasok, hogyha szavazatot vagy pénzt lehet elvenni tőlük.

Néhány hónapja már világossá vált, hogy olyan radikális átalakulási folyamatok zajlanak a világgazdaságban, amelyek soha nem látott kihívások elé állítják hazánkat, Európát, sőt az egész világot is. Ekkor azonban a kormány nem ismerte fel ezt a veszélyt, sőt, amikor minden ország már a saját társadalma és gazdasága megerősítésén dolgozott, éppen akkor kezdett a kormányzó párt egy teljesen ostoba kampányba, amelyben azt hirdette, hogy beindultunk.

(8.50)

Valószínűleg ez az időszak hatványozottan hozzájárult az elmúlt hat év sikertelen gazdaságpolitikájához, amelynek nyomán Magyarország Európa leggyengébb láncszeme lett, és Európa leggyengébb országaként érkezett el a válság küszöbéhez. Ráadásul ezt a válságot a kormány még teljesen félre is kezelte, és jelenleg is teljesen szembehalad egész Európával. Jól látszik, hogy az európai országok milyen válságkezelési megoldásokat választanak, adót csökkentenek, kamatot csökkentenek, és sorra jelentik be növekedési programjaikat. Ezzel szemben ma Magyarországon a kormány megszorításokról dönt, nem dönt adócsökkentésről, és sajnos a jegybanki alapkamat is Európa-, sőt világszinten is rendkívül magas, bár a tegnapi kamatcsökkentés már jó irányba hatott, de kevés volt ahhoz, hogy a gazdaság számára érdemi segítséget jelenthetett volna.

Nos, a kormány megszorító intézkedéseinek fókuszába sajnos pontosan azokat a társadalmi csoportokat állította, amelyek a legkiszolgáltatottabbak, így a nyugdíjasok, az idősek, nagyszüleink nemzedéke. Azokat a nyugdíjasokat, akik amúgy is rendkívül nehezen élnek a korábbi megszorító intézkedések miatt, rendkívül magasak a rezsi-, a gyógyszer- és az egyéb megélhetési költségek, a nyugdíjas-infláció jóval az infláció mértéke fölött van, és sajnos az a példátlan eset fordult elő, hogy három egymást követő esztendőben csökkent, illetve csökken a nyugdíjak reálértéke. Valószínűleg nagyon mélyre kell ásni, valószínűleg nagyon messze vissza kell menni a történelemben ahhoz, hogy előkerüljön még egy olyan kormány, amely három egymást követő esztendőben csökkentette a nyugdíjak reálértéket, hiszen tavaly vesztett a nyugdíjak valós értéke, 2008-ban, idén szintén csökken a nyugdíjak reálértéke, és jövőre is csökkenni fog.

Nos, a kormány tehát a megszorítások kellős közepébe a nyugdíjasokat állítja, pedig nem kellene. És nemcsak azért nem kellene, mert korábban maga Gyurcsány Ferenc ígérte meg, hogy a nyugdíjakhoz soha nem fognak hozzányúlni, és ha valakik, akkor a szocialisták azok, akik a nyugdíjasokat kedvező döntésekkel illetik mindig, hiszen saját pártja munkástagozatának gyűlésén mondta azt, hogy a nyugdíjak értékét meg kell őrizni, összegét pedig emelni kell. Mondta az a Gyurcsány Ferenc, akinek a kormánya ma durva megszorító intézkedéseket terjeszt a parlament elé, és akinek a kormánya ma azt indítványozza, hogy vegye el az Országgyűlés a 13. havi nyugdíjat az idősektől. Holott nem kellene elvenni a 13. havi nyugdíjat, nem kellene brutális megszorításokkal illetni az idős embereket, hiszen a költségeket, a kiadásokat lehetne úgy is csökkenteni, ahogyan azt a Fidesz indítványozta. Ezért indítványoztuk, hogy az állami cégek igazgatóságaiban és felügyelőbizottságaiban helyet foglaló káderek számát csökkentsük háromra, hiszen a törvény ezt a minimális szintet írja elő. Ezek az emberek általában másodállásban ülnek ezekben a testületekben, és sok százezer forintot keresnek havonta, még akkor is, ha az adott cég milliárdos veszteséget termel az állam számára.

Kérdés, hogy a szocialisták és a szabad demokraták tegnap a házbizottságban vajon miért nem támogatták azt, hogy ma, az előtt, hogy szavazunk a 13. havi nyugdíj elvételéről, szavazzunk arról is, hogy csökkentsük az állami cégek igazgatóságaiban és felügyelőbizottságaiban ülő pártkáderek számát. Vajon milyen összefüggésben van ez a döntés a költségvetési szavazással és azzal, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége néhány heti, hónapi operettellenzékiség után ma ismét felsorakozik a Szocialista Párt mögé, és meg fogja szavazni a költségvetést? Hány szabad demokrata káder ül az igazgatóságokban és a felügyelőbizottságokban? Hány szocialista káder ül az igazgatóságokban és a felügyelőbizottságokban? Miért őket kell havi több százezer forinttal támogatni, és miért a nyugdíjasoktól kell elvenni ezt a pénzt?

Mi ez ellen tiltakozunk, a nyugdíjasok ránk számíthatnak. A Fidesz kötött egy egyezséget a nyugdíjasok szervezeteivel, a polgári kormányzás idején mindig, minden egyes esztendőben meg fogjuk védeni a nyugdíjak reálértékét.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mintegy két és fél esztendővel ezelőtt, 2006 márciusában robbantották a bombasztikus hírt a Magyar Demokrata Fórum vezető politikusai, amely szerint a Fidesz egyik képviselőjelöltje a kalocsai választókörzetben az országgyűlési választások előtt, Bagó Zoltán megfenyegette az MDF országgyűlési képviselőjelöltjét. (Karsai Péter: Pontosan így történt, képviselő úr.)

Abban az időszakban a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum politikusai versenyt nyilatkoztak, és szinte versenyt futottak annak érdekében, hogy ki tudja jobban megalázni, ki tudja jobban tönkretenni vagy megszégyeníteni Bagó Zoltánt. Nagyon kemény és nagyon durva vádak hangzottak el a Fidesz képviselőjelöltjével és magával a Fidesszel szemben is. Az MDF elnöke, Dávid Ibolya szaladt leggyorsabban ebben a versenyben, hiszen ő néhány nappal az állítólagos eset után már arról beszélt, hogy itt egy országos akcióról van szó, amelynek keretében a Fidesz képviselőjelöltjei az ország számos helyén az MDF képviselőjelöltjeit megfenyegetnék, és arra biztatnák őket, hogy lépjenek vissza. Mondta ezt Dávid Ibolya 2006 márciusában.

A versenyből természetesen az MDF, az MSZP és az SZDSZ más képviselői sem maradtak ki, akár Karsai Pétert, akár Herényi Károlyt, akár Horn Gábort, akár pedig Szabó Zoltánt is említhetném. Ezek a képviselők, képviselőtársaink a volt képviselőtársunkat, Bagó Zoltánt fenyegetéssel, zsarolással, a Fidesz vezetőit pedig pártutasítással vádolták. Ráadásul a kommunista időszakra emlékeztető, maffiamódszerekkel elkövetett, a demokráciára veszélyt jelentő cselekményként állították be Bagó Zoltán állítólagos tettét.

Nos, ezeknek a képviselőknek igazuk lett: maffiamódszerekkel elkövetett, demokráciára veszélyt jelentő és a kommunizmust, a kommunista diktatúra idejét ide visszaidéző eljárással szembesülhetünk, csak éppen az ő részükről.

(9.40)

Lejárattak egy embert, meg akartak szégyeníteni, tönkre akartak tenni egy embert, akiről most, a napokban végérvényesen bebizonyosodott, hogy semmi olyant nem követett el, mint amivel MDF-es, SZDSZ-es és MSZP-s képviselőtársaink őt megvádolták.

A bíróság 2008. június 3-án első fokon, majd 2008. december 3-án jogerős ítéletével a következőt mondta ki: meghallgatták azt a bizonyos magnófelvételt, amelyet az MDF-es képviselőjelölt titokban készített, és az alapján a bíróság megállapította, hogy ebből a beszélgetésből semmifajta módon nem következik minden kétséget kizáróan, hogy a vissza nem lépés esetén bármilyen negatív következmény lenne az MDF-es képviselőjelölt vonatkozásában, és azt írja a bíróság, hogy a való tényekből, azaz a felperes, így Bagó Zoltán rögzített mondataiból ez egy önkényesen levont következtetés, amelyre sem az egyes szavak értelme, sem a mondatrészek, a párbeszéd által közölt tartalom nem ad alapot.

Ezt mondta ki tehát a bíróság, sőt a bíróság az ítéletében azt is mondja, hogy a szöveg negatív következményre történő utalást sehol nem tartalmaz Bagó Zoltán részéről, kizárólag az alperesi, tehát az MDF-es hivatkozások utalnak ilyenre, amelyeket a felperes, tehát Bagó Zoltán következetesen visszautasított. Sőt, a bíróság azt is megjegyzi, hogy a beszélgetésben semmilyen releváns fenyegetés, akár az MDF-es képviselőre, akár hozzátartozójára vonatkozóan nem hangzott el. Ez tehát a jogerős ítélet, amit a bíróság meghozott.

A jogerős bírósági ítéletből mi következik? Az következik, hogy MDF-es, SZDSZ-es és MSZP-s képviselők a választások előtt egy fideszes képviselőjelöltet minden alapot nélkülöző módon, a kommunista diktatúrára emlékeztető módszerekkel lejárattak, megszégyenítettek és tönkretettek. Akkor az MDF elnöke bocsánatkérést követelt a Fidesz elnökétől, és a képviselőjelölt visszahívását követelte. Amióta ez a jogerős ítélet a nyilvánosságra került, azóta az MDF vezető politikusai lapítanak, pedig itt lenne az idő, hogy felülvizsgálják akkori álláspontjukat, tiszteletben tartsák a bíróság jogerős ítéletét, és kérjenek bocsánatot, mondhatnám azt is: vonják le a konzekvenciákat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz és a KDNP padsoraiból: Bravó! - Karsai Péter: Szégyen!)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrégiben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beismerte, hogy a kormány elmúlt hatévi teljesítménye oda vitte az országot, hogy éppen csak el tudtuk kerülni az államcsődöt. Mégpedig meglehetősen drága áron sikerült mindez, 20 milliárd eurónyi hitelt vett fel Magyarország, amelynek lehívása érdekes módon 2010 tavaszáig tud megtörténni. Ebből egy jelentős részt a Nemzetközi Valutaalap bocsátott Magyarország rendelkezésére. Most azt a problematikát már nem akarnám részletezni, amely szerint kormányzati tisztségviselők váltig állították, hogy hitelszerződés készül, majd aztán mégsem készült hitelszerződést, csak valamifajta szándéklevélről volt szó, és mind a mai napig nem világos, hogy azok a brutális megszorítások, amelyeket a kormány bevezetett, saját kútfőből születtek, vagy az IMF kényszerítette őket Magyarországra. Egy dolog viszont biztos. Gyurcsány Ferenc és Veres János is arról beszéltek, hogy a Jóisten mentsen meg attól, hogy elköltsük ezt a pénzt, mondta Gyurcsány Ferenc, és mind a ketten arról beszéltek, hogy ez egy jó védőpajzs, éppen ezért nem akarja az ország elkölteni ezt a pénzt.

Ehhez képest, tisztelt államtitkár úr, ön és az ön főnöke, a pénzügyminiszter ezen a héten egy újabb hitelfelvételt jelentettek be, az Európai Beruházási Banktól hazánk több mint 100 milliárd forint hitel felvételére kényszerült. Túl azon, hogy önök a mellüket döngették azért, mert Magyarország elkerülte az államcsődöt - azt csendben jegyzem meg, azt soha nem mondták, hogy hogyan került oda -, ezek után önök azt mondták, hogy majd nem kell lehívni ezt a brutálisan nagy, 20 milliárd eurós hitelt. Ehhez képest ezen a héten újabb 100 milliárd forintos hitelt vettek fel.

(14.30)

Kérdés, tisztelt államtitkár úr, hogy akkor ezek szerint egyre megyünk beljebb az adósságcsapdába? Milyen hitelszerződés van előkészítésben? Milyen hitel felvételét tervezik a jövő héten? Mikor tervezik nyilvánosságra hozni a megkötött hitelszerződést? Az a kérés, hogy ne úgy csinálják, mint az IMF országjelentésével, amit angol nyelven úgy felcsempésztek a Pénzügyminisztérium honlapjára. Általában büszkék szoktak lenni (Az elnök csenget.) a Pénzügyminisztérium tevékenységére. Jó lenne, ha most is magyar nyelven és világosan elmondanák, mi van a szerződésben, és milyen hitelszerződést készül kötni a Pénzügyminisztérium. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Az, hogy milyen folyamatok mennek a világban, és ezt ki érti, meg ki nem, szerintem önök rossz pozícióban indulnak egy ilyen vitában, mert amikor az összes nyugat-európai orgánum azzal volt tele, hogy Európát is elérte a válság, akkor önök éppen egy kampányt indítottak "Beindultunk" címmel. Úgyhogy lehet, hogy kicsit ütemet tévesztettek, meg nem pontosan értették a nyugat-európai és amerikai híradásokat, tehát mondjuk, talán erre a vitaterepre nem kellene feltévednie.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ma, amikor az államadósság szintje az Európai Uniót tekintve vezető pozícióra taksálja Magyarországot, ebben a helyzetben a külföldi hitel felvétele valószínűleg nem egy jó üzlet. Amikor ön azt mondja, hogy a polgári kormány idején ez hogyan volt, akkor ön megint csak elfelejti megemlíteni, hogy 2001 előtt éppen a polgári kormány hajtotta végre azt, aminek önök most az ellenkező útját járják, a polgári kormány akkor levette az IMF-hitel terhét Magyarország válláról. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van.) Ezek után önök most 20 milliárd eurós valutaalapi és európai uniós hitelt tettek az ország nyakába, ezt majd vissza kell fizetni, ennek a kamatait ki kell nyögni, és ezek után újabb hitelszerződést kötöttek.

A kérdésem, újra elmondom, mert nem sikerült rá válaszolni, arra vonatkozott (Az elnök csenget.) hogy milyen hitelszerződéseket akar még kötni a Pénzügyminisztérium a közeljövőben.

Köszönöm a türelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az elnök úr megengedi, akkor én inkább az indítványról, az indítványokról beszélnék, és csak olyan idézeteket mondanék, amit az idézett emberek valóban mondtak, és valóban úgy mondtak. Ugyanakkor mégis azzal kell kezdenem, tisztelt képviselőtársaim, hogy Kovács Tibor frakcióvezető-helyettes úrnak igaza van. (Dr. Szabó Zoltán: Szerintünk is!) Igaza van, mégpedig abban, hogy a rendszerváltoztatás óta ahhoz szoktunk hozzá, hogy a kormányok négy évig működnek, és itt a "működnek" szón van a hangsúly, tisztelt képviselőtársaim. A jelenlegi kormány esetében sajnos ez már a legkevésbé sem mondható el.

Ezért mondhatnánk azt, tisztelt képviselőtársaink, hogy talán még soha nem volt annyira indokolt az Országgyűlés előtt fekvő indítvány a parlament feloszlatásáról, mint most, hiszen most nemcsak pártok indítványáról, nemcsak a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt közös előterjesztéséről van szó, hanem az emberek indítványáról. (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Emberek!) Az emberek, akik népi kezdeményezést indítottak (Közbeszólás az MSZP soraiból: Zemberek?!), amely egy alkotmányos jog, ehhez nyilvánvalóan a szocialista képviselőtársaink nyilvánvalóan nincsenek hozzászokva, de hát mégiscsak az emberek (Közbeszólások az MSZP soraiból: A zemberek?! - Derültség az MSZP soraiból.) hogy, hogy nem, népi kezdeményezést indítottak, ezért aztán az emberek (Közbeszólások az MSZP soraiból: Zemberek! - Derültség az MSZP soraiból.) indítványáról beszélünk. Azon emberek indítványáról, akik éppen minket, választott képviselőket küldtek ide a parlamentbe, hogy az ő érdekeiket képviseljük, és az ő érdekeiknek megfelelő döntéseket hozzuk.

Tisztelt Képviselőtársaink! Azt gondoljuk, hogy soha ilyen időszerű nem volt ez a kezdeményezés azért sem, mert ha más nem, akkor az elmúlt egy hét, amit a hátunk mögött hagytunk, múlt hétfő óta világossá tette, hogy ezzel a kisebbségi kormánnyal Magyarországnak napról napra csak rosszabb lesz. Rosszabb lesz Magyarországnak, és rosszabb lesz a magyar embereknek, de azt kell mondani általánosítva, hogy rosszabb lesz mindenkinek. Egyre mélyebbre sodródunk a válságban, és amit látunk, az kizárólag a reménytelenség. A reménytelenség, mert az bizony reménytelen helyzetet jelent a nyugdíjasoknak, ha elveszik tőlük a 13. havi nyugdíjat (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hahaha!), reménytelen helyzetet jelent a családoknak, ha csökkentik, befagyasztják, elveszik a családi pótlékot, reménytelenséget jelent a vállalkozóknak, ha növelik az adót, és reménytelenséget jelent a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőknek, ha növelik az áfát. Merthogy előbb Molnár Albert képviselőtársunk talán a legigazságosabb adónemnek nevezte az áfát. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy 2005-ben Battonyán a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy ez a szegény emberek adója, azért kell csökkenteni. Jó lenne, ha legalább egymás között tudnák tisztázni, hogy akkor most az áfa igazságos, vagy nem, az áfát növelni kell-e vagy csökkenteni. De azt mindenképpen meg kell jegyezni, tisztelt képviselőtársaink, hogy tűrhetetlen, hogy a kaviár, az uszoda, a helikopter ugyanolyan áfakulccsal adózik, mint a tej, a kenyér, a vaj vagy bármi más. (Moraj az MSZP soraiból. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Még vissza is igényelhetik!)

Nos, tisztelt képviselőtársaink, miért is reménytelen a jelenlegi helyzet? Reménytelen azért, mert a válságból való kitörésnek van két alapvető feltétele. Ez a két alapvető feltétel pedig a hitelesség és a bizalom. A kisebbségi kormány pedig ma egyikkel sem rendelkezik a kettő közül. És hogy ezt nem csak mi mondjuk, hadd idézzek egy klasszikust. Horn Gábor a múlt héten a liberális gazdasági konferencián azt mondta: "hiteltelen, cselekvőképtelen a kormány". Ha nekünk nem is hisznek, ha az emberek (Közbeszólás az MSZP soraiból: Zemberek!) hangjának nem is hisznek, talán furcsa, hogy erre biztatom önöket (Derültség az MSZP soraiban.), de legalább Horn Gábornak higgyenek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Zemberek! - Szinkronizál!)

És reménytelen a helyzet azért is, tisztelt képviselőtársaink (Zaj.), reménytelen a helyzet azért is, mert az elmúlt egy hét folyamán nem volt olyan civil szervezet, szakszervezet, érdekvédelmi szövetség, elemző, közgazdász vagy bárki, aki azt mondta volna, hogy igen, ez az irány, hát ez a megszorító csomag a jó irány, ebben az irányban van a jó válságkezelés. Senki nem mondta ezt. (Szűcs Erika: Hogyisne!) Nem volt egyetlenegy ilyen hang sem, hogy ez a megszorító csomag a reménytelenség csomagja lenne, a kiút a válságból. Sőt, éppen ellenkezőleg.

Ha megengedik, és nem nevetnek ki különböző civil szervezeteket, akkor hadd idézzek néhányat ezek közül. (Derültség az MSZP soraiból. - Közbeszólás az MSZP soraiból: A sportegyesületet!) Például a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, reméljük, hogy nem örvend kinevetésnek a szocialista képviselőtársaink soraiban. Mit mondott a Nagycsaládosok Országos Egyesülete? Azt mondta, hogy nagyon nehéz helyzetbe hozzák a nagycsaládosokat azzal, hogy a családi pótlékot a szülő jövedelmébe építik, így a felbruttósított fizetés magasabb adókategóriába esik. Nem veszik figyelembe, hogy hány eltartóra hány eltartott jut. A pótlék a gyerek jövedelme, a gyerek nevelését kurtítják így meg - mondta a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke.

De hogy menjünk tovább, a Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöke is nyilatkozott, és azt mondta a kormány megszorító csomagjáról - nem csoda, hogy nem engedték őket oda nyilatkozni, miután a miniszterelnök és a szociális államtitkár meglátogatta őket az Országos Idősügyi Tanácsban -, hogy ezek az átalakítások hátrányosan érintenek minket. Ezt mondta a Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöke. És azt is mondta, hogy ez azért túlzás, hiszen a 13. havi nyugdíj elvonása az idősek 40 százalékát érinti. A korhatár felemelése 62-ről 65-re azért rossz, mert az időseknek nincs megfelelő munkahely - mondta tehát a Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöke. (Moraj az MSZP soraiból.)

De nézzük a szakszervezeteket - reméljük, hogy őket sem nevetik ki a szocialista képviselőtársaink. A Liga Szakszervezetek szerint alkalmatlanok a válság kezelésére a kormány tervezett intézkedései, amelyek reformértékűnek sem nevezhetők, ugyanakkor megkésett az adórendszer átalakításának szándéka, az évközi adóváltoztatási tervek pedig elhibázottak - mondták a Liga Szakszervezetek.

De hogy egy másik szakszervezetet is idézzek, tisztelt képviselőtársaim, az MSZOSZ szerint a kabinet több adóváltoztatási elképzelése is elfogadhatatlan, hiszen ha például az alacsony keresetű dolgozók nem kapnak étkezési jegyet, a jövedelmük 5-10 százalékát is elveszíthetik.

(17.50)

Nos, tisztelt képviselőtársaim, akár már ezekből is jól látszana, hogy a társadalmi, gazdasági, civil szervezetek - hogy is mondjam - nem a legpozitívabban szóltak arról a csomagról, amit mintegy csodaként vár a parlament kisebbségi szocialista része, amitől azt várták, hogy most aztán meglesz az irány.

De nézzük, tisztelt képviselőtársaink, mit mond az önök szövetségese, mert bár kétségtelen, hogy a koalíció felbomlott, de ez a mostani tragikus költségvetés sem lenne, és valószínűleg másnak hívnák a miniszterelnököt, ha az SZDSZ nem szavazott volna önökkel jó néhányszor. Az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke a hétvégén azt mondta, hogy tanúi vagyunk a kormány tehetetlen, céltalan vergődésének, annak, hogy Gyurcsány Ferencet már nem veszik komolyan felelős gazdasági körökben.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezt az önök szövetségese, a Szabad Demokraták Szövetsége mondja, érdemes lenne legalább erre odafigyelni. De ha nem is akarunk már az SZDSZ-ig eljutni, akkor maradjunk az MSZP-nél, hiszen az MSZP egyik szervezete, egyik tagozata a hétvégén ülésezett, ez a bizonyos társadalompolitikai tagozat, ahol a tagozat vezetője szerint a miniszterelnök által a múlt héten bejelentett válságkezelő javaslatok nem felelnek meg a várakozásoknak, egy volt fővárosi kerületi polgármester szerint pedig az Országgyűlésnek fel kellene oszlatnia magát. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)

És hogy ne menjünk még messzebb, tisztelt képviselőtársaim, talán érdemes lenne önöknek is Békesi Lászlóra hallgatni. Békesi László azt mondta, nevetséges arról beszélni, hogy 2014-től meg '16-tól milyen intézkedéseket akarnak bevezetni. A válság itt van, most. A válságot itt és most kell kezelni. Nemhogy évekre nem érünk rá, hetekre, hónapokra nem érünk rá. Napról napra kell kezelni a válságot. Négy hónapja, hogy önök és az önök miniszterelnöke elismerte, hogy Varga Mihály nem a válság apostola, hanem valóban jól látta előre a helyzetet - mondjuk, nem volt nehéz, elég volt nyugat-európai lapokat olvasni, amerikai tévéket nézni. Tehát aki ezt megtette, az világosan tudta, hogy a válság eljön Európába is. Akkor önök még arról beszéltek, hogy ennek csak a szele fog megérinteni minket, majd négy hónappal ezelőtt elismerték, hogy valóban le fog minket dönteni a lábunkról a válság. Azóta egyetlen konkrét intézkedés nem történt. Önök beszéltek parlamenten kívül, beszéltek a parlamentben; egyetlenegy olyan intézkedést nem hoztak, amitől az embereknek jobb vagy könnyebb lett volna.

Amikor Békesi László arról beszélt, hogy a kormány 2014-re, 2016-ra vonatkozólag rukkol elő elképzelésekkel, akkor azt mondta, hogy épeszű ember ilyet nem mond. Ha valaki azt akarja, hogy hangosan röhögjön a világ, akkor kell ilyeneket mondani.

Nos, tisztelt képviselőtársaink, az a szomorú igazság, hogy ez bejött. Ha más nem is, ez bejött; a világ rajtunk, a magyar kormányon röhög, hiszen ha önök elolvasták vagy elolvasták volna a New York Times egyik múlt heti számát, akkor világossá vált, hogy a balfékség nemzetközi mértékegységévé a magyar kormányt választották. A New York Times Magyarországgal, Gyurcsány Ferenccel és a böszmeséggel riogat. Azt a rémképet festik fel, hogy egyszer az Egyesült Államok is egy válságkezelő csomag miatt majd olyan magas államadóssági szinttel fog rendelkezni, mint Magyarország. Mi vagyunk, Magyarország, a negatív példa, a 70 százalék fölötti államadóssággal, amely - csak szeretnék emlékeztetni - 2002-ben 53 százalék volt. Az elmúlt esztendőkben 17 százalékkal sikerült feltornázni az államadósságot, mi vagyunk a negatív példa a világon.

És hogy egy még frissebb példát mondjak, a mai napon jelent meg egy német lapban az olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi interjúja, amelyben szintén negatív példaként hozza fel Magyarországot, amelyet meg kellett menteni a csődtől.

Tisztelt Képviselőtársaink! Az, hogy minket meg kellett menteni a csődtől, az nem dicsőség. Az, hogy valaki ellavírozta az országot az államcsőd szélére, az nem dicsőség, hanem szégyen, és alkalmatlanságról tesz tanúbizonyságot.

Nos, tisztelt képviselőtársaink, ezek a vélemények, az elmúlt hónapok és az elmúlt hét eseményei világosan mutatják, hogy Magyarországnak egy kiútja van a válságból, ez pedig az új iránnyal kezdődik. Az új irányhoz új kormány kell, az új kormányhoz pedig új választások kellenek. Higgyék el, tisztelt képviselőtársaink, önöknek is sokkal jobb lenne, ha meg tudnánk előzni az elkövetkezendő egy esztendő agóniáját. Sokkal jobb és könnyebb lenne most véget vetni az egésznek, mert akkor nem pazarolna el az ország még egy évet. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tegyék meg Magyarországért, a köztársaságért! Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Jó volt!)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Megvárom, amíg a miniszterelnök úr személyesen ad választ a kérdésemre.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Az elnök úr meggyőzött, így elfogadom a helyettes válaszadó személyét. (Derültség.)

ELNÖK: Én nem próbáltam meggyőzni semmiről sem, csak egy kérdést tettem fel. Még csak szigorúan sem néztem önre, úgyhogy lássuk és halljuk. Öné a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ön a költségvetési és pénzügyi bizottsági meghallgatásán nagyon tiszteletre méltó és támogatandó módon beszélt arról mint leendő pénzügyminiszter, hogy a magyar államnak lehetősége és kötelessége maximalizálni az adóbevételeit, hiszen az adóbevételek maximalizálása esetén nyílhat mozgástér aztán később olyan intézkedésekre, amelyekből a gazdasági növekedést támogatni, finanszírozni lehet, például adócsökkentéssel is egyébként.

Ezzel kapcsolatban, tisztelt miniszter úr, azt gondolom, hogy egy ellentmondás feloldására legalábbis kísérletet kell tennünk a mai napon. A közvélemény ezt joggal várja el tőlünk.

(15.50)

Ön egy nagy tekintélyű és nagy hírű cég éléről érkezik a kormányba. Ez a nagy tekintélyű és nagy hírű cég azonban egy "Off-shore cégek alapítása és adózása" című konferenciára delegál egy magas rangú tisztségviselőt. A Deloitte Zrt. üzletágvezetője, Kövesdy úr a meghirdetett meghívó szerint előadást fog tartani az "Off-shore cégek alapítása és adózása" című konferencián, amelynek az ajánlója a következőképpen fogalmaz: az off-shore cég nem végez illegális tevékenységet, sőt, megfelelő alkalmazásuk esetén hatékonyan és törvényesen alkalmazhatók adóoptimalizálásra, illetve befektetési és vagyongazdálkodási célokra. Nos, ezzel foglalkozik az a konferencia, amelyen az ön által korábban vezetett cég magas rangú tisztségviselője fog majd az adóoptimalizálási lehetőségekről beszélni.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön a költségvetési bizottságban az én elméleti kérdésemre, amely úgy szólt, hogy helyes-e, hogyha elméleti esetben egy ország jegybankelnöke korábban off-shore cégekben volt érdekelt, ön azt mondta, ez nem helyes. Szintén elméletileg kérdezem, helyes-e egy ország miniszterelnökének döntése, hogy egy olyan embert nevez ki pénzügyminiszternek, akinek a cégtársa, a kollégája adóoptimalizálásról, off-shore cégek alapításáról és alkalmazásáról beszél egy konferencián.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Szerintem a legmesszebbmenőkig egyetértünk abban, hogy nem szabad hagyni semmifajta adóelkerülési módot a Magyarországon működő cégeknek, pláne nem úgy, hogy ezek a cégek off-shore cégeket alapítanak. Ezért azután némiképpen aggodalomra ad okot, ha az ember az ön korábbi cégének a 2007. évi off-shore reportja a kezébe kerül. Ez ugyanis azt a címet viseli, hogy "Az off-shore műveletek optimalizálása". Ez már némiképpen aggodalomra ad okot, mint ahogyan az is, hogy ha az ember megnézi, Cipruson hány Deloitte-cég van bejegyezve, akkor azt látja, hogy harminc. Az tény, Ciprus nagy ország, de talán nem biztos, hogy harminc Deloitte-cég ott működik, hanem valami egészen más dolog áll ennek a hátterében; ha valaki a cégnyilvántartásban megnézi az ön által eddig vezetett cég tulajdonosait, azt látja, hogy egy Nicosiában, vagyis Cipruson bejegyzett cég a tulajdonosa ennek a vállalatnak, amit ön korábban vezetett, tisztelt miniszter úr.

Még egyszer szeretném aláhúzni a közös elkötelezettségünket az adóelkerülés visszaszorításában, de azért jó lenne tudni, hogy ilyen háttér után ebben önre vajon mennyire számíthatunk.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezt a törvényjavaslatot nem első alkalommal nyújtjuk be itt a Háznak, de a jelentősége talán minden eddiginél sokkal nagyobb most, lévén, hogy ezek a megszorító intézkedések, amiket a kormány az MSZP-csomag keretében szeretne megvalósítani, a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő családokat fogják a lehető legnehezebb helyzetbe hozni. Éppen ezért ezen családok számára jelentene hatalmas könnyebbséget, ha az alapvető élelmiszereket terhelő általános forgalmi adó mértékét 20-ról 5 százalékra csökkentenénk. Ráadásul úgy tűnik, hogy a kormány korábban hangoztatott fő érve is megbukott, hiszen ha 20-ról 18 százalékra lehet csökkenteni ezt az áfát, áfamértéket, és erre meg lehet határozni a kedvezményes kört, akkor az a korábbi kormányzati hivatkozás, amely szerint nem lehet meghatározni az alapvető élelmiszerek körét, az megbukott. Tehát ez az egyetlenegy kormányzati hivatkozás volt a javaslatunk ellen, ez már nincsen, így úgy látjuk, hogy nincsen akadálya annak, hogy az Országgyűlés tárgysorozatba vegye, majd napirendre tűzze, és végül megtárgyalja és elfogadja ezt az indítványt.

Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy az Európai Unió 20 tagországában az élelmiszerek alacsonyabb áfakulccsal adóznak, mint bármely más termék vagy szolgáltatás. Ráadásul ezen 20 országból 12 ország megkülönböztet alapvető élelmiszereket az élelmiszerek kategóriáján belül. Ha ott megy, akkor azt gondolom, hogy ez itt is meg tud történni. Ha a kormányzatnak esetleg problémát okoz az alapvető élelmiszerek körének elkülönítése, az pedig egy kompetenciakérdés, ami ennél sokkal távolabbra mutat.

Kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a javaslatunkat. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Megvárjuk, amíg a miniszterelnök úr személyesen teszi tiszteletét az azonnali kérdések óráján.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön hivatalba lépése óta és előtte is többször beszélt már a válságkezelés fontosságáról és mikéntjéről. Azt is tudjuk most már, hogy egy meglehetősen brutális megszorító intézkedéseket tartalmazó csomaggal állt elő először a szocialista képviselőcsoport, majd a szabad demokraták számára, most pedig ma az Országgyűlésben is szavazunk olyan kérdésben, amely nagyon komoly megszorítást, mondhatni, brutális megszorítást jelent.

Amikor forrásokat kerestek, keresnek, akkor talán érdemes lenne elgondolkozni az adóbevételek optimalizálásán, maximalizálásán is, hiszen az így keletkező bevételek jelenthetik a mozgásteret a költségvetés számára, például adócsökkentés esetén. Tudjuk, hogy az adóelkerülés sok esetben nemzeti sporttá vált itt Magyarországon, és több vállalkozás esetében megfigyelhető volt off-shore cégek alapítása, illetőleg off-shore cégeken keresztül a vagyon kimentése vagy legalábbis az adózási fegyelem különböző fokú megsértése.

Az off-shore cégek ügyében az ön kormányának több tagja is nyilvánvalóan komoly szakértelemre és tapasztalatra tett szert. A cégjegyzék figyelmes tanulmányozásával azt is lehet tudni, hogy ön is két esetben a ciprusi bejegyzésű off-shore cégek kézbesítési megbízottjaként szerepelt, és azt is lehet tudni, hogy az ön kormányának pénzügyminisztere egy olyan cég éléről érkezett az ön kormányába, amelynek tulajdonosa szintén egy Cipruson bejegyzett cég. Azt is tudjuk ma, hogy Cipruson körülbelül harminc Deloitte nevű céget jegyeztek be. Ciprus nem egy olyan nagy ország, talán nem valószínű, hogy harminc ilyen cég működik azon a szigeten.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Van-e önöknek számításuk arról, hogy az off-shore cégek működése Magyarország szempontjából mennyi adóbevétel-kiesést okozott az elmúlt tíz esztendő folyamán? Milyen tapasztalatai vannak önnek off-shore cégekkel kapcsolatban, milyen mennyiségű adófizetési kötelezettséget lehet elkerülni ilyen cégekben való részvétellel?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, az állam részéről az adóbevételek optimalizálása és maximalizálása egybe kell hogy essen. Ezért azt gondolom, itt nem összekeverésről, hanem nagyon tudatos dologról van szó. Ha önök ezt nem így gondolják, és ezt összekeverésnek gondolják, akkor az viszont komoly problémát jelent.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, az államtól, az állam vezetőitől és tisztségviselőitől a magyar emberek, a választópolgárok joggal várják el, hogy olyan emberek legyenek, akik az állam érdekeit képviselik, akik az állam adóbevételeinek maximalizálására törnek. Kérdés, hogy ezek az emberek, a választópolgárok vajon hogyan számíthatnak önökre ebben az ügyben, amikor korábban az ön kormányának több tagja is, akár ön is, akár a pénzügyminiszter is a másik oldalon állt ebben a kérdésben. Vajon akkor követett helyes magatartást, vagy azt gondolja, hogy most követ helyes magatartást, és most, mondjuk, mindent megtesz-e annak érdekében, hogy helyes magatartást kövessen?

Ami pedig az adócsökkentést illeti, tisztelt miniszterelnök úr, az a baj, hogy a mai napon újra adóemelésről fog szavazni a Ház, és az a baj, hogy az önt támogató frakciók egy ötéves adócsökkentési törvényt fogadtak el, amit aztán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az első adandó alkalommal visszavontak. Így azért hitelesen adócsökkentésről az önök részéről beszélni nehéz dolog. (Taps a Fidesz soraiból.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A tegnapi napon az önök kormánya az MTI-n keresztül nyilvánosságra hozta, hogy törvényjavaslatban kívánnak küzdeni az off-shore cégekbe menekített vagyonokkal kapcsolatban. Ez egy helyes törekvés, főleg azért, mert ezzel önök is beismerték, hogy ha valaki off-shore cégekbe menekíti a vagyont, akkor azzal a Magyar Köztársaság számára kárt okoz, és bizony inkorrekt viselkedést tanúsít - minimálisan megfogalmazva.

Ezzel kapcsolatban, tisztelt miniszter úr, a mai napon a Magyar Nemzet című lapban olyan állítások jelentek meg, olyan súlyos állítások jelentek meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökével kapcsolatban, amelyek az önök törvényjavaslatának fényében különösen kommentálásra, illetve válaszra érdemesek. A lap ma azt írja, hogy 2005 szeptemberében a Wallis egyik érdekeltsége - a Wallist ekkor a miniszterelnök Bajnai Gordon vezette - megvett egy kevésbé kihasznált szerverparkot működtető társaságot, amely aztán, hogy, hogy nem, a vásárlás után állami megrendelésekkel lett tele, és a vételkori 2,2 milliárdról 5,2 milliárdra ment fel az ára. Azonban, ha ilyen drágán adnak el valamit, amit ilyen olcsón vettek, az komoly adófizetési kötelezettséggel jár. Hogy, hogy nem, a vevők három ciprusi off-shore cégnek adták át vagy adták el ezt a bizonyos céget, és a három off-shore cég közül az egyik egy bizonyos Fleminghouse Investments nevű cég, amely cégnek - hiteles fordítás szerint, a lapban megjelent információk szerint - az igazgatója egy bizonyos Bajnai Gordon nevű ember, aki feltehetőleg a Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnökével azonos személy.

Tisztelettel kérem, miniszter úr, adjon választ arra a kérdésre: igaz-e, hogy a Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnöke egy off-shore cég igazgatója volt? Igaz-e, hogy a Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnöke ezt az off-shore céget akkor képviselte, amikor az egy kevésbé kihasznált, majd aztán állami megrendelésekkel felpumpált céget vásárolt meg, majd aztán így kibújt az adófizetési kötelezettség alól?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azért bátorkodtam elfogadni az ön személyét, mert gondoltam, hogy a Deloitte és a Wallis közötti korábbi kapcsolat révén talán emlékezik még bizonyos ügyletekre, amiknek a nyomán talán érdemi választ várhatunk öntől.

De, tisztelt miniszter úr, most, amikor az önök kormánya keresztes hadjáratot hirdet az off-shore cégek ellen, akkor elvárható, hogy mondjuk, a kormánytagok vagy a kormány vezetőjének múltjából legalább emlékképek szintjén emlékezzenek arra, hogy milyen off-shore cégekben voltak érdekeltek. Ez egy súlyos kérdés, tisztelt miniszter úr, hogy igaz-e az az információ, amely szerint a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy Cipruson bejegyzett off-shore cége vezetője és magyarországi képviselője volt. Vajon miért alakították ezt az off-shore céget? - lehet feltenni a kérdést. Önök erre megadták a választ a tegnapi törvényjavaslatukkal, hiszen világossá tették, hogy aki off-shore céget alapít, az valószínűleg jövedelmet tüntet el, menekít máshova, és ezáltal megkerül adófizetési kötelezettséget. Ezzel önök indirekt azt állították, hogy ezek az off-shore cégek bizony ilyen célokat szolgáltak. Na, ha egy ilyen célokat szolgáló off-shore cég vezetője volt - vagy van, nem tudjuk, de volt egészen biztosan, legalábbis a sajtóban megjelent információk szerint - a Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnöke, az egy súlyos probléma, amire a pénzügyminiszternek választ kell tudni adni.

Tehát, miniszter úr, még egyszer kérdezem: igaz-e, helytálló-e ez az információ? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jegybankelnök Úr! A magyar pénzügyi függetlenség fő letéteményese a Magyar Nemzeti Bank elnöke, akinek döntésein nagyon sok múlik mind a magyar pénzügyi, mind a magyar gazdasági rendszer szempontjából. Nyilvánvalóan a jegybank elnöke testesíti meg egy ország pénzügyi biztonságát, pénzügyi stabilitását, ezért aztán a Nemzeti Bank elnökével szemben alapvető, és lássuk be, jogos elvárás, hogy a lehető legkorrektebb, legátláthatóbb módon adózzon, és elősegítse a pénzügyi rendszer és az adórendszer tekintélyét, biztonságát. (Közbeszólás a Fidesz és a KNDP soraiból: Úgy van!)

Ugyanakkor, tisztelt elnök úr, engedje meg, én azt gondolom, hogy ha a Nemzeti Bank elnöke egy adóparadicsomban, jelesül Cipruson tart fenn céget, akkor az botrány (Közbeszólások a Fidesz és a KNDP soraiból: Így van!), mégpedig azért, mert a kormány azt állítja néhány hete, hogy az off-shore cégek magyarországi adófizetési kötelezettség megkerülésére alkalmasak. Természetesen ezzel semmiképpen sem akartam azt állítani, hogy az ön szóban forgó cége bármilyen törvényt sértett volna, ennek a megállapítása nem is az én dolgom, hanem adott esetben az illetékes hatóságoké, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy a Magyar Köztársaság költségvetését egy ilyen cég működése vajon mennyiben károsítja meg.

Ugyanakkor, tisztelt jegybankelnök úr, az emberek joggal várják a választ arra a kérdésre, hogy mi lehet az a gazdasági tevékenység, amelyhez egy Magyarországon élő embernek Cipruson kell bejegyeznie a cégét. És arra is joggal várják a választ az emberek, hogy a jegybank elnöke miért teszi át, ráadásul egy rendkívül nehéz időszakban, majdnem 900 millió forintját egy magyarországi alapkezelőből egy Cipruson bejegyzett cégbe. (Közbeszólás a Fidesz és a KNDP soraiból: Úgy van!) Mert, tisztelt jegybankelnök úr, ennek két oka lehet. Az egyik az az, hogy ott kedvezőbben lehet adózni, ami a jegybank elnöke esetében, lássuk be, nem a korrektséget és nem az átláthatóságot szolgálja; a másik pedig, hogy a jegybank elnöke nem bízik a magyar pénzügyi rendszer stabilitásában, ami pedig megint rendkívüli problémákat tud generálni.

Ezért várom megnyugtató válaszát, tisztelt jegybankelnök úr, kérem, adjon választ arra a kérdésre, miért vándorolt az a majdnem 900 millió forint Ciprusra. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból: Bravó! - Taps a Fidesz, a KDNP és a függetlenek soraiból.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jegybankelnök Úr! Azt gondolom, hogy ha valaki havi több mint 7 millió forintot keres közpénzből, akkor annak nem kell csodálkoznia, ha vele szemben magasabb erkölcsi és egyéb elvárások vannak, pláne nem akkor, ha ez az ember a jegybank élén áll. Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen botránynak kellett megtörténnie ahhoz, hogy ön úgy gondolja, hogy nem helyes, ha a jegybankelnök befektetései Cipruson vannak, ami - lássuk be -, szóval, nem mindig az átláthatóan, korrektül és mindig százszázalékosan adózó üzletemberek gyűjtőhelye.

Ugyanakkor, tisztelt jegybankelnök úr, ön nemrégen egy interjújában 2000-2500 milliárd forintos megszorításokat szorgalmazott. Nyilvánvalóan ezek a megszorítások még lehetetlenebb helyzetbe hoznák a magyar családokat, akik amúgy is nehéz helyzetben vannak. Azt gondolom, e nyilatkozat fényében, valamint a vagyonnyilatkozatokban feltüntetett mozgások fényében - megjegyzem, az "egyéb közlendők" rovat üresen maradt -, ezek után én azt gondolom, hogy egy ciprusi off-shore cég birtoklása és a Magyar Nemzeti Bank elnöki funkciója összeegyeztethetetlenek egymással. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! - Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Holnap kezdődik itt az Országgyűlésben a költségvetés vitája, és lássuk be, ezek nem lesznek vidám pillanatok az elkövetkezendő napokban, hiszen a kormány olyan költségvetést nyújtott be az Országgyűlésnek, amely az utolsó tíz- és húszezer forintokat is kisajtolja majd az emberekből. Közben pedig az elmúlt hetekben jogosan borzolja az emberek idegeit az a botránysorozat, amely indult a BKV-nál a végkielégítésekkel, majd a tanácsadói szerződésekkel, és most végighullámzott egészen az állami vállalatok szinte valamennyijén, hiszen (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) az állami vállalatok vezetőiről rendre kiderült, hogy több millió forintos fizetést tesznek zsebre havonta, amihez még a prémium is hozzájárul.

Lássuk be, ez nemcsak tarthatatlan helyzet, hanem pofátlanság. Pofátlanság, hogy állami cégvezetők 4-5-8 millió forintos fizetést tesznek zsebre, közben pedig a megszorítások az embereket napról napra sújtják, napról napra nehezítik el az emberek és a családok életét. A szocialisták most nap mint nap sajtótájékoztatókon próbálják bizonyítani, hogy mennyire felháborodtak ezen esetek miatt, de az a helyzet, hogy nem egy újonnan jött lelkiismeret-furdalásról, hanem lebukásról van szó. A sajtó és részint az ellenzék lebuktatta a szocialistákat, lebuktatta az állami cégvezetőket, akik havi több millió forintot tehetnek zsebre, és lássuk be, élnek, mint Marci Hevesen, ellentétben a magyar családok döntő többségével. (Folyamatos nagy zaj. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Nos, tisztelt képviselőtársaim, néhány hónappal ezelőtt Balsai István képviselőtársam már nyújtott be indítványt az Országgyűlésnek. Balsai István akkor azt kezdeményezte, hogy az állami cégvezetők fizetését és az állami cégvezetők, valamint testületi tagok, felügyelőbizottsági és igazgatósági tagok létszámát jelentősen csökkentsük. Akkor önök ezt az indítványt leverték a parlament asztaláról, még csak napirendre venni sem voltak hajlandók. Most, azt gondolom, a helyzet sürget. Az elmúlt héten több szocialista sajtótájékoztató is arról szólt, hogy radikálisan csökkenteni akarják az állami cégvezetők fizetését. Ha ez valóban így van, akkor most itt van a lehetőség a bizonyításra.

Ha önök igennel szavaznak, napirendre veszik ezt az indítványt, akkor, azt gondolom, egy közös célért, az emberek által óhajtott célért lehet tenni. Ha viszont ismételten nemmel szavaznak, mint tették azt legutóbb, akkor még inkább lebuknak. Lebuknak, hogy önök falaznak a milliós fizetéseket zsebre tevő állami cégvezetőknek, falaznak nekik akkor, amikor nem hozzák nyilvánosságra a prémiumaikat, falaznak akkor, amikor havi több millió forintot tehetnek zsebre, és élhetnek, mint Marci Hevesen, közben pedig a holnapi költségvetési vita arról fog szólni, hogy hogyan veszik el a pénzt az emberektől. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Megvárom, amíg a miniszterelnök úr személyesen ad majd választ a kérdésemre.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Megvárom, amíg a miniszterelnök úr személyesen válaszol a kérdésemre.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! 2002-ben, amikor a polgári kormány átadta az ország vezetését a szocialista kormánynak, akkor mindenki, még az akkori szocialista miniszterelnök is egyetértett azzal, hogy a magyar gazdaság jó állapotban van. Az akkori szocialista miniszterelnök és pénzügyminisztere is egyetértett a Fidesszel abban, hogy Magyarország lesz a térségben az első, amely bevezetheti az eurót, még a 2006-2007-es céldátum is elhangzott. Azóta, tisztelt miniszterelnök úr, eltelt hét és fél esztendő, a szlovákok és a szlovének bevezették az eurót, Magyarország esetében a céldátum is eléggé bizonytalan ködbe veszik.

(15.00)

Azt is sokszor hallhattuk az önök kormányától, talán öntől is gazdasági miniszterként, hogy a válság nemhogy Magyarországot, Európát sem nagyon fogja érinteni, aztán az oldalszele érint minket, és a végén végül belekerültünk a közepébe, olyannyira, tisztelt miniszterelnök úr, hogy a legutóbbi adatok szerint Magyarországon a munkanélküliség mértéke eléri a 10,3 százalékot. Utoljára ilyen magas 1996-ban volt, és hadd emlékeztessem önt, önöket arra, hogy az Orbán-kormány 5,6 százalékos munkanélküliséget hagyott az őt követő szocialista kormányra. (Zaj az MSZP soraiban.) Arról nem is beszélve, hogy a harmadik negyedéves adatok szerint a gazdaság visszaesése elérte a 7,2 százalékot.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Minden bizonnyal ön is egyetért azzal, hogy egy gazdaságpolitikának a két legfontosabb mérőszáma a gazdasági növekedés, illetve visszaesés mértéke, valamint a munkanélküliség alakulása. Nos, lássuk be, ez a kormány mind a kettőben csődöt mondott, kudarcot vallott, hiszen a munkanélküliség 13 éves csúcsot döntött (Közbeszólások az MSZP soraiból.), a visszaesés pedig 7 százalék fölött van.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt szeretném öntől kérdezni, hogy vajon hány magyar embernek kell még elveszítenie a munkáját ahhoz, hogy önök változtassanak, illetve látja-e, tudja-e már, hogy az elmúlt hét és fél esztendőben hol rontották el.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a válaszát, tisztelt miniszterelnök úr. Kérem, engedje meg, hogy azért néhány részletre felhívjam én is az ön figyelmét, mint ahogy volt szíves ön is néhány dologra itt rávilágítani. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Az OECD legutóbbi jelentése szerint jövőre Európában öt ország nem fog gazdasági növekedést produkálni. Magyarország ezek között van. Az OECD az elmúlt hetekben a Magyarországra vonatkozó idei évi előrejelzését tovább rontotta a gazdasági visszaesés tekintetében. 2002 óta, tisztelt miniszterelnök úr, nincsen gazdasági válság sem a világban, sem máshol. 2002-ben nemzeti konszenzus volt abban a tekintetben, hogy Közép-Európából mi leszünk az elsők, mi vezetjük be elsőként az eurót. 2002 óta eltelt hét és fél esztendő, a szlovákok és a szlovénok előttünk járnak. Most valamifajta, hogy majd lesz olyan kategória, amiből mi leszünk az elsők... - miniszterelnök úr, ennek már senki nem hisz.

Szerintünk inkább hinni kellene az időközi választásokon elmondott véleménynek, az emberek egyértelműen változást, váltást akarnak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Zaj és közbeszólások.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Megvárom azt a kitüntető alkalmat, amikor miniszterelnök úr személyesen válaszol a kérdésemre.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Én magam csatlakozom Balsai István képviselőtársamhoz, és megvárom, amíg a miniszterelnök úr személyesen itt lesz.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr elhagyta a termet, de megvárom, míg legközelebb lehetőségem lesz személyesen neki feltenni a kérdésemet.

Köszönöm.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Engedje meg, hogy én is egy, a Miniszterelnöki Hivatal által az ön hivatali ideje előtt kötött szerződésről kérdezzem, de nyilvánvalóan előnyösebb helyzetben van, mint Balsai képviselőtársam esetén, mert egy olyan ügyhöz kapcsolódik ez, amely nyilván az ön figyelmét is felkeltette, merthogy Magyarországon ma kis túlzással mindenki erről beszél, ez pedig a BKV-ügy. Az elmúlt hetekben a híradások élére kívánkozott, nyilvánvalóan kiderült, hogy ilyen milliárdos visszaéléseket a fővárosi koalíció tudta és irányítása nélkül nem lehetett volna végrehajtani. Nyilvánvalóan életszerűtlen, hogy ilyen nagyságrendű visszaélésekről a politikai vezetők ne tudjanak.

Ennek egyik, nem is olyan jelentéktelen mellékszálaként került nyilvánosságra, hogy Mesterházy Ernő, Demszky Gábor főtanácsadója a Miniszterelnöki Hivatal és a Főpolgármesteri Hivatal között töltött be, mondjuk úgy, közvetítői vagy koordinátori szerepkört. Azonban az erre vonatkozó kérdésre a kormányszóvivői iroda azt válaszolta, hogy Mesterházy Ernő nem állt jogviszonyban a Miniszterelnöki Hivatallal, és azt írták, hogy sem a Budapest és a MeH közötti együttműködési megállapodás részeként, sem más formában nem állt semmilyen jogviszonyban a Miniszterelnöki Hivatallal, mármint Mesterházy Ernő.

Ehhez képest Demszky Gábor a fővárosi vizsgálóbizottság ülésén kiosztott egy dokumentumot, amely egy együttműködési megállapodás, 2006. szeptember 1-jén kelt, aláírók Demszky Gábor és Szilvásy György mint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter. Ez a főváros és a Miniszterelnöki Hivatal közötti együttműködésről szól. Ebben azt írják, hogy megbíznak a két szervezet közötti koordinációval egy kapcsolattartó személyt. 2006. szeptember 6-án pedig szintén Szilvásy György és Demszky Gábor aláírásával itt van, hogy ez a személy Mesterházy Ernő.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Biztosan van róla valamifajta információja - legyen kedves megosztani velünk -, hogy milyen szerepet töltött be a Miniszterelnöki Hivatalban Mesterházy Ernő, milyen tanácsokat adott, milyen koordinációt vitt innen oda Budapest és a Miniszterelnöki Hivatal között (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mit tudott ő a BKV-ügyekről, és ennek kapcsán mit tudhatott a kormány a most kirobbant botrányról.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a válaszát. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Némiképpen azért árnyaltabb képet nyújt nekünk erről az az együttműködési megállapodás, amelyet Demszky Gábor és Szilvásy György írt alá, lévén, hogy öt nappal ezek után született az az emlékeztető, amiben kinevezik Mesterházy Ernőt. Ennek az emlékeztetőnek - amit egyébként Demszky Gábor és Szilvásy György, sőt maga Mesterházy Ernő is aláírt - a 2. pontja úgy szól, hogy a fővárosi koordinátor munkavégzéséhez szükséges feltételeket az aláírók az együttműködési megállapodásban írtak szerint a Miniszterelnöki Hivatalban, illetve a főpolgármesteri kabinetben 2006. szeptember 15-étől biztosítják.

Tehát, tisztelt miniszterelnök úr, nyilvánvaló, hogy Mesterházy Ernő a Miniszterelnöki Hivatallal kapcsolatban, sőt komoly kapcsolatban állt. Én azt gondolom, az emberek jogosan várják el azt, hogy a Miniszterelnöki Hivatal tisztázza - nyilván a miniszterelnök felhívására - azt, hogy milyen szerepet játszott Mesterházy Ernő, nyilván akkor az ön hivatali ideje előtt, hiszen azok a botrányok, amelyekről most szó van, jó néhány évre visszamenőleg is visszanyúlnak.

(15.40)

Tehát kérdezem, tisztelt miniszterelnök úr, kíván-e vizsgálatot indítani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezen együttműködési megállapodás és Mesterházy Ernő kinevezése kapcsán vajon mi történt a Miniszterelnöki Hivatalban Budapesttel kapcsolatban. (Taps a Fidesz soraiból.)