Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megjelent a nyáron a szőlészeti és borászati üzemek működésének engedélyezési rendjéről és tevékenységének higiéniai szabályairól szóló 101/2004-es FVM-rendelet, amely ismét hatálya alá vonta és indokolhatatlan nagyságrendű beruházásra kötelezi az egyetlen szőlőtőkével rendelkező gazdálkodókat is.

Az 1. § (1) bekezdése így szól: „ E rendelet szabályait kell alkalmazni a borászati termék előállítását évi 80 hektolitert meghaladó mennyiségben, valamint kiszerelést bármely mennyiségben végző borászati üzem esetében.ö Vagyis ez a rendelet nemcsak a 80 hektolitert meghaladó bor előállítóira vonatkozik, hanem a kiszerelést bármilyen kis mennyiségben végző üzemre. Magyarul, aki pár litert elad, az is többmilliós beruházásra kötelezett, hiszen a rendelet kihirdetésétől, június 3-ától akár az 50 liter bort előállító termelőnek is szigorú munkavédelmi, építészeti, műszaki, technológiai, környezetvédelmi, közegészségügyi és higiéniai feltételeknek kell megfelelnie.

Nézzük, hogyan is szólt az első erre vonatkozó, 106/1997-es FVM-rendelet 19. §-a: „ A borok nem palackozott kiszerelése engedélyköteles tevékenység. Az engedélyezésre az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKM együttes rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezések irányadók.ö Vagyis 1998. január 1-jétől a borospincéknek az élelmiszerekről szóló szigorú követelményeknek kellett volna megfelelniük.

A polgári kormány felismerve ennek a rendeletnek a betarthatatlanságát, 1998. szeptember 9-étől így módosította: „ 19. § (1) Kereskedelmi és vendéglátó-ipari forgalomba hozatalra kerülő bor nem palackozott kiszerelését 2000. január 1-jétől csak engedélyezett helyen lehet végezni. Az engedélyezés feltételeit külön jogszabály határozza meg.ö 1999. december 28-ától pedig beiktatásra került egy 19/B. §, amelyik újból az Egészségügyi Minisztériummal közös rendeletben szabályozza a borok kiszerelhetőségét. Ez azonban csak 2000. április 6-áig volt érvényben, ugyanis a 19. § (1) bekezdése így módosult: „ Nem palackozott kiszerelést 2003. január 1-jétől csak engedélyezett helyen lehet végezni. Az engedélyt a megyei (fővárosi) állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás adja ki.ö

Ennek a rendeletnek a betarthatatlanságát tükrözi, hogy állandóan módosítani kell. Megjegyzem, a polgári kormány ezt mindig idejében meg is tette, míg a jelenlegi kormány megkésett módosításaival zavaros helyzetet idézett elő. Például 2003. január 1-jétől február 28-áig az eredeti, 1997-es szigorú rendelet volt életben, majd ezt követően egy huszárvágással az egész 19. §-t szőröstül-bőröstül hatályon kívül helyezte, de előírta, hogy a 2003. február 28-áig indult engedélyezési eljárásokat a kérelem beadásakor érvényes rendelkezések alapján kell lefolytatni, vagyis időbeli késlekedésének anyagi vonzatait a borászokra hárította.

És lám, a 101/2004-es FVM-rendelet visszatért az 1997-es változathoz. Ezt a szigorú szabályozást a néhány szőlőtőkés gazdálkodó tudatos tönkretételének szándékán kívül semmi sem indokolja. Amennyiben borkimérés engedélyezéséhez lenne kötve ez a szigor, azt meg lehetne érteni. De a kiszereléshez kötni, vagyis kötelezővé tenni abban az esetben is, ha valaki néhány demizson bort adózott eladásra lefejt az egyetlen hordó borából? Nagyon kérem miniszter urat - aki ugyan nincs jelen, de majd a jegyzőkönyvet talán elolvassa -, hogy most kivételesen ne az EU-s szabályozási kötelezettségre hivatkozzon, mert az nem állja meg a helyét. Úgy tűnik, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetése által jegyzett intézkedések tendenciózusan a kistermelő egzisztenciák és a legális termelők felszámolására irányulnak. Ennek a vehemenciának akár csak a töredékét mikor fogjuk végre a borhamisítók ellen foganatosított intézkedésekben is tapasztalni?

Köszönöm a figyelmet; elnézést az idő túllépéséért. (Taps az ellenzéki oldalon.)