Felszólalás adatai

DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem lehet elkerülni, mert ez a szokás, hogy összefoglalót kell adni röviden magáról a zárszámadási törvényről, tehát ennek a kötelezettségnek eleget teszek, de aztán, remélem, marad időm a dolog politikai oldalát is megvizsgálni, és közösen gondolkodni, hogy mi miért van, és mi várható a továbbiakban.

A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról rendelkező zárszámadási törvény ismertetését természetesen a Számvevőszék értékelésével párhuzamosan célszerű megejteni. A formai követelmények teljesítése között elsőnek kell megjegyezni, hogy a kormány határidőben lehetővé tette a tervezet törvényességi vizsgálatának lefolytatását, így a jelenlegi előterjesztés már tartalmazza az ÁSZ észrevételei alapján átvezetett módosításokat.

A gazdasági év során többször felmerült - elsősorban politikai indíttatásból - a pótköltségvetés benyújtásának indokoltsága. Megállapítható, hogy pusztán az államháztartási törvény rendelkezése alapján nem történt mulasztás azért, hogy pótköltségvetés benyújtására nem került sor. Az Áht. 5 százalékot meghaladó, tehát összegszerűségében 475 milliárd forintot meghaladó átcsoportosítás esetén tenné kötelezővé a pótköltségvetést, a vizsgált gazdasági évben ehhez képest mindössze 0,8 százalékos, 75 milliárd forintos átcsoportosítás vált szükségessé. Hadd tegyem mindjárt hozzá, nem ünnepeltük az 5 százalékos, magas limitet, és őszinte örömmel látjuk azt az egyetértést, hogy ennek a jelentős csökkentésére, felezésére közös a szándék.

Vizsgáljuk meg, hogy melyek voltak azok a legfontosabb tényezők, amelyek miatt a költségvetési törvény módosítása szükségessé vált.

Elsősorban kell megemlíteni a gyógyszertámogatás mértékét - ez összefüggésben volt, mint tudjuk, a gyógyszergyártókkal és -forgalmazókkal megkötött megállapodással. Szükségessé vált az Egészségbiztosítási Alap kiegészítése, a gyógyászati segédeszközök támogatása; az ÁPV Rt. gazdálkodása folytán magasabb osztalékbevételek megjelenítése; az APEH és a VPOP érdekeltségi rendszerébe magasabb mértékű ösztönzők beépítése, összefüggésben a nagyobb elvárásokkal és a lecsökkent létszámmal.

Módunk van értékelni a vizsgált gazdasági év minőségi, hatékonysági mutatóit a zárszámadási adatok alapján. Megállapítható, hogy a gazdasági növekedés mértéke 2,9 százalék. Ennek a kedvező fejleménynek a megalapozója az exportorientáltság visszaállítása. Az egész évre tervezett infláció mértéke 5,3 százalék volt. Ehhez a prognózishoz képest a tényleges mérték mindössze 4,7 százalék, ami nominális mértékben önmagában is megfelelőnek minősíthető. A fogyasztás növekedése 6,5 százalék, a reálbér növekedése 9,2.

Szociális, ha tetszik, politikai szempontból a két utóbbi adat üdvözölhető, ugyanakkor ki kell jelenteni, hogy a gazdaság objektív állapotához képest az ilyen mértékű növekedés nem megalapozott, a növekedés ilyen aránya nem fenntartható, a versenyképességet és a gazdaság egyéb teljesítőképességét károsan befolyásolja.

Az adóssághiány mértéke 1094,5 milliárd forint, a GDP 5 százaléka; az uniós elszámolás korrekciója szerint további 47 milliárd, együttesen a GDP 6,1 százaléka. Le kell szögezni, hogy a hiány mértéke még kezelhető, de tendenciájában aggasztó; megköveteli, hogy az eladósodás ütemét a kormány határozott lépésekkel csökkenteni kezdje.

(16.40)

A zárszámadási törvény elismeréseként ki kell emelni, hogy végre nem salátatörvény született, a költségvetés módosításán túl nincsenek a hazai jogrendszer egészét érintő, korábban sokszor és indokoltan támadott barkácsolások. A törvény kritikus olvasata terjedelmében gazdagabb eredményt hoz - természetesen elsősorban az ÁSZ jelentése alapján -, mint a kincstári lojalitás. Az ÁSZ-jelentés megfogalmazza: a pénzügyi rendszer a maga teljességében kell hogy átlátható és elszámoltatható legyen. Ez a követelmény változatlanul a javuló tendenciák ellenére sem teljesül. A felülvizsgálat legyen teljes körű, nem csupán egyes kiragadott tételek ellenőrzése váljon lehetővé. Ennek érdekében új és pontos nyilvántartási rendszerre van szükség, ennek alapján kerülhetnek felszínre a tervezés és a végrehajtás hibái. Az ÁSZ igen fontos megállapítása szerint nem működik az óvatosság elve. Túl optimisták, ezért tévesek az előzetes becslések, elsősorban a társadalombiztosítás számait illetően. Nem eléggé megalapozottak az adóbevételek tervszámai.

Az ÁSZ megemlíti, hogy társadalmilag rendkívül hasznos nagyberuházások előirányzatai hosszú időn keresztül nincsenek felhasználva, mintegy 470 milliárd forint szerepel célhoz kötött alvagyonként a költségvetés céltartalékában. A jelzés arra irányul, hogy a szóban lévő, kiemelten fontos környezetvédelmi, csatornázási beruházások megvalósítása gyorsabb ütemben történjék meg. Végül az általános megállapítások között az ÁSZ kijelenti, hogy a tervezés szakmai igényességét felülírja a politika, s ez az a kérdés, amelynek elemzése nem maradhat el, amelynek alapján minősítenünk kell a 2003. évi gazdaságot, de nem tévedünk akkor, ha a Medgyessy-kormány gazdasági működésének egészére nézve is ezt kiterjesztjük.

Hogy megkíséreljünk elfogulatlanok maradni, vegyük számba röviden, miként vélekedik, mit bírál a Fidesz, és mit gondoljunk e kritikáról némi távolságból visszanézve. A kormány politikai okokból, az önkormányzati választásokra készülve indokolatlan költekezésbe, gazdaságilag alá nem támasztott közalkalmazotti béremelésbe fogott. Mi volt mindennek az előzménye? Az országgyűlési választásokat megelőzően a Fidesz-kormány soha nem látott mértékű osztogatásba fogott. Viharosan emelkedett a minimálbér, tombolt a kedvezményes lakáshitelezési láz, a jómódúak nekikezdhettek a második és harmadik kedvezményes árú lakás építésének, nőtt a belső és külső eladósodottság egyébként jóval nagyobb ütemben, mint a most tárgyalt költségvetési évben. Az elvesztett választás után a Fidesz elkezdte a választási csalásokról szőtt mesét, híveit az utcára engedte. A választási kampány során a Fidesz diktálta ígérgetési ütemet átvette az MSZP. (Tállai András: Ügyrendi! A napirendről… Miről beszélsz?) Szerintem a Fidesz ismeri ezt a történetet, mert ő írta. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Ezután nem volt megállás, a Fidesz diktálta az ütemet, a kormány pedig azt figyelte, hogyan tud megfelelni a Fidesz által eredményesen manipulált elvárásoknak. Ebben a helyzetben mindennél fontosabb volt az önkormányzati választások megnyerése, hogy a sértett, minden demokratikus normát zárójelbe tévő Fidesz ne tudja közvetlenül hátba támadni a kormánykoalíciót. A Fidesz kampánystratégiája, amelyet már kormányzása végén elkezdett, megpecsételte a következő évek gazdaságának sorsát. Megpecsételhette, mert a koalíciós kormány és annak feje nem mert határozott és következetes lenni, egyre inkább az “éljük túl nagyobb bajok nélkül a négy évetö logikája működött.

Azt mondja a Fidesz, hogy az osztogató gazdaságpolitika miatt eltűntek a lakossági megtakarítások, nőtt a fogyasztás, nem indultak beruházások, a béremelések rontották a versenyképességet, a külföldi tőkebeáramlás üteme és mértéke visszaesett. Ezt mondja az a Fidesz, amelyik még mindig azért gyárt petíciókat, hogy térjen vissza az ésszerűtlen, pazarló lakáshitelezés, rögzüljenek az energiaárak, mit nekünk világpiac, Ugocsa non coronat, állítsák le a privatizációt. Mellékesen: ugyanez a Fidesz nem hangoztatta ezeket az érveket a száznapos program parlamenti vitájakor, a béremeléseket ugyanúgy megszavazta, mint tette azt a parlamenti többség. És a koalíció tovább sodródott a Fidesz-kampány által kijelölt úton, mert a koalíciós kormány és annak feje nem mert határozott és következetes lenni, egyre inkább az “éljük túl nagyobb bajok nélkül a négy évetö logikája működött.

Azt mondja a Fidesz, hogy a hibás monetáris politika vezetett a forint elleni spekulációkhoz, téves volt a sáveltolás, túlzott a 3 százalékos kamatemelés, amely az adósságspirál beindulásához vezetett. Az a Fidesz mondja ezt, melynek korábbi, politikailag is elkötelezett pénzügyminisztere elnökli a Magyar Nemzeti Bankot, aki azt a helyzetet is kialakította a kormány közreműködésével, hogy a pénzügyminiszter és a Magyar Nemzeti Bank elnöke nyilvánosan vélekedhetett másként alapvető kérdésekről, kiváltva ezzel a külföldi befektetők súlyos bizalmatlanságát.

Két rövid mondat erejéig - az időmbe belefér - hadd mondjam el, hogy a mai, Nemzeti Bankról folytatott vitában az volt a véleményem, és az előzetes elképzelés szerint azért nem szóltam hozzá, mert a bank elnökének felvezető szövege indította ugyan el a vitát, de bizonyos vagyok abban, hogy egy ilyen típusú nyilvános vita, hogy ki felel a gazdaság állapotáért, és ki ártott többet, forintosítható kárt okozhat ennek az országnak. Tehát egy ilyen típusú nemzeti banki elnöki beszámoló, majd az ezt követő vita nem volt az a keret, amelyben bölcsnek találtam volna, hogy magam is részt vegyek ennek a vitájában. Ennyi magyarázattal mindenképpen tartozom, mert több kérdés elhangzott ezzel kapcsolatban.

Tisztelt Országgyűlés! A parlament jelenlegi pártjai valamennyien álltak a kormányrúdnál, és valamennyien adósai vagyunk a jövőnek. Az Antall-kormány feladata volt a rendszerváltás nagy átalakításainak a végigvitele, és ennek az a kormány becsülettel eleget tett. Nem maradt ideje és bátorsága a gazdaság, a központi költségvetés, a nagy elosztórendszerek reformjának megkezdésére.

A Horn-kormány a sokat átkozott Bokros-csomaggal megszilárdította a gazdaságot, végigvitte a privatizációt, helyreállította az egyensúlyi pozíciókat. Nem maradt ideje e kormánynak arra, hogy megkezdje a nagy elosztórendszerek reformját.

Orbán Viktor kormánya vett egy nagy levegőt, és szerintünk helyesen szélnek eresztette a tb-önkormányzatokat, ezzel azonban befejezte a gazdasági átalakításokat, költött és jutalmazott, büntetett és új klientúrát épített, került, amibe került. Jól hangzó jelszavak születtek, sikerült, amit kevesen hittek: ketté lehetett szakítani egy kicsi országot, majdnem teljesen lefejezni a magyarországi többpártrendszert alig tíz évvel azután, hogy megszületett. A nagy elosztórendszerek reformjának gondolata meg sem született, az Orbán-kormány el volt foglalva azzal, hogy magát a társadalmat szabályozza újra határon innen és túl.

Medgyessy Péter kormányát az ország másik fele választotta meg. E kormány azonban képtelen volt szabadulni abból a mókuskerékből, amelyet a Fidesz pörgetett. A gazdaság oldaláról tekintve jó szándékú kapkodás, átgondolatlan, népszerűség-javító lépések, kiforratlan koncepciók mentén múlatott el két évet mandátumából ez a koalíció.

14 év után változatlanul azt mondhatjuk, hogy nincs napirenden az önkormányzatok finanszírozási reformja, nem kerül sorra a kötelező feladatok teljes számbavétele, így el lehet maszatolni a normatív kötelező finanszírozást. Maradékelven finanszírozott önkormányzatok harcolnak a csőd ellen, harcolnak egymással, és politikai alapon alamizsnáért fordulnak a mindenkori kormányhoz. Politikai indokokon múlik, hogy összeomlik-e a nagyvárosi közlekedés, megvalósulhatnak-e beruházások. A Fidesz találta fel a barát és ellenséges önkormányzatok megkülönböztetését, az ötlet gyümölcsei évek óta beérnek, és biztosítják a kézből etetés lehetőségét a demokrácia és az önkormányzatok közti szolidaritás nagyobb dicsőségére.

14 éve szenvedi az ország az egészségügy és a társadalombiztosítás szerkezeti átalakításának elmaradását. Nem volt kormány, így ez a mienk sem, amely vette volna a bátorságot a reformlépések megtételéhez. Minden átalakítás érdeksérelmekkel jár, valakinek azonban a jövő érdekében vállalnia kellett volna már az első lépések megtételét. Persze, a politikai közeg meghatározza és beszűkíti a mozgásteret. Németországban képes volt kormány és ellenzéke együtt viselni szükséges, ám népszerűtlen gazdasági döntések következményeit. Nálunk ez elképzelhetetlen.

(16.50)

Budapesten csak az egészségügyi átalakítás koncepciójának tervezése alkalmat adott a budapesti Fidesznek, hogy megmozduljon. Azt hiszi bárki, hogy szakmai vitára, netán segítő hallgatásra? Ugyan, a budapesti Fidesz tüntetésre szólította fel az érintett kórházak dolgozóit. (Dr. Kosztolányi Dénes közbeszól.) Közvetlenül a költségvetési viták előtt, az önkormányzatok újabb drámainak ígérkező gazdasági évének előkészítésekor mivel van elfoglalva a folyamatosan aggódó Fidesz? Hogy sikerül vagy nem sikerül megbuktatni a budapesti főpolgármestert.

Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadási törvényt a parlament szeptemberben kezdte el tárgyalni, annak tanulságait azonban a szabad demokrata frakció már augusztusban levonta. Esélyt látunk egy újrakezdésre, amihez minden segítséget megadunk. A feladatok megoldásához persze nem elég szűk két esztendő, de megfontolt, határozott kormányzással nem csupán két év marad a bizonyításra. A törvénytervezetet elfogadásra ajánljuk.

Köszönöm a türelmüket. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nincs taps! - Röhejes, amit mondtál. - A Fidesz helyett be kellett volna az MSZP-t helyettesíteni.)