Felszólalás adatai

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én a Magyar Nemzeti Bankról szóló LVIII. törvényből idéznék, ami 2001-ben született.

Nem fogadhat el utasításokat a Magyar Nemzeti Bank, elnöke az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozik, elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, támogatja a kormány gazdaságpolitikáját.

Ennek a kérdésnek két eleméről szeretnék beszélni. Az egyik eleme, hogy az Országgyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel, ezért vagyunk most itt, és azt gondolom, hogy nem lehet megkérdőjelezni azt, hogy itt, a demokrácia által biztosított fórumon beszélünk a Magyar Nemzeti Bankról nyíltan, lehet hogy másként, mint ahogy egyesek szeretnék. De azt gondolom, hogy senki meg nem kérdőjelezte a Magyar Nemzeti Bank önállóságát sem itt, sem máskor, viszont lehet, hogy elnök úr is jó, ha szembesül nem csak a beosztottainak azzal a véleményével, amit hallgatni szokott és amit esetleg elvár tőlük, vagy esetleg kívülről is kap olyan véleményeket, amelyek ezzel esetleg nem azonosulnak, de azt gondolom, hogy vitában dőljön el, mi a helyes irány.

A másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, hogy mennyiben támogatja a kormány gazdaságpolitikáját a Magyar Nemzeti Bank. Most már több órája megy a vita, és rossz végiggondolni, hogy mi lenne, ha valóban rosszul menne a gazdaság. Ha ma végignézzük a magyar gazdaság elemeit, akkor igazából az államháztartási hiányt lehet negatívumként felvetni, és épp arra gondoltam, hogy mi lenne, ha még mással is bajunk lenne. (Varga Mihály: Államadósság, munkanélküliség. Soroljam?) Sorolni fogom, Varga Mihály képviselő úr.

Azt gondolom, hogy soha nem látott magasságokban szárnyal a tőzsde, a BUX-index. A magyar gazdaságnak magas a növekedési üteme, kiszámítható, stabil a növekedése, és előre látható módon - és ez hasonlóképpen zajlik - 4 százalék fölötti a gazdasági növekedés. Két év alatt 30 százalék a reálbér-növekedés. Az exportnövekedés 16 százalékos. Jól alakul a foglalkoztatottság. A beruházások soha nem látható módon, 18-20 százalékkal növekednek. Nő a működő tőke beáramlása.

Azt gondolom, hogy ezek nem egy gazdasági válság ordító jelei, mint ahogy ezt halljuk az ellenzék vezérétől vagy halljuk néhány ellenzéki képviselőtől. Engedjük meg azt, hogy a magyar lakosság örüljön annak, hogy a gazdaság elindult, és ebből előbb-utóbb a lakosságnak jövedelmei lesznek, és számíthatnak arra, hogy jobban fognak élni. Az ipari termelékenység 10 százalék feletti volt az első fél évben, és biztatóak az exportkilátások is: az új megrendelések mintegy 20 százalék körül nőttek, ha ezeket előrevetítjük.

Tehát nemhogy válságról nincs szó, hanem azt gondolom, hogy ezeknek a számoknak örülni kell. Ez majdnem olyan, mint ha a magyar gazdaságot egy szép nőhöz hasonlítanánk, és ennek a szép nőnek, mondjuk, hosszú lenne a haja, ezért azt mondanánk neki, hogy te nem vagy versenyképes ezen a modellversenyen vagy ezen a szépségkirálynő-versenyen. Nos, az a célunk, hogy ezt az államháztartási hiányt lefaragjuk, ezt a hosszú hajat levágjuk, és akkor egy ideális arcot fogunk látni, ideális képet fogunk találni a magyar gazdaságról.

Mádi képviselő úr beszélt a gyenge és az erős forint közötti ellentétről. Elmondta, hogy a gyenge forintnak milyen hátrányai vannak. Mondta, hogy magas lesz majd a gázszámlánk, milyen magas lesz az üzemanyagszámla, de nem beszélt arról, hogy a gyengébb forint viszont növekvő termelést, növekvő munkahelyeket jelent, megélhetést jelent, gyarapodást jelenthet. Azt gondolom, hogy mind a két szélsőség kiragadása hibás, és valahol középen van az igazság. Meg kell találnunk azt az ideális pályát, ahol a legkisebb a gazdaság növekedési vesztesége.

Mi ma Járai elnök úrnak, pontosabban a Magyar Nemzeti Banknak azt vetettük a szemére, hogy az infláció oltárán feláldozza a magyar gazdaság versenyképességét. Vagyis nem azon az ideális íven megy a magyar gazdaság növekedése, és szigorúan csak egy elemét veszi ennek figyelembe, miáltal az összes többinek van valamiféle hatása viszont és együtt is.

De beszéljünk arról, hogy a kis- és középvállalkozások - a magyar gazdaság beruházásaihoz felvett - hiteleinek milyen problémát jelentenek a magas kamatok, hogy a mezőgazdasági termelőknek, a mezőgazdasági kistermelőknek, a családok lakáskamatainak milyen problémát jelent.

(12.40)

És itt ma az exportálók érdekeiről nem is beszélek, az exportálók nagy része már átment euróelszámolásba. Eléggé furcsállom Varga Mihály azon kijelentését, amikor azt mondja, hogy csak a magyar hozzáadott érték jár rosszul, és a magyar belső piacról vásárolt termékeknek jelent hátrányt az erős forint. Bizony, Varga képviselő úr, nekünk nagyon fontos, hogy a magyar kis- és középvállalkozóknak, akik elsősorban hazai alapanyagokat és hazai szellemi terméket használnak fel a tevékenységükhöz, hogyan alakul a jövője.

Domokos képviselő úr említette, hogy nem elég szigorú a Pénzügyminisztérium. Bizony, Domokos képviselő úr, én megmutatom neked, hogy ha megnézed - talán tudsz is róla, vagy ha nem, akkor jó lesz, ha tudod -, nap mint nap tízszámra adjátok be azokat a költségvetési módosító indítványokat, amelyek 10 milliárddal, 100 milliárdokkal kívánják növelni a költségvetés hiányát. Tehát el kellene dönteni, hogy mi a cél; vagy a költségvetés hiányának a növelése, és a szociális érzékenység megmutatása a társadalomnak, vagy pedig az, hogy azt mondjuk a Pénzügyminisztériumra, hogy nem elég kemény. Azt gondolom, hogy e két kérdés egymás mellett való kezelése semmiképp nem jelenti azt, hogy ez egy konzekvens magatartás.

Az erős árfolyam azt jelenti a magyar exportőröknek, hogy drágul az export, nő az import, a növekvő importtal nő az államháztartás hiánya, és az a szerkezetátalakítás, amit elvárunk az erős forinttól - és ebben én részben hajlok az elnök úr véleményére, amit a bizottságban elmondott, hogy a gazdaság szereplőit igenis olyan helyzetben kell tartani, hogy folyamatosan tudjanak igazodni a világpiac elvárásaihoz, csak ebben van egy szint, hogy a gazdaság szereplői meddig tudnak alkalmazkodni. Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy 2001. május 1-je és július 31-e között 10 százalékkal erősödött a forint. Nincs az a magyar vállalkozás vagy nagyon kevés, amelynek a jövedelmezőségében van 10 százaléknyi tartalék, hogy ilyen gyorsan tudjon alkalmazkodni a megváltozott árfolyamhoz. A magyar gazdaság szereplői az árfolyam-stabilitásban érdekeltek elsősorban, és gyakorlatilag csak másodsorban abban, hogy a forintnak milyen az árfolyama, de mindenképpen egy olyan forintárfolyamban érdekeltek, amely mellett még a termelésük gazdaságos.

Azt gondolom, hogy mindenkinek kell tenni egy-két lépést, a fiskális politikának is és a monetáris politikának is, mert csak közösen lesz olyan a magyar gazdaság, amely versenyképes lesz a világgal. Azt gondolom, hogy a 4-5 százalékos kamatprémiummal jutalmazott forinthitelek után el kell gondolkodni, hogy nem kellene-e devizában eladósodni egy kicsit jobban, hiszen ha devizában nincs országkockázat, csak árfolyamkockázat van, akkor ma ebből a szempontból mindenképpen célszerű lenne, ha az ország adósságainak a nagy része devizában lenne, és nem úgy, ahogy ez ma fordítva van, hogy körülbelül a háromnegyede forintban van, az egynegyede devizában.

Azt gondolom, hogy körülbelül ennyit szerettem volna mondani. Tehát nem országkockázat van Magyarországon, hanem árfolyamkockázat van, és elvárható az, hogy a fiskális politika és a monetáris politika összefogva a magyar gazdaságot ismét az európai gazdasági növekedés élére repítse.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)