Felszólalás adatai

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom megkerülni azt, hogy néhány eddigi felszólalásra a hozzászólásom elején reagáljak. Sajnos Lamperth Mónika képviselőtársam elment, nekem azért van egy olyan gyanúm azzal kapcsolatban, amit ő elmondott, hogy az alkotmányügyi bizottság sem nyelvészeti szempontból vizsgálta az ő módosító javaslatát, hanem szakmai szempontból. Egyébként az anyagot sem ebből a szempontból kell vizsgálni.

Juhász Gábor képviselő úr nem nehezményezte, ez talán rossz szó arra, amit mondott, mindenesetre elmondta, hogy az anyag a sportot helyezi alternatívaként a kábítószer-használat ellenében, és ezt túlsúlyosan teszi, és volt egy olyan félmondat is, amelyben azt is elmondta, hogy ennek a kormánynak a közösségek támogatásában van némi adóssága.

Tisztelt képviselő úr, ha visszagondolunk, akkor a magyar átalakulás, a rendszerváltozás óta minden egyes kormánynak igenis van felelőssége a közösségek, ugyanúgy az ifjúsági közösségek támogatásában is. Azt hiszem, hogy akár az Ifjúsági és Sportminisztérium, akár a kormányzat nagyon sok dolgot próbál elkövetni azért, hogy akár a közösségeket - és lehetnek ezek ifjúsági közösségek is - támogatásban részesítse.

Abban az ügyben már sokszor vitatkoztunk, hogy a gigantplakátok egyébként hatékony megelőzési módszerek-e vagy nem. Képviselő úr sokszor elmondja, hogy azoknál, akik egyébként kábítószert fogyasztanak, a gigantplakátok nem olyan módszerek, amelyekkel erről a szokásukról le lehet őket szoktatni. Ez való igaz, de ennek a résztvevői, szereplői, ha sokszor elmondjuk azt, hogy egyébként a kábítószer terjedése minden olyan magyar fiatalt érint, aki már akár tízéves is elmúlt, akkor azért van ennek egy olyan szelete, akikhez talán eljut ez. Nem mondom, hogy ez a leghatékonyabb módszer, én azt sem mondom, hogy erről nyissunk vitát, hogy melyek azok a hatékony módszerek, amelyek a kábítószer terjedésének megakadályozásában valóban eredményt érhetnek el, de azt azért ne felejtsük el, hogy tényleg amellett, hogy sokat beszélünk arról, hogy ennek a kormányzatnak a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia kidolgozásában voltak előmunkálatai, ez való igaz, elkezdődtek olyan munkálatok, amelyek ezt segítették.

Azt se felejtsük el, hogy tényleg ennek a kormányzati ciklusnak a felére, félidejében elkészült egy ilyen munka, és azt se felejtsük el, hogy azért az Ifjúsági és Sportminisztérium nagyon sokat áldozott arra, hogy például a kutatásokat támogassa, éppen azért, hogy habár történtek előmunkálatok az ügyben, hogy végre létrejöjjön egy ilyen nemzeti stratégia, de azért a kutatásokban közel sem volt olyan képünk, amelyből reálisan meg tudtuk volna állapítani - bárki Magyarországon, és lehetett az szakember, politikus, bárki -, hogy valóban milyen a helyzet, milyen a reális helyzet a kábítószer terjedése és a kábítószer-fertőzöttség tekintetében Magyarországon. És azt se felejtsük el, hogy azért pályázatok is voltak kiírva, az Ifjúsági és Sportminisztérium kábítószer témában is az elmúlt két évben is és az elkövetkezendő években is pályázatokat ír ki éppen olyan programok támogatására, amelyek azt a célcsoportot is elérik, akik egyébként veszélyeztetettek ez ügyben. Úgyhogy ezeket mindenképpen el kellett mondjam.

Azt hiszem, hogy a nemzeti stratégia általános vitájában és most a részletes vitában is nagyon sokféleképpen érveltünk a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia mellett, ellen, felhívták képviselőtársaim a hibáira és az erényeire a figyelmet. Egy dologban, azt hiszem, hogy akkor is egyetértettünk. Nekem úgy tűnik a részletes vitában, hogy most is egyetértünk, hogy igen, nagy társadalmi probléma a kábítószer terjedése Magyarországon, és igenis szükség van a szakmai, a civil szervezetek, egy egész társadalmi összefogásra, konszenzusra, amelybe a politika is beletartozik. Azt hiszem, amellett, hogy valóban, az Országgyűlés először tárgyalhat egy ilyen stratégiai programot, nagyon fontos az, hogy valóban párbeszédre törekedjünk. A Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója kezdeményezett egy hatpárti tárgyalást éppen azért, mert az általános vitában elhangzottak olyan aggályok, amelyekről úgy éreztük, hogy meg lehet oldani hatpárti tárgyalásokkal, illetve hatpárti módosító javaslatokkal. Persze vannak olyan részei ennek a nemzeti stratégiának, amelyeket mindenki a saját szája íze szerint módosíthat, születtek is módosító indítványok, és olyan részei is vannak, amelyekből, habár szerintem lehetett volna, nem született hatpárti megállapodás.

Azt azért jó eredménynek tartom, hogy valóban nyolc hatpárti módosító indítvány született. Néhány ilyen indítvány, sőt a legtöbb ilyen indítvány valóban érdemi kérdésben módosította az anyagot, és tényleg elősegítette azt, hogy egy széles körű politikai konszenzus alakulhasson ki. Ha ehhez hozzávesszük azt is egyébként, hogy a beterjesztés előtt volt egy - most megint vitatható kérdésről beszélek - társadalmi egyeztetés, de valóban lehetőség volt a társadalmi egyeztetés azoknak, akik ezeken részt vettek, a módosító javaslataikat megtenniük, és a Ház elé már úgy került ez az anyag, hogy néhány módosítás bele is került, akkor azt hiszem, joggal beszélhetünk arról, hogy valóban egy olyan anyag került ide, amely ha nem is széles körű, de nagyrészt társadalmi egyeztetés után egy konszenzuson alapult.

Azért is volt fontos szerepe a hatpárti tárgyalásoknak, illetve a hatpárti módosító javaslatoknak, mert igenis a politikának ebben az ügyben nagy a szerepe. Ugyanúgy, ahogy egyébként szerepet játszott a politika abban is, hogy későn érkezett - ez az én véleményem - politikai válasz arra, hogy a kábítószer terjedése milyen fokú Magyarországon. Abban is meglehetősen nagy politikai felelősségünk van, hogy a társadalom azt érezze egy parlamenti vitában, általános és részletes vitában, illetve a végszavazásnál, hogy a politika nem próbálja kisajátítani magának ezt a területet, hanem megegyezésre törekszik ebben. Ebben a munkában, ahogy egyébként miniszter úr is elmondta, minden segíteni akaró és tudó egyénre és közösségre számít. Azt hiszem, ha ezt érzik azok a szereplők, akik ebben a kérdésben tevékenykednek, akkor mindenképpen sikeres lehet ez a nemzeti stratégia.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a benyújtott módosító javaslatokról. Az előterjesztés címét illetően azt gondolom, hogy a benyújtott javaslat nem oldja meg a problémát a címet illetően. Azt hiszem, hogy ez nem stilisztikai és nyelvi kérdés, habár annak is fölfoghatjuk, és azt hiszem, tárgyalhatunk is arról, hogy a címe ennek a stratégiának mi legyen, de hogy a kábítószer-problémát nem fogjuk tudni megoldani, azt azért bevallhatjuk saját magunknak, illetve ha nem tudjuk megmondani azt, hogy hogyan fogjuk tudni ezt megoldani. A mostani cím szerintem azért tükrözi az anyagban lévő célokat.

A stratégiai program fontos része a monitorozás és a hatékonyságvizsgálat, hiszen fontos az, hogy az elkezdett, illetve folytatott munkát jó irányban végezzük-e. A kábítószer területe pedig kifejezetten egy olyan speciális terület, amely egyébként az államigazgatásban is több minisztérium feladatát érinti a kérdés, tehát mindenképpen meg kell vizsgálni azt, hogy jó úton haladunk-e.

Az a módosító javaslat, amely egyébként arról szól, hogy a kormány kétévente nyújt be jelentést és értékelést az anyagról, és ezt 2001 őszén, az Országgyűlés őszi ülésszakán teszi meg, azt hiszem, hogy mindenképpen elfogadható és mindenképpen hasznos. Ha emellé hozzátesszük azt is, hogy egyébként az Ifjúsági és Sportminisztérium minden évben elkészíti és a nyilvánosság elé tárja jelentését a hazai kábítószer-helyzetről, akkor úgy érzem, hogy minden évben olyan információkkal fogunk rendelkezni, amelyből valóban le tudjuk mérni, hogy egyébként a stratégiai program megvalósítása hol tart és milyen a kábítószer-helyzet, a kábítószer terjedésének problémája Magyarországon.

(0.30)

A rendőrséggel kapcsolatos módosító javaslatokról már több képviselőtársam szólt. Nem akarom, nem is nagyon tudnám idézni Tóth András képviselő úr jelzőit erre az anyagra, örülök, hogy annyira jól ismeri egyébként a nemzetközi kábítószer-ellenes stratégiákat, és úgy egyébként az egész anyagról olyan véleményt mondott, amilyet. Én azért hozzáteszem, hogy ehhez az anyaghoz az ORFK úgy is, mint aki a társadalmi egyeztetésben részt vett, és úgy is, mint akinek képviselője egyébként a kábítószerügyi koordinációs bizottságban jelen van, megtehette volna a javaslatát, ha ezzel a rendőrségi résszel nem értett volna egyet. Nem biztos, hogy ezt egy képviselői módosító indítványban kellett volna elintézni, de én ezzel nem szívesen foglalkozom.

Azt szerintem mindenképpen fontos elmondani Tóth András képviselő úr hozzászólásához, hogy igenis, ez a stratégia - amellett, hogy persze vannak hibái, hiszen minden előterjesztésnek vannak hibái - egy olyan anyag, ami színvonalas, ami a szakma és a politika néhány szereplője szerint is színvonalas munka, és azt gondolom, nagyon fontos az, hogy valóban konszenzussal legyen elfogadva, és valóban úgy próbáljunk dolgozni mellette, hogy a jövő ősszel megtudhassuk, hogy egyébként jó úton haladunk-e.

Összegezve, úgy gondolom - hiszen a késői órán nem szívesen húznám az időt -, a beérkezett módosító javaslatok egyébként is a jobbítás szándékával születtek, a hatpárti tárgyalások tapasztalatai alapján pedig úgy érzem és azt remélem, hogy valóban ez a stratégiai program széles körű konszenzussal lesz elfogadva a Házban, ezzel is jelezve a szakma, a civil szervezetek és a társadalom felé, hogy a politika is felelősséget érez ez ügyben, és valóban hajlandó együttmunkálkodni minden olyan szervezettel és egyénnel, aki a siker reményében erre hajlandó.

Köszönöm szépen a figyelmüket.