Készült: 2024.09.23.14:36:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

170. ülésnap (2000.11.07.), 392. felszólalás
Felszólaló Bauer Tamás (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:48


Felszólalások:  Előző  392  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, egy dologban valamennyien egyet fogunk érteni: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ezt valamennyien tudjuk... (Perlaki Jenő: De ez nem az az út!) Ezt valamennyien tudjuk, és el kell mondanom, hogy Perlaki képviselő úrnak ma nincs velem szerencséje, ugyanis mielőtt képviselő lettem volna, közgazdasági kutatással foglalkoztam, és évtizedeken keresztül a fő témám a beruházások szétaprózódása volt; persze nem ma Magyarországon, hanem a különböző szocialista tervgazdaságokban. Ezért tucatjával tudnám felidézni a következő példát: előterjesztés az állami tervbizottsághoz; az állami tervbizottság áttekintette a beruházások helyzetét a népgazdaságban; megállapította, hogy sok száz beruházást kezdtek el a vállalatok a megfelelő források biztosítása nélkül.

 

(21.40)

 

A népgazdaság azzal a helyzettel áll szemben, hogy itt van a befejezetlen beruházásokba befagyott rengeteg beruházási eszköz - mit tegyünk? Vagy azt tesszük, hogy tétlenül nézzük a kialakult helyzetet, és akkor tovább nő a befejezetlen beruházások állománya, a beruházások nem hozzák meg az eredményt, vagy pedig - és az előterjesztő tervhivatal ezt javasolja az állami tervbizottságnak - a rendelkezésre álló forrásokat néhány alapos megfontolással, tárcaközi egyeztetéssel, jól kiválasztott feladatra kell koncentrálni. Elvesszük a pénzt onnan, ahol nem tudják felhasználni úgyse, és odaadjuk néhány célra.

A szövegben természetesen az szerepel az előterjesztésben - ilyen piros csíkkal van keresztbe megjelölve, mert az előterjesztés természetesen titkos, akkor, az állami tervbizottságban -, hogy alapos közgazdasági megfontolások alapján választják ki azt a kisszámú célt, ahova koncentrálják az eszközöket. Valójában természetesen mindenki tudja, hogy attól függően, hogy melyik megyei első titkárnak nagyobb a befolyása az állami tervbizottságban vagy a pártközpont gazdaságpolitikai osztályán, kinek vannak jobb összeköttetései, nyilván ettől fog függeni, hogy melyik félbemaradt, lelassult beruházásra jut pénz és melyikre nem.

Nos, miután nagyon sok ilyen előterjesztést olvastam annak idején, amikor ezzel foglalkoztam, számomra ez az egész előterjesztés egyfajta déja vu. Ismerjük ezt a szituációt, és sikerült természetesen nálunk, a 2000. év Magyarországán is egy hasonló helyzettel szembekerülni. Hasonló a helyzet, hiszen, mint a képviselő úr is elmondta, az őt támogató fideszes vezérszónok is elmondta és az indoklásban is szerepel, olyan beruházások nagy számával állunk szemben a magyar önkormányzatoknál, amelyeket elkezdtek, de nincs megfelelő forrás a befejezésükhöz. Talán azért, mert infláció volt, mert drágult a kivitelezés, talán azért, mert eleve úgy kezdtek bele, nem a kellő felelősséggel, nem gondolták végig, hogy lesz-e rá elég forrás. Úgy kezdtek bele 30 évvel ezelőtt is.

Perlaki képviselő úr ugyanazt javasolja, mint annak idején az állami tervbizottságban az előterjesztők, hogy válasszunk ki néhány célt, oda koncentráljuk az eszközöket, és akkor majd a népgazdasági veszteség csökken. Csökken a népgazdasági veszteség? Igen, képviselő úr, csökken. Csakhogy mi a dolog következménye? Az a dolog következménye, hogy a rendszer, amit az elmúlt tíz évben felépítettünk, végzetesen sérül.

Azt mondta itt az imént Szinyei képviselő úr, hogy ez természetesen nem lehet precedens. Higgyék el, akkor is ezt mondták. Akkor is ezt mondták, hogy ez egy egyszeri, átmeneti megoldás, és aztán három év múlva, meg öt év múlva, meg tíz év múlva újra ezt mondták, hogy egyszeri, átmeneti megoldás. Mi, közgazdászok már akkor is azzal bíráltuk az ilyen megoldásokat, hogy az ilyesmi soha nem marad egyszeri, átmeneti megoldás, hanem abból, amit kivételnek képzeltek el, abból lesz a rendszer.

Hogy is néz ki ez az előterjesztés? Kiválasztanak állítólag a benyújtott javaslatban két célt a címzett támogatások körében, de azt hallottuk a költségvetési bizottság ülésén, hogy majd jön hozzá egy harmadik, mert volt még egy megyei első titkár, akinek elég kemény volt a telefonkagylója. Miért pont ezt a kettőt? Biztos, hogy ennél a kettőnél a leghelyesebb, ha a támogatást odateszik? Ennél a kettőnél vagy háromnál megvannak a feltételek arra, hogy rendes időben befejezzék? Elég alapos volt a vizsgálat?

Aztán itt van a céltámogatások esete. Miért pont az az indoklásban szereplő 207? Vajon valamennyinél elegendő alapot biztosít ez a támogatás a befejezésre? Vajon nincs esetleg másik - nem tudom, hány -, ahol ezt szintén meg lehetne csinálni? Hogy választották ki ezt a 207-et? Azzal, hogy kiválasztották, nem sérülnek a rendszer alapvető elvei? Nem sérül a rendszernek az az alapelve, hogy alanyi jogon van joguk az önkormányzatoknak bekerülni e rendszerbe? Vajon ezzel a segítségnyújtással, azzal, hogy azokat az önkormányzatokat, amelyek kellő mérlegelés nélkül vágtak bele a beruházásokba, ily módon segíti ki az állam, nem sérül a felelősség elve? Vajon az önkormányzati esélyegyenlőség elve nem sérül egy ilyen eljárásban? Miféle hatáskörhöz juttatja a belügyminisztert a javasolt megoldás? Összhangban van ez a belügyminiszteri jogosítvány azzal az elvvel, amivel az önkormányzatiság, a címzett és céltámogatások rendszerének elveit az elmúlt tíz évben felépítettük? Vajon a célul kitűzött 3 milliárd forint tényleg elegendő lesz a cél megvalósítására, ahogy ezt elképzelték? Vajon meglesz a kiválasztott önkormányzatoknak az a szükséges saját forrása, amit ehhez hozzá kell tenni?

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ez a megoldás a célra nem megoldás, ugyanakkor a rendszert, amit felépítettünk, aláássa. Megkérdőjelezi azoknak az elveknek a hitelét, amelyekre az elmúlt tíz évben, alapjában véve a parlamenti pártok egyetértésével és az önkormányzati szektor egyetértésével ezt a rendszert felépítettük.

Úgy gondoljuk tehát, hogy ez a rendszer az önkényes állami, kormányzati döntés, a politikai hátterű kijárás olyan csatornáit nyitja meg, olyan precedenst teremt a következő időszakra, amelyet a Magyar Országgyűlés megítélésünk szerint nem engedhet meg magának, emiatt a Szabad Demokraták Szövetsége ezt a törvényjavaslatot nem tudja támogatni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  392  Következő    Ülésnap adatai