Felszólalás adatai

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Rögtön az érdemi mondanivalóval kezdem. Véleményünk szerint a szándékon kívül, hogy megismerhető legyen az előző rendszer, minden rossz ebben a javaslatban. A megismerési szándékot is torzítja azonban a pillanatnyi politikai mondanivaló, aminek jegyében eleve elrajzolják a benyújtók a kiinduló helyzetet. Magyarul és röviden, ahogy szokták mondani: alkalmatlan tárgyon alkalmatlan eszközökkel elkövetett barkácsmunka van a kezünkben, bármilyen nemes is esetleg a szándék, amit persze az ember kétségbe von.

Mivel a módosító indítványokkal, mint azt majd igyekszem bizonyítani, ez a javaslat nem korrigálható, ezért azt tanácsolom a benyújtóknak, hogy vonják vissza a javaslatukat a vita végén, és nyújtsanak be egy új javaslatot, ami arra irányul, amiről Répássy képviselő úr beszélt, nevezetesen, ez a ’99-es műhiba legyen korrigálva. Így oldható meg a dolog.

Rövidre fogva az indoklást, mármint az elmondott tétel indoklását: én úgy ítélem meg, az SZDSZ úgy ítéli meg, hogy ennek a javaslatnak a célja, amit Kövér képviselő úr elég nyilvánvalóan megfogalmazott, körülbelül annak kimondása, hogy az MSZP a maga ügynöktörvényével el akarja terelni a figyelmet az érdemi problémákról, mármint a múlt érdemi problémáiról. Az semmi, az ügynöktörvény, most hagyjuk, hogy mi a magyarázat, hogy miért nyújtotta be az MSZP, az igazi és fontos dolgok ebben a javaslatban vannak, tehát túl kell dobni az MSZP javaslatát; ennek a törvényjavaslatnak a célja az igazi felelősök leleplezése, ezért az a két cél fogalmazódik meg, ami itt nyilvánossá is vált újra az élőszóban elmondottakban: a titkosítás felülvizsgálata és az MSZP-s múlt feltárása.

Most nem mennék érdemben bele abba a kérdésbe, hogy ki miért nyújt be ilyen javaslatokat. Tény, ami tény, a Fideszben nem volt generációváltás, a Fidesz vezetésében nem voltak személyi váltások, tehát ha az én interpretációm az, hogy az MSZP vezetésében meg a miniszterelnök személyében bekövetkezett változás a magyarázata annak, hogy az MSZP álláspontja miért változott az ügynöktörvényben, ilyen magyarázatot a Fideszen belül nem találok, tehát nem tudok magyarázatot adni arra sem, hogy a Fidesz álláspontja miért változott ebben a kérdésben. Még akkor is így van, ha zárójelbe teszem ezt a - nevezzük így - közös műhibát, ami ’99-ben történt, bár a Fidesz által választott belügyminiszter, Pintér úr nyújtotta be a törvényjavaslatot, és az ő vezényletével - mondjuk így - követett el hibát a parlament.

Abban nincs vita a szerzőkkel, hogy az előző rendszer működésének csak részeleme volt a politikai rendőrség ügynököstül, mindenestül, és a rendszer egészének működését kell feltárni a múlt megismeréséhez. Tehát ebben egyetértés van, azonban egyrészt - szemben a benyújtókkal - azt gondolom, hogy ez a tény nem teszi feleslegessé az ügynöktörvényt abban a formában, ami itt formálódik vagy legalábbis reményeim szerint formálódik, tehát le kell zárni valamilyen konszolidált módon az ügynökügyet. Másrészt - és ezt mondtam, hogy a benyújtók kiinduló helyzetértékelése is torzító - jóval többet lehet tudni az előző rendszer működéséről eredeti források alapján, mint azt a benyújtók beállítják. Említettem, hogy az MSZP tisztségviselőinek névsora bizonyos szint felett megismerhető, most nem szeretnék túlságos részletekbe belemenni.

Az MSZMP működésének két kényes korszakából könyv formában nyilvánosságot láttak alapvető dokumentumok, az ’56 utáni, ’58-ig tartó időszakból megjelentették nemcsak a Politikatörténeti Intézet, hanem a Magyar Országos Levéltárral közösen nevekkel, személynevekkel, azonosítható személyekkel, ki milyen álláspontot foglalt el, mondjuk, a Nagy Imre-per idején és az azt megelőző időszakban. A másik, amit elvben ismerhetnek a benyújtók, az MSZMP történetének utolsó időszakából a központi bizottsági ülések jegyzőkönyvei két vaskos kötetben nyilvánosságot láttak. Hogy nem az internetre van ez föltéve, részletkérdés, de a nagyközönség és az érdeklődő képviselők, ha akartak volna, hozzájuthattak volna ehhez a dologhoz.

Nem mennék abba bele, amiről itt Wiener képviselő úr is beszélt, meg én is korábban említettem, a 15 éves kutatási korlátozási határidő május 2-án lejár, tehát semmiféle akadálya annak nincs, hogy a nem minősített iratokat bárki is kutassa. Ebben a pillanatban ’89-ig a nem minősített iratok, MSZMP-iratok, állampárti vagy pártállami iratok kutathatóak. A titkosság feloldásában sok minden megtörtént, tehát azért nem szabad dramatizálni a dolgot. Az én ismereteim szerint három olyan terület van, ahol a titkosság, mármint politikai érdeklődésre számot tartó iratoknál jelentős mértékű, a belügyi iratoknál létezik ez, a külügyi iratoknál és az egykori minisztertanácsi iratoknál. Az utóbbinál a kancelláriaminiszternek nevezett miniszter éppen most folytatja a titkosítás felülvizsgálatát, tehát itt jelentős változások várhatók. A benyújtás óta, ez nem a képviselők felelőssége, de tény, hogy megjelent egy összeállítás nyilvánosságra került adatokból, amiből bárki tudhatja, hogy olyan mérvű a kutatási szabadság bizonyos iratokban, hogy a ’89-es hálózatot fönntartó belügyi tisztségviselők neve ismerhető. Könyvben megjelent, a könyvből bemásolták a Heti Világgazdaság című internetes portálra, az elmúlt napokban ez sok nyilvános szót is kapott.

Összefoglalva, azt tudom mondani, hogy tartalmában és technikai értelemben is - finoman fogalmazva is - üvölt az átgondolatlanság ebből a javaslatból. Ha Répássy képviselő úr szokásos normáit fogalmaznánk meg, akkor elég csúnya szavakkal kellene minősíteni ennek az előterjesztésnek a színvonalát. A fércmunkára utaló nyelvi-stilisztikai elemek mindig azt jelzik, hogy mélyebben is átgondolatlan a javaslat. Én néhány elemet mondok csak, amit talán még az előterjesztők is belátnak, hogy átgondolatlanságot és komolytalan munkát jelez. Eleve a címe a javaslatnak: pártállami titkos iratok. Ugye, egyik kifejezés sem a jogi köznyelvben meghonosodott kifejezés. Pártállamot nem szokás törvényben alkalmazni, legföljebb indoklásban. Titkos iratok, ilyet nem ismer hivatalosan a jog, hanem minősített iratokat ismer. Tehát a cím helyesen: a ’90. május 2-a előtt keletkezett minősített iratok. Ha már a cím ilyen, hogy is mondjam, átgondolatlan, el lehet képzelni, hogy mi van mögötte.

A 3. §, ahogy erről Wiener képviselő úr beszélt, gyakorlatilag deregularizál, mert a 15 éves határidőt megszünteti akkor, amikor az magától megszűnik, de az 5. § (2) bekezdés c) pontjában megemlítik a 15 éves határidőt, elfelejtették onnan kihúzni. A 6. § indoklásában az szerepel szó szerint, hogy az 1990 és 1956 között keletkezett iratok. Józan ésszel tudjuk, hogy fordítva akarták írni a dátumot, de így maradt, nem olvasták el az indoklást. És egy gyöngyszemet emelnék ki az indoklásból, egy mondat, amit ha nem értenek a képviselők, nem az én olvasásom problémája: „ Célja - mármint a törvényjavaslatnak -, hogy ne legyenek olyan társadalmi csoportok, így a pártállam vezetőinek rétege, melyeknek a történelemben betöltött múltját a közvélemény a maga súlyánál fogva nem ismerheti meg.ö Nézzék meg, képviselőtársaim, az indoklásban található ilyen mondatnak... - hogy is mondjam, a szavakat ha egymás mellé tesszük, abból még nem lesz mondat.

A tartalmi problémái a fontosabbak ennek a javaslatnak. Mindenki, aki a pártállammal vagy a múlttal foglalkozik, tudja, hogy nem ’56 után november 4-én kezdődött a pártállam.

(18.00)

'56 utáni időszakról rendelkezik ez a javaslat; indokolhatatlan, hogy miért nem 1947-48-tól, amikor pártállami időszakról beszélhetünk. Miért csak az MSZMP-t nevesíti, most mindegy, hogy praktikusan mire jut ezzel, miért nem nevesíti az MDP-t, MKP-t? Nem hiszem, hogy azt gondolják a szerzők, hogy ennek a másik két pártnak vagy az MSZMP elődpártjának a funkcionáriusai kevesebb bűnt követtek el, az ő kifejezéseiket használva, mint az MSZMP.

Ha a fogalmi rendszert nézzük, majd egy következő fölszólalásban, ahogy Wiener képviselő úr is folytatásos felszólalásokat jelzett, én is jelzem, hogy a fogalmi rendszerrel milyen problémák vannak, és milyen technikai problémákat látok a javaslatnál. Az első felszólalásomat ezzel befejezem, és visszatérek a kérdésre.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)