Felszólalás adatai

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Csáky Andrásnak igaza van, mert ebben az ügyben egy határvonalat még nem húztunk meg. Sok határvonalról beszéltünk - aktív és nem aktív, a haza szolgálatában végezték el, amit tettek, vagy sem -, azonban azt a határvonalat nem húztuk meg, ami az önkéntesség vagy a szabad akarat és a kényszerítés között van. Mert Csáky Andrásnak igaza van: az áldozat kifejezés alatt mi eddig mindig azokról beszéltünk, akiket megfigyeltek, akiknek a magánéletében vájkáltak. De vajon tényleg nem áldozat-e az, akit zsarolás útján szerveztek be, akit zsarolással kényszerítettek arra - vagy akár veréssel ebben a konkrét esetben -, hogy együttműködjenek? Talán megengedem - már csak azért is, mert nagyon idős személyről van szó -, hogy azok a módszerek, amelyekkel a levélírót bekényszerítették, talán már a hatvanas-hetvenes években, a hetvenes-nyolcvanas években nem voltak divatosak, de másfajta aljas zsarolás bőven volt.

Azért van igaza Csáky Andrásnak, és azért találta a fején a szöget, mert ebből az egész adathalmazból, ami a törvény eredményeként nyilvánosságra fog kerülni, ez nem fog kiderülni. Az nem fog kiderülni, hogy valakit hogyan, milyen eszközökkel szerveztek be. A beszervezés okaként - képviselőtársaim ingatják a fejüket -, tudjuk mindannyian, akik ismerik ezeket az iratokat, nem mindig azt jelölték meg, ami a valóság. Sőt, az esetek 99 százalékában nem írta rá a tartó tiszt a kartonra, hogy ő bizony zsarolással szervezte be az illetőt, hanem azt írta oda, hogy hazafias alapon működik együtt.

(17.00)

Ez a probléma. Csáky Andrásnak igaza van, és bizony a büntetőjogban vagy egyáltalán a jogban van egy olyan jogelv, hogy egy ártatlan se bűnhődjön; és kérdés, hogy ezzel a törvényjavaslattal nem fogjuk-e elérni azt, hogy több ezer ember bűnhődni fog, meg fog szégyenülni anélkül, hogy ő egyébként valójában méltó lenne arra a szégyenre, vagy rászolgált volna arra a szégyenre. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)