Felszólalás adatai

DR. SURÁNYI GYÖRGY, a Magyar Nemzeti Bank elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Rendkívül hosszú volt ez a megbeszélés, vita. Köszönöm mindazoknak, akik vették a fáradságot, hogy egyrészt elolvassák a Magyar Nemzeti Bank jelentését, másrészt pedig véleményt formáljanak és kifejtsék itt, ezen a vitadélutánon.

Azt gondolom, természetes, hogy a jegybank elnökeként semmiféle olyan megjegyzésre, hozzászólásra nem fogok reagálni, ami bármilyen szempontból a napi politika terrénumára tartozik, amely különböző megközelítésből az egyes pártok politikai értékeket tükröző véleményét jelenítette meg. Azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Banknak és a jegybank elnökének, tehát nekem, nem feladatom ezekre a kérdésekre válaszolni. Bizonyos szempontból talán megengedhető az a megjegyzés, amit Horváth képviselő úr az imént mondott, hogy tudniillik a vitának a jelentős része, ami számomra egyébként nagyon tanulságos volt, nem a jegybankkal, nem a jegybank '97. évi tevékenységével, illetve nem az ezt kiegészítő hozzászólásommal foglalkozott.

Szeretném megköszönni mindazoknak, így a kormánynak, illetve valamennyi frakciónak, amelyek támogatták a Magyar Nemzeti Bank beszámolójának az elfogadását. Számomra ez megnyugtató, hiszen ez azt jelenti, hogy egy olyan beszámolót készítettünk, amely a parlamenti pártok részére elfogadható, támogatandó, érthető.

Úgy gondolom, hogy természetesen lehet a továbbiakban olyan jegybanki beszámolót készíteni, ami még inkább elnyeri vagy még nagyobb fokon elnyeri a parlament tetszését, annak szerkezetét illetően, illetve az arányait tekintve. Egyetértek mindazokkal a javaslatokkal, amelyek elhangzottak kormánypárti frakciók részéről, az egyes bizottságok részéről, az ellenzéki frakciók részéről, amelyek azt javasolják, hogy legyen pontosabb, jobban definiált jó néhány pontja akár a jegybanktörvénynek, akár a jegybank alapszabályának, és ez segítse elő azt, hogy például a beszámolónk szerkezete még inkább tükrözze azokat az igényeket, amelyeket a parlament támaszt.

Ugyanakkor szeretném azt is elmondani, hogy nagyon örültem volna, ha az elmúlt négy évben - három hét híján négy éve vagyok a Magyar Nemzeti Bank élén - egyetlen alkalommal bármelyik gazdasági bizottsági vagy költségvetési és pénzügyi bizottsági, vagy számvevőszéki bizottsági ülésen a képviselők - pártállásra való tekintet nélkül - megtették volna azokat a megjegyzéseket, kritikai észrevételeket, amelyek hozzásegíthettek volna minket ahhoz, hogy a beszámolónk még inkább megfeleljen a várakozásoknak. Ez elsősorban a formai részére vonatkozik.

Szeretnék ennek kapcsán egy-két kérdésre és egy-két tartalmi kérdésre is kitérni, de tényleg csak nagyon röviden, hiszen késő van.

Lehet, hogy nem vagyok erős matematikából, de számtanból még igen. Úgyhogy fölhívnám a Fidesz képviselőcsoportjának nevében felszólaló képviselő úr figyelmét, hogy az összeadással még alapvető problémái vannak. A Magyar Nemzeti Bank beszámolójának ugyanis nem 25 oldala foglalkozik a monetáris politikával és a Magyar Nemzeti Bank feladataival, hanem ha összeadom, akkor minimum 115 oldala.

Csak néhány címet mondanék, mert talán ez is elégséges. Az első tizenöt oldal az inflációval, a fogyasztói árakkal, termelői árakkal foglalkozik. A II. fejezet egésze a monetáris és árfolyam-politikával, annak eszközrendszerével, eszköztárváltozásával, a kamatok alakulásával, a pénz- és hitelkereslet alakulásával, a piacok, a tőkepiacok alakulásával, a származékos piacok alakulásával foglalkozik. Teljes fejezet foglalkozik a külső egyensúly alakulásával, amint Horváth képviselő úr is megjegyezte, a jegybanknak törvény alapján is feladata a valuta külső és belső vásárlóerejének stabilitását védeni, ez további 30 oldal. A beszámoló külön foglalkozik a jegybank emissziós tevékenységével. Én úgy gondolom, hogy a jegybank számára törvény írja elő az emissziós tevékenység folytatását, és erről a beszámolást is.

(20.10)

Ugyanúgy a pénz- és elszámolásforgalom is a Magyar Nemzeti Bank felelőssége. Azt gondolom, hogy egész egyszerűen célszerű volna papírt és ceruzát venni, összeadni az összeadandókat, és akkor kiderül, hogy a beszámoló fele közvetlenül a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájával, a törvényben előírt kötelezettségeinek teljesítésével foglalkozik.

A kötet teljes második része tovább foglalkozik a Magyar Nemzeti Bank működésével. Itt azt szeretném mondani a képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjának nevében felszólaló képviselő úrnak, hogy nem ismerek egyetlen olyan költségvetési beszámolót, zárszámadást, amelyben bármely kormány bármely minisztériuma, bármely önálló költségvetési szerve olyan részletességgel számolna be saját tevékenységéről, saját bér- és létszámgazdálkodásáról, működési költségeiről, mint amit a Magyar Nemzeti Bank megtett. Úgyhogy egész egyszerűen visszautasítom a képviselő úr felelőtlen és tényekkel alá nem támasztható megjegyzését.

A Nemzeti Bank egyéb tevékenységeivel kapcsolatosan azt szeretném hangsúlyozni, hogy ami a létszám- és bérgazdálkodásunkat illeti, a részletes beszámolónk természetesen szól arról, hogy a Magyar Nemzeti Bankban a létszámcsökkenésnek mely része az, amely funkcióváltozáshoz kapcsolódik, és mely része az, amely azonos feladatok végrehajtása mellett történt. A Magyar Nemzeti Bank teljes létszámcsökkenése egyébként a mai napig körülbelül 1400 főt jelent. Az 1400 főből 400 fő az, aki funkcióváltás okán került el más állami intézményhez munkájának végzésére, és kereken 1000 fő az, akinek a létszámgazdálkodás felülvizsgálata, a belső szervezeti működési rend átalakítása következtében szűnt meg a munkahelye a Magyar Nemzeti Bankban.

Szeretnék nagyon röviden néhány olyan tényről beszélni, amiről úgy gondolom, hogy talán félreértésen vagy esetleg az információk hiányán alapul. Kezdem a legfontosabb kérdéssel, az adósságcserével. Az adósságcsere két intézmény között zajlik: a Magyar Nemzeti Bank és az állam, a költségvetés között. Ennek következtében az adósságcserének egy másfajta metszetéről, a teljes részletezettségről az 1997. évi zárszámadás kapcsán a Magyar Köztársaság Kormánya beszámolt. Úgy gondolom, ezt megismételni nem lett volna helyénvaló.

Másodszor: 1996-ban és 1997-ben több alkalommal a parlament több bizottsága előtt írásban részletesen, nagyon sokféle szempontból makro-ökonómiai hatásait, tartalmát elemezve a Magyar Nemzeti Bank beszámolt. Ezenkívül több alkalommal felajánlottuk, meghívtuk, a különböző pártok szakértőit, gazdasági szakembereit annak érdekében, hogy erről részint eszmecserét folytassunk, részint a szükséges információkat megadjuk. Úgyhogy azt gondolom, hogy nem állja meg a helyét az a kritikai észrevétel, amely azt mondja, hogy ez nem történt meg. Nincs szó arról, hogy titkok lennének e mögött.

Szeretnék arra is utalni, hogy amikor azt kérdezik, hogy pontosan mi van mögötte, azt gondolom, hogy ez sem közgazdasági, sem pénzügyi értelemben ezen a szinten nem jól értelmezhető kérdés. Arról van szó, hogy a magyar gazdaság hosszú évtizedeken keresztül vakvágányon haladt, nem előre, hanem visszafelé. Ezek a veszteségek felhalmozódtak, múltból velünk maradt hordalék, ezeket természetesen cipelnünk kell, sajnos, nincs senki, aki ezt helyettünk átvállalná, magára venné. Azt is szeretném hangsúlyozni ennek kapcsán, hogy ami gazdaságpolitikai vagy gazdaságtörténeti értelemben ezzel kapcsolatban kérdés, valószínűleg valamennyi jelen lévő szakember, képviselő pontosan tudja, hogy milyen tényezők, milyen folyamatok eredményeként keletkeztek ezek a veszteségek, illetve ez az eladósodás.

Ugyanakkor szeretnék egy fontos inkonzisztenciára is rámutatni. Egyrészt a Magyar Nemzeti Bank és én személyesen is azt gondolom, hogy egy ország nem támaszkodhat tartósan külső eladósodásra, egy költségvetés, egy állam nem támaszkodhat tartósan hitelfelvételre, nem támaszkodhat tartósan deficitfinanszírozásra. Ennek következtében pontosan azért került a magyar gazdaság olyan helyzetbe a '70-80-as években, és azért kerültünk válságos helyzetbe, mert 20-25 éven keresztül olyan gazdaságpolitika folyt, amely korlátlanul növelte az államháztartás kiadásait; amely korlátlan külföldi hitelfelvételekkel finanszírozta ezt; és amely tényleg súlyosan eladósította az országot. Pontosan ezeket a folyamatokat kellene megfordítani, pontosan ezért van szükség arra, hogy az államháztartás szigora, a monetáris politika szigora folyamatosan csökkentse a nemzeti össztermékhez képest az állam eladósodását, hogy a magángazdaság, a magángazdaság szereplői levegőhöz jussanak, növekedni tudjanak, előrelépni tudjanak.

Szeretnék a hozzászólások kapcsán még néhány dolgot említeni. Nagyon sajnálom azt a félreértést, és ezt szeretném tisztázni, ami a Magyar Nemzeti Bank egyes bankoknál bekövetkező felelősségéről szólt. Nyilván azt valamennyi képviselő tudja, hogy az egyes bankok esetében nem a Magyar Nemzeti Bank lehetősége a beavatkozás. Erre jött létre az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet. Ennek következtében úgy gondolom, hogy itt talán információk, tények nem ismeretéről van szó. Ami a konkrét esetet illeti, a Postabank kapcsán a Magyar Nemzeti Bank soha nem mondta, én személyesen soha nem mondtam 1997-1998-ban, hogy ez a bank stabil, jó helyzetben lenne. Kérem visszatekinteni és visszanézni az összes nyilatkozatot, ami ezzel kapcsolatban megtörtént! Egyébként legutóbb az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet vezetője épp azt hozta fel és azt rótta terhünkre, terhemre, hogy 1997-ben nem álltam ki a közvélemény elé, és nem mondtam azt, hogy ez a bank tökéletes - minthogy nem is volt az.

Nagyon sok kérdés van, és az idő nagyon előrehaladt, de talán két kérdést szeretnék még kiemelni. Az egyik szintén egy teljes félreértésen alapul: a Magyar Nemzeti Banknak nincsenek mennyiségi céljai monetáris politikájának kialakításában. Kérem elolvasni az elmúlt három-négy év monetáris politikai irányelveit, éves beszámolóit! Aki azt állítja, hogy a Nemzeti Bank mennyiségi célokat követ, az egész egyszerűen nem olvasta el ezeket az anyagokat. A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájának kereteit nem mondanám el, mert ez udvariatlanság lenne ilyen későn, de egyetlenegy olyan anyag nincs, amely utalna arra, hogy a jegybank bármilyen döntését a szerint hozná, hogy a pénztömeg bármelyik komponense milyen ütemben növekszik.

Ennek kapcsán van még egy nagyon komoly félreértés, amit szintén szeretnék visszautasítani. A Magyar Nemzeti Bank, amióta én a jegybank élén állok, egyetlenegy alkalommal - a jegybank tanácsa, igazgatósága nevében is visszautasítom - egyetlenegy olyan döntést, egyetlenegy olyan programot nem közölt, nem hozott nyilvánosságra, amelyet bármilyen külföldi intézmény kényszerített volna rá. Szeretnék utalni arra, hogy amikor 1995-ben kialakítottuk az új monetáris politikát márciusban, egy kerek éven keresztül a Nemzetközi Valutaalappal nem állapodtunk meg.

(20.20)

Pontosan azért nem állapodtunk meg, mert nem fogadtuk el a javaslatait, nem fogadtuk el a Nemzetközi Valutaalap által kért lépéseket. Egy évvel később, '96-ban, amikor már megállapodtunk a Nemzetközi Valutaalappal, az úgy és azért történt, mert ők fogadták el a mi programunkat, és ők tartották a mi programunkat támogatásra alkalmasnak. Tehát ez egy nagyon fontos kérdés.

Horváth képviselő úrnak volt ezzel kapcsolatban még egy megjegyzése. Én azt hiszem, a képviselő úr tisztában van azzal a program és a beszámoló elolvasása után, hogy a Nemzeti Bank egy úgynevezett heterodox programot támogatott monetáris politikájával. Igazában sem nem keynesi, sem nem monetarista, sem nem neoklasszikus, egy tipikus heterodox program volt az, amit mi csináltunk. Ilyen értelemben azt hiszem, hogy talán kielégíti az ő igényeit.

Végezetül pedig a jegybank ellenőrzéséről szeretnék nagyon röviden két mondatot mondani. Azt gondolom, hogy nagyon hasznosak voltak azok a hozzászólások, azok az érvek, azok a meggondolások, amelyek a jegybank ellenőrzésével kapcsolatban születtek. A bevezetőben is utaltam arra, hogy úgy gondolom, a jegybank ellenőrzése alapvetően jó irányban halad, természetesen lehet ezen javítani, az elhangzott javaslatok között nyilván egy sor olyan van, amelyet majd a parlament megfontol. Természetesen ezek első hallásra olyanok - vagy ezek jelentős része olyan -, amelyek nyilvánvalóan segíteni fogják a jegybank munkáját. Ennek én személy szerint örülök és üdvözlöm. Természetesen az a parlament feladata, hogy ezekből a javaslatokból konszenzussal vagy a többség véleményének megfelelően olyan döntéseket hozzon, amely aztán majd a gyakorlatban is jól működik.

Köszönöm szépen. (Taps.)