Felszólalás adatai

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor napirend előtti hozzászólásra jelentkeztem, akkor "A szerbiai változásokra" címet adtam a hozzászólásnak.

Akkor még nem sejthettük, hogy október 6-a, ami a magyar nemzet életében fekete történelmi dátum, ugyanez a nap a szerb demokratikus kibontakozás reménybeli kezdőnapja lesz. De nemcsak ezt nem sejthettük, hanem azt sem - mi magyarok erre különösen érzékenyek vagyunk -, hogy egy befejezetlen forradalom, egy végig nem vitt forradalom mindig veszélyes átmenetet jelenthet a történelem jelenkorában.

Örömmel köszönthettük akkoriban a szerb változások kezdetét, hiszen a demokratikus átalakulás kezdetét oly régen vártuk sokan Európában, Jugoszláviában - magyarok, szerbek, nem szerbek, albánok, mindenki -, oly régóta vártuk, hogy szinte nem is hihettük, hogy mégis ilyen hamar beköszönt ez a nap.

Reményeink azonban teljesültek, hiszen az a Vajdasági Magyar Nemzeti Közösség, amely éppen ennek a demokratikus átalakulásnak a békés kezdetéért és folyamatáért oly sokat tett, ez a Vajdasági Magyar Nemzeti Közösség megérdemli a nyugalmat, a stabilitást, az önrendelkezést a szülőföldjén. Éppen ezért csak bízhatunk abban, hogy ez az átmenet, ez a befejezetlenség, az tehát, hogy a jugoszláviai forradalom mégis megtorpanni látszik, ez az átmenet nem jelent újabb befagyást, nem jelenti azt, hogy amire a térség utolsónak mondott diktátora bukása után minden európai, közép-európai demokrata bizalommal tekintett, ez a remény nem foszlik a semmibe.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum, de e Háznak minden politikai ereje, aki személy szerint is és politikai pártok formájában is felelősséget érez a Vajdasági Magyar Nemzeti Közösség jövőjéért, megmaradásáért, büszke lehet arra, hogy éppen ez a magyar közösség igen sokat tett a kibontakozásért.

Most tehát, október 6-a napjának múltán, ágaskodik az emberben a kérdőjel és a félelem, a bizonytalanság erősödik, hogy vajon a forradalom befejezhető-e. Ezt azért is kell hogy mondjuk, mert hiszen úgymond ma délig kapott haladékot a vesztes a győztestől. Ma délig várja a bukott hatalom válaszát a demokratikus ellenzék, és attól tartunk, hogy ez a válasz nem biztos, hogy kedvező lesz.

Ezért mi magyarok, akik, mint említettem, szomorúan tapasztaltak vagyunk a forradalmak befejezetlenségében, azt kívánjuk, hogy az ellenzék tartson össze, azt kívánjuk, hogy maradjon meg az összefogás és a lehetőség szerinti egység, mert ellenkező esetben - és ez is történelmi tapasztalat - mindegy, hogy Milosevics milyen pozícióban marad, de ha megmarad, akkor Jugoszláviában nem lesz sem demokrácia, sem pedig békesség.

Ha pedig nem lesz sem demokrácia, sem pedig béke, akkor a vajdasági magyar jövő is fellegek alatt van. Ha a vajdasági magyarság jövője nem biztosított, akkor a magyar polgári kormány minden támogatása, minden kiállása és minden érdekvédelme - ha nem is hiábavaló, de - korlátozott hatáskörű és hatékonyságú. Éppen ezért az MDF is és mindazok, akik aggodalommal tekintenek nemcsak a mai déli órára, hogy mit hoz az, hanem aggodalommal tekintenek a forradalom befejezetlenségére... - mert szeretnénk remélni, szeretnénk bízni abban, hogy valóban forradalom volt október 6-a táján Belgrádban. Mindazok tehát, akik szeretik a békességet, a stabilitást és a nyugalmat, csak bizakodhatnak abban, hogy a mai nap nem a megtorpant forradalom átmeneti napja lesz, és bizakodhatnak abban, hogy ami nekünk október 6-a - immár 151 esztendős fekete gyásznap -, Szerbiának, a Vajdasági Magyar Nemzeti Közösségnek és általában a közép-európai régió jövőjének ünnepnapja lesz; majdnem azt mondtam, hogy vörös, de abból már elég volt: fénylő ünnepnapja lesz. Olyan ünnepnap, amiben a mai események nagyon fontos változásokat jelenthetnek.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF, a Fidesz, az FKGP, az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)