Készült: 2024.09.21.02:15:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

172. ülésnap (2008.11.05.), 56. felszólalás
Felszólaló Dr. Fónagy János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:49


Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony és Urak! Nem volt szándékom, de az utolsó mondatra engedje meg, miniszter úr, hogy reagáljak; arra, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. Úgy emlékszem, hogy az elmúlt hat évben a nevetésből mintha mi nem kaptunk volna részt. És most együtt sírásra hívnak fel minket, ráadásul, azt hiszem, ez nem is döntés kérdése, hanem egy muszáj dolog.

De feladatom a 2009-es költségvetés egyes fejezeteiről szólni, ezen belül egyes infrastrukturális és egyéb közszolgáltatásokról. Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy Magyarország lakosságának jelentős része kistelepüléseken él. A magyar települések egyharmada 500 fő alatt van, és az elmúlt évek során ezeknek az elnyomorodása, ha úgy tetszik, gettósodása felgyorsult. Ezeknek a kistelepüléseknek, sajnos egyre inkább a közepeseknek is, a helyi gazdasága összeomlott, a városi munkahelyekről pedig ezek az emberek - később részletezendők miatt - kiszorultak. Az a térségi polarizáció, a térségek szétszakadása - és itt ülnek velem szemben kollégák, akikkel már 30 évvel ezelőtt is szót váltottunk erről - felerősödött. A leszakadó térségek egyre jobban leszakadnak, jövedelmi viszonyaik romlanak, szociális összetételük romlik, mobilizációs lehetőségük romlik. Immáron településmérettől függetlenül szegénységbe süllyedt az Észak-Alföld, szegénységbe süllyedt a Dél-Dunántúl, ott maradt reménytelenül Észak- és Kelet-Magyarország. Talán a Dél-Alföldnek, illetve a Nyugat-Dunántúlnak és Közép-Magyarországnak van olyan helyzete, amely számukra reményre adhat okot.

Hölgyeim és Uraim! Egy település addig tud létezni, amíg az ott élőknek valamilyen lehetőségük van arra, hogy alapvető szükségleteiket kielégítsék. Ilyen a munkahely, ilyen a tanulás, ilyen az egészségügy, ilyen az iható víz, vagy ilyen a közlekedés. Engedjék, hogy a 2009-es, egyébként most már harmadik variációban előttünk lévő költségvetés néhány számát ennek tükrében ismertessem önökkel.

Nézzük talán először a közlekedést! A helyközi személyszállítás közszállítására és költségtérítésére, ez gyakorlatilag a vasút és Volánok, 2007-ben 166-167 milliárdot irányzott elő a költségvetés, ehhez hozzá kell adnunk azt a 110 milliárdot, amelyet ugyan alaptőke-emelés címén nyújtott annak idején a költségvetés a MÁV-nak, de akik ezt csinálják, pontosan tudják, hogy ez az alaptőke-emelés tulajdonképpen a cégműködés helyreállítását és a korábban elvont közszolgáltatási díjak pótlását biztosította. Magyarán, 2007-ben mintegy 260-270 milliárdot kapott a magyar vasút. Ez 2008-ban 135 volt, majd mondták, hogy soha nem látott mértékben támogatja a kormány, a költségvetés a közösségi közlekedést.

Az első variációban 223 milliárd volt előirányozva, a jelenlegi utolsó variációban 294 milliárd van, ami, tetszenek emlékezni, mintegy 100 milliárddal több volt. A helyi közösségi közlekedés - ez a főváros és a nagyvárosok közösségi közlekedése, az a közösségi közlekedés -: nem múlik el olyan parlamenti felszólalás, nincs olyan szakmai konferencia, amely ennek fontosságát, jelentőségét, a környezettel kapcsolatos védelmét, a közlekedésbiztonsági előzményeit, az energiatakarékos voltát ne hangsúlyozná, pártállásra tekintet nélkül, nos ez a helyi közösségi közlekedés, a 2007. évi összeget megismételve, most is 35 milliárd forint körüli összeget kap. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az elmúlt három évben az inflációs romlást 15-20 százalék közé tehetjük, ez azt jelenti, hogy a 2007. évi 35 milliárd mai 35 milliárdos megismétlése gyakorlatilag 15-20 százalékos finanszírozási visszalépést jelent; megint mondom, olyan ügyben, amit pártállásra, mindenre tekintet nélkül mindnyájan fontosnak tartunk.

Nézzünk egy másik ilyen lakosságmegtartási és általános közszolgáltatási kérdést, például a lakosság közműfejlesztésének támogatását. Tudjuk, hogy ebben most már nemcsak a gázvezeték, hanem a villany és főleg a csatorna van benne. Ennek fontosságát senki nem vitatja. 2007-ben erre még 3 milliárd volt, 2008-ban valamit emeltünk, 2009-re a harmadik változat 1 milliárd 350 milliót irányoz elő. Nem is talán maga az összeg, hiszen a költségvetésben egy-két milliárd nem sokat jelent, de bizony azoknak a településeknek, ahol egy félbemaradt csatornázás befejezése a tét, ott bizony ez a másfél milliárd forint visszalépés az ott élő emberek hétköznapjait nehezíti, és a bevezetőben említett kistelepülések lakosságmegtartó képességét rontja.

Hasonlót lehet mondani a lakossági víz- és csatornaszolgáltatások finanszírozáscsökkentésére, ahol a korábban sem túl egetverő összeg, 4,8 milliárd forint bizony az idén 4,5-re csökkent. Ha ezeknél figyelembe vesszük, hogy ennek jelentős részét előre elköltötték, az úgynevezett determinált keretek bizony azt tételezik fel, hogy a göngyölített következő évre lehet terheket vállalni, márpedig 2009-ben erre nem kerül sor, akkor azt kell mondani, hogy ez nem pár száz millió forintos csökkenés, hanem ezek a keretek a felükre-harmadukra csökkentek.

(11.10)

Ezt kell mondanom például a belterületi vízrendezési célokra is. Tudom, hogy a nagy magasztos gondolatok, a nagy ideológiai ívek között ezek eltűnnek, de a belterületi vízrendezés tipikusan olyan dolog, hogy amikor rendben van, akkor senki nem törődik vele, vagy csak kevesen, s amikor leesik a Mátrában egy-egy nagyobb eső vagy a csatornák nem tudják befogadni valamelyik urbánus településünkön a vizet, akkor mindnyájan aggódva nézzük a televíziók felvételeit, és megint csak azt látjuk, hogy emberek százai, ezrei, esetenként egy-egy település mindennapjait teszi tönkre, van, ahol hosszú időre. Éppen ezért érdektelenséget vagy közömbösséget látok abban, hogy a 2007-ben az erre szánt még mintegy 1,5 milliárdos összeget a 2008-as csökkentés után 2009-ben már csak 500 millióban kívánja finanszírozni a költségvetés. Megint azt kell mondanom - elnézést, hogy ismétlem magam -, hogy ezek alapvető kérdések.

Ilyenkor mindig jön a riposzt, hogy hát ilyen világ van, nincs pénz, hol a pénz. Katona képviselő úr már említette - aki sajnos elment (Dr. Katona Béla: Itt vagyok!); a másik, jelentem, aki már szólt -, hogy hol van a pénz, és hol vannak azok a képviselőtársaink, akik az elmúlt években oly lelkesen ennek az ellenkezőjét mondták.

Az M5-ös és M6-os autópálya megépítése fontos. Nem az autópálya tényét vitatom, hanem azt, hogy ez a két autópálya - amelyek hossza összesen mintegy 250 kilométer, 186 az M5-ös és egy 60 kilométer az M6-osból, ami ezekben szerepel, ezek a PPP-s néven nevezett, a magyar változatban erősen kóklerségre hajazó, de az elmúlt években szívesen követett eljárások - a 2009-es költségvetésben 55 milliárd konstans terhet jelent. Tehát 250 kilométer kerül nekünk jövőre 55 milliárdba. Aztán az elkövetkezendő években ez emelkedni fog, és belátható időn belül felcsúszik 90-100 milliárd fölé. Tessék már visszaosztani: ez durván azt jelenti, hogy mintegy 5 milliárdba került egy kilométer. Nem az építéssel van baj, hanem azzal, hogy ez mibe került.

Tudom a választ: ebben benne van a működtetés is. Legyünk nagyvonalúak, és vonjunk le évi 1 milliárdot a működtetésre, mert nem kerül többe a hóeltakarítás, más gond pedig nincs ezekkel, akkor is 4 milliárdba került egy kilométer autópálya. Tessék megmondani, hogy a műszakilag korrekt 1,5-2 milliárd - s ebben már mindenkinek tisztességesen megvan a haszna - és a bekerült 4 milliárd közötti 2 milliárd az elmúlt hat évben hova került? Vagy tessék megmondani, hogy a Fidesz által oly sokat szidott Fővárosi Önkormányzat, amikor 200 milliárd alól felvarázsolta a 4-es metrót immáron 600 milliárd körüli összegre - még nincs semmi, tulajdonképpen még nyomvonal sincs, csak vannak bizonyos építkezések, és már 600 milliárd körül tartunk -, akkor, bizonyára emlékeznek, nyugodjon, az elhunyt komikusra, Hofi Gézára, akinek harminc évvel ezelőtt is az volt a nagy kérdése, hogy rendben van, hogy elkártyázták a téeszt - de ki nyerte meg?

Úgyhogy amikor azt keressük, hogy az elmúlt hat évben hova lett a pénz, akkor én is azt kérdezem, hogy amikor összefogást kérünk, szolidaritást várunk, akkor ezekről miért nem ad valaki számot, és miért nem magyarázza meg a nagy összeborulás és a nacionális összetartás jegyében, hogy az elmúlt hat évben mi történt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai