A felszólalás szövege:
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat kapcsán benyújtott módosító javaslatok körülbelül egyharmadát tárgyalta meg az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság november 25-ei ülésén.
A bizottságot a következő kérdésekben érintették a módosító javaslatok: kisebbségi szervezetek támogatása, országos kisebbségi önkormányzatok támogatása, egyházak költségvetési támogatása, emberi jogi szervezetek támogatása, szociális támogatások.
A bizottság az ülésen hat bizottsági módosító javaslatot fogalmazott meg és fogadott el, melyek 501-506. szám alatt szerepelnek, ezek közül kettő az Országgyűlési Biztosok Hivatalának működését érinti. Javasolja a T/325. számú törvényjavaslat 47. §-a (3) bekezdése e) pontjának módosítását, és a 48. § (1) bekezdésének módosítását.
(12.30)
E paragrafusok a bizottság szerint az OBH működését veszélyeztetik. Az OBH-t az Országgyűlés 1995-ben állította fel, a megválasztott országgyűlési biztosok ekkor kezdtek hozzá tevékenységük szervezeti kereteinek megteremtéséhez, illetve hivatali apparátusuk kiépítéséhez. Ez a munka értelemszerűen több évet vesz igénybe; most, három év elteltével még nem értek a végére, és egyidejűleg a hozzájuk érkezett állampolgári panaszok mennyisége is megnőtt.
Amint arról néhány hónappal ezelőtt az Országgyűlésnek tett jelentésükben beszámoltak, ügyfélforgalmuk állandóan növekszik, és az átfogó vizsgálatok iránti igény is bővül. A hivatali apparátus létszámát eddig nem tudták a feladatok által megkövetelt szintre növelni, mert a rendelkezésükre bocsátott Tüköry utcai épület rendkívül szűknek bizonyult. Néhány nappal ezelőtt, október 30-án született meg a kormány határozata, amely elhelyezésüket megoldja. Így nem lenne akadálya annak, hogy a jelenlegi 132 fős apparátust 1999-ben a véglegesnek szánt 151 főre növeljék. Már korábban ígéretet kaptak a Pénzügyminisztériumtól arra, hogy amennyiben elhelyezésük megoldódik, a létszámemelés fedezetét is megkapják. Ezért méltánytalannak tartanánk, ha az Országgyűlés a jövő évi költségvetés meghatározásánál az OBH esetében az 1998. évet venné alapul, és ebből kiindulva csökkentené a létszámkeretet 3 százalékkal. Bázisévként különleges helyzetükre tekintettel csak az 1999. vagy a 2000. év jöhetne majd számításba.
Súlyos problémát okoz a törvényjavaslat 47. § (3) bekezdése e) pontjának az OBH-fejezetre történő kiterjesztése és ezáltal költségvetésük további 1,9 százalékkal való csökkentése. Úgy véljük, hogy egy kialakulóban lévő intézményt az általános költségvetési megszorítások alkalmával nem szabad egy tekintet alá venni a régebben működő államigazgatási szervezetekkel.
A következő két bizottsági módosító javaslat az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szól. E két javaslatot alternatív javaslatként adtuk be.
Az utolsó módosító javaslat az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatási Alapítvány tavalyi szintű támogatását tartja szükségesnek.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága az 1999. május 19-ei ülésén a polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosításáról szóló, T/1176. számú törvényjavaslatot megvitatta. A bizottság többsége egyetértett azzal, hogy a törvény hatálybalépése óta eltelt másfél év tapasztalatai alapján szükséges a törvénymódosítás.
Fontos a jogi eszközök kibővítése annak érdekében, hogy a polgári szolgálat teljesítése ténylegesen a társadalom számára hasznos munkavégzéssel történjék, másrészt garanciális jelentőségű a katonai szolgálatot lelkiismereti okból nem vállaló, polgári szolgálatot teljesítő állampolgárok és kötelezettségeik még pontosabb szabályozása. A többségi vélemény szerint megfelelő módosító javaslatok után - egyébként nemleges szavazat nem volt - az alapvető emberi jogokat nem sérti, hogy az új szabályozás lehetővé teszi a polgári szolgálat letöltését a tűzoltóságnál, illetve a polgári védelemnél is.
A bizottság 11 igen szavazat és 6 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen.
POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagjaként néhány percben szeretnék a bizottságunkat érintő néhány kérdésben a 2000. évi költségvetés vitájában hozzászólni. A teljesség igénye nélkül szeretnék most csupán pár dologgal foglalkozni.
Ma többször esett szó az Országgyűlési Biztosok Hivataláról. Az Országgyűlési Biztosok Hivatalának működését a bizottság kezdetektől figyelemmel kíséri. Nagy eredménynek tartom, hogy ez az intézmény a kilencvenes évek közepén létrejött, és azóta egyre növekvő ügyszámmal dolgozik. Meggyőződésem, hogy a demokrácia egyik fokmérőjének is tekinthető az ombudsmani hivatal megléte vagy nemléte.
Tudjuk, hogy számos országban, éppen Magyarországot is például véve, most próbálkoznak ezen intézmény létrehozásával. Mivel nem egy több évtizede működő intézményről van szó, ezért az alakulás nehézségeit és a növekvő munkát figyelembe véve - hisz a polgárok most kezdik felismerni a hivatal jelentőségét - fokozottan támogatni kellene. Bizottságunk kormánypárti és ellenzéki tagjai egyetértenek abban, hogy az Országgyűlési Biztosok Hivatalának működése a korábbi színvonalon nincs biztosítva.
1918-20 óta a magyarság egyharmada Magyarország határain kívül él. Az 1947-ben meghozott párizsi béke több mint negyven évre konzerválta az összmagyarságban a reménytelenséget, hiszen saját kormányaink sem foglalkoztak a határon túli magyarság gondjaival. Az 1998-ban felállt fiatal magyar kormány "A jövő évezred küszöbén" nevű programjában kimondja: "Növelni fogja a határon túli magyarok nemzeti önazonosságának megőrzését célzó anyagi támogatást, és segíti az ezt szolgáló intézményrendszer erősítését." Különös figyelmet kell szentelni az anyanyelvi oktatásnak, fontosnak tartja a magyar közösségek önálló oktatási és képzési rendszerének kiépítését az óvodától az egyetemig, mely segíti a helyi magyar társadalom megújulását és megerősödését, az értelmiségi elit utánpótlásának biztosítását.
Tudjuk, hogy Románia és Magyarország között 1998-ban felgyorsultak a tárgyalások az önálló erdélyi magyar egyetem ügyében. Sajnos, ez az önálló magyar egyetem még nem jöhetett létre. Viszont az idei év őszén megkezdte működését, bizonyítva az erdélyi magyar egyházak és civil szféra erejét, a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem. A 2000. évi költségvetési javaslat szerint a kormány jövőre 2 milliárd forinttal kívánja támogatni a határon túli magyar felsőoktatást. E jelentős összeg talán megoldja az új magyar felsőoktatási intézmények indulásának nehézségeit. Összességében jövőre 85 százalékkal nő a határon túli magyarok támogatása.
Magyarország lakosságának körülbelül 10 százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozik. Úgy hiszem, közös felelősségünk az, hogy kisebbségi polgártársaink megőrizzék identitásukat, jól érezzék magukat közös hazánkban. Idén 23 százalékkal nőtt, jövőre pedig 19 százalékkal nő a hazai kisebbségek támogatása.
Végezetül kérem önöket, hogy szavazataikkal támogassák a költségvetési törvény elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága a beszámolót 1999. szeptember 21-ei ülésén megvitatta. A bizottság országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel kibővített ülésén az Igazságügyi Minisztériumot dr. Hende Csaba államtitkár úr, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt dr. Doncsev Toso elnök úr képviselte.
Bizottságunk úgy ítélte meg, hogy a beszámoló rendkívül átfogó, jó színvonalon elkészített táblázatokkal, statisztikai adatokkal is alátámasztott. Széles körű egyeztetés után az érdekelt kormányhivatalok, a kisebbségi ombudsman, a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok, a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek, kisebbségi kutatóintézetek és szakértők véleményét is figyelembe véve, azokat szervesen beépítve készült el.
Szerkezeti tagolása is megfelelő, a három különálló rész szinte átöleli a teljes kisebbségi kérdéskört, illetve joganyagot.
A bizottsági ülésen a kérdéseket követően különösebb vita nem alakult ki, az országos kisebbségi önkormányzatok képviselői is kifejtették álláspontjukat, néhány apró hiányosságra felhívták a figyelmet, de szintén támogatták a beszámoló plenáris ülés előtti megvitatását.
Végezetül az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót 15 igen szavazattal, egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Állandó Értekezlet megalakulását követő országgyűlési határozat felkérte a kormányt, hogy évente legalább egy alkalommal számoljon be az Országgyűlésnek a határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról, beleértve a Magyar Állandó Értekezlet ajánlásainak végrehajtását is.
A képviselőtársaim megkapták a kormány jelentését. A jelentés külön egységekben röviden foglalkozik az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági, a horvátországi, a szlovéniai és a nyugati magyarság helyzetével. Külön rész foglalkozik a HTMH elmúlt két évének szerepével. 1998 óta a HTMH felügyelete a Miniszterelnöki Hivatalból átkerült a Külügyminisztériumba, a külügyminiszter felügyelete alá. Ezt a felügyeleti jogot a politikai államtitkár gyakorolja. A Külügyminisztériummal való együttműködés tapasztalatai pozitívak, hiszen a hivatal a diplomáciai csatornákon is információhoz juthat. Kormányrendelet alapján mind a 13 tárcánál kijelölték a határon túli magyar ügyekért felelős szervezeti egységeket, illetve személyeket, akik a HTMH koordinálásában együttműködnek. Ezen intézkedéseknek is köszönhető, hogy hatékonyabbá vált az államigazgatásban a határon túli magyarok kérdéskörének megjelenítése.
Külön fejezet foglalkozik a jelentésben a MÁÉRT szakértői bizottságok munkájával, külön fejezet foglalkozik a határon túli magyarság anyagi támogatásával, és külön fejezet foglalkozik a kisebbségi vegyes bizottságok működésével.
Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság március 14-én vitatta meg a kormány határon túli magyarságra vonatkozó 1999. évi jelentését. Szabó Tibor, a HTMH elnöke szóban tette meg a kiegészítéseit, melyek már a 2000. évi fejleményekre vonatkoznak. Ezek közül csak néhányat említenék meg most, melyek talán a legfontosabbak. A Vajdasággal kapcsolatban több fejleményt említett, ezek közül kiemelném, hogy a szegedi önkormányzat által kezdeményezett alapítványhoz a magyar kormány 350 millió forint plusztámogatással járult hozzá. Az alapítvány bejegyzése és az első pályázatok kiírása megtörtént. A támogatottak köre meglehetősen széles, elsősorban olyan szegedi, szerbiai önkormányzatok, médiát üzemeltető vállalkozások, magánszemélyek és szervek tartoznak a körbe, amelyek valóban hozzá tudnak járulni a stabilitási konferencia értelmében megfogalmazott demokratizálási alapelvekhez. Az alapítvány támogatási struktúrájába ugyanakkor beletartozik a karitatív, szociális jellegű támogatások nyújtása is.
Erdéllyel kapcsolatos új fejlemény, hogy a földekről és az erdőkről szóló törvény végrehajtását elősegítendő egy RMDSZ-szel közös budapesti irodát működtetett nagy sikerrel a HTMH.
(16.00)
Ami Szlovákiát illeti, két olyan téma van, amely a kétoldalú tárgyalásokon folyamatosan napirenden van, és amelyben a szlovákiai magyarság a magyar kormány folyamatos segítségét kéri. Ez a szlovák kormány által tett vállalás, miszerint ebben az évben alá fogják írni a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját. A magyar koalíció pártja egy konkrét tervezetet dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy milyen opciókkal volna szerencsés Szlovákiának elfogadni ezt a nemzetközi dokumentumot, amely az ottani magyarság nyelvhasználata szempontjából - különös tekintettel a számunkra nem teljesen kedvező nyelvhasználatról szóló törvény után - egy újabb lehetőséget nyújt arra, hogy korrigáljon a nyelvi jogok csorbulásán, amennyire lehetséges.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A másik fontos téma, hogy szintén napirenden van - a szlovák kormány programjával is egybeesik - az önálló magyar felsőoktatási kar - nem intézmény, hanem kar -, amely a meglévő szlovák oktatási hálózaton belül az ottani magyar pedagógusképzést biztosítaná. Ez a képzés valószínűleg a nyitrai pedagógiai főiskolán valósulna meg.
Az egyik legfontosabb ez évi intézkedés valószínűleg az, hogy a kormány az Új Kézfogás Közalapítvány segítségével 12 ezer ember földhöz jutását segítette elő Kárpátalján úgy, hogy az ukrán állam által előírt illetékeket az igénylők helyett befizette. Ez nem jelent túl nagy földterületet - alkalmanként 1-2-3 hektárnyit -, az ottani körülményeket figyelembe véve azonban alapvető megélhetési forrást jelent, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy egy-egy ilyen család öt-hat embert tart el, tehát gyakorlatilag a kárpátaljai magyarság egyharmada jutott ilyen földtulajdonhoz.
A bizottsági ülésen az ellenzék részéről csupán néhány felvetéssel éltek a jelentést és a szóbeli kiegészítést illetően. A jelentés az általánosság síkján mozog. A Magyar Állandó Értekezlet szakértői bizottságainak munkáját érte kritika. Németh Zsolt államtitkár úrnak nem lett volna szabad a Csángóföldre ellátogatnia - ez utóbbi kijelentésnél bontakozott ki jelentősebb vita. A kormánypárti képviselők részéről üdvözöltük Németh Zsolt államtitkár úr februári csángóföldi útját. Ez az utazás bizonyítja, hogy a magyar kormány ilyen szinten érdeklődik és foglalkozik a csángókérdéssel. Ugyanazokban a napokban a román oktatási tárca kiadott egy olyan utasítást, miszerint a csángóföldi iskolákban az érdekvédelmi szervezetek is kérhetik a magyar nyelv tanítását. Ez azért nagyon jelentős fejlemény, mert a szülőket még ma is megfélemlítik. Remélem, a csángókérdésben további előrelépés várható.
Végül az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság egyhangúlag fogadta el a jelentést, és 1 tartózkodás mellett fogadta el a bizottság határozati javaslatát. Kérem önöket, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság országgyűlési határozati javaslatát fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság a március 14-ei ülésén döntött a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről és az általános vitára való alkalmasságáról. A vita heves volt, ugyanakkor rövid is, mivel mi, kormánypárti képviselők nem értünk egyet azzal a sokszor személyeskedő hangnemmel, mely - főleg Donáth László MSZP-s képviselőtársunk miatt - a bizottságunk munkáját jellemzi.
Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a kommunizmus szót nem a marxi értelemben használjuk, hanem a kommunista rendszer értelmében, akkor beszélhetünk magyarországi kommunizmusról. Egyébként az állampárt, az MKP, az MDP, az MSZMP tagjai magukat kommunistának tartották. Véleményünk szerint már 1944-től, az ország nyugati részein 1945-től kommunista hatalomról beszélhetünk. Hiába volt ugyanis koalíciós kormányzás, a kommunista párt a szovjet fegyverek árnyékában zsarolhatta koalíciós társait, a kezében tartotta a belügyet, a gazdaság irányítását és kissé bújtatottan a hadügyet és a külügyet is.
(12.00)
Hogyan lehet egy olyan országban demokráciáról beszélni, ahol a háború befejezése után két esztendővel a Magyar Országgyűlés mentelmi joggal rendelkező képviselőjét a szovjet katonai rendőrség letartóztathatja - mivel hazaáruló magyar ávós társaik semmilyen bizonyítékot nem találtak -, és bírósági ítélet nélkül a Szovjetunióba hurcolhatott? Az időpont 1947. február 25-e, a helyszín Budapest, a személy Kovács Béla.
1949-89 között nyilvánvalóvá vált az egypártrendszer. E rendszer áldozata például az a bonyhádi német ember is, akit 1944 karácsonyán hurcoltak el egy "kis munkára" a Szovjetunióba, és 1945. március 15-én már nem élt. Áldozata a vértanú Apor Vilmos püspök, áldozata az utolsó pillanatáig kommunista Nagy Imre miniszterelnök, áldozatai azok is, akiket bár '56 után nem öltek meg, de megnyomorítottak, de ellehetetlenítettek.
Engedjék meg, hogy befejezésül elmondjam: az emberi jogi bizottság a határozati javaslatot az általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 2000. augusztus 30-i ülésén tárgyalta az előttünk lévő, az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvényjavaslatot. A bizottsági ülésen különösen nagyobb vita nem alakult ki, ezért megpróbálom én is röviden összefoglalni ezt.
A törvényjavaslat szövegéből és az előterjesztő szóbeli kiegészítőjéből kiderült, hogy a beteg és a szolgáltató között egy új közvetítői, úgynevezett mediációs eljárást kíván megteremteni, amely ha létrejön, permegelőző hatású eljárás lehet. Ezen eljárás, amely egészen új a magyar jogrendszerben, lényege az, hogy minden döntés a felekre van bízva, ők határozzák meg a törvény keretei között az eljárás menetét. Külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közvetítői eljárás hatékony konfliktuskezelési mód. Kérdésünkre megtudtuk, hogy az Egyesült Államok mellett Európában főleg a német nyelvterületen, de Franciaországban is működik a betegek és az egészségügyi szolgáltatók között a konfliktusmegoldás ezen lehetősége.
Bizottságunk számára az emberi jogok szempontjából nagyon fontos a közvetítői eljárás legfontosabb alapelve: az érintett felek mindegyike önkéntesen válassza ezt a lehetőséget, továbbá a bizalom és a titoktartási kötelezettség vállalása.
A törvényjavaslat 10. §-ából megtudhatjuk, hogy a feleket és a biztosítót az eljárás folyamán, és ha egyezség jött létre, az után is terheli a titoktartási kötelezettség. E kötelezettség az egyik leglényegesebb eleme a közvetítői eljárásnak, hiszen a szolgáltatónak elemi érdeke lehet, hogy mulasztása ne rontsa üzleti hírnevét még nagyobb kártérítés fizetése esetén sem, ugyanakkor ez a beteg érdekeinek is megfelelhet. Az előterjesztő a törvényjavaslat elkészítésekor egyeztetett az adatvédelmi biztossal is.
Végül az emberi jogi bizottság 2 tartózkodás mellett, 16 igen szavazattal a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kormánypárti oldalának nyolc képviselője a 2001. és 2002. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot az általános vitára alkalmasnak találta.
Alkalmasnak találta, hiszen a kisebbségi célú előirányzatok a tárcák javaslataiban 2001-ben 16 százalékkal, 2002-ben további 10 százalékkal nőnek. Kiemelném a 13 kisebbség országos önkormányzatát. Az 1998-as választások után immár másodszor jöhettek létre ezen intézmények, melyek óriási feladatot látnak el a hazai kisebbségek, nemzetiségek kulturális életében, identitásuk megőrzésében. Jövőre közel 629 millió, majd 2002-ben 691 millió forintra számíthatnak az idei 546 millió forinttal szemben. Ez 15, illetve 10 százalékos növekedést jelent. Az Igazságügyi Minisztériumnak alárendelten működő Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal támogatása is több mint 11 százalékkal növekedik. Jelentősen nő a kisebbségi koordinációs és intervenciós keret. A 2001. évben közel 83 millió forint, a 2002. évben közel 133 millió forint áll rendelkezésre. Ez az összeg intervenciós lehetőséget biztosít azokban az esetekben, amikor értékes kisebbségi intézmények, szervezetek, programok kerülnek veszélybe pénzügyi nehézségek miatt.
Örülünk annak, hogy a polgári koalíció a következő években is kiemelt figyelemmel fordul a romatársadalom felé, sokat tesz gondjainak megoldásáért. Tudjuk, hogy ez nagyon nehéz, több évtizedre szóló feladat. A cigány tanulók ösztöndíj-támogatására jövőre 200 millió forint, majd utána 250 millió forint áll rendelkezésre. Az előirányzat a hazai és külföldi felső- és középfokú oktatásban részt vevő tanulók lemorzsolódásának visszaszorítására és a tehetséges fiatalok továbbtanulási lehetőségeinek, esélyeinek segítésére használható fel. A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány jóval több pénzt fordíthat például a cigány kisvállalkozások támogatására vagy éppen válságkezelő programokra.
Magyarország mint anyaország kiemelt figyelmet kíván fordítani a jövőben is a szomszédos országokban élő magyarság identitásmegőrzésére. E fontos cél megjelenik a költségvetési törvényjavaslat fejezeteiben is.
Ma már talán elmondhatjuk, hogy vallásos honfitársaink nem másodrendű állampolgárok. Az elmúlt két évben is jelentősen emelkedtek az egyházi célú kiadások. Újra megerősödtek, szépültek, épültek egyházi iskoláink. Újra volt pénz a hittanoktatás finanszírozására. E kedvező tendencia az előttünk álló két évben is folytatódik.
E néhány kiragadott példa miatt is, természetesen kritikai észrevételeink mellett, gondoltuk a költségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon mintegy 2,5-3 millióra tehető azoknak a száma, akiknek szülei, nagyszülei vagy ők maguk nem a jelenlegi országhatárokon belül születtek, vagy rokonaik, ismerőseik, barátaik élnek a határokon túl. Ők ezer szállal kötődnek közvetlenül is a határon túli magyarsághoz; leginkább természetesen azok, akiknek szülőföldjük és hazájuk ma már nem ugyanazt a területet jelenti.
Számomra Katharina Schmidt, akit a Dunántúlról telepítettek ki Németországba, fogalmazza meg legszebben azok érzését, akiknek el kellett hagyniuk szülőföldjüket: "A hazám Magyarországon van. Ha hazautazom, haza utazom. Nekem nemcsak a porta az, vagy a kunyhó a faluszélen, nem a mező, a termékeny földek azok, hanem az, ami több ennél. Rejtetten és halhatatlanul él tovább bennünk, a szívünkben. Semmi nem rombolhatja szét, és soha nem vehetik el tőlünk. Ebbe a hazába, ahonnan senkit nem lehet elűzni, térünk vissza élénk és fájdalmas gondolatainkban."
Ma Európában százmillióra tehető a nemzeti kisebbségekhez tartozók száma. Több európai jogszabály született védelmükben, de az anyaországok egy része is megalkotta a más államok területén élő nemzettársaik érdekében törvényét; csak a térségből például Lengyelország, Szlovákia, Románia, Szlovénia és Horvátország. A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezet tehát szervesen illeszkedik az európai, közép-európai országok jogrendszerébe. Egy ilyen típusú törvény megalkotása épp nekünk kellene hogy fontos legyen, hiszen a magyarság nemzetrészei, az oroszokat nem számítva, élnek a legnagyobb számban az ország határain túl.
A törvénytervezet elfogadása egy történelmi adósság törlesztése, hiszen 80 év óta először kerülnének rendezett viszonyba a határon túli magyarok az anyaországgal. A törvény egyik legfontosabb eleme, hogy segítséget nyújt a kisebbségi sorsban élő magyarság szülőföldjén való megmaradáshoz. Magyarország külpolitikai törekvéseinek egyik sarokpillére a régió stabilitásának erősítése és a jószomszédi viszony ápolása. Ebből eredően a határon túl élő magyar kisebbség szülőföldön maradását és boldogulását minden lehetséges eszközzel elő kívánja segíteni.
Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 2001. április 11-ei ülésén tárgyalta a T/4070. számon benyújtott törvénytervezetet. Az indítvánnyal kapcsolatban a következő kérdések fogalmazódtak meg a bizottsági ülésen. Hogyan képzeli el az előterjesztő az egészségügyi szolgáltatást és ellátást a törvény hatálya alá eső, Magyarországon munkát vállaló személyek esetében? Melyik ország oktatási minisztere mondja meg, hogy melyik intézmény tekinthető magyar nyelvűnek? A törvény elfogadása nem növeli-e a határon túli magyarok körében a szülőföldjük elhagyását? Tájékoztatta-e a kormány az Európai Unió és a környező országok hivatalos szerveit a készülő törvénytervezetről?
A kérdésekre és a képviselői hozzászólásokra dr. Gaál Kinga, a Határon Túli Magyarok Hivatalának új általános elnökhelyettese adott választ.
A törvény a magyarországi munkavállalás legalizálására törekszik, a feketemunka visszaszorítására, a határon túli munkavállalók jogbiztonságának megteremtésére. A tervezet kidolgozásakor folyamatosan konzultált a Külügyminisztérium az európai uniós tagállamok és a szomszédos országok képviselőivel. A külügyminiszter tájékoztatta az elkészült törvénytervezetről az uniós tagállamok budapesti nagyköveteit. A közvélemény-kutatás szerint a törvény életbelépésével 50 százalékkal csökkenne az áttelepülni szándékozók aránya.
Végezetül, engedjék meg, hogy elmondjam, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság az SZDSZ-es tartózkodás mellett egyhangúlag a törvénytervezetet az általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! A utóbbi években jelentősen megnövekedett a Bátaszéken áthaladó gépjárműforgalom, különösen a már-már elviselhetetlen kamionforgalom, mivel a Bátaszék belterületét kettészelő Budai utca egyben a Szekszárd-Mohács közötti 56-os számú főközlekedési út. Innen ágazik le a város belterületén a bajai híd felé haladó 55-ös számú főközlekedési út. Bátaszéken keresztül érhető el a bajai Duna-híd és az udvari határátkelőhely.
A város önkormányzata nap mint nap szembesülve a jelentős forgalom okozta gondokkal, az állandó balesetveszéllyel, úgy döntött, hogy megpróbál mindent megtenni ezek mérsékléséért, az 56-os út belterületi szakaszának korszerűsítéséért. Így 1998-ban elkezdődtek a kivitelezési munkák. 2000 júniusáig elkészült a közút belterületi szakasza korszerűsítési munkáinak több mint kétharmada, az 56-55-ös út csatlakozásánál megépült a jelzőlámpás csomópont, gyalogátkelőhelyek létesültek, és kiépült két autóbusz-megállóhely.
Mindezen építési munkák költségéből, amely 143 millió forint volt, igen jelentős összeget, pontosan 27 millió 700 ezer forintot, azaz a beruházás 19 százalékát vállalta magára Bátaszék város önkormányzata, vállalva a hitelfelvétel kockázatát is. A további költségeket a KHVM, a MOL Rt. és a MÁV Rt. állta a vasúti átjáró korszerűsítésével.
Az önkormányzat úgy ítélte meg, hogy további anyagi erőfeszítéseket nem képes tenni a korszerűsítési munkák érdekében, mivel Bátaszék város önkormányzatának pénzügyi lehetőségei igencsak korlátozottak, tekintettel a város kistérséget ellátó intézményrendszerére, egyéb megoldandó gondjaira, például a szennyvízcsatornázás, és nem utolsósorban arra, hogy a település az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliségű település.
Tisztelt Miniszter Úr! Az 56-os főközlekedési út elsősorban közút. Forgalmának jelentős részét a nehézgépjárművek átmenő forgalma adja, amelynek minden negatív velejárója az itt lakókat terheli. Az eddigiekben az önkormányzat erején felül is magára vállalta az anyagi terheket, hogy javítson a meglevő állapoton, biztonságosabbá tegye a város területén a közlekedést, elviselhetőbbé az út által érintett házakban lakók életét. Mindehhez eddig is nagy segítséget kapott a polgári kormánytól, és most is hozzá fordul a fennmaradó útszakasz korszerűsítése érdekében.
Kérdezem a miniszter urat, hogy befejezhető lesz-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az 56-os út Bátaszéket érintő szakaszának korszerűsítése. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ahogy ön is említette, a délszláv háború befejezte és a határforgalom újraindulása után a Bátaszék-Mohács főközlekedési útra zúdul a 6-os, a 63-as és az 55-ös főközlekedési utak forgalma. Bátaszék lakossága szenved a megnövekedett forgalomtól, ami az út rossz minősége miatt csak lassan tudja elhagyni a várost. Nemrégiben egy kamion csak azért nem az iskolába ütközött bele, mert előtte már egy villanyoszlop megállította.
Tisztelt Miniszter Úr! Bátaszék lakosságával együtt bízom a gyors megoldásban, és a válaszát tisztelettel elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(14.30)
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 2001. május 2-ai ülésén tárgyalta meg a kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslatot. A kulturális javak védelméről szóló törvény módosítása során elsősorban a régészeti örökség védelme terén mutatkozó hiányok pótlását, az egyre szaporodó, nagy volumenű fejlesztéseket és nagy beruházásokat megelőző, nagy területen végzett régészeti feltárások szabályozását, illetve ezek átgondoltabb, hatékony rendszerének kialakítását célzó szabályozást kellett megteremteni. Igény volt a szabályozás összehangolása az európai gyakorlattal, továbbá a hatályos nemzetközi egyezményekkel. A régészeti és a műemléki törvény között sok átfedés, illetve számos terület közös szabályozásának igénye miatt a minisztérium felső vezetése egy átfogó, a kulturális örökség minden területét egyesítő kulturális örökségvédelmi törvény megalkotását tűzte ki célul.
A törvénytervezet célja a műemléki, régészeti és tárgyi kulturális örökségünk védelmének területén tapasztalható elmaradások felszámolása, továbbá a védelem rendszerének hatékonyabbá tétele és egységesítése. Ennek megvalósításához a minisztérium vezetése a védelemért felelős intézményrendszer átalakítása mellett foglalt állást.
A tervezett átalakítás elsősorban a hatósági feladatellátás és ügyintézés korszerűsítését érinti, melynek érdekében ingó és ingatlan kulturális örökségünk védelmének hatósági feladatait egy közös, igazgatásilag egységes örökségvédelmi hivatal látja majd el, amely az országos Műemlékvédelmi Hivatal és a Kulturális Örökség Igazgatósága összevonása révén, azok jogutódjaként jön létre.
A bizottság többsége szerint a kulturális örökség integrált védelmét célzó törvényjavaslat nemcsak a vonatkozó kormányhatározatnak, hanem a nemzetközi szakmai elvárásoknak és a jogharmonizációs követelményeknek is megfelel. A hivatal felállítása összhangban áll az úgynevezett egyablakos ügyintézés bevezetésére irányuló szándékkal, a modern informatikai rendszer megteremtésével, az integrált közigazgatási, informatikai rendszeren alapuló információs szolgáltatással.
A bizottság üdvözli a törvényjavaslat azon célkitűzéseit, hogy a határainkon túli magyarsággal szembeni alkotmányos kötelezettségeinkhez illeszkedve, törvényben kívánja biztosítani a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökség rendszerszerű anyaországi támogatásának lehetőségét és a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális örökségeinek védelmét.
A bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, azt Jakab Róbertné képviselőtársam fogja elmondani. A bizottságban a törvényjavaslatot általános vitára 8 fő találta alkalmasnak.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elöljáróban néhány mondat erejéig a törvényjavaslat kapcsán párhuzamot vonjak Magyarország 1920-as, '30-as évekbeli és mai története között. Az első világháború vérzivatara 1918 és '19 reményei, eszményei és nagyfokú tehetetlensége után 1920-ban Magyarország fásultan és kábán ült a vádlottak padján.
A trauma, amely ekkor érte az országot, sokak számára felfoghatatlan volt. Magyarország egy európai középhatalomból Közép-Európa leggyengébb és legszegényebb országává vált. Mégis két évtized múlva Magyarország ismét jól szervezett, gyorsan fejlődő állam lett Közép-Európában.
Ma, egy évtizeddel a fél évszázados diktatúrák korszaka után, újra erősödő, gyorsan fejlődő, Európa jobbik feléhez csatlakozó állam Magyarország. Közép-Európa békéjében, stabilitásában és szabadságában vagyunk érdekeltek, hiszen nemzetünk fejlődése határon innen és túl csak így valósítható meg. Talán a szerencsés politikai konstelláció - mely ma jellemzi térségünket - is motivál bennünket arra, hogy az elszakított nemzetrészek felé forduljunk, és segítsük őket identitásuk megőrzésében, gazdasági fejlődésükben. Az ő megmaradásuk a mi megmaradásunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára mindannyian ismerik a csángók történetét. Számuk ma Moldvában 200-250 ezer közé tehető, de csak 50-60 ezer az, aki még beszéli és használja a magyar anyanyelvét.
(20.50)
A folyamat még a XVII. században elindult, és bizony a csángó megnevezés ezért kapott pejoratív értelmet. Az ilyen értelemben vett csángósodás nem állt meg, felfalja a szórványokat, s kikezdi a tömbmagyarságot is. Azt hiszem, az utolsó pillanatban vagyunk, hogy ezt megállítsuk.
De térjünk vissza a csángókhoz! Az előttünk levő törvényjavaslat hatalmas esélyt ad arra, hogy e néprészünk, mely a történelmi Magyarország határain is kívül él, élni tud azokkal a kedvezményekkel, amelyekkel jobb helyzetben levő erdélyi vagy felvidéki társai. Talán megmenthető lesz nemzetünk számára e csodálatos kultúrájú népcsoport. Azt hiszem, e cél érdekében a polgári kormány eddig is nagyon-nagyon sokat tett és tesz jelenleg is.
Sokszor hallani, hogy a magyarországi társadalom nem támogatja a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat elfogadását. Talán ezt azért is gondolom másként, mert nagyszüleim mindannyian a jelenlegi otthonunktól ezer kilométerre fekvő, csodálatos hangzású Istensegítsen és Józseffalván születtek, nőttek fel s kötöttek házasságot. De a mi családunk nem egyedüli a körzetemben, aki gondolataiban és álmaiban, rokonaiban és ismerőseiben kötődik a trianoni határokon túli területekhez. A bonyhádi választókörzet közel 40 százaléka bukovinai vagy erdélyi székely vagy felvidéki magyar. A közvélemény-kutatás adatai is azt mutatják, hogy a hazai lakosság többsége támogatja a törvény elfogadását.
A másik sokszor felvetődő kérdés, mit szólnak az úgynevezett státustörvényhez Európa és a környező, sokszor kis-antanti reflexszel reagáló országok. Nos, Európa számos országa segíti a más államok területén élő nemzettársait. De talán számunkra jelen kérdésben fontosabbak a szomszédok. Összességében megállapíthatjuk, hogy bár a környező országok ilyen jellegű jogszabályai különböznek a magyar tervezettől, számos hasonló elemet és jogelvet tartalmaznak, ezért jogos hivatkozási alapul szolgálnak. Mindhárom, román, szlovák, lengyel jogszabály jogviszonyt létesít az anyaállam és egy másik állam állampolgára között vagy azáltal, hogy államigazgatási eljárás keretében számukra egy igazolványt ad ki - például a szlovák és a lengyel -, vagy azáltal, hogy támogatást nyújt számukra szülőföldjükön - román.
A Külügyminisztérium, illetve a konzulátusok vesznek részt az államigazgatási eljárásban. A jogosultakat nyilvántartják, igazolványt kapnak. A szlovák és a lengyel megoldás az igazolvány tulajdonosának alanyi jogon biztosít egyes kedvezményeket az anyaországban. A szlovák és a lengyel jogszabályból eredő jogok kiterjednek a jogosult hozzátartozójára is, konkrétan 15, illetve 18 év alatti gyermekére. Hasonló a biztosított kedvezmények köre. Munkavállalási, oktatási kedvezmények, beutazási, tartózkodási és az orvosi ellátásban biztosított kedvezmények; a szülőföldön kisebbségi tannyelvű oktatás támogatását célzó akciók, kulturális és művészeti akciók, illetve egyéni segélyezések rendkívüli egészségügyi helyzetekben. A támogatásokat és adminisztrációs költségeket költségvetési forrásokból fedezi a román törvény. A román törvényben szerepelnek más államok területén igénybe vehető támogatások a Romániával mint anyaországgal fennálló jogviszony alapján.
A törvénytervezet nem fog feszültséget kelteni. A szomszédos államokban élő magyar közösségek a békés megoldások, a jogállamiság, a piacgazdaság és az integráció mellett foglaltak állást, amivel nagymértékben hozzájárultak a szomszédos országok és az egész régió stabilitásához. Erre kiemelkedő példa a romániai, szlovákiai és jugoszláviai magyar szervezetek kormányrészvétele.
A törvény elősegíti a határ menti együttműködést, amely etnikai származástól függetlenül hasznos az ott élő közösségek számára.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben újra riasztó hírek érkeztek Romániából a Csángóföldről. Újra sérültek a kisebbségi jogok, a szabad identitás megválasztásának joga - azonban a román hatóságok az eddigi túlkapásaikon is túlmentek. Állampolgáraikat a saját lakásaikban zaklatják, beavatkoznak a magánéletükbe, meg kívánják határozni, hogy az emberek a szabad idejükben, a privát szférájukban mivel foglalkozzanak. Mi is történt nemrégiben Moldvában?
Mint tudjuk, 1946 és 1958 között magyar iskolák működtek a csángó falvakban. Az utána következő évtizedekben szó sem lehetett hasonlóról. Az asszimilációs elnyomó politika minden eddigi korszakot felülmúlt, és úgy tűnik, az 1989 utáni politikai változás a moldvai magyaroknál nem hozott változást. 1996-tól a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége listák alapján és a szülők egyénileg több kísérletet tettek a magyar nyelv oktatásának bevezetésére a moldvai csángómagyarok lakta falvak iskoláiban. Ez a helyi iskolák és a polgármesteri hivatalok hosszas ellenállása miatt, majd a szülők megfélemlítése miatt nem sikerült.
2000 őszén két helyszínen körülbelül 150 gyermek részvételével iskolán kívüli oktatás kezdődött. Idén már hét helyszínen körülbelül 400 gyermek vesz részt a foglalkozásokon, melyek célja az írás, olvasás, az alapvető dolgok magyar nyelven való elsajátítása. Idén november 16-án a Bákó megyei prefektus kabinetfőnöke kilátogatott Klézsére, és gyakorlatilag ezt az iskolán kívüli oktatást beszüntette. November 19-én egészségügyi vizsgálatot tartottak Klézsén, és szintén megszüntették a magyar oktatást.
Tisztelt Államtitkár Úr! Mit kíván tenni a magyar kormány annak érdekében, hogy az elkövetkezendő időszakban hasonló túlkapások ne legyenek, és hogy az iskolán kívüli oktatási program folytatódhassék a moldvai csángóknál?
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. 2001. november 16-án Klézsén behívták Hegyeli Attila programfelelőst, és felkérték, mutassa meg azokat a termeket, ahol a tanítás folyt.
Istók Angéla lakásán, egy magánlakásban lévő teremből szintén elvittek egy Magyarországon kiadott történelemtankönyvet; egészségügyi jóváhagyást, működési engedélyeket kértek. Ezután három nappal a magyarnyelv-tanítás helyszínein betiltottak bármilyen tevékenységet, és ezek megszegése esetén 5-30 millió lejig terjedő bírságokat helyeztek kilátásba. Ezzel Klézsén megszűnt az iskolán kívüli magyarnyelv-oktatás.
Én úgy tudom, hogy Románia legfőbb célja az euroatlanti integráció. Az európai államok alapja a demokrácia, a jogállamiság és a piacgazdaság. Úgy gondolom, hogy Magyarország csak úgy tudja segíteni Romániát a csatlakozási folyamatban, ha Románia betartja az alapvető emberi és szabadságjogokat, még Moldvában is.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps a MIÉP soraiban.)
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság 2001. november 21-én tárgyalta meg a J/5136. számú, a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel kapcsolatban megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést.
A bizottsági ülésen a kormány részéről Szabó László helyettes államtitkár úr volt jelen, és a tőle megszokott lendülettel, technikai segédeszközöket is igénybe véve egészítette ki az írásban és CD-n már megkapott jelentést. Itt szeretném megjegyezni, hogy hasonlóan jó és igen színvonalas, nagy munkával összeállított jelentést ritkán kapunk bizottsági munkánkhoz.
1996 óta már a negyedik ez a jelentés, hiszen '96-ban, '97-ben és '99-ben is készültek már hasonló jelentések. Ha az eddig elkészült ifjúsági jelentéseket tartalmilag, illetve mennyiségük szerint összehasonlítjuk, akkor minőségi változást is tapasztalhatunk, hiszen az 1996-os jelentés mindössze 5-6 oldalas volt, az 1997-es 40 oldalas, míg a mostani 244-245 oldalt tesz ki. Igaz, hogy egy-egy jelentést nem a terjedelme után ítélünk meg, de talán már ez is sokat elárul az eddig elénk került jelentésekről.
Ha a jelentést elolvassuk, azt láthatjuk, hogy nagyon széles körű kutatási munka előzte meg az elkészültét. A minisztérium nemcsak a saját apparátusát használta fel, hogy egy ilyen jelentést tárjon az Országgyűlés elé, hanem gyakorlatilag az összes kormányzati és közigazgatási szervet megkérdezte országos, megyei és helyi szinten, valamint nagy segítséget kapott az országosan és helyi szinten működő civil szervezetektől is. Ennek is köszönhető az, hogy az eddigi jelentések közül a legátfogóbb, szakmailag a legjobb jelentéshez juthattunk most hozzá.
A helyettes államtitkár úrtól a szóbeli kiegészítésekor megtudhattuk, hogy az előttünk fekvő jelentés alapvetően négy pillérre támaszkodik. Az első ezek közül részben támaszkodik a kormányzat és a központi államigazgatás különböző intézményeinek adatbázisára. A második alappillér az országos gyermek- és ifjúsági szervezetek által kialakított álláspont. A harmadik az "Ifjúság 2000" elnevezésű nagymintás ifjúságkutatás, mely több mint 8 ezer fiatal megkérdezésével készült. A negyedik pedig más ifjúságkutatási tanulmányok felhasználása.
A bizottsági ülésen megtudhattuk, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium határon túli ifjúságkutatási programja is elkezdődött "Mozaik 2001" elnevezéssel. A tervek szerint a program eredményeit a jövő tavasszal egy gyorsjelentésben mutatják be, majd év végén elkészül a részletes tanulmánykötet is.
Végezetül szeretném elmondani, hogy az emberi jogi bizottság egyhangúlag fogadta el a jelentést és tartotta általános vitára alkalmasnak, és javasolja az Országgyűlésnek elfogadásra.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)