Felszólalás adatai

SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a hat percben megpróbálok az 1., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10. ajánlási pontú módosító indítványokhoz szólni.

Az első csomagban olyan módosító indítványok szerepelnek, amelyek közül szerencsére a bizottságok is a legfontosabbakat támogatták, és alapvetően a közfoglalkoztatási jogviszonyt létesítő szervezetek kibővítéséről, illetve a közfoglalkoztatás keretében bizonyos területeken végzett munkák lehetőségeiről volt szó.

Megvallom őszintén, ezt én egy nagyon fontos dolognak tartom, hogy a magán-erdőgazdálkodóknál kibővíthető az elvégezhető munkák köre, hogy a szociális szövetkezetekben közhasznú tevékenységre foglalkoztatható közfoglalkoztatott, hogy a vasúti pálya fenntartásán is, de azért az a véleményem, hogy ide persze még nagyon sok mindent be lehetne meg majd - a gyakorlat kihozza - be lehet írni, ugyanis ezek azok a módosító indítványok, amelyek legalább jogilag lehetőséget biztosítanak arra, hogy az általunk hasznosnak vagy célszerűnek vagy a munka világába visszavezetőnek és egyúttal a vidék gazdaságát élesztőnek tartott közfoglalkoztatási rendszer, azaz a helyi társadalomra épülő közfoglalkoztatási rendszer egyáltalán életben maradjon.

Sajnos azt látjuk, arra nincs mód, hogy megváltoztassuk a kormánypárti frakciók körében kialakult víziót, amely azt képzeli, hogy országos, nagy közmunkákkal visszavezetheti az érintetteket nagy százalékban az elsődleges munkaerőpiacra, pedig hát ez sokféle szakmai szemponttal indokolható, hogy nem működik.

Államtitkár úr elmondta azt az általános vitában a válaszában, hogy ő polgármesterként az önkormányzati bázisú közfoglalkoztatást hogyan élte meg, de ugye nem haragszik meg, ha azt mondom önnek, hogy én annál önt sokkal kiválóbb polgármesternek ismerem, semmint hogy elhiggyem, hogy olyan ügyefogyott volt a közfoglalkoztatás szervezésében, mint az a példa, amit előadott. Biztos, hogy volt ilyen is, de azt gondolom, hogy tudna ön ennél sokkal, de sokkal jobb példákat is mondani.

Tehát azt gondolom, az élet bizonyítani fogja azt, hogy kinek és milyen mértékben van igaza, mert nem hiszem, hogy egyik vagy másik vélemény fehér vagy fekete. Tehát mi továbbra is amellett állunk ki, hogy a helyi társadalom igényeit támogató közfoglalkoztatás, amelynek a révén idősotthonban lesz gondozó, az óvodában lehet dadus, az iskolában a pedagógus munkáját segítő asszisztens, a település üzemeltetési és karbantartási ügyeiben állandóan lehet a település építését és szépítését végezni, ezek a fontosabbak a gépeket állítólag kiváltó nagy állami beruházásokon történő lapátolással szemben.

Egy baj azért van, mégpedig az, hogy a törvényben benne maradt a szervezet, amely a közmunkát irányítja, ez pedig a Belügyminisztérium alá van rendelve, és ahogy mi ezt az általános vitában és a bizottsági vitában megértettük, valószínűleg ennek a szervezetnek lesz a dolga, hogy a különböző társadalmi-gazdasági szereplőktől érkező munkafelajánlásokat meg a munkára várókat összehangolja. Itt nincs kétségünk, hogy milyen típusú feladatok fognak ebből a szempontból prioritást élvezni, de hát ez majd igazából a forrásokból fog kiderülni, de a különböző programok felfüggesztéséből egyértelműnek tűnik, hogy alapvetően az történik, hogy a helyi társadalmat támogató források átcsoportosítása folyik az országos, nagy közmunkaprogramokhoz.

Amit nem támogattak, pedig rendkívül fontos lenne, azt megpróbáltuk úgy megfogalmazni, hogy legalább rávilágítsunk arra, hogy milyen állapotban is van ez az ország, és ha nem is az ország egész területén, de a leghátrányosabb helyzetű térségekben próbáljuk meg fenntartani a mai rendszert, és a foglalkoztatásnak a napokban történő időtartama és az egy napon belül ledolgozható órák tekintetében - itt a 9., 10. ajánlási pontról van szó - a mostani gyakorlatot próbáljuk meg átmenteni, azaz a 90 napos foglalkoztatás és a napi 8 órás foglalkoztatás mellett tennénk le a voksot, mindenekelőtt azért, mert az ország leghátrányosabb helyzetű térségeiben az a fajta foglalkoztatás, amely tulajdonképpen nem foglalkoztatás, csak elfoglaltságszervezés, a jövedelemhiány miatt, ami az ilyen típusú foglalkoztatással szükségszerűen bekövetkezett, emiatt a jövedelemhiány miatt tragikus állapotokat hozott létre.

A legfrissebb KSH-adatok szerint az országban növekedett a szegénységi küszöb alatt élők száma, 37 százalék, a gyerekek 15 százaléka olyan családban nő, ahol egyáltalán nincs kereső, és sorolhatnám az adatokat. Higgyék el, egy ilyenfajta érzékenység nélkül tragédiába sodorják az országot és ezen belül mindenekelőtt a hátrányos helyzetű térségeket. (Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen.