Felszólalás adatai

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is Juhász képviselő úr szavaira szeretnék röviden reagálni.

Képviselő úr már cigányokat kísérő fegyveres katonákat vizionál. Képviselő úr, ez a törvényjavaslat teljesen másról szól, azt kérem, hogy ebbe az irányba ne menjünk el. Lehet, hogy majd az ATV esti híradójában vagy valamilyen beszélgetős ATV-műsorban jól mutatnak ezek a gondolatok, hogy a kormánynak ilyen törekvései vannak, hogy cigányokat majd katonák fognak géppisztollyal a kezükben kísérgetni, ez vicc. Tehát azt kérem, hogy ne próbáljuk hiszterizálni a közvéleményt ilyesmivel, csak azért, hogy megőrizzük a helyzet komolyságát.

Képviselő úr, visszatérünk itt a 6. ajánlási pontra, erre a bizonyos 1,1 százalékra. Ha megengedi, én felvetnék egy másik gondolatot ezzel kapcsolatban, hogy milyen irányba lett volna célszerű módosítani, hogyha már a honvédség és a költségvetés kapcsolatát vizsgáljuk.

Én itt javasoltam az általános vitában - valamikor fél tízkor hangzott el ez a hozzászólás az esti órákban - azt, hogy az eddigi egyéves költségvetési gazdálkodás helyett célszerű volna nemcsak a honvédelmi tárcánál, hanem az egész magyar gazdaságnál áttérni a programalapú költségvetési tervezésre. Akkor, amikor a gazdasági bizottság ülésén ez a kérdés felvetődött, felvetettem a Költségvetési Tanács akkori elnökének - amit időközben a kormányzat már megszüntetett -, Kopits György úrnak azt, hogy milyen véleménnyel van ő a programalapú költségvetésről. Ez ugyanis azt jelentené, hogy elindul egy többéves program, ehhez több évre előre fogadjuk el a források hozzárendelését, ez aztán a program végrehajtását az elejétől a végéig biztosítja, és mivel megfelelő indikátorokkal, mutatószámokkal monitorozzuk folyamatosan a program működését, ezért ha a jövőben egy hasonló jellegű program elindítását tervezzük, akkor már olyan, többéves tapasztalat áll a programot elindító állami szerv vezetőjének a részére, amely megalapozott döntéshez segít hozzá. Ezzel szemben jelenleg még egy meglehetősen konzervatív és meglehetősen rosszul működő, hektikus egyéves költségvetési tervezésben gondolkodunk.

Miért is lenne ez különösen fontos? El is mondtam az általános vitában, most ismét megteszem, némileg kibővítve. Ha belegondolnak képviselőtársaim abba, hogy egy haditechnikai platform élettartama általában 30-35 év, ennyi idő alatt cserélnek le egy páncélozott járművet, egy repülőgépet s a többi, 10-15 évenként van egy elektronikai és fegyverzet-korszerűsítés, nyilvánvaló, hogy ezek az időtartamok jóval túlmutatnak az eddigi költségvetés egy évre szabott keretein, nyilvánvaló az, hogy ennek a programnak a végrehajtását hosszú éveken keresztül biztosítani kell.

Egészen konkrét példát felhozva: ha most megnézzük azt, hogy Magyarország miért vásárolta meg a Gripen vadászgépeket, az volt az egyik legfontosabb szempont, hogy ezeknek a gépeknek olcsó az üzemeltetése. De mivel a hagyományos egyéves költségvetési tervezés valósult meg a Gripen gépek rendszerbe állításától fogva egészen mostanáig, és a kormányzati tervek szerint ez így marad a jövőben is, nem fog egyéb történni, mint ami jelenleg.

Megvásároltunk egy olcsó üzemeltetésű gépet, de mivel a tartós üzemeltetésére, arra, hogy a repülési órák elérjék a szerződéses mennyiséget, nincs lehetőség, mert kifogyott az erre szánt költségvetési keret a honvédelmi tárcánál, ezért egészen egyszerűen azt a gazdaságossági előnyt, amit egy korszerű, ám drága, magas beszerzési árú vadászgép üzemeltetése jelenthetne, a magyar állam nem tudja kihasználni. Ha ez oly módon valósult volna meg, hogy egy programalapú költségvetési tervezés keretén belül, akár a gép teljes életciklusára kiterjedő módon rendeltünk volna ehhez a programhoz, tehát a Gripen vadászgépek üzemeltetéséhez költségvetési forrást, akkor a program elejétől a végéig az üzemeltetés biztosítható lett volna. El lehetett volna azt kerülni, hogy egy magas beszerzési árú repülőgépből nem tudjuk azokat a gazdaságossági előnyöket érvényesíteni, mint amiket lehetne, hiszen egyszerűen elfogyott ennek az üzemeltetésére a pénz, és sokkal többet költünk jelenleg rá, mint egy egyébként olcsó beszerzési árú, de magasabb működési költségű vadászgép beszerzésére.

Egészében tehát a költségvetés anyagi oldalról, ha a költséghatékonyság elvét nézzük, jelenleg rosszabbul jár. Ha azt szeretnénk, hogy ezek a takarékos struktúrák megvalósuljanak, elképzelhető, hogy egy alacsonyabb beszerzési árú és magasabb működési költségű gépet kellett volna ehelyett választani, és akkor a költségvetés jobban jár. Tehát a programalapú költségvetési filozófiának ez lett volna az értelme és a lényege. Akkor az a maradványösszeg, amivel a tárca adott esetben gazdálkodik - itt aztán ezt megszabhatjuk természetesen a GDP arányában -, az szabadon felhasználható más célra, egy azonban biztos, hogy olyan nem lehetne, mint jelenleg az egyéves költségvetési gazdálkodás keretein belül, hogy elindítunk egy programot, ami hosszú évekre szól, aztán időközben kiderül, hogy ennek a programnak a végrehajtására nincs pénz, mert mondjuk, divatból, szövetségesi kötelezettségének eleget téve vagy bármilyen más okból a kormány más célokra, más programokra fordítja az eredetileg erre szánt összegeket.

Tehát azt javaslom, hogy ezeket a gondolatokat a kormányzat tegye megfontolás tárgyává, és lehetőség szerint épüljön be a költségvetési tervezési filozófiájába.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(14.50)