Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyetlen fontos részére szeretnék kitérni, amit a vidék fenntarthatósága szempontjából a legaktuálisabbnak tartok kiemelni, ez pedig nem más, mint a termőföld adásvételében, tehát a vidék legfőbb erőforrásának forgalmában kulcsszerepet játszó helyi földbizottságok, illetve az agrárkamara szerepe.A nemrégiben benyújtott agrártárgyú törvényjavaslatok, közöttük ez a most tárgyalt is, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségével együttműködésben született meg. Az összefonódás szembetűnik a két, erősen átpolitizált szervezet között, de erről később szólok.

Röviden és tömören. A T/3636. számú törvényjavaslat a nagybirtok és nagytőke érdekeit képviselő, a kormányzathoz közel álló szervezetek munkája, amellyel, és ezt aláhúzom, a gazdacsaládokat árulják el. A törvénymódosítás szakít a jelenlegi gyakorlattal, amely szerint a helyi földbizottságok feladatát, azaz a termőföldek adásvételének véleményezését a NAK területi szervezetei látják el, és állásfoglalásukkal szemben az önkormányzatok képviselő-testületéhez lehetett kifogást benyújtani. Ezen testületek döntése ellen a bíróságon lehetett fellebbezni, azonban az előttünk fekvő törvénymódosítás elfogadása esetén a képviselő-testületek a jövőben nem vennének részt az eljárásban, ezzel pedig tovább csorbulna a közösségi kontroll.

Ezen túlmenően a bíróságok nem változtathatnák meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara területi szervezeteinek döntését, csak új eljárás lefolytatására adhatnának utasítást. Ezzel egyértelműen csökkenne a helyben lakó gazdálkodók szerepe a földforgalom ellenőrzésében és ezzel a közérdek érvényesülése a termőföldforgalom során.

Miért gondolom mindezt? Az LMP sokat foglalkozott az elmúlt években az agrárkamara növekvő szerepével a magyar agrárkormányzásban. Aggasztott minket az az agresszív térfoglalás, amit láttunk. Továbbá komolyan vettük az Ángyán József által írt vidékstratégiában lefektetett elveket, amelyek szerint a megoldás a vidék helyzetére a megerősödő családokban, az önálló gazdasági egzisztenciákban, az erős civil szférában és helyi közösségekben, autonóm kistérségekben és azok együttműködésében, a kis egységek hálózatában nyugszik. Ángyán tanár úr az ország külső kiszolgáltatottságának jelenlegi mértékét csökkenteni akarta, és ebben fontos eszköznek tartotta a térségek gazdasági autonómiájának növekedését, a munka hasznának helyben tartását, az önfoglalkoztatás és az önellátás mértékének növelését.

Ezen célok egyike sem arról szól, hogy az átpolitizált agrárkamara felülről, központilag, átnyúlva a helyi közösségek feje fölött megmondja, hogy helyben ki juthat termőföldhöz, és ki nem, épp az ellenkezője: a helyi kisközösségek tudják a legjobban, hogy mi a legjobb nekik. Sokszor tapasztaltuk, hogy egy dolog a kormány retorikája, és megint egy másik, hogy valójában mit csinál.

Míg szavakban marad a kisgazdaságok támogatása, addig minden jel szerint egyre inkább hajlanak rá, hogy a birtokkoncentráció világjelenségének okait elfogadják. Az előttünk fekvő törvényjavaslat épp ezt szolgálja: a káros birtokkoncentrációt, a termőföld-adásvétel politikai kézi vezérlését, a termőföldek koncentrálását a Fideszhez közel állók kezébe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Láthattuk az elmúlt években, hogy az állami földpályázati rendszer és az agrárkamara által kezdeményezett földprivatizáció hogyan akadályozta meg sok-sok településen azt, hogy a termőföld a kis- és közepes gazdálkodó családok kezében maradjon, illetve hogy oda kerülhessen végre. Az jutott földhöz, aki megbízhatónak számított a Fidesz-kormány számára.

A Fidesz elmúlt 8 éves agrárkormányzása során nem tudott fordítani a magyar agrárium negatív folyamatain. Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke idén januári évértékelő, évindító sajtótájékoztatóján el is ismerte, hogy a jövőben birtokkoncentráció és a gazdálkodók számának csökkenése várható.

Megállapíthatjuk, hogy a birtokkoncentráció jelenleg nagyobb Magyarországon, mint a Horthy-korszak idején. A földhasználók elenyésző kisebbségének birtokában van a termőterület 75 százaléka. Tartunk tőle, hogy a törvényjavaslat egyik, általunk nem kívánt eredménye a birtokkoncentráció politikai rásegítéssel történő további felgyorsítása lenne. Ezt szintén ellentétesnek tartjuk a helyi közösségek érdekével, vagyis a közérdekkel. Ez a jelenség a fenntarthatatlanság irányába mutat, és semmiképpen sem a társadalmi béke megőrzését, a családok mindennapi megélhetésének biztosítását szolgálja. Ellenkezőleg, még több termőföld még kevesebb kézbe kerülne így.

Az agrárkamara nem más, mint a Fidesz meghosszabbított keze az agráriumban. Ennek ékes jele volt az is, ahogy befurakodott a termőföld-adásvételi szerződés jóváhagyására irányuló eljárásba, elfoglalva a helyi földbizottságok szerepkörét, hiszen a helyi földbizottságok szerepe az lett volna eredetileg, hogy a helyi gazdák elől spekulánsok, tőkebefektetők ne tudják elvinni a földet. Mindehhez nem lett volna szükség az agrárkamara bevonására. A helyi gazdálkodók, illetve a helyi képviselő-testület képesek lettek volna véleményt formálni a földhöz jutást illetően, egy megfelelő jogszabály alapján. Csakhogy a kormány burkolt célja az agrárkamara révén eleve a termőföld politikailag irányított áramoltatása volt, amely folyamat nem a nemzeti vidékstratégia fentebb leírt céljait szolgálta, hanem a Fidesz-közeli spekulánsok megerősítését.

Nézzük csak végig, hogyan jutottunk el a jelen helyzetig a 2012-ben a kormányzati kommunikációban megjelenő helyi földbizottságoktól! Ott kezdtem, hogy a helyi földbizottságok a megszabott határidőre, 2014. május 1-jéig azért nem alakulhattak meg, mert nem jelent meg a létrehozásukat szabályozó végrehajtási kormányrendelet. Ez vélhetőleg azért volt így, mert a kapkodva megalkotott földforgalmi törvény révén 2013-ban a kormány olyan szabályozást hozott létre, amely nem felelt meg az EU követelményeinek, noha ott volt például a működő osztrák minta a helyi földbizottságokra, a Fidesz célja valójában nem is az volt, hogy működőképes, autonómiával bíró helyi földbizottságokat alkosson. Mivel nem jöhettek létre az újonnan kötött földadásvételi szerződéseknél a vétójoggal bíró autonóm helyi földbizottságok, a testületek szerepét átmenetileg az agrárkamara megyei elnökségei vették át 2014 során.

(12.50)

Ismétlem: a helyi földbizottságok eredendően végrehajtási rendelet hiányában jöttek létre. Végrehajtási rendelet hiányában azonban a földforgalmi törvény 2014. május 1-jén úgy lépett hatályba, hogy a helyi földbizottságok de facto nem jöttek létre. Ez egyértelműen exlex állapot, amely egy törvényen kívüli, törvény által nem szabályozott helyzet, ami a Fidesz-kormány szándékolt mesterkedését mutatta.

Az agrárkamarai elnökségek később az úgynevezett települési agrárgazdasági bizottságok véleményét kérték ki, amelyek az agrárkamara legkisebb szervezeti egységeiként jöttek létre. A települési agrárgazdasági bizottságokkal kapcsolatban is kifogásként merül fel, hogy összetételük nem olyan, mint amilyennek a helyi földbizottságoknak kellett volna lenniük. A kamarai bizottságokban ugyanis már nem csak földhasználók vettek részt. És hozzáteszem: nagyrészt megbízható, Fidesz-közeli emberek kerültek ide.

Lényegében az agrárkamara innen kezdve kezében tartotta az egy-egy települést érintő földadásvételi szerződések elbírálásának jogát, ami az eredeti kormányzati ígéretek szerint a helyi közösségé kellett volna hogy legyen. Mivel a megszabott határidőig nem tudtak megalakulni a helyi földbizottságok, a földforgalmi törvény értelmében szerepüket az agrárkamara vette át, de a jogszabály arról nem szól, hogy az ideiglenesség négy napot vagy négy évet jelent-e. Mint látjuk, az utóbbi történt.

A kormány szándéka most az, hogy végül az átmeneti jelleg helyett a helyi földbizottságok, a helyi közösség döntési jogkörét véglegesen átvegye az agrárkamara. Számunkra egyértelmű, hogy pártatlan társadalmi kontrollról így nem lehet szó a helyi földpiac felett.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara ma antidemokratikusan, politikai összefonódások mentén működik, ezért nem alkalmas a gazdálkodók érdekeinek képviseletére; gyakorlatilag törvényalkotói szerepet töltve be egyeduralkodója lett a hazai mezőgazdaság alakításának. Ellensúlya nincs, csak jól látható hatalomvágya és szándéka pénzforrások maga felé terelésére. Ha a kormánypárti képviselőtársaim megszavazzák ezt a módosítást, egy politikailag elfogult, a helyi közösség jogköreit bitoroló intézmény jött létre.

Mit tenne az LMP e törvény elfogadása helyett rövid és középtávon? A fenntarthatóság alapelve azt diktálja számunkra, hogy a vidék, a helyi közösségek és gazdálkodó családok érdekében az európai gyakorlatot és saját hazai tradícióinknak is megfelelő családi gazdasági és szövetkezeti modellt kövessük. A XXI. század kihívásainak megfelelni képes, élhető vidék megteremtéséhez olyan átfogó vidék- és agrárpolitikai intézményekre van szükség, amelyek a hangsúlyt a természeti erőforrások közérdekű védelmére és a helyi közösségek autonómiájára helyezik.

Az európai uniós tagállamok már korábban is alkalmazták a helyi közösségek bevonását a földszerzési eljárásba; ezeket a példákat tanulmányozni kell. A helyi földbizottságok mint új intézmény felállításának eredeti célkitűzéséhez kell visszakanyarodni, amely az volt, hogy a helyi viszonyok és érdekek előtérbe kerülhessenek, és a hatóság által egyébként nem ismert szempontok is hangsúlyt kaphassanak.

Összefoglalóan: véleményünk szerint az osztrák helyi földbizottsági mintát alapul véve a helyi közösség bevonásával lehet elérni azt, hogy a föld tulajdonjogát ne spekulánsok és nagygazdák, hanem csak olyan személy szerezze meg, aki maga fog gazdálkodni azon a területen.

Középtávon a vidéki fiatalok számára vonzóvá kell tenni a mezőgazdaságot. Ehhez egy sor intézkedés szükséges. Az agrárcéghálók, a jogi formákkal való ügyeskedés és az agrárium kifehérítése érdekében meg kell hozni a már régen beígért üzemszabályozási törvényt, tehát fontos lenne kimondani, hogy egy természetes személy ugyanazzal a tevékenységgel csak egyetlen jogi személyiséget képviselhessen. Ennek hatálybalépése 2014 óta húzódik az ellenérdekelt felek sokasága miatt.

A mezőgazdasági üzem fogalmának világos meghatározásának hiánya, hogy mi tekinthető olyan önálló technikai-gazdasági egységnek, amely egységes üzemvezetés alatt áll, melegágya a támogatások összeharácsolásának. Modern szellemű, a szövetkezésre nevelő közép- és felsőfokú agrároktatást kellene biztosítani a fiataloknak.

Olyan agrároktatási rendszerre van szükség, amely megtanít arra, hogy hogyan lehet alkalmazkodni a XXI. század kihívásaihoz az élelmiszer-gazdaságban. A vidék útja pedig nem a politikai kapcsolatokon, a zsákmányszerzésen és birtokkoncentráción keresztül vezet, ahogy önök ezt próbálják erőltetni, hanem a közérdek érvényesítésén, a fenntarthatóságon, a kis és közepes családi gazdaságokon, az ő önkéntes szövetkezéseiken és a magas szintű tudáson. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)