Felszólalás adatai

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az első kérdés, amelyre szeretnék reflektálni, a bizonyos február 9-ei lemondó nyilatkozat érvényességének a kérdése. Kérem szépen, itt van a kezemben, többen látták, a Kisgazdapárt országos központjából érkezett február 9-én, 2001-ben, délután 4 óra 19 perckor, az elnök úr titkárságára. Kérem, aki azt állítja, hogy ez nem érvényes, és hogy valaki visszaélt Gyimóthy Géza alelnök úr nevével, az álljon fel, és állítsa ezt, itt a Ház előtt! Ha nincs ilyen, akkor kérjük, ezt az érvényes nyilatkozatot senki ne vonja kétségbe.

A második tételem: szeretném én is hangsúlyozni, hogy a vita nem Gyimóthy Gézáról szól, nem Gyimóthy Géza személyéről, hanem egy olyan politikai stílusról, amely politikai stílus Áder Jánosé, Salamon Lászlóé és a Fideszé. Mi ez ellen tiltakozunk, az ellen, hogy két és fél év óta az ügyrendi bizottságban ez a cirkusz és ez a játék zajlik, amelynek sem a szakmaisághoz, sem a tisztességhez semmi köze nincs.

A harmadik kérdés, amellyel foglalkozni kívánok, az időtényező. Felvetették itt a képviselőtársaim, hogy okafogyott a kérdés. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy február 13-án kezdeményezte a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, hogy ebben a kérdésben üljön le az ügyrendi bizottság, foglaljon állást, és ezt az akut ügyet a lehető leggyorsabban rendezzük le. Kérem, Salamon elnök úr csak március 1-jére volt képes ebben az ügyben összehívni a bizottság ülését, március 1-jéig nem volt ideje, hogy egy ilyen kérdést az ügyrendi bizottság tisztázzon. Nem tudom, ennek mi az oka. Egy oka lehet: az ügynek a rendezését nem tartották jelentősnek.

(22.30)

A negyedik kérdés: többen hivatkoztak két alkotmányjogász véleményére. Ez az ügyrendi bizottság ülésén is elhangzott. Az általam egyébként nagyon tisztelt Szikinger István alkotmányjogász a következőt nyilatkozta: amíg a parlament nem hoz más határozatot, Gyimóthy Géza alelnöknek tekinthető. Ez volt a véleménye Szikinger Istvánnak. Ha valaki megmondja nekem, melyik házszabályi rendelkezés az, amelyre ezt a véleményét alapozta Szikinger István, én meghajtom magam előtte. Valószínűleg az alkotmányjogász ebben az ügyben vagy nem kellő információkkal rendelkezett, vagy tévedés áldozatává vált. Nincs ilyen házszabályi rendelkezés; hiszen - ez is elhangzott az ügyrendi bizottság vitáján - ha valaki június végén lemond az alelnöki tisztéről, ezek szerint szeptemberig kényszeralelnök, mert nincs aki kimondja, hogy elfogadta a lemondását? Nincs ilyen szabály, kérem szépen! Ez a nyilatkozata Szikinger Istvánnak sajnos tévedés volt. Mindenkivel előfordulhat, ez nem tisztesség vagy tiszteletlenség kérdése, ez az adott esetben ténykérdés.

Befejezésül azt mondom, tisztelt képviselőtársaim, hogy sajnos egy rosszízű, szánalmas vitának vagyunk a részesei. (Dr. Medgyasszay László: Ti csináltátok!) Azért vagyunk ennek a vitának a részesei, tisztelt képviselőtársaim, mert önök valóban úgy gondolják, hogy a kormányzati többség mindenre feljogosítja önöket. Feljogosítja önöket arra, hogy a Házszabályt önkényesen úgy értelmezzék, ahogy ez az önök számára kívánatos, feljogosítja önöket arra, hogy bármilyen kérdésben egyetlenegy eszközt lássanak, a hatalmi szót, azt a szót, amellyel most - persze 2002-ig - rendelkeznek. Az önöké a felelősség. Kérem, döntsék el, ezen az úton kívánnak járni, vagy esetleg megpróbálnak egy normális, a parlamentáris jogállamokhoz hasonló stílusú irányt venni. Döntsenek!

Mi elutasítjuk azt a stílust, amelyet önök eddig képviseltek. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)