Felszólalás adatai
196. ülésnap (2001.03.27.), 370-374. felszólalás | |
---|---|
Felszólaló | Dr. Wiener György (MSZP) |
Beosztás | |
Bizottsági előadó | |
Felszólalás oka | felszólalás |
Videó/Felszólalás ideje | 6:13 |
Felszólalások: Előző 370 - 374 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az eseti állásfoglalás házszabályszerűségének értékelésekor mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy lehetőség nyílik-e a tisztségről való lemondás pontosítására. E kérdés elemzése alaposabb vizsgálódást igényel, hiszen a Házszabály 22. § (1) bekezdésének e) pontja csak azt mondja ki: "Az Országgyűlés tisztségviselőinek megbízatása megszűnik a tisztségről való lemondással."
(22.00)
Ennél többet a Házszabály a lemondásról nem tartalmaz, ezért át kell tekintenünk, hogy az alkotmány, illetőleg az azt végrehajtó törvények az egyes közjogi tisztségek esetében hogyan szabályozzák e tárgykört. Az alkotmány kizárólag a köztársasági elnök lemondásának feltételeiről rendelkezik részletesebben. Az alaptörvény 31. §-ának (3) bekezdése értelmében: "A köztársasági elnök az Országgyűléshez intézett nyilatkozatával lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata szükséges. Az Országgyűlés 15 napon belül kérheti a köztársasági elnököt, hogy elhatározását újból fontolja meg."
Az államfő lemondásának elfogadásához tehát első alkalommal a Ház elfogadó nyilatkozata szükséges, s emellett az Országgyűlés kérheti az elnököt, hogy elhatározását újból fontolja meg.
Pontosításra tehát ez a részletes szabályozás sem nyújt lehetőséget, hiszen a köztársasági elnök nem saját elhatározásából, hanem a parlament kérésére másíthatja meg korábbi álláspontját.
A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény az állami vezetők lemondásáról csak annyit mond, hogy e tisztségek betöltői a törvényben meghatározott közjogi tisztségviselőkhöz intézett írásbeli nyilatkozattal mondhatnak le megbízatásukról, melynek érvényessége elfogadó nyilatkozatot nem igényel. A lemondott állami vezetőnek e szabályozás alapján sincs lehetősége arra, hogy döntését utóbb pontosítsa.
Még egyértelműbben fogalmaz a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény, melynek 3. § (3) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a lemondás nem vonható vissza. Ez a rendelkezés azért került be a törvénybe, mert a helyi önkormányzati képviselők számos alkalommal kísérletet tettek arra, hogy lemondásukat utólag feltételhez kössék vagy visszavonják, amire a jogi szabályozás egyébként addig sem biztosított lehetőséget.
A hazai alkotmányjogi rendezés tehát egyértelműen azt az elvet képviseli, hogy a felelős közmegbízatásról való lemondás utólag nem korrigálható, pontosítható. E jogértelmezés nyilvánvalóan analógiára épül, a kiterjesztő értelmezés azonban a közjogi jogcsaládon belül marad.
Tisztelt Ház! Az alkalmazott analógiás jogértelmezés e sajátosságát azért kell hangsúlyoznunk, mert az eseti jellegű állásfoglalás másik kulcsfogalma, a "pontosított tartalommal" szintén e módszer felhasználásával keletkezett. A bizottság kormánypárti többsége a polgári törvénykönyvre, a polgári perrendtartásra és az ügyvédi gyakorlatra hivatkozva állította azt, hogy faxon jogérvényes nyilatkozatot eljuttatni nem lehet. Ez a magánjogi jogcsaládon belül teljesen helytálló érvelés, ám e szabályt, illetőleg szokást nem terjeszthetjük ki az alkotmányjog területére.
Az előbb hivatkozott törvények minden egyes alkalommal írásbeli nyilatkozatról szólnak, és nem szabályozzák azt, hogy a nyilatkozat miként jut el az érintett közjogi tisztségviselőkhöz. Így például a 2000. évi XCVI. törvény 3. §-ának (2) bekezdése csak azt mondja ki: "Az önkormányzati képviselő lemondhat a képviselő-testülethez intézett nyilatkozatával is, amelyet a polgármesternek ad át vagy juttat el." Azt, hogy az eljuttatás miként történik, a törvény nem rendezi.
Közismert, hogy a fax útján történő nyilatkozattételt a polgári jog a nyilatkozat hitelességének bizonytalansága miatt nem ismeri el. Az alkotmányjog terén azonban ilyen problémával nem találkozhatunk, mint ahogy a mostani esetet is a teljes egyértelműség jellemzi. Február 12-ei utóiratában ugyanis maga Gyimóthy úr ismeri el, hogy a február 9-ei lemondás tőle származott, így a bizonyítás igénye - tisztelt Salamon képviselőtársam, jó lenne, ha idefigyelne - fel sem merülhet. Az alkotmányjog e sajátos helyzetét tükrözi az elektronikus aláírásról benyújtott törvényjavaslat is, amely az új intézmény bevezetése miatt zárórendelkezéseiben... - (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Idő van!) ugyanígy túlbeszélte Salamon úr is, 5 perc 30 másodpercet beszélt, ezért én is folytatom - a Ptk.-t, a polgári perrendtartást, a büntetőeljárást és az államigazgatási eljárási törvényt, a cégeljárási törvényt és az ügyvédi törvényt kívánja módosítani. Ez is világosan tanúsítja, mely körben kell a hiteles módon történő nyilatkozattétel igényével igazán számolni. (Folyamatos közbeszólások a kormánypárti padsorokban: Idő!)
Tisztelt Ház! Mindezek miatt a Magyar Szocialista Párt az ügyrendi bizottság eseti jellegű (Az elnök csenget.) állásfoglalását...
ELNÖK: Képviselő úr...
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): ...jogilag megalapozatlannak tartja. Az elmúlt két és fél év tapasztalatai alapján kétségtelenül azt a következtetést (Az elnök ismét csenget. - Folyamatos zaj.) vonhatjuk le, hogy a kormányzati többség...
ELNÖK: Képviselő úr!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): ...az ügyrendi bizottság állásfoglalásainak felülvizsgálata során nem a Házszabály és nem az alkotmányosság alapelveit, hanem valós vagy vélt politikai érdekeit veszi figyelembe. Valószínűleg e szempont alapján dönt a többség most is.
A Ház szabályszerű működésének biztosítása érdekében mégis arra kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselőket, hogy az ügyrendi bizottság (Az elnök ismét csenget.) eseti jellegű állásfoglalását utasítsák el.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
Felszólalások: Előző 370 - 374 Következő Ülésnap adatai