Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Ön több nyilatkozatában azt állította, hogy az egészségügyi bérek kérdését önmagában és kiemelten nem lehet kezelni. A tavalyi egyszeri bérjuttatásban csalódott orvosokat és ápolókat azzal intette további türelemre, hogy nem szabad lebecsülni az ágazatban idén tervezett béremelést, és különben is a bérharcok ideje lejárt. Azt is mondta, hogy az egészségügyben még két évig várni kell jelentősebb béremelésre, egyébként pedig az orvosi vállalkozások elterjesztésében látja a kitörési lehetőséget.

Ugyanakkor szakmai fórumokon és a parlamenti bizottságok ülésén kiderült, hogy az Egészségbiztosítási Alap idei növekménye nulla százalék dologi ellentételezés mellett elégtelen lesz arra, hogy a közalkalmazotti törvény módosításából, illetőleg a minimálbér 40 ezer forintra emeléséből származó kötelezettségek mellett az egészségügyi intézmények működőképessége megőrizhető legyen. Januárban és februárban az OEP-bevételek növekménye a kórházakban alig érte el a kötelező béremelések és a munkaadót terhelő járulékok összegének kétharmadát. Ajkán korábban munkabeszüntetés, máshol növekvő pályaelhagyás jelezte, hogy a kötelező béremelések már harmadik éve nem terjednek ki a gazdasági, műszaki dolgozókra sem. Ilyen körülmények között megdöbbentő, hogy miniszter úr rossz néven vette, hogy az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete továbbra is fenntartja tavaly meghirdetett sztrájkkészültségét.

Kérdéseim az alábbiak, miniszter úr:

Milyen meggondolások alapján állítja, hogy a kórházak túlélik az idei kormányzati szűkmarkúságot is? Biztos-e ön abban, hogy a kétéves költségvetés előirányzatai fedezik a központi bérintézkedések kiadásnövekedését? Hiszi-e avagy csak mondja, hogy a bérharc ideje lejárt az egészségügyben?

Tisztelettel várom válaszait. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)