Felszólalás adatai

Az eltelt közel három év tapasztalata azonban közel sem olyan kedvező, mint arra számítottunk. A könnyített honosítás lehetőségének biztosításán kívül sajnos nagyrészt csak szimbolikus eredményekről beszélhetünk. Érdemi, külhoni nemzettestvéreink mindennapjait érezhetően javító és hosszú távon is megoldást jelentő lépésekre van most azonnal égető szükség. Nem várunk önostorozást a kormánytól, de némi egészséges önkritikát szükségesnek láttunk volna, hogy a beszámoló legalább a legminimálisabb mértékben tárja fel az esetleges hiányokat, mulasztásokat és hibákat. Mint ahogyan az is elvárható lenne, hogy a szakterületért felelős Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes részt vegyen e fontos beszámoló parlamenti vitáján, bár sajnos megszoktuk már, hogy a kevés feladatát is államtitkárai egyikére hárítja.

Tisztelt Ház! A dokumentum első pontja a Magyar Állandó Értekezlet ügyét tárgyalja. A Trianonban szétszakított magyarság speciális helyzetéből következik, hogy elengedhetetlen fontosságú egy olyan fórum, amely a jelenleg sajnos még különböző államokban élő magyarság politikai szerveződései számára lehetővé teszi a közös gondolkodást és a tanácskozást. A szocialista kormányok nemzetpolitikai felfogását és közös nemzeti ügyeinkhez való hozzáállását kiválóan példázza, hogy 2004-től kezdődően egyetlen alkalommal sem érezték szükségét az értekezlet összehívásának. Szili Katalinnak tartozunk köszönettel azért, hogy házelnökként létrehozta a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, amely azóta is ellátja speciális, a MÁÉRT-tól némileg eltérő feladatát. A MÁÉRT összehívását tehát nagy örömmel fogadtuk, mindig is elfogadhatatlannak tartottuk azonban a meghívottak önkényes kiválogatását. A kormányzat nem mért azonos mércével, amikor az egyes részt vevő szervezetek legitimitását vizsgálta. Egyetértünk viszont a kormányzattal abban, hogy a meghívottak közé nem kerülhetnek be az önmagukat is etnikailag vegyesnek minősítő pártok, az etnikai elv politikai képviselet szintjén való feladása ugyanis az első lépés az asszimiláció felé.

Üdvözöltük továbbá, hogy a kormány korábbi álláspontját feladva, végül lehetőséget biztosított az ellenzéki pártoknak a szakmai munkában való részvételre. Úgy gondolom, hogy a Jobbik képviselői mindahány szakbizottság tevékenységéhez érdemi, szakmai javaslatokkal tudtak hozzájárulni. Hiába azonban a szakbizottságok sokszor sajnos csak a kormányzati tájékoztatásokat meghallgató ülései, hiába a semjéni kommunikáció arról, hogy a kormány nemzetpolitikáját a MÁÉRT határozza meg, hiába a beszámolóban hosszasan sorolt szimbolikus eredmények és elfogadott különféle dokumentumok, ha érdemi eredmények sok esetben hiányoznak. Itt az ideje, hogy a Magyar Állandó Értekezleten végre az elszakított magyarság megerősödését szolgáló gyakorlati döntések szülessenek, és annak tevékenysége ne merüljön ki pusztán a politikai eszmecserében.

(10.50)

A nemzeti jelentőségű intézmények koncepcióját szintén első perctől kezdve támogatjuk. Nagyon fontos és jó kezdeményezés, hogy elcsatolt területeink nemzetstratégiailag jelentős intézményei normatív alapon kaphassanak magyar állami támogatást. Ahhoz azonban, hogy munkájukat a legmagasabb szintű hatékonysággal végezhessék, alapvető fontosságú a kiszámítható működés.

A kezdeményezés tehát örömteli, de a megvalósulást sajnos ez esetben sem lehet kritika nélkül szemlélni. A probléma magvát itt is, akárcsak a MÁÉRT tagszervezeteinek kiválasztásakor, a kormányzat indokolatlan szelektálási stratégiája jelenti. Már a kritériumrendszer elfogadása is elképesztő körülmények között zajlott. Miközben Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony és az általa vezetett, személyi állományában egyébként igencsak gyengén bútorozott nemzetpolitikai államtitkárság azt hangsúlyozta, hogy a Magyar Állandó Értekezlet dolgozza ki a kritériumrendszert, a MÁÉRT-nak valójában csak arra volt lehetősége, hogy a Fidesz javaslatát sebtében véleményezze. Az ellentétes javaslatoknak még a kifejtését is olyan arcpirító módon igyekeztek lehetetlenné tenni, hogy az ellenzéki pártok csupán két órát kaptak arra, hogy szervezetük álláspontját az ülés közben kialakítsák. A valóban nagy fontosságú nemzetpolitikai stratégia véleményezésére is csupán két nap állt rendelkezésünkre.

Ezután már nem lepődünk meg azon, hogy a konkrét intézmények összeállításakor az ellenzéki pártoknak még javaslattételre sem volt lehetőségük, nemhogy a döntéshozatalban részt venni. A létrejött, 56 intézményt tartalmazó lajstrom ennek megfelelően kizárólag a kormánypártok kénye-kedve szerint állt össze, és az objektív kritériumok helyett számos intézmény esetében a Fidesz baráti kapcsolatai döntöttek.

Az önkényes, nem szakmai alapú döntéshozatalra számos példát lehet hozni. Az erdélyi Vice településen két szórványkollégium működik, azonban ezek közül csak az egyik kapott kiemelt támogatást. Délvidéken a Vajdasági RTV helyett, amely átfogja a magyarlakta településeket, a Vajdasági Magyar Szövetség párttelevíziójának tekintett Pannon RTV vált nemzeti jelentőségűvé. De a lista erősen kritizálható azért is, mert Délvidékről nem szerepel rajta egyetlen színház, lemaradt számos fontos gimnázium, és nem került fel a listára a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete sem, miközben a többi régió pedagógusszervezetei bekerültek az 56 intézmény közé.

Hasonlóképpen visszás, hogy a külhoni cserkészszövetségek közül egyedül a felvidéki kapta meg a kiemelt státust. Kárpátalján az okozott felháborodást, hogy a beregszászi Sion Rádió, a Bethlen Gábor Gimnázium és a Técsői Református Líceum sem lett nemzeti jelentőségűvé nyilvánítva.

Szomorú tény, de ezek után eredménynek és nem természetes jognak kell tartanunk a nemzetpolitikai konszenzus fontosságát folyamatosan hangsúlyozó kormányzat abbéli engedményét, hogy az idei évtől a hazai ellenzéki pártok is élhetnek, no persze nem a beleszólással, de legalább a javaslattétellel a nemzeti jelentőségű intézmények éves felülvizsgálata során.

Ki kell emelnünk a külhoni magyar óvodák éve programot. Örömteli, hogy ennek kapcsán nemcsak a kezdeményezés volt jó, de saját tapasztalataink és az érintettek véleménye szerint a kivitelezés is gyakorlatilag hibátlan volt. Nagyon fontos, hogy olyan technikákat igyekeztek a szakemberek meghonosítani a külhoni óvodákban, amelyeket Magyarországon már sikerrel alkalmaztak. Szintén fontos, hogy ezeket a metódusokat - legyen szó akár a Tímár-módszerről vagy a meseszövésről - a gyakorlatban személyesen mutatták be a programban részt vevő óvodákban, és a személyes oktatást csak kiegészítették az egyébként kiváló írott segédanyagok.

Külön meg kell említeni a program nagyszerű online megjelenítését, valamint pozitívan kell értékelni a programhoz kapcsolódó szakmai kutatást, amelyet a Nemzetpolitikai Kutatóintézet folytatott le.

Teljes sikernek azonban csak akkor értékelhetjük a külhoni magyar óvodák éve programot, ha az idei évet, a külhoni magyar kisiskolások évét is hasonló szakértelemmel vezénylik le. A két program ugyanis egy szerves egészet alkot, egymást kiegészítve tudják céljukat, a felnövekvő generációk magyar identitásának erősítését betölteni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A könnyített honosítás, azaz a magyar állampolgárság kiterjesztése az elmúlt közel három év legfontosabb nemzetpolitikai eredménye. Ennek nyomán meglepően hat, hogy a tárgyalt beszámoló rendkívül tömören, csupán egy rövid bekezdésben elintézi a témát. Ha azonban azt nézzük, hogy a kormányzati sikerpropagandával szemben az érintettek részéről folyamatos panaszok érkeznek, már érthető, hogy a beszámoló miért tekint el a bővebb kifejtéstől.

A Jobbik megalakulásától kezdve következetesen kiállt a kettős állampolgárság mellett, így az intézkedést természetesen üdvözöltük és támogattuk. Rendkívül méltatlannak és rangon alulinak tartjuk ugyanakkor, hogy a Fidesz egyes vezető politikusai az utóbbi időben azzal az érveléssel próbálják igazolni nemzetpolitikai elkötelezettségüket, hogy ők már akkor támogatták a kedvezményes honosítást, amikor - idézek - "a jobbikosok még csak a férfivécét keresték". A tények, az elmúlt másfél év történései azért nem teljesen ezt a képet mutatják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben a kormányzat és Semjén Zsolt mást sem hangsúlyoz, mint hogy a honosítási eljárás nemcsak hogy egyszerűbb, de ráadásul gördülékenyen és gyorsan működik, addig sok érintett erről sajnos egészen másként vélekedik. Az állampolgársági ügyintézés sajnos továbbra sem megfelelően gyors, bár örömteli tény, hogy mára azért kedvező változás állt be a kezdeti állapotokhoz képest, amikor gyakorlatilag minden konzulátuson hosszú hónapokat kellett várni még arra is, hogy az igénylők időpontot kapjanak. A miniszteri ígéretről tehát, amely még arról szólt, hogy a három hónap alatt állampolgársághoz lehet jutni, sajnos mára egyértelműen kiderült, hogy egyszerűen nem igaz.

Hangsúlyozom, hogy nem az adminisztrációs munkát végzőket akarom kritizálni, sőt éppen ellenkezőleg. Látogatást tettem már az összes külhoni konzulátuson, és mindenhol kifejeztem a Jobbik köszönetét és megbecsülését azért az emberfeletti munkáért, amit elvégeznek. A külképviseletek munkatársai és a Budapesten dolgozó kollégáik is mindent megtesznek, amit tudnak, ám a munka mégsem halad megfelelő tempóban, mert több alkalmazottra, több konzulra, nagyobb létszámú háttérapparátusra lenne szükség.

Külön kell itt szólnunk legkeletibb véreink, a csángók helyzetéről. Csángóföldön nem működik magyar külképviselet és demokráciaközpont sem, így az ott élők senkihez sem fordulhatnak segítségért az állampolgársági papírok intézése során. Korábban két személyt vettek fel, hogy a falvakat járja, segítse az állampolgárságot igénylőket, ám azóta már elbocsátották őket. Jobb híján néhányan a Moldvai Csángómagyarok Szövetségéhez fordulnak, az MCSMSZ azonban semmilyen infrastrukturális vagy anyagi támogatást nem kap ehhez a munkához. Miniszterelnök-helyettes úr a bizottsági ülésen ígéretet tett a probléma rendezésére. Ezen ígéretét nagy örömmel vettük, és az érintettekkel együtt kíváncsian várjuk az ezzel kapcsolatos fejleményeket.

További komoly probléma az állampolgársági ügyintézés kapcsán, hogy a hivatalos dokumentumok lefordíttatása igen nagy költségekkel jár. Ezt a terhet is könnyíteni kell.

Szintén szomorú tapasztalat, hogy komoly méretet öltött a visszaélés. A magyarul egyáltalán nem beszélő és magyar felmenővel nem rendelkező személyek jutnak hozzá - vélhetően pénzért - a magyar állampolgársághoz, és válnak így például Szerbia és Ukrajna esetében az Európai Unió tagjaivá, állampolgáraivá. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a gyanús esetek kapcsán több alkalommal is örömmel értesülhettünk határozott hatósági fellépésről.

Miközben az illetéktelenek valutáért juthatnak tehát állampolgársághoz, addig számos elkötelezett, nemzeti érzelmű külhoni nemzettestvérünktől vélhetően nemzetbiztonsági kockázat miatt megtagadták a honosítást. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr ígéretet tett rá, hogy a kérdéses kérelmeket újra megvizsgálják - ez némely esetben egyébként már meg is történt -, reménykedhetünk tehát, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel történik majd a kérelmező kétségkívül szükséges és fontos szűrése.

Végül ezúttal sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a magyar állam és a diplomácia nem védi meg a magyar állampolgárságot szerzett magyarokat. A kedélyes, vidám hangulatú magyar-szlovák kormányfői és külügyminiszteri találkozókon még soha, egyetlenegy alkalommal sem merült fel a szlovák állampolgárságától megfosztott Gubik László és számos társának ügye. Ez a megalkuvó magyar diplomácia totális csődjének az egyik iskolapéldája.

A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény módosítása kapcsán üdvözöljük a jogharmonizációt, amelynek köszönhetően nem veszíti el a törvénnyel járó kedvezményeket az sem, aki számára időközben lehetővé vált a könnyített honosítás megszerzése.

Továbbra is komoly probléma azonban a gyermeküket magyar iskolába járató külhoni magyar szülőknek folyósított 20 ezer forintos oktatási-nevelési támogatások kérdése, amely kapcsán már számos alkalommal éltünk tiltakozással és kértük a kormányzat cselekvését. Számos régióban antiszociális, sok esetben magyarul sem beszélő cigány gyerekek özönlik el a magyar iskolákat, amelynek hatására számos magyar szülő inkább a többségi iskolába íratja a gyermekét. Ezt a rendszert sürgősen felül kell vizsgálni.

A 2011-es EU-elnökségről sajnos éppen olyan nehéz bármi pozitívat elmondani, mint amennyire nagy reményekkel tekintettünk rá előzetesen. A beszámolónak igaza van abban, hogy - idézem - "Magyarország 2011-es EU soros elnöksége valóban történelmi esély volt arra, hogy bemutassuk, népszerűsítsük a magyarság sajátos kultúráját." Hazánk kormánya azonban ezt a történelmi lehetőséget elmulasztotta, történelmi bűnt elkövetve. Miközben minden más ország arra is használja a soros EU-elnökséget, hogy a saját maga számára fontos ügyeket, a nemzeti érdekeket szolgáló kérdéseket előtérbe helyezze, addig mi erre kísérletet sem tettünk.

(11.00)

Ahelyett, hogy a kormány rámutatott volna a szlovák kormány elképesztő, alapvető jogokat sértő intézkedéseire, a Beneš-dekrétumok mindmáig tartó hatályosságára, esetleg arra, hogy Románia nyíltan fellép a székelység autonómiatörekvései és a magyar oktatásügy ellen, és akkor még szóba sem hoztuk az EU-n kívüli Szerbiában vagy Ukrajnában történő jogsértéseket, Győri Enikő uniós ügyekért felelős államtitkár már előre, 2010-ben leszögezte: Magyarország szolgálni akarja az Európai Uniót. Szomorúan, de nagyon szemléletesen példázza ez a magyar diplomácia szervilis mentalitását.

A Magyar Diaszpóra Tanács kapcsán a beszámoló helyesen állapítja meg, hogy a korábbi kormányok a szükségesnél sokkal kisebb figyelmet fordítottak a nagyvilági magyarságra, komoly veszélybe sodorva ezzel az emigráció magyar közösségeit. A Jobbik maximálisan támogat minden olyan kezdeményezést, amely a diaszpóra védelmét, magyar identitásának és kulturális értékeinek megőrzését szolgálja, ugyanakkor a MÁÉRT-hez hasonlóan itt sem mehetünk el szó nélkül a kormányzat elfogadhatatlan szelektálása mellett. Egy példát említve: az Új-dél-walesi Magyar Szövetségnek lehetőséget biztosítottak a megjelenésre, míg a valódi ernyőszervezetként a térség teljes magyarságát képviselő Ausztráliai és Új-zélandi Magyar Szövetségnek nem. Ennek korrigálását a miniszter úr már az említett bizottsági ülésen sem zárta ki, bízunk benne tehát, hogy ez irányban is pozitív előrelépés fog történni.

A beszámoló ezt követően a nemzeti regiszterre tér át, amely lehetőséget teremt a Kárpát-medence és a nagyvilág magyarsága közötti élő kapcsolatok kialakítására. A kezdeményezés azt üzeni messzire szakadt nemzettestvéreinknek, hogy a magyar állam számára ők is fontosak, éljenek bárhol a nagyvilágban. Azzal már kevésbé értünk egyet, hogy a regiszter elektronikus hírlevele gyakorlatilag a kormány faliújságjaként, fideszes hírlevélként funkcionál, az pedig különösen elszomorító, hogy a hírlevelet arra is felhasználják, hogy a nemzeti ellenzéket lejárassák. 2011. október 18-a, az első hírlevél és 2013. február 18-a között az egyetlen hír - hangsúlyozom, az egyetlen hír -, amely a Jobbikról ezeken a hasábokon megjelent, az, hogy a párt antiszemitizmusa miatt lekapcsolták a római Colosseum fényeit. Igen, jól hallották, tisztelt képviselőtársaim, az illetékesek számára ez volt a Jobbikkal kapcsolatos egyetlen hír, amelyről úgy érezték, hogy két év alatt tájékoztatni kell a világ magyarságát. Amennyiben a miniszterelnök-helyettes úr is úgy érzi, hogy ez a kérdés igencsak visszás, akkor kérem, hogy vonja felelősségre az illetékes munkatársát.

A népszámlálás kérdéskörét sajnos - az EU-elnökséghez hasonlóan - az elszalasztott nagy lehetőségek közé kell helyeznünk. Bár a beszámoló szerint a kormány mindent megtett annak elősegítése érdekében, hogy nemzettársaink a népszámlálások során bátran vallják magyar identitásukat, örülnék, ha a miniszterelnök-helyettes úr vagy az államtitkárság illetékesei felvilágosítottak volna minket, hogy mi az a minden, amit a kormány megtett, véleményünk szerint ugyanis a tettek helyett ismét csak a hangzatos szavak szintjéig jutott el a kormányzat. Ezzel a kabinet nemcsak eszmei károkat okozott, de azokon a külhoni településeken, ahol a magyarság számaránya a kisebbségi jogok gyakorlásához szükséges arány alá csökkent, a mindennapokat is nagyon komolyan és negatívan érintő változásokhoz járult hozzá.

A valóságtól teljesen elrugaszkodott és a józan ésszel nehezen magyarázható, hogy a kisebbségi vegyes bizottságok 2011., 2012. évi működését a beszámoló sikerként értékeli. A bizottságok sok esetben késve, hosszú szünet után ültek csak össze, a magyar fél ezeken a találkozókon is az elcsépelt párbeszédre és a jószomszédi viszonyra helyezte a hangsúlyt, a számunkra sérelmes ügyek a barátkozás és az együttbazsalygás jegyében háttérbe szorultak. Néhányszor szóba kerültek olyan kérdések, mint a felvidéki magyarokat ért jogsértések vagy a '44-es, '45-ös délvidéki események feltárása, azonban bármiféle előrelépésről, esetleg eredményről egyik esetben sem tudunk. Itt az ideje tehát, hogy a kormányzat szakítson a megalkuvás politikájával. Számtalan esetet találunk a világon és Közép-Európában, amikor egy állam külhoni nemzetrészei érdekében tett határozott fellépései egyértelmű és komoly eredményeket hoztak. Elég csak az elmúlt időszak klasszikus példáját említeni: Románia gyakorlatilag mindent elért a szerbiai románok érdekében, amit akart, cserébe Szerbia uniós integrációjának támogatásáért.

Az elhangzottakat összefoglalva tehát újra le kell szögezni azt, amit már a bevezetőmben is elmondtam: a szocialisták ámokfutásához képest nyilvánvaló és örömteli változásokat is hozott a Fidesz-KDNP-kabinet megalakulása. Örömmel fogadtunk és támogattunk minden kezdeményezést, amely külhoni testvéreink, így a teljes magyar nemzettest javát szolgálja. A javaslatok mellett a továbbiakban is teljes mellszélességgel kiállunk, valamint mi magunk szakmai javaslatok sorával igyekszünk továbbra is hozzájárulni a magyar nemzetpolitika sikeréhez. Jó szándékú javaslataink azonban csak a legritkább esetben kaptak önöktől kormánypárti támogatást.

Egyértelművé kell tehát tennünk, hogy bár ez az irány és számos esetben az intézkedések sora jó, az intenzitás korántsem elegendő. Mindenekelőtt a kormányzat különböző érdekelt szereplői között kell összhangot teremteni, majd sokkal határozottabb és egyértelműbb diplomáciai és nemzetpolitikai lépésekre van szükség. A ciklus felén már túl vagyunk, itt az ideje, hogy a kommunikációs nemzetpolitikai fordulat után végre a tettek mezején is igazi fordulat következzék be. Ennek reményében kívánok sikeresebb és jobb munkát a nemzetpolitikai kormányzatnak. Az elért részsikerek és egynéhány javaslatunk figyelembevétele okán a Jobbik a határozati javaslatról szóló szavazás során tartózkodó álláspontra fog helyezkedni.

Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)