Felszólalás adatai

Sajnálatosan ma Magyarország mindettől nagyon messze van. Ebben az országban jelenleg ezrek alszanak fagyban, hidegben az utcán, százezrek éheznek, és sajnos az Orbán-kormány kudarcos szociálpolitikája nagyon sokat rontott milliók helyzetén. A tömegek számára nem a felemelkedés, a méltóbb élet, sokkal inkább a kilátástalanság leküzdése, a napról napra, hónapról hónapra való túlélés a tét. A kormány korábbi szép ígéretei árnyékában elnéptelenedő falvakat látunk, bezárt üzemeket és lepusztult külvárosokat. Szélesedik a jövedelmi szakadék, a kulturális szakadék, megteremtődnek a társadalmi szélsőségek, a jövedelemkülönbségek mellett pedig nőnek az ismereti szakadékok, nő az információhoz, az erőforrásokhoz, a munkához, az egészséghez, az iskolázottsághoz, a művelődéshez való hozzáférés esélyegyenlőtlensége. Ez azt jelenti, hogy emberi, társadalmi, természeti és gazdasági erőforrásaink folyamatosan csökkennek, így a közös jövőnk alapjai az elmúlt évtizedekben kormányról kormányra haladva egyre bizonytalanabbá válnak.

Az LMP következetesen vallja azt, hogy ahhoz, hogy megfelelő választ tudjunk adni a kor égető kérdéseire, egy új látásmódra van szükségünk, együttműködésre és összehangolt cselekvésre van szükség. Nem a régi rendszert kell toldozgatnunk-foldozgatnunk, hanem közmegegyezés kell a fenntarthatósági értékrend mellett, erre kell egy koherens politikai filozófiát alakítanunk, és a társadalmi berendezkedést is ennek megfelelően kell kialakítanunk.

A tárgyalt dokumentum igen sajátos műfajt képvisel, hiszen a fő céljai szerint ez a fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója, az alcím alapján azonban a 2012 és 2024 közötti időszakra szólóan egy keretstratégiáról van szó. A tervezet tartalma is, ha megvizsgáljuk, egyfajta kettősséget tükröz. Az alapfelvetés a jövőkép bemutatása mellett főként szövegesen megfogalmazott irányokat, célokat vázol fel, sajnos azonban anélkül, hogy mindezek a fenntarthatóság lényegét megragadva koherens és következetes rendszert alkotnának, valamint hogy láthatnánk, miben rejlik az az átmenet, egyáltalán honnan és hová szeretnénk eljutni mindezen megjelölt időtáv alatt. Ez az átfogó kritikánk a tervezettel kapcsolatban, emellett azonban konkrét kritikákkal is készültem, hogy elmondjam önöknek, abban reménykedve, hogy ezek a változtatások a szöveg javára fognak válni.

Egyrészt hozzá kell tennem azt, hogy itt egy viszonylag komplex, korszerű szemléletről van szó, és a helyzetelemzések bizonyos esetekben valóban alaposak, de nagyon pontatlan fogalomhasználatot lehet megfigyelni. Először is nagyon zavaró, hogy megpróbálnak olyan meghatározásokat újraértelmezni, amelyek a nemzetközi és a magyar gyakorlatban is elfogadottak, általánosan használt jelentésük van. Ilyen kulcsfogalom maga a fenntarthatóság is. Ennek általában három pillérét szoktuk megkülönböztetni, a környezetit, a gazdaságit és a társadalmit, a magyar keretstratégia viszont ezek helyett következetesen négy forrást használ, megkülönböztetve a fenntarthatóság humán és társadalmi aspektusát is. Most ehhez hozzáteszem, hogy ezt igazából ilyen magyar specialitás nem indokolja, másrészt ez a megközelítés az, ami igazából újra tudja termelni az egyén jogai és a társadalom érdekei közötti, mostanság itt mesterségesen felerősített feszültségeket. Ezt nem tartjuk helyesnek. Észre kell venni, hogy a társadalmi és az ökológiai válság, mint olyan, egyáltalán nem független egymástól, és a gazdaságot a természetes környezet működési folyamatába kell beágyaznunk, ott kell vizsgálnunk.

A másik konkrét kritikám az, hogy hiányoznak a konkrét, mérhető célok, és a korábbi felszólalásokhoz is csatlakozom: egész egyszerűen a célok elérését szolgáló stratégiai megközelítés, az alternatívák számbavétele hiányzik a tervezetből. Sajnálatos módon a stratégia nem azonosítja és vizsgálja meg kellőképpen a fenntarthatatlanság alapvető hajtóerőit, így azután a kardinális kérdések megoldási módjának bemutatására sem vállalkozhat ez a szöveg így, ahogy van. Nagyon hiányosnak, kimunkálatlannak látjuk a stratégia indikátorrendszerét, egyáltalán, ha így vesszük ezt, akkor honnan fogjuk tudni, hogy a fenntarthatóság irányában haladunk, hiszen még olyan alapvető eszközöket sem használunk, mint az ökológiai vagy az energia- és a karbonlábnyom. Itt mindenképpen fejlesztésekre lenne szükség.

Ráadásul hozzá kell tennem azt, hogy információim szerint a stratégia tervezetének az elfogadása is elgondolkodtató körülmények között történt. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsban a civil zöldek az LMP képviselőivel együtt tartózkodtak a szavazáskor, vagyis látható, hogy az ökopolitikához leginkább értő civilek és politikusok nem tudták ezt a szöveget támogatni, nem tartották elég meggyőzőnek a tartalmát.

Üdvözölendő ugyanakkor, hogy a tervezet a fenntartható fejlődési pályára való átállás alapfeltételeként kiemeli a megfelelő értékrend fontosságát. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert ez arra is rámutat, hogy a jelenlegi értékrendünk nem a fenntartható fejlődést szolgálja. A Jövőkép úgy fogalmaz: "A fenntarthatóság felé való átmenet végén egy olyan harmonikus, értékkövető és értékőrző magyar társadalom sejlik fel, amelyben a boldogulás alapja az értékteremtő munka..." és itt folytatódik a szöveg. Érdemben azonban sajnálatos módon éppen ahhoz nem ad fogódzót a tervezet, hogy miképpen lehet, sőt kell-e ilyen értékrendet és új viszonyrendszert, sajátos kultúrát első lépésként kialakítani. Ráadásul nem tudunk elmenni szó nélkül amellett, hogy számos ponton a tervezet összeütközésbe kerül az aktuális kormányprogrammal és a kormányzati politikával, s ez annál is inkább problémás, mert a kormánynak leginkább példamutatással kellene egy ilyen esetben elöl járni, a fenntarthatósági célok elősegítésében gyakorlatilag neki kellene egyfajta ikonként működnie, tehát ettől nagyon távol áll a kormányunk.

(19.20)

A tervezetnek talán nem véletlenül ez az egyik legkevésbé jól kidolgozott része, a fenntartható pályára állás intézményi feltételeivel és garanciáival foglalkozó fejezete. Idézném itt szövegszerűen: "A növekedés legnagyobb része a gazdaságilag hasznosítható tudás bővülésének, a műszaki fejlődésnek köszönhető. Egyértelmű, szignifikáns korreláció figyelhető meg egy társadalom tagjainak tudásszintje, iskolázottsága, valamint a gazdaság fejlettsége között." Nem világos számunkra, hogy mindez hogyan egyeztethető össze a kormánynak a felsőoktatás leépítését és a közoktatásból történő forráskivonást célzó törekvéseivel, amelyek ezt az országot generációkon keresztül tudják teljes sötétségbe taszítani.

Folytatom tovább itt a szövegszerű idézetet: "A fenntarthatóság felé való átmenet célja olyan politikai kultúra kialakítása, amelyben a választók által a képviselőinek adott mandátum valamilyen mértékben eleve tartalmazza a nemzeti erőforrások gondozásának igényét, a közpolitikai döntések pedig releváns módon mindig magukban foglalják a hosszú távú hatások elemzését és mérlegelését." Erről hallott már Matolcsy György, Németh Lászlóné vagy Orbán Viktor?

Folytatom: "A kormányzat, az önkormányzatok, a civil szervezetek és a gazdasági érdekképviseletek, továbbá a vállalatvezetők, vállalkozók közötti párbeszéd eredményezhet olyan átfogó megállapodásokat, közös célok kitűzését, ami erőteljes lépés lehet a fenntartható társadalom létrejötte, megerősödése felé." - írják a stratégia szerzői, miközben nálunk maga a kormány tördeli szét ennek a társadalmi érdekegyeztetésnek a kereteit. Az LMP évek óta ezt kritizálja. Ez a diszkrepancia, ez az ellentmondás nagyon fájdalmas. Egész egyszerűen úgy beszélni egy szövegről, hogy közben az a testület, aki az országot kormányozza, teljesen máshogy viselkedik, ez egy nagyon sajátos és abszurd helyzetet idéz elő.

Konkrét javaslataink itt következnek, ugyanis fájdalmasan hiányzik itt a szövegből több dolog, itt tudok csatlakozni az előttem felszólalóhoz is. Egyrészt beszélek itt az anyag- és energiahasználat részletes fenntarthatósági szempontú elemzéséről is; arról, hogy egyszerűen nem azonosítottunk olyan problémákat, amelyek speciálisan Magyarországra jellemzőek, ilyen a pazarlás, alacsony energiaintenzitás. Nincs elég kívánatos jövőkép megfogalmazva a szövegben, és ugyanez az elemzés hiányzik a hulladékkörforgás és az élelmiszer-termelés területén is. Ugyanis ezek olyan területek, amelyeken a szemlélet, a szabályozás és az erőforrás-felhasználási gyakorlat megváltoztatása nélkül egy tapodtat nem fogunk közelebb kerülni a fenntarthatósághoz.

De nemcsak helyi léptékű hiányosságok akadnak a tervezetben, egy átfogó kritikával is kell hogy éljek, ugyanis a szöveg nem tárja föl elég alaposan a fenntarthatatlan globális termelési, fogyasztási, népesedési, környezethasználati folyamatokat. Egész egyszerűen nem mondja ki kategorikusan, hogy a jelenlegi állapot és ezek a trendek fenntarthatatlanok. Nem szögezi le, hogy a jelenlegi struktúrák és intézmények alkalmatlanok arra, hogy a fenntartható társadalom felé közelítsünk. Nem deklarálja azt, hogy paradigmaváltásra van szükség az emberi társadalom és a környezet viszonyában, és nem elemzi az okokat, amelyek idevezettek. Innentől kezdve honnan fogjuk tudni, hogy hogyan fogunk a saját javunkra tanulni az elmúlt időszak elkövetett hibáiból?

Ráadásul a természeti és a humán szektor az emberekre helytelenül egy erőforrásként tekint, nem jelenik meg benne az a szemlélet, hogy az emberi társadalom mint olyan, a természet része, inkább olybá tűnik a szöveg alapján, mintha a környezet az ember alkotta világ függeléke lenne. A zöldgondolkodástól nagyon távol áll ez a gondolat. Mi azt szeretnénk, ha egy ilyenfajta szemlélet köszönne vissza ebben a stratégiában, amit mi is el tudunk fogadni.

Ráadásul a jólét fogalmát gazdasági értelemben a fogyasztási javakkal történő ellátottság kívánatos szintjeként kezeli, és az életminőség egyéb szempontjai - mint az egészséges környezet, a biztonság, a szolidaritás, amik hatalmas jelentőségűek lesznek a következő időszakokban - kevésbé jelennek meg. A szegénység, illetve a leszakadt társadalmi csoportok problémáira nem reflektál. Az LMP számára teljesen alapvető, hogy a fenntarthatóságnak nemcsak környezeti, hanem társadalmi, gazdasági vetületei is vannak. Nagyon sajnáljuk, hogy ez a fajta átfogó szemlélet, az ökopolitikának ez a struktúrája nem köszön vissza ebben a tervezetben.

Köszönöm. (Taps a függetlenek soraiban.)