Felszólalás adatai

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai ismétlődő parlamenti vita során újakat is tudunk mondani. Az ellenzék eddig végül is kifejtette ugyanazt, mint korábban, hogy ez a törvény nem elégít ki mindenféle várakozást. Ez tény. Ez a törvény nem arra készült, hogy az egészségügy reformját megoldja.

De hadd idézzem a hatpárti tárgyalások során lefektetett szocialista párti javaslatot, amelynek rengeteg pontjával egyetértettünk, leginkább a bevezetőjével, amely azt mondta, hogy a Szocialista Párt egy lépcsőzetes bevezetést javasol, fokozatos lépéseket, időt és egy következő lépést rászánva. Ezzel teljesen egyet tudunk érteni. Azt nehéz elvitatni, hogy ez az egészségügyi ellátás, ellátórendszer reformja felé megtett lépés. No, hát ennyit erről.

Hadd beszéljek még a hatpárti egyeztetésekről néhány szóban később, egyelőre néhány szót ejtenék az e törvény kapcsán felmerült felfokozott várakozásról. A sajtó talán többet foglalkozott vele, mint amennyire e törvény súlya megkívánná, és valahogy úgy alakult a hónapok során, hogy presztízskérdéssé vált. Ez a törvényjavaslat elsősorban a háziorvosok és a betegeik érdeklődését váltotta ki fokozott figyelemmel. A háziorvosok csoportja - amelynek magam is tagja vagyok - fokozott érdeklődéssel és örömmel várja ezt a nem százszázalékos törvényt. Azt le kell szögeznünk, hogy ez a törvény azt nyújtja és abból a maximumot kihozza, amit egy 51 százalékos törvénytől el lehet várni. Kétharmados törvény elégítené ki egyértelműen az ország közvéleményének, az orvostársadalomnak és természetesen a betegeknek az igényét is.

A Független Kisgazdapárt örömmel fogadta a Szocialista Párt kezdeményezését a hatpárti tárgyalásokra. Ezek lezajlottak. Végül is nagyon-nagyon közel kerültünk egymáshoz sok témában, és amikor egy annyira erősen kompromisszumos javaslatot tettünk a Független Kisgazdapárt nevében, hogy elfogadjuk akár a 2001. évi érvénybe lépés dátumát is, csak legyen egy jó kétharmados törvény, akkor a Szocialista Párt részéről elhangzott az, hogy ez csak akkor lehet, ha ebben a törvényben rendezzük a járóbeteg-szakellátás privatizációjának a gondját. Nem lehet! Ez nyilvánvaló, mindenki tudja, hogy a járóbeteg-ellátás 80 százalékban a kórházakhoz tartozik, munkajogi szempontból a kórházi alkalmazottak, a műszerek, a rendelők kórházi, önkormányzati tulajdonban vannak.

De úgy keltünk fel a hatpárti tárgyalások asztalától, hogy januárban, februárban ezt folytatni kell. Ezt a törvényt és a hatpárti egyeztetést sem a Független Kisgazdapárt, sem a Fidesz, sem az MSZP nem tudja megkerülni, abban az esetben, ha egy jó kórháztörvényt akarunk csinálni, ez ahhoz is szükséges. Egy jó kórháztörvényt nem lehet megoldani az önkormányzatok, a tulajdonosok túlnyomó részének az egyetértése nélkül. De ha mi ezt a törvényt nem léptetjük életbe, akkor nem tettük meg azt az első lépést sem, amit a Szocialista Párt javasolt, hogy lépcsőzetesen kezdjük el, tegyük meg az első lépést.

A felfokozott várakozást jellemzi, hogy amikor nem sikerült megszavazni ennek a parlamentnek decemberben a zárószavazáson ezt a törvényt, nagyon sok telefont, szemrehányást kaptam a kollégáimtól, olyanoktól, akikkel évtizedeken keresztül együtt dolgoztunk, hogy miért nem sikerült megtenni az első lépést. (Keleti György: Elmondtad, ugye?) Ezt én mondtam. Nem akarok kitérni ezekre a körülményekre - ez már történelem, ha ilyen rövid idő is telt el azóta. De azt nagyon nehéz letagadni, hogy nagyon sok embert érint, és nagyon sok ember, köztük a betegek is örömmel várják, mindenféle más előítélettel szemben örömmel várják ennek a törvénynek a megvalósulását, mert úgy érzik, hogy ezután ők is egy olyan orvoshoz fognak tartozni, amely orvos esetleg - főleg, ha fiatalabbról van szó - több évtizedre megteremtette a maga egzisztenciáját azon a körülírt zárt földrajzi egységen, ahol háziorvosként működik. És ez a fokozott bizalom további fokozott beruházásokhoz is vezethet, akár a háziorvos a magánvagyonából tovább is áldoz arra, hogy a betegeinek magasabb szintű ellátást nyújtson a jobb műszerezettségen keresztül.

(18.40)

Nos, mi ennek a törvénynek a szépséghibája? Amit én is elmondok most: szépséghibának azt tartom, amit a háziorvosok többsége is hiányol, hogy az anyagi garanciára utalás sem történik ebben a törvényben, a működtetés garanciájára. Hiába mondom, hogy ezt egy miniszteri vagy kormányrendelet szabályozni fogja; minden bizonnyal szabályozni fogja, mert ha nem szabályozza, nem jelenik meg a fejlesztés költsége, nem jelenik meg az amortizáció költsége a háziorvosok által működtetett praxisban, akkor - egy nagyon rosszul sikerült szóval mondom - egy tamagocsi privatizáció történik, egy szimbolikus, ami nem lehet.

A kormányprogram világosan kimondja, hogy meg kell teremteni a járóbeteg-ellátás, a háziorvosi ellátás szabályozott piacát. Tehát nem a vadkapitalista vadpiacot, amit néhány képviselőtársam itt fölmondott, hogy "na, mi lesz majd akkor..., a betegektől ide a pénzt, mert különben nem látom el, mert nekem kell a kamatokat fizetnem"... - nem. A szabályozott piac annyit jelent, hogy a mindenkori kormány által nyújtott anyagi támogatásnak, banktámogatásnak, kamattámogatásnak olyan foka legyen, amely szabályozott körülmények között mindig fölöslegként kihozható a háziorvosi praxisból.

Pillanatnyilag a háziorvosi rendszernek ez a finanszírozása erre lehetőséget nem nyújt. Mit mondjak? Lehet tengődni a háziorvosoknak ebből a pénzből. Ezt fönt kell tartani, kell két jól képzett asszisztensnőt fizetni, ápolónőt; nagyon sok költsége van a háziorvosnak, amit a közvélemény nem tud, amit a kórházi dolgozók sem tudnak. Ezzel szemben van egy sok orvos által irigyelt helyzete: a szakmai és bizonyos esetekben az önkormányzatoktól való függetlenség. Tehát maga szabályozza a továbbképzésének a lehetőségeit, maga döntheti el, hogy milyen műszereket vásárol, ha képessége van. Tehát ez a rendszer, ez a jelenlegi funkcionális privatizáció rendszere bizonyos kivételezett állást vagy kivételezett helyzetet biztosít a ma működő, funkcionálisan privatizált háziorvosoknak.

De ne feledjük el, hogy ez nem jelent anyagi irigyeltséget! Tehát az anyagi irigyeltségnek semmi alapja nincs! Van egy, majdnem azt mondhatni, szellemi szabadfoglalkozáshoz közel álló státusza, ami bizony egy beosztott kórházi orvoshoz képest, egy járóbeteg-ellátási szakorvoshoz képest valóban irigyelt dolog.

Nos, térjünk erre vissza. Tehát: ha 2001-re nem teremtődik meg a háziorvosi rendszer működtetésében a pluszpénzek megjelenése, nem lesz fejlesztési pénz, nem lesz amortizációs pénz, akkor a szabályozott piac mint olyan, erejét veszti és tényleg működésképtelen lesz, mert a piacnak egy, talán a legfontosabb eleme a vásárlóképes vevő, aki tudja, hogy mit vásárol.

Visszatérve azokhoz a laikus feltételezésekhez, hogy "mi lesz, én megveszek egy praxisjogot, és utána nem az enyém lesz" - hát ez nevetséges! A cigány sem fizeti ki addig a lovát a vásárban, míg meg nem kapja az ellenértékét. Az orvosok sem annyira - hogy is mondjam - fogyatékosak, hogy egy birtokba nem kerülő praxisjogért előre fizetnek. De még annyira sem gyengén gondolkodók, hogy egy olyan vállalkozásba fektessenek akár állami támogatással felvett pénzt, kamatot, amely nem termel jövedelmet. Tehát minimum annyi jövedelmet meg kell termelnie a háziorvosi praxisnak, amennyit a kiadása, a fejlesztés, a fenntartás és az esetleges kamattartozás térítése jelent, tehát amire a jelenlegi fedezet nem elegendő.

De gondoljunk arra, hogy ha egy fiatal kolléga kedvezményes kölcsönt vesz fel, ezzel egy életre szóló munkahelyet vásárol magának, ugyanúgy, mint bármely más vállalkozó, aki irodát, műhelyt, vállalkozást fejleszt, beruház, kölcsönt vesz föl. De ne feledjük el, hogy itt egy reményteli vállalkozásba fekteti az állami támogatással felvett pénzt, hiszen a parlamentben nincs olyan párt, legalábbis a pártok túlnyomó része leszögezte, hogy a magyar állam célja, Magyarország célja, hogy bejusson az Európai Unióba. Én azt hiszem, ebben vita nincs. Az Európai Unió önmagában mint fogalom abban a pillanatban képzettársítást nyújt, a polgári jólét szimbólumát jeleníti meg előttünk. Legyen az közgazdász, orvos, pedagógus, mindenkinek eszébe jut, hogy: hát igen, Németországban, Franciaországban mit jelent a polgári jólét.

És kérem, ha most egy fiatal orvos akár családi, akár állami segítséggel praxisjogot vásárol magának - és remélhetőleg egy-két éven belül meg fog születni a kétharmados törvény, és egy valódi privatizáció teremtődik meg -, megteremti magának egy életre azt a lehetőséget, hogy egy irigyelt jóléti polgári társadalomnak kiemelkedően megbecsült tagja legyen. Ezt a kiemelkedően megbecsült tagságot nyugodtan ki merem ejteni, nagyon sokan vannak közöttünk, aki járják a fejlett demokratikus országokat, és látják, hogy az úgynevezett praktizáló orvosok, legyen az szakorvos, járóbeteg-ellátás szakorvos vagy háziorvos, kiemelten megbecsült része a fejlett Európai Unióba tartozó társadalmaknak, még a kórházi orvosokhoz képest is kiemelt. Nem ritka példa, hogy a német kórházi osztályvezető főorvos valamilyen okból megunja, és azt mondja, hogy nem elég az anyagi megbecsülésem, és praxist vásárol magának. Nálunk ez egyelőre elképzelhetetlen, mert pillanatnyilag a háziorvosok - nem a háziorvosok jóvoltából és hibájából - a szakmai hierarchia alján állnak még.

Ha tehát elérjük azt, hogy megfelelő anyagi lehetőségei lesznek a háziorvosoknak a praxisjog megvásárlásával, akkor azt gondolom, hogy ezzel biztos, nyugodt megélhetést, megbecsülést és egy tisztességes polgári jólétet biztosítanak maguknak jelen befektetéssel, állami segítséggel. Ennek az első lépcsőjét jelenti ez a mai törvény.

Az, hogy vannak aggályok például az ügyelettel kapcsolatban... Erkel képviselőtársam - nincs itt - sajnálatosan nem teljesen ismerte meg a törvényt. A kormányrendelet legfontosabb része, hogy a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvos köteles ellátni a beteget akkor is, ha a területi ellátással nem rendelkező kolléga 30 kilométerre lakik; én akkor is köteles vagyok éjszaka fölkelni, el kell látnom a beteget szó nélkül. Tehát itt egy kis tévedése van Erkel kollégámnak. Reggel beszélgettünk róla, nem fogadta el.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Szórványos taps a MIÉP és a Kisgazdapárt soraiban.)