Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A köztársasági elnök úr az elmúlt héten egy megbeszélést kezdeményezett, figyelemmel a parlament kezdetére, ahol azon kívül, hogy milyen fontos feladatai vannak a parlamentnek, téma volt az a kérdéscsoport is, ami megfogalmazódik most már tényleg az emberekben a politikai stílust illetően. Az olyan, amilyen - majd erre is kitérek.

A köztársasági elnök úr egy dolgot különösen kiemelt a hozzászólásában, nevezetesen azt, miszerint az a stílus honosodott meg, hogy teljesen függetlenül attól, mi a valóság, valaki mond valamit a másikra, aztán ehhez képest kezd viszonyulni a dologhoz, illetve ehhez képest kezd el vitatkozni. Ez, tisztelt képviselőtársaim, az a stílus, amelynek következtében kezdi egyre inkább hitelét veszteni a politika Magyarországon. Ha ugyanis - már többször elmondtam - mindenki sikeres a másik lejáratásában, és elég nagy gyakorlatra tettünk itt kölcsönösen szert az elmúlt években, akkor ennek az lesz a következménye, hogy az egész együtt járatódik le. Azt gondolom, hogy ezt, tisztelt képviselőtársaim, nem kellene megvárnunk, ha ugyanis ezt tesszük, akkor ez önmagában is alkalmas arra, hogy a magyar demokráciát veszélyeztesse. És látnunk kell, hogy ezen az úton haladunk. Én most nem teszek az oldalak között különbséget, csak megállapítom, hogy erre az útra léptünk, erről az útról csak saját magunk vagyunk képesek letérni.

Kezdeném talán azzal a témával, amiről már szó volt itt, a gazdaság kérdéskörével. A gazdaság sokkal fontosabb annál, tisztelt képviselőtársaim, hogy a politika játékszere, játéktere lehessen, éppen ezért kellene valóban érdemi vitákat folytatni arról, hogy milyen helyzetben is vagyunk, miért jutottunk ide, hátha ebből valamilyen tanulságok vonhatóak le, és milyen megoldások azok, amelyek kivezethetik az országot ebből a helyzetből. Hangsúlyozni szeretném, hogy tudatosan nem beszélek gazdasági válságról, merthogy az nincsen ma Magyarországon. De hogy ne is legyen, hogy a jövőben elkerülhessük, ahhoz bizony megfelelő megoldásokat kellene találni, ezek a megoldások sokszor kellemetlenek, kényelmetlenek lehetnek… (Egy közbeszólásra a Fidesz soraiból:) Tisztelt képviselőtársam, majd a szünetben még foglalkozom önnel, mert úgy látom, hogy az eddigiek alapján még nem sikerült eljutni odáig, hogy valóban értelmesen kezdjen gondolkodni erről a kérdéskörről (Derültség az MSZP soraiban.), de erre majd szintén visszatérek.

(15.10)

Mindenesetre ez a példa is mutatja, hogy mennyire nem mindegy, hogy a politika egy adott kérdéskörhöz hogy áll hozzá.

Itt van a másik, már említett kérdéscsoport, ez a bizonyos brókerügy. A két oldal egymásnak ront, és azonnal elkezdi bekenni vele a másikat. Biztosak önök abban, hogy minden úgy van, ahogy önök gondolják, vagy ahogy a másik oldal gondolja?

Az egyik megoldás, amit itt lehet választani, hogy kenjük rá a másikra - nem biztos, hogy ez sikeres lesz, lejáratásra alkalmas kétségkívül; a másik dolog, hogy próbáljuk meg a politika felelősségét elhárítani - ez sem biztos, hogy helyes lenne, mert ha van ilyen, akkor annak ki kell derülnie. Ezért nem marad más, tisztelt képviselőtársaim, ebben a minden valószínűség szerint súlyos ügyben, mint hogy mindenki tiszta, pártatlan vizsgálatot követel, és mindent megtesz annak érdekében. Ha nem így cselekszünk, akkor megint csak alkalmat teremtünk arra, hogy a közvélemény szemében a politika egésze járatódjon le.

Ez azért sajnálatos, tisztelt képviselőtársaim, mert való igaz, hogy a parlament őszi ülésszaka előtt nagyon nehéz feladatok állnak a szokásos rutinon kívül, aminél szerintem fontosabb nincs, hiszen meghatározza mindennapjainkat az adótörvények és a költségvetés elfogadása; az európai uniós csatlakozásunkat harmonikussá tevő törvényeket kell elfogadnunk, közöttük kétharmados törvényeket; és egyébként pedig hozzá kell végre látni mindazon rendszerek átalakításához, amelyekre így vagy úgy, ilyen vagy olyan okból az elmúlt időszakban nem került sor.

A vita legyen kemény, lehet nagyon kemény is akár itt a parlamentben, de legyen tárgyszerű, csak ez az, ami visszaszerezheti a parlament tekintélyét a közvélemény szemében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)