Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésemre álló nagyon rövid időben egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni, azzal, hogy mi történt az elmúlt három évben az egészségüggyel.

Teszem ezt azért is, mert a miniszterelnök úr a bevezetőben 78 percen keresztül gyakorlatilag nem ejtett szót az egészségügyről. Nem szólt róla, pedig ha a közvélemény-kutatók érdeklődnek a lakosságnál, hogy mit tartanak súlyos problémának ma Magyarországon, akkor első helyen, kiemelkedően első helyen az egészségügyben uralkodó lehetetlen állapotokat említik. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a kormány nem létező egészségpolitikájáról kívánok beszélni.

A vitára készülve elővettem két dokumentumot; az egyiknek az a címe, hogy Van más választás: polgári Magyarország, a Fidesz választási programja '98-ból. A másik pedig a kormányprogram. Ami a választási programot illeti, ebben az egészségügy nagyon szűkszavúan volt érintve; egészséges egészségügyet ígért, nagyon kevés, néhány konkrétummal. Ezek körülbelül a következők voltak: a tb-járulék összegének csaknem felére, 25 százalékra csökkentése mellett növeljük az egészségügy költségvetését; gyökeresen új bérrendszert vezetünk be, mely az ott dolgozók számára a jelenlegi jövedelmük megkétszerezését jelenti; a gyógyszereket olcsóbbá tesszük a gyerekek és a nyugdíjasok részére - ígérte a Fidesz '98-ban, tehát a választási programjában.

A kormányprogram, ami a választási győzelem után elkészült, és Az új évezred küszöbén címet viseli, kicsivel bővebben szól az egészségügyről, de csak kicsivel bővebben; ez is eléggé elnagyolt program. Itt is szerepel az az ígéret, hogy a tb-járulékfizetés mértékét 25 százalékra csökkenti majd a kormány.

Azt gondolom, egy ilyen mérlegkészítés idején szükséges megnézni, hogy mi történt az ígéretekkel. Ebből a 25 százalékból nem lett semmi. A kormány a tb-járulékot csökkentette ugyan, először 6 százalékkal, aztán 2 százalékkal, hiszen 39 százalék volt a tb-járulék akkor, amikor átvette a kormányzást. Erre lehetne mondani, hogy a 8 százalékos járulékcsökkentés azért mégiscsak jelentős tett, igaz hogy 6 százalékkal kevesebb, mint amennyiről az ígéret szólt. Csakhogy ezzel párhuzamosan növelte az egészségügyi hozzájárulást, nem is kis mértékben, hanem gyakorlatilag a duplájára növelte. '98-ban az egészségügyi hozzájárulás mértéke 2100 forint volt; jelenleg, 2001-ben 4000 forint az egészségügyi hozzájárulás, és januártól 4200 forint lesz, tehát mondhatjuk, hogy 100 százalékkal növelte az egészségügyi hozzájárulás terhét. Mindannyian tudjuk, azáltal hogy ez fix összegű munkaadói teher, bizony az alacsony jövedelmeket fizető munkaadónál jelentkezik rendkívül súlyos mértékben.

(16.20)

Mindent egybevéve, ahol alacsony jövedelmű dolgozókat foglalkoztatnak - könnyű kiszámolni, hogy ez az összeg idén a minimálbér 10 százalékát képező teher, ez jön hozzá a 31 százalékos, százalékban kifejezett mértékhez -, a terhek nemhogy csökkentek volna, hanem növekedtek, és jelentősen növekedtek.

Ígérte a kormány, hogy megkezdi a biztosítási rendszer reformját - kétszintű biztosítási rendszert ígért. Azt gondolom, nem kell hosszan bizonyítani, hogy ebből nem csinált meg semmit. Valamikor a ciklus közepén találkoztunk Selmeczi Gabriellával, amint előterjesztett valamilyen biztosítási reformprogramot, hogy aztán viharos gyorsasággal elfelejtsük az egészet. Nem történt ezen a területen semmi.

Kétségtelen, hogy megszüntette a társadalombiztosítási önkormányzatokat a kormány. Ezt valóban ígérte, meglépte, csakhogy a kormányprogramban úgy fogalmazott, hogy a kormány hatáskörébe ideiglenesen helyezi át a tb-alapok felügyeletét. Ebből az ideiglenességből nem lett semmi, ellenkezőleg, a tb-felügyelet ott maradt a kormánynál, először a pénzügyi tárcánál, aztán az egészségügyi tárcánál. Tehát a tb-alapok társadalmi felügyelete máig megoldatlan, annyira, hogy mostanra már nem is élnek önálló, külön életet, hanem beleolvadtak a költségvetésbe.

Több olyan fontos ígérete volt a kormányprogramnak, mint például hogy rendezi az egészségügyi szektor bérhelyzetét ezzel a bizonyos "kétszeresére növeljük a béreket" című ígérettel. Ezzel egészen eddig nem történt semmi. A közalkalmazotti emeléseken túl egy rendkívüli egyszeri kiegészítés volt; és most megint van egy ígéret, amely messze elmarad attól, amire szükség lenne.

Ígérte a kormányprogram, hogy valódi és funkcionális privatizálást fog megoldani az alapellátás és a járóbeteg-ellátás vonatkozásában. Ez is felemás módon sikerült: az alapellátáshoz hozzányúlt egy véleményünk szerint nagyon-nagyon rossz törvényben, a járóbeteg-ellátás funkcionális privatizálásához nem is kezdett hozzá.

Ígérte, hogy céljának tekinti az eredményes és költséghatékony kórházak kialakítását - úgy gondolom, hogy nem sikerült megoldania -; ösztönözni fogja a sürgősségi osztályok kialakítását. A sürgősségi ellátás az előző miniszternek, hogy úgy mondjam, a kedvenc témája volt. Ehhez képest, ha valaki emlékszik, két napja a baleseti ellátásokkal kapcsolatban megfogalmazott interpellációmra nem kaptunk kielégítő választ, hiszen ott nem véletlenül írta alá azt a deklarációt 113 orvosból 105.

Hosszan sorolhatnám még, hogy mi mindent nem tett meg a kormány, de engedjék meg, hogy kiválasszak a program szövegéből néhány konkrétumot, amit tett ugyan, de felemás módon. Ígérte például, hogy létrehoz egy Egészségfejlesztési Kutató Intézetet, mert nem tudunk eleget a lakosság egészségi állapotáról. Kétségtelen, viharos gyorsasággal létrehozta ezt az intézetet, élére helyezett ifjú titánokat helyettes államtitkári rangban, akik elmentek világszerte tanulmányozni a különböző országok egészségmegőrző programjait. Mára ez az Egészségfejlesztési Kutató Intézet megszűnt, az ifjú titán, aki vezette, ma már a magánszférában hasznosítja szerzett tapasztalatait.

Ígért egészségmegőrző programot. Most egyre többet hallunk a népegészségügyi programról. Ígérte, hogy ehhez pénzügyi alapokat teremt alkohol- és dohánytermékek jövedéki adójából. Ezt az alapot nem teremtette meg. Ígérte, hogy a kormányzati döntéseket megelőzően a kormány megvizsgálja a tervezett intézkedéseknek az érintett lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatását. Ezt rendre nem teszi meg. Az egyetlen, amit létrehozott, az a nemdohányzók védelméről szóló törvény, annak viszont sajnos sehogy sem tud érvényt szerezni.

Ezekkel az ígéretekkel szemben a tény az, hogy a betegek kiszolgáltatottabbak ma a magyar egészségügyben, mint voltak; a nővérek tömegesen elhagyják a pályát. A tény az, hogy jelentősen nőtt a bérfeszültség az ágazatban; hogy nő az orvosok elégedetlensége; hogy a MOK-kal nem sikerült partneri viszonyt kialakítani, hanem ellenkezőleg, ők tiltakoznak leghevesebben az ellen az intézménytörvény ellen, amit a miniszter a közelmúltban beterjesztett.

Mindent egybevéve az ágazat helyzete siralmas. Intő jel, hogy a fiatalok érdeklődése hogyan csökken a pálya iránt, hogy a valamikori négy és félszeres túljelentkezés helyett ma már alig másfélszeres az orvosi egyetemre a túljelentkezés. Tehát mindent egybevetve, három év elteltével a helyzet sokkal rosszabb az egészségügyben, mint volt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)