Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Amikor az egészségügy jövő évi költségvetését a korábbi megszokott menetben előkészítettük, fontos megállapodások születtek az illetékesek között. Nem volt vitamentes ez a folyamat, mint ahogy sosem vitamentes az, amikor a pénzügy és az egészségügy tárgyal egymással, de tény, hogy az ágazat sok fontos programja befogadást nyert. A költségvetés első, aztán átdolgozott változatából kiolvasható volt egy szerény mértékű, de határozott irányokat mutató fejlesztés. A pénzügyi válság újabb hulláma azonban az államháztartási és ezen belül az egészségügyi kiadások szűkítését is elkerülhetetlenné tette, mint ahogy rákényszerül erre sok más ország is. Csak Révész képviselő úrnak akarom mondani példaként a balti országokat.

Tisztelt Országgyűlés! Ne firtassuk most azt, hogy a megrekedt szerkezeti reformok, a megmerevedett ellátási egyenlőtlenségek miatt mennyire pazarló az ágazati forrásfelhasználás. Ne firtassuk azt sem, hogy az egészségügyi szolgáltatók tizenöt éve élő teljesítményelvű finanszírozása és a közalkalmazotti besorolás ellentmondásai hogyan terhelik az intézményrendszert. De kérem, fogadjuk el a patkó mindkét oldalán, hogy ha tehetnénk, akkor többet adnánk az egészségügynek korszerű műszerekre, az ügyeletek megerősítésére, egyáltalán az értelmes változások előmozdítására.

De, tisztelt Országgyűlés, most a munkahelyek, a forint, az emberek megtakarításainak védelme minden más prioritást megelőz. És igen, a közszférának kétségtelenül kell áldozatokat hoznia, és ennek a közszférának része az egészségügy is. Nyíltan és egyértelműen kell beszélnünk arról, hogy a bérfejlesztés és a 13. havi juttatás elmaradása nem könnyíti meg az egészségügyben dolgozók helyzetét sem, főleg a migrációs kihívások tükrében. Nehézzé válik előttünk és jogos a kérdés, hogy a stabilizációt szolgáló intézkedések a döntéshozók körében az értelmetlen viták hevességét növelik, vagy kísérletet teszünk az ebből a helyzetből való előremenekülésre.

Tisztelt Országgyűlés! Már hivatkoztak itt a Ház falai között az elmúlt napokban hasonlóra, most másképpen hadd mondjam, hogy a kínai nyelvben a válság fogalmát két írásjel együttesen jelenti. Külön az egyik jelenti a veszélyt, a másik a lehetőséget, utalva arra, hogy a nehéz döntési helyzetek magukban hordozzák az új esélyeket. Mert bizony a kérdést úgy is föl lehet tenni, hogy képesek vagyunk-e meghaladni korábbi önmagunkat, és érdemben racionalizálni a kórházak szerkezetét, ahogyan azt például az elmúlt napokban éppen a Magyar Kórházszövetség leendő elnöke javasolta. Képesek vagyunk-e őszintén szembenézni a három műszakban betegágy mellett munkálkodó ápolók gondjaival, és számukra, ha nem is holnapi kezdettel, de ciklusokon túlnyúló bérfelzárkóztatást hirdetni?

(9.50)

Elnök úr, két héttel ezelőtt, a nemzeti csúcson elhangzott felszólalásomban elmondtam, hogy közel húsz éve van az egészségügy a nemzeti közmegegyezés várólistáján, és bár történtek jelentős változások, de igazi áttörést éppen a közmegegyezés hiányában nem sikerült elérnünk. A viszonylag konszolidált körülmények, úgy tűnik, nem nyújtottak a megegyezéshez vezető kereteket, noha mindannyiunk előtt ismert, milyen feszültségek terhelik belülről az egészségügyet az önkormányzatok ellátási kötelezettségétől a magántőke megítélésig vagy az önmagát túlélt praxistörvényig.

A kérdés most úgy tehető fel, hogy ebben a kritikus időszakban vajon megnő-e a szándék, a politikai szándék az egyezségre. Nyilvánvaló, hogy tennünk kell ennek érdekében, ezért azt gondolom, érdemes lenne végiggondolni, hogy a nemzeti csúcs és a miniszterelnök úr által kezdeményezett gazdasági csúcs eredményei mentén vagy ezek analógiájaként hozzuk létre közösen, valamennyi parlamenti párt részvételével az egészségügy csúcsértekezletét. Nem a szakma és a politika felelősségét összemosó, úgynevezett kerekasztalra gondolok, de jöjjön végre létre az a közös akarat, amely kimozdít bennünket a kétharmados törvények béklyójából, és zöld utat ad az egészségügy strukturális átalakításának. Mert az a véleményem, hogy elvileg az Egészségbiztosítási Alap jelenlegi előirányzataiból is lehetséges lenne jobb és biztonságosabb egészségügy működtetése, ha leszámolnánk néhány illúzióval, és felül tudnánk emelkedni bizonyos részérdekeken. Azt gondolom, hogy a Szocialista Párt készen áll egy ilyen együttműködésre.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A béremelések és a 13. havi fizetés elmaradására tekintettel történt a mindannyiunk előtt ismert módosító csomagban az érintett előirányzatok korrekciója. Természetesen - és erre fontos felhívni a figyelmet - ez csak azoknál az előirányzatoknál értelmezhető, ahol ilyen tartalom létezik. A rend kedvéért mondom el, hogy nem történt csökkentés, sőt van növekedés a gyógyszertámogatások vagy a gyógyászati segédeszközök támogatása terén, és nem érintik az intézkedések, egyáltalán nem, a pénzbeli ellátások mértékét sem, mint ahogy erre az államtitkár asszony épp a gyed tekintetében az előbb hívta fel a figyelmet. (Babák Mihály: Reálértékben sem? - Dr. Vojnik Mária közbeszól.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A szigorú gazdálkodást igénylő költségvetési javaslat tárgyalása során sem feledkezhetünk meg arról, hogy az egészségügyben jelentős fejlesztések valósulnak meg uniós forrásokból. Új rendelőintézetek létesülnek, ott is, ahol korábban ilyesmi nem volt, 75 milliárd forint értékben bővülnek az úgynevezett póluskórházak, rövidesen meghirdetik a népegészségügyi pályázatokat. Biztos vagyok abban, hogy az ezekhez szükséges nemzeti önrész minden jelentős programnál rendelkezésünkre fog állni.

Elnök úr, a költségvetés minden szigorúsága mellett elegendő forrást biztosít az egészségügyi szolgáltatások működtetéséhez, illetve ahhoz, hogy a betegek megkapják a szükséges ellátásokat; ha képesek vagyunk prioritásokat képezni, ha a felelős javaslatok megtételében versenyzünk egymással, és nem a lakosság és a kiszolgáltatott betegek riogatásában - ahogyan ezt egyik-másik ellenzéki képviselőtársam teszi. Nem hoznám szóba, ha nem a Fidesz alelnöke állította volna egy órával ezelőtt itt, a tisztelt Házban, hogy a létre sem jött egészségpénztárak tőzsdére vitelét tervezte valaki. Nos, ilyen képtelenség csak propagandisták rémálmaiban születhet, elég baj, hogy egyesek még kampányoltak is vele. Ne engedjük! Ne engedjünk a csábításnak, hogy bénultság vagy egymás kárhoztatása legyen úrrá rajtunk!

Azt hiszem, hogy most talán a közös gondolkodást lenne célszerű választani, ebbe az irányba kellene menni, hiszen meggyőződésem, hogy a megoldás kulcsa az egészségügyben is a parlamenti pártok szóértésében és összefogásában van.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból. - Babák Mihály: Vissza, vissza!)