Felszólalás adatai

NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy figyelve a hozzászólásokat, az embernek néha az az érzése, mintha egy költségvetést tárgyalnánk a sok közül.

(16.30)

Azért nem árt, ha a hozzászólásokban és nemcsak a hozzászólás legelején hangzik az el, hogy ez a költségvetés és ez a helyzet azért nemcsak hogy nem mindennapi, hanem azt mondom, hogy az elmúlt 80-100 évben elő nem fordult pénzügyi válság következménye.

Nagyon behatárolja a lehetőségeinket ez a válság, és nem csak a költségvetés szintjén. Mert ez a pénzügyi válság, ami az Egyesült Államokból indult ki, és lényegében átterjedt az egész világra, az behatárolja a gazdaság szereplőinek a lehetőségeit is, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világban. Ezek a behatárolt lehetőségek olyannyira megnehezíthetik egyes cégek helyzetét, hogy nemcsak a termelést lesznek kénytelenek csökkenteni, hanem a munkahelyeket is.

Félő az, hogy ha ez túl nagy számban fordul elő, akkor nem lehet megakadályozni azt, hogy komoly elbocsátások legyenek. De mindent meg kell tenni azért, hogy ezek az elbocsátások minimálisra csökkenjenek, vagy amennyire csak lehet, csökkentsük ezeknek a hatásait. Mert minden egyes elvesztett munkahely tragédia; tragédia az egyénnek, tragédia a családnak és igen, tragédia a költségvetésnek is, minden egyes elvesztett munkahely. Ezért minden erőforrásunkat arra kell hogy összpontosítsuk, hogy a munkahelyeket megvédjük, amennyire meg lehet védeni.

Ezért felelőtlennek tartok minden olyan hozzászólást, amelyik úgy tekint erre a költségvetésre, mintha egy lenne a sok közül. Ez nem egy a sok közül, ez egy nagyon nehéz helyzetben, kényszer szülte költségvetés. És ne kezdjen el mindenki arról beszélni, hogy mennyit vett el az ő kis külön területéről. Biztos, hogy vannak olyan tételek, ahol nagyon komoly visszavágást volt kénytelen eszközölni a kormányzat, annak érdekében, hogy a lehető legtöbb munkahelyet tudjuk megvédeni. Merthogy a közszférában két lehetőség közül lehet választani: vagy a béreket vesszük vissza, vagy a létszámot. Nincs más lehetőség. Látom, hogy most csodálkoznak képviselőtársaim az ellenzéki oldalon, de ezt önök is tudják. Mi azt a megoldást választottuk - lehet, hogy ez sok mindenkinek fáj, egészen biztos -, hogy a 13. havi bérre nem tudunk most fedezetet biztosítani, de 12 havi bérre és 12 hónapig, azaz egész évben a közszférában a lehető legtöbb munkahelyet tudjuk megőrizni.

Ezt már nem feltétlenül tudjuk elmondani a magánszférában, mert ott az államnak sokkal kisebb a szerepe. Kétféle hatás biztosan éri ezeket a cégeket. Az egyik helyen, ahol a termelés visszaesik, lehet, hogy nem is kapnak megrendelést, és kénytelenek lesznek elbocsátani. A másik helyen pedig egy más típusú kihívással kell szembenézniük, hogy hol van megrendelés, hol nincs. Ezért a kormányzatnak arra kell összpontosítani, hogy ezeknek a cégeknek ahhoz nyújtson segítséget, hogy meg tudják őrizni a munkahelyeket. Ha van megrendelés, akkor a bizonyos kieső időben segíteni kell annak a pótlásában. Erre megoldást kell találnunk.

Azt gondolom, nem csak az a dolgunk, hogy a munkahelyeket megvédjük. Nem hozhatunk olyan helyzetbe nehéz helyzetű családokat, hogy ne tudják ezt a válságot jelentős visszaesés nélkül átvészelni - ha lehet ezt mondani. Nem tudjuk pontosan, hogy ez a válság meddig tart. Ezért nyilván nagyon fontos az, hogy a nyugdíjakat és a nyugdíjak értékét, amennyire lehetséges, megtartsuk. Ezért született az a döntés, hogy bizonyos helyen kérünk szolidaritást, azért, hogy a legnehezebb helyzetű nyugdíjasoknál továbbra is meg tudjuk őrizni a helyzetüket, amennyire azt a lehetőségeink engedik.

Hadd reagáljak Tiba István képviselőtársam hozzászólására is, aki már elment. Ő nehezményezte azt, hogy a kormányzat semmit nem tesz annak érdekében, hogy ne kelljen egészséges felnőtt embereknek segélyen élni. Szeretném mondani, hogy ez annyira nem így van, hogy hosszú munka után benyújtotta a kormányzat azt a törvényjavaslatot, aminek a Házban a neve egyszerűen csak egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló T/6647. számú törvényjavaslat, más néven vagy leánykori nevén "Út a munkához" program. Ez a program abban próbál segítséget nyújtani, hogy azoknak az embereknek, akik egészségesek, munkára képesek, de a piacon nem tudnak és egyre nehezebben fognak tudni állást találni, közfoglalkoztatással próbáljon lehetőséget teremteni arra, hogy hosszú távon ne essenek ki a munka világából. Azért, hogy amikor lehetőségük lesz, akkor vissza tudjanak menni a munkaerőpiacra. Ez a program erre biztosítja a lehetőséget, és a költségvetésben ennek a forrása benne van. A közfoglalkoztatásra a jövő évben kétszer annyit fogunk költeni a segélykeret terhére. Ez természetesen azt jelenti, hogy nem segélyért kell majd dolgozni, hanem segély helyett teremtünk lehetőséget közfoglalkoztatásra.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)