Felszólalás adatai

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! "Nem szeretnék olyan klubba tartozni, amelyik még olyanokat is felvesz a tagjai közé, amilyen én vagyok." A fenti idézet Gaucho Marx amerikai humoristától származik.

Mindez csak azért jutott az eszembe, mert azt az álvitát, amelyet most a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről folytatunk, felülírta egy olyan klub - az IMF ügyfeleinek klubja -, amely klubba mi nem is akartunk tartozni. Ugyanis a híresztelésekkel ellentétben a Nemzetközi Valutaalap ügyfelének lenni manapság nem számít érdemnek. Olyannyira nem, hogy az Európai Unió tagállamai közül egyedül a mienk ez a kétes dicsőség.

A kormány óriási sikerként értékelte azt, hogy az IMF hitelkeretet biztosított Magyarország számára. Hadd említsem meg, hogy hasonló sikereket ért el a közelmúltban Pakisztán, Ukrajna, Belorusszia is, de az IMF ügyfelei között találjuk Bangladest, Ghánát és Kongót.

Persze, a mese az volt, hogy gonosz külső erők összeesküdtek Magyarország ellen, megtámadták Magyarországot. A gyakorlatban az történt, hogy pénzügyi válság közepette senki sem akart biztos befektetésnek igazán nem nevezhető magyar állampapírokat venni, megemelt kamattal sem. A pénzügyi válság tehát nálunk leginkább egy államháztartás-finanszírozási válságként jelentkezett, és amikor már a piacon senki sem hajlandó hitelt nyújtani egy országnak, akkor jelenik meg a színen a Valutaalap és a Világbank, mint ahogy az a harmadik világbeli országoknál lenni szokott.

Az 1944-ben alakult "Nemzetközi Valutaalapra egy újabb globális válság megelőzését bízták, ennek érdekében nemzetközi nyomást gyakorol azokra az országokra, amelyek nem veszik ki részüket a globális aggregált kereslet biztosításában, és beletörődnek gazdaságuk pangásába. Szükség esetén likviditást biztosít azoknak az országoknak, amelyek gazdasága a lejtő szélére került. Azon meggyőződésen alapszik, hogy nemzetközi nyomásra van szükség ahhoz, hogy az országok keresletélénkítő politikát folytassanak - a kormányzati kiadások növelésével, illetve adó- és kamatcsökkentéssel a gazdaság élénkítésére -, az IMF ma jellemzően akkor nyújt hitelt, ha az ország vállalja a deficitcsökkentést, az adó- és kamatemelést, amely a gazdasági tevékenység lanyhulásához vezet. Keynes forogna a sírjában, ha látná, mi történt művével."

A fenti idézet Joseph Stiglitz amerikai közgazdásztól származik, és azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy tudjuk, és felkészülhessünk arra, ami ránk vár. Mert azzal azért remélem, mindenki tisztában van, hogy amiről itt most vitatkozunk, az korántsem biztos, hogy végleges költségvetés, a rádióban is csak a legújabb költségvetésről beszélnek. Ez csak a harmadik munkapéldány. Kicsit hihetőbb, mint az első, a "beindultunk", "célba tartunk" s a többi piros óriásplakátok hangulatát tükröző költségvetés, de még nem az igazi. Az igazit majd az élet, a valóság írja, és Magyarországon már az IMF ízlése szerint. És ez nem jó hír, mert - hogy ismét Stiglitzet idézzem - "az IMF inkább részese az országok problémájának, mint a megoldásnak".

Tisztelt Ház! Ha megnézzük azt, hogy szomszédaink, illetve az Európai Unió tagállamai miként reagáltak a válságra, és milyen intézkedéseket hoztak, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyar kormány mintha szembehaladna a forgalommal. Mert mi történik nálunk? Ugye, az adótörvények visszavonásával komoly esélyünk van arra, hogy megőrizzük előkelő vezető helyünket az adóterhelések európai listáján. Tehát adót és járulékot nem csökkentünk. A Magyar Nemzeti Bank pedig régóta nem látott 300 bázispontos alapkamat-emelést hajtott végre.

Ehhez képest nézzük meg, mi történik a környezetünkben! Az Európai Központi Bank fél százalékkal csökkentette az alapkamatot, hasonlóan az amerikai Federal Reserve és a kínai központi bank is. A jelen válságtól függetlenül is nehézségekkel küzdő Angliában a korábbi folyamatos kamatemelés után a Bank of England befagyasztotta az alapkamatot, de a szakértők kamatvágást várnak.

Az európai kormányok konjunktúracsomagban, adócsökkenésben és gazdaságélénkítésben gondolkodnak: Franciaországban az újonnan létrehozott vállalkozások mentességet kapnának az iparűzési adó alól, és a kkv-k versenyképességének fenntartására egy központi stratégiai befektetési alapot hoznak létre, a munkaerőpiacot több százezer központilag támogatott munkahely létrehozásával kívánják dinamizálni. Portugáliában a kkv-k által fizetendő társasági adót a felére csökkentik, és növelik az igénybe vehető kedvezményes hitelkeretet, a közalkalmazotti béreket a várható infláció mértéke felett emelik, és kiterjesztik a 13. havi családi pótlékot. Olaszországban a kis- és középvállalkozások adóterheinek további csökkentését tervezik. Ausztriában növekedésserkentő programot indítanak, és a vállalkozások beruházásait előrehozott leírási lehetőséggel támogatják. Szlovákia beruházásserkentő támogatásokkal kívánja megakadályozni, hogy a pénzügyi válság túlságosan lelassítsa a szlovák gazdaság fejlődésének ütemét.

A magyar kormány szempontjából tényleg nem egy őrült megy szembe a forgalommal az autópályán, hanem mindenki. Miért van az, hogy mi homlokegyenest más politikát folytatunk? Miért van az, hogy mi a költségvetés visszafogásával, a gazdaság hűtésével próbáljuk átvészelni a válságot? A válasz egyszerű: azért, mert már senki nem hajlandó finanszírozni a magyar államadósságot és a költségvetési hiányt. Azért, mert mi, Magyarország vagyunk a leggyengébb láncszem. Magyarország 2007-ben a legalacsonyabb növekedést produkálta az Unióban, tehát nem felzárkóztunk az európai átlaghoz, hanem távolodtunk tőle.

A helyzet még szomorúbb, ha közvetlen szomszédaink növekedési rátájával hasonlítjuk össze hazánkét. Mindez azt bizonyítja, hogy nem tudtunk élni a régiónkra jellemző kedvező lehetőségekkel sem. Emiatt, míg a recesszió szomszédainknál a növekedés ütemének mérséklését jelenti - Románia esetében az elképesztő 6 százalékra -, addig mi mára a hazai össztermék csökkenéséről beszélünk.

A szégyenletes gazdasági növekedés mellett is sikerült megdupláznunk államadósságunkat. Magyarország hat év alatt kilenc helyet csúszott vissza a versenyképességi ranglétrán. Nem csoda, hiszen míg 2001-ben a bruttó hazai termék 1,9 százalékát fordítottuk kutatás-fejlesztésre, addig 2008-ban 0,9 százalékát.

Magyarországon több mint 3 millió ember él a létminimum alatt, a munkanélküliség közel 8 százalékos. A lakosság és a vállalkozások nagymértékben eladósodottak, és nagyrészt devizában. A népesség egészségi állapota közismert, a funkcionális analfabéták száma egymillió körüli. Nincs mire büszkék lennünk, ami ránk jutott, az a szégyen.

Tisztelt Ház! Mindhárom költségvetési javaslatra az jellemző, hogy visszafelé számol. Az alapszám, amelyre a javaslatokat építették, a költségvetési hiány mértéke. Az összeget először még a konvergenciaprogram determinálta, később már az államadósság-finanszírozási válság, illetve a legutóbbi esetben - sejtésem szerint - az IMF-diktátum. Csak míg az első variációban volt idő a többi tétel visszafelé kiszámolására, a másodiknál pedig az egyszerű fűnyíróelvet alkalmazták, addig a legújabb, kapkodva elkészített változatnál számos hiányosságot, megalapozatlan számot talált az ÁSZ.

Ez az előttünk fekvő költségvetés tehát teljesen alkalmatlan arra, hogy elfogadjuk. Ezért beszédem végén szeretném néhány gondolattal segíteni a készülő negyedik költségvetési variációt. A pénzügyi válság tovagyűrűző hatása miatt gyorsítani kellene a felhasználás mértékét, átcsoportosításra lenne szükség az operatív programokon belül, hiszen a gazdaságfejlesztésre jóval több forrást kellene biztosítani, ezen belül is a kkv-kat kellene kiemelten támogatni, hiszen a válságnak ők lesznek az elsődleges károsultjai. Ezt az európai támogatások felhasználására értem. A gyengülő versenyképesség és a várható munkanélküliség kezelésére az élőmunkaterhek csökkentésével, illetve a kis- és középvállalkozások terheinek mérséklésével kellene válaszolnunk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)