Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Egy elég érdekes vitában vagyunk most, mert a hozzászólásokból úgy éreztem, hogy ezt a törvényjavaslatot egyébként mindenki támogatni fogja, az ellenzéki pártok között pedig egy verseny indult meg, hogy ki tudja drámaibban lefesteni ‑ a tényeket nem mindig figyelembe véve ‑ a magyar helyzetet. Rengeteg hamis, illetve meg nem értett, félreértelmezett statisztikai hivatkozás történt, és sok egyéb megjegyzés is elhangzott.

Például Szél Bernadett mondta az előbb, hogy végre tettünk valamit a gyermekétkezés felszámolása ügyében. (Dr. Józsa István: Nem étkezés… ‑ Köz­beszólás: Éhezés.) Még egyszer mondom, hogy Szél Bernadett is hallja: Szél Bernadett mondta, hogy végre tettünk valamit a gyermekéhezés visszaszorítása ügyében. Szeretném megkérdezni Szél Bernadettől, tudja-e, hogy 2010-ben mekkora volt az a támogatás, amit egy gyerekre a kormány biztosított étkezés szempontjából. 65 ezer forint. És, mondjuk, 2013-ban? 102 ezer forint. Tehát azért csak történt valami. Vagy tudja-e, mondjuk, hogy 2010-ben 28 milliárd forintot szánt a központi költségvetés erre a célra, ami 2013-ra 44 milliárd forintra nőtt, most pedig 60 milliárd? Tehát erre, hogy végre tettünk valamit: gyakorlatilag megkétszereztük 2010 óta, öt év alatt azt a pénzt, amit gyermekétkezésre fordítottunk. Tehát nem most kezdődött, nem a mostani az első lépés, tehát amikor ilyen kijelentésekre ragadtatjuk magunkat, akkor azért a tényeket érdemes egy kicsit ‑ hogy mondjam ‑ komolyabban venni.

Azt kell mondjam, hogy a gyermekétkezés tekintetében ‑ minden statisztikával szemben ‑ a magyarországi rendszer nemzetközi összehasonlításban is egy rendkívül nagyvonalú rendszer. Én mindig mosolyogva hallom azt, hogy Magyarországon több gyerek éhezik, mint Romániában. Ha egyetlen gyerek is éhezik ‑ nem ezen mosolygok ‑, az rendkívül drámai, de nem tudom, képviselőtársaim tudják-e, hogy Romániában az iskolákban egyáltalán nincs és az óvodák döntő többségében nincs közétkeztetés. Magyarországon van közétkeztetés, ráadásul ez a közétkeztetés úgy működik, hogy minden rászoruló gyerek már eddig is ingyen kapott étkezést naponta háromszor.

És akkor persze lehet szörnyülködni, megjelent néhány hónappal ezelőtt egy statisztika, hogy Magyarországon az óvodába menetel előtt a gyerekek egy jelentős része egyébként nem reggelizik, és dráma, mert az egyik legnagyobb szám jött ki Európában. Képviselőtársaim, be kell valljam, hogy az én gyerekem se reggelizik. És tudják, miért? Mert az óvodában egyébként kap reggelit. (Bangóné Borbély Ildikó: Nem, tízórait kap.) Sajnos nagyon sok más országban az óvodában nincs reggeli, ebből kifolyólag ez a kérdés, ha nemzetközi összehasonlításban feltesszük ezt a kérdést, teljesen mást jelent. Mert az a gyerek, aki Romániában iskolába menetel előtt, óvodába menetel előtt nem reggelizik, az a gyerek éhezik. Az a gyerek, aki Magyarországon óvodába menetel előtt nem reggelizik, mondjuk, az én gyerekem, higgyék el, hogy nem éhezik. Le lehet vonni ezt a következtetést, csak ez a következtetés egy hamis következtetés. Tehát Magyarországon azt el kell mondani, hogy rászoruló gyerek, aki elmegy iskolába, óvodába, a hétnek ezen az öt napján semmiképpen sem éhezhet, hiszen biztosítva van számára az ingyenes étkezés lehetősége, és ez egyébként még uniós összehasonlításban is egy rendkívül nagyvonalú és tisztességes rendszer.

Éppen ezért azt gondolom, hogy mivel ezen a területen ‑ és a költségvetési forrásokból is látszik ‑ elég sokat léptünk előre, mindenkinek jó lenne, ha nem próbálnánk a helyzetet drámaibban leírni, mint amilyen drámai valójában. Nyilvánvalóan van gond, és azzal nem tudok vitatkozni, amikor azt mondják, hogy hétvégén vagy a szünetekben ez probléma lehet, mert nincs megoldva a gond.

(12.30)

Ebben teljesen igazuk van. De a szünetek esetében is jelentős előrelépés történt. Hadd mondjam el a szünetek kapcsán, hogy az együttes vezetésű zuglói önkormányzatnál hozsannát zengtek az ellenzéki lapok, hogy a nyári szünetben ingyenesen, illetve kedvezményesen, az év közbeni feltételekkel biztosítja az étkezést a rászoruló gyerekek számára az önkormányzat. Hadd mondjam el, hogy a kőbányai önkormányzatnál, Kőbányán, függetlenül attól, hogy mikor milyen vezetése volt ‑ ez így volt akkor is, amikor szocialista polgármester volt, és így volt akkor is, amikor fideszes polgármester volt vagy van ‑, mindig ingyenesen biztosítottuk a nyári szünetben az étkezést azoknak a gyerekeknek, akik a tanév közben is ingyenesen kapták az étkezést. Ugyanolyan feltételekkel.

Az a helyzet, kedves Szél Bernadett képviselő asszony, hogy hiába van meghirdetve, hogy aki elmegy nyári táborba a kőbányai önkormányzatban, az ugyanolyan feltételekkel részesül a közétkeztetésben, mint év közben, a rászoruló gyerekeknek mindössze negyede-ötöde megy el. Tehát a lehetőség adott, meg van hirdetve, olyannyira, hogy a szülőknek külön levelet írunk, hogy mindenki, akinek probléma az étkezés, a nyári szünetben is megkapja az ingyenes étkezést, ha elviszi nyári táborba a gyerekét; a gyerekek negyede-ötöde jön el. Óvodások esetében ez a helyzet egyébként sokkal-sokkal kedvezőbb.

De valóban úgy van, hogy itt is jelentősen növelte a költségvetés a nyári támogatásokra szánt összeget. Azonban a fő problémát az jelenti szerintem, hogy ez az összeg továbbra is pályázati keretben érhető el, és talán érdemes lenne ezen a területen egy kicsit továbbgondolni a rendszert. Nem biztos, hogy pályázati feltételekhez kell kötni a nyári étkezés támogatását.

Mint arról már beszéltem, a nemzetközi felmérések elég sok mindent nem vesznek figyelembe. Amikor, mondjuk, azt nézik, hogy a deprivációs szegénység hogyan alakul Magyarországon, és megnézik például az egy főre vetített jövedelmet, nem veszik figyelembe azt, hogy igen, de Magyarországon, az az igazág, minden rászoruló gyerek egyébként ingyenesen étkezik. Ha egy nagycsaládnál ezt a nagyságrendben tízezer forintnyi támogatást gyermekenként hozzászámolnánk a családi költségvetéshez, amihez nagyon sok más országban hozzászámolják, akkor a helyzet máris sokkal-sokkal jobb lenne.

Elhangzott, hogy folyamatosan romlik a helyzet. A bizottsági ülésen is azt magyarázták, hogy 2014-ben is mennyit romlott a gyermekszegénység helyzete Magyarországon. Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy nincsenek a folyamatokkal teljesen tisztában. Komolyan azt gondolják, hogy abban a 2014-es évben a gyermekszegénység mélyülhetett, növekedhetett, amikor kiterjesztettük a járulékokra is az igénybe vehető adókedvezmény mértékét? Ha ezt végiggondolják, akkor biztos, hogy a családok egy jelentős számánál a gyermekszegénységnek csökkenni kellett. Nem történhetett más. Az az igazság, kétségkívül Szél Bernadettnek abban például igaza van, hogy a válság után a szegénység nem a válság adott pillanatában mélyült, hanem azt követően még elég sokáig. Elég sokáig hordták például a devizaadósok, akik jellemzően családosok voltak, azt a terhet, hogy a törlesztőrészletük növekedett, de az az igazság, hogy 2014-től, ezt Tárki-, KSH-, Eurostat-adatok is egyértelműen bizonyítják, a helyzet javulásnak indult. Azt gondolom, hogy a 2015-ös adatok, amelyek jellemzően még a 2014-es év folyamatát is érzékelik, még további javulást fognak jelezni.

Úgyhogy azt hiszem, a helyzet a gyermekszegénység esetében egyébként nem jó, rendkívül sok tennivaló van, ugyanakkor szerintem nem lehet elvitatni azt, hogy a gyermekszegénység visszaszorítása érdekében a kormány eddig is rendkívül sokat lépett. A gyermekéhezés visszaszorítása tekintetében nagyon sok minden történt, hiszen ha 2010-ben 28 milliárd forintot szántunk erre a célra, 2013-ban 40 milliárdot, most pedig ez az összeg 60 milliárd forintra nőtt (Bangóné Borbély Ildikó: Az előirányzat csak!), akkor ez egy elég komoly fejlődés az elmúlt időszakhoz képest. Az a helyzet, hogy ha a következő évi költségvetés néhány kiszivárgott részletét ismerjük, tudjuk, hogy itt további lépések várhatók, például a kétgyermekesek esetében, illetve ez a mostani törvény is jelentős részben erről szól.

Arra szeretném kérni a képviselőtársaimat, ellenzéki és kormánypárti képviselőket egyaránt, hogy amikor statisztikai adatokat nézünk, akkor ezeket a statisztikai adatokat kellő mélységben, kellő módon értelmezve próbáljuk a nyilvánosság elé tárni. Szerintem Magyarországon büszkék lehetünk arra, hogy mondjuk, az étkezés tekintetében európai uniós összehasonlításban is rendkívül sokat tettünk azért, hogy óvodás, iskolás gyerekek ne éhezzenek. Itt most még egy nagyon jelentős lépést teszünk. Reménykedünk abban, hogy további lépések fogják ezt követni a szünetekre való tekintettel is. Ebben az esetben, azt mondhatom, a gyermekszegénységnek egy nagyon fontos, nagyon fájó komponensét, a gyermekéhezést, ha ezeket a lépéseket sikerül megtennünk, megoldottuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)