Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy foglalják el helyeiket. (Pillanatnyi szünet. - Zaj.) Ismételten megkérem a tisztelt képviselőtársakat - a hölgyeket is a képviselőtársak közé sorolom. Nagyon köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/1498. számon, az Állami Számvevőszék jelentését T/1498/1. számon, a Költségvetési Tanács jelentését T/1498/2. számon, a költségvetési bizottság ajánlását pedig T/1498/4. számon megismerhették. Tájékoztatom önöket, hogy az Országgyűlés elnöke elrendelte a módosító javaslatok formanyomtatványon történő benyújtását. Ez az informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában ma először az expozét ismerteti Orbán Viktor miniszterelnök úr és Matolcsy György miniszter úr összesen 90 percben, majd az Állami Számvevőszék elnökének és a Költségvetési Tanács elnökének felszólalása következik 30-30 perces időkeretben. Ezután a képviselőcsoportok vezérszónoklataira kerül sor, ugyancsak 30-30 percben, a további felszólalásokra a vita folytatásában, a következő ülésnapokon lesz lehetőség.

Emlékeztetem önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtásának határideje csütörtökön 18 óra. A televízióközvetítés a mai napon a vezérszónoki felszólalások végéig, körülbelül 22 óráig tart.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik 90 perces időkeretben.

Először megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. (Taps a kormánypártok soraiban.) Miniszterelnök úr, öné a szó.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ez a huszadik költségvetési vita, amelyben részt vehetek, és a negyedik olyan költségvetés, amelyet kormányom nevében magam, illetve a minisztereim terjesztenek be. Volt, amelyet a kommunista rendszer összeomlása után egy új világ reményében vitattunk meg. Volt, amelyik az új évezred első költségvetéseként vonult be a történelemkönyvekbe. Volt köztük sikeres és sikertelen, volt, amelyik fölényes többséget kapott, volt, amelyik épphogy átcsúszott. Volt korrekt, megalapozott, volt hamis, sőt meghamisított. Volt szép, volt lehangoló, és volt bizony szégyenteljes is.

Akármilyenek voltak is, egy dologban hasonlítottak: alkotóik és előterjesztőik úgy vélték - és joggal vélték úgy -, hogy létezik egy ösvény, egy kitaposott, bevált, nyugati piacgazdasági ösvény, amelyen haladni érdemes, amelyen haladni kell. Ma azonban egész Európa azzal a kényelmetlen helyzettel szembesül, hogy a kitaposott ösvények elfogytak. Az eddigi utak már nem használhatók, azokon legfeljebb a múltat lehet bejárni újra, és végül ismét a múlt hibáihoz, kudarcaihoz lehet megérkezni, új célokhoz nem.

Az útkeresést bizonyítja, hogy miközben Európa a szigorú költségvetési politikának próbál érvényt szerezni, az Egyesült Államok épp ellenkezőleg, a múlt héten pumpált újra 600, hatszáz milliárd dollárt a gazdaságába. Nekünk is érdemes tudomásul venni: aki a mai, rohamosan átalakuló világban sikert akar elérni, csak új utakon juthat el a céljaihoz. Új ösvényeken kell tehát előremennünk. Ez néha bozótirtással, elkorhadt fák kivágásával, sziklák elmozdításával jár, és olyan helyzetek is akadnak, ahol a szó szoros értelmében utat kell törnünk áthatolhatatlannak tűnő helyeken.

Tisztelt Ház! Mi, magyarok nem kisebb célt tűzünk ki magunk elé a következő években, mint hogy a most formálódó új világban sikeres ország és sikeres nemzet leszünk. Elegünk lett a kudarcokból, a kicsi, szerencsétlen ország életérzéséből, a "magyarázzuk meg, mit miért nem lehet" politikából.

(16.10)

Sikeres nemzetet csak sikeres emberek alkothatnak; egy ország sikere csak sikeres életekből bontakozhat ki. Vannak, akik még emlékeznek arra, amikor számokkal és utópiákkal próbálták boldogítani az embereket, nem a saját, valós életük eredményeivel. A siker sohasem lehet egy adat, csakis a megélt valóság, a magyar emberek célja tehát az, hogy boldoguljanak végre, és ezáltal legyen erős és sikeres a hazájuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2008 márciusában a szociális népszavazáson mondta ki először egybehangzóan az ország azt, hogy a magyarok sikeréhez alapvető politikai változásra van szükség; attól a pillanattól a mai napig nyílegyenes út vezetett, nyílegyenes út hozott el minket idáig. A kitartó hit, a sok közös erőfeszítés meghozta gyümölcsét: idén tavasszal demokratikus módon végrehajtottuk a mélyreható politikai változást, megdöntöttük a régi rendszert, újat alapítottunk, a nemzeti együttműködés rendszerét. Az új rendszerben leraktuk a talpra állás alapjait, mozdíthatatlannak tartott akadályokat, évtizedes tabukat döntöttünk le, amelyek gátolták Magyarországot abban, hogy kitörjön a válságokat hozó múlt hálójából.

A munka első részét elvégeztük; most következik vállalkozásunk második szakasza, a megújulás. Teljes megújulás kell ahhoz, hogy erős, stabilan növekvő gazdaságot teremtsünk, tíz év alatt egymillió új munkahelyet hozzunk létre, és mindezek révén biztosítani tudjuk minden magyar ember számára a hazájában való tisztes megélhetés és boldogulás lehetőségét.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A világban gyors és jelentős változások zajlanak, ennek következtében Európában is megújulási verseny vette kezdetét. Ebben a versenyben mi, magyarok, bár körhátránnyal indultunk, jelenleg jól állunk, néhány tekintetben úttörőnek számítunk. Mi ebben az évben már olyan jelentős változásokat vittünk véghez, amelyeket Európa más országaiban és az uniós tanácskozásokon most kezdenek fontolóra venni; olyan változásokon vagyunk túl, amelyek másoknál súlyos megrázkódtatást, politikai földindulást idéztek elő.

A magyarok nem kergetnek délibábokat, de ma józan bizakodással és elszántsággal tekintenek előre, készek a megújulásra és a változtatásra; tavaszi döntésükkel Európa legstabilabb parlamenti többségét és legstabilabb kormányát hozták létre. Mindez versenyelőnyt jelent számunkra - de ezt az előnyt be is kell váltani. Erre egy évünk van, mindössze egy évünk, ugyanis szenvedünk egy óriási hátránytól is, amit az előző korszak hagyott ránk: ez a hátrány a hatalmas adósság, amit az előző kormányok halmoztak fel. Az elmúlt nyolc év felelőtlen politikája miatt Magyarország ismét adósságcsapdába került. Nem a válság okozta ezt; a hitelek nyakló nélküli felvétele, az ország teljes eladósítása már évekkel korábban megkezdődött. Mindannyian emlékezhetünk: Magyarország egyszer már kinyitotta, kifeszítette az adósságcsapda ajtaját (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jaaj!), 1998-2002 között 58-ról 53 százalékra csökkentette a nemzeti össztermékhez mért adósság állományát. Ami ezután következett, az maga a gazdaságtörténeti, gazdaságpolitikai rémálom: 2002 után óriási összegű hiteleket vettek fel a szocialista kormányok, és fordították azt korrupcióra és jóléti kiadásokra. Ezzel megtörték és felmondták azt a politikai konszenzust, amely 1990-től 2002-ig tartott, és a szocializmus gazdasági összeomlásának keserű tapasztalatából származott, vagyis hogy tartozzunk bármely párthoz vagy politikai közösséghez is, soha többé egyikünk sem követi el azt a felelőtlenséget hazánkkal és a magyar emberekkel szemben, hogy az ország eladósítása révén finanszírozza a politikai, a szavazatszerző kiadásokat. Ez az a bűn, ami az elmúlt nyolc év szocialista kormányainak lelkét terheli, ez az, amiért egyszer majd viselni kell a politikai felelősséget; ez az a bűn, amely emberek millióinak életét tette tönkre, hozott magával nyomorúságot, kiszolgáltatottságot és reménytelenséget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Olyan helyzetben vagyunk, mint az a fuvaros, aki hitelből vásárolt teherautóval szállít, és ebből próbál megélni. Hiába lennének megrendelései, már a benzinpénzt is az adósság törlesztésére kell költenie - vagyis lassan, de biztosan az egész vállalkozása értelmetlenné válik. Ha ebből a helyzetből nem tud kitörni, jön a hitelező, elviszik tőle a járművét, nincstelenné válik, esélye sem marad a talpra állásra.

Ma ott tartunk, hogy államadósságunk meghaladta a 20 000 milliárd forintot, vagyis minden magyar állampolgár az aggastyántól a ma megszületett újszülöttig fejenként 2 millió forint terhet cipel a hátán. A költségvetés nyelvén szólva 2010-ben mintegy 1200 milliárd forintot meghaladó összeget fordítottunk adósságkezelésre.

(16.20)

Adósságszolgálat és adósságtörlesztés nélkül az önök előtt fekvő 2011. évi költségvetés nem 3 százalékos hiányt, hanem 0,8 százalékos többletet mutatna.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy évünk van arra, hogy ebből az adósságcsapdából kitörjünk, de legalábbis kinyissuk a csapda ajtaját. Ehhez rendkívüli erőfeszítésekre lesz szükség, de enélkül nincs megújulás. Ha ez nem sikerül, az adósság maga alá temeti minden lehetőségünket, minden versenyelőnyünket, terveinket és céljainkat, föl fogja emészteni az összes erőforrásunkat, kicsúszik kezünkből a gazdaság irányítása, veszélybe kerül a gazdasági, pénzügyi önállóságunk. És akkor jön ismét a visszaesés, a reménytelenség, a munkanélküliség növekedése, az eladósodás, a lemaradás, a szociális biztonság széthullása, vagyis mindaz, ami az elmúlt nyolc évet jellemezte.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy a mai aktív nemzedéknek aligha lesz még egy ilyen lehetősége a megújulásra. Emberöltők telnek el úgy, hogy nem áll össze ilyen kedvező csillagzat egy ország és egy nemzedék számára. Az önök előtt fekvő költségvetés egy olyan gazdaságpolitika lenyomata, amely esélyt ad arra, hogy kiszabadítsuk magunkat az államadósság csapdájából. A bennünket körülvevő világ fejleményei tovább nehezítik a helyzetünket. Az Európai Unióban a tagállamok eladósodottsága növekszik, eközben a nyolc új tagállam, legközvetlenebb versenytársaink államadóssági mutatója 60 százalék alatt van, és nekünk ebben az európai gazdasági közegben kell helytállnunk.

Az önök előtt fekvő 2011. évi költségvetéssel mi, magyarok megfékezzük és megállítjuk az államadósság növekedését, megállítjuk, mert a költségvetést a nemzeti össztermék 3 százalék alatti hiányával alkotjuk meg. Érdemes fölidézni, hogy 2004 óta sohasem volt a magyar költségvetés hiánya 3 százalék alatt. Ez a költségvetés az adósságcsapdából való szabadulás első lépése, egy átfogó gazdaságpolitika egyéves, 2011-re eső szakasza. Ezt a politikát kívánjuk folytatni 2011 után is. Úgy gondoljuk, hogy a gazdaság növekedésével emeljük a nemzeti össztermék mértékét, a hiányt tartósan 3 százalék alatt tartjuk, és szerkezeti reformokat hajtunk végre.

A szerkezeti reformokat célzó konzultációkat megindítottuk, megkezdődött a nyugdíjreform, oktatási reform, közigazgatási reform, az egészségügyi reform és a közösségi közlekedési reform részleteiről szóló szakmai vitasorozat. Amennyiben a magyar gazdaság 3 százalék feletti növekedését sikerül tartóssá tenni, ha mi, képviselők képesek leszünk 3 százalék alatt tartani a költségvetési hiányt, ha a kormány és az Országgyűlés sikeresen zárja le a szerkezeti reformokat, és a bennünket körülvevő, számunkra mérvadó gazdasági térségek fejlődési tendenciái nem romlanak le drámaian, akkor 2014-2015-re 70 százalék alá csökkentjük a mindannyiunkat terhelő államadósságot a mostani 80 százalék körüli szintről.

A jövő tétje tehát az, tisztelt képviselőtársaim, hogy képesek leszünk-e kitörni az adósságcsapdából, és így képesek leszünk-e megtartani és kihasználni a megszerzett versenyelőnyünket, képesek leszünk-e igazán megújulni, felkészülni a következő tíz évre, az új világra. Ha a jövő évben sikeresen végigvisszük a megújuláshoz szükséges változtatásokat, akkor versenyben maradunk, és akkor nyerteseivé válunk a világban zajló nagy átalakulásoknak, akkor Magyarország belátható időn belül erős ország lesz, és a magyarok sikeres emberek lesznek. Ha nem, akkor ismét vesztesekké válunk, ahogyan az elmúlt nyolc évben szinte mindig, mindenben veszítettünk. Az előttünk álló egy évben dől el, milyen lesz a rá következő tíz évünk.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt javasolom tehát, hogy az előttünk álló év a megújulás éve legyen, és én személy szerint eltökélt vagyok abban, hogy az is lesz. A megújulás évében először is gyors gazdasági döntések kellenek. Az nem megy, hogy hozunk egy gyors és erőteljes gazdasági döntést, ami a gazdaság túlélését, a felszínen maradást szolgálja, ráadásul a választók akaratát érvényesíti, de bármelyik régi szabályokkal működő intézményünk elbizonytalanítja a piacokat a tekintetben, hogy mi is fog történni, mit és hogyan fogunk megváltoztatni.

Az élet, tisztelt hölgyeim és uraim, nem úgy bánik velünk, mint az apa a hazatérő tékozló fiúval. Magyarország a politika hibájából eltékozolt nyolc esztendőt. Most, amikor visszatérünk a helyes irányhoz, nem azzal fogad minket a világ, hogy jól van, fiam, örülök, hogy végre itt vagy, ülj le, és egyél-igyál az asztalomnál. Szó sincs ilyen fogadtatásról! Kőkemény követelményekkel állunk szemben: ésszerű és ellenőrzés alatt tartott hiány, dinamikus növekedés és közben 1000 milliárdos adósságszolgálat. Nem babra megy a játék!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most nem a betartás, nem a gáncsoskodás idejét éljük, hanem a cselekvés és a cselekvő emberek idejét. A világban meghirdetett megújulási verseny nem szavalóverseny, hanem a tettek versenye, ez pedig azt jelenti, hogy most és a következő hetekben, hónapokban egyetlen igazán lényeges mércéje lesz mindennek, hiszen azt a kérdést kell föltennünk magunknak minden helyzetben és minden ügyben: mi az, ami elősegíti, és mi az, ami hátráltatja a megújulást? Mindent abból a szempontból fogunk vizsgálni, legyen szó a gazdaságról, adózásról, a költségvetésről, az oktatásról, az egészségügyről, az alkotmányról, külpolitikáról vagy a magyarság közép-európai szerepéről. Mindazt, ami gátolja a megújulást, vagyis azt, hogy a mai kor új kihívásaira korszerű, megfelelő válaszokat adjunk, meg kell változtatni; hogyha bárhol a régi világ falaiba ütközünk, azokat le kell bontani. Régi eszközökkel, amelyek csődöt mondtak, nem lehet a megújulást véghez vinni. Túlhaladott szabályokhoz, rossz szokásokhoz, rossz beidegződésekhez nem szabad ragaszkodnunk, mert azok ismét csak gúzsba kötnek, elbizonytalanítanak és visszahúznak.

Az újra időszerű Petőfi gondolatával élve: a régi épületnek nem kell föltétlenül félredobni mindegyik kövét, de meg kell nézni minden darabot, amit alapnak veszünk - ahogyan ő mondja -, s amely porhatag már, vessétek azt el kérlelhetetlenül, bármily szent emlék van csatolva hozzá.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! A megújulás részeként 2011-ben új alkotmány kell, amely az erős és sikeres Magyarország megteremtését szolgálja azáltal, hogy megerősíti a nemzeti együttműködés rendszerét, és minden akadályt lebont a nemzeti közakarat és közérdek érvényesítésének útjából. Olyan új költségvetés kell, amely az eddigitől élesen eltérő filozófiára, az együttműködés gazdaságpolitikájára épül, és maximális elsőbbséget biztosít a magyar gazdasági növekedésnek és a munkahelyek megszületésének. Ehhez vadonatúj, ha úgy tetszik, modellértékű, úttörő adórendszerre van szükség, amely szakít az eddigi rossz hagyománnyal, ami az adózást jellemezte Magyarországon. Át kell alakítani az egészségügyet, hogy egyszerre legyen biztonságosan finanszírozható, és egyúttal megfeleljen a XXI. század követelményeinek, alkalmas legyen arra, hogy a magyarokat egészségesebbé és életerősebbé tegye. Előre mondom, ehhez is tabukat kell majd ledönteni. Át kell alakítani az oktatást, hogy mindenkinek esélyt teremtsünk a kibontakozásra, és mindenkinek olyan tudást adjunk, amely képességeihez és ambícióihoz mérten a legjobb munkahelyek betöltésére teszi alkalmassá. Ehhez is tabukat kell majd ledönteni, mert a régi módon ez nem sikerült.

A megújulás évében olyan országgá alakítjuk a hazánkat, ahol nem fordulhat elő többé, hogy a szabályok ellenkezzenek az emberek alapvető igazságérzetével. Mi nem azért fogunk változtatni, hogy elmondhassuk, változtattunk, hanem azért, hogy végre jól működjenek a dolgok. Olyan országgá alakítjuk hazánkat, ahol nem fordulhat elő többé, hogy bárki számára kötelezővé tegye az állam, hogy a saját pénzét magánbefektetőkre bízva kockáztassa; olyan országgá, ahol nem lehet következmények nélkül visszaélni a hatalommal; olyan országgá, ahol soha többé nem fordulhat elő az, hogy békés emberekre uszítják a rendőrséget, gumilövedékkel vadásznak rájuk, arról nem is beszélve, hogy akik ezt elrendelték, később a választók elsöprő erejű akaratától kezdik félteni a demokráciát.

(16.30)

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ebből adódóan a jövő év valódi tétje a megújulás. A jövő évi költségvetésnek ezt a célt kell szolgálnia, ez a költségvetés tehát a kormány szándéka szerint a megújulás költségvetése. Az előttünk fekvő költségvetés azért tarthat igényt erre a címre, mert a rendszerváltoztatás óta először nem az örökölt rendszert próbálja átalakítani, hanem egy teljesen új adórendszert teremt Magyarországon. Ezzel alapvetően hozzájárul Magyarország és a magyar nemzet megújulásához, hiszen az adórendszer az egymásba vetett bizalom legfontosabb gazdasági megjelenése. Az egymásba vetett bizalom megerősítése kulcskérdése a nemzeti egység fönntartásának, ami pedig a legfontosabb erőforrása a megújulásnak. Mindezt úgy teszi, mármint a költségvetés, hogy a rendszerváltoztatás óta valaha volt legalacsonyabb és legegyszerűbb adózást teremti meg, és így választ ad a mindenki által föltett és ezért talán legfontosabb kérdésre: megéri-e dolgozni? A költségvetés válasza: igen, megéri.

Tisztelt Ház! Azt, hogy egy országban milyen minőségű az adórendszer, három szempont határozza meg: a munka megbecsülése, az átláthatóság és a család elismerése. Magyarországon az utóbbi nyolc évben az adórendszer mindhárom szempontból eleve elhibázott volt. Nem érte meg dolgozni, vállalkozni, ellenben sokkal jobban megérte fiktív számlát vásárolni, fiktív szerződéseket kötni, nem bejelenteni a munkavállalót, számla nélkül zsebbe fizetni. Csalásra késztetett, és csalásra adott lehetőséget az átláthatatlanul bonyolult adórendszer és adóbevallás is, ami elviselhetetlen adminisztrációs terheket rótt az emberekre. Nem volt méltányos az adórendszerünk, hiszen azt, hogy valaki nemcsak egymagáról gondoskodik egy adott jövedelemből, hanem gyermeket is nevel, tehát a köz érdekére is fordít a jövedelméből, az eddigi adórendszer nem vette figyelembe.

Ezek a tényezők együttesen okozták azt, hogy Magyarországon vészes mértékben elhatalmasodott a rejtett, közismertebb nevén a szürke- és feketegazdaság aránya. Mi most fordítunk a gondolkodásmódon, és új alapokra helyezzük az adózást.

Tisztelt Ház! Mi abból indulunk ki, hogy az embereknek azt kell érezniük: az állam nem ellenük van, hanem értük, őket szolgálja. Ennek megfelelően fair adózást működtet, amelynek nem az a rendeltetése, hogy kizsebelje az adófizetőket, hanem az, hogy mindenki arányos részt vállaljon a közös terhekből, és ezáltal mindenki jobban járjon. Az új adórendszerünk célja, hogy nyílt gazdasági növekedést segítsen elő, és ennek érdekében a három alapkérdésre fair válaszokat ad. Megéri nyíltan többet dolgozni, többet keresni, mert arányos adózás, vagyis munkára ösztönző adózás lesz. Aki tízszer többet keres, az tízszer többet fizet. Az adózás leegyszerűsödik, lassan egy söralátéten elfér a személyi jövedelemadó-bevallás, és családbarát lesz, mert figyelembe veszi az eltartott gyermekek számát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új magyar adórendszer ezzel modellértékű lesz. Mindenki számára kedvezőbb, átlátható és előre kiszámítható viszonyokat fog teremteni, és egyúttal beindítja a gazdaság növekedését. Senki sem fogja úgy érezni, hogy a másik az ő kárára járhat jól, és mindenki biztos lehet benne, hogy ha valaki többet keres, többet is fizet be a közösbe, nem úgy, mint eddig. Magyar modellt vezetünk be a fair adózással, amely példaértékű lehet, hiszen újkori történelmünk legalacsonyabb jövedelemadóját jelenti. Ráadásul ilyen mértékben még sohasem vették figyelembe a gyermeknevelést az adózásnál. Modellértékű, mert jutalmazza a teljesítményt anélkül, hogy büntetné a sikert. A fair adózás éppen ezért alkalmas arra, hogy kiszabadítsa az ország gazdaságát a múlt csapdájából, és ezáltal képessé tegye a teljes megújulásra. A fair adózás révén a megújulás költségvetése elsőbbséget ad a termelésnek és a munkának a spekulációval szemben, és ezzel munkahelyek teremtését segíti elő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A megújulás költségvetése a kölcsönös felelősségvállalásra épül, ösztönzi a szabad vállalkozást, a munkát, a családalapítást és a tanulást. De, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, ahhoz, hogy a jövő évben sikerüljön a megújulás, két dologgal tisztában kell lennünk. Az egyik, hogy sikeresen változtatni csak józan ésszel lehet, határozottan, késedelem nélkül, de a józan ész alapján. A szélsőségek félrevisznek, letérítenek az útszéli árokba, ahol elakadunk. A szélsőségek csak arra jók, hogy újjáélesszék a múltat, újjáélesszék azokat a rossz vitákat, azokat a feszültségeket, félelmeket és indulatokat, amelyek eddig nem engedték kitörni Magyarországot a múltból, nem engedték a jövő felé fordulni.

A másik dolog, tisztelt Ház, hogy nem szabad megtorpanni. Tudjuk, hogy vannak olyanok is, az előző korszak haszonélvezői, akik csak akkor lehetnek sikeresek, ha a magyarok nagy vállalkozása, a megújulás sikertelen lesz. Vannak, ne kerteljünk, vannak, akik azért drukkolnak, hogy ne sikerüljön, mert az őket igazolná, ők abból húznának hasznot. Azt igazolná, amit ők hirdettek mindig, hogy nem lehet, nincs más út, csak a válságok, a kicsik és gyengék sanyarú sorsa, meghunyászkodás, kiszolgáltatottság, kudarc, megszorítások, trükkök százai, a megtévesztés. Vannak olyanok, akiknek a célja a múlt visszaállítása, a megújulás megakadályozása mindenáron. Beszéljünk egyenesen: a múlt haszonélvezőinek nem érdeke a közös siker.

Mindenkinek, a változást akaró magyarok hatalmas közösségének azt üzenem innen, hogy nem kell félni tőlük, ne hagyják magukat elbizonytalanítani. Vigyük véghez elszántan és sikeresen a megújulást az előttünk álló évben, hiszen van hozzá elég tapasztalatunk, és van hozzá elég erőnk. Azért adtak a magyar választók idén tavasszal kétharmados felhatalmazást az új Országgyűlésnek, és azért erősítették meg ezt a felhatalmazást az önkormányzati választásokon, mert azt akarták, hogy ne a régi politikát és régi gazdasági működést bütyköljük, hanem végre egyszer és mindenkorra hagyjuk magunk mögött, takarítsuk el a romjait, és alkossunk helyette egy teljesen újat, új politikát, új gazdasági rendszert.

Ami nem használ, az árt. Ami nem visz előre, az visszahúz. Ha tetszik ez, ha nem, tisztelt hölgyeim és uraim, ma ez a helyzet Európában. Minden, ami akadályoz abban, hogy a gazdaság lábra álljon és magyar lábra álljon, minden ilyen akadályt félre kell gördíteni az útból, akárki tette oda akármikor, akármilyen ideológia, politika és rendszer nevében. Ez a költségvetés ebben a meggyőződésben fogant, ezt a célt szolgálja, és ebbe az irányba indítja el Magyarországot.

Azt kívánom önöknek, hogy folytassanak hasznos, szép, izgalmas és a kitűzött célhoz méltó vitát a benyújtott költségvetési javaslatról.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr felszólalását, és most megadom a szót Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úrnak. Miniszter úr, fáradjon ki! (Dr. Matolcsy György fellép a szónoki emelvényre.) Öné a szó, miniszter úr.

(16.40)

DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az új kormány első költségvetése van a tisztelt Ház előtt, egyben egy új, reméljük hosszú, magyar konszolidációs történelmi korszak elejének első költségvetése.

Miután egy hosszú, és reméljük, sikeres nemzeti felemelkedési korszak nyitányán vagyunk, érdemes a gazdaságpolitikánkat alaposan és jól megtervezni, hiszen nekünk a gazdaságpolitikánkból következik a költségvetésünk. Ahhoz, hogy jól megtervezhessük Magyarország gazdaságpolitikáját, érdemes gazdaságtörténeti tapasztalatokra szert tennünk, érdemes megnéznünk, hogy a világban a sikeres gazdaságtörténeti példák, tapasztalatok, a sikersztorik miből táplálkoztak, és persze azt is érdemes megnéznünk, hogy Magyarország a XX. században, amikor sikeres pénzügyi konszolidációt hajtott végre, minek köszönhette a sikerét.

Engedjék meg, hogy három világgazdasági, gazdaságtörténeti sikertörténetet elevenítsek fel, amelyekből számunkra bizony sok minden következik. Az első talán legyen rögtön az Egyesült Államok 1930-as évek elejétől végrehajtott sikeres pénzügyi konszolidációja, amit New Dealnek hívtak, és Roosevelt elnök nevéhez fűződik. Ez egy olyan siker volt, amely megőrizte a demokráciát, és megőrizte a versenyen alapuló piacgazdaságot. Voltak más, egy ideig sikeresen induló kísérletek, amelyek azonban nem őrizték meg a demokráciát, és a piacgazdaság is veszélybe került.

Az Egyesült Államokban 1933-tól egy olyan új gazdaságpolitika érvényesült, amely egyszerre épített a költségvetési fegyelemre és a gazdaságélénkítésre; egyszerre épített az állam tervező szerepére és részvételére a piac működésében, és a piaci vállalkozásokra; egyszerre használt infrastrukturális fejlesztéseket és más gazdaságélénkítő programokat; és mindenekelőtt is koncepciójának középpontjába, az egész gazdaságpolitika középpontjába a munkahelyteremtést állította. Roosevelt azt mondta: munka, munka, munka. Egy munkaközpontú, a pénzt használó gazdaságpolitikát működtetett, úgy, hogy közben nem használta a pénznyomás eszközét. Úgy, ahogy használta azt Olaszország, Oroszország 1925-től vagy Németország 1933 januárjától.

Tehát egy nagyon fontos sikertörténete van, számunkra nagyon fontos üzenettel bíró sikertörténete van a XX. századnak, ez pedig az Egyesült Államok, amely azt üzeni számunkra, hogy mindenekelőtt is a foglalkoztatás bővítésével, az új munkahelyek megteremtésével lehetett a pénzügyi konszolidációt megoldani. Ezen alapszik az angolszász gazdaságpolitikai modell, amely szintén néhány nagyon fontos titkot őriz. Az egyik, hogy lehet alacsony újraelosztási szinttel és alacsony adókkal működni úgy, hogy közben gyors a gazdasági növekedés. Lehet úgy konszolidálni a költségvetést, ha magas a foglalkoztatási ráta. Gondoljuk el, hogy az Egyesült Államokban 75 százalékos a foglalkoztatási ráta, ahogy a miniszterelnök úr ezt több beszédében elmondta. Lehet úgy erős versenyt működtetni a piacon, hogy közben az állam, az amerikai, a brit, az ír, az ausztrál, az új-zélandi, tehát az angolszász állam részt vesz a gazdaság működtetésében. És persze lehet erős anticiklikus politikát folytatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elevenítsünk fel egy másik XX. századi sikertörténetet, amelyből megint számunkra igen fontos tanulságok következnek. Ez pedig a porig rombolt Németország második világháború utáni sikeres, tegyük hozzá, gyors újjáépítése. 1949-től Adenauer politikai vezetésével, Erhard gazdaságpolitikai irányításával Németország nagyon gyorsan megépítette a szociális piacgazdaságot és megépítette a német csodát. Min alapult ez? Azt mondta a német gazdaságpolitika, hogy egyszerre kell pénzügyi fegyelem és gyors gazdasági növekedés, egyszerre kell állam és egyszerre kell piac. Azt mondta a német gazdaságpolitika, hogy mind az államnak, mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak meg kell egyezniük. Ez volt a szociális piacgazdaság politikai modellje. Azt mondta, hogy csak magas foglalkoztatással lehet sikert elérni. Furcsa módon megint azt találjuk, hogy mind a New Deal egyesült államokbeli modelljében, mind az első sikeres európai szociális piacgazdasági modellben bizony a foglalkoztatás van a középpontban, a munka, munkahely, a munkaközpontú gazdaság.

Elevenítsünk fel egy harmadik, részben még velünk élő, részben pedig egyre újjászülető ázsiai modellt, az ázsiai sikersztorikat, a kistigrisek modelljét, Dél-Korea, Tajvan, Hong-Kong, Szingapúr modelljét, előtte Japánt, most Kínát. Mintha ugyanolyan rugóra járnának ezek a már sikeres vagy sikert ígérő modellek. Azt mondják, hogy az erős állam bizony jól megfér az erős versennyel a piacon. Azt mondják, hogy a családi vállalkozást és a családokat kell a gazdaságpolitika középpontjába helyezni. Azt mondják, hogy a verseny és az együttműködés egyaránt fontos. Azt mondják, hogy lehet alacsony állami újraelosztással és alacsony adóteherrel működtetni a gazdaságot. Gondoljuk el, hogy mind az angolszász, mind az ázsiai gazdasági modellek alacsony adóteherrel működnek. Bizony, itt van a 16 százalékos arányos adókulcsunknak az egyik előfutára. És természetesen azt is mondják, hogy anticiklikus gazdaságpolitikát kell követni, mert mindent megér, hogy magas legyen a foglalkoztatás. Így Ázsiában, a versenyországokban, a sikeres országokban még az amerikainál is magasabb, 85 százalék körüli a foglalkoztatási szint.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes azonban ezeket a külföldi modelleket mintegy összerázni, és néhány közös pontjukat kiemelni. Mire építhetünk mi, amikor a magyar gazdaságpolitikát, a nemzeti felemelkedést, a gazdasági stabilizációt, a felzárkózást tervezzük? Azt gondolom, az első az, hogy lehet egyszerre erős állam és erős versenyt működtető piac. Azt üzenik még természetesen ezek a modellek, hogy lehet alacsony állami újraelosztás mellett gyors a gazdasági növekedés és kiegyensúlyozott a költségvetés. Lehet egyszerre, nem csak külön lehet. Nem úgy lehet, hogy hol, igen, ez van, hol az van. Egyszerre lehet alacsony adóterhelés, gyors gazdasági növekedés, egyensúly magas foglalkoztatás mellett. Lehet erős verseny és szoros együttműködés. És természetesen mindenekelőtt is mind a három gazdaságtörténeti példa azt mutatja számunkra, hogy mindenek felett van a foglalkoztatás szintje, a munka, a munka és az alacsony munkanélküliség.

Talán azt mondja képviselőtársaim egy része, hogy messze vannak ezek a példák. Nem, nem, itt vannak velünk! Kína ugyanezt követi, az ázsiai tigrisek ugyanezt követik, tulajdonképpen minden sikeres európai modell ugyanezt követi.

Még talán van egy üzenete ezeknek az európai, ázsiai és amerikai XX. századi sikertörténeteknek, ez pedig az, hogy lehet gyorsan sikert elérni, lehet gyorsan pénzügyi konszolidációt végrehajtani, két-három év alatt, és lehet gyorsan, tizenöt-húsz év alatt felzárkózni.

Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Megérkeztünk a 2011. évi magyar költségvetéshez, és tegyük fel azt a kérdést, hogy tudunk-e építeni már sikeres magyar nemzeti felemelkedési történetből. Még nem. De tudunk meríteni három sikeres pénzügyi konszolidációból, és tudjuk, hogy a sikeres pénzügyi konszolidáció előfeltétele a felzárkózásnak. Magyarország a XX. században már három ízben példát mutatott arra, magunknak meg a nagyvilágnak, hogy lehet gyorsan, sikeresen pénzügyi konszolidációt, költségvetési konszolidációt végrehajtani.

Az első siker az 1920-as évek közepén van, az első világháború után. 1924 és '27 között - három év alatt - Magyarország végrehajtott egy sikeres költségvetési konszolidációt. Mi volt akkor az alapbaj? Mi volt a bajok fő forrása? Egyszerre volt magas az infláció és magas az államadósság. Az adók adója, az infláció elsöpörte a vásárlóerőt, miközben magas volt az államadósság. Hogyan oldották meg? Áttértek egy új pénzre - pénzreform volt -, koronáról pengőre. Megalapították a magyar jegybankot. Ez független volt. Az angol fonthoz kötötték, és arany alapra helyezték az új nemzeti valutát. Költségvetési egyensúlyt teremtettek, és végrehajtottak három év alatt egy gyors szanálást.

(16.50)

Mi a második költségvetési konszolidációs sikere a XX. századi Magyarországnak? - mert volt egy második is. A '30-as évek, a világválság utáni évek néhány éve azt mutatja, hogy az akkori magyar állam a pénzügyeit sikeresen konszolidálta.

Mi volt akkor az alapprobléma? Mi volt a bajok forrása? Magas volt az államadósság, és nem volt pénz. Alacsony volt a kereslet, az embereknél nem volt pénz. A magas államadósságban bizony egy kis szerencsénk is volt, mert a tartozásaink egyharmadát leírták, egy másik harmada eltűnt, mert tönkrementek azok a bankok a nagy világválság során, amelyeknek tartoztunk, és a harmadik harmadot az akkori kormány helyes döntésével úgy fizettük vissza, hogy a kamatokat betették egy nemzeti fejlesztési alapba, amelyből a beruházásokat finanszírozták.

De - de - a sikeres a pénzügyi konszolidáció az 1930-as években nem torkollott, nem folytatódott felemelkedésben, gazdasági felzárkózásban. Megakadt, mert a '30-as években egészen a győri programig - aminek a világháború vagy az abba való magyar belépés lett a vége -, ebben az időszakban a pénzügyi konszolidációval párhuzamosan nem indult elég gazdaságfejlesztési program. Miért? Mert nem a foglalkoztatás bővítése és a munkanélküliség felszámolása állt mindent elsöpörve az akkori magyar gazdaságpolitika középpontjában. Sikeres volt a pénzügyi konszolidáció, de nem volt sikeres a gazdasági stabilizáció.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, volt egy harmadik sikeres konszolidációja és stabilizációja Magyarországnak a XX. században. Ez az 1946-os forint. Elevenítsük fel az akkori Európa leggyorsabb, legsikeresebb újjáépítését! Ez Magyarországon történt. A gazdaságtörténet alig ismer olyan példát, amikor két-három év alatt egyszerre a pénzügyi konszolidáció és a teljes újjáépítés végbement. Új pénz lépett életbe 1946-ban. Mellette azonnal újjáépítési tervek, gazdaságélénkítés történt. Mondanánk most, hogy a pénzügyi egyensúly, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatásbővítés egyszerre került az akkori gazdaságpolitika középpontjába. Sikeres is volt. Nem tehet róla ez a korszak, hogy 1949-ben valami egészen más indult el, és egyben ez véget vetett az akkori, sikeresnek induló felzárkózási történetnek.

A XXI. század első pénzügyi konszolidációjának feladata előtt állunk mindannyian. Ahhoz, hogy Magyarország felemelkedése a XXI. század első évtizedeiben - most már csak 2010 és 2030 között; még 2000 körül úgy gondoltuk, hogy 2000 és 2020 között, csak történt bizonyos kis kisiklás - sikeres legyen, sikeres legyen a XXI. század elején, most, ezekben az években - ahogy miniszterelnök úr egészen világosan, egyenesen hangsúlyozta -. egy év alatt meg kell történnie a pénzügyi konszolidációnak, meg kell történnie a megújulásnak.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország sikeres pénzügyi konszolidációját a kormány elkezdte. A gazdaságpolitika középpontjába a siker háromszögét állította. Azt mondtuk, hogy a növekedés, a beruházás, a fogyasztás élénkítésével emelni kell a foglalkoztatást, csökkenteni kell a munkanélküliséget, és a kettő együtt megteremti a költségvetés egyensúlyát. Ez az új gazdaságpolitika. Volt egy rossz, egy korábbi, az elmúlt 8 évé, amely magas államháztartási deficittel, állandóan növekvő államadóssággal és alacsony foglalkoztatási szinttel próbált egyensúlyt teremteni, teljesen hiábavalóan.

A rossz gazdaságpolitikai háromszögből kudarc, a jóból a siker léphet elő. Ennek első jele volt az első akcióterv, majd a második akcióterv, és itt állunk a 2011-es költségvetés előtt, amely szintén ugyanennek a gazdaságpolitikának a lenyomatát tartalmazza. Azt mondjuk, hogy a 2011-es költségvetés valóban az első lehet 2004 óta, az európai uniós csatlakozás óta, amikor Magyarország teljesíti - egyébként az uniós belépéssel vállalt - stabilitási és növekedési megállapodásban vállalt 3 százalék alatti kötelezettségét. Ezt úgy szeretjük elfelejteni. Ezt eddig nem teljesítettük. Első ízben teljesítheti Magyarország az európai uniós belépéssel vállalt kötelezettségét. (Gúr Nándor: 7 százalék! Hét százalék!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetésünk, a 2011-es költségvetésünk három sarokszáma ismert. Az eredményszemléletű hiányunk már 2,94 százalékkal 3 százalék alatt lesz. A pénzforgalmi hiányunk 2,8 százalék, és ahogy miniszterelnök úr hangsúlyozta, az elsődleges egyenlegünk már pluszt, többletet mutat, 0,8 százalékot. Ha nem lenne az államadósság utáni kamatfizetés, ha az nem ugrott volna meg, ugye, és nem lenne ilyen magas a kamatfizetés, akkor most Magyarország pénzügyei konszolidáltnak lennének tekinthetők.

A 2011-es költségvetésünk három alapfeltételezésre épül. Az első, hogy már számolhatunk egy 3 százalékos gazdasági növekedéssel. Számolhatunk vele, mert Magyarország 2010-ben, zömében a második félévben már az Európai Unió átlagos növekedési üteméhez mérhető növekedést produkál. Ez jó hír. A másik feltétel, hogy 3,5 százalékos inflációval számolunk, ami csökkenést jelent már ehhez az évhez képest. És persze óvatosan, derűlátóan arra számítunk, hogy nem romlik a külső világ, hanem a konjunktúra talán még egy kicsit élénkül is mind Európában, mind a világban.

Három fordulatot indít be Magyarország beterjesztett 2011-es költségvetése. Azt mondjuk, hogy már csökkenhet az államadósság bruttó hazai termékhez mért aránya. Ahogy ezt miniszterelnök úr megint nagyon egyenesen és világosan elmondta, ez a lényeg. Az államadósság magas szintje magas kamatszintet jelent. A magas kamatszint állandóan veszélybe sodorja a költségvetési egyensúlyt, tehát nekünk az államadósság szintjét kell csökkenteni, a jövő évben már 79-80 százalékról 78 százalék körüli szintre csökken.

A második fordulat, hogy sikerülhet egyszerre bővíteni a fogyasztást, a beruházásokat és bővíteni a foglalkoztatást. Ezek együtt megalapozzák, hogy Magyarország a gazdaságpolitikai háromszögben egy fenntartható egyensúly felé megy.

A harmadik fordulat nagyon jelentős. Magyarországnak sikerül a 2011-es költségvetésben a teljes jövedelemcentralizációját jelentősen, 3 százalékkal lejjebb vinni, és az adócentralizációját a 2009-es 39,5 százalékról jövőre 36 százalékra levinni. Ez egy nagyon-nagyon nagy fordulat. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor azt gondolom, egyszerre teljesítjük az ösztönző gazdaságélénkítés felé menő környezet és a pénzügyi konszolidáció közös követelményeit.

Három fő eszközt használ Magyarország 2011-es költségvetése. Az első, tudjuk, tapasztaljuk: szigorú költségvetési politikát; szigorú költségvetési politikát, mert nem is tehetünk mást. Örököltük és valljuk be: mi, konzervatívok szeretünk szigorú költségvetési politikát folytatni (Derültség az MSZP padsoraiban.), akkor, ha közben ez növekedéssel és foglalkoztatásbővüléssel jár.

Adóreformot használ a 2011-es költségvetésünk. Mégpedig, mondjuk ki, az elmúlt 20 év legnagyobb, a személyi jövedelemadózás és a társasági adózás teljes rendszerét átalakító, az arányos, 16 százalékos, egykulcsos, 16 százalékos adórendszer bevezetésével.

Végül a harmadik eszköz, amit használunk, a szerkezeti reformok eszköze. Erről miniszterelnök úr részletesen szólt. Azt gondolom, hogy a szerkezeti reformok lesznek azok, amelyek Magyarország elkövetkező 10 évét megnyerik számunkra, rögtön a következő évben, 2011-ben. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Mire jutunk ezzel a költségvetéssel a régióban meg az Európai Unióban? El kell mondanom képviselőtársaimnak, hogy Magyarország lesz Svédország mellett az egyetlen uniós tagállam, amelynek jövőre csökken a bruttó hazai termékhez mért államadóssága. Óriási dolog, mindenki másnak nő.

Magyarország 2010-ben az Európai Unió ötödik legalacsonyabb költségvetési deficitjét mutatja, ami elég jó helyezés a többi térségbeli országhoz képest, ez most 4 százalék alatti deficitet jelent 2010-ben.

(17.00)

Jövőre Magyarország szintén az ötödik legalacsonyabb deficitet mutatja már, 3 százalék alatti költségvetési hiánnyal. Az összes többi országnál más a helyzet: nő a költségvetési deficit; a visegrádi országokban ugyanígy. Azt kell mondanom tehát, hogy Magyarország egy nagyon-nagyon komoly fordulatot hajt végre a költségvetés konszolidációja és az államadósság terén, mind a térségben, mind az Európai Unióban.

Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Képviselőtársaim! A magyar költségvetés azonban, ezt be kell látnunk, és pontosan kell látnunk, nagy szerkezeti gyengeségekkel küzd. Ezek egy része, jelentős része az elmúlt 8 évnek köszönhető, de az elmúlt 20 évből vagy az elmúlt 50 évből is támadnak, jönnek ezek a szerkezeti gyengeségek. Az első, hogy 1000 milliárd felett van a felvett államadósság utáni kamatteher. Ez óriási pénz! Ez a fele a személyi jövedelemadó plusz eho jövedelemadó-bevételnek - ez egy óriási összeg!

A másik szerkezeti gyengeség, hogy közel 900 milliárd forintos hiányt mutat az állami nyugdíjkassza - óriási hiány! A több mint 3000 milliárd forintos állami nyugdíjkifizetésnek a 30 százaléka nincs benne a nyugdíjkasszában, mert a bevételek nem fedezik a kiadásokat. Ezért van szükség egy nyugdíjreformra; ezért van szükség arra, hogy ezt a hiányzó összeget, amelyre törvény is kötelez bennünket, a magyar kormány a 2011-es költségvetésben pótolja.

És végül van egy harmadik szerkezeti gyengesége a mindenkori magyar költségvetéseknek, ez pedig az, hogy az egészségügyi kassza is több mint 700 milliárd forintos hiányt mutat. Nem csupán a nyugdíjkassza közel 900 milliárd forintos, hanem az egészségkassza közel 700, az felülről közel 725 milliárd forintos hiányt mutat a jövő évben.

Ha mindezt összeadjuk, és a 28 000 milliárd forintos jövő évi bruttó hazai termékszinthez mérjük, akkor Magyarország költségvetése 10 százalékos lyukkal, 10 százalékos gyengeséggel rendelkezik. Ezek a szerkezeti gyengeségek.

A tartós költségvetési konszolidációhoz tehát öt feladatot kell megoldanunk.

Az első: 1 millió új munkahelyet kell teremtenünk 10 év alatt, minél többet, minél előbb. Ha ez az 1 millió munkahely ma működne Magyarországon, és ugyanúgy az átlagos, 200 ezer forint körüli bruttó bérrel számolnánk, és ugyanúgy a mai járulékokkal számolnánk, ez közel 1000 milliárd forintos többletbevételt jelentene. Képzeljük el, hogy ha ma 1 millióval több munkahely lenne - Csehországban megvan -, akkor a magyar költségvetésnek legalább a nyugdíjkasszája rendben lenne. De nincs meg az 1 millió munkahely.

A második tartós konszolidációs feladatunk az, hogy a beruházási rátát 25 százalék közelébe emeljük, mert ez ad lehetőséget az új munkahelyek teremtésére és a növekedés gyorsítására. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.)

A harmadik, hogy a bürokráciát, az állami bürokráciát legalább 25 százalékkal, a negyedével kell csökkentenünk. Ez mintegy 600-800 milliárd forintos bürokráciacsökkentési programot jelent.

A negyedik feltétele, hogy tartósan 3 százalék feletti gazdasági növekedést kell elérnie Magyarországnak. Mi azt mondjuk, hogy képesek leszünk, ahogy ezt képviselőtársaim látták a költségvetés előrejelzésében, 2013-14-ben már a 4-6 százalék közötti sávba emelni Magyarország gazdasági növekedését.

És végül az ötödik előfeltétele egy tartós magyar pénzügyi konszolidációnak az, hogy egyensúlyba hozzuk a társadalmi kasszákat. A két nagy társadalombiztosítási kasszát, a nyugdíjkasszát és az egészségügyi kasszát egyensúlyba kell hoznunk. Nem engedhető meg tartósan, veszélyeztetné a konszolidációnkat, veszélyeztetné a költségvetési egyensúlyt az, ha tartósan megengednénk az állami társadalombiztosítási kasszák jelentős hiányát. Ahogy azt a miniszterelnök úr elmondta, egy évünk van arra, hogy elindítsuk, sok esetben végrehajtsuk azokat a szerkezeti reformokat, amelyek teljesítik a tartós magyar pénzügyi konszolidáció öt feltételét.

De megindultunk már egy politikai reformmal: megfeleztük a következő parlament létszámát, megfeleztük a mostani önkormányzati képviselő-testületek létszámát. Elindul egy államreform. Igazából elindult: megfeleztük a kormány tagjainak számát. Elindul egy közigazgatási reform 2011. január 1-jétől, és persze megindítottuk már a bürokrácia leépítését, de jövőre itt döntő áttörést szeretnénk végrehajtani. A harmadik szerkezeti reformot is elindítottuk. Ez az az adóreform, ez az a gyökeres adóátalakítás, amiről a miniszterelnök úr beszélt. Enélkül egyetlen más feladatunkat sem tudjuk teljesíteni. Ez minden célunkhoz kell!

Elindultunk egy gazdaságfejlesztési reform keretében afelé, hogy az európai uniós pénzeket lehetőleg minél többet, lehetőleg minél gyorsabban a hazai kis- és középvállalatok felé tereljük. Ez egy gazdaságfejlesztési szerkezeti reform lesz. Elindult a közszolgáltatási reform, amely, azt gondolom, hogy az oktatás, a szakképzés, az egészségügy, a szociális ellátás és a nyugdíjrendszer területén jövőre nagyon szép mintákat fog adni. Közpénzügyi reformot is tervezünk, és természetesen a közteherviselés reformja is része a terveinknek, ahogy erről a miniszterelnök úr a napokban nyilatkozott.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeket a szerkezeti reformokat - ezt várja tőlünk a saját lelkiismeretünk, ezt várja tőlünk az egész világ, az Európai Unió - érdemes egyben, mélyen kidolgozva, alaposan elemezve, konzultációk eredményeképpen jövő év kora tavaszán bemutatnunk. Lehet ez egy nemzeti megújulási munkaterv, lehet ez egy magyar növekedési és stabilitási program. Nem stabilitási és növekedési - növekedési és stabilitási program, mert nekünk talán a növekedés teremti meg a stabilitásunkat.

Ebben a 2011 tavaszán várt dokumentumban fogjuk valamennyi szerkezeti reform lépéseit, mélységeit, kiterjedését és az ütemezését megadni, és persze meg kell mondanunk azt is, hogy miből mennyi megtakarításra számítunk. Persze, az élet nem egyszerű, a szerkezeti átalakítások között talán vannak olyanok is, amelyek hoznak azonnal, de egy részük bizony visz - de utána hoz, mégpedig sokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kínos pillanathoz érkeztem. Álljunk meg egy polgári szóra! (Derültség az MSZP padsoraiban.) Itt az a helyzet, hogy mindaz, amiről beszélünk, most, 2010-ben hangzik el. Persze 2011-ről beszélünk, persze 2013-ról, 2014-ről, de ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy mi történt 2010-ben! Mi történt 2009-ben, a költségvetés tervezésekor a 2010-es költségvetéssel? Hát, mondjuk meg világosan: itt csalás történt! Bizony! (Moraj az MSZP padsoraiból, egy hang ugyanonnan: Ó! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) Itt egy ugyanolyan csalás történt, mint 2005-2006-ban. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, nézzük meg, hogy az új kormánynak az elmúlt 6 hónapban milyen lépéseket kellett tennie a 2010-es költségvetés konszolidációja végett. (Közbeszólások és zaj az MSZP padsoraiból.) 200 milliárd forintos bankadót kellett bevezetni; 120 milliárd forintos költségvetési zárolást kellett végrehajtanunk - röpke 320 milliárd forint.

Nem volt elég, most ősszel be kellett vezetnünk három válságadót, összesen 160 milliárd forint értékben. És ez sem lett volna elég, a költségvetés 2010-es, 3,8 százalékos hiányának beállításához még a magán-nyugdíjpénztári rendszer kéthavi, 30-30 milliárd forintos befizetését is meg kellett állítanunk. Ez összesen a magyar bruttó hazai termék 2 százaléka.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy a csalás 2 százalékos. Ennél rosszabb a helyzet, tisztelt képviselőtársaim! Ugyanis a kormány azt is tapasztalta, ez már örvendetes hír, hogy nem mínusz 0,4 százalékkal látjuk a gazdasági növekedést a mostani adatokban, örvendetesen 1,6 százalék körüli év/év mutatót látunk. Ha ehhez hozzáadjuk azt a mínusz 0,4 százalékot, amellyel a költségvetést tavaly tervezték, mínusz 0,4 százalékkal került betervezésre a költségvetés, visszaesésre épült (Dr. Vadai Ágnes: Hova lett a pénz?), miközben 1,6 százalék körül alakulhat a 2010. évi magyar GDP-növekedés. Ez összesen 2 százalékos gazdaságinövekedés-különbség a tervezett költségvetéshez képest.

(17.10)

Ez további 1 százalék. Bármilyen nehéz is kimondani, 2009-ben a 2010-es magyar költségvetést egy 3 százalékos fekete lyukkal, csalással tervezték meg. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps a kormánypárti padsorokban.) Ez volt az az ok, ami miatt az új kormánynak bizony nagyon kockázatos, sőt brutális bankadót és válságadókat kellett bevezetnie. (Dr. Vadai Ágnes: Bukás közgazdaságtanból!)

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam, mind a három világgazdasági, gazdaságtörténeti sikersztori. Az Egyesült Államok, Németország és az ázsiai kistigrisek, a nagyobb oroszlánok, sárkányok sikertörténete, valamint a három magyar sikeres XX. századi pénzügyi konszolidáció azt mutatja, hogy minden nemzeti felemelkedésnek az első lépése egy sikeres pénzügyi konszolidáció. Sikeres költségvetési konszolidáció nélkül nem megy. (Közbeszólásra:) Lehet, hogy anélkül se megy, ha világháború jön, ha világválság jön, ha megbolondul egy ország. Lehet, hogy anélkül se megy, de pénzügyi konszolidáció nélkül nem lesz társadalmi, gazdasági és nemzeti felemelkedés. Ez az elmúlt század három nagy gazdasági sikertörténetének egyértelmű üzenete; és a három megrekedt magyar felzárkózási kísérletnek is egyértelmű üzenete.

Végezetül, mélyen tisztelt miniszterelnök úr, elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, hadd mondjam el, hogy a reményt éppen ez adja számunkra. A XX. században háromszor indult meg Magyarország egy végül is sikeresnek bizonyult pénzügyi konszolidációval a nemzeti felemelkedés felé. Számunkra a XXI. század azért a remény százada, mert minden feltételünk adott, történelmi, politikai és nemzettudati feltétel adott ahhoz, hogy egy pénzügyi konszolidáció után megépíthessük Magyarország nemzeti felemelkedését.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti frakciókban.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Domokos László úr, az Állami Számvevőszék elnöke, 30 perces időkeretben. Elnök úr, öné a szó.

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az Állami Számvevőszék az alkotmány és a számvevőszéki törvény alapján véleményezi az állami költségvetési javaslat megalapozottságát, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét. Az államháztartási törvény szerint az Országgyűlés a költségvetési törvényjavaslatot a számvevőszéki véleménnyel és a Költségvetési Tanács véleményével együtt tárgyalja. Az elsődleges ellenőrzés során vizsgáljuk az államháztartásról szóló érvényesülését, az előirányzatok megalapozottságát, a Nemzetgazdasági Minisztérium tervezési tájékoztatójának betartását és a helyi önkormányzatok számára a központi költségvetésben tervezett forrásokat.

A költségvetési törvényjavaslat véleményezése során messzemenően szem előtt tartjuk, hogy az állami újraelosztás irányait és arányait, az azt befolyásoló, megalapozó politikai és gazdaságpolitikai döntéseket nem érintjük, ezekre törvényi felhatalmazásunk nem terjed ki. Emellett tudatosan törekszünk arra, hogy amennyire azt a költségvetési törvényjavaslat prezentációja lehetővé teszi, költségvetési véleményünket azonos szerkezetben, az évenkénti összehasonlítást lehetővé tévő módon adjuk közre. A költségvetési törvényjavaslat dokumentumának tartalma, szerkezete, összeállításának metodikája nem meghatározott, ezért kialakításának, parlamenti benyújtásának, illetve véleményezésre hozzánk eljuttatásának szabályozása és gyakorlata számunkra külső adottság, egyben markáns korlátozó feltétel.

A hatályos jogrendszer nem tartalmaz előírást arra sem, hogy mennyi idő álljon rendelkezésre a vélemény elkészítéséhez. Nincs szabályozva a határidő, ameddig a teljes és végleges törvényjavaslatot meg kell kapnunk. Ez minden évben megnehezíti a véleményalkotás kialakításának munkaszervezését és ütemezését, és feszítetté teszi a munkát. A költségvetési törvényjavaslatot rendszerint az Országgyűlésnek történő benyújtással azonos időpontban kapjuk meg. Ilyen körülmények között a fejezeti indokolások teljes körű véleményezésével nem tudjuk, nem tudhatjuk előmozdítani az Országgyűlés költségvetési jogának gyakorlását.

A költségvetési törvényjavaslat véleményezése, ellenőrzése során évek óta visszatérően jelezzük, hogy hiányoznak a költségvetési törvény megalkotásának világos szabályai, hogy szükséges e dokumentumok tartalmi és formai követelményének teljes körű rendezése és rögzítése, egyben annak áttekintése, hogy mi az az információtartalom, amely e törvényjavaslatok országgyűlési vitájához szükséges és elégséges. Mindezen feltételek mellett a szándékunk és egyben igényünk egy teljes körű, alapos és minden szempontból megbízható vélemény összeállítása. Ennek érdekében igyekszünk mindent megtenni.

Tisztelt Ház! A legfőbb talán, ha egy mondatban kell összefoglalnunk a megállapításunkat, hogy a most tárgyalt 2011. évi költségvetési javaslat jobb mint a tavalyi, de valamit még lehet rajta javítani, és ennek érdekében javasoljuk is jó néhány ilyen pont jobbítását. Erre a javaslatot megfogalmaztuk. Az elmúlt évekre visszatekintve megállapítható, hogy az államháztartás működési mechanizmusa 1990 óta nagyrészt megmerevedett, politikai kompromisszumok által determinált volt. A tervezési munka pedig az alulról építkező, a szakmai feladatok teljesítésére épülő, megalapozott tervezés helyett az alkufolyamatok során kialakult keretszámok, visszatervezések folyamatává vált. A tervezésnek ezt a metódusát azért is kifogásolta az Állami Számvevőszék folyamatosan az elmúlt években, mert a szűk mozgástér miatt különösen fontos lett volna az átlátható, nyomon követhető, a számításokkal teljeskörűen alátámasztott tervező munka a megelőző időszakban is.

Ma már új szemléletre van szükség az állam feladatainak meghatározásában, az ország sorsát, jövőjét érintő alapvető kérdésekben. A felzárkózási esélyt nyújtó növekedési irány új stratégiát, államháztartási megújulást igényel.

Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék tevékenységének kezdete óta beleütközünk abba az alapvető problémába, amit az állami feladatok meghatározhatatlansága jelent. Ez a hiányosság túlmutat önmagán, hiszen hatással van a stratégiai gondolkodásra, a finanszírozásra és a szervezeti struktúrára egyaránt. Szinte minden ellenőrzésünk megállapításaiban, illetve javaslataiban megjelenik az ezt célzó figyelemfelhívás. Ismétlődő ilyen tapasztalataink, illetve azok korlátozott hasznosulása arra hívja fel a figyelmet, hogy már régóta szükség lett volna az állam által vállalható és finanszírozható közfeladatok tartalmának és terjedelmének meghatározására.

A nagy közösségi ellátórendszerek korszerűsítése is megkívánja a társadalmi összefüggések körültekintő elemzését, és olyan megközelítést igényel, ami túlmutat a szűken vett fiskális szempontokon. Az ellenőrzési tapasztalataink azt mutatják, hogy ez a megközelítési mód eddig nem érvényesült.

A finanszírozható állami feladatok meghatározásának hiányában jelenlegi költségvetési rendszerünk további fogyatékossága, hogy a nem megfelelően strukturált információs rendszer miatt ténylegesen nem állapítható meg az egyes feladatokra fordított pénzeszközök évenkénti mennyisége, illetve a teljesítménymutatók hiánya miatt az sem, hogy a ráfordítások miképpen, milyen eredményességgel hasznosulnak. Tapasztalataink megerősítik, hogy a korszerű és megbízható nemzetgazdasági tervezési rendszer nem csak a nemzetgazdaság és benne az államháztartás fejlesztése szempontjából szükséges. A közbizalom megerősítése érdekében is igen lényeges a megbízható tervezési rendszer, hogy hatására jobban követhetővé, átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá váljék az állami működés.

(17.20)

Ezen nem kielégítő állapotokra is visszavezethető az a 2008-ban megtörtént eset, amikor a költségvetési törvényjavaslatokban harminc nap alatt jelentős változások következtek be. Az újólag benyújtott, majd két hét múlva módosított költségvetési törvényjavaslatban megjelentek mindazok a problémák, amelyekre az Állami Számvevőszék évről évre eredménytelenül hívta fel a figyelmet.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A 2011. évi költségvetési törvényjavaslat véleményezését talán még az eddigieknél is szorítóbb időkeretek között kellett végrehajtanunk. Az államháztartásról szóló törvény idén júliusi módosítása szerint a kormány az országgyűlési választások évében a költségvetési törvényjavaslatot a korábbi szabályokhoz képest egy hónappal később terjeszti a parlament elé. Ez azonban nem járt a tervezési folyamat, de különösen nem a rendelkezésre álló ellenőrzési idő hasonló meghosszabbodásával. A törvényjavaslatot az Országgyűlésnek történt benyújtással egyidejűleg kaptuk meg, így a korábban végzett helyszíni vizsgálataink során tapasztaltaknak a tisztelt Ház elé került javaslattal történő összevetésére mindössze négy munkanap állt rendelkezésre.

Figyelembe véve az említett időbeli korlátokat, valamint azoknak a kormányzati intézkedéseknek az ütemezését, amelyek meghatározták a tervezés folyamatát, vizsgálatunkat részben a tervező szervezetektől bekért tanúsítványok, kimutatások, részben célzottan lebonyolított helyszíni vizsgálatok útján, illetve a számításokat alátámasztó dokumentációk ellenőrzésével végeztük.

A törvényjavaslatban szereplő előirányzatok megítélését az idén is megnehezítette, hogy a helyszíni vizsgálat lezárásakor még nem volt ismert a 2011. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról benyújtott törvénytervezet. Így ismét azzal a kényszerű helyzettel kellett szembesülnie az Állami Számvevőszéknek, hogy az Országgyűlés törvényalkotó munkájához nyújtandó segítségünk elmarad attól a szinttől, ami szándékaink szerint szükséges lenne.

Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy javaslatot tettünk a kormánynak, hogy törvényi szinten szükséges szabályozni az éves központi költségvetés szerkezetét, tartalmát és az annak kialakításában részt vevő szervezetek feladatait, ideértve az Állami Számvevőszék részére történő adatszolgáltatást is. Emlékeztetem a tisztelt Országgyűlést arra a korábbi javaslatunkra, amely az állam teljes gazdálkodását átfogó, a miniszter úr által is jelzett közpénzügyi törvény megalkotására vonatkozott. Ennek keretében látnánk célszerűnek az említett kérdések rendezését.

Az Állami Számvevőszék a 2011. évről szóló költségvetésről kialakított véleménye készítésénél a törvényi változásoknak megfelelően - a korábbi évektől eltérően - nem foglalkozott a makropálya elemzésével, hanem a Költségvetési Tanács által készített anyagokat használta fel. Itt jegyzem meg, hogy a Költségvetési Tanács feladatait és működését a költségvetési felelősségről és a takarékos állami gazdálkodásról szóló, 2008-ban megalkotott törvény szabályozza, a Tanács az Országgyűlés fejezeten belül önálló címet alkot.

Munkánk eredményességét sajátos kettősség jellemezte. Egyrészt pozitív változás, hogy nőtt a központi költségvetés főösszegének azon része, amelyről véleményt tudtunk mondani. Ez annak tudható be, hogy javult a tervezési folyamat előkészítése, illetve a Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatója szerinti feladatok végrehajtása. Ugyanakkor negatívan befolyásolta eredményességünket az a körülmény, hogy az előirányzatok megalapozottsága, dokumentáltsága, számításokkal való alátámasztottsága nem javult az elmúlt évekhez képest. Ennek oka a még meg nem hozott kormányzati döntések miatti bizonytalanság.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! A központi költségvetés adóbevételi tervezeteinek megalapozottságát nem tudtuk ugyan teljeskörűen megítélni, ugyanakkor pozitív fejleményként értékeltük, hogy a tavalyi 96 százalékról 33,5 százalékra csökkent azoknak az adóbevételeknek az aránya, amelyekről nem tudtunk véleményt mondani. A számítási anyagok hiánya miatt az adóbevételek egy jelentős részénél gondot okozott azok megalapozottsága. Mindezek mellett az adóbevételek csaknem felét teljesíthetőnek ítéltük, de jelentős volt a közepes kockázatúnak, míg kisebb a magas kockázatúnak minősülő adóbevételek összege.

A központi költségvetés közvetlen kiadásai csaknem felét teszik ki a tervezett kiadási főösszegnek. A közvetlen kiadásokat csaknem 100 százalékban megalapozottaknak minősítettük. Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások megalapozottsága terén is voltak fenntartásaink, egy részük nem megalapozottnak, kisebb részük magas kockázatúnak minősült. A Nemzeti Földalappal kapcsolatos bevételek és kiadások teljesíthetőségét és megalapozottságát nem tudtuk megítélni, mivel nem álltak rendelkezésünkre számítások.

Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételeknek csaknem 22 százalékát minősítettük nem megalapozottnak, a több mint 14 százalékot kitevő értékesítési bevételeket magas kockázatúnak értékeltük.

A központi költségvetés fejezeteinél az előirányzatok megalapozottságának dokumentáltsága esetenként nem volt teljes körű, bár a minisztériumok a tervezési tájékoztató előírásait többségükben betartották. A benyújtott törvényjavaslat szerinti fejezeti előirányzatok eltérését a rendelkezésre álló rövid idő miatt a helyszíni vizsgálatok során bemutatottakhoz képest nem volt lehetőségünk külön is vizsgálni.

A kiadások szerkezetében a korábbi évekhez képest jelentős változást nem tervezett a kormány. Természetesen hangsúlyeltolódások tapasztalhatók a meghirdetett gazdaság- és társadalompolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében. Ezeken kívüli nagymértékű átrendezések nem láthatók a kiadásoknál. Az újraelosztás aránya, úgy a kiadás, mint az adóelvonás mértéke összességében 2 százalékponttal csökken, ez viszont jelentősnek ítélhető. Hangsúlyozni szeretném, hogy az új adóként tervezett és egyébként magas kockázatúnak minősített hitelintézeti járadék és egyéb válságadók átmeneti forrásbővítő hatásának elmúlásával, többéves távlatban, a bevételek jelentős növekedésének elmaradása esetén a kiadások szerkezetének átfogó felülvizsgálata válhat szükségessé. Tehát itt bőven lesz még teendő, cselekvésre vonatkozó törvényjavaslatokra van szükség és cselekvésre.

Az elkülönített állami pénzalapok - amelyek az államháztartás központi alrendszere kiadásának 3 százalékát kezelik - helyzete stabil, előirányzataik arányban állnak az ellátandó feladatokkal, teljesülésük valószínű. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapnál némi kockázatot jelent az innovációs járulék bevételösszegének teljesülése, valamint a kiadási oldal megvalósulását a bevezetett zárolás veszélyezteti.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai az államháztartás központi alrendszere kiadásainak mintegy egyharmadát kezelik. A Nyugdíj-biztosítási Alap nullszaldós egyenlegének kockázatát döntően a magán-nyugdíjpénztári tagok állami rendszerbe történő visszalépésének megvalósulásában látjuk. Ezt majd a későbbi jogszabályok alapján lehet megítélni. Az Egészségbiztosítási Alap hiánya 2011-ben a tervezet szerint továbbra is fennmarad, mértéke lényegében megegyezik az idei várható deficittel. Valószínű, hogy az alap egyensúlytalanságának finanszírozása csak a központi költségvetés által lesz biztosítható.

Tisztelt Képviselők! A költségvetési törvényjavaslat véleményezésének része az államadósság finanszírozásával összefüggő kockázati tényezők áttekintése is. Az államadósság finanszírozási terve a törvényjavaslat Országgyűlés általi elfogadását követően átdolgozásra kerül. Ennek során kockázati tényezőként jelentkezik többek között a jövő évre tervezett magasabb nettó finanszírozási igény, a változó befektetői magatartási szerkezet, az állampapír-piaci hozamszint kedvezőtlen alakulása. Emellett előre nem látható bizonytalansági tényezőt hordoznak a kezesség- és garanciabeváltási kockázatok.

(17.30)

Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint a központi költségvetés bruttó adósságának tervezett összege a 2011. évre meghaladja a 20 800 milliárd forintot, ami 4,2 százalékkal magasabb a 2010. évre várható összegnél. A központi költségvetés bruttó adóssága jövőre a GDP arányában csökkenni kezd - 8 év után. Hangsúlyozni szeretném, hogy a törvényjavaslat erre vonatkozó információt csak annyiban közöl, miszerint a mérséklődő deficit lehetővé teszi az adósságráta csökkenését, és ez segíti a gazdaság külső egyensúlyának javulását. A bruttó adósság arányának említett kedvező változása csak az előre jelzett jelentős GDP-növekedés esetén érhető el, ami a 3 százalékot jelenti.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tudom, hogy az önkormányzatok gazdálkodásának minősége talán a legkedvezőtlenebbül érinti a helyi lakosság életminőségét. A kormány által az önkormányzatokat érintően tervezett feladatátrendezések tükröződnek a rendelkezésre álló forrásokban is.

Az önkormányzatok tervezett támogatása és az átengedett személyi jövedelemadó együttes összege ugyan 2,6 százalékkal kevesebb, mint 2010-ben, de ez korábbi feladatok megszűnésével jár együtt. A közfoglalkoztatással kapcsolatos feladatok finanszírozásának a Munkaerő-piaci Alapból történő biztosítása és a keresetkiegészítés terheinek az államháztartás központi alrendszerébe történő telepítése olyan korrekciónak minősíthető, amelyet figyelembe véve a források végül is 4,5 százalékos növekedést mutatnak.

A 2011. évi költségvetési törvényjavaslatban azt is tapasztaltuk, hogy törekedtek az elmúlt időszakban vállalt kötelezettségek teljesítésére, így a központi szabályozásba vont, a helyi önkormányzatokat megillető állami támogatások és hozzájárulások, valamint a személyi jövedelemadó együttes összegének növekményében jelentkezik. Ilyen kötelezettség továbbá a metróval kapcsolatos 2011. évi pótlólagos kötelezettség, a jövedelemdifferenciálódás mérséklésénél beszámítással érintett önkormányzatok részére a visszatérítés és a szociális ellátás létszámnövekedésének hatása. Korrekt a szándék, amely szerint az illetékszabályokban a mentességek bővítésének - itt az örökösödési illeték eltörlése -, valamint a vállalkozók kommunális adója megszűnésének bevételekre gyakorolt negatív hatását a kormány ellentételezi e javaslatban.

A központi költségvetési kapcsolatokból származó két forrás közül az átengedett személyi jövedelemadó előirányzata 7 százalékkal csökken ugyan, a két évvel korábbi szja illeti meg az önkormányzatokat, így az akkor kezdődő válság most jelentkezik a bevételekben. Ez azonban nem rontja az önkormányzatok együttes pozícióját, mert a kialakított szabályozásnak megfelelően az állami támogatások és hozzájárulások országosan ellensúlyozzák a kiesést. A helyi önkormányzati feladat- és hatáskörökben nincs alapvető változás, csupán apróbb elmozdulásokat, az áttekinthetőséget kissé javító egyszerűsítéseket terveznek.

Kimerülőben vannak az önkormányzatoknál a saját bevételi lehetőségek, mind a felhalmozási, mind a működési jellegűek. Ez utóbbi azért kedvezőtlen, mert így az önkormányzatok és intézményeik nem képesek az áremelkedésekből adódó - központilag már évek óta nem támogatott - növekvő dologi kiadások finanszírozására. Látható ugyanakkor az is, hogy emelkedik az uniós támogatások igénybevétele ebben az alrendszerben is. Az Állami Számvevőszék részéről javasoljuk, hogy a kormány tekintse át a fokozatosan növekvő önkormányzati feladatokat és azok finanszírozását, illetve javítsa a köztük lévő összhangot. Ez azt is jelenti, hogy az önkormányzatoknak is nagyon sok intézkedést meg kell tenniük a következő időszakban, hogy ezt az egyensúlyt tudják biztosítani, erre törekedni tudjanak.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Az Állami Számvevőszék fontos értéke a függetlenség. Ez azonban nem jelent közömbösséget, az Állami Számvevőszék - a törvényi feltételek között - felelős a költségvetés fenntarthatóságáért, a közpénzek eredményes, szabályos és hatékony elköltéséért. Az Állami Számvevőszék felelősséget visel azért, hogy a vizsgálati tapasztalatok alapján elmondja, milyen következtetésekre jutott, illetőleg milyen kockázatokat lát, hol tartja szükségesnek a korrekciókat, ezek alapján adjon tanácsot, módszert a helyzetelemzéshez, a döntésekhez. Megállapításai bár minden esetben a múltról és a jelenről számolnak be, de a jövőről, a jövőnek szólnak.

Így a költségvetési tervjavaslat számvevőszéki véleményezésénél kiindulópontunk, hogy a költségvetés megtervezése és elfogadása nem pusztán egy évente ismétlődő, kötelező technikai feladat. Az elfogadott dokumentum minősége olyan alkotmányossági kérdés, amelyhez megfelelő biztonsági, felelősségi és kötelességbeli garanciáknak kell kapcsolódnia. Ez szolgálja a stabilitást, ez áll összhangban az ország, a választópolgárok érdekeivel, és nem utolsósorban uniós tagságunk követelményeivel is. Meg kell felelni az Európai Unió vonatkozó előírásainak, eleget kell tenni a konvergenciakövetelményeknek, amelyeket a kormány vállalt, az egyes évi költségvetésekben olyan belső arányokat, gazdaságpolitikai elképzeléseket is tükröztetni kell, amelyek alkalmassá teszik az országot az Európai Unió hétéves költségvetési perspektívájához való alkalmazkodásra.

Valljuk, hogy az egyértelmű feladatmeghatározás, az átlátható tervezés, a cél- és teljesítménykövetelmények alapján jóváhagyott költségvetés mérhetőbbé teszi a teljesítményeket. Így javulhatnak az elszámoltatás, az elemzés és értékelés, a korrekció és nem utolsósorban az ellenőrzés lehetőségei is. A társadalom számára is inkább megismerhetővé válik az állami működés, amelynek hozadéka a közbizalom erősödésével a stabilabb kormányzás. A hosszabb távra kiterjedő, a távlatokban is gondolkodó költségvetés, illetőleg a költségvetési tervezés a mai piacgazdaság természetéhez igazodóan feltételezi és igényli a jelenleginél teljesebb, kiépített makrogazdasági pénzügyi tervezési rendszer működését.

Az Állami Számvevőszék határozott szándéka a költségvetési terv véleményezésével kapcsolatos feladatainak újragondolása, hogy e törvényi feladat elvégzésének eredményei hasznosabbá váljanak. Ez az elhatározás valójában nemcsak a költségvetési törvényjavaslat véleményezésének javítása szándékából ered, hanem szorosan összefügg a zárszámadások ellenőrzésénél szerzett tapasztalatainkkal. A jelenlegi gyakorlat egyik legnagyobb problémája, hogy a véleményezés idején végleges költségvetési tervszámok még nem állnak rendelkezésünkre. Ezért elhatároztuk, hogy a véleményezéshez alapvetően szükséges információk minél szélesebb körét már év közben magunk szerezzük be.

Mivel a költségvetési terv véleményezésében döntő jelentőségű a korábbi és új, éven túli költségvetési vállalások összességének a rendelkezésre álló forrásokkal való összevetése, év közben folyamatosan felmérjük a kötelezettségek alakulását. Jóllehet már jelenleg is folyamatosan megfigyeljük a zárszámadás ellenőrzésével kapcsolatban a kötelezettségek alakulását, célunk a folyamatos monitoringeljárás kialakítása. Kidolgozzuk az optimális módszertant, jóllehet a zárszámadás ellenőrzése végrehajtásának folyamatában végzett monitoringjellegű tevékenységről, módszeréről igen kevés hasznosítható nemzetközi információ érhető el, hiszen nem jellemző a világban, hogy az állami számvevőszékek egyébként nagy tömegben a költségvetés tervezetét véleményezik, ellentétben a magyar gyakorlattal, amelyben már 20 éve ez így történik.

Egyes példák szerint a monitoring összefonódik egy úgynevezett, a Számvevőszék által végzett folyó vagy operatív ellenőrzéssel, amely a parlamentnek a kormány által adott rendszeres évközi beszámolójához illeszkedik. Ezen ellenőrzés során a Számvevőszék azt vizsgálja, hogy a költségvetési tételek átutalása hiánytalan-e, és időben történik-e; ténylegesen hogyan költik el a költségvetési forrásokat a jóváhagyott keretszámokhoz képest.

(17.40)

Amennyiben előfordulnak eltérő esetek, vagy megsértik a vonatkozó törvényt, azt vizsgálja, hogy mi áll a hátterében, és hogyan küszöbölhetők ki a rendellenességek.

A folyó ellenőrzést végző számvevőszékeknek egységes a véleményük, hogy annak eredményei igazolják az ilyen típusú munka folytatásának és továbbfejlesztésének szükségességét. Ezért megvizsgáljuk, hogy a zárszámadási ellenőrzés a költségvetési tervezési folyamat hatékonyságának növelése érdekében - a folyamatos ellenőrzés - sikerrel alkalmazható-e Magyarországon is.

A költségvetési tervjavaslat véleményezése módszertani átalakításának sikerességére azonban hatnak azok a külső feltételek, mint például az államháztartásról szóló törvény, az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet, a számviteli törvény, a költségvetési szervek beszámolási rendszerét szabályozó kormányrendelet, amelyek behatárolják a költségvetési tervezésben és beszámolásban érintett szervezetek működését. Szükség esetén javaslatot teszünk ezek módosítására is.

Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselők! Köszönöm az Állami Számvevőszék véleményének szentelt figyelmünket, kívánom, hogy a törvényjavaslat tárgyalása során munkájuk eredményes legyen, és ennek köszönhetően a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről olyan törvényt alkossanak, amely a célok és a lehetőségek kellő összhangjának biztosításával elősegíti a közpénzek hatékony felhasználását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm elnök úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! A 2010. november 8-án elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően felszólalásra következik Kopits György úr, a Költségvetési Tanács elnöke, 30 perces időkeretben. Elnök úr, öné a szó.

DR. KOPITS GYÖRGY, a Költségvetési Tanács elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nuda Veritas - A meztelen igazság. Ez a címe annak a kiállításnak, amelyet a Szépművészeti Múzeum Gustav Klimt szecessziós remekműveiből rendezett. A megnyitón díszbeszédében Kövér László házelnök úr arról beszélt - nagyon elokvensen -, hogy mennyire fontos törekedni a közéletben és a napi politikában a meztelen igazság kimondására, a pőre tények feltárására.

A szecesszió szakítást jelentett a korábbi stílusokkal. Ugyanez ma a feladat a közpénzügyekben is, amint hallottuk a miniszterelnök úr expozéjából. Amikor most önöknek a 2011. évi költségvetési törvényjavaslat kapcsán kifejtem a Költségvetési Tanács véleményét, ennek szellemében járok el. Tudom, hogy ez hálátlan feladat. Tagtársaimmal együtt ezt akkor is tudtuk, amikor e munkára az Országgyűléstől ellenszavazat nélküli bizalmat kaptunk majdnem két évvel ezelőtt.

Célunk a magyar költségvetési politika és a kormány hitelességének támogatása, de ezt csak úgy tudjuk teljesíteni, ha a kormány hitelességi építése nem rövid távú taktikai cél, hanem egy új pályára állást jelent. A hitelesség nem csak erkölcsi kategória; erőforrás, ha van, és magas ára van annak, ha nincs. Magyarország belső és külső hitelessége az elmúlt évtizedben rendkívül alacsony szintre esett, aminek az államadósság kamatkiadásain mérhető ára nagyságrendileg 300 milliárd forint évente, a többi visegrádi ország által számított átlagkamat alapján.

A hitelesség helyreállításához, a kamatfelárak csökkentéséhez idő kell. De vannak olyan módszerek, amelyekkel ez a folyamat gyorsítható. Amikor egy ország megállapodást köt például a Nemzetközi Valutaalappal vagy az Európai Unióval, pénzt, átmeneti biztonságot szerezhet, de igazi hitelességet nem. Svédország vagy azok a dél-amerikai országok, amelyek a nyolcvanas és a kilencvenes években komoly válságokon mentek keresztül, levonták a tanulságot. Olyan nemzeti költségvetési felelősségi keretrendszereket alakítottak ki, amelyek segítségével néhány év alatt meg tudták győzni a gazdaság szereplőit, hogy szakítottak a korábbi felelőtlen költségvetési hagyományaikkal. Ugyanezt tette Nagy-Britannia is, ahol az idén tavasszal megalakult kormány egyik legelső intézkedéseként létrehozta a magyar Költségvetési Tanács mintájára az ő költségvetési felelősségi hivatalukat. Németország a múlt évben alkotmányba iktatta saját nemzeti költségvetési szabályait, amely lényegesen szigorúbb, mint a maastrichti rendszer.

Magyarország most éppen abban a fázisban van, amikor a hitelességet segítő keretrendszer kész, a Költségvetési Tanács működik, az idő a hitelesség helyreállásának dolgozik; de természetesen csak akkor, ha az éves és középtávú gazdaságpolitikai tervek illeszkednek ebbe a keretrendszerbe.

A 2011. évi költségvetési törvényjavaslat szűken értelmezve megfelel a hatályos szabályrendszernek. A parlamenti vita során meghatározandó belső tételek egyenlege, valamint a kiadások növekedési üteme nem haladja meg azt a limitet, amelyet a 2010. évi költségvetési törvény, illetve a költségvetési felelősségi törvény meghatározott. A javaslat a költségvetési szabályrendszer előírásainak formálisan megfelelve kitűzi a 2012. és '13. évi költségvetési egyenleget.

Bár a költségvetési vitában meghatározódó úgynevezett belső tételek esetében nem mutatható ki érdemi kiadáscsökkentés, a szaktörvények és magángazdasági folyamatok által meghatározott külső tételek 2011-es évi értékére vonatkozó kormányzati becslések kifejezetten óvatosak. Saját számításaink szerint a költségvetési egyenleg akár a GDP fél százalékával is jobb lehet annál, mint amit a javaslat tartalmaz. Ez azt is jelenti, hogy a 2011. évi költségvetési terv megvalósítása körül a korábbi években és a legutolsó évben is - mármint idén -, a szokásosnál lényegesen kisebbek a kockázatok, vagy azt lehet mondani, hogy elenyészőek.

Két okunk is van azonban, hogy messzebbre tekintsünk, mint a következő 12, 13 vagy 14 hónap. De Gaulle elnök 1958-ban kiigazítási programot indított. Francia honfitársainak azzal érvelt: áldozathozatal és remény nélkül Franciaország lemarad, és a középszerűség és a dráma között ingadozik. Politikustársainak pedig úgy fogalmazott, idézem: egy politikus csak a következő választásra gondol, egy államférfi a következő nemzedékre.

A mai helyzetben, amikor mind az állam, mind a háztartások és a vállalatok magas adósságuk miatt ki vannak szolgáltatva a nemzetközi tőkepiacoknak, azt is hozzátehetjük, hogy a befektetők látóhatára talán nem terjed a következő nemzedékig, de egy évnél biztosan hosszabb. Nem magyar sajátosság a kötvénypiacoknak való kiszolgáltatottság. Angela Merkel német kancellár éppen a napokban - és ezt már Szöulban is csinálta a hét végén vagy múlt hét végén - próbálja nyilatkozatokkal és válságkezelő mechanizmusok kidolgozásával meggyőzni a nemzetközi kötvénypiacok szereplőit, hogy ne tartsanak az ír és a portugál állam fizetésképtelenségétől.

Tisztelt Ház! A 2011 utáni évek várható folyamatainak elemzése előtt le kell szögeznünk: nagy és bonyolult problémákra kell a kormánynak megoldást találnia. Ezt már az előző szónokok is elmondták. Már 30 éve folyamatosan téma a kedvezőtlen demográfiai helyzet, az alacsony foglalkoztatottság, a hatalmas regionális különbségek, a kiterjedt feketegazdaság és a magas adósságráta. A rendszerváltás óta ezeket be is valljuk, sőt mérjük is. Élénken él mindenki emlékezetében a 2000-es évek első felének költségvetési története, a költségvetési fegyelem hiányában az adósságráta folyamatos emelkedése, persze még a második felében is, és az átláthatóság hiányában a kreatív költségvetési technikák alkalmazásának sorozata volt tapasztalható.

A ki nem fizetett számlák, a késve visszatérített adók, az állami vállalatok tőkéinek felélése, majd a PPP-technikák egyre nagyobb összegekben egyre hosszabb időre tették lehetővé az alapvető fenntarthatósági problémák szőnyeg alá söprését.

(17.50)

A kormány a fenntarthatóság problémáját a gyökerénél kívánja kezelni, amint hallottuk. A jövő évi költségvetési törvényjavaslatból és a kapcsolódó szaktörvényekből kiolvasható stratégia talpköve a foglalkoztatás és a termelékenység növekedése. A hivatalos tervek szerint mindkét mutató -foglalkoztatás és termelékenység - évente 3 százalékkal kellene hogy emelkedjen a következő évtized során. E kettőnek kell biztosítani azt a gazdasági növekedést, amely fenntarthatóvá teheti a közszolgáltatásokat, az államadósságot és nem utolsósorban a nyugdíjrendszert és a családtámogatás rendszerét.

Az arányok érzékeltetésére érdemes nemzetközi összehasonlítást tenni, méghozzá a legjobbakkal. A megcélzott foglalkoztatási szint 78 százalék, ami még a svéd foglalkoztatottság válság előtti szintjét is valamivel meghaladja, úgy, hogy ott a nők mintegy 20 százaléka részmunkaidőben dolgozik, tehát a növekedési pálya szempontjából fontos adat, a teljes munkaidőre átszámított foglalkoztatás ennél lényegesen alacsonyabb. A tartósan jó termelékenységnövekedést felmutató Kína példájából nem számíthatunk arra a részre, amely azért következik be, mert az alacsony termelékenységű mezőgazdaságból évente milliók áramlanak az iparba, nálunk ez a folyamat már régen lejátszódott. Az összetétel-változás hatása nélkül számított termelékenységnövekedés Kínában is évente alig több mint 3 százalék. Amint látható, a költségvetési törvényben kitűzött cél rendkívül ambiciózus.

Ezt a véleményt tovább erősíti, hogyha megvizsgáljuk, milyen források állnak rendelkezésre, kiket lehet bevonni Magyarországon a munkaerőpiacra, és milyen módszerekkel növelhető a termelékenység. A munkaképes korban lévő mintegy 6,5 millió polgár közül alig több mint 4 millió dolgozik, vagy legalábbis keres munkát. Ebből kiindulva nem tűnik soknak a 400 ezer vagy akár az 1 millió munkavállaló bevonása a termelésbe. Nemzetközi összehasonlításban a legnagyobb lemaradásban az alacsonyan képzettek, a szülőképes korú nők és az idősebbek körében vagyunk, tehát a potenciális új munkavállalók jelentős része is ebből a körből tudna kikerülni. Ez csak úgy lenne elérhető, ha az említett csoportokban az EU-országok élvonalába tartozó aktivitási rátát sikerülne elérni, pedig jelenleg sereghajtók vagyunk.

A kitűzött cél elérésére olyan munkahelyösztönző programokat kell indítani, amelyek már néhány év alatt sikert eredményezhetnek. Ennek jeleit egyelőre nem látjuk a benyújtott törvényjavaslatokban és a költségvetésben. Például az szja és a járulékrendszer átalakítása, amit a kormány a foglalkoztatásélénkítés fő eszközének tekint, a magas keresetűeknek kedvez, így őket ösztönzi további munkavállalásra, miközben az alacsony keresetűek esetében, ahová az alacsonyan képzettek legnagyobb része tartozik, nem fejt ki ösztönző hatást. A munkakínálat növekedésének ezenkívül a munkakereslet növekedésével is találkoznia kell, ami azt jelenti, hogy a munkahelyek csak új beruházásokkal bővíthetők. A bejelentett különadóknak azonban egy lehetséges hatása a beruházások elhalasztása, ami visszavetheti a munkakereslet növekedését. Mindezek alapján a foglalkoztatásnak a következő évekre feltételezett ugrásszerű növekedése nem kizárt, de ilyen mértékben nem valószínű.

Azt a kormány is látja, hogy az adócsökkentések a kiadás csökkentése nélkül a következő néhány évben a költségvetési hiány megemelkedését okozzák. Az egyenlegpályában kialakuló hullámvölgyet egyszerre bevételekkel, különféle ágazati különadókkal kívánja feltölteni, ehhez jön hozzá az első évben, 2011-ben a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott pénzügyi vagyon egy részének, 530 milliárd forintnak, valamint a magán-nyugdíjpénztári járulékok állami költségvetésbe irányítása. A következő években, amiről a törvényjavaslat fejezeti kötetének figyelmes olvasása által értesülhettünk, a különadók megfelezett összegben fennmaradnak, a járulékok teljes egészében továbbra is az állami bevételeket növelik.

Bár a kormány az elfogadás előtt álló adótörvény-javaslata szerint 2013-ig fokozatosan csökkenti az szja-terhelést, a számok arra utalnak, hogy a kulcscsökkenés egy részét összesen 300 milliárd forint értékében 2012-13-ban visszaveszi. A terv elvileg többféle eredményre vezethet. A legkedvezőbb foglalkoztatási forgatókönyv szerint - amit világosan elmondott a nemzetgazdasági miniszter úr - bőven meg fog térülni azok befektetése, akik magánnyugdíjpénztárban felhalmozott vagyonukat most az állam rendelkezésére bocsátják. A mechanizmus lényege, ahogyan látjuk, az, hogy most látható eladósodás nélkül finanszírozhatóvá válik az adócsökkentés, aminek feltételezett követelményeként négy év múlva ilyenkor már 400 ezerrel többen fognak dolgozni, felpörög a gazdaság, és akkor a dolgozói járulékbefizetések gond nélkül fedezik a még annál is nagyobb nyugdíjakat, mint amekkorára a most dolgozók akkor számíthatnak, ha megmaradnának a magánnyugdíjpénztáraknál.

Sajnos, ugyanennek a mechanizmusnak van egy - és azt mondom, sajnos - valószínűbb kedvezőtlen változata is, amikor a feltételezett foglalkoztatásbővülés nem következik be. Saját számításaink szerint ugyanis 2014-ig a kormány által kivetített 400 ezer helyett csak 100 ezer fővel bővül a foglalkoztatás. Ezt az óvatosabb feltételezést támasztják alá a nemzetközi tapasztalatok is, nevezetesen például Szlovákiában, ahol 2004-ben vezetett be a kormány lineáris személyi jövedelemadó-rendszert, a foglalkoztatás a következő négy évben összesen 2 százalékponttal nőtt, nem pedig évente. Tegyük hozzá, hogy Szlovákiában a lineáris adó bevezetésével párhuzamosan nem jelentek meg olyan ágazati adók, amelyek fékezik a növekedést, főleg a beruházást.

Kollégáim erre az esetre is készítettek egy becslést, amelyben figyelembe vették mindazokat az intézkedéseket, amelyek a költségvetési javaslat indokolásában szereplő középtávú pályából kiolvashatóak. Mivel a magánnyugdíjpénztárakból az államra szálló vagyon az azt bemutató táblázat logikájával ellentétben egyszerre nem használható fel nyugdíjkiadások fedezeteként és államadósság-csökkentő tételként, a két megoldás közül választanunk kellett. Feltételeztük erre föl, hogy a magánnyugdíjpénztár-vagyon 530 milliárd forinton felüli részét az állam nem költi el folyó kiadásokra, hanem adósságcsökkentésre fordítja, ami a nettó kamatkiadások csökkenését okozza a következő években. A számítások arra az eredményre vezettek, hogy 2013 után a költségvetési egyenleg több mint 500 milliárd forinttal rosszabb a kormányzati tervekben szereplő értéknél.

Ha tehát a várt tempójú foglalkoztatásnövekedés mégsem következik be, akkor a kormány rákényszerülhet, hogy ne csak az első, hanem a második, harmadik és negyedik évben is a nyugdíjvagyonból ellentételezze a folyó hiányt, hiszen más intézkedések éppen azt a növekedést fékeznék, amelytől a rendszernek elvileg stabilizálódnia kellene. Négy év múlva, amikor elmúlnak az átmeneti intézkedések, itt maradunk évi több mint 500 milliárd forinttal magasabb költségvetési hiánnyal, csak már az átvett nyugdíjvagyon is elfogyott.

A jövő évtized állami nyugdíjait nem az állam garantálhatja, hanem a jövő évtizedek adófizetői. Ha elég sokan lesznek, és elég sok adót fizetnek, akkor az állam ki tudja fizetni a magasabb nyugdíjakat, ha nem - és ez sokkal valószínűbb -, akkor a nyugdíjra vonatkozó ígéreteit az állam a későbbiekben kénytelen lesz valamilyen formában és valamilyen mértékben visszavonni.

(18.00)

Persze nem biztos, hogy ez a visszavonás könnyen átlátható lesz, mint ahogy az elmúlt húsz évben sem volt mindig átlátható, hogy mi történik a nyugdíjrendszerben. Természetesen ettől függetlenül a nyugdíjrendszer átalakítása önmagában is egy rendkívüli jelentőségű kérdés, amit egyelőre nem támasztanak alá hatásvizsgálatok, de az már nem is a középtávú, hanem csak hosszú távú vizsgálatokkal elemezhető. Sajnos, a kormány ilyet se nyújtott be a költségvetési törvényhez.

Tisztelt Ház! A kormány és a parlamenti többség feladata, hogy a kockázatokat mérlegelje vagy mérlegelni tudja. Ahhoz viszont, hogy a gazdasági szereplők hosszú távon helyes döntéseket hozhassanak, átláthatóságra van nagyon nagy szükség, be kell mutatni a gazdasági folyamatokat és a parlamenti döntések várható költségvetési hatásait. Ennek az elvárásnak a most tárgyalt törvényjavaslat egyáltalán nem tesz eleget, a kormány által benyújtott dokumentum nem átlátható, nem tartalmaz kockázatelemzést. Még azokat a kormányzati döntéseket sem nevesíti, amelyekre az alappályán maradva is számíthatnak az adófizetők, nem beszélve olyan intézkedésekről, amelyek sikertelenség esetén alkalmasak lehetnének a károk csökkentésére.

Kedvezőtlen esetben a kormánynak lehetősége van rendkívüli eszközökhöz nyúlni. Nemcsak az ágazati különadók élhetnek tovább valamilyen formában, nemcsak az szja-rendszerben lehet szigorítani, hanem sok minden más is elképzelhető. De vajon időben észlelni fogjuk, ha nem minden halad a tervek szerint?

Összefoglalva azt mondhatom, hogy az utóbbi hetekben és különösen a költségvetési törvényjavaslatban kirajzolódott költségvetési politika egy kockázatos terv, amelynek esetleges sikertelensége tetemes károkkal járhat. A Költségvetési Tanács javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy még a fő költségvetési számok elfogadása előtt kérjen a kormánytól olyan középtávú tervet, amely intézkedési javaslatokkal alátámasztja a makrogazdasági és költségvetési mutatók alakulását a következő három-öt évben, és amely alapja lehet az Európai Unió számára 2011 tavaszán benyújtandó konvergenciaprogramnak is.

Engedjék meg, tisztelt Ház, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy egy személyemre vonatkozó megjegyzést hozzáfűzzek expozémhoz. Mint nyugati határon túli magyar, külön kitüntetésnek tekintem a bizalmat, amit tanúsítottak irántam mindannyiuk részéről, amikor megválasztottak, amikor kineveztek, megválasztottak a tanács élére a múlt év elején. Azonban időnként előfordul, hogy egyes napilapok kritikus, néha indulatos véleményt, cikkeket jelentetnek meg rólam. (Lázár János: Ilyen az élet!) Ezek a kritikák az utóbbi hónapokban élesedtek. Nyilván egyik céljuk, hogy valamiképpen próbálják a bizalmat felém és az intézmény felé gyengíteni.

Ennek kapcsán szeretném tájékoztatni azokat, akik kevésbé ismernek, meg sok barátom van itt minden részről, hogy a motivációm kizárólag a haza javáért való elkötelezettség és egyúttal a szakmámat a cél szolgálatában alkalmazni. (Szórványos taps.) Ennek a gyökerei valószínűleg visszavezethetők nagyszüleimhez. Apai ágon három generáción át ortopéd sebészektől a klinikai gyógyító szemléletet örököltem. Ha véletlenül a focipályán elesnek, és egy törésük van, akkor a Karolina úti intézetben megtekinthetik a Kopits-emlékfalat. (Pálffy István: Elvesztettem a fonalat!) Anyai ágon nagyapám Klebelsberg Kunó kultuszminiszter államtitkára volt, hivatása a közszolgálat volt. Az emigrációban mind a két oldalról szüleim belém oltottak valódi polgári értékeket és az erős hazaszeretetet; miközben menekült apácáktól, angolkisasszonyoktól tanultam magyar irodalmat, történelmet, földrajzot. Továbbá világnézetem formálásához az egyetemi tanulmányaim alatt a jezsuiták és a domonkosok is hozzájárultak.

Egyúttal azt is megemlítem, hogy most töltöm be 42. évemet a közszolgálatban, amiből tíz évet Magyarországon a hazámért, nemzetemért dolgoztam. Soha nem bírálok hazám ellenében, csakis érdekében.

Hajrá Magyarország, hajrá hitelesség! Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiból. - Szórványos taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm elnök úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály értelmében a bizottságok állásfoglalását a számvevőszéki és költségvetési bizottság foglalja össze és terjeszti az Országgyűlés elé. Tájékoztatom önöket, hogy kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amit az ellenzéki frakciók egy-egy képviselője ismeretet.

Először megadom a szót Szijjártó Péternek, a bizottság alelnökének, 30 perces időkeretben.

Alelnök úr, öné a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a számvevőszéki és költségvetési bizottság alelnöke, az összefoglalt bizottsági vélemények ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedje meg, tisztelt elnök úr, hogy jelentsem önnek és képviselőtársaimnak, hogy az Országgyűlés bizottságai kivétel nélkül támogatták a megújulás költségvetésének általános vitára való bocsátását. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy tájékoztassam önöket a bizottságokban való szavazás százalékos arányáról. Előre szeretném jelezni, hogy az igen szavazatok arányát fogom ismertetni. Az alkotmányügyi bizottságban 79 százalék, az egészségügyi bizottságban 70 százalék, az emberi jogi bizottságban 72 százalék, az európai ügyek bizottságában 78 százalék, a fenntartható fejlődés bizottságában 73 százalék, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban 67 százalék, a fogyasztóvédelmi bizottságban 73 százalék, a gazdasági bizottságban 69 százalék, a honvédelmi bizottságban 72 százalék, az ifjúsági bizottságban 76 százalék (Közbeszólás az MSZP soraiból: És a Fideszben?), a kulturális bizottságban 70 százalék, a külügyi bizottságban, a mezőgazdasági bizottságban, a nemzetbiztonsági, valamint az önkormányzati bizottságban 67 százalék, az oktatási bizottságban és a sportbizottságban 70 százalék, a számvevőszéki és költségvetési bizottságban pedig 75 százalékos támogatást kapott a költségvetési törvény általános vitára bocsátása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, engedjék meg, hogy először összefoglaljam azokat az általános megállapításokat, amelyeket a képviselőtársaim a bizottságokban a költségvetésről támogatólag mondtak.

Először is a bizottságok egy jelentős részében megállapították, hogy a megújulás költségvetése új elveken alapul, és szakít azokkal a gazdaságpolitikai intézkedésekkel, amelyek az elmúlt nyolc évet jellemezték, és amelyek kudarcokat okoztak Magyarországnak.

A bizottságokban képviselőtársaink megállapították, hogy ez a költségvetés szakít a megszorításokkal, szakít azokkal a gazdasági döntésekkel, amelyek az ország eladósodásához vezettek, szakít a család- és munkahely-ellenességgel, valamint szakít az átláthatatlan, potyautasságra ösztönző, aránytalan adórendszerrel.

Képviselőtársaink a bizottságokban megállapították, hogy a megújulás költségvetése új gazdaságpolitikára alapul. Mik ennek az új gazdaságpolitikának a fókuszpontjai? Mindenekelőtt a munkahelyteremtés. A kormány azt a célt tűzte ki maga elé, hogy tíz esztendő alatt egymillió új, legális, adózó munkahelyet hoz létre. A kormány nemzeti intézkedési terve szerint 2015-ig 400 ezerrel kívánja növelni a foglalkoztatást.

A bizottságokban megállapították, hogy az ehhez szükséges gazdaságpolitikai intézkedések megtalálhatók a költségvetésében.

A költségvetés emellett növekedési pályára igyekszik állítani az országot, és lebontja azokat az akadályokat, amelyek akár az adórendszerben, akár más, rossz strukturális elemeiben jelen voltak a költségvetésben, és akadályozták az ország növekedési pályára való állítását.

Megállapítottuk, hogy a költségvetés egy új, egyszerű adórendszerre alapul, emellett eddig példa nélküli módon támogatja a családokat, valamint a vállalkozás szabadságát.

A bizottságokban, ha az összefoglalókat elolvassuk, jól látszik, hogy hosszasan foglalkoztak az új adórendszerrel, a megújulás adórendszerével.

(18.10)

Az új adórendszer, szakítva az eddigi hagyományokkal, munka- és családbarát, hiszen támogatja a munkavállalást, támogatja azt, hogy aki dolgozik, az még többet dolgozzon, hiszen aki tízszer többet keres, az tízszer többet fog adózni, tehát végre ez az új adórendszer megvalósítja az arányosságot. Emellett ez az adórendszer egyszerű és átlátható, megéri betartani, ugyanakkor az eddigiekhez képest példa nélküli módon támogatja a családokat azzal, hogy adórendszeren kívüli keresetnek ismeri el a közösségért vállalt felelősségvállalást, vagyis elismeri, hogy a gyermekek után a szülőknek van olyan jövedelemrésze, amelyhez az államnak semmi köze nincsen. És talán elsőként kellett volna megemlíteni, de itt van a listán a sorban, hogy az elmúlt húsz esztendő legalacsonyabb adókulcsával működik, 16 százalékkal, egy kulccsal, tehát a növekedést ösztönzi.

A bizottságokban megállapítottuk, hogy a megújulás költségvetése megfelel a kormányprogram célkitűzéseinek, megfelel a parlament által elfogadott kormányprogramnak. Bizonyára emlékeznek tisztelt képviselőtársaink, hogy az elmúlt húsz esztendőben egyedülálló módon a 2010-es parlamenti választáson győztes pártszövetség választási programja egy az egyben bekerült a kormány programjába. Ilyen az elmúlt húsz esztendőben nem volt. Éppen ezért a választási programnak, tehát a választás során tett vállalásoknak és ígéreteknek is megfelel a megújulás költségvetése, tehát el lehet mondani, hogy a megújulás költségvetése a választói akaratot tükrözi.

És itt, ha megengedik, akkor egy rövid kitérőt szeretnék tenni kifejezetten a költségvetési bizottságban lefolytatott vitára. Annál is inkább, mert a Költségvetési Tanács elnöke is némiképpen az ott elhangzott érvek egy részét visszahozta itt a felszólalásában. A költségvetési bizottságban elhangzott, hogy bár a 2011-es költségvetésről beszélünk, így szól a törvény címe, valóban a nemzeti intézkedési terv azt mutatja, hogy a kormánynak hosszú távú, kiszámítható gazdaságpolitikája van, és azt pedig egy kifejezetten örömteli dolognak tartjuk, hogy 2013-ról, 2014-ről, esetenként 2015-ről beszélünk most már. Érdekes módon senki nem beszél már arról, hogy 2010-et meg '11-et hogy fogjuk túlélni, mint ahogy azok a szirénhangok beszéltek néhány hónappal ezelőtt, akik próbáltak valamifajta sötét víziót felfesteni a kormány gazdaságpolitikája kapcsán. Tehát az, hogy idén, jövőre meg utána évben rendben leszünk, ezt mindenki készpénznek veszi, most már mindenki az utána lévő gazdaságpolitikai tervekről érdeklődik.

Az is világos - megint azt gondolom, hogy itt tévesen hangzott el -, hogy a miniszterelnök, a nemzetgazdasági miniszter, a kormány valamennyi tagja egyértelműen beszélt akkor, amikor a válságadó bevezetéséről volt szó. A válságadók átmenetiek, három évre szólnak, 2012-ben megszűnnek. Utána egy új szabályozás lép majd életbe, amelyről a kormány tárgyalni fog egy új közteher-viselési modell megvalósítása érdekében, amely az arányosságon fog nyugodni. Akik ez ellen érvelnek, azok az arányosság ellen érvelnek. Tehát akik azt mondják, hogy ne legyen majd új közteher-viselési modell 2012 után, azok azt mondják, hogy legyenek olyan gazdasági és ágazati szereplők, akiknek nem lesz majd lehetősége részt venni az arányos közteherviselésben, nem lesz lehetőségük hozzájárulni a közöshöz. Azt gondolom, hogy ha ennek az új közteher-viselési modellnek az ellenzői megértik pontosan, hogy ők saját maguk mit mondanak, akkor egy kicsit elszégyellik magukat, és talán ezeket az érveket végre sutba dobják, de tisztelettel szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy 2012-ben a válságadók megszűnnek, és kivezetésre kerülnek, mint ahogyan azt a kormánytagok elmondták.

A költségvetési bizottságban hosszasan hallgathattuk a Nemzeti Bank véleményét is. Hozzáteszem: az elmúlt esztendőkben erre nem volt példa, hogy a Nemzeti Bank bármely vezetője eljött volna a költségvetési bizottságba a költségvetés vitájára, és elmondta volna, hogy vigyázzunk, mert azok a számok, amelyek a költségvetésben vannak, nem igazak. Nem jött el egyszer sem a Nemzeti Bank egyik vezető tisztségviselője sem, és nem mondta el, hogy vigyázzunk, mert az ország eladósodása nagyon veszélyes kezd lenni Magyarországra. Most eljött az MNB egyik vezetője, ismertette az MNB véleményét, amely némiképpen át volt itatva némi személyes bosszúsággal, amely valamifajta fizetéscsökkenésből adódhatott.

Na de, tisztelt képviselőtársaim, térjünk vissza oda, hogy ez a költségvetés megfelel a választói akaratnak. Megfelel a választói akaratnak azért, mert azokat a nemzeti ügyeket képviseli, amely nemzeti ügyeket képviselte a választásokon győztes pártszövetség. Ez a költségvetés alkalmas arra, hogy talpra állítsa a gazdaságot, hogy biztosítsa a forrásokat a rend megteremtéséhez, biztosítsa a szükséges forrásokat az egészségügy megmentéséhez, a szociális biztonság megteremtéséhez, és alkalmas arra, hogy szolgálja azt a kormányzati célkitűzést, amely úgy szól, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az is elhangzott, hogy ez valóban egy európai költségvetés, hiszen ha önök figyelemmel követik az Európai Unióban jelenleg zajló gazdasági, gazdaságpolitikai tematikájú vitákat, akkor azt látják, hogy az egész Európai Unióban belátta mindenki azt, hogy a megszorításokra építő gazdaságpolitikák nem lehetnek alkalmas válságkezelő eszközök. Azt is már majdnem mindenki belátta, hogy azokkal az eszközökkel válságot kezelni nem lehet, amely eszközök éppen a válsághoz vezettek. Tehát új gazdaságpolitikákra, a növekedésre és a foglalkoztatás növelésére fókuszáló gazdaságpolitikára van szükség. Ez a költségvetés tehát, amelyet a Nemzetgazdasági Minisztérium előterjesztett, egy európai költségvetés.

Az is elhangzott a bizottságokban, hogy a megújulás költségvetése helyreállítja az ország iránti bizalmat, helyreállítja a piaci bizalmat, bizonyítja, hogy az ország tudja finanszírozni magát a piacokról, ugyanakkor minden EU által kijelölt mutatón javít. Hiszen ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a költségvetés lehetővé teszi, hogy az államháztartás hiánya 3 százalék alatt legyen jövőre, jelentősen javul az államháztartás elsődleges egyenlege, az állami újraelosztás mértéke 49 százalékról 46,7 százalékra csökken, és az adóterhelés is az adócsökkentések nyomán nemzetgazdasági szinten 2 százalékkal csökken. Kisebb, hatékonyabb állam jön létre, amely támogatja a gazdasági növekedést, és nem sarcolja az embereket, ugyanakkor biztosítja a vállalkozás szabadságát.

Az általános észrevételeket összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, elmondhatjuk, hogy a bizottságokban megállapították, hogy a megújulás költségvetése alkalmas arra, hogy Közép-Európa legversenyképesebb gazdaságát hozza létre Magyarországon. És miközben ennek a célkitűzésnek megfelel, emellett különböző intézkedéseivel tovább erősíti a magyar vállalkozásokat, így a hitelezés javítása, az uniós források átcsoportosítása, valamint a Széchenyi-kártyahitel bevezetése is ezen intézkedések közé tartozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottsági üléseken képviselőtársaink beazonosították azokat a legnagyobb problémákat és kihívásokat, amelyek jelenleg az ország előtt állnak, és nem lehet jó egy költségvetés, ha ezeket a problémákat nem orvosolja, vagy legalábbis nem mutatja meg azt az irányt, amellyel ezeket a problémákat orvosolni lehet. Márpedig a két legnagyobb probléma, hogy ma Magyarországon hiányzik egymillió munkahely, és hiányzik egymillió gyermek. Tehát a foglalkoztatás növelése és a családtámogatás a két legfontosabb célkitűzés kell hogy legyen. Ennek jegyében ez a költségvetés már úgy íródott, hogy a társasági adót 19 százalékról 10-re csökkentjük. Ez a költségvetés már úgy íródott, hogy tíz olyan adót kivezet a rendszerből, amelyek több bosszúságot és főleg több kiadást okoztak a költségvetésnek, mint amennyi bevétel származott belőlük, de jelentős adminisztrációs és bürokratikus terhet jelentettek a vállalkozásoknak.

A foglalkoztatás növelése érdekében a részmunkaidős foglalkoztatást támogatja a kormány, támogatja a kormányoldal azáltal, hogy a munkáltatói tb-járulékot 27-ről 20 százalékra csökkenti abban az esetben, ha egy nyolcórás alkalmazott helyett egy vállalkozás kétszer négy órában foglalkoztat hölgyeket. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatás növekedni fog, mégpedig a vállalkozási szektorban fog növekedni.

Mindemellett a költségvetés és a kormány is a korábbi ígéreteknek megfelelően komoly hangsúlyt fektet a közfoglalkoztatásra, de másként fektet erre hangsúlyt, mint az eddigi kormányok. Az eddigi közmunka- és közfoglalkoztatási programok ugyanis átláthatatlanok voltak, bonyolultak voltak, sokszor pénznyelő automataként működtek, lássuk be, és nem érték el azt a hatást, amelyet elsősorban vagy mindenekelőtt célként tűztek ki eléjük.

A közfoglalkoztatásban most egy tiszta, egyszerű és az értékteremtő munkát elismerő rendszert hoz létre a kormány azzal, hogy megalkotta, elindítja és támogatja a nemzeti közfoglalkoztatási programot. Ez egy egészen új irányt, az eddigiekhez képest drámaian új irányt fog jelenti a közfoglalkoztatás területén. A nemzeti közfoglalkoztatási program a többletmunkahelyek létrehozása érdekében 64 milliárd forintos forrást biztosít, és emellett az önkormányzatok számára is 48 milliárd forint fog rendelkezésre állni erre a célra.

A pályakezdők foglalkoztatását is támogatja a költségvetés, az ehhez kapcsolódó járulékkedvezmények 30 ezer munkahelyet tudnak biztosítani a fiataloknak.

(18.20)

Emellett a kormány természetesen senkit nem hagy az út szélén, nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik már huzamosabb ideje keresnek munkát; álláskeresési járadékban 133 ezer fő részesül havonta, álláskeresési segélyben pedig 60 ezer fő. Ugyanakkor a kormány 1 milliárd forintos többletforrást biztosít a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására. Ennyit tehát a munkahelyteremtésről és a foglalkoztatás növeléséről.

A családok támogatásáról: a családok támogatása terén a költségvetés az idei évhez képest 3 milliárd forintos pluszforrást tartalmaz gyesre, így összesen 65 milliárd forintot fog a költségvetés erre a célra fordítani. A gyedre 3,5 milliárd forinttal áll nagyobb forrás rendelkezésre, mint az idei esztendőben, így annak mértéke eléri a 99 milliárd forintot.

Az adórendszeren kívüli keresetek elismeréséről már szóltam. Ez az adórendszer nemcsak munkabarát, hanem családbarát is lesz, eddig soha nem látott mértékben támogatja azokat a családokat, akik gyermeket vállalnak, és így részt vesznek abban a nagy vállalkozásban, amely úgy szól, hogy fordítsuk meg azt a drámaian kedvezőtlen demográfiai trendet, amely nemcsak társadalmilag, hanem gazdaságilag is komoly problémákat fog okozni és már most okoz Magyarország számára. Tehát ezt a népességfogyást, Magyarország népességének fogyását meg kell állítani, ezért ez egy nemzetstratégiai cél, ahogy a nemzetgazdasági miniszter már, ha jól emlékszem, az adórendszerről szóló törvény expozéjában szocialista bekiabálásokra elmondta: nem szociálpolitikát csinálunk adórendszerrel, hanem nemzetstratégiai célokat támogatunk, és az most egy nemzetstratégiai cél, hogy a hazánkban tapasztalható negatív demográfiai trendet, vagyis a népességfogyást megállítsuk és megfordítsuk. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Varga László: Meg hogy a fizetésed meglegyen, az is!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A választásokon győztes pártszövetség programjában a nemzeti ügyek között vállalta a rend helyreállítását, ezért nyilvánvalóan foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel is akkor, amikor a költségvetésről beszélünk. A rend helyreállítása érdekében ez a költségvetés a források biztosításával megerősíti a rendőrséget, és lehetőséget ad a rendőrségi létszám növelésére.

Ráadásul a kormány az életpályamodellhez kapcsolódóan egy képzési koncepciót dolgozott ki, amelynek keretében a jövő esztendőben 4130 fő képzésére és próbaidős rendőri kinevezésére kerül majd sor. Erre a célra, erre a rendkívül fontos célra a költségvetés 9 milliárd forintos forrást fog biztosítani. Emellett a rendőrség működésében nagyon komoly hiány keletkezett az elmúlt esztendőkben. Ennek a hiánynak a rendezésére 4,8 milliárd forintot tartalmaz a jövő évi költségvetés.

Ráadásul mind a személyi juttatások, mind a dologi kiadások terén pluszforrások lesznek annak érdekében, hogy a rendőröket megbecsüljék, megbecsüljék a fizetésükkel, megbecsüljék munkájuk során, és végre méltó vagy legalábbis első lépésben méltóbb körülmények között tehessék a dolgukat: személyi juttatásokra 2, dologi kiadásokra 7 milliárd forinttal lesz több jövőre, mint volt az idei esztendőben.

Ez azt jelenti összesen, hogy a rendőrség számára összességében 27,5 milliárd forint pluszforrás került be a költségvetésbe. Ráadásul a rend helyreállításának feladatait most már nemcsak a rendőrség, hanem a Terrorelhárítási Központ és a Nemzeti Védelmi Szolgálat is segíti. Tartjuk tehát a lépést a világgal, nem maradunk le ebben a versenyben sem.

Az idei esztendő szomorúan rámutatott arra, hogy a katasztrófavédelem milyen fontos is egy országban. Az a jó, ha nem hallunk a katasztrófavédelemről, mert az azt mutatja, hogy nem történtek olyan szomorú események, amelyek miatt a katasztrófavédelem szakemberei előtérbe kerültek volna. Az idei esztendőben sajnos többször is azt láthattuk, hogy a katasztrófavédelem és egyébként más hivatalos állami szervek hősies szerepvállalására és helytállására volt szükség annak érdekében, hogy kezeljék a katasztrófákat, vagy adott esetben megelőzzék. Éppen ezért a reagálóképesség javítása érdekében a jövő esztendei költségvetés 1,5 milliárd forintos pluszforrást tartalmaz a katasztrófavédelem számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A választásokon győztes pártszövetség programjában nemzeti ügyként vállalta az egészségügy megmentését is. Ezért természetesen be kell számolnom önöknek arról, hogy az egészségügyi bizottságban milyen vélemények hangoztak el a költségvetés mellett. Képviselőtársaink örömmel nyugtázták, hogy a gyógyító-megelőző ellátásokra az idei esztendőben előirányzottnál 12,5 milliárd forinttal több forrás áll rendelkezésre, vagyis összesen 770 milliárd forint, amelyet év közben újabb 15 milliárd forinttal lehet kiegészíteni különböző feltételek teljesülése esetén.

A háziorvosok számára rendelkezésre álló forrásokat 3,2 milliárd forinttal, 81 milliárd forintra növeljük, a mentők működésére pedig 2 milliárd forintot pluszban fogunk biztosítani, ebből a különböző felújításokat és fejlesztéseket is el lehet végezni. Ráadásul új mentőautók beszerzésére 1,75 milliárd forint áll majd pluszban rendelkezésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi bizottságban helyet foglaló bizottsági tagok itt egy csontvázról is beszéltek. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet rekonstrukciója - amely eredetileg 6,3 milliárd forintba került volna, majd kiderült, hogy 18 milliárd forint, valami apró számolási hiba történhetett - befejezésére mindenképpen sort kell keríteni. Az ehhez szükséges forrást, 3,1 milliárd forintot biztosítja a költségvetés, így ezt a rekonstrukciót is el tudjuk végezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi bizottság tagjai örömmel nyugtázták, hogy a kormány az egyházi szolgáltatók szerepét az egészségügy területén is jóval hangsúlyosabbá kívánja tenni, mint tették azt az eddigi kormányok. Vannak olyan területek és vannak olyan feladatok, ahol és amelyekben az egyháznál jobb szolgáltatást és jobb teljesítményt nyújtani senki nem tud, ezt ez a költségvetés végre elismeri.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális biztonság helyreállítását is vállalta a választáson győztes pártszövetség. Ennek megfelelően a költségvetés már annak jegyében készült, hogy a kormány megszüntette azt a kényszert, hogy az emberek a nyugdíjcélú megtakarításaikat spekuláns üzletemberekre bízzák, hogy ők a saját szerencséjüket a nyugdíjtőzsdén kipróbálják. Ezt a kényszert megszüntettük, és megteremtettük minden magyar ember számára a biztonságot adó állami nyugdíjrendszerbe történő át-, illetve visszalépés lehetőségét.

Emellett öregségi nyugdíjra a jövő esztendőben 128 milliárd forinttal többet fog költeni a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, mint tette azt az idei esztendőben az aktuális szaktárca, illetve szaktárcák. Emellett a szociális intézményi foglalkoztatás normatív támogatását 2 milliárd forinttal, 5 milliárd forintra növeljük, az ápolási díj törvényi alapösszegét 1000 forinttal megemeljük, és plusz 1 milliárd forintot biztosítunk fogyatékossági támogatásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára sokan vannak itt a teremben, akik emlékeznek arra a szocialista szlogenre, hogy több pénzt az önkormányzatoknak. Ez azóta sajnos nem valósult meg. Meg kell nézni, hogy az MSZP-szlogennel szemben az önkormányzatok milyen nehéz helyzetbe kerültek. Így természetesen elkerülhetetlen az, hogy a kormány egy alapos, jól előkészített, széles körű konzultációt folytasson az önkormányzatokkal arról, hogy milyen feladatokat tudnak milyen forrásokból ellátni.

Ugyanakkor azt már most jelenthetem tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a költségvetési törvény tervezete szerint az önkormányzatok a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételeik területén egy 4,7 százalékos pluszbevételre, tehát bevételnövekményre számíthatnak. Emellett a bürokrácia és az adminisztráció leépítésének keretében az év végi elszámolási rend egyszerűsödik, az önhiki-rendszer, tehát az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került települések támogatási rendszere egyszerűbb lesz és objektív módon kerülnek szétosztásra a támogatások.

Emellett a kormány támogatja az önkormányzatok közös feladatellátását azzal, hogy a többcélú kistérségi társulások részére rendelkezésére álló forrásokat több mint 10 százalékkal megnöveli. Az önkormányzatokon keresztül is érvényesül természetesen a kormány családokat támogató politikája és a gyermekek támogatása is. Ennek megfelelően a gyermekek napközbeni ellátására 1,1 milliárd forinttal több szerepel a jövő évi költségvetés tervezetében, mint szerepelt az idei esztendőben. Emellett van egy plusz 300 millió forintos forrás a szociális és gyermekvédelmi bentlakásos és átmeneti elhelyezés normatív hozzájárulása címen.

Utolsó előttiként, tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy beszámoljak önöknek arról, hogy a mezőgazdasági bizottságban képviselőtársaink milyen álláspontot foglaltak el. Örömmel nyugtázták a bizottsági tagok, hogy a Nemzeti Földalap a Nemzeti Vagyonkezelőtől visszakerül a minisztériumhoz, és önálló költségvetési fejezetként jelenik meg, emellett a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, hal- és vadgazdálkodási feladatokra szánt források is növekednek.

És itt hadd térjek vissza arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a győztes pártszövetség választási ígéretei miként jelennek meg a költségvetésben.

(18.30)

Emlékezhetnek arra, hogy a választást megelőző konzultációk sorában a tanyán élő honfitársaink többször is arra kértek minket, hogy az ő támogatásukat, azt az életformát is építsük be a költségvetésbe, illetve annak támogatását is építsük be a költségvetésbe. Ennek megfelelően - ahogy azt Balogh József képviselőtársunk is többször hangsúlyozta és szorgalmazta - tanyafejlesztési programra egymilliárd forintot szán a költségvetés. Ennek keretében a tanyasias vidékek közbiztonságának növelését, az ezen területeken szükséges felújításokat támogatjuk, a helyi piacok kialakítását szorgalmazzuk, és megpróbáljuk elérni azt, hogy minél több helyre biztosítsuk az egészséges ivóvíz minél nagyobb mértékű eljuttatását.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Emellett pedig a fogyasztóvédelmi szabályok szigorításával megszüntetjük azt a méltatlan állapotot, hogy Európa élelmiszerszemét-lerakójaként tartsanak minket számon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány szívügyeként tekint a sport támogatására, szívügyeként tekint arra, hogy a magyar fiatalok egészségesen éljenek, minél több magyar ember sportoljon, ezért az eddigieknél több forrást fog biztosítani a versenysport és az utánpótlássport támogatására, és mindemellett olyan adótörvényt fogadott el, amely a sportpiacok kialakítását és megerősítését célozza. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Hazánk a jövő esztendőben fél évig ellátja az Európai Unió soros elnöki pozícióját. Nemzeti érdek, közös nemzeti érdek, hogy ez az elkövetkezendő fél esztendő sikeres legyen. Én hiszem azt, hogy minden magyarországi párt, minden parlamentben ülő párt ebben érdekelt. Egészen biztosan holnap az a találkozó is ennek a közös érdeknek a jegyében fog eltelni, amikor az európai szocialisták látogatást tesznek a miniszterelnöknél, és arról fognak értekezni, hogy ki milyen prioritást szánt az elkövetkezendő fél esztendőnek. Reméljük, hogy sikeresek leszünk, és Magyarország nemzetközi tekintélyének helyreállításához hozzá fog járulni az elkövetkezendő fél esztendő európai uniós soros elnöksége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan azt tudom önöknek jelenteni, hogy a bizottságokban nagy többséggel és határozottan támogatták képviselőtársaink a megújulás költségvetését, és reméljük, hogy ez így lesz a parlamentben is, hiszen ez Magyarország érdeke, ez a nemzeti érdek.

Köszönöm önöknek a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat. Most a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, mindössze 30 perces időkeretben, megosztva. Először megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság elnökének. Öné a szó, képviselő úr.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a számvevőszéki és költségvetési bizottság elnöke, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! A bizottságokban a Jobbik-frakció képviselői a véleményüket a költségvetési törvényjavaslatról két aspektusból fogalmazták meg. Az egyik a kormány gazdaságpolitikája, ágazatpolitikája és annak a költségvetési törvényjavaslatban való tükröződése, az ezzel kapcsolatos kritikai álláspontok megfogalmazása, a másik - ami az eddigiek során és általában a magyar parlamentben a költségvetési viták során kisebb hangsúlyt szokott kapni - a parlament költségvetési joga, a költségvetés-készítés elveinek a szemszöge.

Ami a gazdaság- és ágazatpolitikai célok kérdését illeti, a Jobbik álláspontját röviden a rendelkezésemre álló idő alatt a következőképpen tudom összefoglalni. A kormány a gazdaságpolitikájában paradigmaváltást hirdetett meg, de ezt a költségvetési törvényjavaslat csak részlegesen tükrözi. Az általános indokolás szintjén meglehetősen ellentmondásosan érvényesül egyfajta új szemlélet, ugyanakkor a költségvetés kiadási oldalán ez egyáltalán nem tükröződik.

Ismerjük a számokat, a költségvetési törvényjavaslathoz csatolódó mellékletek között látható, hogy az államháztartás kiadásai között a jóléti kiadások aránya 61 százalékos, amihez hozzájárul még egy közel 8 százalékos kamatkiadás. Ez a kettő együtt kényszerpályát jelent, mintegy 70 százaléka a költségvetési kiadásoknak kényszerpályán van, ezért aztán részben érthető, hogy a kiadási oldal szerkezete markánsan nem változik, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a 30 százalék mögött is mintegy 5000 milliárd forintos kiadás áll. Ellentétben tehát a bevételi oldallal, a kiadási oldalon nincs érdemi átrendeződés, ami - mint említettem - jól érzékelhető a törvényjavaslathoz mellékelt funkcionális kiadási adatokból.

A közbevételek oldalán az adók szerkezetében jelentős változások vannak, ami első közelítésben kedvezőnek is mondható, de nagy bizonytalanságot jelent, mégpedig az, hogy az eleve átmenetinek tervezett extraadó kifutása után mitől lesz fenntartható a bevételi szint, a bevételi oldal. A rendkívüli bevételek között hangsúlyoztuk a magánnyugdíjpénztárak fokozatos kiürítéséből fakadó bevételeknek a problémáját. Azzal, hogy több száz milliárd forint átkerül a második pillérből az első pillérbe, az explicit államadósság ugyan csökken, de az implicit államadósság a jövőben az állami forrásból kifizetendő nyugdíjtömeg növekedése miatt ugyanennyivel nőni fog. Ez egyfajta hitelfelvételnek is felfogható, márpedig a háztartásokban alapvető szabály - és ezt minden parasztgazda tudja -, hogy hitelből nem szabad folyó kiadásokat fedezni, csak beruházásokat és fejlesztéseket. Most majd, úgy tűnik, mégis a folyó kiadások finanszírozása fog megtörténni ebből a forrásból.

A törvényjavaslat általános indokolásának szóhasználatával a kormány által prioritásként kezelt főbb területek a következők. Elsőbbséget élvez a foglalkoztatás bővítése és a gazdaságélénkítés, ugyanakkor nem látható, hogy mitől fog nőni a foglalkoztatottság. Nem ebbe, hanem inkább a fordított irányba történik elmozdulás. A kormányzati szférában 5 százalékos, a háttérintézményeknél mintegy 10 százalékos létszámleépítést irányoz elő a kormány, ami Matolcsy miniszter úr szerint 25-30 ezer köztisztviselőt és közalkalmazottat érint. A közszférában tehát jelentős leépítés lesz. De mitől lesz bővülés a versenyszférában, amely bővülés ezt a leépítést kompenzálja, esetleg túlkompenzálja?

Rendkívül ambiciózus cél egymillió új munkahely létesítése tíz év alatt, de 2011-ben inkább a hátrafelé lépés érzékelhető az információkból. Az adócsökkentésből ugyanis közvetlenül nem következik a létszámbővülés lehetősége, az általános indokolás szerint a foglalkoztatás bővülését eredményező intézkedéseknek legkorábban 2012-ben lehet majd valamilyen hatása. Nem derül ki, mik ezek az intézkedések.

A második fő cél a családpolitika támogatásának a növelése. Ez a Jobbik-frakció álláspontja szerint egy támogatható cél, és örvendetes változás az, hogy a súlypont a támogatásokról, a segélyekről az adórendszerre helyeződik át a családpolitika preferálása során.

A harmadik súlypont - mint ismeretes - a kormányzat működésének a javítása. Idézet: "Az állami bürokrácia kevesebbet költsön magára." Az előterjesztésből azonban nem derül ki, hogy mitől fog hatékonyabban működni a közigazgatás. Az intézményi összevonás önmagában erre nem garancia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kommentárt fűzzek ahhoz a pejoratív éllel és hangsúllyal gyakran elhangzó kifejezéshez, ami az állami közhivatalok dolgozóit, a közszolgákat illeti, mintha a bürokraták - úgymond, idézőjelben - vagy a közhivatalnokok valamiféle közellenségek lennének. Kérem tisztelettel, szakszerű, hatékony bürokrácia nélkül nincs jó államigazgatás, ne feledjük el, és ezt a nagyon pejoratívnak hangzó kifejezést szerintem mérsékelni kellene, annál inkább, mert minden jel arra mutat, hogy nem feladat-felülvizsgálat történik a kormányzati szférában, hanem egyfajta fűnyíróelv érvényesül újfent.

(18.40)

Tehát nem tudható az előterjesztésből az, hogy milyen közfeladatokat akar csökkenteni a központi kormányzat. Ennek következtében a fűnyíróelv érvényesítése esetleg kontraproduktív hatással is járhat.

Tisztelt Országgyűlés! Mint említettem, a másik aspektusa a Jobbik képviselőinek az volt, hogy a költségvetés-készítés elvei mennyiben vannak betartva ennek a tervezetnek a készítésekor. Nos, azt kell megállapítanunk, hogy alig. Ha az államháztartási törvény preambulumában lévő költségvetési elvekhez viszonyítjuk ezek megvalósulását, akkor azt kell mondanunk, hogy ez egy nagyon nehezen ellenőrizhető, végrehajtását tekintve nagyon nehezen ellenőrizhető költségvetés lesz, már amennyiben a kormánytöbbség ezt el fogja fogadni. Nem érvényesül a részletesség elve, ami azt jelenti, hogy sokkal több információra volna szükség ahhoz, hogy egy jó pénzügyi tervet készítsünk, hiszen a költségvetés nem más, mint egy pénzügyi terv, ehhez információk kellenek. Ezek nem állnak elegendő mennyiségben rendelkezésre, és elsősorban a kisebbségben, az ellenzékben lévő pártokat sújtja ez a probléma.

A kormány mintha információkat zárna el az ellenzéki pártok elől, hiszen például a dologi kiadásoknak semmiféle részletezettsége nincs. Tízmilliárdos nagyságrendű dologi előirányzatok szerepelnek egyetlen soron, és abból nem lehet megállapítani, hogy ebből most gépkocsibeszerzések lesznek, külföldi utak lesznek, reprezentációs költségek lesznek, esetleg az energiaköltségek bővülnek, vagy bérleti díjakra fogják ezeket költeni, megbízási díjakra fogják költeni, és nem sorolom. Egy tisztességes költségvetésben a részletesség elve érvényesül.

Ugyanilyen probléma ennek a bizonyos n-2 szabálynak a negligálása. Tudniillik egyetlenegy számoszlopot kaptunk, a 2011-es számokat, amiket nem lehet hasonlítani sem az előző évi számhoz, a 2010-es tervezett számhoz, még kevésbé a 2009-es tényszámhoz. Tehát nem tudunk összehasonlításokat tenni. Az összehasonlíthatóság elve nem érvényesül, az áttekinthetőség elve sem érvényesül annak következében, hogy a minisztériumi struktúra alapvetően megváltozott, és nem lehet tudni, hogy a különböző előirányzatok növekednek, csökkennek, hogyan változnak, hiszen nincs mihez mérni.

Elnök úr, köszönöm a figyelmét. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most folytatjuk a felszólalásokat. A kisebbségi előadók következnek. Megadom a szót Boldvai László képviselő úrnak. Öné a szó.

BOLDVAI LÁSZLÓ, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP országgyűlési bizottsági tagjainak véleménye szerint a 2011. évi költségvetés felelőtlen költségvetés, amely törvénytelen államosításra épül.

A törvényjavaslatban olyan bizonytalansági tényezők vannak, mint például a növekedés 3 százalékos mértéke, amit különböző független szervezetek szakértői sem támasztanak alá. Mind az IMF, mind az EBRD, mind pedig az MNB ennél alacsonyabb növekedéssel számol, és jelentős kockázatokat jelzett a Költségvetési Tanács is. További bizonytalansági tényező a jövő évi 3,5 százalékos infláció. Ezt leginkább a válságadók veszélyeztetik, a bevezetett adók egyre nagyobb részét áthárítják a fogyasztókra. Ha a növekedés lassú, ha a foglalkoztatás nem bővül, az infláció pedig magasabb, akkor nem növekszik a lakosság fogyasztása sem. Ráadásul az adócsökkentés az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőket, a nyugdíjasokat, a munkanélkülieket, vagyis a lakosság többségét nem érinti, viszont a magasabb infláció rontja helyzetüket láthatatlan adóként.

Kiszámíthatatlan a vállalkozások helyzete a jövő évi költségvetés megalapozása érdekében bevezetett intézkedéseknek köszönhetően. Elég, ha a meglepetésszerűen bevezetett válságadók hatására, a magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolására, a korábban kötött szerződések, PPP-k felülvizsgálatára gondolunk. Bizonytalan a banki hitelaktivitás élénkülése is, ami javítaná a beruházások feltételeit, a háztartások potenciális jövedelmi helyzetét. Bár a nemzetközi gazdaság élénkül, ellene hat a bankadó, a devizahitelezés leállítása, a bankellenes hangulatkeltés, valamint a Magyar Nemzeti Bank esetleges kamatemelése. Kedvező viszont, hogy az államadósság törlesztőrészlete 1064 milliárd forintra fog csökkenni 1215 milliárdról. Ez egyértelműen az elmúlt másfél év intézkedéseinek köszönhető, hiszen az államháztartás hiánya mérséklődött; hozamszinten ismét kedvező irányba változott.

A 2011-es költségvetés ennek ellenére rendkívül kockázatos, mert a nyugdíjkassza jövő évi, közel 900 milliárd forintos hiányának pótlására az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők vagyonából 540 milliárd forinttal és az állam által a magánpénztárakba havonta át nem utalt, összesen évi 360 milliárddal számol a költségvetésben. A magánnyugdíjpénztárakból származó 360 plusz 540 milliárd forintos forrás pedig óriási mozgásteret jelent a költségvetésnek. A nyugdíjkassza hiánya ugyanakkor 2012-től újratermelődhet. Az sem világos még, hogy mennyien lépnek vissza az állami rendszerbe, hiszen az átlépés feltételei ma még nem ismertek, miközben 90 százalék átlépővel számol a kormány. A kormány feltételezése szerint mintegy 2000 milliárd forintos összeg még befolyik, de nem tudható, hogy mi történik vele.

Az MSZP-frakció tagjai nem tartják elfogadhatónak a személyi jövedelemadó új rendszerét, amelynek értemében csak és kizárólag a felső tízezer esetében van adócsökkentés. A magyar társadalom meglévő jövedelmi viszonyai mellett ez azt jelenti, hogy a munkavállalók több mint 90 százaléka számára legjobb esetben is közel változatlan marad a helyzet. Kevesek adócsökkentését sokak tehernövekedése fogja kompenzálni az elkövetkezendő 2-3 évben. Érzékelhető és kézzelfogható tehernövekedés lesz akkor is, ha azt közvetlenül nem is az adózáson keresztül fogják érzékelni az emberek, de meg fog jelenni az élelmiszerárakban, a ruházati cikkek árában, az üzemanyagárakban.

A költségvetési törvényjavaslat semmilyen módon nem ösztönzi a növekedést és ezen keresztül a munkahelyteremtést. Azzal, hogy a társasági adót csökkenti a kormány, nem pedig a foglalkoztatás növekedése érdekében a munkát terhelő járulékokat, a tőke mellé állt a munkával szemben. Vagyis nem ösztönzi azt, hogy minél több embernek legyen munkája. A közszférában történő 5-10 százalékos létszámcsökkentéssel egyidejűleg a kormány a vállalkozási szférában 0,6 százalékos foglalkoztatásbővítéssel számol jövőre, vagyis érdemben nem nő a foglalkoztatás. Az "Út a munkához" program helyett nemzeti közfoglalkoztatási programról szól a törvényjavaslat. Egy működő rendszer megszűnik, és ami helyette lenne, nem tud elindulni, mert kidolgozatlan, átgondolatlan, az érintettekkel nem egyeztetett. Az elindulás sem adja vissza a jelenlegi programot, mert a költségvetés 60 milliárdot szán az új, még csak nevében létező programra, azaz az idei tényleges kiadások felét.

Az állam kiadásai a költségvetés tervezetében döntően pillanatnyi érdekeket szolgálnak és nem a magyar társadalom hosszú távú érdekeit, ráadásul nem ad számot arról a költségvetés, hogy a különadókból befolyó pénzt mire költi el a kormány. Nem jut forrás a 13. havi bér helyett fizetett bérpótlékra és az ígért 13. havi bérre. Ugyanakkor mintegy 2,5 milliárd forinttal növeli meg különböző címeken a kormány a kommunikációhoz, illetve Orbán Viktor miniszterelnök protokolljához kapcsolódó kiadásokat. Az önkormányzatok feladataira reálértékben ugyanannyit szán a törvényjavaslat, mint idén, tehát a kormány ígérete ellenére nem nő a közszolgáltatások fedezete. A helyi önkormányzatok támogatásaira 30 milliárd forinttal kevesebbet javasol a kormány, mint 2010-ben, ráadásul olyan területeken csökkenti a támogatást, ahol az embereket közvetlenül érintő szolgáltatásokról van szó, miközben a napi működést közvetlenül nem segítő támogatásokat megemeli.

A támogatáson belül a kormány elvon a helyi önkormányzatok szociális támogatásaiból összesen 34 milliárd forintot. Pénzbeli szociális juttatások 9 milliárd, szociális feladatok támogatása 24 milliárd forint - ezzel a leggyengébb érdekérvényesítőket sújtja. Több területen csökken a normatív hozzájárulások száma. A normatívák változatlanok maradtak, azaz a reálérték mindenütt csökken. Egyetlen kivétel van, az egyházi intézmények minden területen jelentősen megemelt támogatást kapnak. Ez olyan mértékű átrendeződés, amely messze túlmutat az államháztartási kérdéseken.

Gyakorlatilag leáll a javaslat szerint a panelprogram, mert a rendelkezésre álló 3,3 milliárd forint csak a futó kifizetésekre elegendő, ez a támogatás a korábbinál majdnem 8 milliárd forinttal kevesebb.

(18.50)

A kormány gyakorlatilag megszünteti az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került önkormányzatok támogatását, a helyi önkormányzatoknál ugyanakkor a létszámleépítésre 5,4 milliárd forintot szán, amely a korábbi összeg közel háromszorosa.

Kritikus terület az egészségügy. A jövő évi költségvetés az egészségügyben csupán szinten tartást biztosít, legalábbis nominálisan. GDP-arányosan jelentős az egészségügy térvesztése, a GDP 4,57 százalékáról 4,41 százalékra csökken ez az arány. Még ezen belül is növeli a gondokat, hogy a kórházak finanszírozása nominálértéken némileg növekszik.

Ennek az a következménye, hogy nyilván a feltételezett kisebb ellenállás miatt a többi terület forrásai nominálértéken is csökkennek, különösen a szakrendelők kerülnek lehetetlen helyzetbe.

Csökken jövőre a jóléti funkciókra szánt források nagysága, valamint GDP-arányos mértékük is. Kevesebb jut majd anyasági ellátásokra, a családoknak a gyermekek után járó támogatásokra, a munkanélküli-ellátásokra, a szociális intézmények támogatására. Emelkedik jövőre a gyermekétkeztetés díja, a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban emelkedni fognak a szülők által fizetett térítési díjak, így tehát a gyermekes családok terhei növekednek. Ez azok esetében talán nem jelent majd problémát, akik a több százezer forintos fizetésük mellé több tízezer forintos havi kedvezményhez jutnak az új adórendszer révén, ám azok, akiknek nincs az adóalap-kedvezmény érvényesítéséhez elegendő jövedelmük, kénytelenek viselni a növekvő terheket.

A nyugdíjakat csak 3,8 százalékkal emeli a kormány. A nyugdíjminimum emeléséről semmit sem tudni. A családi pótlékra szánt forrás összege csökken, ami azt jelenti, hogy nemhogy emelni nem fogják a minden gyermekhez eljutó támogatás összegét, hanem még csökkentik is az erre szánt kiadásokat. Hasonlóan csökkenés látható a babakötvény éves kereténél is. A támogatások konkrét összegét tekintve egy forinttal nem emelik többek között sem a babakötvény mértékét, sem a rászoruló gyermekek évi kétszeri pénzbeli juttatását és támogatását.

Mindezek alapján az MSZP országgyűlési képviselőcsoportjának az Országgyűlés bizottságaiba delegált tagjai a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló T/1498. számú törvényjavaslatot nem tartják alkalmasnak az Országgyűlés plenáris ülésén történő megvitatására.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most felszólalásra következik Vágó Gábor képviselő úr, aki szintén a költségvetési bizottságban kialakult kisebbségi álláspontot ismerteti. Öné a szó.

VÁGÓ GÁBOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tisztelt Matolcsy Miniszter Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az LMP szereti az új, úttörő elképzeléseket a gazdaságpolitikában. Elég régóta harcolunk a társadalmat és a környezetet kizsákmányoló gazdasági rend ellen. Az önök gazdaságpolitikája - amit ez a költségvetés is tükröz - azonban megújulást csak nyomokban tartalmaz. Kicsit úgy érzem magam, mint amikor a forradalmi hév után aprópénzre kellene váltani a forradalmat, és előtörnek az ancien régime trükkjei: ismét trükkök százaival szemben találjuk magunkat. Csökkenteni a gazdagok adóját annak reményében, hogy ez majd növekedést generál, és kihúzza az országot a gödörből. Ez évek óta a neokonzervatív kormányok politikája, amelynek a növekedésgerjesztő hatása változó, de kétséges, az eladósodás és a hiánynövelő hatás azonban minden esetben azonnali és jelentős mértékű.

Egyetlen paradigmaváltást látunk: a hagyományos gazdaságpolitikai megfontolások helyett teret nyert a vudu gazdaságtan. A vudu gazdaságtan, amely azt mondja: ebben a költségvetésben benne van 400 ezer munkahely. Ha utánaszámolunk, kiderül, hogy ez valójában csupán százezer munkahelyet teremt; jó, hogyha teremt. De ugyanúgy a vudu gazdaságtan képviselőjét hallhattuk akkor, amikor Szijjártó szóvivő úr, képviselőtársam elmondta, hogy mennyivel több pénzt kap például az egészségügy. Valójában azonban az inflációt nem említette meg képviselőtársam, így reálértékben valójában kevesebbet kapnak az egészségügyi dolgozók is. Tehát amire rámondjuk azt, hogy az, az nem feltétlenül az, hiszen még utána is kellene számolnunk. Ennek értelmében nyoma nincs a költségvetésben a fenntarthatóságot szolgáló adóreformnak, sem a hosszú távú fenntarthatóságot megalapozó, a humán közszolgáltatásokat megerősítő politikának, az egészségügy és az oktatás megerősítésének.

Amit ezzel kapcsolatban mondanak és gondolnak - azaz, hogy majd a következő években a beinduló növekedésből lehet majd ezeket a rendszereket rendbe hozni -, nos, ez az év az egészségügyben még nem a megváltás éve lesz. Ezzel csak három baj van. Ez pontosan ugyanaz a logika, mint amit az IMF és a Világbank kényszerített évtizedekig a válságban lévő országokra: előbb megszorítások a humán szférában és a gazdaság talpra állítása; majd lehet a közszolgáltatásokkal foglalkozni, ha már megengedhetjük magunknak. Miniszter úr, miniszterelnök úr, ebben semmi forradalmi nincs!

S ha már mostanában miniszter úr szeret az ázsiai példákra hivatkozni, ott épp ellenkezőleg, minden körülmények között az oktatásba fektetett pénzt növelték ezek a kistigrisek, nem pedig a gazdagok adóit csökkentették első körben.

Hamis az az illúzió, hogy a következő évektől több pénz lesz. A magán-nyugdíjpénztári befizetések 360 plusz 530 milliárdja már nem lesz meg. Feléljük a családi ezüstöt. A válságadók egy év múlva kifutnak. A költségvetésben még akkor is óriási lyukak fognak tátongani, ha az optimista növekedési várakozásaink véletlenül bejönnek. A nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyesfajta adócsökkentés se munkahelyet nem teremt, se jelentős növekedést nem hoz, így a közszolgáltatások ígért rendbetétele is megkérdőjeleződik. Itt érdemes figyelembe venni a Költségvetési Tanács javaslatait, amely nem a vudu gazdaságtan paradigmáját követi. Kis túlzással egyetlen pozitív változás van ebben a költségvetési javaslatban, ez pedig a bányajáradék duplájára emelése.

Mint ellenzéki párt, kötelességünk rámutatni a hibákra, és alternatívát javasolni. A költségvetés hibáit és tévedéseit hosszan lehetne sorolni. Ez a költségvetés - az Állami Számvevőszék elnökének megállapításával szemben - sajnos semmivel sem jobb, mint a korábbi költségvetések. Ez a költségvetés felelőtlen, homokra épül, és ebben a homokban hatalmas kráterek fognak éktelenkedni. Ez a költségvetés fenntarthatatlan, mert ott csökkent, ahol nem kellene, s ott nem biztosít forrásokat, ahol égető szükség lenne rá: az oktatásban, az egészségügyben, a rendőri fizetésekben és a mindannyiunk létalapját jelentő környezet védelmében. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kormány egyik legkockázatosabb és talán legelképesztőbb lépése a jelen költségvetésen belül a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyonból 530 milliárd forint felélése. Ez amellett, hogy a jövő felélése, a legbizonytalanabb bevétel, hiszen csak akkor jön be, ha az emberek visszalépnek az állami rendszerbe. Vajon mit szóltak volna a Fidesz képviselői, ha ezt valamelyik előző kormány lépi meg?

Ez a költségvetés szembemegy a szolidaritással. Magyarországon a bizalomhiány az egyik legnagyobb gátló tényező. A helyzetet tovább rontja, hogy a kormány újabb terheket rak a napról napra küszködő emberekre, a minimálbéren csirkefeldolgozó üzemben dolgozókra, a tanárokra, az ápolókra, az önkormányzati dolgozókra. Pluszteherként az indoklás nélküli kirúgások törvényesítésével, az anyagi létbizonytalanság mellett még munkahelyük biztonságának a megingatásával is sújtja ezeket a rétegeket.

Ez a költségvetés nem foglalkozik érdemben a magyar gazdaság legnagyobb problémájával, a kritikusan alacsony foglalkoztatással. Célzott intézkedések helyett abban a varázslatban, abban a vuduban bízik, ami a világ számos pontján már kudarcot vallott, vagy csak nagyon rövid sikert hozott: az adócsökkentés meghozza majd a beruházási kedvet, ami munkahelyeket teremt. Ám a legtöbb szakmai vélemény szerint az adócsökkentés nagy része fogyasztásra, külföldi megtakarításokba vagy saját adósságok kifizetésére fog menni.

Ez a költségvetés nem foglalkozik a másik égető problémával, a területi egyenlőtlenségekkel sem. Sőt - utalva Mile Lajos képviselőtársam napirend előtti beszédére - az egykulcsos adórendszer éppen a leginkább szenvedő térségeket, megyéket - mint Borsod, Hajdú-Bihar vagy Baranya - sújtja, mert ott a legkevesebb az olyan ember, aki annyit keres, hogy a változásokból valódi hasznot tud húzni. Viszont az élelmiszerárak, az energiaköltségek, a telefonszámlák emelkedése őket ugyanúgy érinteni fogja. És ugyanúgy érinti őket a beruházások visszafogása, a továbbra sem csökkenő hatalmas munkanélküliség.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor a tőke és a jómódúak adóit csökkentik, akkor épp azt mondják a napi gondokkal küszködő falvaknak és városoknak, hogy várjatok még egy kicsit, várjatok pár évet.

(19.00)

Most a ti problémáitokkal nem tudunk foglalkozni, először ki kell próbálnunk, hogy Matolcsy úr fantáziái hátha beválnak, előbb jobb helyzetbe kell hozni a jómódúakat!

Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Az LMP már többször tett javaslatot egy olyan bevételsemleges átrendezésre, amely egy szolidáris, progresszív adórendszer fenntartásával, az élőmunka terheinek csökkentésével, a tőke és környezethasználat nagyobb adóztatásával, a közszolgáltatások, az oktatás, az egészségügy megerősítésével állítaná fenntartható pályára az országot. Az LMP az eddig elhangzott veszélyek és feltárt kockázatok alapján azt javasolja, hogy a kormány vonja vissza a tőkeadók csökkentését, vonja vissza az egykulcsos adórendszer bevezetését. Ezzel legalább az 530 milliárd forintnyi vagyon megőrizhető, amit a magán-nyugdíjmegtakarításokból kíván eltapsolni. Így több tér marad majd jövőre, hogy valóban egy fenntartható, megvalósítható költségvetést hozzon létre.

Összefoglalva: az LMP szerint a kormány által beterjesztett költségvetés felelőtlen, szolidaritás- és munkahelyellenes és fenntarthatatlan. Felelőtlen, mert ad hoc módon tömködi a kormány a saját maga által vert lyukakat, trükkök százaival fedi el a hosszú távú problémákat. A kormány a magánnyugdíjvagyon felélésével, a munkavállalókat megsarcoló ad hoc járulékemelésekkel, tiszavirág életű válságadókkal fedezi az igazságtalan adóreform révén kieső bevételeket. Hosszú távon az adórendszer változása, a kormány gazdaságpolitikai intézkedései nem járnak olyan mértékű munkahelyteremtéssel és gazdasági növekedéssel, amelyekből a költségvetési lyukak fenntartható módon betömhetők legyenek. Ez a költségvetés tovább fogja növelni a társadalmi egyenlőtlenségeket, azoknak ad, akiknek már van, és a védtelenektől, kiszolgáltatottaktól pedig elvesz. Végül fenntarthatatlan, mert érdemi forrás nélkül nem biztosít a jövő generációk életesélyeit garantáló környezetvédelemre, egészségügyre és oktatásra.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem, térjenek le a vudu gazdaságpolitika útjáról, és ajánlom önöknek figyelmébe az ökológiai gazdaságpolitikának a fillérre leváltott forintosított alapját, amit a "Fenntarthatóság és szolidaritás" címmel az LMP jegyez a költségvetési alternatívájában.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben. Ezenközben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

A Fidesz képviselőcsoportja jelezte, hogy két képviselő megosztva ismerteti a frakció álláspontját. Először megadom a szót Lázár János frakcióvezető úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

LÁZÁR JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, először egy ügyrendi jellegű észrevétellel kezdeném. Szeretném a jegyzőkönyv számára rögzíteni, hogy a mondandóm a 2011-es, a kormány által beterjesztett költségvetésre vonatkozik, és nem a hosszú távú előrejelzésekkel, időjóslással szeretnék foglalkozni, hanem a jövő évi költségvetés gazdasági koncepciójával. Az elmúlt órákban sokat hallottunk arról, hogy mi lesz 2013-14-ben, de azt gondolom, a választópolgárainkat az érdekli leginkább, hogy mi lesz 2011-ben.

Ha megengedik, akkor szeretnék néhány mondatot beszélni arról, hogy egy költségvetési koncepció, egy költségvetési elképzelés mindig tükrözi a kormánynak a világról vallott értékrendjét. Azt gondolom, három dologról egy költségvetésnek mindig szólnia kell. Először is tükrözi a 2011. évi lehetőségeinket, tükrözi a 2011. évre a kezeinket megkötő kényszereket, és egy jövőképet is kell biztosítania.

Kényszer, lehetőség és jövőkép. Úgy gondolom, erről szól a 2011-es költségvetés. Bár tegyük hozzá, hogy ez újdonság erejével hat azok számára, akik évek óta ülnek már a parlamentben, hiszen az elmúlt nyolc esztendőben ezt a három fontos szempontot a költségvetést beterjesztő kormányzatok nem tartották igazán fontosnak. Például az elmúlt nyolc esztendőben a jövőről, hogy mit gondol egy kormány Magyarországról hosszú távon, milyen elképzelései, társadalmi víziói vannak, semmit nem hallottunk, a költségvetésekből rendszeresen kikopott a jövő, kikopott 5-10 vagy 15 éves vízió minden egyes költségvetésből. Az elmúlt nyolc év költségvetései vagy kiélvezni akarták azt a pillanatot, amikor beterjesztették a költségvetési tervet, vagy pedig megúszni akarták a költségvetési vitát, és értelmes párbeszéd arról, hogy mi a kormánynak a gazdasági víziója, mi jelenti a lehetőséget, milyen kényszerek vannak és milyen jövőképet biztosít, erről igazából nem folyt.

Itt van például Medgyessy Péter költségvetése, ami több alkalommal került beterjesztésre, de a legpregnánsabban 2003-ra: éljünk a mában, avagy utánunk az özönvíz címet adhatnánk neki ennyi év után. Hiszen osztogatással kezdték, amiből több évig terjedő fosztogatás lett a választópolgárok zsebeit illetően, és ez még mind a mai napig érezteti a hatását. Mindenféleképpen fölélte a jövőt a Medgyessy Péter miniszterelnök úr által beterjesztett költségvetés, és eltékozolta a lehetőségeinket.

Aztán persze itt volt a Gyurcsány-féle költségvetés-politika, amely fittyet hányt a lehetőségekre, nem beszélt a kényszerekről, és leginkább nem foglalkozott a jövővel. Gyurcsány Ferenc csak hazugságalapú költségvetést tudott előterjeszteni az Országgyűlésnek. (Kovács Tibor: És a 2011-es mi?) Hazugság, hazudtak az áfacsökkentésről, hazudtak az adóreformról és hazudtak a hiányról. Hazudtak, kedves szocialista képviselőtársaim, Kovács Tibor is, hazudtak reggel, éjjel és este is, a nap minden órájában, ahogy ezt saját maguk bevallották, pont a költségvetés kapcsán.

Most pedig nem történt kevesebb, tisztelt képviselőtársaim, mint hogy azt olvasom a mai hírekben, hogy a Szocialista Párt alternatív költségvetést terjesztett be. Azt gondolom, talán az elmúlt nyolc évben kellett volna a szocialista frakciónak alternatív költségvetést beterjeszteni, és akkor nem itt tartana az ország. (Taps a kormánypártok soraiban.) Akkor nem itt tartana ma az ország, hanem egészen másra jutottunk volna; utalok itt csak arra a költségvetésre, amely 2005-ben, 2005-ről 2006-ra készült, és 2006-ra vonatkozóan adócsökkentést vizionált, ami a legnagyobb hazugság volt, ami a rendszerváltás időszakát követte az elmúlt húsz esztendőben.

Aztán jött egy másik költségvetés-politika Bajnai miniszterelnök úr személyében, aki csak a kényszerek kultuszát ismerte: megszorítás, megszorítás, megszorítás - az elmúlt egy-két esztendőben csak ezt hallhattuk. Napidíj, vizitdíj, tandíj, füstadó, és ami csak kifért a csövön, minden jött. Nem nézték, hogy ki okozta, nem nézték, hogy külső vagy belső ok, csak megszorítás, önök csak ebben hittek.

Tisztelt szocialista képviselőtársaim, önök most a demokrácia harcos védelmezőiként lépnek fel újabban, védik az emberi jogokat és az alkotmányosságot, de emlékszem én még azokra a parlamenti költségvetési vitákra, amikor csak arról beszéltek, hogy csak ez az egy út van, csak ezt lehet. Minden költségvetési vitát úgy zártak le, hogy ez lesz jó Washingtonnak, ez lesz jó Brüsszelnek, másképp nem lehet csinálni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Azt gondolom, a mi kormányunk mindig megengedi a kételkedés jogát, sőt elvárja mindenkitől. Megengedi és lehetővé teszi azt ebben a vitában is, hogy alternatív érveléssel és eszközökkel éljenek, és elmondják a véleményüket a költségvetéssel kapcsolatban. (Kovács Tibor: Most lehet vagy nem lehet?)

Azt gondolom, hogy tehát a költségvetés három dolgot tükröz: a lehetőségeket, a kényszert és a jövőképet. Beszéljünk a legnehezebb részről először, beszéljünk a kényszerről! Mi a legnagyobb kényszer ma a jövő évi költségvetés számára? Ez nem más, mint a Magyar Szocialista Párt kormányzásának a hagyatéka. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ez jelenti a legnagyobb kényszert, hogy önök eladósították az országot, az önök kormányzása után egyetlenegy hagyaték maradt, egy horribilis adósság, és semmi más. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ez a legsúlyosabb kényszer ránk nézve. (Dr. Józsa István: És a magánnyugdíjpénztárak?) Ez a legsúlyosabb kényszer ránk nézve, és ez természetesen meghatározza a 2011. évi költségvetés lehetőségeit is.

Minden nagy utazáshoz az első lépés a legnehezebb, és kis lépéssel kell kezdeni. Úgy gondolom, annak a választási programnak, annak a társadalmi víziónak a megvalósítása, amit mi a választóknak ígértünk, és ami 3 millió ember támogatását elnyerte, az ezzel a költségvetéssel kezdődik, de az önök által előállított kényszerhelyzet, az ország eladósítása és ez az adósságállomány megköti a mozgásterünket és a lehetőségeinket. Ehhez képest, azt gondolom, a kormány egy minden tisztességes képviselő által támogatható és támogatandó költségvetést nyújtott be az Országgyűlés elé.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kényszer része az is, hogy a szavunk hitelességére nagyon sokat kell adnunk; itt az előbb elhangzott a hitelesség kérdése. Azt gondolom, hogy a Szocialista Párt az elmúlt nyolc évben Magyarországot Európa hazug emberévé tette, így nekünk különösen kell ügyelnünk arra, hogy betartsuk azt a hiányt, amit megígérünk, ezért ez a költségvetés azt üzeni leginkább, hogy a legfontosabb a 2,8 százalékos hiánycél tartása. Mi ebben nem játszhatunk, nem hazudozhatunk, ahogyan önök tették. (Szűcs Erika: Megpróbáltátok, nemegyszer!) Mi nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy meghamisítsuk Magyarország mérlegeit (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban.), mint ahogy önök többször megtették, és hiányügyben Brüsszelnek és a magyar polgároknak is folyamatosan hazudoztak. Mi ezt természetesen nem tesszük, és nem is tennénk meg soha. (Szűcs Erika: Soha.) Önök ezzel szemben eljátszották Magyarország nemzetközi és hazai hitelét is.

(19.10)

E miatt a kényszerhelyzet miatt, a hitelességi kényszerhelyzet miatt, az adósságból következő kényszerhelyzet miatt van szükség a válságadókra Magyarországon (Felzúdulás az MSZP soraiban.), az önök politikája vezetett oda, hogy különadókra, válságadókra és azonnali gazdasági intézkedésekre van szükség az első és második gazdasági akcióterv végrehajtásával.

Azt gondolom, rendkívül igazságtalan, bár mégis így történik az életben, hogy az előző kormányzat hibáiért nekünk kell fizetnünk, és az embereknek kell fizetni a kormányváltás után. Annak azonban mindannyian csak örülhetünk, és ez egy fontos megközelítés, hogy a nemzeti ügyek kormánya ezt a rezsit nem hagyja áthárítani az emberekre, nem hagyja azt, hogy az emberek fizessék ki az önök kormányzásának a rezsijét, ami igen súlyos, hanem az LMP-s képviselőtársammal és másokkal ellentétben azt gondolom, hogy hosszú idők óta, akár évtizedes távlatban is ez az első olyan költségvetés, amely valódi koncepcionális váltást jelent. Mert a válságadót, az önök kormányzásának a rezsijét, azt a helyzetet, amit önök teremtettek, nem az emberekkel fizetteti meg a mostani kormányzat (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból, többek között: Hát kivel?), nem az embereknek kell fizetni, nem az emberektől veszünk el, és nem az embereket terheljük. Ez az első ilyen költségvetés hosszú évek óta, és ebben teljesen más koncepciót jelent. Kivételesen ez a költségvetés nem az embereknek fog fájni. Az önök költségvetései, kivétel nélkül mindegyik csak az embereknek fájt (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Így van!), csak megszorítás, megszorítás volt az önök gazdaságpolitikájának a lényege.

Hadd hívjam föl arra a figyelmet, itt az előbb a válságadó szóba került: a válságadó egy átmeneti jellegű intézkedés. Erről a gazdasági miniszter és a miniszterelnök úr is részletesen beszélt a mai nap folyamán és az elmúlt hét alkalmával is. Ráadásul a válságadó nem átruházható, azaz a kormányzat azt is meg fogja akadályozni, hogy az emberek bármilyen következményét ennek viseljék. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Azt gondolom, a legfontosabb kényszer, a lehetőség a jövőkép szempontjából a gazdaság újraindítása és a növekedés beindítása, amely az államháztartás átrendezésével valósítható meg, és e tekintetben, azt gondolom, értelmes gazdaságpolitikai vita, gazdasági koncepcionális vita folytatható a következő napokban, hetekben. A mi gazdaságpolitikánk következtében növekedésnek kell Magyarországon létrejönnie. Növekedésnek kell a gazdaságban bekövetkeznie, növekedésnek kell a foglalkoztatáspolitikában bekövetkeznie. Kiemelten fontos, hogy a hiány csökkenjen, és kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az államadósság is csökkenjen. Mindezt úgy szeretnénk megtenni, hogy a cél az, ami az alulról nyitott középosztály-politikát jelenti, magyarul, hogy mindenki, aki tisztességesen dolgozik, mindenki, aki tehetsége és szorgalma szerint boldogulni akar, az eljuthasson a középosztályba, és lehetősége legyen a fölemelkedésre. Ennek a lehetősége koncepcionális, elvi és gyakorlati szinten is ebben a költségvetésben igenis megvan. A következő években nehezebb lesz leszakadni, mint ahogy fölzárkózni, mert ez a költségvetés sokak számára védelmet is fog jelenteni.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Mi a lehetőség ebben a költségvetésben? Azt nagyjából próbáltam összefoglalni, hogy mi a kényszer: az MSZP és az MSZP gazdaságpolitikája jelenti a kényszert. (Moraj az MSZP soraiban.) A lehetőség pedig, úgy gondolom, az az adórendszer, amely teljesen új az elmúlt húsz év adórendszereit illetően, és egy új, valódi, igazi lehetőséget jelent. Azt gondolom, ez stratégiai kérdés, amiről a gazdasági miniszter úr beszélt, hogy az adórendszerrel lehet megfordítani az egész gazdasági tendenciát, amibe a szocialisták kormányozták az országot. Ebben az egykulcsos, arányos 16 százalékos adózás, a gyermeknevelésnek, a családok által vállalt gyermek nevelésének, az ehhez kapcsolódó kiadásoknak az állami elismerése ugyanolyan fontos, a Fidesz-frakció számára legalább ilyen fontos eszköze, hogy a vállalkozások tekintetében igenis adócsökkentés és vállalkozásbarát politika fog bekövetkezni a következő hónapokban, években. Ehhez kell társulnia egy jelentős államháztartási átrendezésnek. Ennek a költségvetésnek az adópolitikával összefüggő lehetőségét a háztartások fogják megérezni, a családok fogják megérezni, és a vállalkozásoknak kell megéreznie, hogy bekövetkezhessék az a növekedés, amiről az előbb beszéltünk, és amiről szó volt az előterjesztői expozékban is.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ha megnézzük a kiadási oldalt, fölhívom a figyelmüket arra, hogy az államnak igenis spórolnia kell, és a spórolást magán kell kezdenie. Az állam képviselői bejelentették, hogy igenis átrendezik az állami szektort, ésszerű és hatékony létszámgazdálkodásra fognak koncentrálni. Vissza kell hajtani az államhoz azokat a pénzeket, amelyeket önök szétszórtak. Ilyenek például a PPP-projektek; önök herdálták az állami pénzt, folyt mindenfelé, korrupció szőtte át az állami rendszert. Ezért a legfontosabb, hogy az állam vezetői és a kormány megszüntesse az állami szektorban a korrupciót, visszahajtsa az önök által kiszervezett pénzeket a kormányzat mozgásterébe, és lehetőség szerint minden kiadást minimalizáljon. Ennek két lépése van. Az egyik lépés a most aktuálisan megteendők a bérköltségek csökkentésével; a másik lépés pedig az az újjászervezés, amely érinteni fogja az egészségügyet, az oktatást, a szociális kiadásokat és a nagy ellátórendszereket.

Azt gondolom, fontos üzenet - ebben is az emberek oldalán áll a kormány, beteljesíti a választáson tett ígéreteit -, hogy nem az egészségügyben akarja megoldani a létszám-gazdálkodási problémákat, hiszen az egészségügyet önök már szétverték (Derültség az MSZP soraiban.), és itt ránk az újjáépítés és az életben tartás vár. Nem az oktatásból akar elbocsátani, nem pedagógusokat akar elbocsátani, hanem húsz év után először, kistelepülések számára akarja a túlélés és az életben maradás lehetőségét megadni, amikor pedagógusok foglalkoztatására biztosít anyagi fedezetet; vagy úgy szervezi meg a szakképzést, annak ellenére, hogy önök szétverték, úgy szervezi meg, hogy az lehetőséget biztosít majd a gazdaság számára. Tehát nem azokban a szektorokban fogja az állam a kiadásokat csökkenteni a bérgazdálkodás területén, ami az emberek szolgáltatásait illeti, és ami fejlődésre, gazdasági növekedésre lehetőséget biztosít, hanem a központi szervezeteknél, és hozzálát - miniszterelnök úr ezt ígérte a Fidesz-frakcióban, és ezt várjuk el -, a következő év tavaszán hozzálát a nagy ellátórendszerek átalakításához, és ez különleges feladatot ró majd a törvényhozásra is.

Nemcsak a költségvetés elfogadásáról van itt szó, hanem arról is szó van, hogy ezeknek a rendszereknek az újjászervezését is meg kell ejteni; csak tudják, nem úgy, ahogy önök tették. És ez óriási felelősséget ró minden törvényhozó képviselőtársamra. Önök ezzel az országgal szemben, az emberek véleményével szemben, az emberek érdekeivel szemben, az emberek véleményének, akaratának figyelembevétele nélkül próbálták meg átszervezni, diktátumokkal, diktatúra formájában (Moraj az MSZP soraiban.) a magyar egészségügyet, a magyar oktatásügyet. Önök nem kérdeztek, csak bezártak; önök nem kérdeztek, csak megszüntettek, leépítettek és megszorítottak. Mi azonban úgy szeretnénk átalakítani ezeket az ágazatokat, hogy megnyerjük hozzá a magyar társadalom támogatását, hogy érdekeltté tegyük a falvakat, városokat, közösségeket (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.), és megpróbáljuk megtenni azt, amire önök képtelenek voltak, döntő mértékben azért, mert alkalmatlanok voltak a feladat ellátására. Mi meg fogjuk tudni győzni az embereket arról, hogy ez az új rendszer jobb lesz, és az ő érdekeiket fogja szolgálni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szerény a srác!)

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném arra is fölhívni a figyelmüket, hogy mi jelenti ebben a költségvetésben a jövőt. Az a meggyőződésem, hogy ebben a költségvetésben az a fajta gazdaságpolitika jeleníti meg majd a jövőt, amely a családok és a hazai kis- és középvállalkozások számára biztosít támogatási lehetőségeket. Világos, hogy ez a költségvetés és a hozzá kapcsolódó gazdaságpolitika és törvényhozás majd munkavállalásra és családalapításra ösztönöz mindenkit. Ez a társadalmi küldetése, és a mi véleményünk, a mi álláspontunk szerint a munka vállalása, a munka és a családalapítás jelenthet ebben az országban olyan jövőt, ami tartós fejlődést eredményezhet.

Megvannak a költségvetésnek a kényszerei, kényszer hatására, a szocialisták kormányzásából eredő kényszer hatására születtek a válságadók, hogy tartani tudjuk az idei hiánycélt, és teljesíteni tudjuk a jövő évit. Ez különösen fontos abban a helyzetben, amikor önök eljátszották az ország iránti bizalmat, önök eljátszották ennek az országnak a szavát, és nekünk kell visszaállítani. Lehetőséget jelent az elmúlt húsz év legjelentősebb adócsökkentése, amelyet végrehajtunk, és a jövőt jelenti a családok és a vállalkozások támogatása.

Ehhez kérünk minden parlamenti képviselőtársamtól támogatást. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Orbán Viktor távozik az ülésteremből.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most folytatjuk a vezérszónoki felszólalásokat. Megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a szocialisták padsoraiban nemegyszer nem zajos tetszésnyilvánítás, hanem éppen ellenkezőleg, rendkívül erős ellenkezés követte a frakcióvezető úr által elmondottakat, ha megengedik, én pontosan ugyanott szeretném folytatni, ahol ő abbahagyta (Derültség a kormánypártok soraiban.), talán nem minden alkalommal csak a szavak, hanem nagyon sokszor a számok nyelvén is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés, sőt minden költségvetés, ami a tisztelt Ház előtt fekszik, alapvetően azon méretődik meg, hogy mi történik, hogyan ítélik meg ezt a hitelesség, a felelősség és a kiszámíthatóság mértékében. Szeretném pontosan azzal kezdeni, amivel frakcióvezető úr is kezdte és részben folytatta is: a hitelességgel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a költségvetésnek, miként a jelenleg Magyarországot kormányzó koalíciónak az a feladata, hogy helyreállítsa a magyar gazdaságpolitika és Magyarország hitelességét, azt a hitelességet, amelyet a számok nyelvén ingattak meg önök.

(19.20)

Mert hadd emlékeztessem önöket arra, hogy mik a tények. A tények úgy néznek ki, hogy bár Magyarország az Európai Unió tagjaként - ahol a csatlakozásunkról szóló okmányt pontosan az önök miniszterelnöksége idején Medgyessy Péter volt az, aki ellenjegyezte -, a magyar kormány megígérte azt, hogy betartja a maastrichti konvergenciakritériumokat, nézzük meg a számok nyelvén, ezt hogyan sikerült betartani az elmúlt néhány esztendőben.

2004-ben az önök kormánya azt ígérte, hogy 5,4 százalék lesz a költségvetés hiánya, a tény ezzel szemben 6,4 százalék lett. 2005-ben azt ígérték, hogy 6,1 százalék lesz, ez még mindig nagyon messze van, sőt egyre távolabb van a maastrichti konvergenciakritériumban előírt 3 százaléktól, ehelyett 7,9 százalék lett. 2006-ban azt ígérték, hogy 4,7 százalék lesz, 9,3 százalék lett a vége. Emlékszünk Gyurcsány Ferenc őszödi beszédére, ott a szavakat a számok is igazolták ebben a formában. (Zaj az MSZP soraiban.) Ez lett a nagy tényhamisítás következménye, hogy az ígért költségvetési hiány gyakorlatilag a kétszeresére növekedett abban az évben. 2007-ben 3,3 százalék volt a merész ígéret, az 5 százalékot is meghaladta a valódi tény. 2008-ban már 1,9 százalékot ígért a kormány, ezzel szemben 3,7 százalék lett. 2009-ben a költségvetési hiány gyakorlatilag ismét nőtt, megint csak távolodtunk a maastrichti konvergenciakritériumoktól, 4,4 százalék lett.

És ne felejtsük el, hogy 2010-re milyen költségvetést örökölt ez a kormány. Erről a miniszter úr ma már részben beszélt, én egy másik oldalról világítanám meg. Önök az alatt az öt hónap alatt, amíg kormányon voltak, amíg az új kormány fel tudott állni, május végéig a költségvetésben előírt rendelkezésre álló költségvetési hiány teljes összegét elköltötték. Tehát az új kormánynak az volt a feladata, hogy ha tartani akarja a költségvetést, akkor a következő hét hónapban olyan költségvetési gazdálkodást folytasson, amelyben gyakorlatilag egy fillérrel sem nőhet a hiány összege, azért, hogy tartható legyen az egész évre tervezett 3,8 százalék.

Mondjuk ki őszintén, képviselőtársaim: olyan évet zárunk, ahol egy kormánynak először sikerül ez Magyarországon, ebben az értelemben először állítja helyre a gazdaságpolitika hitelességét, először történik az, hogy annyi lesz a költségvetési hiány, amit egyébként a parlament korábban tervezett. Ehhez persze időközben szükség volt egy választásra, szükség volt egy kormányváltásra, és szükség volt egy új gazdaságpolitikára.

Ezzel szemben a 2011. évben az ígéretek szintjén nemcsak megfogalmazódik a maastrichti konvergenciakritériumoknak megfelelő 3 százalék alatti költségvetési hiánycél, hanem azt hiszem, ma itt hallhattuk a Költségvetési Tanács elnökétől is, hogy egyébként 2011-ben a költségvetési hiány tartható, tehát a mértéke, sőt az őáltala elmondottak alapján akár még kisebb is lehet a költségvetés hiánya, és ha megnézzük a nemzetközi szakértőket, akkor azok túlnyomó többsége is ebben egyetért. Tehát először van az, hogy Magyarország egy olyan évet zár, amikor tartja a költségvetés hiányát, és egy olyan évbe vág bele, amely évben reálisan, tarthatóan tudja a költségvetési hiány mértékét hat esztendő után először az egyébként minden alkalommal vállalt maastrichti konvergenciakritériumok alá szorítani.

Ezzel párhuzamosan érdemes megnézni más adatokat is, mert persze, jó lett volna, ha ezek a magas költségvetési hiánycélok azért vannak, mert ez gazdasági növekedéssel társul, tisztelt képviselőtársaim, de az a baj, hogy a tények ezt sem igazolják. Ha megnézzük, az önök kormányzásának időszaka alatt, 2002 és 2008 között, hat esztendő alatt összességében körülbelül annyit növekedett a magyar gazdaság, amennyit mondjuk, a velünk szomszédos Szlovákia két év alatt teljesített ilyen könnyedén. Mindehhez hozzájárult még az, hogy a gazdasági válságot követően gyakorlatilag a 2009. esztendőben majdnem annyit esett vissza a gazdasági teljesítmény, amennyit az előző hat esztendőben összességében növekedett. Tehát azt kell mondanom, az önök nyolcesztendős kormányzásának a szaldója az óriási költségvetési hiány, a megnövekedett államadósság mellett gyakorlatilag nulla százalék érdemi gazdasági bővülés és növekedés. Ez az igazán elképesztő, tisztelt képviselőtársaim! Ez az, amit persze a magyar családok és a magyar gazdaság is megérzett.

A másik oldalról a hitelesség jegyében azt is érdemes hozzátenni, hogy ezzel párhuzamosan van egy olyan örökség, amit a frakcióvezető úr is érintett már, hogy miközben szinte minden velünk párhuzamos országban, gyakorlatilag a versenytársainknál igaz az az állítás, hogy sikerül a 60 százalék környékén tartani az államadósságszintet, aközben Magyarországon ez az államadósságszint ennek az esztendőnek a végére sajnos eléri a GDP-arányos 80 százalékot. Ez azt jelenti tehát, hogy önök sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe hozták az országot a növekedés tekintetében, deficit és hitelesség tekintetében, valamint az államadósság tekintetében, mint közép-európai versenytársaink.

Aztán, hogy a hitelesség jegyében tovább folytassuk mindezt, tisztelt képviselőtársaim, arról is érdemes beszélni, hogy ehhez járult-e valamiféle jó érzés az emberek részéről, mert társult-e hozzá, mondjuk, az adózási szint csökkenése, az újraelosztás mértékének a csökkenése az elmúlt esztendőkben. A költségvetési hiány miatt nyilvánvaló, hogy az újraelosztás mértéke nem csökkenhetett. Az egy másik kérdés, hogy eközben legalább sikerült-e az adókat csökkenteni. Azt tapasztaljuk, tisztelt képviselőtársaim, de azt hiszem, ezt már volt alkalmunk itt a Házban az adótörvények vitájakor megvitatni, összeszámoltam akkor, önök több mint negyvenszer emeltek adót az előző nyolc esztendőben, és ezek eredményeként Magyarországon általában az adózási szint nem csökkent, hanem növekedett az elmúlt nyolc esztendő leforgása alatt. Tehát miközben végig következetesen adócsökkentésről beszéltek, aközben az emberek azt élték meg, hogy a magas költségvetési hiány, a magas államadósság, a gyenge gazdasági növekedési teljesítmény mindeközben ráadásul magas adószintekkel is társult.

Ehhez tegyük hozzá: jó lenne persze, ha a közszolgáltatások szintje Magyarországon olyan lenne, amilyenre büszkék lehetnénk, mert ha már egyszer sok adót kell fizetni, ha már egyszer egyébként ezzel párhuzamosan magas a költségvetési hiány is, akkor legalább a közszolgáltatásainkra büszkék lehetnénk. Ehhez képest mit látunk, tisztelt képviselőtársaim? Azt látjuk, hogy az elmúlt nyolc esztendőben a közszolgáltatások színvonala drasztikusan romlott Magyarországon. Igaz ez az egészségügyre, igaz ez a közösségi közlekedésre, gyakorlatilag a közszolgáltatások minden szintjére, igaz ez egyébként a biztonsággal kapcsolatos területekre, a rendőrség működtetésére, a bűnözés szintjére, tehát elképesztő folyamatok alakultak ki, miközben elvileg az államnak lett volna lehetősége arra, hogy ilyen magas kiadási szint mellett ezeket a lehetőségeket, a közszolgáltatások színvonalát elvileg akár magasan is tartsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján világosan látszik, hogy az elmúlt nyolc esztendő minden szempontból gazdaságpolitikai értelemben kudarc volt. Ebből a kudarcból kell talpra állnia Magyarországnak, részben 2010-ben, részben pedig 2011-ben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011. évi költségvetés éppen ezért rendkívül fontos, hogy a felelősség jegyében készüljön el, és azt gondolom, ennek a jegyében is készült el. Ez egy olyan költségvetés, amelyik sem a bevételi, sem a kiadási oldalán nem tartalmaz olyan ígéreteket, amelyek tarthatatlanok, sőt tartalékok lehetőségét tartalmazza arra az esetre, hogyha Magyarország bármilyen szempontból bajba kerül, vagy éppenséggel nem minden alkalommal tudja tartani a terveit és az elképzeléseit.

Az én számomra erény az, ami a Költségvetési Tanács véleményében megfogalmazódik. A Költségvetési Tanács azt mondja, hogy Magyarországon az adóbevételek szintje a következő esztendőben akár 160 milliárd forinttal nagyobb is lehet, hogyha minden megfelelően alakul, ehhez képest a kormány bevételi oldalon óvatosan tervez. Az óvatosság ilyen gazdasági helyzetben erény, tisztelt képviselőtársaim. A másik oldalról ugyancsak a Költségvetési Tanács hiányolja, hogy a kormány által tervezett létszámleépítések költségvetési vonzata nem jelenik meg, tehát olyan, hogy a kormány betervezi még akkor is egyébként a kiadások egy jelentős részét, hogyha ez, mondjuk, nem sikerül. Ez megint az óvatosság elve, tisztelt képviselőtársaim. Ha a kormány elindítja a szerkezeti reformokat, ezeknek nagyon sokszor ára van. Ez az ár ott szerepel a költségvetésben a kiadási oldalon, nem felelőtlen tervezés történik, nem az van, hogy eközben kiderül, nem tudjuk tartani a kiadási szintet; a kormány biztosítja azt a lehetőséget, hogy a költségvetés belső átcsoportosításával erre is meglegyen a lehetőség. Én azt gondolom, ez a felelősség a költségvetés szinte minden sorában tetten érhető és megtapasztalható.

Ugyancsak felelősség tapasztalható a téren is, hogy a kormány nem próbálkozik a közszolgáltatások szintjének fűnyíróelven történő rombolásával, éppen ellenkezőleg. Ez a költségvetés gyakorlatilag végig ügyel arra, hogy megszakadjon az a folyamat, ami az elmúlt évekre jellemző volt, hogy minden esztendőben az önkormányzatoktól kezdve az egészségügyig bezárólag mindig azzal kellett számolni, hogy nemcsak reál, hanem nagyon sokszor nominál értelemben csökkennek a kormány által rendelkezésre bocsátott lehetőségek. Ez nem így van a következő esztendőben. Én azt gondolom, hogy akár az önkormányzatok területétől az egészségügyig bezárólag, aki óvatosan tervezi a 2011. évét, az ezek között a lehetőségek között maga is a talpra állás időszakát, a talpra állás költségvetését tudja elindítani. Ezek mind erényei a 2011. évi költségvetésnek.

(19.30)

Érdemes arról is beszélnünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy költségvetés természetesen nem csak akkor jó, ha a költségvetési politika a kiadások oldalán keresztül próbálja befolyásolni a magyar családok és a vállalkozások lehetőségeit. Akkor jó, ha ez úgy történik, hogy egyébként megnyitja a lehetőséget a vállalkozások és a magyar családok előtt, hogy ők maguk jobban tudjanak boldogulni. És én azt gondolom, hogy az új gazdaságpolitika, a gazdaságpolitikai fordulat leginkább kézzelfogható jele itt érhető el. Nem azzal próbálkozik az új kormány, hogy egyébként költekezésen keresztül próbáljon meg valamit elérni a magyar gazdaságban, hanem azzal próbálkozik, amit önök mindig ígértek, de soha nem csináltak meg, nevezetesen: több pénzt hagy a magyar családoknál, és több pénzt hagy a magyar vállalkozásoknál.

Ez a költségvetés adózási szinten, azt gondolom, alapvetően megteszi végre azt a lépést, hogy azok fognak kevesebb adót fizetni 2011-ben, '12-ben és tovább, akik egyébként a legnagyobb terhet vállalták az elmúlt évek felelőtlen szocialista gazdaságpolitikája során, és azoknak kell egyébként majd több adót fizetni, akik viszont ennek a nyertesei voltak az elmúlt években. Mert azért nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy mind az energiaszektor, mind a távközlési szektor tekintetében, de akár a bankszférában is számtalan olyan lehetőség volt, amit azért tudtak ezek a szférák kihasználni sokszor közép-európai értelemben is magas profit elérésére, mert a kormány például a szabályozói szerepével nem élt ezekben az években.

Azt gondolom, ebben a költségvetésben is tükröződik az a hozzáállás a kormányzat részéről, hogy úgy képzel el erős államot, hogy nem több pénzt akar elvenni az emberektől, nem az adókat akarja növelni, hanem úgy képzel el erős államot, hogy él a szabályozói szerepével, és él azzal, hogy ha már egyébként adókat szét kell osztani, akkor értelemszerűen nem azoktól vesz el legtöbbet, akik Magyarországon a legtöbb munkahelyet teremtik, nem azoktól vesz el legtöbbet, akiknek egyébként a gyerekeiket kell eltartaniuk, a magyar családokat és a vállalkozásokat lehetőséghez is juttatja.

És ami még ezen is túlmutat, tisztelt képviselőtársaim, az a kiszámíthatóság. Mert először történik meg az Magyarországon, hogy egyébként, ha már az adók oldalán próbál gazdasági növekedést beindítani és serkenteni egy költségvetés, akkor a kormány nem úgy teszi, hogy ígérgeti az adócsökkentést majd a ciklus második felére, majd valamikor 2013-14-re, hanem azt teszi, hogy egyébként a ciklus elején elfogadja azokat az adótörvényeket és azt az adócsökkentést, amely kiszámítható pályát kínál a magyar gazdaságnak a következő négy esztendőre.

Azt gondolom, ez az egyik legfontosabb erénye, tisztelt képviselőtársaim. Valójában ezért képzelhető el, hogy Magyarországon beindulhat növekedés, beindulhat munkahelyteremtés, mert a legtöbb munkahelyet nem a multinacionális cégek, hanem a magyar kis- és középvállalkozások teremtik. És erénye a költségvetésnek, hogy olyan kiszámítható adópályát kínál, ahol egyébként mindegy, hogy valaki milyen ágon veszi ki a jövedelmét, mindig ugyanannyi adót fizet, ezzel is ösztönöz arra, hogy elinduljon végre a jövedelmek fehérítése. Mert hogy van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy miközben az önök csodaadórendszere működött az elmúlt nyolc esztendőben, aközben a feleakkora Szlovákiában majdnem több személyi jövedelemadót fizettek be, mint egyébként Magyarországon? Ez nyilvánvalóan annak volt köszönhető, hogy rossz volt a magyar adórendszer, és rossz volt a magyar gazdaságpolitika. Mert különben Szlovákiában fizettek volna kevesebb adót, és ott lett volna kisebb gazdasági növekedés; és ne felejtsük el, hogy ez egyébként fordítva volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért azt gondolom, hogy bármikor, bárhol, bárkinek beszélünk erről a költségvetésről, nyugodtan elmondhatjuk, ez a költségvetés valóban a hitelesség, a felelősség, a stabilitás és a kiszámíthatóság jegyében történt. Ezért meg fogja alapozni Magyarországon nemcsak a 2011-es évet, hanem a következő esztendők kiszámítható gazdaságpolitikáját is.

Éppen ezért a Fidesz képviselőcsoportja nevében én is tisztelettel ajánlom és bátran ajánlom önöknek, hogy szavazzák meg és támogassák itt a tisztelt Házban. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy két képviselő megosztva ismerteti a frakció álláspontját. Elsőként megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak. Öné a szó.

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Nagy várakozás előzte meg a most beterjesztett költségvetést. Nagy volt a várakozás, hiszen az elmúlt fél évben semmi nem derült ki arról, hogy önök hogyan akarják beindítani a gazdasági növekedést, hogyan akarnak munkahelyeket teremteni, hogyan akarják megalapozni a szerkezeti reformokat, hogyan akarják modernizálni az országot, hogyan akarják - ha egyáltalán akarják - csökkenteni a társadalmi különbségeket.

Akcióterveknek és rögtönzéseknek bővében voltunk, de átfogó gazdasági stratégiának nyoma sincs. Most sem lettünk okosabbak. A közvélemény, az elemzők, a befektetők, az emberek csalódottsága érthető. Válaszokat továbbra sem kapunk. Kapunk viszont lózungokat arról, hogy ez a papír Magyarország talpra állásának költségvetése. Ettől a költségvetéstől legfeljebb az tud talpra állni, aki erre a papírtömegre támaszkodik. Propagandával nem lehet elfedni a hozzá nem értést, a felelőtlenséget és a cinizmust.

Egy évvel ezelőtt önök azt állították, hogy a 2010-es költségvetés a reménytelenség költségvetése, amely csődbe viszi Magyarországot. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Így van.) Mára az önök számára is kiderült, hogy az akkori költségvetés a reménytelenség helyett a kibontakozás, a csőd helyett a stabilitás költségvetése volt. Orbán Viktor, az önök miniszterelnöke a Frankfurter Allgemeine Zeitung nevű német lapban azt nyilatkozza (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.): Európa kalapot emelhetne Magyarország két egymást követő kormánya előtt, majd felsorolja az egyensúlyteremtés példájaként a Bajnai-kormány intézkedéseit. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó!) A magáéról pedig mélyen hallgat - hallgat, hiszen nincs miről beszélnie. Európa a jövő évi költségvetés előtt nemhogy a kalapját nem emelheti meg, de örülhetünk, ha egyáltalán elhiszi, hogy teljesíthetőek az elképzelések.

Ha fél év alatt eljutottunk oda, hogy Orbán Viktor elismerően nyilatkozik a Bajnai-kormány gazdaságpolitikájáról, akkor talán remélhetjük azt is, hogy az elkövetkezendő hetekben belássa: az övé felelőtlen, fenntarthatatlan és igazságtalan. Magyarország költségvetését nem lehet vélelmekre, reményekre alapozni. Ez nem póker, itt nem lehet blöffölni és hazardírozni, hanem tényeken alapuló előrejelzések alapján kell pontosan tervezni.

Az elmúlt két évben Magyarország eredményesen kezelte a világgazdasági válság kihívásait. A válságkezelés mellett modernizációs lépések is történtek. A gazdaság versenyképessége javult, a nemzetközi bizalom irántunk határozottan erősödött. A Fidesz tehát azt követően, hogy megnyerte a választásokat, igen jó bázisra építkezhetett volna. Önöknek lett volna lehetőségük arra, hogy felelős és hosszú távra egyensúlyt teremtő költségvetést terjesszenek be.

Lett volna lehetőségük arra, hogy egy olyan költségvetést terjesszenek be, amely igazságos, vagyis azoknak adja a legtöbbet, akik a legnagyobb áldozatot hozták a válság idején; olyat, ami elősegíti a gazdasági növekedést, munkahelyeket teremt, olyat, amely szolgálja a modernizációt, előkészíti a szükséges strukturális reformokat, és olyat, amely csökkenti a társadalmi különbségeket. Egy ilyen költségvetést támogatni tudtunk volna. Ebben lehetett volna konszenzus.

A kormány elszalasztotta ezt a lehetőséget. Eljátszották a nagy nehézségek árán helyreállított bizalmat, eltékozolták mindannak a mérhetetlen áldozatnak az eredményét, amelyet a magyar lakosság meghozott a válság legnehezebb pillanataiban.

A 2011-es büdzsé pedig minden idők legfelelőtlenebb költségvetése. Az önök költségvetése feltételezésekre, nagyotmondásra, ad hoc intézkedésekre és a lakossági megtakarítások törvénytelen államosítására épül - ezért fenntarthatatlan. Önök 3 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak, aminek mindannyian örülnénk, de sajnos ennek jelenleg nem látszanak a reális alapjai. És még mielőtt azt gondolnák, hogy ez a szokásos ellenzéki retorika, szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy az IMF derülátó módon 2,7 százalékos, az EBRD 1,7 százalékos, a Bloomberg pedig 2,2 százalékos növekedést jósolt, és jól hallották, egyik adat sem kezdődik 3-as számmal.

A második Orbán-kormány tehát vagy semmit nem tanult az első Fidesz-kormány hibáiból, így ismét felültervezi a gazdasági növekedést és alultervezi az inflációt, vagy szándékosan hamis számot ír be. Nem tudom, melyik a rosszabb. Önök egy éve 1466 darab módosítót adtak be a költségvetéshez. Dicséretes ez a szorgalom, de az azokban foglalt elvek és célok most nem jelennek meg a Fidesz-kormány költségvetésében. Ezek jelentős része ugyanis az állam kiadásait növelte volna. Innentől kezdve megint csak két lehetőség van: vagy már 2009-ben is tudták, hogy ezek megvalósítására nincsen lehetőség, tehát hazudtak a parlamentben és a parlamenten kívül is a választóknak, vagy kormányra kerülve elfelejtették korábbi elveiket és ígéreteiket. Ismét csak nem tudom, hogy melyik a rosszabb verzió.

Tisztelt Ház! Az önök kormánya közel ezermilliárdos lakossági megtakarítás törvénytelen és alkotmánysértő feléléséből teremtene látszategyensúlyt az elkövetkező évekre ahhoz, hogy a költségvetés váza rendben legyen. Csakhogy ez a fajta politika olyan, mint azok a bérházak, amelyek homlokzatát gyönyörűen felújították a turistáknak, de belül mállik a vakolat, az ott élők pedig szegénységben élnek.

Az MSZP többször kifejtette az álláspontját arról, hogy a magányugdíjpénztárak államosítása az alkotmányba ütközik, és hosszú távon elképesztő problémákhoz vezethet. Ha bárki választ tud adni a kormánypárt képviselői közül arra, hogy honnan marad pénz a nyugdíjakra az elkövetkezendő években úgy, hogy a jelenlegi kifizetésekre egy év alatt elköltik a lakosság megtakarított pénzének nagyjából hatodát, kérem, a vitában ne habozzon, mondja el nekünk. Máskülönben kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy az Orbán-kormány pillanatnyi megoldások érdekében feléli a jövőt, és eltapsolja az esélyt a békés öregkorra.

(19.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a Magyar Szocialista Párt volt az egyetlen az elmúlt hetekben, aki bírálta az Orbán-Matolcsy-féle gazdaságpolitikát, hanem független szervezetek, elismert közgazdászok, elemzők, még a jobboldalon is. A Költségvetési Tanács megalapozatlannak találja a legfontosabb tervszámokat, átláthatatlannak tartja a költségvetést, és arra figyelmeztet, hogy a magánnyugdíjpénztárak államosítása nélkül elszállna a deficit. A Domokos László fideszes politikus által vezetett Állami Számvevőszék szerint is gond lehet a költségvetés főszámaival, a hiány betartása pedig nem garantált. Nem meglepő módon az Állami Számvevőszék sem bízik a 3 százalékos gazdasági növekedésben. A baloldalisággal pedig semmiféleképpen nem vádolható Mellár Tamás közgazdász szintén kritizálta a költségvetést és a magánnyugdíjpénztárak államosítását. A fenti felsorolás korántsem teljes, azonban látszik, hogy ezek nem politikai, hanem szakmai érvek a költségvetés tervezetével szemben.

Tisztelt Ház! A Fidesz költségvetés-tervezete ezer sebből vérzik, szakmailag fércmunka, hiszen teljesíthetetlen, és iszonyatos kockázatokat rejt magában. A tervezet alapján világos és egyértelmű: teljesen lényegtelennek tartják azt, hogy mi lesz azzal a több millió munkavállalóval, akit az egykulcsos adó hátrányosan érint, mi lesz azokkal, akik eddig is hátukon vitték az országot, és most erőfeszítéseikért cserébe egy igazságtalan adórendszert és a magán-nyugdíjpénztári megtakarításaik államosítását kapják cserébe.

Egy átlagos keresetű, gyermektelen munkavállaló havi 5 ezer forinttal fog kevesebbet keresni. Ahhoz, hogy valaki megőrizze fizetése értékét, nagyságrendileg mintegy 300 ezer forintos bruttó bérrel kell rendelkeznie. És nem kell ahhoz sem baloldalinak lenni, hogy belássuk annak abszurditását, hogy csak a 635 ezer forint havi jövedelem fölötti rész után nem kell majd jövőre nyugdíj- és egészségügyi járulékot fizetni, ami csak nagyvállalatoknak kedvez, de érintetlenül hagyja a kis- és középvállalkozások terheit. Ha ezt benne hagyják a költségvetésben, akkor ez lesz a rendszerváltás óta keletkezett legigazságtalanabb gazdaságpolitikai döntés.

És önök azt is pontosan tudják, hogy kevesek jövedelemgyarapodását sokak tehernövekedése fogja kompenzálni a következő két-három évben. Ezzel szemben az MSZP korábban is kitartott és most is kitart amellett, hogy aki többet keres, annak nagyobb arányban kell adót fizetnie. Az is kérdés, mi lesz a nyugdíjasokkal, akik látják, hogy továbbra sem fontosak a Fidesznek, hiszen a nyugdíjakat csak 3,8 százalékkal emelik, a nyugdíjminimum emeléséről pedig mélyen hallgatnak.

Továbbra is kérdés, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, orvosokkal, tanárokkal, tisztségviselőkkel, akiket a Fidesz 2011-ben elbocsát a közszolgálatból. Hiába érvel Matolcsy úr, hogy a létszámcsökkenés megoldható azzal, hogy nem töltik be a nyugdíjba menők helyét. A szakszervezetek számításai alapján igenis jelentős elbocsátásokra lehet számítani. Mi lesz velük? Hiszen ők pontosan tudják, hogy nem fognak munkát találni, mert ez a költségvetés nem fogja segíteni sem a növekedést, sem a munkahelyteremtést.

Mi lesz azokkal, akiknek családi költségvetésében sokat jelentenek az államtól kapott szociális juttatások? Mi lesz velük? - hiszen kevesebb jut majd az anyasági ellátásokra, a családoknak a gyermekek után járó támogatásra, a munkanélküli-ellátásokra, a szociális intézmények támogatására. És végül, de nem utolsósorban mi lesz az önkormányzatokkal, mi lesz a fejlesztésekkel, mi lesz az egészségüggyel, és sorolhatnám azokat a társadalmi csoportokat, azokat a területeket, amelyekről az önök költségvetése lemond 2011-ben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És mi lesz veletek? - Derültség.)

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Az önök költségvetése a magyar felső tízezer költségvetése. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Olyan tervezet, amely magára hagyja mindazokat, akik nem tartoznak ebbe a csoportba, és támogatja a felső középosztály és a vagyonos rétegek további gazdagodását. Ezért ez a költségvetés szegényellenes, szociálisan érzéketlen, és kizárólag a legjobban kereső néhány tízezer embernek kedvez. (Zaj, közbeszólások, felzúdulás a Fidesz soraiban.) Olyan tervezet, amely a leggazdagabb 10 százalék érdekében további terheket rak az ország szegényebb 90 százalékára. Ezért egyetlen jóérzésű ember sem támogathat ilyen költségvetést.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem a talpra állás, nem a megújulás költségvetése, hanem a megalapozatlanság és a jövő felélésének költségvetése. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jaj, jaj!) Életveszélyes, mert a túlzott önbizalomtól, optimizmustól és dilettantizmustól kártyavárként omolhat össze, ha valami nem a kormány számításainak megfelelően alakul. Önök több millió ember pénzét, jövőjét és megtakarítását teszik kockára. A ki nem használt növekedési potenciállal, alacsony foglalkoztatással, magas adósságszinttel, a modernizáció elmaradásával, a gazdasági és a jogszabályi környezet bizonytalanságával és kiszámíthatatlanságával Magyarország a térség nem legsikeresebb, hanem legsérülékenyebb országa lesz a jövőben.

Ezt a költségvetést józan ésszel és felelősséggel nem lehet támogatni. Ha önök, tisztelt kormánypárti képviselők, mégis megszavazzák, annak két oka lehet: vagy a feltétlen lojalitás, vagy a cinizmus. Mindkettő elfogadhatatlan. Én mégis a lelkiismeretükre apellálok. Még van idő arra, hogy a Fidesz újragondolja a javaslatait. Még van idő arra, hogy ha nem is az MSZP, de legalább a jobboldali közgazdászok, az Állami Számvevőszék vagy a Költségvetési Tanács javaslatait megfogadva módosítsák a büdzsét. Nem késő fenntarthatóbbá, igazságosabbá, stabilabbá tenni ezt a javaslatot, mert ebben a formájában ez a költségvetés minden idők legfelelőtlenebb költségvetési törvényjavaslata, éppen ezért a Magyar Szocialista Párt nem is fogja támogatni azt. (Tállai András: Nem is kell.)

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Szekeres Imre képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának, aki folytatja. Öné a szó.

DR. SZEKERES IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Új kormányról lévén szó, költségvetése és adótörvényei megmutatják, hogy milyen módon és milyen irányba szeretné formálni a magyar emberek életét, a vállalatok és intézmények működését.

Jobban megmutatja, mint azok a szónoklatok, amelyek itt az Országgyűlésben elhangzottak. Jobban megmutatja egy nagyon érzékeny és nagyon fontos időszakban, mert az érdeklődés nem csak azért volt felfokozott, mert egy új kormány terjesztett elő költségvetést és adótörvényeket. Az érdeklődés azért volt ilyen különlegesen felfokozott, mert Magyarország - s ez gondolom, közös reményünk - túljutott egy nagyon nehéz gazdasági válságon, vagy ha pontos akarok lenni, egy gazdasági válság legnehezebb szakaszán.

Ezért a megsüvegelés, amelyről itt szó volt a Házban, azokat a munkavállalókat és nyugdíjasokat illeti, akik igazából áldozatot hoztak, akik lehetővé tették, hogy stabilizáljuk Magyarország pénzügyi helyzetét, és elkerüljük a legrosszabbat, a pénzügyi összeomlást és az abból következő társadalmi feszültségeket.

Nagyon fontos tehát, hogy mi lesz Magyarország következő lépése. Nagyon fontos tehát, hogy a Fidesz, a KDNP, az önök kormánya vajon olyan költségvetést terjeszt-e elő, amely valóban megalapozza a jövőt, elindítja a gazdasági növekedést és új munkahelyeket teremt, mert egy ilyen költségvetés szolgálná Magyarország érdekeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sem a költségvetés, sem az adótörvények sajnos nem felelnek meg ennek a követelménynek. S ezt őszintén sajnálom, mert nagy szüksége lett volna rá Magyarországnak. Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyi politika ugyanis nem csak az állam kiadásainak és bevételeinek biztosítására szolgál, a pénzügyi politika egy társadalomformáló eszköz is. Most már érthető Orbán Viktor miniszterelnök kijelentése, amelyet néhány hete itt tett a Házban, amikor azt mondta válaszul egy képviselőtársam felszólalására: nem tiltakozik, ha XVIII. századi eszméket emlegetnek vele kapcsolatban. Ez a költségvetés, tisztelt Ház, leginkább egy XVIII. századi társadalomképnek felel meg, amely az országot kettéosztja hatalmasokra és hatalom nélküliekre, urakra és szolgákra, gazdagokra és szegényekre. (Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból.) Ez a XXI. század elején már nemcsak hogy korszerű konzervativizmusnak nem nevezhető, hanem az oly gyakran hangoztatott nemzeti egységpolitikának sem, sőt annak végképp sem.

A miniszterelnök úr mondta, és szó szerint idézem: "A polgári középosztály szövetséget kötött a bizonytalan helyzetű, szegényebben élő társadalmi rétegekkel." Ez a költségvetés, ha valaki elolvassa, minden ízében azt mutatja, hogy a Fidesz és a KDNP mindkét réteget elárulta a jobban keresők, a vagyonosabbak érdekében. És nem az előző kormány miatt, nem a 3 százalékos hiánycél miatt történik a magán-nyugdíjpénztári tagok betétjeinek államosítása. Nem a 3 százalékos hiány biztosítása miatt vetnek ki különadókat. Nem emiatt csökken majd az átlagos vagy kis fizetésű munkavállalók keresete. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ezért.

(19.50)

Az intézkedéseknek pontosan kiszámíthatón, a költségvetés számaiból világosan kiderítve egy, azaz egyetlen célja van: legyen fedezet a magas jövedelműeknek adott adócsökkentésre és a csak nekik járó munkáltatói járulék elköltésére. Ezért foglalja el és költi el a kormány előre a fiatalok és középkorúak nyugdíj-megtakarításait, és ezért veszélyezteti a magyar gazdaság egyensúlyát.

Miközben bízom abban, hogy mindenki pontosan tudja a kormányban, hogy nem lehet hosszú távon fenntartani súlyos következmények nélkül a válságadókat, és a munkavállalók nyugdíj-megtakarításait csak egyszer lehet elkölteni, és ilyenfajta költségvetés hosszú távon nem fenntartható. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Ha a kormány és az őt támogató pártok tényleg azért akarnák átterelni a magyar embereket az állami nyugdíjrendszerbe, mert féltik a majdani nyugdíjukat a rossz magánpénztári gazdálkodástól, akkor az eddig felhalmozott és áthozott vagyont az államnál fialtatni kellene, hogy később legyen mozgástér a mostani visszalépések miatt megnövekvő nyugdíjterhek kifizetésére. Ehelyett az átkényszerített vagyonból 530 milliárdot azonnal elköltenek, és ezt évekig akarják folytatni az utolsó forintig. Ez az igazi szándék, nem a nyugdíjak megóvása, hanem a 3 millió ember megtakarításainak elorzása, nem törődve azzal, hogy lesz-e valójában nyugdíjuk, csak azért, hogy most lehessen osztogatni teljesen fölöslegesen.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném azt is világossá tenni, hogy nem azt kérjük számon, hogy nincs nagyarányú adócsökkentés. Erre Magyarországon most nincs és nem lenne lehetőség. Ez megtörtént tavaly. Mi tettük meg a válság közepette. Most jelent meg az a statisztika, hogy az idény első 9 hónapjában a tavalyihoz képest a nettó átlagkeresetek az adócsökkenés miatt 8,5 százalékkal nőttek. 10-11 ezer forinttal többet vitt haza havonta egy átlagos keresetű munkavállaló. És csökkentettük a tb-járulékot is 5 százalékkal, hogy megőrizzük a munkahelyeket, és ha lehet, újakat hozzunk létre. Mi azt tartjuk elfogadhatatlannak, hogy csak és kizárólag a magas keresetűek esetében van adócsökkentés. A magyar társadalom meglévő jövedelmi viszonyai mellett ez azt jelenti, hogy a munkavállalók több mint 80 százalékának helyzete legjobb esetben is közel változatlan marad.

Tisztelt Országgyűlés! Számos bizonytalansági tényező van, ami megkérdőjelezi a költségvetés megalapozottságát. A szakértők nem támasztják alá a növekedés 3 százalékos mértékét. Ha viszont nem sikerül gyorsítani a növekedést, ez alapjaiban kérdőjelezi meg a költségvetést. Azzal, hogy a társasági adót csökkenti a kormány, nem pedig a munkabért terhelő járulékokat a foglalkoztatás növekedés érdekében, azzal ez a kormány világosan a tőke mellé áll a munkával szemben. Nem ösztönzi azt, hogy minél több embernek legyen munkája.

Korábban a Fidesz és a KDNP teljesen világosan, egyértelműen ígérte az általános járulékcsökkentést. Most emelni akarja a nyugdíjjárulékot 10 százalékra. És azt is szeretném világossá tenni, hogy ennek semmi köze a 40 év szolgálati idő szerinti nyugdíjba vonuláshoz. Ahhoz van köze, hogy havi 640 ezer forint bruttó fizetés fölött a munkaadók majd nem fizetnek nyugdíj- és egészségügyi járulékot. Ezt kell pótolni ezzel a pénzzel, vagyis a kiskeresetűek fizetik meg a magas fizetés árát.

És igen, kérdéses a jövő évi 3,5 százalékos infláció is. Ezt leginkább a válságadók veszélyeztetik, hiszen szinte biztos, hogy az érintett cégek a bevezetett adók egyre nagyobb részét áthárítják a fogyasztókra. Viszont ha nő az inflációs nyomás, akkor a Magyar Nemzeti Bank rákényszerülhet a kamatemelésre, ami rendkívüli mértékben rontja a növekedési feltételeket. Hiszen már jelenleg is Magyarországon van a legmagasabb alapkamat - 5,25 százalék - ebben a régióban.

Ha a növekedés lassúbb, ha a foglalkoztatás nem bővül, az infláció magasabb, akkor nem növekszik a lakosság fogyasztása sem. Ráadásul szeretném világossá tenni, hogy bármilyen adócsökkentés is az alacsony jövedelemmel rendelkezőket, a nyugdíjasokat semmilyen formában nem érinti, a lakosság legnagyobb részét viszont a magasabb infláció érinti és rendkívüli mértékben rontja a helyzetüket.

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési tervezetből az is kiderül, hogy az állam kiadásai döntően a kormány vagy a Fidesz pillanatnyi érdekeit és nem a magyar társadalom hosszú távú érdekeit szolgálják. Elfogadhatatlan a közszolgálatban dolgozók elbocsátása és bérének és juttatásainak befagyasztása.

A 30 ezres leépítés gyakorlatilag ugyanennyi elbocsátást jelent. Hol van jövőre az idén megkapott 13. havi bér helyett fizetett bérpótlék, ami benne volt az idei költségvetésben, amit megkaptak a közszolgálatban dolgozók? Hogy már csak a 13. havi bérről, amit önök ismét megígértek, ne is beszéljünk.

Ígéreteik ellenére nem növelik a közszolgáltatások jövő évi fedezetét, az önkormányzatok feladataira nem adnak több pénzt. Gyakorlatilag megszüntetik az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került önkormányzatok támogatását. A normatívák változatlanok maradtak, azaz a reálérték mindenütt csökkent. Panelfelújításra az eddiginek még az egyharmadát sem kívánja fordítani a kormány, a családtámogatás összege 13 milliárddal, a lakásépítés támogatása 21 milliárddal csökkent. Egyetlen kivétel van: az egyházi intézmények minden területen jelentős, megemelt támogatást kapnak. Ez oly mértékű átrendeződés, amely nyilván ideológiai-politikai alapokon nyugszik.

Jelentős az egészségügy térvesztése is. És még ezen belül is növeli a gondokat, hogy a kórházak finanszírozása érdekében a többi területtől vesznek el pénzt, így különösen a szakrendelők kerülnek lehetetlen helyzetbe. A Fidesz és a KDNP ellenzékben mindent megtett, hogy megakadályozza az egészségügy fenntartható pályára állítását. Most önök szembesülnek magatartásuk következményeivel.

De csökkent a jóléti feladatokra szánt pénz is. Kevesebb jut majd az anyasági ellátásokra, a családoknak a gyermekek után járó támogatásokra, a munkanélküli-ellátásokra. Csökken a szociális normatívák értéke, emelik a gyermekétkeztetés díját, és mindazoknak, akiknek nem lesz adóalap-kedvezményük, ezeket a terheket viselniük kell.

A nyugdíjakat 3,8 százalékkal emelik, miközben a számítások igazolják, hogy az infláció miatt ez reálértékben csökkenést jelent, tehát mégsincs pénz a 13. havi nyugdíjra. És a költségvetés nem tartalmaz érdemi fedezetet a már előkészített egyes esetekben meg is kezdett infrastruktúra-fejlesztések folytatásához sem. Mi lesz az M3-as autópálya folytatásával, a 4-es számú főút fejlesztésével, az M4-M44-es autópálya építésével, az M60-as pécsi elkerülőjével? Jövőre több kátyú és drágább autópálya-matrica várható.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány korábban igen hangosan kikelt - és ma is - az általa vélt költségvetési elszámolásokkal történő trükközések ellen. Most a nyugdíjügyben 900 milliárd forintos nagyságrendben varázsol, próbálja meg kihasználni az Európai Unió szabályozásának pontatlanságait. Közgazdaságilag nem arról van szó, hogy 2004 óta először 3 százalék alá kerül a hiány, hanem durván emelkedik a valódi, a strukturális deficit. Az EU intézményeinek még lehet szavuk a trükközésekhez. Mindenesetre még a költségvetés elfogadása előtt kérni kellene az EUROSTAT előzetes szakmai véleményét a kormány által tervezett elszámolási technikákkal kapcsolatban. Miért fontos ez? Azért, mert ha gond van, legyen idő a szükséges korrekciókra.

Hiteles középtávú program nélkül, a mai kormányzati kommunikációt alapul véve, jövő májusban borítékolhatóan visszadobják a konvergenciaprogramot. Az ezt követő várható leminősítések után vajon ki fogja finanszírozni 2012-től a magyar államadósságot, és ha sikerül is, mennyiért? Ráadásul jövőre megugranak az állam törlesztési kötelezettségei. A görög, az ír, a spanyol, de akár a román példa világosan megmutatta, hogy az adósságválság könnyen elzárhatja a kockázatosabb területekre irányuló piaci pénzcsapokat.

Láttuk azt is, hogy milyen komoly társadalmi feszültségeket is eredményező megszorításokat kellett elfogadni a csapok újranyitásáért. Márpedig ha újra ellehetetlenül a piaci finanszírozásunk, akkor az árat mindenki fizetni fogja, az a többség is, aki nem kap semmit a mostani nagy osztogatásból.

Tisztelt Ház! Ez a költségvetés felelőtlen, mert a rövid távú gondolkodás iskolapéldája. A legszükségesebb, jó ideje esedékes átalakításokkal nem is próbálkozik. Minden elemző egybehangzóan állítja, hogy így két-három év múlva súlyos hiányokkal kell majd szembenézni. Nem csak ez a kérdés, hogy hogyan fognak akkor majd önök elszámolni a választóknak. Ez, hogy őszinte legyek, engem kevésbé érdekel, hanem az, hogy milyen módon fogják kezelni az előreláthatóan kialakuló helyzetet, amikor az éves nemzeti össztermék 2,5 százalékának megfelelő bevételkiesés várható.

(20.00)

Félő az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján, hogy önök megint hatalmi eszközöket fognak majd alkalmazni.

Kérdés az tehát, hogy akkor mit lehet tenni. A véletlen vagy más úgy hozta, hogy az Országgyűlés nem ma, a megszokott rendjében szavaz az adótörvényekről és holnap kezdi meg a költségvetés vitáját, hanem fordítva. Ez ad arra lehetőséget, hogy önök átgondolják a gazdagoknak, a magas jövedelműeknek adott indokolatlan adókedvezményt. Ugyanis, ha ez nincs, akkor nincs válsághelyzet, akkor a költségvetés nem kockázatos, akkor elkerülhetők a társadalmi feszültségek.

A Magyar Szocialista Párt kész az adótörvények újratárgyalására. Ha ezt önök nem vállalják, hibáznak. Gondolják végig, még időben vagyunk! És hogy a Költségvetési Tanács elnökét idézzem: hajrá, Magyarország, hajrá, hitelesség!

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kezemben tartom azt a könyvet, amit önök is a mai nap folyamán megkaptak, Magyary Zoltán 1923-ban írt könyvét a magyar állam költségvetési jogáról. Én egy héttel ezelőtt is láttam ezt a könyvet, amit az Országgyűlés költségvetési és számvevőszéki bizottsága adott ki Nyikos László elnök úr kezdeményezésére. Ha ezt fellapozzák, és megnézik Magyary Zoltán előszavának első mondatát, akkor azt a mondatot fogják látni, hogy "a közigazgatás feladata a cselekvés".

A közigazgatás csúcsán a kormány van, a kormány a parlamenti többséggel együttműködve cselekszik. Ezt még önök sem vitatják el. Ha mást nem rónak fel pozitívumnak, akkor legalább azt lássák, hogy ez a kormány cselekedni akar. A parlamenti többség, az előző időszak parlamenti többsége és a kormány is elszokott a cselekvéstől, és egy kicsit az ország közvéleményét is elszoktatták a cselekvéstől. Valahogy az emberek is mintha azt a fajta tespedtséget, amit a politika diktált, valamilyen módon elfogadták volna látszatra. Remélem, hogy ez csak az emberek egy kisebbségére igaz, azok, akik most is értetlenül nézik azt a cselekvési lendületet, amit ez a kormány és ez a parlamenti többség képvisel. Az emberek többségére ez egészen biztos, hogy nem igaz, sőt a többség a cselekvést várja el tőlünk. Ezt bizonyítja az a két választási győzelem, amit a tavaszi országgyűlési választások és az önkormányzati választások eredménye bizonyít. Azt is mondhatnánk, hogy a választók többsége, az a hárommillió szavazó, aki minket a parlamentbe juttatott és nekünk többséget adott, egyszerűen elvárja tőlünk a cselekvést. Azt is mondja ez a parlamenti többség, ez a választói akarat, hogy az az út, amit eddig jártunk, járhatatlan, és valami mást kell követnie az új kormánynak.

Amikor egy ország költségvetését megtervezzük - és ez ma már itt szóba került -, akkor legalább két évet vissza kell tekintenünk, és két évet előre is néznünk. Amikor két évet visszatekintünk a 2011-es költségvetéshez képest, amit most itt megalkotni készülünk, akkor ismerjük a 2009-es év zárszámadás tényadatait most már törvénybe öntve, és az év vége felé járva, 2010 vége felé járva már többé-kevésbé megbecsülhetjük azt is, hogy a 2010-es évet hogyan fogjuk zárni. S nyilvánvalóan minden költségvetés két évre előretekintést is tartalmaz, így ez a költségvetés is.

Amit eddig elmondtam, azok csak a költségvetés technikájának a kérdései; hogy ilyen szempontból az előző két év költségvetéséhez kötve vagyunk, ez természetes. A nagyobb baj, hogy kötve vagyunk ahhoz is, amit önök, tisztelt szocialista képviselők, nyolc év alatt költségvetés kapcsán a parlamentben műveltek a magyar költségvetéssel és a magyar gazdasággal. Ezt a nyolc év költségvetését vagy ezeket a költségvetéseket nem tudjuk meg nem történtté tenni, ezért nem csináljuk sajnos azt, amit akarunk, vagy nem csináljuk olyan gyorsan azt, amit egyébként akarnánk, vagy amivel a mi választóink felhatalmaztak minket. Kötve vagyunk a múltunkhoz.

Ha ezt a múltat, ezt a nyolcéves múltat akarom leírni, akkor ezt két részre oszthatnám, és azt mondhatnám, hogy 2002-től 2006-ig volt egy olyan költségvetési politikájuk önöknek, tisztelt szocialista képviselők, ami mindent a hitelfelvételeikre épített. Kihasználták a világgazdaság akkori pénzbőségét, hogy mindenre volt pénz, mindenre meg az ellenkezőjére is. Hitelfelvételekkel mindent fedezni tudtak, jóléti kiadásokat finanszíroztak, rosszul megalkotott infrastrukturális beruházásokat finanszíroztak, és jutott jócskán pénz az önök klientúrájának éltetésére is. 2006-tól kezdve ez a hitelfelvételekre épülő költségvetési politika már nem volt folytatható, ekkor önök elővették a régi, jól bevált fegyvert: jött a megszorítások időszaka. Amikor önök megszorítanak, akkor mindig egy jövedelemtulajdonos réteget biztosan megtalálnak, ezek a magyar emberek mint jövedelemtulajdonosok, és a Magyarországon működő vállalkozók mint jövedelemtulajdonosok.

A választók azt mondták számunkra, hogy ez az út járhatatlan, valami mást keressünk. Megszorítani mi nem akartunk, ezt elég világosan rögzítettük a választási kampányban. Azt is elmondtuk, hogy ezeknek a megszorításoknak az eredményeit ma mindenki érzékeli. Ha ezt néhány tényadattal érzékeltetni akarnám, akkor a megszorítások politikájának és a hitelfelvételek politikájának a következménye az a 20 ezer milliárdos adósság, amely mindannyiunk vállát nyomja. Ahogy a miniszterelnök úr fogalmazott, minden választó, és nem csak választó, kisded és aggastyán nyakára kétmillió forint adósságteher nehezedik.

A gazdaság mélyrepülése következett be 2008 végén, a GDP növekedése mínusz 6,3 százalék volt, tehát negatív növekedésről beszélhetünk, egy év múlva is ez még mínusz 0,1 százalék volt. Az idei év végére, 2010 végére jó, ha ez a növekedés eléri az 1 százalékot, és azt reméljük, hogy a 2011-es költségvetésben megalapozottan kalkulálunk azzal, hogy 3 százalékkal fog növekedni a magyar gazdaság. Hogy miért gondoljuk ezt megalapozottnak, erről majd a későbbiek során még érvelni fogok.

De ha még jellemezni akarnám azt, hogy az önök politikájának szintén mi az eredménye, akkor azt is mondhatnám, hogy hárommillió ember van ma az országban, akik vagy a létminimumon, vagy a létminimum közelében élnek, teljesen kilátástalan körülmények között. Az ország demográfiai katasztrófahelyzetben van. Ez igaz egész Európára, de Magyarország az európai országok közül is az egyik olyan ország, aminek a demográfiai mutatói a legelkeserítőbbek. A fiatalok helyzete kilátástalan, csak az elvándorlásban gondolkodnak. Az előző miniszterelnök persze ehhez biztatást is adott számukra. Mi azt gondoljuk, hogy nekik, a fiataloknak is Magyarországon kell életfeltételeket biztosítanunk.

Szintén jellemzője volt az önök politikájának az a nagyfokú bizalomvesztés, amit a piacok tükröztek a magyar gazdasággal szemben, és a legtragikusabb az, hogy 2008. október 9-ére egy államcsőd közeli helyzetbe jutott a magyar gazdaság. Minden ilyen megszólalásomban felidézem ezt önöknek, ha nem is tetszik Varga képviselő úrnak, hogy ezt az október 9-ei napot azóta is fekete csütörtökként emlegeti a magyar gazdaságpolitika. Ekkor szembesült először Magyarország azzal, hogy a bizalomvesztés olyan fokú, hogy a külföldi piacok, a külföldi hitelezők bármilyen nagy kamatfelár ellenében nem jegyzik le a magyar államkötvényeket. Ha ezt a helyzetet nem tudták volna önök valamilyen módon kezelni, akkor beállt volna az államcsőd. Ezt önök akkor sem vitatták, amikor ezeket a napokat éltük, bár egy darabig megpróbálták elfedni ezeket a tényeket.

Az államcsődöt, ugye, azzal lehetett elkerülni, hogy az Európai Unió és az IMF rendkívüli hitelekkel segítette az országot ebben a kilátástalan helyzetben, de ezeknek a hiteleknek már feltételei voltak. Addig csak úgy adtak hitelt, hogy azt csinálhattak önök velük, amit akartak, de ezeket már feltételekhez támasztották. Sőt, azt a szégyent is lenyelették még önökkel, hogy jogszabályban, egy kormányrendeletben rögzítsék azt, hogy a magyar állam és az Európai Unió között egy ilyen megállapodás jön létre, és ebből a kormányrendeletből adódóan a mindenkori költségvetésnek milyen lépéseket kell a parlamentben megtervezni azért, hogy a megfelelő hitelmennyiséget ebből az alapból lehívhassák.

(20.10)

Azt kell ezzel mondanom, és ezt semmilyen gazdaságpolitikus nem vitatja, hogy ezzel gyakorlatilag Magyarország elveszítette gazdasági szuverenitását. Addig, amíg egy európai uniós országban természetes az, hogy az Európai Uniónak, egy közösségnek vagyunk tagjai, ahol minden ország önálló gazdaságpolitikát folytat, de nyilvánvalóan nem lehet, hogy ez a gazdaságpolitika 27-felé szerteszaladjon, ezért ezeket a gazdaságpolitikákat az európai intézményrendszer, ha úgy tetszik, integrálja és összehangolja a normális országok esetében. Mi, akik hitelteleneknek bizonyultunk, nekünk megmondják, hogy mit kell tennünk, tehát mi nem összehangoljuk a gazdaságpolitikánkat, hanem megtesszük azt, amit az Európai Unió és az IMF elvár tőlünk.

Ez volt a tegnap, ebből a helyzetből kívánunk szabadulni. És nemcsak kívánunk szabadulni, hanem ez a választók elvárása is. A választók bölcsek voltak akkor, amikor kétharmados többséget biztosítottak az új kormánynak, mert azt már meggyőződéssel látom, hogy ha nem lenne kétharmados többségünk, akkor ugyanaz a dagonya menne tovább, amit önök nyolc éven keresztül a gazdaságpolitika kapcsán érvényesítettek. Ez a példátlan választói felhatalmazás ad számunkra lehetőséget arra, hogy rövid idő alatt gyorsan, néhány hét alatt olyan adóintézkedéseket hozzunk, ami a kilábalás lehetőségét megteremti. Lehet szidni ezeket a rendkívüli adóintézkedéseket, válságadókat, amiket mi meghozni kényszerültünk. Nem azért, mert boldogok vagyunk attól, hogy ilyeneket tehetünk, hanem mert meghozni kényszerültünk ezeket az adókat. Ahogy Matolcsy miniszter úr fogalmazott különböző konferenciákon, tényleg brutális mértékű adók ezek bizonyos szektorokban, de ezek a nagyon nagy arányú adók, amit a kétharmados többség bevezetni volt kénytelen, és egyébként tudott bevezetni, teremti meg számunkra annak lehetőségét, hogy elmozduljunk arról a gazdasági mélypontról és holtpontról, ahová önök, tisztelt szocialista képviselők, juttatták ezt az országot a költségvetésen keresztül.

Ha, most már a költségvetésre térve, azt vizsgáljuk, hogy milyen célok fogalmazódnak meg ebben a költségvetésben, vagy mik azok a főbb nézőpontok, amelyek átjátsszák az egész költségvetést, akkor három dolgot említenék meg. Amikor költségvetésről beszélek, akkor természetesen a költségvetést megalapozó adótörvényeket is magam előtt látom. Az egyik egy átlátható adórendszer és egy átlátható adórendszeren keresztül a bizalom megteremtése a belföldi adóalanyok irányában és a külföldi hitelezőkkel szemben. Ez az adórendszer, amit húsz éve toldozunk-foldozunk, amellett, hogy már fenntarthatatlan volt, azért is bizalomvesztő volt, mert csak adószakértők tömkelege volt képes eligazodni ebben a dzsungelben. Ennek leegyszerűsítése mindenképp indokolt volt, és azt gondolom, hogy az egyszerűbb és átláthatóbb adórendszer a bizalom visszaállításának is az egyik metszete.

A másik, ami a költségvetésünket minden szempontból áthatja, a munka becsületének visszaállítása, és mindenáron, erőltetett módon munkahelyek létrehozásának ösztönzése, a harmadik ilyen fontos szempont pedig a családok helyzetének megerősítése és a családokon belül is elsősorban a gyermeket nevelő családok pozícióinak javítása. Aki gyermeket nevel, az a jövőért vállal kötelezettséget, és ezt a mindenkori költségvetésnek el kell ismernie. Nem négy éven keresztül, nem ennek a kormánynak az időszakában, hanem azt reméljük, hogy hosszú távon is, és ezért valamilyen módon ennek megjelenítése az alkotmányban is indokolt.

Ha azt nézem, és azt villantom fel önöknek, hogy ha úgy tetszik, milyen nagy számokra, makroszámokra épít a költségvetés tervezete, akkor a következőt kell megemlítenem önöknek. Egyrészt már beszéltem arról, és majd még érvelni fogok amellett is, hogy miért kalkulálhatunk megalapozottan egy 3 százalékos növekedés mellett. Azt is reméljük, hogy az infláció tovább fog csökkenni, a tervezet 3,5 százalékos inflációval számol. Azt reméljük, hogy a háztartások fogyasztása végre növekedni fog, mintegy 2,6 százalékot prognosztizálunk. Azt is reméljük, hogy a beruházások tovább erősödnek, és a következő évi költségvetésben egy 7 százalékot közelítő beruházási bővülésnövekedéssel számolunk. A Mercedes beruházása, az Opel beruházása, az Audi beruházása, hogy csak a legnagyobbakat említsem meg önöknek, erre okot is adnak. Azt is tudjuk, és persze kalkulálunk is ezzel, hogy a beruházások növekedése az importot is ösztönözni fogja, és a beruházások egy részének erős importvonzata van. Ez persze rontani fogja valamilyen mértékben a folyó fizetési mérleget, de ezt a folyó fizetésimérleg-romlást is ellensúlyozni fogja a tőkemérleg aktívuma, főleg, ha ebbe az EU-transzfereket is beleszámítjuk.

A központi költségvetés mint az államháztartás legnagyobb fejezete, 16 996 milliárd forint kiadással kalkulál és 16 197 milliárd forint bevétellel. A hiány ennek megfelelően, ezt még megemlítem, 789,8 milliárd forint. A pénzforgalmi hiány 2,8 százalékra van kalibrálva, az eredményszemléletű hiány 2,94 százalékkal kalkulál. Ezek a számok azért fontosak, mert végre 3 százalék alá kerülünk, és ezzel teljesítjük ilyen szempontból a maastrichti hiánymutatót. Kevés európai uniós tagállam lesz, akik a 2011-es költségvetésükben a 3 százalékos hiánymutatót teljesíteni tudják. Ez azért is volt már nagyon ildomos, és azért is helyeselhető, mert köztudott, hogy az önök költségvetési politikájának eredményeként 2004 óta vagyunk túlzottdeficit-eljárás hatálya alatt. Ezen a fajta szégyenen, hogy ilyen hosszú ideig leckéztet minket az Európai Unió, példátlanul hosszú időszak az európai uniós tagállamok életében, mindenképpen túl kell lépnünk, mert az ilyen országok hiteltelenek, az ilyen országok piaci bizalomvesztést szenvednek el, a piac értékítélete negatív az ilyen országokkal szemben.

Ha az alapok költségvetését emelem ide, akkor azt mondhatom, hogy az egészségügyi alap 98,2 milliárd forintos hiánnyal kalkulál. A nyugdíjalap, és erről azért beszéljünk bátran egy kicsit többet, 3085 milliárdot kíván költeni, és ennyi is lesz a bevétele, ennélfogva egyensúlyban lesz a nyugdíjalap. És persze, ennek az egyensúlyát azzal tudjuk megteremteni, hogy a nyugdíjrendszert átalakítjuk. Ez egy olyan téma, amiről mi nyugodtan beszélünk, mert azt a teljesen torz és hamis nyugdíjrendszert, azt a hárompilléres nyugdíjrendszert, amit önök kialakítottak, és amit az IMF Kelet-Közép-Európára, ha úgy tetszik, ráoktrojált, az, mára mindannyiunk számára világos, hogy nem váltotta be a reményeket.

Ez a kötelezőnek mondott magán-nyugdíjbiztosítási alap, ami a rendszer második pillérét jelenti, csak akkor működőképes, ha a központi költségvetés az állami nyugdíjalapban keletkező sok száz milliárdos hiányt kipótolja. Azok, akik nem érintettek a kötelező magánnyugdíjalapban, persze kétkedve nézik azt, hogy néhányan, akik ennek a rendszernek részesei vagyunk, ott hogyan forgatjuk a pénzünket, annak reményében, hogy egyszer magasabb legyen a nyugdíjunk. De akik ebben nem érintettek, gyakorlatilag a költségvetési adóforintjaikon keresztül az állami nyugdíjalap kipótlásával tartják egyensúlyban ezt a rendszert. Ezért Matolcsy miniszter úrnak igaza volt, amikor itt a parlamentben azt mondta, hogy ez a legkevésbé egy magánalap, sokkal inkább kötelező, bizonyos korosztályok számára aztán abszolút kötelező volt, de valójában ez is egy félállami alap vagy az első alapot kiegészítő állami alap.

Ezt a rendszert akarjuk ésszerűsíteni, nyilvánvalóan az öngondoskodás eszméjét nem félretolva és kidobva, erre szükség lesz. Azt gondolom, a rendszert úgy kell alakítani, hogy egy állami nyugdíjalap mellett maradjon továbbra is, sőt az elkövetkezendő időszakban gondolkodni kell azon is, hogy hogyan lehet ösztönözni a megtakarításokat egy valódi önkéntes nyugdíjalapon keresztül, ami most a harmadik alapot jelenti mindannyiunk számára.

Beszéljünk nyíltan arról, hogy miért nem váltotta be ez a kötelező magán-nyugdíjpénztári alap a várakozásokat. Itt csak egyetlen tényadatot ismertetek önökkel, hogy alig 1 százaléknyi reálhozamot produkált ez az alap az elmúlt több mint egy évtizedben, viszont nagyon sokba került ennek az alapnak a működtetése. A Magyar Hírlapban nemrég olvastam erről egy eszmefuttatást, és ezt itt a parlamentben valamelyik este el is mondtam önöknek. Itt csak megemlítem azt, hogy nemzetközi összehasonlításban ennek a második pillérnek a menedzsmentköltségei évi 12 milliárd forinttal haladják meg, mondjuk, a nyugat-európai ilyen típusú alapok költségvetéseit.

(20.20)

Ez azt jelenti, hogy 18 év alatt az a menedzsment, aki működteti ezt a rendszert, és a menedzsment mögött lévő partnerszervezetek mintegy 200 milliárd forinttal gazdagították önmagukat, és 200 milliárd forinttól fosztották meg azokat, akik a kötelező magánpénztárban tagként részt vesznek. Ennek a rendszernek az újragondolásával a jövőre vonatkozóan az indokolatlan menedzsmentköltségeket megtakaríthatjuk magunknak azzal, hogy az állami nyugdíjalapot fogjuk erősíteni.

Az állam 110 milliárd forintos hiánnyal tervezi meg az önkormányzatok költségvetését. Elhangzott a szocialista képviselők megszólalásában, hogy az állam az önhiki rendszerét eltörli. Ez persze nem igaz. A költségvetésben az van, hogy azt a három kicsi tételt, amely az önkormányzatok normatív ellátáson felüli gazdálkodását segítette, az állam valóban összevonja, és ezeknek a forrásoknak a működését újragondolja. Megalapozottan kell arra gondolnunk, hogy ilyen típusú összegekre szükség van, mert sok önkormányzat kerül önhibáján kívül hátrányos helyzetbe, ezért az ilyenfajta forrásokról a költségvetés nem mondhat le.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a költségvetésnek mi az alapvető célja, akkor azt mondhatnám, hogy a gazdasági növekedés beindítása, ennek eszközeként a foglalkoztatás növelését látjuk, és mindezt úgy akarjuk megteremteni, hogy a költségvetés stabilitását semmi ne veszélyeztesse. Beszéltem már erről, most csak újra megemlítem, hogy minden módon tartani akarjuk - és tartani is fogjuk - 2010-ben az államháztartás 3,8 százalékos hiánycélját, és 2014-ben eredményszemléletű hiányként 2,94 százalékkal kalkulálunk. Ezeket a hiánycélokat nyilvánvalóan csak úgy tudjuk tartani, hogy különadókkal, rendkívüli adókkal operálva teremtjük meg ennek a feltételeit.

Matolcsy miniszter úr azt mondta, újra azzal szembesült a parlament, a parlamenti többség, a kormány, amikor megörökölte az államkasszát, hogy önök újra csaltak. Mivel miniszter úr keményen fogalmazott, én úriemberként elmondhatom azt, hogy önök újra rosszul számoltak a 2010-es költségvetés során is, nagyon rosszul számoltak. Miniszter úr elmondta a súlyos milliárdokat, amelyek behajtása nélkül a hiánycélokat tartani nem tudtuk volna. Én itt csak megemlítem, hogy mintegy 120 milliárd forint költségvetési tételt zárolt az új kormány, több mint 180 milliárd forint bankadót vetett ki, durván 160 milliárd forint az, amit az energiaszektor a nyakába kap - bocsánat ezért a kifejezésért -, valamint a távközlés és a kereskedelmi ellátás.

Idetartozik az is, amiről már beszéltem, hogy 14 hónapon át a magánnyugdíjpénztárba szánt forrásokat az állami nyugdíjkasszába fogjuk irányítani. Ez két hónapon keresztül kétszer 30 milliárd forint, majd a jövő év teljes egészében 360 milliárd forint. És azzal is kalkulálunk, hogy olyan feltételeket tudunk fogni felkínálni a ma még magán-nyugdíjpénztári tagoknak, hogy ők át fogják hozni a megtakarításaikat az állami nyugdíjalapba. Itt óvatos becsléssel kalkulálunk: 530 milliárd az, amit behoznánk a nyugdíjrendszer finanszírozásába. Megjegyzem, ez az alap ma már 300 milliárd forinttal rendelkezik. Ha ennél többet hoznak vissza az állami rendszerbe - én egyébként azt gondolom, hogy jóval többet fognak visszahozni -, akkor ezt nem folyó kiadások finanszírozására fogjuk fordítani, hanem az államadósság csökkentésére fogjuk ezeket a tételeket költeni.

Ezek a számok azért fontosak, mert mi is tudjuk azt, hogy ezekkel csak átmenetileg operálhatunk, és nincs szándékunk arra, hogy hosszú távon terheljük a magyar gazdaság bizonyos szereplőit ezekkel a súlyos adókkal, mert hosszú távon ezek az adók versenytorzítók. Azonban azt merjük kimondani, hogy olyan szektorokat terheltünk többletadókkal - bankok, energiaszektor, távközlés, kereskedelem -, amelyek még a válság idején is, amit mindenki megérzett, jócskán gazdagodtak, ezért azt gondoljuk, eljön a pillanat, hogy a közös teherviselésből akkor, amikor rendkívüli intézkedések meghozatalára kényszerül a kormány, nekik többet kell vállalniuk, hisz a magánemberek, a normál vállalkozói világ vitte eddig a terhek jó részét, s most ebből ezek a szektorok is részesülni fognak.

A költségvetés bevételi oldalán láthatják azokat a bevételi többleteket, amiket különadókkal szerzünk be, de legalább ilyen fontos - a mi nézőpontunkból talán még fontosabb - az is, hogy 16 százalékos egykulcsos adót vezetünk be, ami egy átlátható rendszert fog biztosítani, és azt fogja eredményezni, hogy az emberek érdekeltek lesznek abban, hogy a normál gazdaságban dolgozzanak, ne kényszerüljenek a szürke- vagy feketegazdaságba, hisz elviselhető adóterheket kell teljesíteniük. S azt is reméljük, hogy ezt az elvárható adómértéket meg fogják fizetni. Aki többet fog keresni, az több adót fog fizetni, aki tízszer többet keres, az tízszer több adót fizet. Azt gondolom, ez egy igazságos és átlátható rendszert fog eredményezni.

Nyugodtan mondjuk ki, még ha ezt önök el is akarják vitatni, hogy ez egy soha nem látott mértékű adócsökkentést eredményez a személyi jövedelemadó rendszerében, 300 milliárd forintot tart a családoknál, és elsősorban is a gyermeket nevelő családoknál. Amikor önök azzal érvelnek, hogy nincs adócsökkentés, akkor persze odateszik mellé a különadók rendszerét, amit kényszerből hoztunk meg és csak átmenetileg fogunk működtetni. Ez a rendszer a családok támogatása, a gyermeknevelés támogatása egy hosszú távon működő rendszerhez. Merjük felvállalni, hogy ez egy példátlan adócsökkentés; kereszténydemokrata nézőpontból pedig az adótörvények és a költségvetés legmarkánsabb jegye. Nyugodtan legyünk erre büszkék!

Az a baj, hogy késve lépjük meg ezeket a lépéseket. Kelet-közép-európai versenytársaink már rég ezt a szisztémát alkalmazzák, de mivel önök képtelenek voltak ezen az úton elindulni, ezért azt a versenyhátrányt, amit eddig elszenvedtünk a kelet-közép-európai versenytársainkkal szemben, egy huszáros ugrással, egy lendületes cselekvéssel versenyelőnnyé akarjuk változtatni.

Vádként elhangzik, célként ugyan kitűzhetjük, hogy tíz év alatt 1 millió munkahelyet akarunk létesíteni, de ez a költségvetés semmit nem tesz azért, hogy ezek a munkahelyek létrejöjjenek - fogalmaznak elsősorban szocialista képviselőtársaink. Mondanék néhány adatot azért, hogy ez miért nincs így. Egyrészt már sokat beszéltünk arról, hogy 10 százalékra csökkentjük a társasági jövedelemadót 500 millióig, de a következő évben ezt növelni fogjuk. Ez egy olyan alacsony adókulcs, ami már a magyarországi adóparadicsom képét is előrevetíti, aminek ilyen szempontból én örülök. A 10 százalékos társasági jövedelemadó nyilvánvalóan megtakarításokat jelent a vállalkozásoknál, amit munkahelyek létesítésére fognak használni.

S mi azt az adóklímát, amit létrehozunk, konkrét lépésekkel ösztönözni is fogjuk. A legfontosabb az új Széchenyi-terv. 1124 milliárd forintot fogunk a gazdaság irányában hét programon keresztül felkínálni a vállalkozásoknak, hogy munkahelyeket létesíthessenek: gyógyító Magyarország, egészségfejlesztés, megújuló Magyarország a zöldgazdaság fejlesztésére, otthonteremtés, vállalkozások fejlesztése, üzleti környezet fejlesztése, tudomány, innováció, növekedés, a foglalkoztatás ösztönzése, a közösségi közlekedés fejlesztése.

Az új Széchenyi-kártyát talán már el is felejtettük, pedig nagyon fontos, amiből a kis- és középvállalkozások részesednek. Négy hitelcélra használhatják fel ezeket az összegeket: likviditási gondjaik enyhítésére, forgóeszközhitel felvételére, beruházási hiteleket fogunk adni nekik 50 millió forint erejéig, és európai uniós pályázatok önerejét is ezen a rendszeren keresztül lehet majd segíteni és ösztönözni. Ha ezeket együtt vizsgáljuk és együtt látjuk, akkor a gazdasági szereplőknek nemcsak egy általános adóklímát teremtünk meg ahhoz, hogy munkahelyeket akarjanak és tudjanak létrehozni, hanem konkrét ösztönző segítséggel is támogatni fogjuk az ilyen irányú törekvéseiket.

(20.30)

Fontos beszélni arról - mert ez szintén a vállalkozások helyzetét határozza meg -, hogy hogyan alakítottuk át a kormányzati szerkezetet, mert amikor Magyarország versenyképességét vizsgáljuk, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy az eddigi - a különböző szektorokat vizsgálva - kormányzatunk versenyképessége volt gyakorlatilag a legtragikusabb. A kormányzat a saját működését - az új kormány - úgy alakította át, hogy az a vállalkozók számára kedvező legyen. A területi közigazgatást átalakítjuk, közel visszük az igazgatást az emberekhez és a vállalkozásokhoz, összevontuk az APEH-et és a VPOP-t - illetve összevonás alatt van -, Nemzeti Földalapkezelőt hoztunk létre, bürokráciát fogunk csökkenteni, Matolcsy miniszter úr az expozéjában konkrétan számszerűsítette is ennek hatásait. Itt én csak arra utalok, amit már megléptünk. Csökkentettük a kisadókat, egyszerűsítettük a Ket. szabályait, a vállalkozáslétesítés feltételeit egyszerűsítettük, és még folytathatnám a sort.

A kiadások terén igazuk van önöknek akkor, amikor azt mondják, hogy gyakorlatilag még a régi kiadási szerkezetet visszük tovább, de hát néhány hónapja kormányzunk, lehetőségünk sem lett volna arra, hogy azt a kiadási szerkezetet néhány hónap alatt megújítottuk volna. De nem fogjuk elülni az időt.

A miniszterelnök úr a mai expozéjában úgy fogalmazott, hogy most nem lehet megállni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mi nem fogunk megállni, és az elkövetkezendő egy évben elindítjuk azokat a kiadásszerkezeti ésszerűsítéseket, ami a nagy rendszerek átalakítását fogja jelenteni, és ez azt is fogja eredményezni, hogy akkor, amikor már külön nem lesznek rendkívüli adóbevételeink, addigra lesz egy olyan kiadási szerkezetünk, ami fenntartható pályára állítja hosszú távon is a magyar költségvetési gazdálkodást.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most a Jobbik képviselőcsoportja következik. A képviselőcsoport jelezte, hogy két képviselő megosztva ismerteti a frakció álláspontját. Megadom a szót Hegedűs Tamás úrnak. Öné a szó.

HEGEDŰS TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az előttünk fekvő költségvetési előterjesztéssel kapcsolatban a legfontosabb megállapításunk az, hogy ellentétben a törvényjavaslatot beharangozó retorikával, nem tükröz valós paradigmaváltást. Pontosabban: az indokolás részében még csak-csak, de ez mintha önálló életre kelne, és nincs szoros összefüggésben az előterjesztésben szereplő számadatokkal.

Az előterjesztést elemezve hamar feltűnik, hogy a kiadási oldalon nincs jelentős átrendeződés. Vagyis az állam pénzköltése az elmúlt évek gyakorlatához képest nem tér el jelentősen. Ez különösen a funkcionális bontásból derül ki, amit az indokolás végén, az indokolás mellékleteiben találhatunk. A kormány által meghirdetett prioritások finanszírozása, költségvetési támogatása jellemzően nem nő, így az államháztartási kiadások belső arányai sem változnak érzékelhető mértékben. A bevételi oldal ugyan nagymértékben átrendeződött, bár ez nem ennek a vitának a része, hanem az adótörvények parlament általi elfogadásával ma már adottságnak tekinthető, ennek ellenére fontos, hogy kitérjünk rá, hiszen a bevételi oldal változásai szükségszerűen kihatnak a kiadási oldalra is.

Az adózással kapcsolatban alapvetően kedvező irányú változást jelent a jelentős mértékű adócsökkentés, ami a kis- és középvállalkozásoknál, valamint a gyermeket nevelő családoknál jelentkezik. Helyes, hogy az emberek helyett a multikat szorongatja a kormány, és a megszorításokat a korábban rendre extraprofitot hozó ágazatokra és vállalatokra terheli. De kérdés, mitől lesz ez a gyakorlat fenntartható.

Az előterjesztésben a tervezett hiány kisebb, mint a bruttó hazai termék, a GDP 3 százaléka. Ez önmagában helyes törekvés, de nem mindegy, hogy milyen áron érjük ezt el, és önmagában a legkevésbé sem jelent paradigmaváltást, csupán technikai, pénzügyi javulást. Bár ne becsüljük le ennek jelentőségét, hiszen ez megállíthatja az államadósságunk növekedését, talán még mérsékelni is tudja azt, de a valódi, gyökeres fordulathoz ez önmagában kevés.

Tisztelt Ház! Amikor a költségvetési előterjesztést értékeljük, természetesen nem a saját programunkat kérjük számon rajta. Hiszen a Fidesz-KDNP-szövetség nyerte a választást, a felelősség a kormányzó többségé, de a paradigmaváltás ettől függetlenül elvárható az elmúlt 8 év gazdaságpolitikai zsákutcája után, ami padlóra küldte az országot, s amelynek köszönhetően a régió éllovasából sereghajtóvá váltunk. Mondom ezt mindannak ellenére, hogy a Jobbik értékelése szerint az úttévesztés már korábban, 1990-ben, sőt már az azt megelőző években megtörtént, amikor gépiesen alkalmaztuk a Nemzetközi Valutaalap által diktált gazdaságpolitikai feltételeket, és ajtót-ablakot kinyitottunk a ránk zúduló gyilkos importverseny és privatizációs úthenger, a gátlás nélküli piacvásárlás előtt.

Az egykori éllovas pozíció tehát fölöttébb sérülékeny volt, és a magyar gazdaság akkor is sok belső problémával küszködött, és számos időzített bombát rejtett. De kétségtelen, hogy a mélyrepüléshez a szocialisták és liberálisok 8 éves kormányzása kellett; hasonlítsuk össze csak bármely mutatónkat 2002-ből vagy 2010-ből. Egy ilyen 8 év után okkal várható gyökeres változás. Már csak azért is, mert ezt maga a Fidesz is meghirdette a választási, majd a kormányprogramjában. Ez - ismerjük el - részben meg is történt, de csak féloldalasan. Az általános indoklás szintjén, ha ellentmondásosan is, de érvényesül az új szemlélet, ugyanakkor a költségvetés számaiban ez nem tükröződik.

Már említettem azt a problémát, hogy tartósan nem lehet rendkívüli adókra támaszkodni, ez a rendszer így nem fenntartható. Valahogy úgy néz ez ki, mintha nyugtáznánk a multik adóelkerülő magatartását, monopol- vagy oligopolhelyzetükkel való visszaélését, erőfölényt alkalmazó gyakorlatát, majd közvetve végül is erre hivatkozva - hiszen extraprofitot piaci körülmények között csak így lehet elérni - jól megbüntetjük őket egy különadóval; aminek nem a jogosságát vitatjuk, hiszen magunk is támogattuk azokat, csak jelezzük: tűzoltómunkának, a lyukak befoltozására ez jó, de rendszerszintű változást nem eredményez, a válasz ugyanis nem adekvát. Olyan, mint amikor egy bíró nem ad meg egy 11-est, amikor az járna, aztán megadja egy olyan esetben, amikor erre nincs különösebb ok.

Ha az a gond, hogy a multik kihasználják a jogi szabályozás kiskapuit, és ezzel kivonják magukat a közteherviselés alól, akkor ezeket a kiskapukat kell bezárni. Ez sokkal sziszifuszibb munka, de aligha mondhatunk le róla. Ez ugyanis piactorzító hatás nélkül biztosítaná a bevételek megfelelő szintjét. Piactorzulásra nem szerencsés egy másik torzítással felelni. A problémát a gyökerénél fogva ragadjuk meg, ne elégedjünk meg felszíni kezeléssel! Ezzel egyben a fenntarthatóság is biztosítva lenne.

A jelenlegi megközelítésből nem látható, hogy tartósan mi fogja biztosítani a jelenlegi szinten a bevételeket. Ha pedig ezek csökkenni fognak a jövőben, amikor a rendkívüli adók kivezetésre kerülnek, akkor felmerül a kérdés: mégiscsak lesz megszorítás, csak később? Hol kíván a kormány a jövőben megtakarítani? Mi a kormány középtávú jövőképe? Ez az, amire nem kapunk választ a most megvitatott dokumentumból.

Külön problémát jelent a magánnyugdíjpénztárak és magának a nyugdíjrendszernek a helyzete és jövője, a változások kormányzati szintű intézési módja. Az államosítással mi is egyetértünk, sőt mi javasoltuk elsőként, bár nem egészen így. A Jobbik javaslata szerint a második pillér megmaradt volna, ha nem is a jelenlegi formájában, létrehozva benne egy állami tőkefedezeti rendszert, ami megőrizte volna az egyéni megtakarításokat. Figyelem: nem a felosztó-kirovó rendszer helyett, az első pillér helyett, hanem amellett. Így, ahogy a jelenlegi tervek szerint kinéz, az egyéni megtakarítások egyszerűen bekerülnek majd a közösbe, a felosztó-kirovó rendszerbe, ami nem csak jogi aggályokat vet fel.

Azzal, hogy a második pillér megszűnik, és gyakorlatilag beleolvad az első pillérbe, az explicit államadósság csökkenni fog, de az implicit államadósság a jövőben állami forrásból kifizetendő nyugdíjtömeg növekedése miatt ugyanannyival fog növekedni. Az, hogy az explicit államadósság egy része implicitté válik, önmagában kedvező változást jelent makrogazdaságilag. De az implicit államadósság olyan, mint egy kvázi hitelfelvétel. Márpedig alapvető szabály a költségvetési gazdálkodásban, hogy hitelből nem szabad folyó kiadásokat fedezni, csak fejlesztést. Most mégis ez történik.

(20.40)

Természetesen első ránézésre érthető az indoklás, hogy az állami nyugdíjrendszer egyensúlyát, finanszírozhatóságát ma is biztosítani kell, csakhogy, ha ezt ilyen módon és ilyen áron biztosítjuk, akkor az a jövő felélését jelentheti a pénzügyi fenntarthatóság rovására.

Tisztelt Ház! Nézzük végül a törvényjavaslat indoklásában megnevezett prioritásokat! Összefoglalóan - mint említettem korábban - megállapítható, hogy ezek a célok a kiadási szerkezetben nem tükröződnek. Nézzük őket sorban!

Az első prioritás, ami a dokumentumban szerepel, a foglalkoztatás és a gazdaságélénkítés. Akárhogy is vizsgáljuk a költségvetési előterjesztést, nem derül ki belőle: vajon mitől fog nőni a foglalkoztatás? Honnan lesz tíz év távlatában egymillió új munkahely? Látjuk, hogy a közszférában nagy létszámú leépítés lesz. De mitől fog nőni a munkavállalói létszám a versenyszférában? A személyi jövedelemadó csökkentéséből ez önmagában semmiképpen nem következik, nincs ilyen ok-okozati összefüggés.

A gazdaságfejlesztéssel kapcsolatban az előterjesztés az új Széchenyi-tervre hivatkozik szinte kizárólagosan, arra a dokumentumra, amelyről korábban, annak bemutatásakor jeleztük, az irány megítélésünk szerint jó, de a terv nem koherens, gyakran ellentmondásos vagy hiányos, nem egyenszilárdságú, így csak első verziónak, vitaindítónak volt megfelelő. Ezzel kapcsolatos, részletes észrevételeinket és javaslatainkat - ahogy ígértük - írásban is összefoglaltuk és eljuttattuk a minisztériumba. Az új Széchenyi-terv honlapja szerint a konzultáció azóta is folyamatosan zajlik, de jelenleg nem látható, hogy milyen állapotban van a továbbfejlesztett változat. Aggályaink, hiányérzetünk ezért továbbra is fennállnak.

Az előterjesztésben a másodikként említett prioritás a családpolitika. Ezt szintén nem látjuk tükröződni a költségvetés kiadási oldalán. A családi pótlék és a gyermekeknek járó juttatások a GDP arányában még csökkenni is fognak, azonban, amennyiben ezt a csökkenést az adókedvezményen keresztül megvalósuló támogatás ellensúlyozza, akkor ezt önmagában nem kifogásoljuk, sőt kedvező irányú elmozdulásnak tekintjük, amellyel az elmúlt nyolc év egyik súlyos torzulását sikerül korrigálni. Üdvözöljük, hogy a családtámogatás súlypontja újra áthelyeződik az adórendszerre.

A harmadik prioritással kapcsolatban azonban már több kétségünk van. A kormányzat, a közigazgatás működésének javítása ugyan jól hangzik, és valóban fontos cél, de nem látható sem a költségvetésből, sem más kapcsolódó törvényekből és kormányzati intézkedésekből, hogy ugyan mitől fognak jobban működni a közigazgatás, a kormányzat, a közszféra intézményei. Az intézményi összevonás, átszervezés önmagában még nem jelent megoldást. Hol marad a feladatok felülvizsgálata? Mintha csak megint a gombhoz varrnánk a kabátot.

Egy átfogó közigazgatás-fejlesztésnek a feladatok felülvizsgálatával, a folyamatok egyszerűsítésével és ésszerűsítésével kellene kezdődnie, majd az erre épülő elektronizálással folytatódnia, és csak feladatkörében megtisztított profilú, hatékonnyá tett folyamatokkal rendelkező intézmények esetén lehet érzékelhető hatékonyságjavulást várni, amelyeket ezután akár össze is lehet vonni, ez önmagában nem ront, nem javít működésük eredményességén. Hatékonyjavulás nélkül félő, hogy a közigazgatási megtakarítások ismét csak a fűnyíróelv logikájának megfelelően fognak érvényesülni.

Nézzük végül a negyedik helyen említett ágazati prioritásokat! Ezek támogatásának változását leginkább a mellékletek indoklásában szereplő funkcionális bontásban lehet tetten érni, és itt bizony akár a közbiztonság, akár az egészségügy, akár az oktatás sorát nézzük, megállapítható: a ráfordítások gyakorlatilag stagnálnak, a GDP-hez viszonyítva nemegyszer csökkennek is. Mi lenne, ha még nem is számítanának prioritásnak? Mitől tekinthetjük prioritásnak ezeket a területeket stagnáló költségvetési ráfordítások mellett? Jegyezzük meg, hogy az egészségügyre az indoklásban is alig pár mondatot szán a dokumentum.

Összességében elmondható, az előttünk fekvő költségvetési előterjesztésből hiányzik az a rendszerszemlélet, ami megkívánható lenne. A változtatások tűzoltó jellegűek, és jobbára a felszínt érintik, elsősorban a bevételi oldalon. A kiadási oldalon nyoma sincs a szemléletváltásnak, ami a számokat illeti, a gyökeres változást eredményező paradigmaváltásnak.

A jövőre nézve feltétlenül javasoljuk a kormánynak, hogy mozduljanak el a tervezés során a programozott, feladatorientált költségvetés felé. Ezzel egyúttal az átláthatóságot is nagymértékben sikerülne növelni, azt az átláthatóságot, amelynek hiányát az ÁSZ értékelése is markánsan jelezte. A programozott költségvetés bevezetése évek kitartó munkáját igényli. A ciklus végére megvalósítható, de ehhez most kell nekiállni annak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Nyikos László képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a munkamegosztásban, amit jeleztem már a kisebbségi vélemény ismertetésekor, kevésbé a gazdaságpolitikai-politikai összefüggésekről szeretnék szólni, inkább visszatérnék a költségvetés részben számszerű, részben jogi és szakmai részéhez. Az bátorított engem, hogy némileg eltérjek a tervezett hozzászólásom tartalmától, hogy Matolcsy miniszter úr itt az expozéjában a New Deal mellett az erhardi gazdaságpolitikát, illetve a német modellt, a német példát hozta föl; nos, talán nekem is szabad egy német példával előjönni, amikor ennek a költségvetésnek, amely előttünk fekszik, a szakmai gyengeségeit akarom illusztrálni.

Kérem tisztelettel, két konkrét példát fogok mondani, az egyikben az Alkotmánybíróság fejezetében lévő adatok szerepelnek. Az Alkotmánybíróság más szempontból most divatos intézmény, én most nem erről fogok beszélni, természetesen. A költségvetési törvényjavaslathoz mellékelt fejezeti indokolásokban az Alkotmánybíróságról összesen egy, azaz egy oldal szerepel az Alkotmánybíróság elnökének az aláírásával, és van benne kettő szám, aminek a jóváhagyását kéri az Alkotmánybíróság elnöke: a támogatás összege 1,3 milliárd forint, és egy engedélyezett létszámkeret 111 fő. Nem derül ki ebből az adatból, hogy ez az 111 fő tartalmazza-e az alkotmánybírók számát is, egyáltalán ez egy státuslétszám, egy betölthető létszám, egy állományi létszám, ami majd nagyjából az év során összejön, vagy pedig milyen belső szerkezete van ennek, mennyi ebből a szakértő, a jogász, az informatikus, a hivatalsegéd és így tovább.

Nos, ha ezzel összehasonlítom a német költségvetésben a Karlsruhéban székelő alkotmánybíróság költségvetését, az húsz oldal. Húsz oldal, és azon belül részletesen láthatjuk az alkotmánybíróság összetételét, a 14 alkotmánybíró alatt milyen szakmák, milyen osztályok, milyen szakértőszervezetek működnek, továbbá a már említett idősort is megtaláljuk benne. Ha mostanában készül el a költségvetés Németországban is, abban látható a 2009-es tényszám, a 2010-es előirányzat és a jövő évi, 2011-es előirányzat. Ebből az idősorból érzékelhető, hogy milyen elmozdulások vannak a dologi kiadásokban és a létszámadatokban, milyen változások azok, amelyekről a költségvetési vitában a képviselők véleményt cserélhetnek, és végül döntés születhet. Ez az egyik példa, amit szeretnék fölhozni a mi költségvetésünk gyengeségének illusztrálására.

Engedje meg, miniszter úr, hogy azt mondjam, hogy egy biankó csekk, amit ön itt aláírt, és ilyen biankó csekk legalább húsz van ebben a költségvetési törvényjavaslatban - nem számoltam végig, olyan húsz körül abbahagytam -, hiszen a többi fejezetnél is ugyanezek elmondhatók.

(20.50)

Egy másik példát is hadd mondjak, ami kevésbé német, inkább az Európai Unió gyakorlatát illusztrálja. Ha megnézzük az Európai Unió Számvevőszékének a költségvetését, ott ugyanazt a részletességet tapasztalhatjuk, mint a német költségvetésnél. Nagyon örülök annak, hogy Hargitai képviselőtársam itt Magyary Zoltán könyvét említette, akitől volt szerencsém a költségvetési jog összefüggéseit mélyebben megismerni. Nos, ezek a költségvetési elvek, amelyeket az Európai Unió legfőbb pénzügyi jogszabálya, a financial regulation, a pénzügyi rendelet tartalmaz, ezek nagyon rokon vonásokat mutatnak a Magyary-féle tanításokkal. Nincs tehát semmi új a Nap alatt, a józan ész és a józan tapasztalatok alapján lehet ezt elkészíteni.

Visszatérve most már az Európai Számvevőszék költségvetésére, abból is megismerhetjük azt, hogy a számvevőszék mint testület hány tagból áll, milyen kabinetek vannak mögötte, milyen szakértők vannak mögötte, hány auditor van, hány tolmács van, hány fős kisegítő személyzet van és így tovább. Ezzel szemben az Állami Számvevőszék jövő évi előirányzataiban találunk egy 598 fős számot, amire majd fel fog futni a jövő év végén, vagy esetleg már annyian vannak, vagy indulnak a jövő év elején, ráadásul ez az előirányzat egy növekedést tartalmaz, aminek semmiféle indokát nem mutatja be a törvényjavaslat szöveges része, hiszen ez az idézett szám is tulajdonképpen a fejezeti indokolásokból származik. Tehát egyetlen számról fog majd dönteni a tisztelt Ház és egy mellette lévő kiadási előirányzatról, 7,2 milliárd forintról, amiről nem tudjuk, milyen célra, mire fogja elkölteni a Számvevőszék. Ez meg van bontva az Állami Számvevőszék fejezeti működési előirányzataiban személyi jövedelem-előirányzatra és dologi előirányzatra, illetve felújításra, beruházásra, de ezen belül semmiféle további információt nem tartalmaz.

Nem tételezem fel egyik állami vezetőnkről sem azt, hogy ezzel a hallatlan szabadságfokkal, mondhatni szabadossággal, amivel a magyar parlament kezeli a fejezetek gazdáit, visszaélnének. Én ilyent nem tételezek fel, de intézményi garanciákra van szükség. Nem elég azt feltételeznünk és abban hinnünk, hogy a parlament által választott vagy a kormányfő által kinevezett vagy a köztársasági elnök által kinevezett magas rangú állami vezetők bölcsen, jó szándékkal, hatékonyan, tisztességesen kezelik a közpénzeket, erre intézményi garanciák kellenének. Ez a garancia pedig nem más, mint az, hogy az előirányzatokat a parlament állapítja meg.

Azt, hogy mire költhetik a fejezetgazdák a közpénzeket, a támogatásokat, nem a kormánynak és nem a fejezetgazdának kell eldöntenie, hanem ennek a Háznak, mert akkor lehet ellenőrizni a közpénzek felhasználását, akkor tudja gyakorolni a parlament a költségvetési jogát, közelebbről megállapítani a fejezetgazda jogi felelősségét, hogy arra költötte-e az előirányzatot, amire a parlamenti felhatalmazása, az appropriáció szólt, vagy másra költötte, és amennyiben másra költötte, akkor a jogi felelőssége megáll. Enélkül csak moralizálhat majd a Számvevőszék is, amikor majd esetleg a jelentéseiben olyan megállapításokat tesz, hogy drága távol-keleti utakra került sor, első osztályú repülőgépen. Kérem szépen, semmiféle jogsértés nem fog történni, mert ilyenféle előirányzata nincs a fejezeteknek, egyiknek sem.

A magyar költségvetésnek ma is az az egyik sajátossága és gyengesége, hogy a három fő struktúrája közül, tehát a fejezeti, a funkcionális és a közgazdasági struktúrát tekintve a legkevésbé a közgazdasági struktúra fejlett, vagy inkább az a legfejletlenebb. Egyszerűen nem mondja meg a parlament, hogy mire adja a pénzt. Tessék megnézni bármelyik fejezet működési előirányzatait, önök nem találnak benne részletes előirányzatokat. Nem tudjuk, hány fővel működik egy minisztérium, nem tudjuk, milyen létszámösszetétellel működnek a különböző főhatóságok.

És hadd mondjak még egy gyengeséget: mivel nem rögzíti a költségvetés a létszámot, nem mondja meg, mennyi státust lehet betölteni, a gyakorlatban a be nem töltött státusokra jutó bért úgymond megtakarítja a fejezetgazda, és az év végén jutalomként kifizeti. Hiába írja elő a pénzügyi kormányzat, hogy nem tervezhető jutalom, attól még lesz jutalom tervezve, oly módon, hogy azt a létszámot, ami ilyen lazán és ilyen definiálatlanul szerepel a törvényjavaslat kiegészítő mellékletében, ezt a létszámot tulajdonképpen nem fogják feltölteni a fejezet illetékes szakmai vezetői, hogy ennek a feltöltetlenségnek a révén jutalomforrásokhoz juttassák a köztisztviselőket.

El kell jutnunk oda, hogy nem létszám- és bérgazdálkodás van, ami egy meglehetősen posztszocialista kifejezés, hanem személyzeti politika van. Ha egy tisztviselői státus be van töltve, akkor az abban a státusban dolgozó bérét, juttatását ki kell fizetni a bankszámlájára, és kész, és nincs olyan, hogy be nem töltött státusra jutó pénzösszegekkel lehet tulajdonképpen játszani. Tehát ez egy nagyon laza költségvetés, ezek a problémák végigvonulnak az összes fejezeten, és ezt nem kompenzálják azok a kiegészítő információk, amelyeket a funkcionális mellékletekben ehhez még hozzátett az előterjesztő.

Végezetül, kedves képviselőtársaim, szeretnék arra rámutatni, hogy Magyarországon az elmúlt fél esztendőben itt mindannyian azt tapasztalhattuk, hogy a klasszikus munkamegosztás, a klasszikus hatalommegosztás a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között módosult, és mondhatnám, hogy Montesquieu halott, hiszen itt nem a parlamentnek van neki felelősséggel tartozó és a parlament által ellenőrzött, elszámoltatott kormánya, hanem van egy parlamenti többség és egy kormány, amelyik együttesen, szimbiózisban alkotja a parlamenti kormányzást, és vele szemben áll egy megosztott ellenzék, és most önök itt ennek a megosztott ellenzéknek azokat az információs jogait is csorbítják sajnos ezekkel az előterjesztésekkel, nem hozzák abba a helyzetbe az ellenzéki pártokat, közelebbről a Jobbikot sem, hogy a kormányt ellenőrző jogát gyakorolhassa. Ez tulajdonképpen a jelenlegi magyar költségvetés jogérvényesülésének a sajátossága.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végezetül hadd említsem meg: örülök annak, hogy Domokos László elnök úr, aki még itt van e kései órán is, a közpénzügyi törvény megalkotását sürgeti. Messze egyetértek azzal, hogy erre szükség lenne. Arra bátorítanám az elnök urat, hogy ne várja meg, amíg a kormány ezt elkezdi csinálni, lásson hozzá. Nagyon szép apparátussal fog dolgozni az itt lévő számok szerint, talán ennek a közel 600 főnek a szellemi kapacitása lehetővé teszi, hogy önök kidolgozzanak egy közpénzügyi törvényre vonatkozó javaslatot. Azt gondolom, hogy a számvevőszéki és költségvetési bizottság ezt örömmel fogja támogatni. Legyen követendő példa önök előtt az első magyar számviteli törvény, amit 1897-ben, éppen az első magyar Számvevőszék alkotott meg, igaz, nem rövid idő alatt - nem mondom meg, hogy mennyi idő alatt, mert szerintem annyi időm nincs, hogy ezt kidolgozzuk -, de mindenféleképpen arra bátorítom a Számvevőszéket, hogy kezdeményezzen. A róla szóló törvény lehetővé teszi azt, hogy ő maga, ha a kormány nem nyújt be ilyen törvényjavaslatot, benyújthatja a bizottság, vagy benyújthatják képviselők.

Végezetül és utolsósorban azt is megemlítem, hogy ennek a közpénzügyi törvénynek az időszerűségét ebben a Házban jó néhány évvel ezelőtt az első jobbikos képviselő vetette fel, úgyhogy az a tiszteletteljes javaslatom, hogy a Számvevőszék máskor is támogassa a Jobbik által felvetett szakmai javaslatokat.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(21.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportja jelezte, hogy három képviselőjük megosztva ismerteti a frakció álláspontját. Először megadom a szót Scheiring Gábor úrnak, értelemszerűen a három képviselő 30 perces időkeretéből. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Hölgyeim! Tisztelt Uraim! A Lehet Más a Politika első költségvetési vitájára készülve a szokásosnál is jobban éreztük a képviselői megbízatással járó felelősséget. Az elmúlt két évtized parlamenti hagyományai alapján a büdzsé tervezett vitája jellemzően a politikai szekértábor mentalitás díszszemléje volt. Ez egy rossz beidegződés, amivel szakítanunk kell. Elemzésünk során ennek megfelelően nem mondtunk nemet egyetlen olyan javaslatra sem, amely nem ment szembe az általunk vallott alapértékekkel. A dolgot, őt magát néztük.

E bevezető mondatokból akár az is következhetne, hogy a Fidesz-KDNP-kormány törekvései sokaságával kellene azonosulnunk. Még sincs így. A forradalmi retorikába burkolt kormánykommunikációval szemben úgy látjuk, hogy a javaslat nem szakít az elmúlt húsz év rossz beidegződéseivel. Nem valamifajta forradalom, hanem sokkal inkább a helyben állás, a toporgás költségvetésével állunk szemben. Mielőtt elmerülnénk a részletekben, érdemes tisztázni, hogy mi az a helyzet, amire a költségvetésnek megoldást kell találnia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Közös problémáinkból kell kiindulnunk. Magyarországon ma tragikusan kevés embernek van munkája. Ezzel szemben felháborítóak az egyenlőtlenségek és a jövedelemkülönbségek. Közben még mindig erőtlen a gazdaság növekedése. Végletesen kettészakadt a gazdaság, és közben egymást érik az ökológiai katasztrófák, míg az állam nem képes ezekre a problémákra hatékonyan reagálni, hisz hosszú évek során át legyengítették, átpolitizálták és a mutyik hálójába szőtték politikusaink.

Ezek azok a problémák, amelyekre a költségvetésnek a maga számaival valamit mondania kellene. Sajnos, a szép szavak ellenére a költségvetés számaiból kirajzolódó kép azt mutatja, hogy a kormánynak nincs válasza ezekre a mindannyiunkat érintő kérdésekre. Az elmúlt húsz év politikája érhető tetten a felelőtlenségben, a fenntarthatatlanságban, abban, hogy az új kormány is lemond a rendszerváltás veszteseiről, és tovább fokozza a már eddig is tűrhetetlen egyenlőtlenségeket, abban, hogy tovább halad lefelé a nemzetközi adóversenyben, és folytatja az állam lebontását.

Lássuk a részleteket, először is a makropályát! A költségvetés makroszintű terveivel kapcsolatban a legfontosabb bírálatunk az, hogy értékelhetetlenül keveset tesz a munkahelyteremtésért, sőt sok esetben éppen a munkahelyek leépítéséhez járul hozzá, elsődlegesen a közösségi szolgáltatások területén. E tekintetben egyenes ági örököse az elmúlt évek gazdaságpolitikájának.

Milyen tények utalnak erre a költségvetésben? Attól, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány két kézzel vágja a pénzt a leggazdagabb magánszemélyekhez és a legnagyobb vállalkozásokhoz, nem mellesleg pedig tízmilliárdos futballstadionokhoz, érdemi munkahelyteremtés nem várható. A Költségvetési Tanács szerint évi 15 ezer munkahely jöhet létre maximum, amiből egyértelmű, különösebb számítás nélkül is látszik, hogy nem lesz tíz év alatt egymillió új munkahely. Az egymillió új munkahely időarányos teljesítéséhez önöknek a jövő évi teljesítményüket meg kellene hétszerezniük! Nem vonom kétségbe az önök emberfeletti képességeit, de azért ennek ellenére figyelmükbe ajánlanám, hogy a munkahelyteremtésnek lenne egy sokkal hatékonyabb eszköze, az, amit az LMP is javasolt az 5 százalékpontos járulékcsökkentés formájában. Ehelyett önök, tisztelt kormánypárti képviselők, éppenséggel emelik a járulékszintet, de azt sem nyíltan felvállalva, hanem suttyomban.

Munkahelyek hiányában egyszerű vágyálom, hogy pusztán a gazdasági növekedésből betömhető lesz 2012-től a költségvetésen ütött sok száz milliárdos lyuk. A kirajzolódó tendencia tehát egyértelmű: továbbra is marad a súlyos munkanélküliség, maradnak az igazságtalan adóreform után hátrahagyott és vészjóslóan ketyegő időzített bombák, marad a felelőtlen, jövőtlen költségvetési politika.

De a munkahelyteremtésen túl nem léphetünk előre akkor sem, ha nem számoljuk föl az államot bénító mutyivilágot, ha nem teszünk rendet az állami gazdálkodásban. Az emberek azt várták, hogy az álbaloldali kormányok korrupciós ügyeivel kampányoló Fidesz új politikát honosít meg kormányon. És itt engedjenek meg egy kitérőt, mert MSZP-s, szocialista képviselőtársaim felszólalásait fura volt hallgatni, miután jómagam is mozgalomszervezőként tüntettem a társadalombiztosítás, az egészségügy privatizációja ellen, ezek után mindenesetre furcsa önöket az igazságosság szószólóiként hallani ebben a házban. (Taps az LMP soraiban.)

Sajnos, ezen a területen is csalódnunk kellett az új kormányban is. Tovább megyünk lefelé azon a lejtőn, amin az elmúlt 20 évben egyre lejjebb vittek bennünket a politikusok. Lassan ott tartunk, hogy cikkek százai emlékeznek meg a költségvetési trükkök újabb százairól, amelyeket az Orbán-kormány már bevezetett vagy bejelentett. Egyetlen példát idéznék a Figyelő című gazdasági hetilapból: trükkök, ideiglenes intézkedések születnek, amelyek ideig-óráig, sőt akár 2-3 évig is elfedhetik a strukturális gondokat. Mintha fenntartható államháztartásunk lenne, pedig dehogyis. Ez ugyanaz, az állampolgárokat gyereknek tartó tempó, ami korábban is jellemző volt a költségvetési politikára. A kétes alkotmányos értékű nyugdíjeinstandok, a parlamenti vita után suttyomban becsempészett járulékemelések, a hátsó táblákban apró betűkkel állandósított különadók mind-mind olyan aknák, amelyek nem most, hanem néhány év múlva robbannak fel majd a költségvetésben.

Abban reménykedtünk, hogy az Orbán-kormány megtanulta a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok leckéjét: a költségvetési trükkök csak néhány pillanatnyi megnyugvást okozhatnak kifőzőiknek. Ha túl sokáig tartják a tűzön, odakozmál a finom étek, és utána éveken át sikálhatjuk a nyomait. A költségvetés, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, oda fog kozmálni!

A Költségvetési Tanács világosan fogalmazott: a 2011 utáni időszakban a hiány gyors és jelentős növekedése várható. Nem csoda, hogy sajnos belengették, hogy a dübörgő fülkeforradalom következő áldozata éppen a Költségvetési Tanács lehet. Trükköznek, amikor azt látjuk a költségvetésben, hogy az előző kormány által nagyon helyesen beállított 150 milliárd forintos stabilitási tartalék szőrén-szálán eltűnt. Ugyanígy trükköznek a magán-nyugdíjpénztári vagyonok felélésével is. Az einstand nyomán keletkező bő 500 milliárdos bevétel valójában nem növeli a mozgásteret, hisz ezt később a kormány ígéretei szerint, ha kicsit is ragaszkodni szeretnének a jogállamisághoz, ugyanazon jogosultak számára fizetnék ki. Napi kiadásra herdálják el hosszú évek megtakarításait.

Nincsenek tehát munkahelyek, van helyette fölpörgetett luxusfogyasztás, vannak új költségvetési lyukak, és ezek eltüntetésére trükkök százai és rövid távú túlélés. Ez a lesújtó makrokép. Ezek azok a dolgok, amelyek miatt módosítók százait lesz kénytelen beadni az ellenzék, kezelendő a költségvetésben elrejtett trükkök százait.

De lássuk ezután az adórendszert! A folytonosság az elmúlt 20 év felelőtlenségével egyértelműen tetten érhető a költségvetés bevételi oldalán is. A kormány a magán-nyugdíjpénztári befizetések 14 hónapra történő einstandolásán felül megkezdi a felhalmozott megtakarítások felélését is. A magán-nyugdíjpénztári vagyok elkobzásának, valamint a legalább ennyire megkérdőjelezhető szektorális adóknak egyetlen szakmailag megalapozott hasznosítása a nagy társadalmi ellátórendszerek újjáépítése lehetne. A társasági adó és az szja reformja, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr forradalmi újításként tálalt, amit a keleti szél befogásaként értelmezett, az nem más, mint a lefelé tartó adóversenyben egy újabb fordulat a mélybe. Ennek az adóversenynek a tétje, hogy a tőkét egyre alacsonyabb adókkal csábítsák magukhoz a kiszolgáltatott kelet-európai államok.

Az adóverseny végén jön az, amit Matolcsy György alacsony adóterhelésnek és alacsony újraelosztásnak nevezett, miközben repedezett a plafon, mert ennek legitimálására a New Dealre hivatkozott. Magyarul, a tőke mindenféle korlátozás nélkül vigadhat a leépült közszolgáltatások romjain, a kivéreztetett, szerkezetileg megreformált egészségügy, oktatás, kultúra és szociális rendszer csökevényein. Semmi forradalmi vagy meglepő nincsen ebben, tisztelt képviselőtársaim, ez a felelőtlen és szolidaritásellenes elmúlt 20 év egyenes és következetes folytatása. Az egykulcsos szja arra utal, hogy a kormány számára nem cél a társadalmi szolidaritás fenntartása. Matolcsy György sajnos megint félrebeszélt - hogy szándékosan vagy tudatlanságból, ezt csak ő maga tudhatja -, a költségvetésnek ugyanis semmi köze nincsen az általa felvázolt amerikai New Deal-modellhez.

(21.10)

1935-ben Roosevelt elnök a gazdasági megújulás érdekében ugyanis - hangsúlyoznám: a vagyonosok megadóztatásával - progresszív jövedelemadóval az alacsony keresetűek fogyasztását serkentette, és így teremtett munkahelyeket. (Taps az LMP soraiban.) A kormány lépéssorozata ennek szöges ellentéte. A vagyonosok jutalmazásától vár új munkahelyeket, pedig ebből csak luxusfogyasztás lesz. Aki a New Deal magyar megfelelőjét keresi, az jobban teszi, ha Matolcsy György kínos szólamai helyett az LMP programját üti fel. (Derültség.) Már 2009-ben bemutattuk zöldélénkítés című javaslatunkat, amely a New Deal szellemében állami beruházásokkal ugrana egyet a fenntarthatóság és a munkahelyteremtés felé.

Hasonló verbális salto mortalét hajtott végre Matolcsy György a költségvetéssel kapcsolatos napirend előtti felszólalásomra adott válaszában is. A kormány által benyújtott táblázatokból ugyanis egyértelműen kiviláglik: kevesebb pénz jut jövőre számos, már ma is kivéreztetett területre. Reálértéken kevesebb pénzt kap az egészségügy. Az egészségügy költségvetése 22 milliárddal elmarad attól, amennyi a szinten tartáshoz kellene. De kevesebb pénz jut szociális juttatásokra, ráadásul ahhoz még számolni sem kell: nemcsak reálértéken, de nominálisan is drasztikusan, több mint 500 milliárd forinttal csökkenni fognak jövőre. Ráadásul a kormány egy vastag gallyat is tesz az államgépezet küllői közé masszív leépítésekkel. Egy olyan helyzetben, amikor például a környezetvédelmi felügyeleti szervek már amúgy is ki vannak véreztetve, az LMP ezt súlyos felelőtlenségnek tartja. Mindez megspékelve az indoklás nélküli elbocsátásokkal, a szakmailag alkalmatlan pártkáderek hatalomátvételével a közszféra teljes szétzilálásának képe rajzolódik ki.

Munkahelyteremtés helyett tehát leépítés, felelősség helyett tehát időzített bombák, tiszta beszéd helyett trükkök százai, arányosság helyett a társadalom kettészakítása, az egészségügy, az oktatás, a civil szféra, a kultúra, a szociális juttatások leépítése. Mindebben a kormány hű folytatója az elmúlt húsz év bukott politikájának. Így foglalható össze az önök 2011-es költségvetése, a toporgás költségvetése.

Az, hogy az Orbán-kormány költségvetése összességében semmi forradalmit nem tartalmaz az elmúlt nyolc vagy akár húsz évhez képest, természetesen nem jelenti azt, hogy semmilyen tekintetben nem lehet egyetérteni vele. Örülünk, hogy a kormány belátta, hogy nem zálogosíthatjuk el tovább a jövendő generációkat az államadósság további felhalmozásával. Az LMP támogatja, hogy jövőre a hiány ne haladja meg a GDP 3 százalékát. Egyedüli ellenzéki pártként az LMP világos és koherens alternatívát állított a kormány adó- és költségvetési javaslataival szembe, amely a fenntarthatóság és a szolidaritás kulcsszavai köré épül. Az LMP-nek a kormánnyal szemben van terve és kivitelezhető terve a munkahelyteremtésre, az oktatás és az egészségügy megerősítésére, a zöldfordulatra a költségvetési hiány növelése és a jövendő generációk eladósítása nélkül.

Arra kérjük kormánypárti képviselőtársainkat, fogadják meg javaslatainkat. Lépjük meg az 5 százalékos járulékcsökkentést! Vezessünk be forradalmi, szolidáris adórendszert, a vastag pénztárcájúaknak az adóbevallása is legyen vastag! Ne hagyjuk, hogy a környezetvédelmi felügyelőségek kivéreztetése miatt újabb Kolontárok fordulhassanak elő! Ne lehetetlenítsük el a civileket, ne hagyjuk, hogy az oktatás és az egészségügy továbbra is az erkölcsi és az anyagi megvetés áldozatai legyenek!

Amikor tehát megfogalmaztuk alternatív költségvetési javaslatainkat a toporgás, a társadalmi egyenlőtlenségek és a leépítés költségvetésével szemben, akkor egyértelmű és világos elveket követtünk. Gazdaságpolitikai módosító javaslatainkban a munkahelyek leépítése helyett a foglalkoztatás hatékonyabb ösztönzésére és a gazdasági erőkülönbségek erőteljesebb kiegyenlítésére törekszünk. Fenntarthatósági javaslatainkban a jövő felélése helyett a természeti erőforrások és a vidéki élet minőségének védelmét tartjuk szem előtt.

Társadalompolitikai módosító indítványaink pedig a gondoskodás és a szolidaritás céljait állítják szembe a kormány szolidaritást romboló költségvetésével. Ezen a ponton szeretném Kaufer Virág képviselőtársamat megkérni, hogy ismertesse a társadalompolitikai elképzeléseinket. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha megengedi, majd én adom meg erre a szót Kaufer Virág képviselő asszonynak (Derültség és taps.), aki folytatja az LMP képviselőcsoportjának a vezérszónoklatát. Képviselő asszony, parancsoljon!

KAUFER VIRÁG, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lázár képviselőtársam említette a mai nap folyamán korábban, hogy a költségvetés nem más, mint a kormány társadalmi jövőképe. Ezzel a gondolattal indítanám az LMP nézeteit a 2011-es költségvetés társadalompolitikai vonatkozásairól.

A magán-nyugdíjpénztári vagyon elkobzásának, valamint a legalább ennyire megkérdőjelezhető szektorális vagy válságadóknak egyetlen szakmailag megalapozott hasznosítása a nagy társadalmi elosztórendszerek újjáépítése lehetne. Az Orbán-kormány szerint az adórendszer és a költségvetés következtében jelentős összegek maradnak a családok zsebében, amit az LMP erősen kétségbe von, de ha így is lenne, ennek a hiánynak a következtében komoly veszélybe sodorja az alapvető szociális ellátások életképességét, amik nélkül pedig a családok sem nagyon lesznek életképesek.

Rossz hír, hogy az oly égetően fontos társadalmi forradalom sajnos jövőre érdeklődés és vízió hiányában elmarad. Az egységes Nemzeti Erőforrás Minisztérium létrehozása ellenére nem látni egységes társadalompolitikai szemléletet a költségvetésben, és a kétharmados többség nem használja ki a történelmi lehetőséget, hogy az elmúlt húsz év válságspirálját visszafordítsák, a magyar társadalom széthullását megállítsák.

Lássuk tehát egy kicsit részletesebben a Fidesz-KDNP-kormány társadalmi jövőképét! A jövő évi költségvetés egyik legnagyobb vesztese az egészségügy, ahogy ezt már Scheiring képviselőtársam is és mások is ebben a Házban említették. Olyan súlyos válságban van ez a szektor, hogy egyszerűen nem lehet tovább várni. A válság legsúlyosabb tünetei, hogy hiányoznak vagy elavultak a diagnosztikai eszközök, pedig a későn kezdett kezelés drágább és kockázatosabb, mint a megelőzés, illetve a korai beavatkozás. A várólisták egyre hosszabbak, néhol az öt évet is meghaladják. Szakorvosok és szakápolók tömege hagyja el a pályát, sokan az országot is.

Ez a folyamat nem most kezdődött, szó se róla, de a jövő évi költségvetés semmit nem tesz a folyamatok visszafordítása érdekében. Ehhez képest a kórházi tevékenységek és szolgáltatások részesedése a bruttó nemzeti össztermékből 0,01 százalékkal, 1,93 százalékra nő, ami a GDP egy tízezred része. A teljes egészségügyi funkció azonban GDP-arányosan 4,57-ről 4,41-re csökken. Tovább zsugorodik az egészségügy, képviselőtársaim. Ezek tények, nem véletlen, hogy a Fidesszel nem éppen ellenséges Magyar Nemzet a Fidesszel, ha lehet, még kevésbé ellenséges Éger Istvánt, az Orvosi Kamara elnökét idézve így ír: "Nagyságrendekkel nagyobb invesztícióra lett volna szükség ezen a területen." A gyógyszerkasszát pedig, képviselőtársaim, nyilvánvalóan alulméretezték a költségvetésben. Varga Mihály egy év múlva már a Matolcsy György által a szekrénybe rejtett csontvázra fog rácsodálkozni.

De hogy ne csak kritizáljunk, van egy nemes és fontos környezet-egészségügyi cél, amelyet a jövő évi költségvetés kellemesen kezel, ez pedig a parlagfűirtás. A társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások részaránya meredeken csökken, majdnem egy teljes GDP-százalékponttal, 17,95-ről 17,8 százalékra. Az oktatás szintén áldozatul esik a kormány gazdagpárti adócsökkentési intézkedéseinek. Részesedése a nemzeti össztermékből 5,52-ről 5,33 százalékra csökken. Tehát az oktatás is zsugorodik, képviselőtársaim.

Az óvoda és az alapfok szenvedi el a legnagyobb csökkenést, mindenekelőtt az önkormányzati iskolák, holott köztudott, hogy a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelem is itt dől el. A bölcsődék normatívájának csökkentése tovább erősíti azt a koncepciót, amely visszatereli a nőket a tűzhely mellé a munkaerőpiacról, miközben minden sikeres népességnövekedés mögött a rugalmas foglalkoztatás megteremtése és a nappali gyermekellátás bővítése áll Európában.

Az LMP társadalmi víziója más téren is eltér az önökétől, például szeretnénk, ha a helyreállító igazságszolgáltatás is helyet kapna a represszív megközelítés mellett s részben ahelyett.

(21.20)

Kiemelten fontosnak tartjuk az állomány anyagi megbecsülésének emelését, hiszen csak egy erős, megbecsült rendőrség képes végrehajtani azt a büntetőpolitikai paradigmaváltást, amelyet az LMP is szorgalmaz. A Fidesz-KDNP-kormány által erőltetett hamis biztonságot ígérő, lejárt szavatosságú, más országokban már évtizedekkel ezelőtt megbukott módszerek helyett mi a közösségeket és áldozatokat középpontba állító, helyreállító büntetőpolitikában hiszünk. Ennek két legfontosabb célja a bűncselekmények által megbomlott társadalmi rend és az áldozatok életének helyreállítása, illetve az, hogy a büntetés úgy érje el a célját, hogy az elkövető ne tegye azt meg ismét.

Börtönöket építeni, képviselőtársaim, és oda bezárni mindenkit csak a társadalmi feszültségek növekedésével és a problémák időbeni eltolódásával jár. A Fidesz-KDNP rendőrségi politikája, amely a költségvetésből is kiviláglik, ebbe az irányba halad, maga alá gyűri a szervezetet, erősíti a politika beleszólását a rendvédelembe, sőt 12 milliárdért Orbán Viktor kedvenc testőrének vezetésével létrehoz egy soha nem látott, széles hatáskörű, mindenféle kontroll nélkül működő úgynevezett terrorelhárító központot, ami lényegében az amerikai Patriot Act itthoni kivitelezője lesz. Ezzel párhuzamosan a magyar hadsereg anyagi megbecsültsége és biztonsága tovább romlik idehaza és külföldön egyaránt. Az új szja miatt például a legénységi állomány komoly bevételektől esik el, és missziós tevékenységünk biztonsági képességeinek erősítése sem valósulhat meg az előirányzott keretekből.

Az LMP ugyanakkor a jövőt a helyi közösségek megerősítésében látja. Szeretnénk, ha a közösségek, a társadalmi önszerveződések fejlődni tudnának, a civil társadalom pedig minden jól működő demokráciában jelentős szerepet vállal a helyi közösségek kiépítésében és az érdekérvényesítésben. A 2011-es költségvetésben a kormány ennek tesz keresztbe akkor, amikor durván megcsapolja a nemzeti civil alapprogramot, ami a civil szervezetek ellehetetlenítését hozza majd magával.

Sorolhatnám tovább a demokratikus vívmányok védelmének érdekében a független intézmények megerősítését, és mindazokat a forrásokat, amelyeket innen elvonunk, és amelyeket az LMP a képviselőtársam által említett költségvetési alternatívájában meg kíván erősíteni. Ez a vitaanyag egy felelős és igazságos költségvetési alternatívát nyújt a válsághelyzet idejére, ugyanis véleményünk szerint a válságot nem lehet kifogásként használni arra, hogy ne invesztáljunk a társadalomba, hogy forrásokat vonjunk el a szociális szférától. Elképzeléseink szerint a részvételi demokrácia és az állampolgári érdekérvényesítés megnövekedett forrásokhoz jutna, és mindezek fejezeten belül megoldhatóak lennének. Egy kulcsra van szükség, arra, hogy visszaállítsuk a szolidáris és igazságos adórendszert, és ehelyett inkább a járulékok csökkentését, és ne az egykulcsos adót használjuk arra, hogy munkahelyeket teremtsünk.

Hölgyeim és Uraim! Persze felmerül a kérdés, hogy válság idején lehet-e a társadalomba invesztálni. Mint említettem volt, mi megpróbáltuk, és nekünk sikerült, ajánlom mindenkinek figyelmébe. De nem csak az LMP az, aki ilyen úttörő gondolatokkal állt elő. A skandináv szociális modell alapjait ugyanis nem a gazdasági fellendülés idején, hanem éppen válság idején rakták le, és ez mind stabilitást, mind jólétet, népességnövekedést és jelentős gazdasági fellendülést is hozott.

A magyar társadalom azonban egyértelmű vesztese a Fidesz-KDNP neokonzervatív gazdaságpolitikájának és a megalomán hatalomépítésnek. Szó sincs itt forradalomról, képviselőtársaim, szó sincs megújulásról és tabudöntögetésről. Maradnak ugyanis a hosszú várólisták, marad a segélyeken élők kiszolgáltatottsága, a gyermekszegénység, a nők, a fogyatékosok és a vidékiek esélyeinek csökkenése. Haladunk tovább az elmúlt húsz év biztos társadalmi kudarcba vezető útján. A társadalmi forradalom jövőre elmarad, mert kell a pénz a börtönökre, a gazdagokat támogató egykulcsos adóra és a kormánypropagandára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Jávor Benedek képviselő úr fejezi be. Képviselő úr, öné a szó.

JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! "Egy zöldgazdaság felé tart a világ. Eldönthetjük, hogy követjük, vagy vezetjük. Azok az országok, amelyek csupán követik ezt a folyamatot, meg fogják fizetni az árát. Azok pedig, akik vezetik az új zöldgazdaság megteremtését, nyerni fognak."

Ezek a szavak nem egy zöldaktivista, hanem Lindsey Graham, amerikai republikánus szenátor szájából hangzottak el, éppen egy éve. Akkor még úgy tűnt, a kormányzásra készülő Fidesz legalábbis kapiskálja a Graham szenátor által elmondottakat. A nem sokkal később kezdődő kampányban zöldbankról, zöld közbeszerzésekről, fenntartható gazdaságról nyilatkoztak. A kormányalakítást követően meghirdetett nemzeti együttműködés programjában - amelynek "nemzeti" jelzője egyre inkább emlékeztet a népi demokrácia fosztóképzőként értelmezendő "népi" tagjára -, tehát a kormányprogramban ilyesmiket lehetett olvasni: olyan állami, közösségi intézkedéssorozatra van szükség, amely a társadalmat és a gazdaságot fenntartható fejlesztési pályára állítja, valamint a környezeti szempontokat integrálja a nemzeti fejlesztéspolitikába. Az ország előtt álló kitörési pontok között szerepelt a zöldgazdaság vagy egy átfogó energiahatékonysági, klímavédelmi program is.

Szép szavak, de mi történik a valóságban? A beterjesztett költségvetés alapján most már tudjuk a választ: semmi. A 2011-es büdzsé biztos kézzel a lemaradó követők, az árat később megfizetni kényszerülők útjára állítja az országot. 10 milliárd forintos nagyságrendű forráskivonás történik a szektorból, amely az elmúlt évek megszorításainak is egyik legnagyobb vesztese volt. A költségvetés kiadásai a környezetvédelem területén a GDP 0,2 százalékára rúgnak, 40 százalékkal kevesebbre a 2009-esnél, és 20 százalékkal még a 2010-esnél is. Hollandia csupán a környezetvédelmi intézményrendszerére költ nagyjából ennyit.

Gyakorlatilag nincs olyan terület a környezetvédelmen belül, amelytől ne vonnának el forrásokat, még ha ez - mint például a hatósági rendszer vagy az országos környezeti kármentesítési program megnyirbálása esetében - nyilvánvalóan ellent is mond a józan észnek és a közelmúlt szomorú tapasztalatainak. Az elmúlt években fokozatosan kivéreztetett környezetügy jövőre megkapja a kegyelemdöfést.

Nem csak a kiadások oldalán tapasztalható meg ugyanakkor ez az irracionális, fenntarthatatlan szemlélet. A költségvetési hiány miatt a bevételeket kétségbeesetten kereső kormány vakon elszalad a lehetőség mellett, hogy egy zöld adóreformmal átalakítsa az államháztartás bevételi oldalát, egyben a gazdaságot is a fenntarthatóság irányába terelve. Érintetlenül maradnak a káros, környezetterhelést ösztökélő támogatások és rejtett ösztönzők. Ahelyett, hogy következetes ellenőrzésekkel beszednék a szennyezési bírságokat, a 2008-as szint 7 százalékára tervezik be ezt a bevételt, lényegében büntetlenül hagyva a szennyezőket. Ahelyett, hogy a "szennyező fizet" elvének következetes alkalmazásával a jelentős erőforrás-használatokra és környezetterhelésekre kivetett adók - mint például a hulladéklerakást, a szén-dioxid-kibocsátást, a teherautók úthasználatát terhelő adók - révén hoznák egyensúlyba az államháztartást, a hiányt alkotmányellenes, a jogállamisággal homlokegyenest ellenkező adókivetésekkel próbálják kipótolni.

Az az út, amely a költségvetésből kirajzolódik, és amerre a kormány elindult, Magyarországot Európából kifelé, a tartós periférialét, a hosszú távon a rossz döntések árát súlyosan megfizetni kényszerülők felé vezeti. A jövő világgazdasága, amelyben a zöldszektornak perdöntő jelentősége lesz, most formálódik. Most dől el, hogy ennek a gazdasági forradalomnak kik lesznek a nyertesei, és kik a vesztesei.

Tisztelt Képviselőtársaim! A beterjesztett költségvetés alapján önök, tízmillió magyar állampolgárral együtt, a vesztesek közé fognak tartozni. Hadd idézzek egy mondatot a várható győztesektől: "A gazdasági válsággal való szembenézés nem jelentheti azt, hogy figyelmen kívül hagyunk más nyilvánvaló problémákat, mint például az éghajlatváltozás. Ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy ezeket a nehézségeket lehetőségekké tudjuk formálni." Ezek a korábbi finn kormányfő szavai. Ezt, a jövő mintáit kellene követnünk, nem pedig a miniszter úr által emlegetett 60-80 éves, elavult történelmi példákat.

Az LMP mindezek alapján a 2011-es költségvetési javaslatot nem támogatja.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására holnap, a határozathozatalokat követően kerül sor.

(21.30)

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a 2011. évi népszámlálásról szóló 2009. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1481. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/1481/1. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!