Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.

Tisztelt Országgyűlés! Vona Gábor képviselő úr kért szót. Sajnálom, képviselő úr, de elhangzott a zárszó, és a zárszót követően a Házszabály alapján nem áll módomban szót adni önnek, így folytatjuk munkánkat. Elnök úr, kérem, fogadja el, hogy a Házszabályt annak idején így fogadta el az Országgyűlés, így sajnos nem áll módomban a Házszabály szerint szót adni önnek.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Rogán Antal, Fidesz, Latorcai János, KDNP, képviselők önálló indítványát T/510. számon, a Költségvetési Tanács véleményét T/510/2. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/510/10. számon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat két szakaszban tárgyalja az Országgyűlés. Felkérem a jegyző urat, ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

FÖLDESI GYULA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő: az első vitaszakaszban a költségvetési törvényjavaslat módosítására, illetve a pótköltségvetés benyújtására vonatkozó rendelkezések találhatók az ajánlás 1., 2. és 3. pontjai szerint.

A második vitaszakaszban pedig a költségvetési törvényjavaslat beterjesztését tartalmazó szabályok, illetőleg az egyenleget érintő tételek és a zárszámadás tartalmát érintő változások vitájára kerül sor a 4., 5. és 6. pontok szerint.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm, látható többség.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés elfogadta az indítványt.

Tájékoztatom önöket, hogy a vitában a felszólalási időkeret vitaszakaszonként 6 perc.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1., 2. és 3. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, az MSZP frakciójából. Öné a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a lehetőséget, hogy hozzászólhatok a vita első szakaszához.

Azért tartom nagyon fontosnak, hogy világossá tegyük mindazokkal a képviselőtársaimmal, akikkel módosító indítványokat adtunk be, hogy miről szól a javaslat és mi ezzel kapcsolatban az álláspontunk, mert nem technikai jellegű javaslatról van szó.

A költségvetési bizottság vitája előtt a kormány részéről az hangzott el, hogy ezek a beterjesztett javaslatok Rogán képviselőtársunk és társa részéről pusztán csak technikát jelentenek, pusztán valamiféle eljárási rendet, módszert, amivel rugalmasabban lehet kezelni a költségvetés év közben előálló változásait. Ezzel kapcsolatban a véleményünk más.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést, hogy azokat a szabályokat, amelyeket a javaslat módosítani kíván, ezelőtt mintegy másfél évvel, akkor közösen fogadtuk el, és egyetlen célja volt, az, hogy a költségvetés szigorú szabályok alatt legyen. A szigorú szabályok alatt azt értettük, hogy bizonyos és csekély, tehát kis eltérések után is kötelező legyen pótköltségvetést beadni vagy költségvetést módosítani. Azt gondoltuk akkor, hogy a költségvetés tervezésének meghatározott menete van - bár ez most nem tartozik a vita első szakaszának tárgyához -, és azt gondoltuk, hogy valóságosnak és nyilvánosnak kell lenniük ezeknek a folyamatoknak. Ezért tehát azt a javaslatot, amely megpróbál az általában, mondjuk, 50-60 milliárdra becsült kötelezőség helyett 500-600 milliárdos olyan mozgásteret teremteni, amely után kötelező majd a költségvetés korrekcióját elvégezni, mi nem tudjuk elfogadni. Általában sem tudjuk elfogadni azt, hogy ellenzékben a költségvetés szigora kell és szükséges, kormányon ez nem kell és nem szükséges, márpedig a javaslat erre utal.

A költségvetési bizottságban az ellenzéki pártok részéről egyetértés alakult ki ebben a kérdésben, egyetértés alakult ki abban, hogy meg kell hagyni ezeket a szabályokat. És vajon miért is? Egyfelől azért, hogy a parlament be tudja tölteni a szerepét. Be tudja tölteni azt a szerepet, amely sok minden más mellett a költségvetés folyamatainak ellenőrzésére is lehetőséget nyújt számára, be tudja tölteni azt az ellenőrző szerepet, amelyet a kormányzó koalícióval és a kormánnyal kapcsolatban be kell töltenie, egyáltalán tudja teljesíteni a feladatát. Ezért tehát az a mozgástér, és erre utalnak az első körben beadott módosító javaslataink, erre nem ad lehetőséget, túlságosan nagy, túlságosan laza és túlságosan átláthatatlanná tesz majd folyamatokat, éppen ezért módosító indítványaink arra irányulnak, hogy ez ne történjen meg.

És ha másodsorban említeni kellene azt, hogy miért nem elfogadható ez a javaslat, azt kell mondanom, azért, mert egy olyan időszakban lazítja a költségvetés ellenőrzését, szigorát, amikor még a gazdasági válság nem ért véget; egy olyan időszakban próbál rossz üzenetet küldeni a külvilág felé, amikor mindennek arra kellene irányulnia, hogy megnyugtassuk mindazokat a pénzpiacokat, amelyek, mint látható Kósa és Szijjártó urak néhány nyilatkozata kapcsán, igen érzékenyek. Ezért tehát úgy gondolom képviselőtársainkkal együtt, az ellenzék támogatását megszerezve a költségvetési bizottságban, hogy ezeket a módosító javaslatokat fenntartjuk, és elfogadásra is ajánljuk.

Elnök úr, köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból. Öné a szó.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem kívánok többször hozzászólni a részletes vita szakaszában, elvégre én azt gondolom, alapvetően még ugyanarról beszélünk, de szeretném leszögezni itt és most: amennyiben szocialista képviselőtársaim komolyan gondolták volna ezt a törvényt, amelyet 2008 végén elfogadtak, akkor nem 2010-ben léptették volna hatályba, hogy csak az új kormányra legyen érvényes, hanem már 2009-ben. Talán nem véletlenül 2010-ben léptették csak hatályba. Jelzem, hogy ha ez hatályban lett volna, akkor a Bajnai-csomagot a parlament nem egy hónap alatt fogadta volna el 2009 májusában és júniusában, hanem egy körülbelül három-négy hónapos tárgyalási rend során. Érdekes módon ez akkor nem volt érdekes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez érdekes és fontos lett volna a számukra, akkor nem sírtak volna folyamatosan 2008 végén - emlékszem - a gazdasági bizottságban és a költségvetési bizottságban, hogy milyen tűrhetetlen, ezt a rossz törvényt az SZDSZ erőlteti rá az MSZP-re. Ezt egészen konkrétan Józsa képviselő úrtól kezdve jó néhányan mások is elmondták, még a bizottsági jegyzőkönyvekben is, nézzenek utána.

A másik oldalról szeretném leszögezni: ha úgy maradna az államháztartási törvény, ahogyan azt elfogadták, akkor az gyakorlatilag egy beépített bomba volt az előző kormány részéről, és lehetetlenné tenné a mostani kormány mozgásterét. Gyakorlatilag pontosan azért van szükség a módosításra, hogy egy esetleges gazdasági nehéz helyzet idején gyorsan tudjon reagálni a kormányzat, gyorsan tudjon reagálni a parlament.

(11.00)

Példátlanul szigorú javaslatot fogadtak el, olyat, amilyet Európában szinte egyetlen más országban sem alkalmaznak, és magukra nézve persze nem tekintették kötelezőnek. Ez egy teljesen szokásos eljárási rend annak a koalíciónak a részéről, amelyik mindent megígért a következő kormány kontójára, és minden szigorú intézkedést persze csak a következő kormány kontójára léptetett életbe. Éppen ezért az ezektől a szabályoktól való visszalépés és az államháztartási törvénynek ebből a szempontból egy átláthatóbb és rugalmasabb rendben történő működtetése valójában mindannyiunk, bizonyos értelemben még az ellenzék is, de elsősorban az ország érdeke. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak. Öné a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Képviselő Úr! A mondandójának első felében elmondottakat tiszteletben tartom, még ha nem is értek vele egyet, de úgy gondolom, hogy mondandójának az első fele nem ad érveket arra, hogy ezt a módosítást behozzák. A másik fele pedig enyhén szólva is kérdéses. Ön azt mondja, hogy előállhat olyan gazdasági helyzet, amelyben szükség van a kormány mozgásterére, és az a szigor, ami megjelenik az eredeti állapotban, példátlan. Hadd utaljak arra, hogy ezt a példátlan szigort önök támogatták, amikor mi elővezettük. Ezt azért jó rögzíteni.

Másfelől a vita nemcsak közöttünk van, tehát nemcsak az ellenzéki pártok és a beterjesztők között, hanem a Költségvetési Tanács és önök között van. Ha az emlékeim nem csalnak, a Költségvetési Tanácsot is közös javaslattal fogadtuk el, önök is - és természetesen mi is - szükségesnek tartották, hogy legyen egy olyan szakmai testület, amelyik a költségvetésre vigyáz, a költségvetés ügyében véleményt fejt ki, a költségvetés elfogadása előtt pedig véleményez, és olyan emberekből kell állnia, akiknek a szakmai véleménye ha nem is megkérdőjelezhetetlen, de sokat nyom a latban. Ezért hadd utaljak arra, hogy nemcsak velünk van a vita, hanem a Költségvetési Tanáccsal is, amely a vita első szakaszában benyújtott és most tárgyalt módosítók ügyében, és általában az önök javaslata ügyében is teljesen elutasító. Ez van a képviselők előtt jelenleg a Költségvetési Tanács javaslatában. Ezért fenntartjuk a módosítóinkat, és nem tudjuk elfogadni azokat az érveket, amelyek a megváltoztatást próbálják célozni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót két percre Rogán Antal képviselő úrnak. Öné a szó.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért vagyok kénytelen reagálni, mert Tukacs képviselőtársam nem mondott igazat. 2008 végén azt a törvényjavaslatot, amelyben az államháztartási törvénynek azokat a szabályait rögzítették le, amelyeket most módosítani kívánunk, a Fidesz és a KDNP parlamenti frakciói nem szavazták meg. És azért nem szavaztuk meg, mert már akkor sem értettünk vele egyet. Tehát az, amit Tukacs képviselő úr az előbbiekben mondott, egész egyszerűen nem igaz. Tehát számítani lehetett rá, hogy kezdeményezni fogjuk ennek a módosítását, mivel ezzel már 2008 végén sem értettünk egyet.

A másik oldalról szeretném leszögezni, képviselő úr, hogy a Költségvetési Tanácsnak az én meglátásom szerint kicsit az a feladata, mint az Alkotmánybíróságnak egy másik esetben. Az Alkotmánybíróság a törvényekről mond véleményt, a Költségvetési Tanács pedig a költségvetésről, de az Alkotmánybíróság nem mond véleményt az alkotmányról, és természetesen a Költségvetési Tanácsnak sem az a dolga, hogy alapvetően a költségvetés eljárási rendjeiről, hanem annak a tartalmáról nyilvánítson véleményt. Ezért hoztuk létre a Költségvetési Tanácsot annak idején. Kicsit tehát úgy érzem, hogy félreértésben vannak, amikor ezt a véleményüket megfogalmazzák.

Azt pedig ne felejtsék el - ezt azért még egyszer szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, csak hogy értsék -, abban az esetben, ha ezeket az államháztartási szabályokat életben hagynánk, akkor egyetlenegy árfolyamváltozás bőven elegendő ahhoz, hogy a költségvetéshez - miközben reakciót várnak tőlünk a piacok, reakciót várnak az emberek - csak egy körülbelül három hónapos egyeztetési folyamat keretében lehessen hozzányúlni. Európa egyetlenegy országában sincs ez így. Azt gondolom, hogy azokat a példátlanul szigorú szabályokat 2008 végén önök már a következő kormányra akarták rátestálni, a következő kormány mozgásterét akarták tudatosan elvenni. Mert ha nem így van, képviselő úr, akkor hadd kérdezzek vissza még egyszer: miért nem léptették életbe 2009. január 1-jével? Akkor miért nem volt ez fontos önöknek?

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre Tukacs István képviselő úrnak adom meg a szót.

Parancsoljon!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Önök a szavazatukkal nem támogatták, viszont folyamatosan kívánták a költségvetés szigorát. Bármikor visszaidézhető az akkori összes véleményük ebben a kérdésben. Ez az egy, ami el nem tagadható, gondolom; az, hogy folyamatosan tartották nyomás alatt az akkori kormányzatot abban az ügyben, hogy a költségvetésben szigorú szabályoknak kell érvényesülni, és ezeket a szigorú szabályokat meg kell hozni. Tehát ha támogatták szavazatukkal, ha nem, ez azért nem eltagadható.

Másfelől pedig hadd fejezzem ki kétségemet az iránt, hogy egy három hónapos egyeztetési folyamat előzne meg egy, mondjuk, árfolyamváltozás kapcsán előálló költségvetési módosítást. Hiszen önök egy nap alatt tudnak alkotmányt módosítani! Mitől kellene akkor ezt három hónapossá tenni? És mitől kellene olyan hosszú folyamaton átengedni egy, véleményem szerint ilyen esetben nem is indokolt vagy nem könnyen előálló költségvetési módosítási folyamatot? Valljuk be őszintén, hogy a 600 milliárdos mozgástér azt jelenti az önök számára, hogy nemcsak ilyen esetekben, hanem más esetekben is van lehetőségük anélkül bánni a költségvetés belső tartalmával, hogy a parlamentnek rátekintése lenne erre. Ennyit szerettem volna csak elmondani, és nem elvivén a vitát a valamikori történések felé, azt gondolom, a valóságos kérdés most ez: mitől kell 600 milliárdos mozgástér a jelenlegi kormánynak a parlament nélkül?

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a törvényjavaslathoz előterjesztőként csatlakozott Ékes József képviselő úr. A továbbiakban ő vesz részt a vita folytatásában.

Tisztelt Országgyűlés! Most folytatjuk a felszólalásokat. Következik Hegedűs Tamás képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm a szót. Az előterjesztéssel és annak módosítóival kapcsolatban az MSZP érvelése azon nyugodott, hogy a baj elmúlt, a gazdaság nagyjából helyreállt, nincs szükség különösebb korrekciókra. A Jobbik ezzel nem ért egyet. Igenis szükség van olyan korrekciók megtételére a gazdaságpolitikában - különösen figyelembe véve, hogy a csontvázak még mindig potyognak ki a szekrényből -, ami komoly beavatkozásokat igényelhet a gazdaság érdekében. Anélkül, hogy ezzel bármilyen pánikot próbálnánk kelteni, korrekciókra szükség van. Az az előterjesztés, amelynek a vitája most folyik, ennek érdekében fogalmaz meg eljárásbeli kérdéseket. Arról tehát nincs szó, ami kritikaként elhangzik, hogy ez önmagában a költségvetés fellazítását eredményezné.

A szakmai jellegű kritikák a költségvetési bizottságban képviselőink részéről elhangzottak, ezeket Lenhardt Balázs képviselőtársam fogja majd ismertetni.

Mindent egybevetve a Jobbik frakciójának az az álláspontja, hogy mivel katasztrofális helyzetet vett át az új kormány - de ha nem is katasztrofálisat, mindenesetre súlyos helyzetet vett át a kormány az előző kormányzattól -, ennek az intézkedési kereteit az új kormány részére meg kell teremteni. Ez része annak a feltételrendszernek, amely a jó kormányozhatóság feltételeit megteremti ebben az országban. Arra, hogy a kormány ezt hogyan fogja megvalósítani, szigorúan figyelni fogunk ellenzéki pozícióban.

Magát az előterjesztést támogatja a Jobbik frakciója, éppen ezért nem támogatjuk azokat a módosítókat, amelyek gyakorlatilag visszavezetnék abba az állapotba, amit éppen ez az előterjesztés módosítani akarna.

A Költségvetési Tanács kritikájával kapcsolatban azt azért emeljük ki, hogy az egyetlen pontra vonatkozik, és nem a vita középpontjában álló eljárásbeli kérdésekre.

Összefoglalóan: ezeket a módosító javaslatokat a Jobbik frakciója nem támogatja, a további kritikákat pedig Lenhardt Balázs képviselőtársam fogja elmondani.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Scheiring Gábor képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először néhány általános megfontolást tegyek, amelyeket már részben érintettünk az általános vitában, de erősen kapcsolódnak a módosítóhoz. A gazdasági bizottságban is elmondtam, teljes mértékben méltányolható az a szempont, hogy legyen hatékony és legyen kormányozható az ország, hogy legyen hatékony a kormányzás, hogy olyan szabályokat alkossunk, amelyek valóban be is tarthatók.

(11.10)

Ebben a tekintetben a benyújtott módosítónak van néhány olyan eleme, amelyet támogatni tudunk. Ilyen például a 2. §, amely a választási évben nagyobb határidőt ad a költségvetési irányelvek elkészítésére, ezt támogathatónak tartjuk. Ugyanígy elfogadható az, hogy a tényleg roppant szigorúnak tekinthető 0,2 százalékos szabályt a pótköltségvetésre szintén lazítsuk.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez a hatékonyságelv, ez a kormányzati racionalitás az egyik oldala a kérdésnek, a másik oldalon ott van a nyilvános ellenőrzés, a nyilvános vita és a parlamentáris vita kérdése. Különösképpen fontos ez itt Magyarországon, ahol, jól tudjuk, rendszeresen visszatérő probléma a költségvetési deficit, rendszeres probléma az, hogy választási években hatalmas nagy hiányok keletkeznek, és ezeket trükkök százaival próbálja meg a kormány takargatni, mint ahogy azt jól tudjuk egy korábbi miniszterelnök szavaiból.

Szóval, ebben a helyzetben a bizalom megteremtésének és a nyilvános ellenőrzésnek alapvető jelentősége van. Ezt a bizalmat csak úgy lehet megteremteni, ha teret adunk arra, hogy a költségvetés felett érdemi vita tudjon zajlani a parlamentben. Még akkor is így van ez, ha olyan szabályokat fogadunk el, amelyek nemzetközi összehasonlításban soknak tűnnek is, ugyanis a magyar gazdaságpolitikába vetett bizalom is kiugróan alacsony, úgyhogy érdemes eltérni bizonyos nemzetközi normáktól e tekintetben.

Konkrétan a módosítókkal kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy - mint már említettem - az 1. §-ban a pótköltségvetés készítésének követelményét, ugye, 5 százalékos hiányig kívánják növelni. Fenntartva az elmondottakat, hogy az eredeti szabály túl szigorú, ez az 5 százalék túlzottan megengedhető, úgyhogy mi ezt mindenképpen szeretnénk lejjebb szállítani, és az MSZP módosító javaslatai is valahogy ebbe az irányba mutatnának.

A 3. § a miniszter által a kormány elé történő benyújtás határidejét határozná meg. Ezt mi szintén rövidítenénk egy hónappal, hogy az Országgyűlés elé időben érkezhessen meg a költségvetés.

Erre vonatkozik a 4. § is. (Göndör István: Ez a következő vitaszakasz. Bocsánat.) Azért végigmennék rajta. Erre vonatkozik a 4. § módosítása is, szintén egy hónappal rövidítenénk.

De talán a legsúlyosabb az 5. §, ami a tőkeemelésre és az osztalékok kifizetésére vonatkozik. Ezeket kivonnánk a költségvetési hiányszámítás alól, ezt semmiképpen sem tudjuk elfogadni, ezért ezeknek a szabályozásoknak az eltörlését javasoljuk.

Összességében tehát: méltányolni tudjuk a kormánynak azt a szándékát, hogy javítson a kormányozhatóságon, hogy megteremtsen egy nagyobb fokú hatékonyságot, ugyanakkor a gazdaságpolitikába vetett bizalom helyreállítása érdekében nem tudjuk elfogadni a nyilvános kontroll, a parlamentáris kontroll terének ilyen fokú szűkítését. Ennek szellemében fogalmaztunk meg módosító javaslatokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Göndör István képviselő úr, az MSZP frakciójából. Megadom a szót.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindazokat a gondolatokat nem ismétlem meg, amelyeket késő éjszaka elmondtam az általános vitában, de nekem aggályos, hogy Rogán Antal előterjesztő képviselő úr az időtartamról beszél, és mindenáron azt hozza föl érvnek, plusz a mozgástér lehetőségét.

Tisztelt képviselő úr, és mondom Ékes képviselő úrnak, aki még részt vett mint társtettes, nekünk, akik itt ülünk a parlamenti patkóban, hitem szerint olyan jogszabályokat kell alkotnunk, amelyek nem egy ciklusra szólnak. Most én tudom, hogy 1998 és 2002 között is tömegesen születtek olyan egyciklusos törvényjavaslatok, és ha visszatekintünk a mögöttünk lévő egy hónapra, megint számos ilyen javaslat született.

Ami miatt mi Tukacs Istvánnal azt kértük, hogy az 1. §-t hagyjuk el, annak az eredendő oka az, amit Scheiring Gábor is megérzett. Nem véletlen maga a benyújtás körülménye, tehát ne is legyen esélye senkinek kívülről, a parlamenti patkón kívül véleményt mondani a törvényjavaslatról, hanem csak berobbantják, és megpróbálják villámgyorsan lezárni.

És nem hagyhatjuk figyelmen kívül... - szóval, az nem jó, amikor azt mondja, hogy mozgástér kell a kormánynak. Abban a helyzetben, amiben most van az ország, igenis figyelembe kell vennünk, hogy ez milyen reakciókat válthat ki belföldön és határon túl a befektetőkben. Mert ez egy külső szemlélő számára, ha ezt valaki elolvassa - és nem megismételve azokat a számokat, amelyeket Tukacs István elmondott, talán egyet hozzátennék -, szóval, hogy egy 60 százalékot meghaladó hiánynövekedés nem kerül az Országgyűlés plenáris ülése elé, azt gondolom, és ezért mondtam, hogy egyetértek az LMP képviselőjével, ez egyszerűen az Országgyűlés ellenőrző funkciójának a semmibevétele. Tehát nem akarják velünk megosztani, hogy mit kíván lépni a kormány, miközben tudják, hogy kétharmados többségükkel mindent el tudnak érni, még azt is - és megint csak ismétlem Tukacs képviselőtársamat -, hogy ha kell, két hét alatt bármiről törvényt alkotnak, még az alkotmányt is módosítják. Ebben az esetben hitem szerint igenis nekünk itt, a parlamenti patkóban meg kell követelnünk azt, hogy az átláthatóság érvényesüljön, a közpénzekkel való felelős gazdálkodás érvényesüljön, és ez itt a mi országgyűlési képviselői ellenőrzésünk közepette valósuljon meg.

Amikor azt mondják, hogy válság, ha most szakmailag értelmezzük, bármennyire ma még rosszul élnek az emberek, és rosszul élik meg azt a helyzetet, ami az országban van, de a szakmai terminológiák szerint, miután két negyedévben már növekedés van, ez azt jelenti, hogy a válság mint olyan pillanatnyilag már nem áll fönn.

Azt is elfogadom, amit Rogán Antal előterjesztőként elmondott, hogy bizony még sok tennivaló van. Igen, és azért én szeretném arra felhívni a figyelmét, hogy a Bajnai-kormány a megalakulásakor nyilvánosságra hozta, hogy mit akar tenni, azok a törvényjavaslatok bekerültek a Ház elé, végigvitattuk, és még olyat sem tettünk egyetlen alkalommal sem, hogy azt mondtuk volna, hogy pénteken benyújtjuk, hétfőn pedig az általános vitát megtartjuk. Tehát még akkor is betartottuk azt a szabályt, hogy legalább egy hét álljon a bizottságoknak rendelkezésükre.

Elnök úr, mivel nem vagyok tagja a gazdasági bizottságnak, és nem lesz lehetőségem ott megtenni, szeretném bejelenteni, hogy a 2-es számon, az ajánlás 2-es számon jelzett módosító indítványát visszavonjuk. Helyette egy kapcsolódó módosító indítványt nyújtottam be, és én tisztelettel kérem a bizottságot - és azért kell, hogy erről beszéljek, mert a kapcsolódó indítványokról már nem lesz lehetőségünk itt a plenáris ülésen beszélni -, ahogy az általános vitában utaltam rá, meggyőződésem, hogy amikor jogszabályt alkotunk, akkor olyan megfogalmazást kell alkalmaznunk, ami mindenki számára érthető. Tehát van egyfajta kötelme a mi tevékenységünknek, az, hogy az átláthatóságot, a közérthetőséget is biztosítsuk. Itt hihetetlenül sok szóismétlés van; az én meggyőződésem, hogy a magyar nyelv szépségével sokkal egyszerűbben és világosabban is kifejezhető. Tehát amennyiben... - és az ajánlásból látom, hogy nem támogatták a bizottságok az 1-es pontban jelzett indítványunkat, akkor én tisztelettel kérem, hogy a 2-es helyettesítő kapcsolódót, ha már a törvényt így is, úgy is elfogadják, legalább akkor legyen ez a szöveg mindenképpen egy pontosító szöveg.

Annyiban hadd kapcsolódjak hozzá, és nem hiszem, hogy Scheiring Gábornak szüksége lenne rá, de amennyiben az 1-es ajánlási pontban lévőt a Ház nem fogadja el, mi, a szocialista frakció a 3-asban lévőt is támogatnánk, mert abba az irányba mutat, amit gondolunk, csak kevésbé szigorú, mert azt szeretnénk elérni, hogy a jelenleg hatályos törvény maradjon érvényben, és eszerint menjünk tovább.

(11.20)

De ha ez nem tartható fenn, és a kormánykoalíció ezt eltörli, akkor mindenképp egy alacsonyabb határértéket vegyünk, tehát az Országgyűlés számára egy alacsonyabb küszöbértéknél teremtsük meg az ellenőrzés lehetőségét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Elnök úr, a következő vitaszakaszban fogok még szólni.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a vita e szakaszában kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Mivel felszólalásra senki nem jelentkezett, így a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 4., 5. és 6. pontjaira.

Kérdezem a képviselőtársaimat, kíván-e valaki felszólalni. Igen, megadom a szót Lenhardt Balázs képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Tisztelt Ház! A törvényjavaslathoz azt az észrevételt szeretném tenni a Jobbik Magyarországért frakciója részéről, hogy a Magyar Köztársaság Költségvetési Tanácsa készített egy igen színvonalas összefoglaló munkát, amit el is juttatott a képviselőtársaim részére ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Az 5. § hatályon kívül helyezése, amire a képviselői módosító javaslatok beérkeztek, olyan lényeges pontban törölné el a most kifejtett kormányzati szándékot, ami gyakorlatilag nem először kerül elő. Tehát pontosan a tavaly őszi ülésszak folyamán az akkori kormánypártok benyújtottak egy gyakorlatilag ezzel azonos értékű javaslatot, hogy az állami vállalatok mérlege ne jelenjen meg a Magyar Köztársaság költségvetésében.

Azt gondoljuk, és ezt alátámasztják a nemzetközi sztenderdek, a Költségvetési Tanács véleménye és az eddigi gyakorlat, hogy igenis meg kell jelenjen, ilyen szempontból ezzel a módosító javaslattal egyetértünk, amit az LMP- és az MSZP-frakció nyújtott be. Fel szeretnénk hívni a kormányzó pártok figyelmét, hogy ne essenek ugyanabba a hibába, amivel az előző kormány operált, és amelynek a leváltását most forradalmi tettként aposztrofálják itt rendszeresen. Ha pedig valóban forradalmi tettre készülnek, és szeretnék elérni, akkor a módszereik is legyenek forradalmiak, és ne vegyék át azokat a csúfosan és jogosan megbukott balliberális kormányzattól.

Tehát a Gyurcsány-kormány - az őszödi beszéd óta valamennyien tudjuk - trükkök százaival tudta megakadályozni, hogy a valós költségvetési és államháztartási adatok mindenkihez eljussanak, és ezáltal befolyásolták a 2006. évi országgyűlési választások tisztaságát is, többek között ilyen trükköknek köszönhetően, hogy a magyar állam tulajdonában lévő, tehát állami vállalatok mérlegadatai ne szerepeljenek a költségvetésben, és így ne növeljék annak hiányát.

Azt gondoljuk, nagyon rossz precedenst teremtene, ha önök most megpróbálnának visszatérni ehhez a trükközéses módszerhez. Ez a kormány, az előző és általunk méltán és minden esetben igenis valósan bírált balliberális kormányzat sírját is megásta, a hitelességének elvesztésével. Ehhez természetesen szükség volt egy olyan figurára, aki szerencsére elég ritkán tartózkodik itt a parlamentben, Gyurcsány Ferencre. De azt gondolom, mindnyájunknak így a kellemesebb, mert a demokrácia és Magyarország szégyene, hogy ez az ember, aki nagyon sok területen tönkretette az országot, úgymond a választók akaratából még ma is közöttünk lehet, és ahelyett, hogy megérdemelt börtönbüntetését töltené vasban, kenyéren és vízen, még mindig itt az adófizetői pénzeket veszi fel tiszteletdíjként. Tehát ez a Gyurcsány-kormány morálisan és minden szempontból megbukott, az említett trükkök és mindenféle kormányzati, állami visszaélés hatására.

Nyomatékosan kérném önöket, hogy merjenek végre szakítani ezzel a gyakorlattal, ami az elmúlt 20 évet is sok szempontból jellemezte. Ezért is mondta a Jobbik Magyarországért Mozgalom, hogy egy radikális fordulattal le kellene tudnunk zárni ezt az egész elmúlt 20 éves időszakot, mert rengeteg olyan folyamatot nyitott meg, és indított el rossz irányba, ami aláásta az ország morális, szellemi értékeit, és olyan mélyre taszította minden szempontból ezt a szép országot, amit semmiképp nem érdemelnek meg az itt élő emberek.

Arra szeretném felhívni a figyelmüket, mert nyilvánvaló, hogy értjük a szándékot, tehát van egyrészt egy nagyon nehéz gazdasági helyzet, amivel tisztában vagyunk, tehát ezért nem szeretnénk a most, gyakorlatilag bő egy hónapja kormányzó erőket felelősségre vonni, mert ez többféle tényezőből adódik össze; tehát egyrészt az elmúlt 20 év következménye, amit szoktak modernizációs válságnak is nevezni, mert ez a privatizációs folyamat, és egyáltalán a rendszerváltozásnak csúfolt átmenet csak egy posztszocialista, posztkommunista korszakot teremtett, ahol a dolgok nem kerültek a helyükre.

2002-től a magyar gazdaságnak keletkezett egy újabb kori válsága is a Medgyessy-kormány egyes felelőtlen intézkedéseinek köszönhetően, és világgazdasági folyamatokból is keletkezően olyan ciklikus válságjelenségek jelentek meg, amelyeket gyakorlatilag azóta nem sikerült megfelelő mértékben orvosolni; a "húzd meg, ereszd meg" politikájával időnként restrikció következik be; majd hangzatos kijelentések a fellendülés és a gazdaságfejlesztés iránt, aminek sajnos a mindannyiunk bőrén érzékelhető nyomai nincsenek jelen a jelenlegi Magyarországon.

És ugye, a világgazdasági válság - harmadik elemként -, amelyet 2008 óta gyakorlatilag a világ valamennyi részén érezhetünk. Ennek a válságnak nincs vége, hiába vannak egyes területeken bizakodásra okot adó tényezők, akár itt Magyarországon is. Amint már egyes elemzők szerint növekedésnek indult a gazdaság, holott csak a GDP-csökkenés állt meg, amit abszolút nem nevezhetünk még növekedésnek. Ahogyan örömteli, hogy a munkanélküliség csökkenése is megállt, mert ez a pár ezer fős növekedés még igazán messze van attól a 10 éven belül reményt keltően kifejezett egymillió új munkahelytől, amit Orbán Viktor megígért mindnyájunk számára.

Ebben a helyzetben nyilván látjuk, hogy nem olyan egyszerű a kormányzati felelősség birtokában eljárni. Tisztában vagyunk azzal a nemzetközi nyomással is, ami a különböző nemzetközi intézetek révén a Magyar Köztársaságra és annak kormányára hárul.

(11.30)

De azt kell mondjuk, hogy igenis ebben lenne fontos egy paradigmaváltás; tehát hogy végre ne az legyen, hogy a gazdasági háttérhatalom, az egész világot behálózó gazdasági háttérhatalom különböző képviselői, jelen esetben a minket is hitelező IMF, a Nemzetközi Valutaalap vagy a Világbank elvárásait, direktíváit szentírásként hozza haza az aktuális, hivatalban levő magyar miniszterelnök, és utána itt ezt különböző kormányzati intézkedéseken keresztül életbe léptetik és alkalmazni kezdik. Hanem igenis el kell jutni oda Magyarországon - és az utolsó pillanatok egyikében vagyunk -, hogy végre úgy szülessenek meg ezek a döntések (A mikrofonja leesik.), hogy a magyar nép, a magyar emberek és az ország érdekében szülessenek meg, és ne a nemzetközi pénzügyi hatalmak, a tőkések...(Közbeszólások: Nincs hang!) Elnézést, nem vettem észre.

Tehát végre ne a nemzetközi pénzvilág diktátumait hajtsa végre a mindig hivatalban lévő magyar kormány egyfajta gyarmati helytartóként, hanem igenis legyen benne annyi bátorság, hogy az adatok kozmetikázása helyett az alapokhoz nyúl hozzá. És igenis ezért javasoltunk a programunkban is, és javasoljuk azóta is, hogy bejuthattunk ide a választóink akaratából a magyar Országgyűlésbe, hogy radikális lépésekre van szükség. Az államadósság újratárgyalása lenne a legfontosabb lépés, ami nélkül kilábalás nem képzelhető el az előbb vázolt hármas célcsoportú, hármas eredőjű válságból, amiben Magyarország szenved, sem idén, sem négy éven belül.

Az egészet úgy tudnám summázni, hogy megkérjük, hogy legyen annyi bátorság a magyar kormányban és a kormánypárt képviselőiben, hogy nem a régi módszerekkel, a régi módon - mint a Bourbonok, hogy semmit sem felejtettek, és semmit nem tanultak - próbálják továbbtaszigálni az ország és a gazdaság szekerét egy sehova nem vezető irányba, hanem végre merjünk az alapoktól, a gyökerektől, tehát radikálisan hozzányúlni a gazdaság területén is azokhoz a dolgokhoz, amelyek nélkül nincs igazi kibontakozási lehetőség az ország előtt.

Ennek megtestesülője a jelenlegi törvényjavaslatban az utolsó, a 6. pontban beadott módosító javaslat, amely az 5. § hatályon kívül helyezését kezdeményezi, és ezzel abszolút egyetért a Jobbik Magyarországért Mozgalom, mindamellett, hogy a törvényjavaslatot amúgy támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy részletes vita folyik, ezért azt kérem, hogy az adott napirendi pontokhoz szíveskedjenek álláspontjukat elmondani. Ismételten jelzem hogy 6 perces időkeretben zajlik a vita, tehát a képviselő úr most két vitaszakaszt folytatott le.

Most megadom a szót Ékes József képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy érzem, hogy tegnap a költségvetési bizottság ülésén Lenhardt képviselő úr is szenvedett velem együtt, meg Rozgonyi képviselő úr is. De köszönöm Hegedűs képviselőtársamnak, Scheiring képviselőtársamnak és Lenhardt képviselőtársamnak is a hozzáállás őszinteségét. Mert igenis pontosan ebben a helyzetben igenis egyfajta mozgástérre szükség van. Ezt talán az ember próbálja úgy is indokolni, hogy itt az árvíz kérdése. Mekkora a kár értéke? 80 milliárd? 60 milliárd? 100 milliárd? 120 milliárd? Tudjuk a végleges számot? Ugye, még nem tudjuk.

Nem szeretnék senkit emlékeztetni, talán Göndör képviselőtársamat sem, és nem akarom lefolytatni az elmúlt nyolc év költségvetési és egyéb más vitáit, de akkor, amikor a Malév értékesítésre került, volt időszak, amikor hetekig talán még a szerződést sem tudtuk normális körülmények között megkapni. De ugyanez volt annak idején a privatizációs bevételek elköltésének módja. Tehát amikor arról beszélünk, hogy mozgástér kell - és főleg, és elsődlegesen, és általában - a választási időszakban a bizonyos időhatárok eltolódása miatt, akkor feltételezni az átláthatóságot és feltételezni az ellenőrizetlenséget, ezt teljesen helytelennek tartom.

És talán kérem képviselőtársaimat is arra, hogy ha már ezt a mozgásteret, önök is úgy érzik, hogy igenis tisztességes körülmények között meg lehet oldani és meg lehet tenni, és a parlament elsődleges feladatának kérdésköre az ellenőrizhetőség, és ha majd egyszer találkoznak egy olyannal, mint annak idején mi találkoztunk a Malév privatizációjánál, hogy nem is tudtuk a szerződés milyenségét, nagyságát és a bevételek kérdését, ha egyszer ilyennel találkoznak, azt tessék majd ráolvasni a jelenlegi kormányzó oldalra és képviselőire, és akkor nagyon őszintén meg fogjuk mondani, hogy esetleg miben volt az eltérés, vagy volt-e egyáltalán eltérés.

De még egyszer elmondom, tegnap dicstelen volt a két és fél órás parlamenti bizottság vitája, mert mindenről volt szó - az uniós kötelezettségtől elkezdve mindenről az égvilágon. A Tanács kérdéskörében: az eljárásba a Tanács önmagában nem szól bele, mert kevésbé szól bele, nem azok a fontos célkitűzések, hanem tényleg a bevételi-kiadási oldal kérdésköre, annak az egyenlege, az államháztartási hiány kérdésköre, és itt Tukacs meg Göndör István is azzal próbált meg foglalkozni, hogy ezzel túl kívánja lépni az államháztartási hiányt maga a jelenlegi Fidesz-KDNP-kormány. Nem kívánja túllépni, de egy mozgásteret igenis biztosítani kell, mert merültek és merülnek fel olyan bevételek vagy olyan kiadási kérdések, amelyekben mindenképpen ebben az időszakban erre szükség van.

Majd utána, amikor a költségvetést és az adórendeleteket készítjük, majd lehet egy újabb lépést tenni annak érdekében, hogy valóban azok a dolgok, amiket most önök is felvetettek, teljes egészében helyre kerüljenek. De mondom, a tegnapi vita már belül az embernek fájt, mert a történés most tényleg arról szól, hogy legyen egy mozgástér, és ezt a mozgásteret próbáljuk meg közösen úgy kialakítani, hogy valóban azoknak a célkitűzéseknek és azoknak a gazdasági programoknak majdan ez a költségvetés is maximálisan meg tudjon felelni.

Az állami vállalatok kérdéséről: azt hiszem, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese is értelemszerűen elmondta, hogy miért is fontos vagy miért kellene abba az irányba nyitni, hogy az állami vállalatok költségvetésének vagy mérlegbeszámolóinak kérdéskörét hogyan próbálja meg módosítani. Mert ott is, ha pozitívan működik egy gazdasági társaság, és adott esetben a piacon működik, és ott van egy ötmilliárdos bevételelmaradás, -kiesés vagy -többlet - teljesen mindegy, melyik oldalról próbáljuk meg megközelíteni ezt a kérdést -, amiatt adott esetben ne kelljen felborítani magát a teljes rendszert. Ezzel próbálta indokolni maga a főosztályvezető úr is. Ez teljesen helyes, mert lehet, hogy egy más tranzakció során vagy adott esetben más tevékenység során kompenzálni tudja magát a kiesést, tehát ezt a szabadságjogot tulajdonképpen próbáljuk meg a költségvetés szempontjából is megengedni, hogy az állami vállalatoknál ez a mozgástér adott esetben lehetőséget kapjon.

Úgy érzem, hogy a hozzáállás kérdésében minden oldal nyitott volt abban, hogy ezt a mozgásteret tényleg - és elsődlegesen a választási időszakban - próbáljuk meg úgy biztosítani, hogy a mindenkori kormánynak legyen egyfajta mozgástere, de én is teljesen helyesnek tartom, hogy a parlament ellenőrizhetősége mellett kell ezt mindenképpen megtenni.

Addig, amíg egy kormány őszintén kiteszi és kitárja a parlament elé a lapokat, addig, úgy érzem, megelőlegezni egy kételyt talán kevésbé érdemes, hanem tényleg inkább bízni kell abban, hogy ez a lépés nem a törvénytelenségek sorozatát fogja eredményezni, mint annó dacumál annak idején, amit ön is mondott, képviselőtársam, hogy a trükkök százaival.

De azt hiszem, a jelenlegi kormányra nem ez a jellemző, és az indulására sem ez volt a jellemző, hisz ezért kérte ezt a mozgásteret, hogy tisztán és őszintén tudja a parlament előtt is ezt a kérdéskört tárgyalni. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Volner János képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes József képviselőtársammal alapvetően egyetértve azért szeretnék emlékeztetni valamire akkor, amikor a képviselő úr nagyon helyesen és számomra is támogatható módon arról beszél, hogy milyen óriási hiba és mekkora kár következik abból, hogy a Malév privatizációs szerződésébe nem lehetett belelátni, és az államháztartásra nézve milyen szomorú következményekkel jár egy ilyen privatizációs szerződés.

(11.40)

Azért arra emlékeztetnék ezzel párhuzamosan, hogy az önök országgyűlési kétharmada volt az, amely előterjesztett képviselői önálló indítványként egy olyan törvényjavaslatot, amely az állami vagyonnal való felelős gazdálkodásról szóló törvények módosítását célozza, és változtatja meg ezeket a törvényeket olyan módon, hogy a Magyar Fejlesztési Bank alá rendelnek egy sor állami vállalatot, rontják ezen állami vállalatok gazdálkodásának az átláthatóságát, gyakorlatilag kizárják mind a parlamenti ellenzéket, mind a nyilvánosságot - itt elsősorban természetesen a szakmai nyilvánosságról beszélhetünk -, amely érdemi állásfoglalást tudna ezekben a kérdésekben tenni.

Mi úgy gondoljuk, hogy ez ellentmond azért annak, amit Ékes képviselő úr mond, és amit mi egyébként támogatunk, hogy valóban legyen átláthatóság. Látjuk azt is - most elég, ha az elmúlt évek visszásságaira gondolunk -, hogy a kvázi fiskális gazdálkodást folytató vállalatoknál milyen visszaélések voltak. Ez valóban egy költségvetési csapdahelyzet, de éppen ezért lenne fontos az, hogy transzparens gazdálkodás megvalósulhasson, megvalósulhasson mind a parlament, mind a nyilvánosság ellenőrző szerepe.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, az MSZP-frakcióból.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szóval, itt most valami olyannal állunk szemben Ékes képviselő úr elmondása szerint, mintha a Fidesz-kormány mást mondana, és egészen mást tesz. Képviselő úr, szeretném önt emlékeztetni arra, hogy a benyújtott törvényjavaslat szerint a 41. §-ban a költségvetés egyenlegéről van szó; az egyenlegről, ami jelenleg hiányt mutat. Ennek az egyenlegnek a mozgásában kérnek önök szabad kezet. Ezért állítom azt, hogy itt egyfajta burkolt hiánynövelésről van szó.

Az, amiről ön beszél - és most örülök, és köszönöm a hozzászólását, mert tisztelt képviselőtársaim, ez a következőt jelenti. Ha a hiány összege nem változik, de akár a bevételi, akár a kiadási oldalon több száz milliárd forintos változás lesz, akkor sem kell a javaslat szerint sem törvénymódosítást, sem pótköltségvetést benyújtani. Itt - szóba jött a Malév vagy bármi - ennek többszöröse jöhet szóba. És ezért mondtam: ha azt akarták, azt kellett volna megfogalmazni. De itt csak az egyenleg szerepel, márpedig az egyenleg azt jelenti, hogy a hiányt akarják elmozdítani annak érdekében, hogy önmaguk számára szabad mozgásteret teremtsenek.

Itt hivatkozhatnék vissza Lenhardt képviselő úrra is, hogy azt mondom: hiszem, amit elmondott, hogy ő sem azt gondolta, hogy itt a hiány növelésével kellene, amikor a Medgyessy-programhoz vagy a Medgyessy Péter által vezetett kormányhoz visszament. Nem, ott sem a hiánycélnövelés volt, és most sem lehet az, sem most, sem a következő években, mert azt hiszem, hogy ezért a mindenkor felelős kormány jelen helyzetben felelősséggel tartozik, hogy a hiánycél ne növekedjen. Szóval, akkor feltehetően nem ezt kellett megfogalmazni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a részletes vitát. Felszólalásra következik Scheiring Gábor képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. A határidőkkel kapcsolatos vitához már nem nagyon kívánnék hozzászólni, azt gondolom, hogy itt az álláspontjaink egyértelműek, ezt majd most már minden képviselő tudja ki-ki mérlegelni a maga belátása szerint.

Amihez viszont mindenképpen még szeretnék hozzászólni, ez az ajánlás 6. pontja, ez az 5. §, azt gondolom, hogy itt vannak igazán fajsúlyos kérdések még. Én - mint az előbb is elmondtam - egyetértek, hogy növelni kell a rugalmasságot, bizonyos kereteken belül meg kell teremteni a hatékony kormányzást. Még azzal is egyetértek, hogy bizalmat kell szavazni az új kormánynak, hogy átláthatóan és felelősen fog gazdálkodni a rá bízott állami vagyonnal, és helyesen fog eljárni a költségvetési bevételekkel és kiadásokkal. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a demokrácia garanciákról szól, intézményi garanciákról, és a nyilvános ellenőrzés garanciája leginkább a parlament előtt folytatott vita. Úgyhogy azt kérem, hogy ennek a terét és lehetőségét teremtsék mindenképpen meg, hogy egyáltalán a körmére tudjunk nézni a kormánynak, amely mégoly jól is működhet akár.

Miről is van szó? Itt az 5. § módosításával többek között az állami társaságoknál végzett tőkeemelést és az osztalékot is kivonnák a hiányszámítás alól, illetve a társaságok számviteli eredményeit is hasonlóképpen kivonnák. Az MSZP által beterjesztett módosító, illetve a miáltalunk is beterjesztett módosító ezt a rendelkezést, ezt az egész paragrafust úgy, ahogy van, törölné. Itt a rugalmasság jegyében most szeretném jelezni, hogy benyújtottunk egy kapcsolódó módosítót, amelyik arról szól, hogy a társaságok számviteli eredményére vonatkozó szabályozástól valóban tudjunk eltekinteni. Ez valóban egy olyan rugalmasság lehet, ami adott esetben indokolt.

Ugyanakkor továbbra is szeretnénk kitartani amellett, hogy az állami társaságoknál végzett tőkeemelés igenis számítson bele a hiányba. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos lépés lenne az átláthatóság megtartása irányába, és itt, ha Volner képviselőtársam utalt már a vagyongazdálkodási törvényre, akkor én is utalnék rá, de egy másik pontjára. Ugyanis a vagyongazdálkodási törvényben volt egy olyan passzus, amely első ránézésre ártatlannak tűnik, ugyanakkor ezzel párhuzamba állítva mégiscsak súlyos is lehet. Ugyanis volt egy olyan passzus, amely értelmében értékhatártól függetlenül a kormánynak egyéni hatáskörében joga van ingyenesen állami vagyont átruházni az állami vagyonkörön belül. Azt gondolom, hogy ez egy eszköz lehet arra megint csak, hogy az állam, illetve a kormány az átláthatatlanság leple mögött végezze el az állami cégek kistafírozását vagy konszolidálását. Az állami cégek konszolidálása egy fontos cél, nyilván nagyon nehéz cél is, de egy szép cél, és nem értjük, hogy miért kellene ezzel kapcsolatban a nyilvánosság elől elbújni.

Úgyhogy a módosítónknak ezeket a részeit mindenképpen fenntartanánk, a kapcsolódó módosítóval viszont az eredményszámításra vonatkozó szabályok lazítását próbálnánk meg mégiscsak lehetővé tenni, és erre kérem akkor akár az ellenzéki, akár a kormánypárti képviselőket, hogy fontolják meg, hogy ezt tudják-e támogatni.

Összességében tehát én azt látom, hogy a vita közöttünk ott van, hogy hol is kellene tulajdonképpen meghúzni a határt a kormányzás hatékonyságának a racionalizálása és az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés racionalitása között. Úgy gondolom, hogy az átláthatóság és a nyilvános kontroll már csak azért is nagyon fontos, mert önöknek kétharmada van, és azt gondolom, hogy ebben az esetben különösen indokolt az, hogy lehetőséget teremtsenek arra, hogy a költségvetési vitában, illetve a költségvetési számokban is megnyilvánuljon ez az átláthatóság; illetve azért is nagyon fontos - itt már többször utaltunk rá -, mert a magyar gazdaságpolitikával szembeni bizalom meglehetősen alacsony. E bizalom helyreállításának a legfőbb eszköze ez az átláthatóság. Úgyhogy azt kérem, hogy ezt fontolják meg, és ezt próbálják meg a módosítókkal kapcsolatos szavazási magatartásuknál érvényesíteni.

S végül egy nemzetközi példára utalnék, biztosan ismerik: az Egyesült Királyság pénzügyminisztere egy meglehetősen előremutató lépés keretében igen nagyfokú átláthatóságot vezetett be a költségvetésnél. Én azt gondolom, hogy ez lenne a járható és kívánatos irány. A brit konzervatív párt ezt megtette, szerintem az új magyar konzervatív kormánytöbbség méltán tanulhatna a brit testvérpártjától.

Szóval, én arra kérem önöket, hogy fontolják meg ezeket az érveket, és válasszák ezt az átlátható és elegáns kormányzást, és ennek megfelelően viszonyuljanak a módosítókhoz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Göndör István képviselő úr, az MSZP-frakcióból. Megadom a szót hatperces időkeretben.

(11.50)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vitaszakaszban a fő hangsúly a benyújtási határidőkön van, a képviselők által való megismerhetőség kérdésén.

Az általános vitában is kiderült, és a mostaniból is látszik, hogy konszenzus van abban, hogy az általános választások évében lehetőséget kell adni a megalakuló új kormánynak, hogy kellő idő álljon rendelkezésére, hogy benyújtsa a költségvetési törvényt, de a mi frakciónk is támogatja azt, hogy ezt nem minden határidőn túl, és különös tekintettel némi rossz szándékot is feltételezhetünk, amikor azt mondjuk, hogy önkormányzati választások lesznek az ősz folyamán, és az önkormányzati választások időszakáig egyszerűen nem megismerhető sem a képviselők, sem az állampolgárok számára, hogy mire készül a kormánykoalíció.

Ezért tisztelettel kérem, vagy mondhatnám azt, hogy szomorúan vettük tudomásul, hogy egyetlen bizottságban sem támogatták egyharmaddal sem, pedig Scheiring Gábor és Vágó Gábor képviselő urak indítványa, azt gondolom, hogy semmi túlzást nem jelent, akkor, amikor a november 15-e helyett október 15-ét jelöl meg.

Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, és itt látszik, hogy mi magunk is milyen gyarlók vagyunk, hogy az időpontra koncentráltunk, és én csak most, a részletes vita időszakában próbáltam ezt az ominózus 52. § (1) bekezdésének a módosítására vonatkozó szöveget végigolvasni. Tisztelettel kérem - és örömmel látom, hogy Latorcai János mint előterjesztő szintén itt van a teremben -, hogy gondolják végig, most már nem áll idő rendelkezésünkre egy kapcsolódó módosító indítványt benyújtani, de az első mondat teljesen értelmetlen, mert azt mondja, hogy "a kormány a költségvetési törvény utolsó költségvetési évében". Vélelmezem, hogy az előterjesztők, a kormányzati ciklus utolsó évében... - de az sem igaz, mert arra az évre már az előző évben benyújtotta a költségvetést. Tehát a sietségből fakadóan itt valami alapvető probléma van. Ezt ki kell javítani, mert ezt így semmiképpen nem lehet elfogadni és kihirdetni.

Ebben a vitaszakaszban az utolsó kérdés, amiről már az előttem felszólalók is sokat beszéltek. Tisztelt Képviselőtársaim! Semmiképpen nem megkerülhető, amit a Bajnai-kormány már elkezdett, és a kezdő lépéseket tette: a nagy állami vállalatok kérdése vagy a nagy ellátórendszerek kérdése. Én most egész konkrétan kiemelném, mivel személyemben is elkötelezett vagyok MÁV-ügyekben. Kérem, gondolják végig, ha csak az, hogy ebben az évben elszabadul a MÁV vesztesége, és ha ez a paragrafus életbe lép, ez azt jelenti, hogy ez nem része a költségvetésnek.

Képviselőtársaim, a költségvetésnek a zsebébe kell nyúlnia. Ezt valahonnan ki kell gazdálkodni, ezt ki kell egyenlíteni. Tehát az a cél, hogy ezt a rendkívül nagy vállalkozást hatékonyabb tevékenységre ösztönözzük. Sőt most már a hírek alapján a szárnyvonalakon újra elinduló forgalom, ez még mind azt jelenti, hogy még nem látható időre tolódik ki a MÁV reformja, ami nagyon-nagyon sok pénzbe kerül.

Nem akarok más állami vállalatokról beszélni, nem akarom überelni Scheiring Gábor vagy Lenhardt képviselő úr véleményét. Szóval ezt megint csak ezen törvényjavaslat egy olyan elemének tekintjük, hogy a trükközés új kapuja nyílik ki az állami vállalatokon keresztül. Ezt így semmiképpen nem támogathatjuk, tehát még egyszer csak hangsúlyozom, hogy nagyon szomorúan vettük tudomásul, hogy ezt a javaslatot sem támogatta egyetlen bizottság sem.

Azt is megengedem magamnak, hogy nem biztos, hogy szerencsés. Ha ez így marad, akkor lehet, hogy egy év múlva erről a kérdésről más viszonyok és más körülmények között fogunk beszélni, már a következő évi költségvetésben.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Mivel jelentkezőt nem látok, így megkérdezem Ékes József képviselő urat, hogy kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Ékes József jelzi, hogy szólni kíván.) Öné a szó, képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Volner képviselőtársamhoz: azt hiszem, egyike vagyok azon képviselőknek, aki az elmúlt nyolc évben tényleg a privatizációs törvények módosítását, módosulását és a privatizáció folyamatait kellőképpen próbálta vita formájában is itt a parlamentben figyelemmel kísérni, akár éjszaka, hiszen visszaemlékezem 2007. június 16-án éjszaka hajnali fél négyre, amikor a hazai vízbázisokat kívánták értékesíteni, és az ember örömmel tudatta azt később, majd amikor Fónagy Jánossal együtt benyújtottuk a módosítást, hogy kerüljön vissza az állami tulajdoni hányad hatáskörébe. Tehát azt hiszem, az embernek azért vannak pozitív élményei ezzel kapcsolatosan.

De talán érdemes arra is odafigyelni, amikor az állami vállalatokról beszélünk - ugye most Göndör István képviselőtársam is elmondta az állami vállalatok kérdéskörét, a MÁV esetleges bedőlése, tudjuk, a BKV-nál milyen eseménysorozatok voltak, de lehetne a Volán-társaságokat nyugodtan mondani, és lehetne egy csomó dolgot felsorolni. De mindezek mögött költségvetés szempontjából állami normatíváknak kellett volna lennie. Kellett volna. Tehát azt mondjuk, hogy kellett volna. Megkapták? Annyit kaptak?

Tudjuk-e nagyon pontosan például az önkormányzati hiányok nagyságrendjét? Hiszen amikor az állami költségvetésről beszélünk, akkor azt mondjuk, hogy az önkormányzati hiány kivételével, ugye, adósságállománya kivételével. Mennyi is az? 700 milliárd? Mennyi az önhikis önkormányzat? Nyugodtan lehetne sorolni tovább ezeket a számokat, de ezekkel is szembesülnünk kell. És amikor egy mozgástérről beszélünk, akkor pontosan ez az a mozgástér, amire mindenképpen szükség van ahhoz, hogy valóban tisztán is tudjunk látni egyáltalán, tudjuk azt, hogy a MÁV-nál a normatívák milyen mértékben lettek odajuttatva, egyáltalán mi okozta azt az állapotot, amiben jelen pillanatban van.

Ugyanez a BKV kérdése is. De ugyanez a kérdés az önkormányzatoknál is. Hisz hatalmasra duzzadt az önkormányzati hitelállomány nagyságrendje. Nagyon jól tudjuk, és akkor nem mondom még itt a körbetartozás kérdését és egyéb más dolgot is.

Tehát még egyszer köszönöm azon képviselők hozzáállását, akik önmaguk is úgy fogalmaztak, hogy bízni kívánnak a jelenlegi kormány lépéseiben, és igenis erre a mozgástérre szükség van ahhoz, hogy valóban egy tisztánlátási időszak is be tudjon következni annak érdekében, hogy valóban a parlament által és a parlament számára is megadott ellenőrizhetőséget is tudja gyakorolni a magyar parlament. És itt a vagyongazdálkodással kapcsolatosan is Volner képviselőtársam ugye ezt vetette fel. De úgy érzem, hogy akkor a miniszter úr is bizottsági ülésen kőkeményen kijelentette, hogy nem kívánnak további állami vagyont értékesíteni. Azt hiszem, ez a miniszter úr szájából is kellőképpen elhangzott, és főleg nem úgy, ahogy az elmúlt időszakban az állami vagyonnal sáfárkodtak, akár a termőfölddel, erdőkkel és lehetne sorolni tovább.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2009. évi jelentésének elfogadásáról szóló H/532. számú országgyűlési határozati javaslatot módosító javaslat hiányában elfogadta az Országgyűlés, így az előterjesztésnek ma nem lesz részletes vitája.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés nyári ülésszakának következő ülését 2010. július 5-én 13 órára összehívom.

Megköszönöm munkájukat, az ülést bezárom.

(Az ülés 11 óra 59 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

2707 Az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának 5. ülésnapja 2010. június 30-án, szerdán 2708