A felszólalás szövege:

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A törvényjavaslat 3. számú módosító javaslatához, ami az ajánlás 80. pontja, kapcsolódó módosító indítványt nyújtottam be. Ezt a javaslatot kívánom most részletesebben indokolni egy kis történelmi visszatekintéssel.

Az Egészségügyi Minisztérium 2006. október 9-én pályázati felhívást tett közzé az egészségügyi ellátórendszer struktúraátalakításának támogatására. A pályázati célkitűzésekkel összhangban a Nógrád megyében működő kórházak összefogtak az aktív ágyak, illetve a működésbeli párhuzamos ellátások csökkentésére. A megyei önkormányzat által fenntartott Szent Lázár Megyei Kórház a pásztói Margit Kórházzal és a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézettel közösen dolgozta ki a megyei fekvőbeteg-kapacitás csökkentését célzó szakmai programját, pénzügyi tervét, emellett önálló pályázattal is részt vesz a programban, melynek fő célkitűzései a kistérség ügyeleti ellátásában való közreműködés, illetve egy járóbeteg-ellátást végző telephely teljes megszüntetése. A pályázati célok összehangolásával megyénkben valamennyi gyógyintézmény lehetőséget teremtett meghatározott szakterületeken az összehangolt specializációra, arra, hogy megyénkben valamennyi ellátásra szoruló beteg számára hozzáférhető és elérhető legyen a magas szintű szakmai ellátás.

A fenti pályázat kihirdetését megelőzően, széles körű helyi, ágazati, szakmai egyeztetéseket követően a megyei önkormányzat és a balassagyarmati városi önkormányzat megállapodott abban, hogy 2006. szeptember 1-jétől a pulmonológiai feladatok jelentős része a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézetbe kerül, nem csökkentve az ellátás elérhetőségét, de jelentősen javítva a gyógyítás személyi, tárgyi, normatív feltételeit. Ezzel a döntéssel az egészségügyi ellátórendszer struktúraátalakításának támogatására kiírt pályázat megjelenése előtt az ÁNTSZ Nógrád Megyei Intézetének egyetértésével és szakhatósági támogatásával egy 100 ágyas intézményegység működését szüntette meg a fenntartó, a Nógrád megyei önkormányzat közgyűlése, a pulmonológiai kapacitásokat a tényleges, valós szükségletekhez igazítva. A felszabaduló fekvőbeteg-kapacitások átcsoportosításra kerültek a krónikus ellátás, illetve egyéb nagyobb kihasználtságot mutató feladatok területére.

A kormány még a pályázati eredmények hivatalos közzététele előtt beterjesztette az Országgyűlés elé az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot. A javaslatban a Szent Lázár Megyei Kórház súlyponti kórházként jelenik meg, ahol 560 aktív ágy és 110 krónikus ágy biztosítaná a rászorultak ellátását. Ez az ágyszám mind az aktív, mind a krónikus ellátást érintően közel szinkronban van azzal a célkitűzéssel, amelyet a megyei kórház a hivatkozott pályázata által szeretne kialakítani és működtetni.

A törvényjavaslatban szereplő belső ágystruktúra azonban egy korábbi állapotot, intézményi kapacitást tükröz, hiszen a 60 aktív ággyal a Szent Lázár Megyei Kórháznál került nevesítésre a balassagyarmati városi kórháznak átadott tüdőgyógyászat, illetve a tényleges szükséglethez viszonyítva túlzott mértékben jelenik meg többek között a fül-orr-gégészet és a szemészet is. A pulmonológiai feladatoknak a városi kórháznál történő telepítése során a valóságos igényekhez igazították a szakemberek a kapcsolódó ágyakat, így a jelentős ágyszám-átcsoportosítás ellenére is biztosított az érintett betegek magas szintű ellátása.

A jelzettek alapján egyértelmű, hogy a kormány által beterjesztett javaslat 1. számú mellékletében a már korábban a szakmai és felügyeleti szervek támogatása mellett végrehajtott szerkezeti változások figyelmen kívül maradtak. Amennyiben a parlament a benyújtott formában fogadná el a törvényjavaslatot, abban az esetben a Szent Lázár Megyei Kórház a korábbi ágystruktúra és fekvőbeteg-kapacitás visszaszervezésére kényszerülne. Mindez jelentős többletkiadásokat is jelentene. Ennek orvoslására került benyújtásra ez a módosító javaslat, amelynek támogatását kérem a miniszter úrtól, illetve a tisztelt parlamenttől.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem az első eset, hogy szót és a figyelmüket kérem egy ma még csak részben történelmi dátum, évforduló kapcsán. December 8-án lesz kereken ötven esztendeje, hogy a salgótarjáni megyeháza előtti téren egy békésnek induló tüntetés Magyarország világháború utáni történetének egyik legborzalmasabb vérfürdőjébe torkollott.

Fél évszázad nagy időnek tűnik a kívülálló számára, de egy város, egy közösség és az egyes ember emlékezete bármikor jelen idővé tudja változtatni azt, ami történt. Jelen idővé, hiszen a ma is élő résztvevők, hozzátartozók, leszármazottak kitörölhetetlen módon hordozzák saját sorsukban azt a napot.

Legalább 131 nevet kellene itt most felsorolnom, és könnyen megtörténhet, hogy a lista még mindig nem lenne teljes. 131 nevet, gyermekekét, lányokét, felnőttekét, öregemberekét, akiket a megtorlás esztelen, vak szeszélye 1956. december 8-án utolért, akiknek nem pusztán az életét vette el az akkori hatalom, hanem hosszú évtizedeken át az emléküket is sárba tiporta.

A felvethető kérdéseknek csupán az egyik aspektusa, hogy mi lenne ma az akkor tízéves Kakuk Józsi gyerekkel vagy a 17 éves Fényes Ilonkával. Vajon mennyiben lett volna más az életük Benkő Józsi bácsi és a vele együtt meggyilkolt felnőttek, öregemberek gyermekeinek, unokáinak? Bár a kérdés korántsem közelíthető meg tudományos igénnyel, bizonyára százszor, ezerszer feltették maguknak a túlélők az elmúlt ötven évben.

A megtorlások során alkalmazott fizikai megsemmisítés mellett az idő múlásával egyre nagyobb jelentősége van annak, amit a hatalom az áldozatok emlékével művelt, ahogyan Salgótarjánban és a környékbeli falvakban hosszú évtizedeken keresztül csak titokban lehetett egy-egy szál gyertyát meggyújtani az áldozatok emlékére; ahogyan a hivatalos propaganda a fájdalomban vergődő szülők füle hallatára nevezte újra és újra csőcseléknek, ellenforradalmi hordának halott gyermekeiket; ahogyan a közösség a mai napig feldolgozatlanul, a félelem reflexeivel hordozza magában december 8-a emlékét. A kívülálló aligha érti meg, miért van az, hogy amikor hivatalos állami ünnepségek az 1956-os forradalom és szabadságharc dicső szelleméről szólnak, akkor a salgótarjáni ember még mindig elnémul, tekintetét a földre szegezi, és hosszan hallgat, majd egyszerűen - saját figyelmét is elterelve - másról kezd beszélni. Ez a jelenség az, ami az '56 októberét követő megtorlások valóságos pusztítását mutatja, azt a pusztítást, amit egy ember, egy közösség, egy város vagy egy nemzet lelkében lényegében helyrehozhatatlanul okozott.

Ennek a lassan ható méregnek két összetevője van: a gyász és a megaláztatás. Ha létezik ellenszere, az is kétkomponensű: az idő és az igazság. Ahogy Voltaire mondja, az élőknek méltányossággal tartozunk, a halottaknak csak az igazsággal.

Az erőszak megjelenése minden történelmi korban és szituációban lerántja a leplet a hatalom valóságos természetéről. Az alkalmazott erőszak - ahogyan a diagnosztikában a kontrasztanyagok - megfesti és láthatóvá teszi az addig rejtett érdekeket, a hangzatos eszmények és jelszavak mögött meghúzódó valóságos szándékokat. A politikai hazugságok nyomán megjelenő erőszak már nem hazudik, lehull az álarc, lefeslik a tarka jelmez, lemállik a máz, és ott áll előttünk a nyers erő, a letisztult akarat, a hatalom pőre csontváza. 1956. december 8. napja ilyen módon az igazság pillanata volt. A fegyverropogás és az azt követő néma csend egy pillanatra felvillantotta a Kádár-rezsim valóságos arcát. Minden további magyarázat a nemzetközi erőviszonyokról, politikai kényszerről, holmi történelmi szükségszerűségekről és kényszerhelyzetekről, konszolidációról és vidám barakkról üres beszéd; nem támasztja fel az áldozatokat, és nem menti fel a gyilkosokat. Az ember természete szerint szabad, a döntéseit maga hozza meg, és a felelősséget is önmaga viseli.

Tisztelt Ház! Az 50. évforduló kapcsán ma sok szó esik az objektív tényekről és még több a forradalom eszméiről. Én ma itt - az évfordulóra tekintettel - inkább a személyes történelemről és a morális tanulságokról igyekeztem szót ejteni. Kérem önöket, emlékezzünk együtt az 1956. december 8-ai salgótarjáni sortűz 131 áldozatára és a forradalom két, december 13-án hajnalban a hugyagi Ipoly-parton brutális kegyetlenséggel kivégzett nógrádi, salgótarjáni vezetőjére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tállai András képviselő úr fejlesztési problémákra hívta fel a figyelmünket, de kitért arra is, hogy a 2007. évi költségvetés miképpen sarcolja meg az önkormányzatokat. Én egy konkrét példával szeretnék előhozakodni a tekintetben, hogy a 2007. évi költségvetés mi módon teremt kezelhetetlen helyzetet a megyei önkormányzatok, jelen esetben a Nógrád Megyei Önkormányzat életében.

Bizonyára önök is kiolvassák a költségvetésből, hogy a megyei önkormányzatok számára biztosított szja-forrás esetében jelentős visszalépés van, 2006-hoz képest 45 százalékos a csökkenés. Ez például Nógrád megyét érintően 400 millió forintos forráskivonást jelent. Az ellátotti létszámhoz kapcsolódó fajlagos normatívák is csökkennek, nagyon kevés helyen van változatlanság, általában 3-4 százalékkal csökkennek, ami további 200 millió forintos forráskivonást jelent Nógrád megye esetében, miközben kiadási oldalon jelentős többletterhet jelentenek a közüzemi díjak és az egyéb szolgáltatások díjainak drasztikus emelkedései, s az már csak hab a tortán, tisztelt képviselőtársaim, hogy a következő évtől a megyei önkormányzatokat kizárják a pénzügyi helyzetek kezelésére szolgáló önhikis pályázati rendszerből.

De miről is van szó? Ne gondolják azt, hogy egy ilyen kezelhetetlen pénzügyi helyzet meg fog állni az önkormányzatok kapujában, hiszen mégiscsak feladatfenntartásról van szó. A megyei önkormányzat kötelező feladatait Nógrád megyében 22 intézményen keresztül látja el, 2600 embert foglalkoztatva a legnagyobb foglalkoztató Nógrád megyében, mintegy 3 ezer tanuló oktatását, 1200 fő körüli idős és fogyatékos ember ellátását és közel 500 fő gyermekvédelmi ellátásra szolgáló gyermek nevelését biztosítja, s emellett még közgyűjteményi, közművelődési, pedagógiai szakszolgálati ellátást is biztosít az egész megye területén. Ez a kezelhetetlen költségvetési helyzet azt fogja eredményezni, hogy Nógrád megyében összevonásokra, létszámleépítésekre, racionalizációra lesz szükség. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tény és való, hogy választott régiók nem jöttek létre, azonban a megyei önkormányzatok demokratikus úton megválasztásra kerültek, tehát megyék vannak.

Hogy a választott régiók nem jöttek létre, ez még nem lehet ok arra, hogy ellehetetlenítsék a megyei önkormányzatokat. Tény és való, hogy egy megyei önkormányzatnak a legfontosabb szerepe az intézményfenntartó szerep, azonban csak az elmúlt négy év példáját alapul véve Nógrád megyében már nincs hova továbbhátrálni. Csak az elmúlt négy évben megszüntetésre került a sportigazgatóság, összevonást eszközöltek közművelődési, turisztikai területen, bezárásra került a nógrádgárdonyi tüdőgyógyintézet, vagy bezárásra került a cserhátsurányi intézmény, egy olyan időszakban, amikor viszonylag konszolidált volt a megyei önkormányzat gazdálkodása. Egy ilyen időszakban is jelentős létszámleépítéseket, racionalizációs döntéseket kellett meghozni.

Amit azonban most kiolvasunk a költségvetésből, az egy drámai képet, drámai helyzetet rajzol fel, aminek eredményeképpen, mint ahogy említettem, további létszámleépítéseket, intézmény-összevonásokat, intézménybezárásokat kell eszközölni. De a legnagyobb probléma az, képviselőtársaim, hogy már mint egy masszát, úgy tekintik a megyei önkormányzatot, de a megyei önkormányzat az intézményfenntartó szerepén keresztül közalkalmazottakat, köztisztviselőket foglalkoztat, másrészt pedig ellátottakat lát el. Csak Nógrád megye esetében, mint ahogy említettem, több ezer ilyen ember van, aki egyrészt alkalmazottként jelenik meg, illetve ellátottként.

Tehát ezzel az intézkedéscsomaggal, amivel a megyei önkormányzatokat büntetik, tulajdonképpen az embereket, az ellátottakat és az ott dolgozókat büntetik, ez pedig elfogadhatatlan. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Igen, elfogadom.

ELNÖK: Öné a szó, Becsó Zsolt képviselő úr.

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Forr a politikai élet a szocialisták háza táján Salgótarjánban is. A közelmúltban országos sajtóvisszhangot és felháborodást váltott ki Karakasev Anna, a salgótarjáni önkormányzat egyik intézményvezetőjének esete.

Karakasev Anna az elmúlt választási ciklusban a salgótarjáni közgyűlésben a Magyar Szocialista Párt frakcióját és a pénzügyi bizottságot vezette. A legutóbbi választáson a hölgy a szocialista polgármesterjelölt megnevezett alpolgármester-jelöltje volt. A szocialisták a városban a választást elbukták, de az MSZP-s képviselőnő a pénzügyi bizottsági elnöki tisztségét az új összetételű testületben is megőrizte. Februárban viszont máról holnapra valamennyi megbízatásáról lemondásra kényszerült. Kiderült, hogy a szocialisták helyi képviselője nagyon mélyen merült alá a pénzügyekben. Tavaly augusztus 4-én jogtalanul, az előírásokat megszegve, az adófizetők pénzéből 2,5 millió forint előleget utalványozott saját magának. Az összeget a januári revizori vizsgálatig nem fizette vissza. Az ügyben a salgótarjáni városi ügyészség jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt ismeretlen tettes ellen nyomozást rendelt el.

A helyi közvéleményt megdöbbentette, hogy az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium minisztere által tavaly decemberben önkormányzati és térségi koordinátori állásra kiírt pályázatot a közéletben a kistérségben megbukott, egykori szocialista képviselő asszony nyerte, miközben lett volna más választási lehetőség is.

(15.00)

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, szíveskedjék válaszolni kérdésemre, mennyire tartják fontosnak a kistérségek tevékenységét, ha a hatalomnak oly kedves, de erkölcsileg megsemmisült szocialista kádert neveznek ki felelős koordinátori beosztásba, akire nemhogy milliós projekteket, de egy fillért se bíznának rá a környéken.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor nézzük tényleg a tényeket! Augusztus 4-én a fent nevezett hölgy kivesz a házipénztárból 2,5 millió forintot. Ezt január 25-én tárja fel egy belső vizsgálat, majd a hölgy, a szocialista képviselő asszony január 26-án visszafizeti - igaz, hiánytalanul - ezt a pénzt a házipénztárba. 175 nap után! Majd február 13-án ez a hölgy lemond az igazgatói, vezetői, magasabb beosztás ellátásáról, majd pedig néhány nappal később lemond a képviselői mandátumról.

Az Indexen megjelent ÖTM-közlemény szerint február 20-án volt az az időpont, amikor elbírálták az erre a pályázati kiírásra beadott pályázatokat. Tehát önöknek lett volna lehetőségük arra vonatkozóan, hogy megfelelőképpen tájékozódjanak ebben a kérdésben. Ha volt önöknek tudomása arról, hogy milyen cselekményeket követett el a hölgy, akkor ezért kellett volna eltekinteni a hölgy kinevezésétől. Ha pedig nem volt tudomásuk, ami, azt gondolom, eléggé súlyos hiba, akkor pedig itt az idő, hogy levonják a megfelelő konzekvenciákat.

Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nógrád megye önkormányzata 2004 májusától - központi támogatás segítségével - sikeresen működtette a Nógrád megyei esélyegyenlőségi koordinációs iroda salgótarjáni esélyek házát 2007. június 30-ig. 2007. július elsejétől két hónapon keresztül pedig - egyelőre központi támogatás nélkül - volt biztosítva a működés. 2007. szeptember 1-jével a koordinációs iroda - a minisztérium kiszámíthatatlan finanszírozási gyakorlata, illetőleg a kormányzati együttműködés hiánya miatt - bezárásra került.

A Nógrád megyei esélyegyenlőségi koordinációs iroda a mögöttünk hagyott három évben számtalan, a minisztérium által is elismert sikeres programot és akciót bonyolított le, a melyek kereteiben igyekeztek megteremteni a megyében élők számára a társadalmi szemléletváltást, az esélyegyenlőség biztosítását, az arra rászorultak felzárkóztatásának elősegítését.

Az országos esélyegyenlőségi hálózaton belül a megyei iroda további működésével kapcsolatosan a közgyűlés 2007. június 28-i ülésén határozatában egyhangúlag fogadta el, hogy a továbbiakban is szükségesnek tartja az iroda működtetését, ennek érdekében a minisztériummal megkötött támogatási szerződés meghosszabbítását. Az együttműködési szándék azonban egyoldalúra sikeredett. Indokolás nélkül a minisztérium úgy döntött, hogy a koordinációs iroda további működésével kapcsolatban nem a megyei önkormányzatot bízza meg a feladatok ellátásával, így a támogatási szerződés meghosszabbítása elmaradt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az üggyel összefüggésben a kérdéseim a következők. Tekintettel arra, hogy a Nógrád megyei önkormányzat ellenzéki vezetésű, politikai motivációk húzódtak-e meg a döntés mögött? Ha esetleg szakmai döntés született - amivel kapcsolatban vannak kétségeim -, miért nem indokolták a döntés hátterét? Mi az oka annak, hogy az önkormányzatunk által megelőlegezett 2,6 millió forintot három hónap elteltével sem képesek kiegyenlíteni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.) Kinek az érdekét szolgálta az önök működtetéssel kapcsolatos döntése?

Várom őszinte válaszát.

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Nógrád megyei önkormányzat közgyűlése 2008. április 24-ei ülésén megtárgyalta a Budapesti Gazdasági Főiskola pénzügyi és számviteli kara salgótarjáni intézetének helyzetéről szóló előterjesztést. Az intézet igazgatója április elején tájékoztatott arról, hogy Nógrád megye egyetlen jelentős felsőoktatási intézményének helyzete kritikussá vált, a Budapesti Gazdasági Főiskola a képzési hely felszámolására irányuló intézkedéseket kezdett meg, illetőleg tárgyalások indultak a Miskolci Egyetemmel a főiskola esetleges átadás-átvételéről. A folyamat az elmúlt évi felvételi eljárás során alkalmazott, a felvételi ponthatárokat egységesen megállapító döntéssel kezdődött, amelynek következtében az intézet a tervezett 180-200 hallgató helyett első lépésben alig több mint 30, a pótfelvételivel együtt összesen 77 elsőéves hallgatót vehetett fel.

A jelentős hallgatói létszámcsökkenés hozzávetőlegesen 36 millió forint azonnali bevételkiesést eredményezett, a BGF gazdasági tanácsának akkor borúlátó becslései szerint a hiány mértéke 2008-ra a 60-100 millió forintot is elérheti. Az egyébként igen sikeres BGF szenátusa az adott helyzetben gyorsan reagált, közvetlen és közvetett intézkedéseivel megkezdte a salgótarjáni főiskola kifutó rendszerű vagy annál is gyorsabb felszámolását, ezzel jelentősen felgyorsítva a hallgatói elvándorlás folyamatát. 2008. április 24-én módomban állt részt venni a BGF és a Miskolci Egyetem képviselői, valamint dr. Manherz Károly államtitkár úr részvételével folytatott egyeztetésen, amelynek során egyértelművé vált, a salgótarjáni intézet helyzete valóban kritikus, a BGF nem kíván intézkedéseket tenni a főiskola akár átmeneti konszolidálására sem, a Miskolci Egyetem pedig nem tudja vagy nem kívánja finanszírozni az átadás-átvétellel kapcsolatos processzust.

Az ezt követő egyeztetésre 2008. május 13-án került sor a BGF, Salgótarján megyei jogú város és a megyei önkormányzat képviselőinek részvételével. Ezen a megbeszélésen a BGF álláspontja annyiban módosult, hogy az eredetileg meghatározott 150 fő alatt is hajlandó engedélyezni első évfolyam indítását, amennyiben a város és a megye a kieső bevételt, évi 85 millió 900 ezer forintot saját költségvetéséből évente pótolja. Azaz a helyi felsőoktatás megőrzésének felelősségét és kockázatát a jelenlegi álláspont szerint a BGF két helyi, jelentős forráshiánnyal küszködő önkormányzatra terheli.

Tisztelt Ház! Nem kívánom palástolni mély megdöbbenésemet, amelyet különösen az április 24-ei konzultáció során éreztem. Az ügy valamennyi szereplője előtt ismert Nógrád megye társadalmi-gazdasági helyzete, az a mély válság, amely a korábbi iparszerkezet összeomlásával és az elmúlt másfél évtized számunkra sok esetben kedvezőtlen folyamatai következtében kialakult. A piacképes munkaerő fokozódó elvándorlása, a beruházások hiánya, az intézményrendszer leépülése, a hátrányos helyzetű rétegek alacsony mobilitása, az innováció hiánya térségünket mély depresszióba taszította. E helyzet kezeléséhez a megyei önkormányzat eszközei elégtelenek, a területi kiegyenlítést szolgáló központi intézkedések pedig jobbára elmaradtak.

Készséggel elismerem, hogy a felsőoktatás racionális megszervezése össztársadalmi érdek. Nem vitatom, hogy az egyes felsőoktatási intézmények felelősek saját hallgatóikért, az oktatás magas színvonalú megszervezéséért, az ésszerű és hatékony gazdálkodásért. Nincs kétségem afelől, hogy a felsőoktatás megreformálása során önöket, a szaktárcát a jó szándék vezette. Talán megértem a BGF gazdasági tanácsának nyers piaci logikáját. Azzal is tisztában vagyok, hogy a Miskolci Egyetem számos képzést kénytelen finanszírozni. Nehezebb szembesülnöm azzal, hogy a körben elhelyezkedő budapesti, gyöngyösi, egri, miskolci felsőoktatási intézmények Nógrád megyét leginkább piacnak tekintik, ahonnan hallgatókat, oktatókat lehet importálni anélkül, hogy helyben bármiféle érdemi fejlesztést kellene folytatniuk.

A legnagyobb dilemmát ugyanakkor a szaktárca tétlensége jelenti számomra. A korábbi egyeztetések során valamennyi érintett kiemelt súllyal említette a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásának szükségességét, az esélyegyenlőség mind szélesebb körben történő biztosítását, így Nógrád megye jelenlegi helyzetének fokozott figyelembevételét - hangsúlyozom, említették. Nem hangzott el viszont egyetlen konkrét javaslat, ajánlat sem, ami e szép eszme gyakorlati megvalósításának irányába hatna. Sőt, az ügyben tett valamennyi intézkedés ennek gyakorlati cáfolata. Az intézet helyzetének megingásával, felszámolásával a leggyengébb helyzetű térség szenvedi el a legnagyobb hátrányt, válik még sérülékenyebbé, azaz a területi kiegyenlítés helyett paradox módon a lefelé ívelő spirál meredeksége nő. Azon túl, hogy ez ellentétes az esélyegyenlőség logikájával, szemben áll azokkal a nemzetközi tendenciákkal, tapasztalatokkal is, amelyek a felsőoktatás diverzifikálását, társadalmi kapcsolatainak erősítését, az elmaradott térségek fejlesztésében, a foglalkoztatáspolitika alakításában betöltött szerepét helyezik előtérbe.

Tisztelt Oktatási Miniszter Úr! Öntől kell kérnem, hogy a salgótarjáni intézet helyzetét tekintse át, és eszközeivel érvényesítse a piaci szempontokon túlmutató preferenciákat. Talán nem szorul külön bizonyításra, hogy léteznek ilyen kitüntetett és hasonlóan össztársadalmi érdekek. A Nógrád megyében élők nevében kérem, hogy akár a jelenlegi, akár a más szervezeti konstrukció felállításával, az átmenet konkrét pénzügyi finanszírozásában történő részvétellel legyen segítségünkre a helyi szellemi-innovációs potenciál megőrzésében.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget.) Salgótarján gyászol december 8-án. Mindenki gyászol országszerte, akinek legdrágább a szabadságért feláldozott emberélet.

"Mától kezdve lövünk." A hírhedt mondat Marosán György kommunista politikus szájából hangzott el, amikor a Steigerwald Ottó által vezetett munkástanács-delegáció nem teljesítette a Kádár-kormány követeléseit. Hajnalban ávós és szovjet egységek letartóztattak két munkástanácsi vezetőt, ami hatalmas felháborodást váltott ki a városban. A letartóztatások hírére több ezer vasgyári, üveggyári munkás, bányászok és a hozzájuk csatlakozók a salgótarjáni rendőrkapitányság és a megyei tanács épülete elé vonultak. Mai szóhasználattal élve azért, hogy felemeljék szavukat a jogtalan és aránytalan rendészeti intézkedések ellen. Követelték a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását.

Hamarosan kiderült, hogy az akkori kommunista vezetők a napnak nem minden szakában hazudtak. Beteljesült a marosáni ígéret. Eldördült a hatalom sortüze. Véres testekkel lett tele az utca. Egyes történészek szerint 46-an haltak meg, más források 130 halottról beszélnek, a sebesültek számát pedig másfélszáz körülire becsülik. Az áldozatok pontos számát nehéz megállapítani, mert sokuknak a halál okaként a kórházban különböző betegségeket tüntettek fel. Egy hevenyészett rendőri vizsgálat jegyzőkönyvét pedig titkosították, az igazságot elhallgatták az emberek előtt.

A Nógrád megyei kegyetlenkedések azonban ezzel még nem értek véget. A pufajkások személyes szadizmusuk kielégítése érdekében a parancsra tett akciókon kívül is tettek szabad portyákat. A Salgótarjáni Acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd holttestüket az Ipoly folyóba dobták. A salgótarjáni sortüzet követő napokban a tömegbe lőttek Miskolcon, Egerben, Gyomán és más városokban. A gyilkosok ma is ismeretlenek és büntetlenek. A Kádár-diktatúra bölcsőjét véres kézzel ringatták. Minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek megtörni a forradalmi nemzeti ellenállást, hogy még írmagja se maradjon.

A salgótarjániak a szabadságharc leverése után is készen álltak a haza iránti áldozatra. Példát mutattak a nemzetért érzett felelősségből. Példát mutattak a szabadság és a függetlenség melletti elkötelezettségükből, elszántságukból. Azért kell emlékeznünk tragikus hősiességükre, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló tömegmészárlás. Soha többé ne fordulhasson elő ebben az országban, hogy a nemzeti függetlenség, a demokrácia, az emberi jogok érvényesülése mellett kiállók jutalma a hatalom golyózápora legyen!

Tisztelt Ház! Bibó István arra is figyelmeztetett, hogy a szabadság ott kezdődik, ahol a félelem véget ér. A salgótarjáni tüntetők, a sortűz áldozatai nem féltek 1956. december 8-án, mert egységesnek, erősnek és szabadnak érezték magukat.

Ma viszont a salgótarjáni emberek szíve is csordultig van félelemmel. Félnek attól, hogy elveszítik állásukat, félnek attól, hogy a kényszerhiteleket, a dagadó közüzemi számlákat a minimálbérből képtelenek lesznek törleszteni. Félnek attól, hogy a kevésből nem jut elegendő gyermekeik tisztességes felnevelésére, tanítására. Mégis rendületlenül hisznek abban, hogy az 1956. december 8-ai sortűzben elesett hozzátartozóik, barátaik, ismerőseik halála nem volt hiábavaló. Hisznek benne, de szeretnék végre látni, hallani és a mindennapi életükben is megtapasztalni. Mert az emlékezés, bár a múltról szól, de mindig a jelennek és a jövőnek üzen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A bátonyterenyei kistérség az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérsége, ahol a nyilvántartott álláskeresők aránya meghaladja a 24 százalékot, ahonnan az elmúlt évek során fontos és jelentős foglalkoztatók vonultak ki, fejezték be termelői tevékenységüket.

(16.10)

Az országos átlagot meghaladó problémaként jelentkezik a fiatalok elvándorlása, a szociális válság, az emberek elszegényedése. Ezért is kiemelkedő jelentőséggel bír, ha egy ilyen helyzetű térségben munkahelyteremtő beruházások jöhetnek létre, új termelő és szolgáltató cégek telepednek le.

A GOP-2008-2.1.2/D pályázati konstrukció keretében, amelyet új vállalkozások komplex technológiai fejlesztéseinek támogatására írtak ki, látszólag átütő sikert ért el Bátonyterenye. Nyolc projekthez valamivel több mint 2,5 milliárd forint támogatás került megítélésére, továbbá egy másik pályázat keretében egy projekthez 34 százalékos támogatási intenzitással újabb közel 500 millió forint.

A döntéseknek köszönhetően elméletileg vasútitengely-javító üzem, gyorsdiagnosztikai központ, világszínvonalú fogyás- és szépségcentrum, lakossági szélgépgyártó üzem, energiatégla-gyártó üzem, vasútikerék-gyártó és -összeszerelő üzem, elektronikus ügyfélszolgálati központ és végül, de nem utolsósorban műholdas űrtávközlési földi állomás és infrastruktúra jöhet létre.

A gyakorlati megvalósulás esélyét azonban beárnyékolja néhány momentum. A pályázatok beadási határideje 2008. december 1-je volt, ehhez képest hat céget 2008. október 18-át követően jegyeztek be. A pályázó cégek jegyzett tőkéje szinte kivétel nélkül 500 ezer forint. Feltűnő, hogy a településhez semmilyen tekintetben nem kötődő projektcég, tulajdonostársaság vagy kapcsolati kör összesen 8,5 millió forint jegyzett tőkével több mint 3 milliárd forint támogatást nyer el.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön véleménye szerint lesz-e Bátonyterenye az ország új vasúti, energetikai, műholdas űrtávközlési és világszínvonalú szépségközpontja? Várom őszinte válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köztudott, a nógrádi emberek olyan türelmesek, hogy a hátukon akár fát lehetne vágni. A megye ezeréves történetében súlyosabbnál súlyosabb megpróbáltatásokat szenvedtek el. Falvaikat felégette a tatár, lerombolta a török, végigpusztította a labanc, sőt elviselték még a kommunisták által okozott súlyos károkat is. A palócok másnap mindig nekiláttak újjáépíteni otthonaikat, templomaikat.

A Bajnai-csomagnak becézett jövő évi tervezett költségvetés azonban minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítja az elszenvedőket. Szegény Mikszáth Kálmán és Madách Imre biztosan csóválná a fejét, mert ekkora falurombolást rég nem látott szem a vidéken. A magyar ember tragédiájának utolsó, embertelen színe előtt gördül fel a kormány függönye. A kabinet Luciferei lesújtó látványt tárnak elénk: egészségügyi ellátás nélkül maradt betegeket, éhező gyerekeket és öregeket, bezárt iskolákat, segélyre váró munkanélkülieket, cserbenhagyott önkormányzatokat, csődbe kergetett cégeket, csődbe szorított és kifosztott országot. Sebesen terjed és pusztít a Gyurcsány-Bajnai-vírus, ami ellen sajnos még nincs vakcina. De keményen dolgozunk azért, hogy a járványt legkésőbb tavasszal megállíthassuk.

Tisztelt Ház! Az elmúlt három évben több mint 1,2 milliárd forintot vontak el Nógrád megye önkormányzatától, amit jövőre közel 700 millióval tetéznek. Megszűnik a 2009-ben még minden megyei önkormányzatot megillető 370 millió forint/megye egységes összeg. A fajlagos normatíváknál 6-10 százalékos visszalépés várható, a zeneművészeti, képzőművészeti oktatás normatívái azonban közel 30 százalékkal csökkennek. Megyei igazgatási, sport-, közművelődési és kulturális feladatokra 40 millió forintot meghaladó az elvonás. Változik az illetéktörvény, ez a változás azonban sajnos 200 millió forintos illetékkiesést jelent Nógrádban. Bár a járulékváltozásból lesz némi megtakarítás, de az áfaemelés hatása, a regisztrációs hozzájárulás növekedése csak tetézi a bajt.

Ismét bebizonyosodott Karinthy Frigyes megállapítása, ami szerint: a kormány az a testület, ami mindig megtartja, amit ígér; ha pénzt ígér, azt is megtartja, főként a saját zsebében. Nógrádban átszerveztük, ami átszervezhető, eladtuk, ami eladható, elküldtük, aki elküldhető, hogy a működés finanszírozásán a kormány által ütött lyukakat toldozzuk-foldozzuk, akár a drótos tót.

A vak is láthatja, hogy a büdzsé jövő évi tervezete a rászorulók szükségleteivel, az önkormányzatokra leosztott feladatokkal, azaz az élettel köszönő viszonyban sem áll. Vajon hogyan néznek majd a választóik szemébe azok az országgyűlési képviselők, akik ezt a falu- és országromboló költségvetést megszavazzák? Vajon felmerül-e bennük, hogy mennyi ember drámáját, tragédiáját idézik majd elő?

Tisztelt Kormány! Vonják vissza a költségvetést! Kérem, mentsenek életeket! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel értesültünk a kormány szent meggyőződéséről, amely szerint a magyar gazdaság elsőnek lábal ki a válságból.

Vajon miből táplálkozik a kormány optimizmusa a jövő iránt? Valószínű, hogy sokkal közelebb kerülhetnének a valósághoz, ha levennék rózsaszínű szemüvegüket, és elmélyednének a statisztikai jelentésekben, amelyek kendőzetlenül tárják elénk az igazságot. Például azt, hogy az ipari termelés az év első nyolc hónapjában több mint 20 százalékkal volt kevesebb az előző esztendő azonos időszakához képest. Az ipari export augusztusban 18,2 százalékkal mérséklődött, a belföldi értékesítés 15 százalékkal volt kevesebb. Az új exportrendelések 22,7 százalékkal, az új belföldi rendelések 16,8 százalékkal csökkentek 2008 augusztusához képest.

Úgy tűnik, hogy a lejtőn nincs megállás. Megdöbbentő, hogy különböző okok miatt több mint 26 ezer céget, döntően kis- és közepes vállalkozást töröltek 2008 októbere és 2009 szeptembere között, ami 40 százalékkal több, mint a megelőző egy évben volt. Az üzleti élet szereplőire jellemző az eladósodás, a piacról való menekülés, a fejlesztési források hiánya. Kivéve a kiválasztottakat, mert a kormány vállalkozásbarát politikája főként a barátok vállalkozását jelenti.

Az adatok azt bizonyítják, hogy nemcsak a gazdaság, hanem az egész magyar társadalom is súlyos válságba került. Drámaian csökkentek a reálkeresetek, eladósodtak a tartalékaikat felélő, a megélhetés bizonytalanságában szenvedő családok. A kormány szociális érzékenységének nyoma sincs.

Tisztelt Ház! Az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ kimutatása szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van a legtöbb nyilvántartott munkanélküli, számuk szeptemberben meghaladta a 68 ezer főt. Heves megyében 20 ezer a regisztrált álláskereső. Nógrád megyében több mint 18 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, a munkaképes lakosság 18 százalékát. Ez a megyék között a harmadik legrosszabb mutató.

Jellemzően, az országban nyilvántartott pályakezdő álláskeresők közül minden ötödik az észak-magyarországi régióban él. Nagyon kevés esélyük van az elhelyezkedésre, de még az átképzésre is. A kormány munkahelyteremtő ígérete írott malaszt, fizetett hirdetésekben hangzatosan csengő propagandaszólam maradt. A jövő évi költségvetés pedig rátesz még egy lapáttal, tovább mélyíti a foglalkoztatási válságot. Életrevaló szikrája sem lelhető fel benne a gazdaság élénkítésének, a munkahelyteremtésnek; azaz a válság kezelésének annyit jelent, mint gúnárnak a felszámolás.

Egy Salgótarjánban most kezdődő, közpénzen finanszírozott számítógépes tanfolyamra több százan jelentkeztek. Írd és mondd: összesen tizenkét fő felvételére volt keret! Az életen át tartó tanulás programjának ez is a része lenne? Megtanulni azt, hogy nincs lehetőség tanulni?

Nógrád megyében 2006 és 2008 között 69 általános iskola átszervezésére kényszerültek az önkormányzatok, 14 iskolában szüntettek meg osztályokat. A legnagyobb csapás a nógrádi közoktatásra, hogy iskola nélkül maradtak olyan veretes történelmi múltú települések, mint például Mátraszőlős, Szanda, Ipolytarnóc, Mohora, Hasznos. Mintha egy háború hősi halottjainak nevét olvasnánk fel! Az átszervezések alól nem bújhatott ki Nógrád megye önkormányzata sem. Intézmények összevonására, átvételére, átszervezésekre, létszámcsökkentésre került sor. Ne áltassuk magunkat! Nem az oktatás-nevelés színvonalának növelése, hanem a pénzhiány szorító bilincse, a gazdaságosabb működés megteremtésének tiszavirág-életű reménye vezényelte ezeket a lépéseket.

(20.50)

Tisztelt Országgyűlés! A kormány csiszolt fantáziája kiötlötte azt is, hogy az önkormányzatokat miként tegye saját településük sírásójává. Elegendő hozzá több száz milliárddal csökkenteni a kötelező feladatok ellátásához járó normatív támogatásokat. Egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy nincs szükség a magyar vidékre. A végvárak vidékéről jelenthetem, hogy szenvedünk is annak rendje-módja szerint, ahogy azt a kormány nagy mesekönyvében megírták. Ne csodálkozzanak tehát azon, ha - finoman szólva - vidéken sem szeretik a Bajnai névvel fémjelzett szocialista-liberális asztaltársaságot.

Javaslom a "gazdaságpolitika" szó két betűvel történő megszorítását is. Nyugodtan nevezzék a továbbiakban gazságpolitikának. Az legalább "da"!

Köszönöm a figyelmet.