Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár (a képviselői helyéről): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban elérkezett lassan az általános vita vége, és összegző felszólalások hangzanak el; én is néhány megjegyzést szeretnék tenni az elhangzott vitával kapcsolatban.

Először is azzal kezdeném, hogy örülök annak, hogy a törvénytervezetet alapvető konkrét kritika nem érte. Generális kritika Bauer Tamás részéről fogalmazódott meg, aki egyedül hősiesen képviselte ebben a vitában a pártját. Azt kell mondanom, hogy az ő álláspontja logikus, de szemmel láthatóan egy elenyésző kisebbségét képviseli a magyar nemzet álláspontjának, különös tekintettel arra, hogy a Magyar Állandó Értekezlet 13 pártja körében egy általános konszenzus övezi a státustörvény tervezetét.

Még a saját pártján belül is egy teljesen elszigetelt hangnem, amit itt most tapasztalhattunk, hiszen Szent-Iványi István a törvény felét elfogadhatónak tartja, azt a felét, amit a legvehemensebben kritizált most Bauer Tamás; nevezetesen, a szülőföldön juttatott támogatások rendszeréről és részleteiről is pozitívan nyilatkozott Szent-Iványi István frakcióvezető úr. De hát tudjuk, hogy Bauer Tamásnak ez a fajta hajlama, hogy mindenkivel, lehetőség szerint még a saját pártjával szemben is kemény támadást intézzen; ezt várjuk Bauer Tamástól. Ezzel együtt fogadják el azt az értékelést részemről, hogy úgy ítélem meg: alapvető, konkrétan megnevezhető tárgyi kritika, hál' istennek, a státustörvénnyel kapcsolatban nem hangzott el.

Talán Szanyi Tibor álláspontja volt még egy kicsit közel az ő álláspontjához, amikor is vakrepülésnek minősítette a törvénytervezetet, de ez kétféleképpen érthető, és majd elválik, hogy ő ezt hogyan érti. Az egyik álláspont talán úgy értelmezhető, hogy eddig nem járt úton indulunk el, és ebből a szempontból mindenféleképpen egyetértek vele, eddig nem járt úton indulunk el, nevezetesen, a szomszédos államokban élő magyarokról törvényi szintű szabályozás az elmúlt 80 évben nem született. A másik értelmezés, hogy a vakrepülést adott esetben a Szocialista Pártban meglevő állásponttal szemben is teszi meg; remélem, nem ez lesz az álláspont. Én úgy vettem ki a Magyar Szocialista Párt képviselőinek az álláspontjából, hogy megegyezésre törekvő a Szocialista Párt ebben a kérdésben, és mi a magunk részéről készen állunk arra, hogy megtaláljuk a megegyezés módozatait.

Szó volt a határon túli magyarokról, szó volt a magyarországi fogadtatásról, és szó volt a szomszédos államokról; röviden mindegyikhez egy megjegyzést hadd fűzzek. Talán a határon túli magyarokról esett a legkevesebb szó a mai napon. Amennyiben szó esett róluk, az illúziókeltés vádja fogalmazódott meg az egyes ellenzéki felszólalók részéről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy úgy értékeljem a kormánynak az elmúlt három évben a törvény előterjesztésével kapcsolatos álláspontját, hogy sokkal inkább a reményt próbáltuk felébreszteni a határon túli magyarokban, mintsem illúziót keltettünk volna, és valóban elhangzottak az elmúlt időszakban illúziókeltő megjegyzések is a politika különféle sarkaiból, de azt tudom mondani, hogy még őket is megértem. A kormányzat a maga részéről igyekezett elkerülni az illúziókeltésnek mindenfajta irányvonalát, de azoknak, akik ma a hamis illúziókról beszélnek, azt javasolom, vigyázzanak arra, ezzel, hogy különféle módon megpróbálják leértékelni a törvényt, ne azt a reményt oltsák ki a határon túli magyarokban, amit ez a törvénytervezet, reméljük, föl fog bennük kelteni, és be is tud majd teljesíteni.

A határon túli magyarokra nehéz hivatkozni ez ellen a törvény ellen, tisztelt Bauer Tamás. A határon túli magyarok teljes mellszélességgel támogatják ezt a törvénytervezetet, hivatalosan is és nem hivatalosan is. Ne próbálja úgy beállítani, hogy ez a törvény ne lenne az ő szándékukkal megegyező, az ő kezdeményezésükre megszülető törvény; ez nagyon nehéz erőfeszítés, ez még talán önnek sem fog sikerülni.

Magyarországon az elmúlt tíz évben valóban sokat változott a helyzet abban, hogyan fogadja a magyar társadalom a határon túli magyarok ügyeit. A munkavállalás területén egyetértek Vojnik Mária aggodalmainak egy részével, nem automatikus az érdekegybeesés a magyarországi és a határon túli magyarok között, de meggyőződésem szerint egy optimumot ki lehet alakítani, amely mind a határon túli magyarok, mind pedig a magyarországi magyarok érdekeit, különösen a munkavállalás területén összehangolja.

(0.00)

Egyetértek Surján Lászlóval is abban, hogy talán pont Magyarország lehet a legnagyobb haszonélvezője ennek a törvénynek. Keveset beszélünk arról, amikor is a nemzeti összetartozásnak az élményét a magyarországi magyarok is megérezhetik ennek a törvénynek az eredményes elfogadása és végrehajtása révén.

A konzultációkról, a szomszédokról: jó, hogy ez volt a legnagyobb vitapont. Örülök neki, mert azt jelzi, hogy igazán komoly, tárgyi probléma a törvénytervezettel kapcsolatban nincsen. Fogadjuk el egy pillanatra a hipotézist, hogy nem konzultáltunk megfelelően a szomszédos országokkal, fogadjuk el egy pillanatra azt a hipotézist, hogy konzultáltunk volna a szomszédos államokkal! Azt gondoljuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem lennének továbbra is kritikai hangok egyes szomszédos országokbeli politikai körök részéről? Hogy nem fogalmazódnának meg ugyanezek a vádak? Én azt hiszem, hogy innen, ebből a fordított feltételezésből látható, hogy a szomszédos országokban igenis vannak olyan politikai erők, amelyek nem a konzultációt hiányolják, hanem a törvényt ellenzik, a törvény szándékát ellenzik. Ne altassuk el önmagunkat ezen a területen!

Másodszor: azt kell megismételnem, hogy három éve tájékoztatunk, három éve beszélünk, három éve próbálunk kommunikálni, próbálunk nyitottak lenni a törvénnyel kapcsolatban. Különféle cikkeket jelentetünk meg a szomszédos országokban és a többi.

Harmadszor: próbáljuk meg ne szelektíven felsorolni a szomszédos országok reakcióit! Szerintem Magyarország ennek a kérdésnek a kezelésében jól áll, annak ellenére, hogy azok a hangok is elhangzottak, amelyeket például Szabó Vilmos idézett, de ő nagyon sokat nem idézett, sajnos. Nem idézte például a jugoszláv kisebbségügyi miniszter tegnapi álláspontját, pedig egy cikkben van a Max van der Stoulról megjelent cikkel.

Végül is, az utolsó megjegyzésem, tisztelt Ház, az lenne, hogy amikor a magyar kormány azt az álláspontot foglalja el, hogy akkor konzultálunk a törvényről, ha megvan a törvény szövege, és ha a szomszédok kérik, meggyőződésem szerint helyes álláspont, az egyedüli helyes álláspont, hiszen csak arról tudunk konzultálni, amiről kérdéseket fogalmaznak meg irányunkba. Valóban van különbség a konzultáció és az információadás között, a konzultációra is készen állunk.

Azzal szeretném talán félig-meddig igazolni, hogy ez is egy talán elfogadható és helyes álláspont, hogy maga Dzurinda miniszterelnök úr is a közelmúltban úgy fogalmazott, hogy ha majd lesznek kérdéseik, akkor szeretnék, hogyha válaszolnánk. A szlovák miniszterelnöknek a kérdése pontosan erre vonatkozott. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Jelen voltam a tárgyalások nagyon sok részén, és szeretném aláhúzni, hogy az az alapvető igénye a szomszédos államoknak, hogy ha vannak kérdéseik, akkor konzultáljunk velük. Ezért is ez a magyar kormány és a miniszter úr - ahogy itt elhangzott - hivatalos álláspontja. Meggyőződésem szerint semmilyen más ésszerű álláspontot nem képviselhetünk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)