A felszólalás szövege:

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az elmúlt hónapokban két alkalommal fordultam írásban a legfőbb ügyész úrhoz, azt tudakolandó, hogy mi vezethetett az elhíresült UD ZRt. ügyben a nyomozás sikertelenségéhez, és azon személyek az ügyészség szándéka szerinti felelősségre vonásához, akik az ügy sértettjeinek tekinthetők. A válaszok ismeretében azt kell megállapítanom, hogy a nyomozást körülvevő furcsaságok, mulasztások okaira adott válaszok csak sűrűbbé tették azt a homályt, ami az ügyészség tevékenysége körül ebben az ügyben kialakult.

Jelen interpellációmmal azt kívánom elérni, hogy az ügyészségbe vetett közbizalom erősödjön, a jogállami működés igazolást nyerjen, ezért az alábbi kérdésekre várom a tisztelt legfőbb ügyész úr válaszát.

Nem vitatom és nem vitattam, hogy az ügyész törvényesen járt el. Amint azt írásbeli kérdésemben is kérdeztem, választ nem kaptam rá, miben állt az ügyészi fokozott felügyelet. Válaszaiban ugyanis a legfőbb ügyész úr kizárólag arról tájékoztatott, mit tett a rendőrség, s arra mi volt az ügyész válasza. Arról sajnos egy szó sem esik, hogy az ügyész mit tett vagy mit nem tett.

Miért nem hallgatták ki még tanúként sem a törvénytelen adatgyűjtés résztvevőit? Ismereteim szerint ugyanis, akik bűncselekmény elkövetéséről tudnak, tudhattak, azokat tanúként kell kihallgatni.

Azt írja nekem a legfőbb ügyész úr: az országgyűlési képviselő jogszerűen kérhetett felvilágosítást az országos rendőrfőkapitánytól. Csakhogy Demeter Ervin országgyűlési képviselő úr nem felvilágosítást kért, hanem figyelmeztette a rendőrkapitányt arra, idézem: lesz egy ilyen ügy.

Miért nem hallgatták ki az országos rendőrfőkapitányt és a képviselő urat erről? Miért nem válaszolt arra a kérdésemre, hogy az ön által is elismerten létező harminc környezettanulmány és nyolcvan személyes és különleges adat beszerzése, kezelése során miért nem vizsgálták annak jogszerűségét?

Két írásbeli kérdésem ellenére sem kaptam választ arra, hogy hogyan állapíthatták meg az érdeksérelem hiányát, ha meg sem hallgatták a miniszterelnököt és a többi érintettet.

Továbbra is érthetetlen, miért nem hallgatták meg a nyilvánosság előtt ismert hangfelvételen megnevezett Tombor Andrást és Stumpf Istvánt tanúként sem.

Gondoskodtak-e - és ha nem, miért nem - a megnyomorítással fenyegetett személy védelméről? Mire alapozza azt a válaszát, hogy adatvesztés nem történt, a saját válasza szerint nem volt meg az adatok biztosításához belső szakértelem az ügyészségen? Nem furcsállja, hogy az a személy az ügy egyetlen gyanúsítottja, Szilvásy György egykori miniszter, aki a parlament nemzetbiztonsági bizottsága kérésére (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét. - Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) úgy bocsátotta a bizottság rendelkezésére a feljelentéshez mellékelt telefonbeszélgetéseket tartalmazó CD-t, hogy felhívta a bizottság figyelmét azok bizalmas jellegére? Még mindig úgy gondolja-e a legfőbb ügyész úr... (Kikapcsolják a mikrofonját.) - kerül ebbe az ügybe.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az újkori köztársaság elmúlt húsz évében kétszer vetődött fel az, hogy valaki politikai riválisai lejáratása érdekében titkosszolgálati eszközöket vesz igénybe vagy vett igénybe. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Az első eset 1998. augusztus 25-én Orbán Viktor bejelentésével vette kezdetét. Az ügy, amely az akkori sajtó véleménye szerint a Kaya-Josip-botrány elfedésére készült, kb. két hetet élt, majd a Kosztolányi-bizottság tragikomikus segédlete mellett kivégezte saját magát.

Egy évtized múltán most itt egy másik megfigyelési ügy. Az elmúlt hónapok során többnyire a Magyar Nemzetből, ritkábban az ügy gazdájától másodközlésben arról tájékozódhattunk, hogy akik sértettek voltak, most elkövetők lettek, egyébként, akik felbujtók lehettek, azok pedig most sértetté váltak.

Kétszer kérdeztem meg legfőbb ügyész urat, mi a konkrét tartalma egyébként a fokozott ügyészi felügyeletnek. (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Idő!) Erre most, harmadszorra sem kaptam választ. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ez a tény, akárcsak a konkrét ügy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), olyan kérdéseket vet fel, amelyek fontosak a köztársaság és a demokrácia számára (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Idő!), éppen ezért megengedem azt legfőbb ügyész úrnak, hogy a felelősségben osztozzon az alkotmányügyi bizottsággal.

A választ nem fogadom... (Kikapcsolják a mikrofonját. - Taps az MSZP soraiban.)