Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi napokban a Ház hosszasan vitatkozott egy 1 százalékos adó-, illetve járulékcsökkentésről, aminek a fontosságában talán meg tudtunk egyezni, ugyanakkor a maga mélységében nem tudtuk kiemelni azt, hogy ha az OECD-tagországokat vizsgáljuk a foglalkoztatást terhelő adók szempontjából, az érintett tagországok között Magyarországon az adóztatás még mindig a hatodik legmagasabb ezen a téren. Azt is látnunk kell, hogy nagyobb terhek csak a belga, a német, az olasz, a francia és az osztrák dolgozókat sújtják. Azt is láthatjuk, hogy az OECD-tagállamokban ez az átlagérték, tehát az adóztatás mérőszáma 36,1 százalékos. Ez 9 százalékponttal alacsonyabb a magyar értékénél, tehát óriási elmozdulást kellene produkálnunk annak érdekében, hogy a magyar dolgozókat sújtó adótartalom legalább az átlaghoz, az OECD-tagországok átlagához közeledjen. Ennek fényében egy 1 százalékos kozmetikai jellegű járulékkedvezmény talán nem értékelhető forradalminak. Azt is szeretném elmondani, hogy az OECD által a vizsgált országokban az egykeresős kétgyermekes családok esetében az adóterhelés átlaga kicsivel több mint 26 százalék, Magyarországon ugyanez az érték 30 százalék feletti. Tehát akármilyen családmodellt vizsgálunk, a mozaikcsaládokat, az egykeresősöket, a többgyermekeseket, egygyermekeseket, azt találjuk, hogy a fejlett gazdaságú országok nagy többségénél lényegesen kevesebb, alacsonyabb százalékos mértékű adót kell fizetniük ezeknek a dolgozóknak, mint Magyarországon.

(15.20)

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy a magát adócsökkentésekkel reklámozó kormányzat bár tett kozmetikai jellegű lépéseket, ezeket ne vitassuk el, rendszerszinten még mindig egy 9 százaléknyi távolságban áll a dolgozókat érintő adóztatás tekintetében az átlagtól. Tehát egyáltalán nem mondhatjuk azt, sajnos, hogy kirívóan családbarát lenne ennek a kormánynak a viselkedése.

Ha a kormány viselkedését nézzük, érdemes megvizsgálni 2010-től a folyamatokat, és azt látjuk, hogy 2010 és ’18 között az adóbevételek mértéke nagyjából 58 százalékkal nőtt, miközben az EU-átlag csak 30 százalék volt. Tehát nagyságrendileg dupla tempóban tudta növelni a beszedett adók mennyiségét Magyarországon az Orbán-kormány, mint amilyen az uniós átlag. Erre szokta azt mondani egy-egy államtitkár vagy tájékozatlan miniszter, hogy igen, a magyar bérszínvonal annyira megugrott, és a magyar cégek annyival többet fizetnek be adó, illetve járulék formájában, hogy természetes ez a növekedés.

Csakhogy ez a növekedés három faktorra vezethető vissza a gazdasági világban. Vizsgáljuk meg ezeket egyesével! Egyrészt akkor lehetne több az adóbevétel, ha a cégeknek több a nyereségük, tehát több nyereségadót fizetnek be. Magyarországon ezzel szemben egy társaságiadó-csökkentés következett be, amely magyar cégeket csak 1 százalékos mértékben kedvezményezett, tehát éppenhogy, a multi cégek számára viszont egy nagyon sok százalékos engedményt jelentett, igazából a multik megrendelésére fogadta el ezt a törvényt Magyarország Kormánya. Tehát itt, a háromból az első tényezőnél nem látjuk annak az okát, hogy miért szednek be ennyivel több adót Magyarországon, duplájával növelve az adóbeszedés mértékét, mint az Unió átlaga.

Másodsorban, ha több ember dolgozik és nő a fizetésük, több jövedelemadót fizetnek be. De a családi adókedvezmények rendszere pontosan arról szól, hogy ne fizessenek be több jövedelmadót az emberek Magyarországon, és én támogatom ezt a vonalvezetést, de akkor a második faktor is megdőlt. Vajon hol rejtőzik az, hogy a magyar emberek szinte dupla annyi adót kell hogy befizessenek növekmény formájában, mint az uniós növekedés mértéke?

A harmadik, egyetlen lehetséges válasz: ha pörög a fogyasztás, akkor több forgalmi típusú adót fizetnek be a magyar állampolgárok. Itt van elásva az a bizonyos macska: 27 százalékos, elképesztő, világrekorder magas áfát fizettetnek meg a magyar kisnyugdíjassal, a magyar dolgozóval, a magyar gyermeket nevelőkkel, és azzal a nem túl elegáns lépéssel, hogy korábban a minimálbér nem adózott, de most már adóztatja a Fidesz-KDNP, szintén tíz-, illetve százmilliárdok kerülnek be a költségvetésbe oly módon, ahonnan korábban nem kerültek be.

Azt kell tehát elmondanunk, hogy a magyar dolgozók adóztatása kirívóan magas még uniós és OECD-összevetésben is. Ezzel egyébként a kormányzat sem mer vitatkozni. A sikerpropagandával ellentétben bőven lenne tehát mozgástér kedvezményezni azokat a magyar dolgozókat, akiktől ez a kormányzat egyébként demográfiai fordulatot vár, és minden olyan sikersztorit tőlük vár, ami Magyarországon egyébként kétségkívül szükséges lenne.

Összefoglalva tehát el kell mondanunk, hogy az adórendszerhez hozzá kell nyúlni, de elsősorban azt a szabadrablást kell megszüntetni, aminek az áfarendszeren keresztül a magyar családokat teszik ki. Ha magyar jövendőt akarunk építeni, ez az egyetlen út állhat előttünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)