Készült: 2020.07.03.13:22:34 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 457 1999.06.15. 5:04  456-460

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha megkérdezzük az ide látogatókat vagy az itt élőket, hogy mi a legvonzóbb Budapesten, tízből kilencen a Duna-parti panorámát említik meg. S valóban páratlan az Országház, a kivilágított Lánchíd, a királyi palota, vagy a pesti korzó látványa. Nem véletlen, hogy a budai Várhegy látképét a világörökség részeként tartják nyilván. Egyetlen szégyenfoltja van ennek az örökségnek: a Várbazár.

A korábban szebb napokat megélt kert és az ezt övező, Ybl Miklós által tervezett épületegyüttes a királyi vár egyik ékköve volt, Ferenc József építtette Erzsébet királynénak. Az épületekben a királyi testőrök laktak, a bazársoron kezdetben szőnyegkereskedők boltjai sorakoztak, később műtermeket rendeztek be itt. A romantikus hangulatú kert a háborúban elpusztult, a '60-as évek vári rekonstrukciójában egy, a középkort idéző várfal építésével elvágták a korábbi kapcsolatot a palotával. Ezt követően itt működött a legendássá vált ifipark, egészen addig, amíg a '80-as évek elején egy baleset miatt be nem zárták.

A már régóta tervezett műemléki helyreállítást és a terület újjáélesztését sajnos a rendszerváltó évek sem hozták el. Éppen ellenkezőleg: a vagyonátadó bizottság határozata csak 1996 elején született meg. Ez végre rendezte a Várbazár épületegyüttesének jogi helyzetét, miszerint az állami tulajdonból ki nem adható, fokozottan védett műemlék. Három évvel ezelőtt egy szakmai grémium javasolta, hogy Budapest egyesítésének 125. évfordulójára állítsák helyre a Várbazárt.

Szakmai előkészítés után 1997 márciusában a KTM, a Fővárosi Önkormányzat és a Budavári Önkormányzat együttműködési megállapodást írt alá a műemléki megújítás szakmai programjához szükséges pénzügyi fedezet, anyagi forrás biztosításáról. Egy pályázat nyomán a Várbazár felkerült a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének listájára és a budapesti felújítási program, valamint a helyszín annyira megtetszett a World Monument's Watch, tehát magyarul a Műemlékvédelmi Világszolgálat által felkért bírálóknak, hogy ezt a helyszínt beválasztották a húsz leginkább támogatásra szoruló műemlék sorába is.

A Várbazár megmentése azonban nemcsak szép és fontos, hanem nehéz feladat is. Az első és legfontosabb kérdés, hogy ki fizesse a több milliárd forintra rúgó költségeket. A műemlékvédelem jelenlegi forráshiányos állapotában nem várható el az állami költségvetéstől a teljes fedezet előteremtése. Indokolt lenne valamilyen formában befektetőket is bevonni, de úgy, hogy ez ne csak üzletileg legyen sikeres, hanem a Várkerület, a műemlék és általában a köz javát is szolgálja.

Ugyanakkor azzal, hogy az állam sokáig nem vállalt felelősséget a tulajdonából ki nem adható műemlék felújításában, valójában a jövő kormányzat vállára rakott óriási terheket. Éppen ezért hosszú távon a legköltségesebb megoldás a semmittevés, mivel a rohamos pusztulásból eredő károk és a helyreállítási költségek fokozatosan nőnek. A tét nagy, és azt hiszem, a közvélemény joggal vár valamilyen változást a pusztuló műemlék sorsában.

A másik, még ennél is lényegesebb kérdés: mi legyen a Várbazárból, milyen funkciót kapjon ez a korábban mindig rosszul hasznosított terület? Az építmény teljes hosszán megoldatlan a szigetelés, a Várhegyből szivárgó vizek elvezetése. A terület használatának további komoly korlátai vannak, a műemlékvédelmi hatóság nem támogatja, hogy a területhez nem illő, a látképet rontó felszíni építmények jelenjenek meg a hajdani kert területén. Nem zárkóznak el azonban egy szint alatti beépítéstől, amelyik a mélygarázst is magában foglalná. Ma leginkább egy rendezvény- és konferenciaközpont megvalósítását ajánlják a szakemberek.

1997-ben döntött a kormány arról, hogy a Várbazár felújítási programját összevonják a Szent György téri rekonstrukció programjával, és ezzel a feladattal az akkor megalakuló Várgondnokság Közhasznú Társaságot bízták meg.

Az új kormány megalakulásával a korábban több tárcához tartozó ügy végre egyetlen gazda kezébe került, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kapta meg többek között ezt a feladatot is. Azóta folyik a szakmai előkészítés, kormány-előterjesztés hiányában azonban még nem sok minden történt. Az ott lakók, az ott dolgozó szobrászok még mindig nem tudják, mikor kell elköltözniük, lassan két évtizede azt hallják, hogy már nem érdemes felújítani semmit, úgyis hamarosan távozniuk kell. Most végre elkészült a kormány-előterjesztés, és ettől újra feltámad a remény, hátha felébred a Várkert és a Várbazár több évtizedes Csipkerózsika-álmából.

Szeretném, ha ez minél előbb megtörténne, és tisztelt képviselőtársaimat is arra kérem, hogy lehetőségük szerint támogassák ennek a régóta esedékes feladatnak a megvalósítását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 361 1999.12.08. 1:38  1-37,332-414

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Én az előző két hozzászólás alapján határoztam el, hogy most egy pillanat erejéig egy kétpercessel reagálok mindarra, ami itt elhangzott, és talán engedjék meg, hogy annyi szubjektivitást vigyünk ebbe a vitába, hogy nem az a fontos, hogy honnan jövünk, hanem hogy hová megyünk, és hogy a történelem szerepe, illetve a korona mai szerepe mit jelent, sajnos, nem választható el egymástól.

Évfordulók, ünnepek, kerek évszámok arra köteleznek minket, ennek a nemzetnek a tagjait, s arra köteleznek mindenkit, hogy egy pillanatra bizony elgondolkozzanak és visszatekintsenek, mi is az a múlt, mi is az a történelem, amiből jövünk. Ez az emlékezés, egyáltalán a millenniumi emlékév azt a célt szolgálja, a kormány azon célját szolgálja, hogy egy kicsit erre irányítsa a figyelmet, arra az ezeréves történelemre, amit ma a magyar nemzet, a magyar állam megtestesít, magában hordoz, és bizony, ha nem tudjuk, hogy honnan jövünk, akkor nagyon bizonytalan lesz az a perspektíva vagy az a cél is, amely felé megyünk. Úgyhogy a kérdésfeltevés ily módon nem választható el: mind a kettőt meg kell nézni, és vannak kitüntetett történelmi sorsfordulók, amikor bizony a múltba nem révedni, hanem a múltba visszatekinteni, és azt helyesen értékelni igenis kötelességünk.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 383 1999.12.08. 2:09  1-37,332-414

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Én nem szeretnék történészkedni, de mégiscsak van egy jegyzőkönyv, amiben most mindazt, amit Wiener képviselő úr elmondott, rögzítették, és miután ő annyira kategorikusan és végérvényesen jelentette ki ezeket a tényeket, engedjék meg képviselőtársaim, hogy nagyon röviden néhány olyan kételyre utaljak, amely azért elbizonytalanít minket abban, hogy mindaz, ami - legalább is a koronára vonatkozóan - elhangzott, egyértelműen csak így és így lehet.

Pontosabb lett volna az a megfogalmazás, ha a képviselő úr azt mondja, hogy Szent István koronájának története, eredete homályba vész, és nem azt, hogy a legújabb történelmi ismeretek szerint Szent István koronája eltűnt.

 

(19.50)

Vannak ennek ellentmondó feltételezések is. Annyi ma bizonyos, hogy eredete homályba vész. A másik, amit bizonyítékként hozott - a Konstantin, illetve I. Géza zománcképének szereplése a korona alsó részén, illetve a korona két részén. Nagyon röviden mondanám el, hogy a tények a következők.

1613-ban Révay Péter koronaőr leírja az akkori Szent Korona állapotát, amelyen Szűz Mária képét véli leírni, és gondolom, hogy ezt elég alaposan megnézhette, miután nagyon részletes és kimerítő az ő emlékirata. Az 1784. április 4-én kiadott rendeletével II. József Bécsbe szállíttatja a koronát, ahol sok évig, 1790-ig nem tudják koronaőrökkel őriztetni.

Ma annyi állapítható meg a koronáról, hogy Dukas Mihály, Konstantin és Geobitzas képe zománcában és aranyának színében eltér a többitől. Elképzelhető, hogy itt hamisítás történt a koronán. Mindezt nem hivatott a magyar Országgyűlés eldönteni, én csak egyszerűen arra szerettem volna utalni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy bizony, nagyon sok kétely és kérdőjel van a korona történetével kapcsolatosan.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 242 2000.05.22. 10:29  221-275

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Először is szeretném elmondani, hogy most nemcsak mint Budapest 1. számú választókörzetének országgyűlési képviselője, hanem mint a főváros I. kerületének polgármestere is szeretnék véleményt mondani arról a törvényjavaslatról, amelyet most a tisztelt Ház tárgyal. És azért hangsúlyozom ezt, hogy mint kerületi polgármester fogom most elmondani a véleményemet, mert azokkal az érvekkel, amelyeket eddig az ellenzéktől hallottunk, nagyon sok ponton olyan csúsztatásokat tapasztalhattam, amelyeket azért alkalmasint helyre kell tenni.

Hogy kezdjük mindjárt az elején, azaz a végén, ahogy az előbb hallottuk, a kerületek a forrásmegosztási küzdelmekkor igyekszenek ellehetetleníteni a fővárost, mondja az ellenzéki képviselőtársam. Sajnos, a képviselő úr nincs tisztában azzal, hogy ma hogyan folyik a forrásmegosztás a fővárosban. Egyoldalú fővárosi diktátummal folyik, a kerületek bármilyen érvet, bármilyen adatot, bármilyen elgondolást próbálnak a Fővárosi Közgyűlés többségével elfogadtatni, ennek meghallgatására vajmi kevés az esély. Az a törvény, az a törvényjavaslat, amely most itt előttünk fekszik, valóban egyfajta korrekciót szeretne alkalmazni egy olyan helyzetben, ahol az egyik fél egyoldalú erőfölényben van, és ez jelesül a főváros.

A 2000. év fejleménye az, hogy az utolsó, a kerületekben még önállóan kivethető adónemet, az építményadót is elvonták a kerületek alapjogai közül, kivethető jogai közül. És ha már annyi politikumot emlegetett itt az ellenzék, akkor hadd emlegessek én is némi politikumot, visszatekintve az időben. 1995-ben az akkor még nemrégiben újraválasztott főpolgármesterrel készült egy interjú a Budapest Sun című angol nyelvű lapban. És ebben, talán a hazai pálya biztonságát kihasználva, a főpolgármester úr nem leplezte el szándékát és véleményét mindarról, ami korábban a fővárosban történt. A cikk bevezetője szerint, engedjék meg, hogy ezt most idézzem, így fogalmaznak:

"Több mint négy évvel a kommunista diktatúra bukását követő első szabad önkormányzati választások után Budapest nemrégiben újraválasztott főpolgármestere azt állítja, hogy a demokrácia elérte határait. A kerületi önkormányzatok és a polgármesterek gyakran gátolják politikai céljai megvalósításában. Emiatt lobbizott Demszky sikerrel egy olyan törvényhozásért, amely felhatalmaz arra, hogy végrehajtsa terveit, amelyek a legvitatottabbak azóta, hogy az utolsó szovjet katona is elhagyta Budapestet.

Kérdés: Ön főpolgármesterként majdnem négy évig állt harcban, mivel a kerületi önkormányzatok akadályozták politikai programjának megvalósításában. Még mindig bosszantja az, ahogyan a kerületi polgármesterek dolgoznak?

Válasz: Igen. Sok terv marad csupán álom emiatt az ostoba kerületi törvény miatt. De most könnyebb, hiszen a hivatalom és a Fővárosi Önkormányzat nagyobb hatáskört és több felügyeleti jogot szerzett. Most mi döntünk arról, hogy mennyi pénzt kapnak a kerületek évente a költségvetésből. Mi döntjük el, hogy bizonyos nagyobb beruházások, mint például víztisztítók, utak, hova kerüljenek. A mostani helyzet jobb a négy évvel ezelőttinél. De a kerületi önkormányzatok még mindig túl nagy függetlenséggel és autonómiával rendelkeznek."

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt lóg ki az a bizonyos lóláb, amit olyan sokat emlegettek eddig a vitában. Demszky Gábor célja egyértelmű: a kerületi önkormányzatok helyett kerületi elöljáróságokat szeretne a fővárosban, ahogy azonban ezt szintén az ellenzéki érvelés során hallhattuk, ennek alkotmányos eszközei nem állnak rendelkezésre. Ennélfogva pénzügyi és gazdasági eszközökkel óhajtja céljait elérni, és ehhez az kell, hogy a ma még a kerületekben önállóan kivethető utolsó adónemet is a fővárosi forrásmegosztás részévé tegye. Hadd legyek megint kicsit hazabeszélő, és hadd mondjak egy példát arról, hogy ez a bizonyos fővárosi forrásmegosztás hogyan működik például az idegenforgalmi adó vonatkozásában.

Talán nem kell arról túl sokat vitatkoznunk vagy túl sokat érvelnem amellett, hogy az I. kerület, a Budai Vár a világörökség része, elég jelentős idegenforgalmi vonzerőt, elég jelentős idegenforgalmi látványosságot jelent. Ez nemcsak az ország kirakata, nemcsak a főváros kirakata, hanem a sok turistának az ellátásával egyben egy beruházásigényes felelősséget is jelent. Mindeddig túl sokat a fővárostól nem kaptunk ezen feladatainknak az ellátására. De eddig, legalábbis a tavalyi évig valamifajta kompenzációt, valamifajta szorzót mégiscsak alkalmaztak a kerület sajátos adottságainak figyelembevételére. Ez azt jelentette, hogy a fővárosi idegenforgalmi adóbevételekből 1999-ben 80 millió forintot kapott az I. kerületi önkormányzat. 1999 után azonban ez a helyzet egy csapásra megváltozott, miután ma már a kerületi adottságokat a forrásmegosztásnál éppúgy nem veszik figyelembe, mint ahogy például most az építményadó esetében sem kívánják a továbbiakban figyelembe venni. Innentől kezdve valóban egy egységes Budapest álma lebeg a főpolgármester úr szeme előtt, azt azonban elfelejti, hogy ez a Budapest szociológiailag, településszerkezetileg mégsem olyan nagyon egységes.

Hogy befejezzem az előző példát, szeretném elmondani önöknek, hogy a forrásmegosztás általunk egyébként kritizált gyakorlatából mekkora összeget kap idegenforgalmi céljainak elérésére vagy kötelezettségeinek teljesítésére az I. kerületi önkormányzat: alig több mint 14 millió forintot. Ennyire vették figyelembe azokat a helyi adottságokat, amelyek egy-egy kerületnél bizony jelentkeznek. És amikor a forrásmegosztás vitája során ezt szóvá tettük - ma valóban nincs semmiféle érdemi beleszólási joga a kerületeknek abba, hogy a főpolgármester úr vezetésével milyen forrásmegosztást hagy jóvá a Fővárosi Közgyűlés -, érveinkre jószerével választ sem kaptunk. Ez valóban a demokrácia határait jelenti, úgy, ahogyan ezt Demszky Gábor ebben az 1995-ös nyilatkozatában már elmondta.

Elhangzott az is, hogy az alkotmányossági aggályokkal szemben nem léptek fel a kerületek. Sajnos, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének elmondója ebben a kérdésben nem tájékozódott; felléptek. Több kerület vezetője, és nálunk még a képviselő-testület is, felhatalmazott arra, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljunk, és beadványt adtunk be az Alkotmánybírósághoz ezen vitatott építményadó-kivetéssel kapcsolatban. Azonban tudjuk jól, hogy az alkotmánybírósági döntéshozatal sokszor lassú, sokszor nehézkes, egyelőre még nem is kaptunk reagálást az Alkotmánybíróságtól arra nézve, hogy mikor fogják tárgyalni, mikor fogják kitűzni ennek az ügynek a tárgyalását.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy az utolsó pillanatban érkezett ez a törvényjavaslat, hogy valóban olyan körülményeket még meg lehessen akadályozni, amelyek a kerületi önkormányzatok teljes anyagi ellehetetlenülését célozzák - a teljes anyagi ellehetetlenülését. Ugyanis, mint ahogy már többször jeleztük, és itt a vita ezen oldalon hozzászólóitól már kiderült, ez az utolsó olyan eszköz, amellyel még a kerületek önmaguk élhetnek.

 

 

(21.00)

 

És még egy dolgot szeretnék elmondani, amely talán megint egy kicsit elsikkadt a sok politikai vádaskodás mellett. A kerületek túlnyomó többsége ellenezte ezt, és bizony a szocialista vezetésű képviselő-testületek, önkormányzatok is ellene voltak az építményadó ezen formája kivetésének. Az egy sajátos politikai logika, egyfajta politikai relativizmus, amit Bauer képviselőtársunk itt kifejtett, hogy most ott ők vannak többségben, és milyen eszközökkel, milyen módszerrel győzték meg a Fővárosi Közgyűlés szocialista párti tagjait arra nézve, hogy ezt az adónemet mégiscsak fogadják el. Én ezt nem óhajtom most itt taglalni, miután egyébként nincsenek is erről a kérdésről részletes információim.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 246 2000.05.22. 1:19  221-275

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársam! Nem csak a főváros működőképességét kell biztosítani, hanem a kerületek működőképességét is biztosítani kell. Ugyanis a kerületeknek is vannak olyan feladatai, például iskolák fenntartása, szociális hálózat működtetése, intézményrendszer, amelynek a működéséhez szintén biztosítani kell az eszközöket.

Én arról még nem is beszéltem, hogy például a mi önkormányzatunk az idei évben kevesebb költségvetésből gazdálkodhat, mint a főváros általában, hogy kevesebb költségvetésből gazdálkodhatunk, mint tavaly nominálisan a költségvetésünk volt. És ennek egyértelműen az az oka, hogy a főváros diszpreferálja például az I. kerületet.

Amit pedig az előbb elmondtunk, nem Demszky Gábor elleni támadás volt, hanem annak az elmondása volt, hogy milyen politikai támadások kivédésére szolgál a mostani törvényjavaslat. Ugyanis ezek a támadások a kerületek ellen már meglévő gyakorlati intézkedések, amelyeknek a kivédését célozza ez a törvényjavaslat. Erről beszéltünk az előbb.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 252 2000.05.22. 2:18  221-275

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Csak arra a megjegyzésére szeretnék reagálni Takács képviselőtársamnak, hogy én nem a törvényjavaslatról beszéltem, hanem a forrásmegosztásról. Természetesen, ha az a helyi adónem, amelyről a 2000. év során beszélünk, bevezetésre kerül és január 1-jétől a főváros szedi be, akkor ez ismételten a forrásmegosztás részévé válik, nem a saját jogon járó bevételek, nem a saját jogon beszedett adó bevételei lesznek a kerületi önkormányzatoknak, hanem a forrásmegosztás részévé válik. Én eddig arra próbáltam példákat hozni, hogy milyen tapasztalataink vannak, mik a tények, amikor a jogi lehetőségekkel visszaélve a főváros a forrásmegosztás részévé tett bevételekből a kerületeknek visszajuttat. Tehát amiről eddig beszéltem az ugyan a múlt, de mégis egy olyan múlt, amely sötét jövőt jósol a kerületeknek.

Valóban, a probléma az, hogy ezek a kerületi önkormányzatok nem szakíthatók ki a főváros testéből, ha úgy tetszik, a fővárost szabályozó alkotmányos szövetből, márpedig, ahogy az előterjesztő már a bevezetőjében is említette, itt bizony alkotmányossági problémák is vannak. Nevezetesen arra a helyi szabályra szeretnék utalni, ami úgy szól, hogy a Fővárosi Közgyűlés által bevezetett adót annak hatályon kívül helyezése időpontjáig a kerületi önkormányzat nem működtetheti. A fővárosnak ugyan nincs lehetősége, hogy a kerületi rendeleteket hatályon kívül helyezze, ugyanis a jogforrási hierarchiában nem áll felette, de mégis egy ilyen nagyon furcsa törvényhozási megoldással, amit 1998. január 1-jétől léptettek hatályba, ki tudja venni a kerületi önkormányzatok kezéből ezek működtetésének lehetőségét. Úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat erre is megfelelő orvoslást ad.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 264 2000.05.22. 2:03  221-275

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is azzal szeretném kezdeni, hogy nem az a felelős gazdálkodás, hogy a főváros ne élje föl a vagyonát, ellenben a kerületek éljék föl a vagyonukat. A kerületek gazdálkodása ma olyannyira ellehetetlenült, hogy valódi vagyonfelélés árán lehet csak a működőképességet fenntartani, ahogyan ezt már a korábbiakban is elmondtam.

A másik dolog, amit szeretnék elmondani ebben a vitában, hogy ha nem lenne politikai célja a főváros ezen utolsó adója, az építményadó bevezetésének, akkor talán nem lettek volna akkora politikai viharok e körül a fővárosi közgyűlési rendelet körül, nem kellett volna egyszer nekigyürkőzni, majd levenni a napirendről, majd újból megpróbálni átpasszírozni a Fővárosi Közgyűlés többségén, amikor sikerült, ám most újra elő kell venni, mert a méltányosságról és egyéb körülményekről még most kell dönteni. Mind a mai napig még nem tudjuk, hogy pontosan ki is fogja majd beszedni ezt az adót. Lehet, hogy ugyanazok a kerületek, ugyanazok a kerületi polgármesteri hivatalok fogják beszedni például 2001. január 1-je után az építményadót, amelyek ma szedik, csak ma a kerületi önkormányzatok számlájára folyik be a pénz, akkor pedig majd a főváros számlájára. A polgárok - akik nem fogják érteni, hogy miért nem nálunk kell tiltakozni ilyen vagy olyan méltányossági ügyekben, ilyen vagy olyan, általuk igaztalannak érzett adókivetések ellen - az I. vagy éppenséggel a többi kerületnél fognak jelentkezni, és hiába magyarázzuk majd nekik, hogy kérem, forduljanak a Fővárosi Önkormányzathoz. Az túl messze van a polgároktól. Ezek azok a problémák, amelyekről újra és újra kell beszélnünk, amikor a törvényjavaslattal kapcsolatos intézkedésekről gondolkozunk.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 156 2000.10.21. 1:31  1-243

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is arra szeretnék reagálni, amit Páva Zoltán MSZP-s képviselőtársunk mondott, nevezetesen, hogy ne bántsuk Bokros Lajost, mert ha ő nincs, akkor ma nem a Fidesz kormányozna. (Dr. Latorcai János: Nem biztos.) Így van. Azt hiszem, hogy nincs közvetlen összefüggés Bokros Lajos és az MSZP választási eredménye között. (Kuncze Gábor: Tárgyaltatok vele.) De az biztos, hogy amikor mi Bokros Lajost bíráljuk, akkor nem egy személyt és még csak nem is egy pénzügyminisztert bírálunk, hanem egy kormány hibás gazdaság- és társadalompolitikáját. Egy olyan gazdaság- és társadalompolitikát, amelyet a társadalom utasított el, és amely nem a feltételeit, hanem a szükségességét teremtette meg annak, hogy most egy új szemléletű kormányzati filozófia és ennek alapján egy új szemléletű költségvetés kerüljön a tisztelt Ház elé. Tehát Bokros Lajos emlegetése ebben a Házban, ebben a kormányfrakcióban ebben a minőségben kerül szóba, és nem úgy, mint egy személy, vagy mint egy pénzügyminiszter állandó emlegetése. Azt gondolom, ahogy Turi-Kovács Béla már az előbb említette, erre a leghatásosabb választ a választópolgárok adták meg, hogy ezt a társadalom- és gazdaságfilozófiát mennyire szeretnék ők követni. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 372 2001.05.09. 10:13  344-445

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Én szeretném ott folytatni, ahol Balczó képviselőtársam abbahagyta, nevezetesen, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat az első lépés egy olyan határokon átívelő nemzetegyesítésnek, amelyet a polgári kormány a zászlójára tűzött.

Azt gondolom, hogy az első lépés szinte a legfontosabb lépés, és éppen itt az ideje annak, hogy végre megtörténjen ez az első lépés, amely egybefűzi a nemzetet a törvényhozás, az Országgyűlés által jóváhagyott jogalkotási termék vagy egy jogalkotási aktus által is és jelképesen is. Összefűzi azokat a nemzettesteket, amelyeket nem felejthet el az anyaország. Éppen emiatt a törvényjavaslat célja az, hogy a külhoni magyarság szülőföldön való boldogulását segítse elő úgy, hogy Magyarországon ad különböző kedvezményeket a határon túli magyaroknak. És reményeim szerint a törvény társadalmi hatása a szomszédos államokban élő magyarság és az anyaország közötti kapcsolatok és együttműködés erősödése lesz.

A törvénytervezet megalkotása az 1999 óta ülésező MÁÉRT szakbizottságok koordináló munkájával folyt, akik kapcsolatot jelentettek a nemzeti kisebbségek és az anyaországi államigazgatás között. Így a törvénytervezet alanyainak meghallgatásával, véleményezésével, valamint a szociális kedvezmények terén a MÁÉRT egészségügyi és szociális szakbizottságának teljes egyetértésével született meg a törvénytervezet most vitatásra kerülő ajánlása. Ez a határokon túli magyar szervezeteken túl az összes magyar parlamenti párt képviseletét is jelentette.

Tudjuk jól, hogy a törvény jelenlegi tervezete egy alapkonstrukció, egy keret, amely további folyamatos szakmai egyeztetések útján kerül bővítésre, és ezekkel a bővítésekkel is elő kívánjuk segíteni a határon kívüli magyar nemzeti közösségek létszámbeli, kulturális és gazdasági fejlődését, valamint nemzeti azonosságtudatuk erősödését.

 

 

(21.10)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a külhoni magyarság számára nyújtandó munkavállalási és szociális kedvezményekről szeretnék beszélni. Mivel tapasztalataim szerint a határon túli munkavállalók általában szezonális munkavégzésre érkeznek Magyarországra, a magyar igazolvánnyal rendelkezők számára évente három hónapig biztosít alanyi jogon munkavállalást a tervezet. Nem gondolom, hogy még egyszer el kell mondani, sokszor hallottuk már, hogy a magyar igazolvány több lesz annál birtokosai, tulajdonosai számára, mint amennyit a joghatálya Magyarországon jelenteni fog. Ez a magyar igazolvány is egy jelkép, egy szimbólum a nemzet egységéről.

De visszatérve a munkavállalás kérdésére: a jövőben kiadásra kerülő munkavállalási engedélyek hozzásegítenek ahhoz, hogy csökkenjen az illegálisan foglalkoztatott, határon túli munkavállalók száma. Jövedelmük törvényessé válhat, a magyar állam számára ez adóbevételt is jelenthet. A legális munkavállalás által csökken a munkavállalók kiszolgáltatottsága, mert az illető a munkájáért nem kaphat kevesebbet, mint a törvény által garantált minimálbér. A magyarországi munkavállalás esetén a munkavállaló köteles egészségbiztosítást és nyugdíjjárulékot fizetni, s e befizetés alapján jogosult egészségügyi és nyugdíjellátásra. Jelenleg már folynak egy tárcaközi bizottságban azok az előkészítő munkálatok, amelyek egy, sajátosan a státustörvényhez illeszkedő biztosítási rendszer felállítását célozzák. Ilyen szabályozásra Európa számos országában van példa. Gondoljanak itt tisztelt képviselőtársaim a német szabályozásra, ahol a migráns munkavállalók külön biztosítási rendszerbe fizetik hozzájárulásaikat, amely az állampolgárokétól eltérő, de szabályozott ellátási formát jelent.

A szomszédos államokban élő magyarság egészségügyi ellátása különböző okokból elmarad a magyarországi színvonaltól, azonban a törvény lehetőséget nyújt arra, hogy a határon túli magyarok a bárki által önköltségen igénybe vehető szolgáltatás díját a szolgáltatás előtt pályázat útján visszaigényelhessék. Magyarországi tartózkodás esetén azonnali sürgősségi ellátást igénylő személy a kétoldalú szociális egyezmények rendelkezései szerint jogosult ellátásra. A megfelelő szintű egészségügyi szolgáltatások szülőföldön való igénybevételére nyújt lehetőséget az ökumenikus keretek között egyházi közreműködéssel létrehozható úgynevezett egészségügyi centrumok rendszere, s ez a rendszer közreműködhet a szomszédos országokban élő magyarok munkavállalási engedélyének feltételét képező munkaalkalmassági vizsgálatok elvégzésében is, valamint hiánypótló szolgáltatásai által az otthonmaradást is elősegítheti.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar igazolvány által vagy alapján igényelhető szociális kedvezmények nem érintik a továbbra is hatályos kétoldalú egyezmények által biztosított jogokat, amelyek számos országgal, például Szlovákiával is fennállnak. A napokban lép hatályba az a Romániával megkötött kétoldalú foglalkoztatási egyezmény, amely szabályozza a féléves szezonális munkavégzést, illetve a gyakornokcsere lehetőségét. Természetesen ezek az egyezmények nem a magyar nemzethez tartozás alapján teremtenek szabályozott jogi lehetőségeket, hanem a magyar, illetve a román állampolgárság alapján, és így jól kiegészítik a státustörvény kereteit.

A határon túli családtámogatási rendszer célja egybeesik a törvény alapcéljával, nevezetesen, hogy a magyar közösség szülőföldön való boldogulását segítse elő. A határon túli családok nevelési, oktatási támogatásért folyamodhatnak, ha legalább két, saját háztartásban élő gyermek taníttatásáról magyar nyelvű óvodában, illetve oktatási intézményben gondoskodnak. És azt is hallottuk az előbb, hogy ez nagyon jelentős támogatás, amely, úgy érezzük, a magyar nyelv, a magyar identitás megőrzéséhez, ápolásához nagyon nagy segítséget fog jelenteni.

Úgyszintén ezt a célt szolgálja a törvény munkahelyteremtésre vonatkozó támogatási rendszere is. A határon túli magyar pedagógusok továbbképzésének támogatása, mely magába foglalja a szállásköltség, az útiköltség megtérítését, valamint a beiratkozáshoz való hozzájárulást, azt segíti elő, hogy az újonnan létrejövő tagozatokon, iskolákban, egyetemi fakultásokon helyi és megfelelően képzett tanárokkal tölthessék be az újonnan létesülő állásokat.

A nyereségérdekelt gazdálkodó szervezetek támogatásával szintén a helyben maradás elősegítése a cél. Ilyen támogatásra újság, folyóirat, könyvkiadó is pályázhat és mindazok a szervezetek, amelyeknek célja a magyar nyelv, a kultúra ápolása, a népművészet, az ipar, a falusi turizmus, hogy csak a leglényegesebb pontokat említsem.

A magyar munkaerőpiac számára nem jelent fenyegetést a megnövekedő munkavállalási lehetőség, éppen ellenkezőleg. Egyes területeken nem a munkanélküliség, hanem a munkáskéz hiánya okoz feszültséget, vagy más szavakkal: a Magyarországon tapasztalható strukturális munkanélküliség megfelelő munkaerő-utánpótlást igényel. Utalhatnék a miniszterelnök úrnak a Gazdasági Tanács legutóbbi csúcstalálkozóján elmondott felvetésére is, amely szerint a hazai gazdasági növekedés előbb-utóbb csak külföldről kiegészített munkaerővel tartható fenn.

A törvényjavaslatról beszélve ezeket az összefüggéseket is figyelembe kell venni. Amennyiben szabályozott és átlátható keretek között oldjuk meg a határokon túli magyarok munkavállalását, az nem csupán a magyar gazdaság sikeres fejlődését, hanem az Európai Unió és a helyi, a határon túli magyar közösségek gyarapodását is jelenti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Sokszor fogalmazódik meg manapság, hogy a jövőbeni uniós csatlakozás, keletre tolva a schengeni határokat, kettészakíthatja a hazai és a határon túli magyarságot, megnehezítheti az élő kapcsolatok fenntartását. Éppen ezért érdeke a magyar közösségnek, hogy világos szabályai legyenek a határon túli kapcsolattartásnak. Reményeink szerint a határon túli magyarok számára nyújtott kedvezmények hozzájárulnak Közép-Európa stabilitásának megszilárdításához, amely elősegíti európai uniós csatlakozásunkat is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 380 2001.05.09. 1:46  344-445

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én csak azt szeretném mondani, hogy valóban lehet, hogy nagyon sok kérdésre, ami a munkavállalás és a munkanélküliség kezelését jelenti, a magyar gazdaságnak ezekre a problémáira nem a státustörvény hivatott megoldást találni. De a másik oldalról az biztos, hogy az elmúlt évek gyakorlata az, hogy a szomszédos országokban - és most elsősorban Romániára gondolok -, a komoly munkanélküliséggel bíró régiókban élő magyarok azért vállalnak Magyarországon idénymunkát, szezonális munkát, mert itt teremtik meg annak anyagi feltételeit, hogy ebből a családjukat eltartsák.

Ezt a szempontot szintén nem ildomos elfelejteni, amikor arról beszélünk, hogy ezeknek a munkavállalóknak az eddigi teljes kiszolgáltatottsága helyett a szabályozás folytán egy legális lehetőséget biztosít ez a kedvezmény, ez a törvény arra, hogy ezt a - ha úgy tetszik - gazdasági érdekeltséget a továbbiakban saját érdekeik folytán is fenntarthassák. Tehát az valóban igaz, hogy ez nem a magyar gazdaságot fogja elsősorban lábra állítani, de biztos vagyok abban, hogy segítséget nyújthat azokban a körökben, amit most Pósán képviselőtársam is említett, a szezonális és idénymunkások foglalkoztatásában.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 474 2001.05.29. 5:47  431-494

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a vita ezen szakaszában két kérdésről szeretném elmondani a véleményemet; egyrészt a magyar igazolványról, amelyiknek a tartalmáról elég sok módosító indítvány és kapcsolódó módosító indítvány szól. A kapcsolódó módosító indítványok közül némelyik a jelenleginél, tehát a törvényjavaslat szövegénél jóval részletezőbb és jóval pontosabb meghatározását kívánja adni annak, hogy mi is kerüljön bele a magyar igazolványba.

Szeretném elmondani, hogy nagyon fontos, ha már a szimbolikus tartalmakról beszélünk, szinte kulcskérdéshez érünk akkor, amikor ezt az igazolványt, amit nemzettársaink kezükbe fognak venni, mit tartalmaz, mely adatokat, mely megjelöléséket rájuk vonatkozóan. Egy korábbi gyakorlat szerint nagyon sok helyen az anyakönyvezés során nem vették figyelembe - akár az '50-es években, akár az erőszakos asszimiláció későbbi korszakában - azt, ha valamelyik magyar család magyar keresztnevet adott gyermekének. Hiába hívtak valakit Sándornak, az anyakönyvbe Alexandru került; hiába hívott valakit az édesanyja Jánosnak, Ionnak anyakönyvezték.

Nagyon fontos, hogy amikor a magyar igazolványt kiállítjuk, akkor a szabad identitás és a szabad névválasztás elvének tiszteletben tartásával, a magyar formájú neveket is használhassák azok a honfitársaink, akik ezt az igazolványt kiváltják.

Ugyanakkor az is lényeges, hogy a személyi azonosíthatóság az útlevéllel vagy más hivatalos dokumentummal megtörténjen.

 

 

(23.10)

 

Ez azzal a megoldással hidalható át, illetve oldható meg, ha egyszerre kerül az eredeti, tehát a hivatalos, a szomszéd állam dokumentumaiban szereplő név-, formamegjelölés és -használat, és a magyar formátum egymás mellett kerül feltüntetésre. Ugyanígy fontos, hogy a szülőhely megjelölése is ne csak szlovákul vagy románul kerüljön be ebbe az igazolványba, hanem magyarul is. Úgy tudom, hogy kapcsolódó módosító indítvány egész részletekbe menően szabályozni javasolja ezt a tartalmat, és ez megoldást is jelent arra a kérdésre, amit most felvetettem.

A másik a határon túli magyarok országgyűlési biztosával kapcsolatos szocialista párti felvetés, illetve javaslat. Remélem, hogy ez a javaslat nem függ össze azzal a most lejáró határidővel, amely az országgyűlési biztosok újraválasztását, illetve hivataluk betöltését most aktuálissá teszi. Egy biztos: újra és újra felmerül az az igény, hogy az országgyűlési biztosok számát ilyen-olyan biztosokkal szaporítsuk. Úgy gondolom, hogy egy meglehetősen jól hangzó, ám valójában a tartalmát vagy a funkcióját tekintve nem biztos, hogy hatékony vagy szükséges ombudsmani hivatalról lenne szó jelen esetben.

Tudjuk jól, hogy az alkotmány két ilyen országgyűlési biztost nevesít, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát. Ezen felül persze lehetővé teszi, hogy külön törvény további országgyűlési biztosokat válasszon meg, ám mindannyiszor felmerült a kérdés, hogy erre valóban szükség van-e.

Ha valakinek a magyarországi eljárással kapcsolatban van problémája, akkor az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, amely a menekülttáboroktól kezdve a külföldieket ellenőrző hivatal eljárásait, bármely hivatalos állami eljárást véleményezni, megvizsgálni képes, ugyanolyan hatékonysággal és ugyanolyan alapossággal orvosolni tudja azokat a visszásságokat, amelyek e törvény alkalmazása során fordulhatnak elő; úgyszintén a nemzeti és etnikai kisebbségek biztosához is lehet fordulni ebben a kérdésben. Tehát én nem látom különösebb indokát, hogy egy további hivatallal, ha úgy tetszik, szaporítsuk az országgyűlési biztosok számát. Azon túl, hogy persze a törvény kereteit is szétfeszítené, és nemcsak e törvényben, hanem más törvényben is erre utaló, kapcsolódó szabályokat meg kellene alkotni, azon túl én úgy érzem, hogy tartalmilag sem indokolt egy ilyen típusú szabály bevezetése.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 80 2001.06.11. 4:03  59-144

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A budavári önkormányzat polgármestereként is nagy jelentőségűnek tartom ezt a törvényjavaslatot és ennek parlamenti vitáját, hiszen közismert tény, hogy a főváros I. kerületében és a budai Várban koncentrálódik Magyarország kulturális örökségének igen jelentős hányada, és ezen belül is jelentős a műemlékileg és régészetileg védett területek és épületek aránya, a kerület nagy része az UNESCO által védett világörökség része.

El kell mondanom, hogy néhány ellenzéki képviselőtársam aggodalmával ellentétesen egyetértek azzal a céllal, amit a törvényjavaslat kitűzött, miszerint a Magyarországon található nemzeti örökség egy eddigieknél hatékonyabb védelemben kell részesüljön egy olyan szerv felügyelete alatt, amely koncentráltan látja el az eddig szétdarabolt hatósági és engedélyezési feladatokat.

Jelentős előrelépésnek tekintendő az is, hogy a leendő törvény a vélhetően hozzá kapcsolódó kiegészítő jogszabályokkal, végrehajtási rendeletekkel együtt komplexen kívánja biztosítani a kulturális örökség tárgyi elemeinek védelmét.

E tevékenység részterületei az egyedi műtárgyaktól a régészeti területen és a műemléképületeken át egészen a történeti táj műemlékileg értelmezett fogalmáig terjednek.

Most, a vitának ebben a szakaszában egy ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyet a törvényjavaslat az értelmezési rendelkezésekben határoz meg. Ezek közül alapvető a műemléki érték definiálása. Az ajánlás 19. pontjában képviselőtársammal együtt javaslom, hogy kerüljön pontosabban megfogalmazásra a törvényjavaslat 7. §-ának 7. pontja, foglalja magába a múltunk és nemzeti identitásunk szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlékek meghatározását is, azok alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt.

Később, az ajánlás 91. pontjában majd van egy másik módosító indítványom is, amely ugyanerre a pontra reflektál, és ezzel egybehangzóan javasolja a 43. § esetében, hogy egyes berendezési tárgyaknak a helyszínen való megőrzésének fontossága külön kerüljön hangsúlyozásra a törvényben, ez azonban már itt, a vita e szakaszában elmondható, a műemléki érték fogalmában meghatározásra kerül. Tehát ha esetleg a második módosító indítvány nem is nyeri el a Ház támogatását, szeretném jelezni, hogy ennek a szabályozási tartalmával, ezen módosító javaslat támogatásával már nagyon jelentős előrelépést értünk el.

Nem kell különösebben indokolni, hogy milyen helyzetek adódhatnak, amikor egyes ilyen berendezési tárgyak megóvása külön figyelmet érdemel. Kerületünkben még számos olyan műemléképület van, amely az 1700-as években épült, és még található benne például az akkor, a ház építésével egy időben oda állított cserépkályha. Különös érdek fűződik ahhoz, hogy ezeket a cserépkályhákat például ne bontsák el arról a helyről, ahová annak idején kerültek, és ne valahol máshol kerüljenek felállításra, hanem adott esetben azon a helyszínen, abban az elhelyezésben kerüljön megóvásra, ahol ez eredetileg is állott. Kérem, hogy ezt a szempontot is mérlegeljük majd a vita során.

A vita további szakaszaiban majd a későbbi módosító indítványokról is beszélek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 112 2001.06.11. 6:21  59-144

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha már most az előbb az ajánlás 167. pontjáról beszélt Weszelovszky képviselőtársam, akkor engedjék meg, hogy a 166. pontról, az I. kerületben a budai Várban lévő Mátyás templom állami tulajdonban tartásáról is beszélhessünk egypár szót.

Először is szeretném elmondani, hogy ez egy módosító indítvány, amely az eredeti törvényjavaslatban ekként nem szerepel, és úgy látom, hogy ezzel az előterjesztő sem ért egyet, amit a magam részéről elfogadok. Természetesen tudjuk, hogy a Szentháromság tér környéke és a Mátyás templom - még egyébként sorolhatnánk tovább, a Halászbástya és más kapcsolódó építmények - a világörökség és a műemlékvédelem fokozattan védett és kiemelt értékei. Ennek ellenére a törvényjavaslatnak van egy olyan fontos szemléleti változása, amelyre talán érdemes felhívni e pont kapcsán a figyelmet. Én azért tartom nagyon jónak ezt a törvényjavaslatot, mert olyan feltételeket és a műemlékvédelem olyan eszközrendszerét dolgozza ki, amely nemcsak az állami tulajdonlásban látja a műemlékek megóvásának egyedüli útját. Ennélfogva, ha történetesen a katolikus egyház tulajdonában és kezelésében áll egy egyébként fokozottan védett műemlék, mint például a Mátyás templom - amely, mint tudjuk, ma is hitéleti tevékenységet szolgál, tehát egy gyakorló templomról van szó -, azt gondolom, semmi akadálya nincs annak, hogy a sajátos értékvédelmi és műemlékvédelmi szempontok akkor is érvényesüljenek, ha ez nem az állam kezelésében van.

Egyébként a törvényjavaslatnak ez a szemlélete máshol is visszaköszön, és a ma még állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő műemlékek korlátozott feltételekkel és szigorú garanciarendszerrel történő magánkézbe adásának is megteremti a feltételrendszerét. Ez egy olyan elmozdulás, amely egy korábbi, ha úgy tetszik, merev műemléki állásponthoz képest valamifajta rugalmas, magántőkét is bevonni kész, sokkal aktívabb műemlék- és értékvédelem lehetőségét teremti meg.

Még két módosító indítványról szeretnék szólni a vitának ebben a szakaszában. Az egyik az ajánlás 89. pontjában tett javaslatom, amely úgy szól, hogy a műemléki területek meghatározása után hangsúlyozzuk azt is, hogy kiemelten kell védeni a világörökség részeként nyilvántartott műemlékegyüttesek teljes területét. Úgy érzem, hogy tulajdonképpen nem kell félnünk ettől a kategóriától, ami a világörökség védetté nyilvánításával és meghatározásával jár. A világörökség ma már egy nemzetközileg is és a hazai szakirodalomban és a hazai közönség számára is széles körben ismert és elismert védettséget jelent; egyfajta olyan figyelemfelhívás, amely bizonyos műemléki területekre irányítja az érdeklődők, kultúraszeretők figyelmét. A törvénynek nagyon helyes az a meghatározása, amely a konkrét, egyedi, helyrajzi számmal felleltározható műemlékek védelmén túl egész területekre kiterjeszti ezt a védelmet. Úgy érzem, egy pici lépéssel lennénk tovább, ha ez a törvény megjelölné akár azt a kategóriát is, hogy "világörökség" - nem kellene ettől olyan nagyon félnünk. Egyébként azt is hozzá kell tennem, hogy amennyiben nem jelenik meg ebben a törvényben, akkor sem történik különösebben nagy katasztrófa, ugyanis maga a 39., 40. § ebből a szempontból kielégítőnek tűnik.

Még egy módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni. Az ajánlás 96. pontjában szerepel az ideiglenes védettségről szóló módosító indítványunk. Úgy érzem, azért jelentős ez a módosító indítvány, amely egyébként megkapta az előterjesztő támogatását is, mert nagyon sokszor már a védetté nyilvánítási eljárás hosszas procedúrája során olyan lépések történnek, amelyek a védetté nyilvánítandó érték végleges vagy részleges megsemmisülésével vagy károsodásával járhatnak. Az ideiglenes védettség már eleve terjedjen ki, az eljárás megindításától kezdve és e törvény erejénél fogva az ilyen helyzetbe került műtárgyakra és kulturális javakra. Ennek a jelentőségét igazából a szakemberek tudják megmondani, akik számos esetben futnak versenyt az idővel azért, hogy az egyes, akár ipari vagy más érdekek miatt veszélyeztetett műtárgyak védelmét még valamilyen módon el tudják érni, de sajnos a hivatali védetté nyilvánítási eljárás bonyolult és nehézkes folyamata ebben sokszor megakadályozza őket.

Nagyon köszönöm, hogy ezt is támogatta az előterjesztő, és remélem, a gyakorlat igazolja majd ennek a módosító javaslatnak a törvény szövegébe való illesztését.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 124 2001.06.11. 10:08  59-144

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán ez az a része a törvényjavaslatnak, amely a garanciarendszert, az eljárási rendet meghatározza, ezért különös figyelmet érdemel. Több módosító javaslatot is adtam be, és engedjék meg, hogy röviden indokoljak ezek közül néhányat, illetve külön felhívjam a figyelmet ezeknek az értelmére.

Az ajánlás 120. pontjában szereplő módosító javaslatom arról szól, hogy nemcsak a műemlékeken, hanem a műemlékek közvetlen környezetében történő reklámok elhelyezéséhez is a hivatal engedélye legyen szükséges. Ezekre a reklámhordozókra ma a hivatal szakhatósági állásfoglalása alapján az egyébként eljáró építéshatóság adja ki az engedélyt. Mint tudjuk jól, a szakhatósági állásfoglalás egy sokkal gyengébb jogosítványa a Műemlékvédelmi Hivatalnak vagy majd az újonnan felállítandó egységes hivatalnak, mint az, amikor engedélyt tőle kell kérni. Úgy gondolom, talán egyetérthetünk abban, hogy nemcsak az lehet zavaró, ha egy műemlékre oda nem illő reklámfelületek kerülnek, hanem ha, mondjuk, egy műemlék közvetlen környezetébe, mondjuk, a Parlament Duna-parti látképe elé gigantposztereket helyeznének el, amelyeken különböző, nem tudom én, mobiltelefonokat hirdetnének, nyilvánvaló, hogy ez zavarólag hatna a Parlamentet fényképező turisták és a Parlament környékét vagy a látképét élvező látogatók számára. Ezért úgy gondolom, hogy nemcsak a műemlékeken elhelyezett reklámokra, hanem az azok közvetlen környezetében elhelyezett reklámokra is ki kellene terjeszteni ezt a megszorító rendelkezést.

Ugyanúgy a 121. pontban szereplő módosítást, módosító javaslatot - amelyet egyébként a bizottságok és az előterjesztő támogatott - szeretném egy mondattal azért megindokolni, hogy milyen jelenségről is van szó. A hivatal engedélye szükséges védett kulturális örökségi objektumok jellegét és megjelenését befolyásoló fényforrás elhelyezéséhez, illetve üzemeltetéséhez. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára többen látták már, hogy Budapest fényei közül milyen páratlan szépséggel ragyog most ki a Budavári Palota új megvilágításban, a Mátyás-templom, a Halászbástya s a többi. Ezek között hihetetlen zavarólag hat, amikor a Citadelláról villódzó fények és fénycsóvák lőnek fel az égre. Tudjuk jól, hogy maga a budai Vár látképe az, ami a világörökségi védettséget is annak idején már kiérdemelte. Ma, ha valaki ebben a csodálatos panorámát élvezni akarja, akarva-akaratlanul is olyan fénycsóvák működését kell hogy szemlélje, amelyek akár a Dunán elhelyezett diszkóhajókról, akár éjszakai mulatókról vagy, mint már említettem, a Citadella épületéről reflektorszerűen hasítanak az égbe, és bizony nagyon zavaró látványt jelentenek. Úgy gondolom, hogy ez is egy olyan figyelemfelhívó reklámtevékenység, amikor kifejezetten műemlékvédelmi, örökségvédelmi érdekek fűződnek ahhoz, hogy ilyenekhez engedélyt kelljen kérni, és amennyiben ez az engedély nem adható ki vagy az üzemeltető nem tudja ezt beszerezni, úgy ezeket le kelljen szerelni.

Csak megjegyzem zárójelben, hogy a budavári önkormányzat már egy ízben sikeresen pert nyert egy ilyen eljárásban, a Sánc utca sarkán lévő mulató fénycsóváját sikerült leszereltetnünk, amely egyébként az Uránia Csillagvizsgáló - ez egy picit eltér most a tárgytól - közvetlen közelében helyezkedett el, s csak erre hivatkozva hagyta jóvá a bíróság azt az indítványunkat, azt az előterjesztésünket, amely ennek a fénycsóvának a leszerelését kezdeményezte.

Szeretnék még további módosító javaslatokról beszélni. Az ajánlás 123. pontjában megfogalmazott módosító javaslatom szerint a hivatal a műemlékeken végzendő olyan építési munka esetében, amely egyébként engedélyköteles, művészettörténeti, építészettörténeti tudományos dokumentáció, illetve restaurátori tudományos dokumentáció elkészítését írhatja elő. Elképzelhető az is - miután az előterjesztő ezzel itt nem értett egyet, de ha jól tudom, nem tartalmilag nem értett vele egyet, hanem a jogszabály e helyen történő ismertetésével nem értett egyet -, hogy a végrehajtási szakaszok, szabályok között indokolt ennek külön megnevesítése. Én azonban azt gondolom, hogy miután ez nem ellentétes a törvény szellemével és az egész eddigi szövegeivel, tulajdonképpen akár itt is szerepelhet. Kérem, hogy ezt az előterjesztő fontolja meg, elképzelhető, hogy valamilyen módon ezzel még lehetne foglalkozni.

Végül van egy olyan pont, amely mindenképpen figyelmet érdemel. Az ajánlás 150. szakaszában a törvényjavaslat 83. §-ával kapcsolatosan egy kiegészítési szöveget javasoltunk. A törvényjavaslat 83. §-a azt mondja, hogy örökségvédelmi bírság kiszabásának nincs helye, ha ugyanazon cselekményért büntető- vagy szabálysértési eljárásban valakit - természetes személyt egyébként - jogerősen felelősségre vontak. Szeretném elmondani, hogy itt egy olyan kiskapu lehetőségét építjük be ebbe a törvénybe, ami semmiképpen sem kívánatos.

 

 

(18.00)

 

A szabálysértési eljárásban kiszabható bírság összege 100 ezer forint. Az építésrendészeti bírság összege ennél lényegesen magasabb, milliós, tízmilliós, sőt akár százmilliós értékű is lehet. Rendkívül szerencsétlen eljárási folyamat lenne, ha úgy próbálnánk ezt az egyébként létező jogelvet, miszerint egy cselekményért csak egy eljárásban lehet valakit felelősségre vonni, erre a törvényre alkalmazni, hogy ezt követően, mondjuk, egy fokozottan védett műemlék elpusztításáért kiszabható bírságolási eljárás során maga a kárt okozó legyen érdekelt abban, hogy minél előbb szabálysértési eljárást folytassanak le vele szemben, és a szabálysértési eljárás záródjon bírság kiszabásával, amelyet követően a több tízmilliós bírság kiszabásának - amely, mint tudjuk, már a károkozás mértékével is arányban állhat - már nincs helye.

Értettem a bizottsági vitában elhangzottakat, miszerint a jelen megfogalmazás jogtechnikai problémákat vet fel. Ezért bizottsági kapcsolódó módosító indítványként javaslom elfogadni, hogy a 83. § (1) bekezdésének c) pontja és a (2) bekezdése maradjon el ebből a törvényjavaslatból. Ugyanis ebben a helyzetben majd a bíróságok, illetve az eljáró hatóságok feladata lesz az, hogy a megfelelő építéshatósági szankciók az örökségvédelmi bírság kiszabását figyelembe vegyék a szabálysértési vagy büntetőeljárás lefolytatása során.

Csak jelezni szeretném, hogy ez a bírság ma egy olyan helyet nyit meg, amely kifejezetten fontos a műemlékek megjelenésével, a műemlékek elcsúfításával szemben, nevezetesen, a különböző graffitifeliratok és rongálások esetén, amelyek egyre jobban elszaporodnak a műemlékeken, nemcsak a helyreállított falakon, hanem kőrakásokon, különböző felületeken, s amelyek eltávolítása lényegesebb magasabb költségekbe kerül, mint amennyi büntetést lehet rendelni egy-egy szabálysértési eljáráson belül.

Úgy gondolom, ennek az örökségvédelmi bírságnak, amelynek a lehetőségét a törvény megteremti, olyan elrettentő erejűnek kell lennie, hogy tettenérés és bizonyítás esetén bizony nagyon komoly retorziókkal, nagyon komoly szankciókkal tartsa vissza azokat a pusztító kedvű, vandál graffitis "művészeket", akik az örömüket lelik abban, hogy a különböző nemzeti értékeinket ezzel a módszerrel csúfítsák el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 305 2001.09.25. 2:10  304-307

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! 1990-től napjainkig hét tömeges ételmérgezés és ennél is több élelmiszer okozta csoportos megbetegedés történt hazánkban. 1996-ban, az évszázad legnagyobb ételmérgezése során egy elhíresült szalmonellás eperleves közel ötezer ember megbetegedését okozta. A még halálos áldozatot is követelő fertőzés miatt olyan súlyos helyzet alakult ki akkor, hogy több iskolát és közintézményt be is kellett zárni. Több száz embert ápoltak kórházban.

Kezdetben még szó volt arról, hogy ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodik a Junior Vendéglátó Rt. felelőssége, a cég törvényes kártérítési kötelezettségének is eleget tesz. Később azonban erről már nem lehetett hallani, s legalábbis választókerületemben, a főváros I. kerületében semmiféle kártérítés nem történt.

Azóta is rendszeresen fordulnak elő kisebb-nagyobb ételmérgezések. Idén is többről hallottunk hírt. Májusban például ismét tömeges ételmérgezést jelentettek a napilapok a főváros XVI. kerületéből. Az ÁNTSZ ideiglenesen felfüggesztette a Junior Rt. érintett konyhájának működését.

Az elmúlt tíz évben a fővárosi gyermekélelmezés nagy része mintegy kilenc cég kezében összpontosult. A jelenlegi körülmények között a közétkeztetést ellátó cégek minél nagyobb piac megszerzésére törekszenek, s e piac ellátásához egyre több adag előállítására képes konyhákat kell üzemeltetniük. Ezért a konyhatechnológiában előforduló legkisebb hiba is komoly kockázatokkal és következményekkel járhat. A már említett 1996-os tömeges ételmérgezés is egy olyan konyháról indult ki, ahol tízezer adagot főznek naponta.

Mivel a közétkeztetést nagyrészt kisgyermekek és időskorúak veszik igénybe, egészségük biztosítása érdekében fontosnak tartom, hogy hatékony eszközökkel előzzük meg a jövőbeni ételmérgezéseket. Ezért kérdezem a miniszter úrtól, mit tesz, illetve mit tehet a minisztérium és a kormány annak érdekében, hogy megakadályozzuk a közétkeztetésben a tömeges ételmérgezések előfordulását.

Várom szíves válaszát.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 132 2001.11.08. 10:02  131-151

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a bűncselekmények száma 1996-tól 2000-ig átlagosan évi 500 ezer volt, az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma 2000-ben 450 078. Ezek döntő többsége szándékos bűncselekmény volt, a gondatlan cselekmények aránya csupán 1-2 százalék.

Annak ellenére, hogy az utóbbi tíz évben felderített bűncselekmények száma jelentősen nőtt, mind a fiatalkorúaknál, mind a felnőtteknél egyértelműen kimutatható a halmazati bűnelkövetés gyakoribbá válása, mint az egy bűncselekmény miatt elítélteké. A különbség különösen a fiatalkorúaknál jelentős. A felnőttek között a büntetett előéletűek aránya 1995 óta folyamatosan emelkedik, 2000-ben már majdnem 41 százalékos volt.

A bűnözés szerkezetét vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy a vagyon elleni bűncselekmények dominálnak, az utóbbi években a vagyon elleni bűncselekmények aránya mindvégig 70 százalék fölött volt. Az ítélkezési gyakorlat enyhülése volt megfigyelhető a kilencvenes évekig, azonban ezt a bűnözési statisztikák adatai nem indokolják. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a '98-as kormányprogramban célként kitűzött közrend és közbiztonság erősítése érdekében az új büntető törvénykönyv valóban a megelőzést szolgáló és arányos büntetést kilátásba helyező legyen, olyan jogszabály, amely rugalmasan reagál a mai tudományos, technikai és társadalmi kihívásokra, és megfelel az Európai Unió jogszabályainak is.

Mindezek előrebocsátásával hozzászólásomban az új Btk.-javaslat három, szerintem igen lényeges változtatására, illetve újítására hívnám fel a figyelmet. Ez a három téma a bűnszervezet fogalmának pontosabb meghatározása, a számítógépes bűncselekmények kérdésköre, illetve a hatósági eljárás akadályozása.

Manapság egyre nagyobb az igény a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépésre, továbbá a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások következményeként a büntetéseket szigorító rendelkezésekre.

Az utóbbi években gyakorivá váltak a lőfegyverrel, robbanószerrel elkövetett bűncselekmények, a kábítószerrel való visszaélés, az embercsempészések, valamint az önbíráskodások.

A javaslat nem egyes bűncselekmények minősítő körülményeként határozza meg a bűnszervezet keretében történő elkövetést - például az emberkereskedelem, a kerítés, fegyvercsempészet, pénzmosás, lopás, rablás esetében -, hanem általános rendelkezéssel írja elő, hogy minden esetben, amikor az öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntethető szándékos bűncselekményt bűnszervezet keretében követik el, a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. A kiszabott szabadságvesztés a húsz évet nem haladhatja meg, de értelemszerűen legalább tíz év kell hogy legyen.

A halmazati büntetés esetében a halmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbat kell alapul venni, és ennek felső határa emelkedik a kétszeresére. A bűnszervezetben való elkövetéskor a javaslat lehetővé teszi a bíró számára a kitiltás mellékbüntetést is.

A törvény értelmező rendelkezései adják meg az alapját annak, hogy a fogalmak egységes értelmezése révén a jogalkalmazók egységesen használják őket. A bűnszervezet fogalmát először a magyar Btk. 1997-ben használta, azonban 1998. december 21-én az Európai Unió Tanácsa egy egyezményt fogadott el a bűnszervezetekben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánítása tárgyában. Ezt kívánja a javaslat beemelni most a magyar szabályozásba, így a bűnszervezetben való részvétel önálló bűncselekményként büntetendő. Eszerint a bűnszervezet legalább három személyből áll, és célja olyan bűncselekmények szervezett elkövetése, amelynek büntetési tétele öt évet meghaladó szabadságvesztés.

A bűnszövetség új meghatározásánál pontosításként megjelenik, hogy két vagy több személy, aki bűncselekményeket szervezetten követ el, ebben megállapodik, de nem jön létre bűnszervezet. Ez a megoldás, ez a pontosítás kizárja a bűnszövetség és a bűnszervezet párhuzamos létét, így természetesen a kétszeres elbírálás lehetőségét is.

A második téma, amiről szeretnék beszélni, az a számítógépes bűncselekmények kérdésköre. Az Európa Tanács júniusban tárgyalt az informatikai bűnözésről, az első nemzetközi egyezményről, amely a számítógépes bűncselekményeket tételesen definiálja. Az egyezmény célkitűzéseit valósítja meg a Btk. azzal, hogy a nemzeti szabályozásba is beemeli ennek leglényegesebb elemeit, így megteszi a következő, de annál fontosabb lépést az új technika gyenge pontjai kijátszásának megelőzésére.

A "számítógépes csalás" alcím helyébe "a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény" lép. Mivel a bűncselekmény elkövetési tárgya maga a számítógépes rendszer, ezért az új tényállás büntetni rendeli a számítástechnikai rendszerbe történő jogosulatlan belépést, valamint az adatok megváltoztatását, törlését, hozzáférhetetlenné tételét is. "A számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása" alcím pedig valójában az úgynevezett hacker-tevékenységet igyekszik büntetni.

A hacker kódok, jelszavak feltörésével titkos adatokhoz fér hozzá, amely olykor vagyoni érdekeket sért, máskor talán a közbizalom érdekeit sérti. Azon túl, hogy az adatokhoz jogosulatlanul hozzáfér, legalább annyi kárt okozhat azzal, hogyha a rendszerbe vírust visz be, vagy egy nyilvános honlapra jogosulatlanul oda nem illő tartalmat helyez el.

Az Európa tanácsi egyezmény tervezetének tárgyalásánál nem elsősorban a gazdasági vonatkozású, hanem sokkal inkább a társadalmi együttélés szempontjából veszélyes és káros jelenségek tilalma és megelőzése szerepelt a vita középpontjában. Különösen a rasszista, gyűlöletkeltő vagy éppen pedofil tartalmakról szóltak a legtöbben, amelyek esetében már majdnem mindegy, hogy mennyi ideig hozzáférhetőek az egyes honlapokon, ezek mindenképpen veszélyesek. Ez a bűnözési forma ma már számunkra sem ismeretlen, elegendő, ha az utóbbi hónapok eseményeire gondolunk, akár a hivatalos honlapokra, akár arra az esetre, amikor egy SZDSZ-es politikus lakásáról az internetre feltett, gyermekpornográfiát tartalmazó, úgynevezett pedofil képek ügyében történt hivatalos megkeresés a német bűnüldöző szervek részéről.

Mivel a számítástechnika folyamatos fejlődése folyton új kihívások elé állít bennünket, különösen oda kell figyelnünk, hogy lépést tartsunk vele, hiszen ezek az új csalási lehetőségek gyorsan változnak és terjednek, és a mi feladatunk, hogy a lehető legrövidebb időn belül reagáljunk. Ezért fontos, hogy a magyar rendőrség speciális alakulatot hozott létre, amely a számítógépes bűnözést hivatott figyelni. A mostani Btk.-módosítás megteremti a jogszabályi alapot arra, hogy az ilyen esetekben büntetőeljárást lehessen kezdeményezni.

A strasbourgi vitában is hangsúlyoztam, hogy a jövő egyik megoldandó problémáját a határokon átnyúló, az egész világot behálózó számítógépes rendszer jelenti. Nem egyszerű kideríteni, hogy egy-egy bűncselekményt tulajdonképpen hol is követtek el. Felmerül a kérdés, hogy mely bíróság illetékességi körébe tartozik egy kérdéses ügy.

 

 

(13.50)

 

Egy dörzsöltebb és az átlagosnál intelligensebb kamasz képes arra, hogy a bűncselekmény elkövetésének helyeként egy másik földrész számítógépe jelenjen meg, továbbá amennyiben kellő idő áll rendelkezésére, rendszerek és számítógépek láncolatán keresztül olyan helyről hajthatja végre a bűncselekményt, ahonnan a rendszerek sokasága miatt már kideríthetetlen az elkövető személye, helye - hangsúlyoztam a strasbourgi vitán.

A harmadik kérdéskör, amit röviden érinteni szeretnék, a hatósági eljárás akadályozásának témaköre. Az eljárások hatékonyabbá tétele érdekében a javaslat a hatályos jogszabályokhoz képest az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közé új alcímként vezeti be a hatósági eljárás akadályozása tényállást. Az új tényállás összhangban áll az Egyesült Nemzeteknek a határon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezményével. Különveszi a polgári és egyéb hatósági ügyben vagy büntetőügyben elkövetett bűntettet, a polgári perben ugyanis enyhébb a büntetési tétel, három év vagy öt év, míg büntetőügyben öt év, súlyosbító körülmény esetén kettőtől nyolc évig terjed.

A tényállás a kényszerítés sajátos eseteként arra irányul, hogy más, például a tanú, a szakértő vagy a terhelt, az eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse. Ez az új szabályozás is egy olyan megoldást jelent, amelyet az élet kényszerített a jogalkotókra. Reményeim szerint a büntető törvénykönyv módosításával a mostaninál hatékonyabb eszköz áll majd a bűnmegelőzés és a bűnüldözés szolgálatában.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 112 2001.11.29. 3:28  1-118

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden a végén a kulturális és az audiovizuális politikai fejezetről szeretnék néhány gondolatot elmondani. A tavalyi országjelentés már említette a médiatörvény módosításának szükségességét, és akkor hangsúlyozták, hogy ennek elfogadása fontos lépés lenne a közösségi vívmányokhoz való közeledés irányába. Idén már keményebben fogalmaz a jelentés, leírja, hogy még mindig nincs teljes mértékben összhangban a magyarországi szabályozás a vonatkozó közösségi vívmányokkal, miután a médiatörvény parlamenti elfogadása még nem történt meg.

Mivel kétharmados törvényről van szó, a módosításához szükség van az ellenzék támogatására, és ennek akadálya a közszolgálati médiát felügyelő kuratóriumok ellenzéki tagjainak megválasztása. De szeretném hangsúlyozni, hogy az uniós elvárások nem ezzel a kérdéssel függenek össze, hanem egészen más szabályozási kérdéskörökkel, amelyek tárgyalása éppen most van a parlament előtt, és az ezekben a kérdésekben kialakított támogatás vagy konszenzus hozzájárulhatna ahhoz, hogy ezt a még lezáratlan és nagyon várt lezárását a fejezetnek be tudjuk fejezni.

Nagyon szerencsés lenne, ha a szocialisták pusztán politikai érdekekből nem kapcsolnák össze ezt a két témát. Úgy gondolom, hogy a kiskorúak védelméről szóló rész, a hiányosságok, a médiatörvény belső ellentmondásainak feloldása olyan közös társadalmi cél és olyan érdek, amelyet holmi politikai taktikázásokért kár feláldozni.

Szeretnék azonban még három egyéb témát, témakört is megemlíteni, és ha visszatekintünk, az elmúlt év ezt a területet érintő változást idézett elő. Az egyik, hogy egy egységes törvényt fogadott el a parlament a hírközlésről, amely biztosítja a fogyasztók védelmét, a piaci esélyegyenlőséget, valamint a nemzetközi piacnak megfelelő követelmények teljesítését. Elfogadtuk a törvényt a lopott vagy jogellenesen külföldre szállított kulturális javakkal kapcsolatos eljárásról, és végül a kulturális örökség védelméről szóló törvénnyel létrehoztuk azt az örökségvédelmi hivatalt, amelynek segítségével az eljárások hatékonyabbá válhatnak, az állami kulturális értékvédelem szerencsésebben, hatékonyabban alakulhat.

Van még egy változás, amely fontos az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában: a közösségi programokhoz való kapcsolódás lehetősége. Az Európai Unió 2000 elején létrehozta a Kultúra 2000 keretprogramot, amely a korábbi képzőművészeti könyvkiadásra és kulturális örökségre vonatkozó programok helyét vette át. Magyarország a sikeres tárgyalások eredményeképpen ez év júliusától azonos feltételek mellett csatlakozhat és vehet részt ezeken a pályázatokon, ugyanazokkal a szabályokkal vehet részt ezen a programon, mint bármely tagország. És ez a csatlakozásra váró országok közül egyedül Magyarországnak adatott meg, egyedül nekünk sikerült ezt elérnünk. Remélem, hogy ez is például olyan eredmény, amely csatlakozási tárgyalásaink sikerét, esélyeinket mutatja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)