Felszólalás adatai

DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP): Szeretném, ha a vita további menetében elég világosan kirajzolódna, hogy ma napirenden a munka törvénykönyve van, nem a minimálbér, nem a szakszervezetek működése és nem a munkaerő-piaci intézményrendszer.

Ezért azt gondolom, ha a munka törvénykönyvéről és az előttünk álló javaslatról beszélünk, akkor nem kerülhető meg az a probléma, hogy amikor a munkajog elvált a polgárjogtól, azon a logikán vált el, hogy a munka világában alapvetően egyenlőtlen pozíciók vannak, amit a törvénykezésnek kell valamilyen mértékben kiegyenlíteni. Ebből viszont az is következik, hogy én szívesen hallottam volna arról az állami felelősségről, aminek egy ilyen törvénykezésben meg kell jelennie, és nemcsak arról, hogy egyébként ami nem állami funkció, az hogyan fog alakulni.

Nem hiszem, hogy olyan leegyszerűsíthető kép alakulhatna ki, hogy a munkavállalók ügye kizárólag a szakszervezetek meg a kollektív szerződések ügye. Azt gondolom, hogy a kiegyenlítő mechanizmus mindenekelőtt munkatörvénykönyv és állami feltételteremtés, hogy a munkavállalói pozíciók kiegyenlítődjenek. Ebből viszont az is fakad, én úgy gondolom, hogy ebben elsődleges mérési pont, hogy mondjuk, milyen a kollektív tárgyalásokhoz való makroszintű viszony. Erről az országjelentés elég világosan írt, ezért én azt gondolom, hogy labdadobálásnak tűnik az, hogy intézzék el a szakszervezetek meg intézzék el a kollektív szerződések.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben nagyon súlyos állami felelősségnek is meg kell jelennie, és jelen pillanatban erről vajmi keveset lehetett hallani, vajmi keveset lehetett olvasni, és amikor a kritikai észrevételeket fölvetjük, az pont az, hogy a törvényben a kiegyenlítő mechanizmusok állami kötelezettsége hogyan valósul meg. Ez a hiányérzetünk, és azt gondolom, hogy erről kellene beszélni.

Köszönöm szépen.