Felszólalás adatai

Az reményeim szerint nem lehet egyébként vita tárgya, hogy gyermekeink oktatása, nevelése olyan nemzetstratégiai kérdés, amely a magyar nemzet megmaradása szempontjából kiemelt fontossággal bír, amely területen minden befektetett forint a jövőbe való befektetés. Ezt önök is előszeretettel hangoztatják, ellenben mindig másként cselekednek.

Hiszen ha csak arról beszélünk, arra gondolunk, hogy létrehoztak csúcsminisztériumokat, de ezek között a csúcsminisztériumok között nem kapott helyet egy külön tárca az oktatásügy számára. Oktatásért felelős államtitkára van jelenleg Magyarországnak, és ennek az államtitkárságnak a felelőssége egyébként az, hogy három sarkalatos kérdéskörben, három sarkalatos alterületen az oktatásügyet érintően hogyan sikerül az önök kormányzása. Ez a három terület pedig, amiről részletesen szeretnék beszélni, a finanszírozás, az esélyteremtés, az esélyegyenlőség területe, valamint a minőség területe.

A finanszírozással kezdeném. Egyetértünk azzal - legyünk igazságosak, vannak pozitív lépések is, amelyeket megtett a kormány az elmúlt időszakban -, hogy különösen a kistelepülési önkormányzatok számára fenntarthatatlan pályán mozgott a helyi iskola működtetése, a bérek kifizetése az ott dolgozók számára. Üdvözítő tehát, hogy átvállalja az állam a 3000 fő alatti településeken az iskola teljes finanszírozását. Már ahol lesz iskola, hadd tegyem hozzá rögtön, hiszen Hoffmann Rózsa államtitkár asszony a beszédében kifejtette, hogy miközben 2010-ben 8905 intézménnyel számolhattunk, addig 2011-ben már csak 6538 intézményről volt szó. Tehát 2367-tel csökkent az iskolák száma. Azt gondolom, ez egy drasztikus és önmagáért beszélő szám.

És itt hadd említsem meg, hogy 2010 őszén jómagam felhívtam itt az Országgyűlésben a figyelmet arra, hogy komoly bajban van számos településen számos iskola, és kértem a kormányt arra, hogy nagyon gyorsan, nagyon hatékony lépést tegyenek annak érdekében, hogy Magyarországon ne kelljen oktatási intézményeket átszervezni, összevonni vagy esetlegesen bezárni.

Ezzel szemben 2011 tavaszán mindössze egy olyan pályázatot sikerült kiírni, melyet csak néhány iskola tudott kihasználni, és csak néhány intézményen tudtak segíteni. Felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon szándékoltan vagy véletlenül alakult-e ez így. Ezt majd az idő úgyis eldönti, mindenesetre azt biztosan állíthatjuk, hogy a kormányzásuk idején önök asszisztáltak számos intézmény megszűnéséhez.

És miért van kevesebb pénz egyáltalán az oktatásügy területén? A válasz nagyon egyszerű, hiszen önök erre folyamatosan hivatkoznak: Magyarországon azért kell forrásokat kivonni olyan nemzetstratégiai területekről, mint például az oktatásügy is, mert mindent feláldoznak az adósságszolgálat oltárán.

(13.10)

Feláldozzák az adósságszolgálat oltárán az iskoláinkat, és feláldozzák a gyermekeinket, a gyermekeink jövőjét is, hiszen ha csak az elmúlt éveket vesszük górcső alá, akkor bizony legjobb szándékkal is csak azt tudjuk mondani, hogy volt olyan év, amikor stagnált az oktatásra fordított összeg, de általában csökkenés tapasztalható, s mindez - hangsúlyozom - az adósságszolgálat miatt.

A gyerekek közötti esélyegyenlőség nem csökkent - említette az államtitkár asszony is. Az is igaz, hogy mindenképpen komoly lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy ez változzon. Ezzel a Jobbik Magyarországért Mozgalom is természetesen egyetért. A probléma az, hogy önök rendkívül rossz eszközöket választanak annak érdekében, hogy a gyermekek közötti esélyegyenlőség megszűnjön.

Két példát hadd említsek. Az egyik az integráció kérdésköre, amelyet azért nem tudunk elfogadni, mert önök mindig egy deviáns kisebbség érdekeit veszik szemügyre annak érdekében, hogy ez a deviáns kisebbség az iskolában mindenképpen be legyen integrálva egy adott osztályközösségbe, miközben mi azt mondjuk a Jobbik részéről, hogy alapvetően a normális többségnek, azoknak a tanulóknak az érdekeit kellene elsősorban preferálni, akik szeretnének tanulni, és akiket ezek a deviáns tanulók nem hagynak ebben.

Hadd említsek szűkebb pátriámból egy példát, Devecser városát. Devecser városában egy általános iskola működik, pedig a településen akár két iskola fenntartása is indokolt lehetne, ha lenne annyi gyermek, aki a helyi iskolát választja. Ez nem így van sajnos, mert miközben ötszáz általános iskolás korú gyermekkel számolhatunk Devecserben, addig ebből az ötszáz gyermekből csupán mintegy háromszáz gyermek jár a helyi általános iskolába, mintegy kétszáz szülő más településekre viszi a gyermekét.

Mi ennek az oka? Kérdezhetnénk, pedig az elmúlt években valóban javult a helyzet az iskolában, hiszen egyre kevesebb panasz érkezik a szülők részéről. De sajnos azért van ez így, mert a magyar szülők többsége gyermekét már nem ebbe az iskolába járatja.

Itt hadd hivatkozzak Hiller képviselőtársunk mondatára, amely lényegében - úgy is fogalmazhatnék - a liberális oktatáspolitika alapvetése, amelyet a képviselő úr megfogalmazott ezen a mai vitán, miszerint a gyermek mindenekfelett álló érdeke, ez a lényeg. Természetesen mi is egyetértünk abban, hogy a gyermeket kell a középpontba helyezni, csak itt óva intenék attól, hogy azt a fajta szemléletet folytassuk a jövőben is, amelyet megtapasztalhattunk az elmúlt két évtizedben a liberális oktatáspolitikával egyidejűleg, hogy a gyermek jogait folyamatosan a gyermekek kötelezettségei fölébe helyezték. Ebből az következik, hogy miközben a tanárok kezéből pedig minden fegyelmezőeszközt lényegében kivettek, és emellett még a tanárok társadalmi megbecsülése, az irántuk való tisztelet is komoly károkat szenvedett, a pedagógusok magukra maradtak, és az önmagára maradt, akármilyen felkészült, illetve tapasztalt pedagógus képtelen megfékezni azokat a deviáns tanulókat, akiket az előbb említettem.

Nem kellett komoly kutatómunkát végeznem, hogy csak az elmúlt időszak folyamán a médiában teret nyert néhány iskolán belüli komolyabb erőszakos cselekményről tudósítsak itt az önök számára. Csak tényleg nagyon röviden egy-két példa, amelyek, úgy gondolom, indokolják, hogy az iskolákban nagyon sürgősen rendet kell teremteni. Például tanárokra támadt egy férfi a VIII. kerületben. Hat hónap, végrehajtásában két évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte jogerősen a hódmezővásárhelyi bíróság azt a 39 esztendős nőt, aki bántalmazta gyermeke tanárát. Rendszeresen verte tanárnőjét egy almamelléki diák. Diák vert meg egy tanárt egy pécsi iskolában. Tanárnőt bántalmazott egy dühös szülő Nyírkátán. Tényleg csak néhány példa. És ezen a területen nincsen előrelépés. Továbbra is tapasztaljuk az iskolán belüli erőszakot. Nem értettem, a legnagyobb tisztelettel mondom, Osztolykán Ágnes képviselőtársam azon kijelentését, hogy nem érti, miért van szükség az iskolákban az iskolaőrségre. Mi a Jobbik részéről kifejezetten támogatjuk ennek az intézménynek a létrehozását, hiszen úgy gondolom, hogy azokon a településeken, ahol a tanároknak tényleg nincsen már semmilyen eszközük, ez egyfajta előrelépés lehet a rend érdekében.

A másik nagyon fontos dolog ezzel kapcsolatosan, hogy sokkal hatékonyabb lépéseket kellene tennie a kormánynak annak érdekében, hogy a média ne sugározzon annyi erőszakos bűncselekményt a diákok felé, hiszen a diákok alapvetően a médiából merítik a viselkedési mintáikat. Rengeteget beszélnek erről is, de ezen a területen sem tapasztalunk valódi tetteket.

Hadd említsem meg a minőség kérdéskörénél - mivel nagyon kevés idő van, megpróbálom nagyon röviden összefoglalni -, hogy a minőség alapja alapvetően a bérek kérdésköre, hiszen minőségi munkavégzést csak akkor lehet elvárni a pedagógusoktól, ha mihamarabb rendezzük a pedagógusok bérét. Idestova tíz éve tulajdonképpen be van fagyasztva a pedagógus-bértábla, de ha ehhez hozzátesszük még azt is, hogy önök a kormány részéről 2010-ben elvették a pedagógusok szakkönyvvásárlási kerettámogatását is, mintegy 170 ezer pedagógus számára tulajdonképpen rejtett bércsökkentést hajtottak végre, és ehhez hozzátesszük még az infláció mértékét, akkor tulajdonképpen elmondható, hogy nemcsak bérbefagyasztásról, hanem reálértéken hihetetlen bércsökkenésről beszélhetünk.

Folyamatosan ígérik a pedagógus-életpályamodell bevezetését. Ezzel szemben Matolcsy György a legutóbbi oktatási bizottsági ülésen a miniszteri meghallgatásán azt mondta, hogy csak akkor lehet esélye annak, hogy 2013 szeptemberétől megkapják a pedagógusok a béremelésüket, amennyiben 3 százalék alatti deficitet produkál a gazdaság. Elképesztőnek tartom, hogy gazdasági szempontok függvénye a pedagógusok béremelése, miközben - még egyszer hadd hangsúlyozzam - a magyar oktatásügy valóban a magyar nemzet megmaradásának a záloga. Ehhez pedig szükség van jól képzett és megfizetett pedagógusokra, hogy ne kelljen egy pedagógusnak a munkája során egzisztenciális gondokkal küszködnie és akár másodállást vállalnia.

Hadd összegezzem a végén a Jobbik Magyarországért Mozgalom javaslatait. Hoppál Péter képviselő úrnak szeretném mondani, hogy igenis van kormányzati alternatíva. Eleve ott kellene kezdeni, hogy az önök rendkívül, finoman szólva is hazafiatlan gondolkodásmódjával ellentétben újra kellene tárgyalni a magyar államadósságot, így rögtön már forrásokat tudnánk teremteni az oktatásügy részére is, nem is beszélve a teljesen kidobott pénznek számító integrációról. Itt arra kérem önöket, hogy ne erőltessék ezt, hiszen ez mindenképpen kidobott pénz ilyenformán.

Javasoljuk, hogy biztosítsák a tanulni vágyó gyermekek haladását. Ahogy említettem is, a deviáns tanulókat ki kell emelni az osztályközösségekből, számukra külön fejlesztőpedagógusokat kell biztosítani az ő és társaik érdekében. Kezdjenek bele a hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlősége és a munkahelyek számának növelése érdekében a bentlakásos iskolarendszer kiépítésébe, ahogy azt a képviselőtársam is már említette. Ez nem feltétlenül pénz kérdése. Szintén hadd említsek egy példát. Ajka városában, szülővárosomban az ajkai szakképző intézmény Bercsényi tagintézményi egységében jelenleg egy üresen álló kollégium és egy üresen álló iskolaszárny található, amelyeket akár át lehetne alakítani bentlakásos intézményekké, főleg ha hozzáteszem, hogy ez az iskola is egyébként gyűjtőiskolaként, gyűjtő-szakközépiskolaként működik.

Még egyszer hadd hangsúlyozzam itt a végén összegzésként, hogy tegyenek rendet az iskolákban. Ebben nyilvánvalóan a Jobbik részéről minden támogatást megadunk. Úgy gondoljuk, ahogyan itt az Országgyűlésben jómagam is javasoltam, hogy minden magyar gyermeknek alanyi jogon kellene járnia Magyarországon az óvoda- és az iskolatejnek.

(13.20)

Szeretném innen is hangsúlyozni, hogy nagyon fontos lenne a tanárok elvett szakkönyvvásárlási támogatásának a helyreállítása, és egyetértve a pedagógus-szakszervezetekkel, január 1-jétől a 20 százalékos béremelés is elengedhetetlen.

Fontos, hogy a tanárok leterheltsége legyen kiegyensúlyozott, a bérekkel arányos. Elutasítjuk az óraszámemeléseket. Elutasítjuk a tananyagok, a tankönyvek és a fenntartás túlzott központosítását. Hatékony lépésekre van szükség a gyermekek személyiségfejlődését negatívan befolyásoló műsorok visszaszorítására, ahogyan azt említettem.

És szeretném zárásként mondani, hogy mivel oktatásért felelős államtitkárságról van szó, sajnos azt kell mondanom a legnagyobb tisztelettel államtitkár asszonynak, hogy két dolog miatt az ön lemondása, úgy gondolom, hogy elodázhatatlan. Az egyik az elmúlt időszakban az önök kormányzása alatt végbement intézménybezárások, a másik pedig az, hogy önök két éve teljesen semmibe veszik a pedagógusokat, folyamatosan csak ígérgetnek nekik. Én azt gondolom, hogy itt az idő, önnek le kell mondania.

A kormánytól pedig azt kérem, hogy Klebelsberg Kuno szellemiségéről ne csak beszéljenek, hanem Klebelsberg Kuno szellemiségéhez próbáljanak méltók lenni, és próbáljanak aszerint cselekedni.

Köszönöm szépen. Szebb jövőt! (Taps a Jobbik soraiból.)