Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Pünkösdhétfőn egy rendkívül ritka időjárási jelenség, az úgynevezett szupercella pusztított a szatmári térségben, Csengerben és Csenger környékén, valamint az Erdőhátnak nevezett terület több településén. Ez a rendkívül ritka jelenség pünkösdhétfőn 17 óra körül a Romániának nevezett államalakulat felől lépett be a csonka ország területére, 200 kilométer hosszan, mintegy 3-4 óra időtartamban, változatlan energiával, összeomlás nélkül fejtette ki hatását. Ennek eredményeként a legtöbb helyen fél óra és egy óra időtartamban jégeső, gyakorlatilag jégvihar tombolt, mintegy 50-100 milliméter csapadék kíséretében.

Múlt hét szombaton saját szememmel láttam, személyesen győződtem meg arról, hogy gyakorlatilag a szőnyegbombázás hatásával volt a településekre, illetőleg a különböző növénykultúrákra, gyakorlatilag nincs olyan növénykultúra, amely megúszta volna. A kalászosok, a kukorica és a napraforgó gyakorlatilag a földdel lett egyenlővé téve, főleg az erdőháti térségben ‑ nem tévedés, amit mondani fogok ‑ 500-1000 folyóméter uborka pusztult el, és a gyümölcsösökben, a környéken nagy számban gyakran előforduló alma-, szilva- és meggyültetvényekben pedig olyan mértékű a károsodás, hogy a legtöbb helyen nemhogy idén, hanem még jövőre sem lesz termés. Tehát leghamarabb legjobb esetben, ha újabb csapások nem következnek, akkor 2017-ben számíthatnak a gyümölcsösgazdák valamifajta árbevételre.

És mindehhez tegyük hozzá azt is, hogy gyakorlatilag nincsenek piacaink. A tavalyi évben a környék egyik aranyának vagy kiemelkedő termékének, hungarikumának számító almát 8-10-12 forintos léalma-felvásárlási áron sikerült eladni, és az étkezési alma felvásárlási ára se ment 40 forint fölé, amely gyakorlatilag jóval az önköltségi ár alatt van. Tehát nincsenek piacok, ami van, gyakorlatilag egy rendkívül gyenge felvásárlási árat jelent, és akkor most bekövetkezett ‑ az elmúlt években egyre gyakoribb egyébként ‑ egy olyan jégeső, amely talán az elmúlt száz évben nem pusztított a térségben.

Hadd soroljam fel a településeket, tisztelt államtitkár úr: Csenger, Csengersima, Szamosbecs, Szamostatárfalva, Szamosangyalos, Komlódtótfalu ‑ Komlódtótfaluban száz éve nem volt jégeső, ezt külön szeretném kiemelni ‑, illetőleg az Erdőhát több települése.

Most elég érdekes a fideszes képviselők viselkedése. Sajnálom, egyikőjük sincs… ‑ illetve fideszes sincs már a teremben egészen pontosan. Ugyanis a vásárosnaményi körzet képviselője úgy képzeli, hogy a jégeső képes felismerni a választókerületek határait, tehát ő egy intelligens jégesőrendszerben gondolkodik, és ő csak az Erdőháthoz, a saját választókerületéhez tartozó településeket próbálja valamifajta látszattevékenység vagy pótcselekvés révén segítségben részesíteni. A csenger-mátészalkai választókerület úgynevezett egyéni úgynevezett képviselője pedig csak akkor szokott városnapokra és falunapokra a környékre látogatni, amikor kifőtt, mondjuk, az őzpörkölt, meg a hideg szilvapálinkát kitöltik elé. Hát ilyenkor is tiszteletét kellene tenni egy úgynevezett egyéni képviselőnek a térségben, azonban vagy a telefont sem veszi fel, vagy legjobb esetben annyit mond, hogy adjátok be, lesz pénz mindenre. És erre szeretnék most kitérni, tisztelt államtitkár úr, hiszen beszélhetünk arról ‑ és ezek hasznos viták lennének ‑, hogy milyen jégelhárítási rendszereket kellene telepíteni, akár rakétakilövő-rendszereket, akár a légnyomás elvén dolgozó, belga technológiával működő rendszereket. Kellene arról is beszélni a jövőt illetően, hogy milyen mezőgazdasági biztosítási rendszerben gondolkodunk, hiszen most a becsült termésérték 12-13 százalékán biztosító cégek ajánlatát nem tudják elfogadni a gazdák, 12-13 százaléknyi biztosítási díjat nem lehet kigazdálkodni ilyen körülmények között és ilyen felvásárlási árakból.

(16.10)

Az említett jégvihar minimum, a legszerényebb becslések szerint is 5-10 milliárd forintnyi kárt okozott ennek a vidéknek, de nem lepődnék meg, ha a 10 milliárd többszöröse lenne egyébként a végösszeg mindenfajta túlzás nélkül.

És itt hadd mondjam azt el, hogy a gazdák nem azért követelnek, és a gazdák nevében nem azért követelek én sem teljes kártalanítást, mert valamifajta túlzott juttatáshoz szeretném hozzásegíteni őket. Nem arról van szó, hogy ők ingó- vagy ingatlanvagyon-gyarapodásra szeretnék ezt az összeget fordítani; nem arról van szó, hogy A8-as Audit akarnak venni a kártalanítás összegéből. Arról van szó, államtitkár úr, mind a zöldségkultúráknál, mind a szántóföldi kultúráknál, mind pedig a gyümölcsösöknél, hogy a túléléshez szükséges összegre tartanak igényt, és az „egy forinthoz egy forintot” elvéből kiinduló kártalanítás édeskevés, az a töredéket sem fogja fedezni.

Épp ezért tettem fel kicsit figyelemfelkeltően és provokatívan a kérdést, hogy érnek-e annyit ezek a gazdák, érnek-e annyit ezek az emberek és ezek a munkahelyek, mint egy fél stadion. Hiszen nemcsak a gazdák, több ezer gazda túléléséről van szó, államtitkár úr, hanem sok ezer, sok tízezer munkahelyről, gyakorlatilag a gazdák az egyedüli munkaadók szinte az önkormányzatokon kívül. Nem látom a Magosznak azt a harcias kiállását, amit 2007-ben tapasztalhattunk, amikor Jakab István a Parlament kapujának a beszakításával fenyegetőzött a 2007-es tavaszi fagykár kapcsán. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez a harci hevület most nem járta át a Magosz vezetését.

Úgyhogy kérdezem önöket, hogy teljes kártalanításra számíthatnak-e a gazdák; ha igen, akkor milyen határidőn belül, milyen folyósítási rend szerint. Tehát érnek-e annyit, mint egy fél stadion, érnek-e annyit, mondjuk, mint egy fél felcsúti sportlétesítmény? Köszönöm és várom megtisztelő érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)