Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Hölgyeim és Uraim! Legalább egy szempontból biztosan van annak előnye, hogy a magyar parlamentben ülő pártok mindegyikének volt az elmúlt tizenöt évben lehetősége arra, hogy kormányozzon, ezért valamennyi politikai vitában egy fontos igazodási és ítéletalkotási szempont, hogy mit tett akkor, amikor kormányon volt, mit tudott akkor csinálni. Mert természetesen - és én ezt nem kritikaként mondom, inkább mint a politikai élet velejáróját jegyzem meg -, ha az embernek nincsen felelőssége, sőt a lehetősége is kevesebb, hogy cselekedjen, akkor szabadabban szárnyal a fantázia, sőt időnként a kormányzásban eltöltött évek messzeségéből minden rózsaszínűbbnek tűnik fel.

Azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy a hazai vállalkozások támogatásának melyek is a valóságos számai, mert lassan az ember azt érzi, hogy a keresztapaságban eltöltött időszak - utalok újra a Széchenyi-tervre és -kártyára - mintha valakit önmagában az azt követő nagyszerű teljesítményre is egyébként különös, cselekvő részvétel nélkül is feljogosítana. A számok azt bizonyítják, hogy itt két nagyon különböző magatartás van Magyarországon.

Az előző kormány reggel, délben, este és ha felébredt, akkor éjszaka is a hazai kis- és közepes vállalkozások fejlesztéséről beszélt, kétségtelenül hatásosan. Olyannyira hatásosan, hogy három évvel később is nem egy érvelésükben a volt Széchenyi-tervet és -kártyát akarják visszahozni. Mi pedig, amikor ránézünk a valóságos számokra, azt látjuk, lehet, hogy igaza van frakcióvezető úrnak, hogy a Széchenyi-kártyával elért 41 ezer vállalkozás lehetne több is. Igaza van, de tudja, a 41 ezer - gyors fejszámolást végzek - több mint huszonötször annyi, mint az 1500. Annak a kormánynak, amit ön támogatott, és amelyben az ön pártja részt vett, annak a kormánynak, amely állandóan kis- és közepes vállalkozásokat akart támogatni, amely kormánynak a megkülönböztető jegye a Széchenyi-program, 1500 hazai kis- és közepes vállalkozáshoz sikerült eljutnia. Nem állítom, hogy a 40 ezer elégedettségre okot adó, de azt állítom, hogy huszonötször annyi, mint amire önök képesek voltak.

Azt állítom, hogy azok a számok, amelyeket itt bemutattam, azt bizonyítják, hogy az önök kormánya jó volt a névadásban, a mi kormányunk pedig jó volt a megszületett csecsemő felnevelésében. Mind a kettő értékes teljesítmény. Szerintem meg kell köszönni a jó nevet - ragyogó név volt, kereskedelmi, politikai marketing szempontjából szinte kiváló -, önök pedig köszönjék meg nekünk, hogy azt, amit önök egyébként névvel elláttak, tartalommal, hasznos tartalommal, az országot, a nemzetet felemelő tartalommal tudtuk megtölteni. És ha ez lesz kettőnk között a munkamegosztás, hogy önök nevet adnak, mi pedig dolgozunk, akkor szerintem nekünk, a mi kormányunknak nincsen félnivalója. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van! - Taps az MSZP soraiból.)

Az autópálya-építésről: azt mondja frakcióvezető úr, hogy Európa egyik legdrágább autópályája volt az M5-ös. De ha jól figyelte - már én sem emlékeztem a dátumra - a polgármester úr hozzászólását, mit mondott a polgármester úr: azt a koncessziós szerződést mikor írták alá? Akkor, amikor az MDF kormányázásnak utolsó hónapját töltötte, ’94 márciusában. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem ezt mondta! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!)

Kettő: az a kormány, amelyben másodszor benne voltak, az Orbán-Torgyán-kormány pedig mielőtt kormányra jutott volna, azt mondta, hogy meg fogja oldani ezt a kérdést. Majd eltöltött négy hosszú évet, és lényegében az M5-öshöz egy métert nem épített hozzá, illetve Európa legdrágább autópályáját nem sikerült beilleszteni abba a rendszerbe, amelyik egyébként a térségben lakók érdekeit szolgálta. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Lotz Károlynak hívták a minisztert!)

Azaz ebből én azt a következtetést vonom le, hogy nagyon erőteljes és hatásos politikai mondásokban egyébként önök sikeresek voltak, amikor cselekedni kellett, és megkapták hozzá a felhatalmazást, akkor vagy a bátorság, vagy az erő, vagy a tehetség legalábbis megfogyatkozott. Hogy miért volt így, én ezt nem tudom megmondani, de azért az mégiscsak árulkodó, hogy az M5-ös addig épült, ameddig szocialista-liberális kormány volt. Kiskunfélegyházáig megépült Horn miniszterelnök úr kormányzása alatt, amikor önök jöttek, hirtelen nem épült megint tovább, majd jött 2002; 2002-t követően először visszavettük a koncessziós társaságot közös tulajdonba, állami tulajdonba, és befejeztük az autópálya-építést. Én erről beszélek, hogy körülbelül ez a különbség a két kormányzati időszak között, hogy az egyik hatásosan ragyogó terveket szövöget arról, hogyan lehetne Magyarországot élhetőbbé, lakhatóbbá tenni, a másik pedig élhetővé és lakhatóvá teszi Magyarországot. (Taps az MSZP, szórványos taps az SZDSZ soraiból.)

Egyetértek azzal is, hogy Magyarországon a szükségesnél drágábban épülnek autópályák. Ennek két oka van. Az egyik ok, hogy Magyarországon az alkalmazott szabványok olyan kivitelezést írnak elő, amely lényegesen megdrágítja ahhoz képest, mint amit környezetünkben jó néhány helyen alkalmaznak szabványokat. Hadd mondjak egy példát: 46 kilométert adtunk most át szombaton Kiskunfélegyháza és Szeged között, a 46 kilométeren 29 híd van. Az autópályának csak a pályaköltsége egymilliárd forint alatt van Magyarországon. 29 hidat kellett építeni, mert olyan szabályozást hagytunk mi érvényben - nem mi hoztuk, de hagytuk érvényben -, ahol valamennyi önkormányzatnak, amerre megy az autópálya, engedélyezési joga van, és jól tudjuk mi mindannyian, az önkormányzatok pedig lényegében kettő-három kilométerenként kikövetelik azokat a csomópontokat, ahol egy-egy csomópont időnként 1-3 milliárd forintba kerül. Ezek valóban borzasztóan megdrágítják az autópályát.

(14.10)

Illetve a másik, hogy a szükségesnél az eddigi gyakorlatban kisebb volt a verseny. Erről Dávid Ibolya elnök asszony nagyon-nagyon sokat beszélt. De tudja, elnök asszony, mégiscsak az a helyzet, hogy az önök kormányzása alatt nem volt verseny, hanem egy Vegyépszer nevezetű társaságnak verseny nélkül odaadták az autópálya-építést. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)

Kettő: az elmúlt három évben volt verseny, de az lett a tapasztalat, hogy ez még mindig nem elegendő verseny. Négyen-öten versengenek, és a kérésünkre is lefolytatott versenyhatósági vizsgálat szerint nem egy esetben ezek a vállalkozások összebeszélnek, és bizony nem abban versengtek, hogyan lehet az árakat lefelé nyomni, hanem abban működtek együtt, hogyan lehet az árakat megfelelő szinten tartani. Amikor már elegendő tapasztalatunk volt a kormányzás első két évét követően, azt kértük Kóka minisztertől, hogy miniszter úr, álljunk most már meg egy pillanatra, mert itt valami nem működik jól. Ma már többen versengenek, mint 2002 előtt - akkor nem volt verseny -, de láthatóan nem mennek eléggé lefelé az árak.

Mit tettünk most az MO-s beruházásnál? Korlátoztuk a fővállalkozók jogkörét, hogy egymás mellé téve alvállalkozókat, kiiktassák a versenyt; olyan verseny indult el az MO-s építéséért, amelynek az lett az eredménye, hogy Magyarországon megspóroltunk az MO-s építéséből így azzal, hogy kilométerenként - nézek itt Kóka miniszter úrra -, mintegy 300 millió forinttal olcsóbb (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Csókold is meg! - Szórványos derültség az ellenzéki oldalon.) fajlagosan az autópálya építése, 96 millió eurót spóroltunk meg, majdnem 30 milliárd forintot. (Dr. Áder János: Ez neki is új! - Derültség a Fidesz soraiban.) És tudja, hogy mit teszünk ebből a 96 millió euróból? Meg fogjuk építeni azt a gyorsforgalmi autóútszakaszt, amit eddig nem terveztünk; azt a szakaszt, amely össze fogja kötni az MO-st Gödöllővel. (Dr. Áder János: Ez nem jött be!) És nem gondolkodtunk azon, hogy ha Gödöllőre megy az autópálya (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), ahol egyébként nem kormánypárti polgármester van - nézek itt most Gémesi képviselő úrra -, hogy lehetne-e olyan szakaszt választani, amely egy kormánypárti polgármesterhez vagy kormánypárti képviselőhöz vezet el az ő városában, hanem azt mondtuk, ha ezt meg lehetett spórolni, akkor ugyanennek a projektnek a keretén belül építsünk még egy szakaszt, amely elmegy Gödöllőre - ha jól emlékszem, ezt hívjuk M31-esnek. Ez a döntés az elmúlt hetekben született meg, és most a parlamentben jelentem be először, hogy jövő tavasszal elkezdődik az MO-st és Gödöllőt összekötő gyorsforgalmi útszakasz építése is. (Taps az MSZP soraiban.)

Azaz valóban úgy lehet autópályán spórolni, hogy az ember a korábbinál is még nagyobb versenyt csinál, és nem azt teszi, amit az ön kormányzásában tettek (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hogy volt egy udvari szállítója a kormánynak, kinevezett valakit szállítónak, azt mondva, hogy mindenki építhet autópályát, ha mi akarjuk, de mi csak egy dolgot akarunk, hogy a Vegyépszer építsen autópályát, és mától kezdve csak ő építette az autópályát. Ennek lett az az eredménye, hogy példának okáért az Ordascsehi körüli szakasz (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiból: Ordascsehi! - Az elnök csenget.), amelyet mi végül is megversenyeztettünk, ez a szakasz valóban olcsóbb lett mások mellett. (Folyamatos közbeszólások az ellenzék soraiból.)

Befejezésül…

ELNÖK: Képviselőtársaim!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: A mezőgazdasági támogatásokról szólva (Az elnök ismét csenget.), az elmúlt négy évben az egy termelőre, az egy gazdára jutó mezőgazdasági támogatások mértéke éppen kétszeresére növekedett. 2002-ben az egy gazdára jutó átlagos támogatás mintegy egymillió forint volt. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) 2006-ban ez a támogatás el fogja érni a 2 millió forintot; azt a 2 millió forintot, amely magasabb egyébként, mint az egy főre jutó átlagos magyar bér. Ezt Magyarországon egy gazda átlagosan meg fogja kapni támogatásként.

Sokadszor mondom el, nem elegendő, ha valaki azt mondja magáról, hogy ő a vidék pártja. Az kell, hogy olyan politikát folytasson, amelyben kiszámíthatóbb és könnyebb az élet. Példának okáért nagyon sokat segítettek volna a gazdáknak, ha 2002 előtt az intézményrendszer felépítése rendben megtörténik, és nem úgy kell elkezdeni 2002 után, hogy azt mondta az Európai Unió idelátogató bizottsága, hogy az szinte kizárt, hogy itt 2004-től kifizetés történjen. Hát volt is vele bajunk, elég sok, igazuk van; sokat is kritizáltak bennünket azért, hogy késtek a kifizetések.

De mi történik idén? Az történik idén, hogy valamennyi európai uniós támogatást ki fogjuk fizetni december végéig, majd február 28-ig - a júniusi határidő helyett - ki fogjuk fizetni valamennyi nemzeti támogatást, és ezzel a tempóval Magyarország az európai 25-ök között az egyik leggyorsabban teljesítő ország lesz. (Taps az MSZP soraiban.) Azaz felelősen kell cselekedni valóban, hiteles politikát kell csinálni, nem beszélni kell arról, hogy bizony kell autópálya a szegedieknek, hanem meg kell építeni az autópályát, aztán el kell kezdeni az M6-os autópályát Érd és Dunaújváros között, mert jól látjuk, hogy a dunaújvárosi beruházási döntések azért tudtak megszületni, mert megy az autópálya, majd a következő év végére el fog érni az autópálya Debrecenbe és Nyíregyházára, miután már elért, éppen tavaly, Miskolcig, majd a következő év végére 20 kilométer híján el fog érni az M7-es autópálya a horvát-szlovén határig.

Magyarország az egyetlen olyan ország Európában, amely négy autópályát épít párhuzamosan. És igen, ez az a program, amelynek következtében a költségvetésben jelentős feszültségek vannak, de ha egy ország növekszik és bővül, és mindeközben van energiája a szociális programját is végrehajtani (Tállai András: Ezt már mondtad százszor!), akkor van értelme vállalni ezeket a feszültségeket, mert tessék megkérdezni a debrecenieket, a nyíregyháziakat, a szegedieket, a dunaújvárosiakat, tessék megkérdezni a miskolciakat, hogy kivel értenek egyet; azokkal-e, akik hetes kilométer autópályát adtak át - hetes kilométert! -, vagy azokkal értenek egyet, akik elviszik az autópályát Miskolcra, Szegedre, Debrecenbe, Dunaújvárosba vagy Nyíregyházára. (Taps a kormánypártok soraiban.) Azt gyanítom, hogy ennek a politikának van ma Magyarországon többségi támogatása, mert az országról nem elég nagyot álmodni, nagyot is kell cselekedni, a hazáért - tudják - és a köztársaságért.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)