Felszólalás adatai

ELNÖK: Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására későbbi ülésünkön kerül sor.

Soron következik a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményének bevezetéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/18630. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/18630/2-3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, tízperces időkeretben.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1997-ben elkezdődött bírósági reform egyik legfontosabb eleme, az igazságszolgáltatás szervezeti átalakítása az Országos Igazságszolgáltatási Tanács létrehozásával és az ítélőtáblák felállításával tulajdonképpen megvalósult. A jövőbeni célkitűzések között első helyre mára a bírósági eljárások hatékonyságának növelése és a perek ésszerű időn belül történő elintézése került. A jogállami működés egyik legfontosabb eleme a jogbiztonság, amely nemcsak a jogszabályszövegek egyértelmű megfogalmazását és a jogkövetkezmények megvalósulásának kiszámíthatóságát követeli meg, hanem az is, hogy mind a büntető-, mind a polgári ügyekben ésszerű időn belül szülessen döntés a bíróságokon.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács az eljárások ésszerű határidőn belül történő befejezése érdekében évek óta folyamatosan vizsgálja az egyes bíróságokon két éven túl folyamatban lévő ügyeket. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vezetőinek nyilatkozatai alapján közismert tény, hogy a bíróságok döntő többségében időszerűen működnek, az évente eléjük kerülő közel 1,2 millió ügy átlagosan 80 százalékban egy éven belül befejeződik, a döntések elhúzódása viszonylag ritka.

Nem lehet ugyanakkor figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az országon belül megyénként, sőt azon belül ügyszakonként, szintenként is rendkívül eltérőek ezek az adatok, és a régi ügyek aránya néhány esetben a folyamatos vizsgálat ellenére sem csökkent. Ha a teljes ügymennyiséghez viszonyítottan nem is jelentős számban tehát, de azért ma is előfordulnak olyan bírósági ügyek, amelyekben különböző, bíróságon belüli vagy azon kívüli okokból már több éve nem született döntés. E jogintézmény célja, hogy elsősorban a prevenció eszközével ezeknek az ügyeknek a továbbvitelét elősegítse, előmozdítsa.

A Magyar Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettségei úgyszintén követelményként fogalmazzák meg az ésszerű időn belül való tárgyalás elvét. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, úgynevezett római egyezmény kimondja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott, független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. Az egyezmény ezen túlmenően azt is megköveteli a szerződő államoktól, hogy hatékony jogorvoslatot biztosítsanak azok számára, akiknek az egyezményben foglalt jogait megsértik.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az egyezménnyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata kiemelt jelentőséget tulajdonít a jogviták ésszerű időn belül történő elbírálásának. A strasbourgi szervekhez benyújtott magyar panaszok jelentős részét a polgári perek elhúzódása miatti ügyek teszik ki, ugyanakkor egyre gyakrabban fordulnak az érintettek Strasbourghoz az ellenük folyamatban volt büntetőeljárás elhúzódása miatt is. Sajnálatos, hogy a kérelmezők részéről sikerrel végződő ügyek között különösen magas az ilyen jellegű ügyek aránya. A tavalyi évben több mint 500 panaszt nyújtottak be az ügyfelek a magyar állam ellen, és ez a szám évek óta folyamatosan emelkedik.

Jelenleg a strasbourgi szervek ténylegesen 52 ügyet vizsgálnak, amelyekből 46 eljárás elhúzódása miatti kérelem. A kérelmek háromnegyede polgári, egynegyede viszont büntetőügy elhúzódása miatt került benyújtásra. Fontos megemlíteni azt is, hogy az egyezmény jogorvoslati jogot előíró rendelkezéseit a bíróság akként értelmezi, hogy a részes államoknak meg kell teremteni egy olyan jogorvoslati lehetőséget, amelyet az érintettek igénybe vehetnek a peres eljárásuk felgyorsítása érdekében. A bíróság 2005 szeptemberében küldte meg a kormánynak észrevételezésre az első olyan kérelmet, amelyben az egyezmény alapján már azt sérelmezik, hogy nem állt rendelkezésre ez az eszköz.

A fenti ügyek alapján a szükséges következtetéseket mindenkinek le kell vonnia. E törvényjavaslat másik célja ezért az, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben előírt, imént ismertetett kötelezettségének az állam eleget tesz, nemcsak formálisan, hanem valódi tartalmat adó megoldással. A törvényjavaslat, amely a hasonló célú és tartalmú európai jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével született, a büntető- és polgári eljárási törvény módosítását tartalmazza, lényegében ugyanazt a szabályozást bevezetve mindkét esetben, illetve egyfajta speciális szankciót előírva módosítani javasolja a bírósági törvényeket is.

A bírósági eljárások elhúzódása miatti kifogás jogintézményével az ügyfelek akkor élhetnek, ha a bíróság valamely törvényi határidőt elmulasztott, vagy ha az eljárás egy másik résztvevője nem tartotta be a számára előírt határidőt. Polgári ügyekben a javaslat ismeri a kifogás előterjesztésének egy harmadik esetét is, ha a konkrét határidő ugyan nem volt megjelölve, de a bíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt annyi ésszerűen számított idő, amely alatt már az ügyet tovább lehetett volna vinni. A kifogást ahhoz a bírósághoz kell benyújtani majd, amelyik az alapügyet elbírálja, és ha az eljáró tanács egyetért a kifogás benyújtójával, akkor akár saját maga is intézkedhet a sérelem orvoslása iránt.

A gyakorlatban ugyanis sokszor nagyobb érdek fűződik ahhoz, és gyorsabb eredményre vezet, ha az eljáró bíróság maga végzi el az elmaradt eljárási cselekményt, mintha automatikusan felterjesztené a beadványt a felettes bírósághoz.

(20.00)

Abban az esetben, ha az eljáró bíró a kifogást nem tartja alaposnak, a kifogást büntetőügyekben fel kell hogy terjessze az elbírálásra hatáskörrel rendelkező bírósághoz, míg civilisztikai ügyszakban előbb meg kell küldenie az ellenérdekű fél részére, aki észrevételt tehet arra. A kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság ezt követően alapos kifogás esetén felhívja az eljáró bíróságot, hogy megadott határidőn belül intézkedjen az ügy továbbvitele iránt.

Igazgatási jellegű szabály és egyfajta speciális szankció, hogy a kifogást elbíráló bíróság a kifogásnak helyt adó határozatáról tájékoztatja az eljáró bíróság elnökét. Ez a szabály egyrészt motiválja a bírákat arra, hogy érdemben foglalkozzanak a kifogásokkal, és az alaposnak tartott beadványok esetében saját maguk intézkedjenek, másrészt tájékoztatást ad az igazgatási felügyeletet végző vezetők számára az esetleges problémás ügyekről. Ismételt, alapos kifogás esetén a bíróság elnöke elrendelheti a bíró soron kívüli értékelését is.

Azokban az esetekben, amikor az kerül megállapításra a felsőbb bíróság részéről, hogy a kifogás alaposságának objektív okai is voltak, ezt külön jelzik az eljáró bíróság elnökének, aki így megteheti a szükséges igazgatási jellegű intézkedéseket annak érdekében, hogy az elhúzódó ügyek száma lehetőleg mérséklődjön.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogy azt az expozém elején is megemlítettem, ennek a jogintézménynek a célja elsősorban a megelőzés, a lehetőség megteremtése arra, hogy az ügyfelek kezében eszköz legyen az eljárások elhúzódásának megelőzésére. Mivel a perek legnagyobb része már ma is zökkenőmentesen, határidőben folyik, előzetes várakozásaink szerint erre az eszközre csak ritkán, kivételes esetekben lesz a feleknek szüksége. Fontos ugyanakkor, hogy legyen egy ilyen intézmény, amely már önmagában, puszta létével arra indítja a bíróságokat - és nem utolsósorban a per egyéb résztvevőit -, hogy kötelezettségeiknek határidőben eleget tegyenek. Ne felejtsük el ugyanis, hogy kifogás akkor is benyújtható lesz, ha az eljárás valamely másik szereplője, például az ellenérdekű fél, a szakértő vagy valaki más mulasztotta el a számára előírt határidőt.

Tisztelt Országgyűlés! A kifogás bevezetése a kormány álláspontja szerint alkalmas lesz arra, hogy hozzájáruljon a perek gyorsabb intézéséhez, a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásához, ez irányú nemzetközi kötelezettségeink maradéktalan teljesítéséhez.

Ugyanakkor ahhoz, hogy a jogintézmény teljeskörűen működhessen és célját minden szempontból elérje, álláspontom szerint nemcsak az eljárási, hanem a minősített többséget igénylő bírósági törvények módosítása is feltétlenül szükséges. Kérem ezért önöket arra, hogy a javaslatot majd támogassák és természetesen a kétharmados részeket érintően is.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók és az alkotmányügyi bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként az alkotmányügyi bizottság előadói következnek. Megadom a szót Csákabonyi Balázsnak, a bizottság előadójának.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság mint első helyen kijelölt bizottság tárgyalta meg a törvényjavaslatot. A bizottsági tárgyalás során különösebb vita nem alakult ki. A kormánypárti felszólaló üdvözölte a törvényjavaslat benyújtását, egyetértett annak céljával, azt időszerűnek tartotta, s külön is kiemelte, hogy az intézmény bevezetésével nemzetközi kötelezettségének is eleget tesz a magyar jogalkotás, amikor az Európa már több országában ismert jogintézményt bevezeti. Másrészt azt is előadta, hogy az előterjesztést megtárgyalta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amely szintén javasolja ennek a törvénytervezetnek törvényerőre történő emelését.

Megfogalmazódtak kisebbségi vélemények, azokat Rubovszky képviselőtársam nyilván majd ismertetni fogja, ezért azokra kitérni nem kívánok, hanem majd felszólalásomban szeretnék a kisebbségi véleményekre röviden reagálni.

Bizottságunk egyébként ellenszavazat nélkül, 10 tartózkodás mellett, többségi igennel általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Rubovszky Györgynek, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Való igaz, amit Csákabonyi képviselő úr mondott, hogy a bizottság ülésén nemleges szavazat nem volt. Nem volt, és ez azért is van így, mert magának a javaslatnak a céljával mi is egyetértünk, de ennek a javaslatnak a támogatását nem vállalja a Fidesz. Ezt elmondtuk a bizottsági ülésen is. Címszavakban szeretném itt megismételni, hogy miért nem, s a vezérszónoki felszólalásom során részleteiben is ki fogok térni rá.

Amikor a javaslatot kézbe vettük, és négypárti egyeztetési eljárásban a miniszter úr kérte a Fidesz álláspontját is, akkor közöltük a miniszter úrral, hogy nagyon furcsa ez a javaslat, szerintünk az eljárás elhúzására alkalmas - ezt változatlanul állítom, erre később majd ki fogok térni -, ezért nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hogyan reagált erre az ügyre. Miniszter úrtól október 17-én megkaptuk a választ, vagyis megkaptuk azt az anyagot, amely szerint ennek a javaslatnak egy töredéke - hangsúlyozom, a két eljárásjogi törvény, a bírósági törvény nélküli részben, az OIT kötelezettsége nélküli részben - volt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács előtt, még 2004. szeptember 20-án, azaz több mint egy évvel ezelőtt, és akkor valóban egy sommás álláspont alakult ki, hogy az OIT ezt javasolja. Tudomásom szerint ott is felmerült, hogy a javaslatban foglalt eljárás bizonyos részeiben alkalmas a polgári perek elhúzására. Mint ígértem, a későbbiek során ezt ismertetni fogom.

No, ezek után azért volt egy meglepő rész is a miniszter úr által részünkre küldött levélben, érezve a kormányzat is, hogy nemcsak a bíróságoknak van itt teendőjük, hanem ez egy pluszterhet jelent. Azt írja a miniszteri levél - ami, hangsúlyozom, 2005. október 17-én kelt -, hogy “az előterjesztés tartalmában az ítélkezés időszerűségének javítása érdekében 200 fős igazságügyi alkalmazotti létszámfejlesztési javaslatot terjesztettünk előö. Nincs ilyen. Sem a költségvetésben nincs ilyen, sem másutt. Nem a költségvetési vitáról van szó - ezt az alkotmányügyi bizottsági ülésen is elmondtam -, de amikor az OIT elkészítette a saját költségvetését, akkor - nem tudom a pontos összeget, de emlékezetem szerint - az 136 milliárd forint volt. Ezt az OIT tovább kezdte faragni, és előterjesztett egy 98 milliárd forintról szóló költségvetési javaslatot, ehhez képest a kormány javaslata 68, nem egészen 70 milliárd forint. Nemhogy 200 fős alkalmazotti növekmény nincs, hanem még a személyi béralap sincs meg a tavalyi évhez képest!

Tisztelettel, nekünk az a problémánk, hogy ezzel az eljárással az egész bírói testület kerül szorult helyzetbe, mert olyat követelünk tőlük, aminek a tárgyi feltételeit nem biztosítjuk, és majd rájuk fogjuk hárítani ezért a felelősséget.

Hangsúlyozni szeretném, az eljárások gyorsításával, ezzel a célkitűzéssel tökéletesen egyetértünk, ezért nem volt nemleges szavazat, de ezt a javaslatot így, ebben a formában nem tudjuk támogatni. Az eljárásjogi részek tekintetében ennek nincs jelentősége, de a kétharmados részek tekintetében ez problémát fog okozni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy az emberi jogi bizottság nevében kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nincs ilyen képviselő.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 8-8 perces időkeretben. Először természetesen az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót.

Megadom a szót Csákabonyi Balázs képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon!

(20.10)

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a reményben voltam, vagy azt reméltem, hogy ez a törvény “csont nélkülö át fog menni a Házon. Ugyanis Rubovszky képviselő úr is mondja, hogy a Fidesz is egyetért a céljával, hiszen a tartózkodó szavazat ezt gyakorlatilag ki is fejezte, azonban azt hiszem, hogy azok az érvek, amelyek a bizottsági ülésen a törvényjavaslat ellen elhangzottak, megítélésem szerint nem alkalmasak arra, hogy ezt a nagyon fontos törvényjavaslatot erre való tekintettel a Ház ne tudja megszavazni. Mint ahogy említette az előbb a képviselő úr, a kétharmados részeket, ha a Fidesz nem szavazza meg, akkor az egész törvény gyakorlatilag semmit sem ér, hiszen a leglényegesebb szankciótól fosztja meg a törvényjavaslatot, mégpedig a soron kívüli értékelés elrendelésének lehetőségétől, amelyet, tudjuk jól, kétharmados törvény ír elő.

A másik dolog: megítélésem szerint nem lehet egy 200 fős igény teljesítésének vagy nemteljesítésének függvényévé tenni ezt a törvényjavaslatot, ugyanis ez az én véleményem, több bírósági dolgozóval is beszéltem erről, vezető bírákkal is, megítélésük szerint nem igényel ez 200 fős létszámtöbbletet. Szó sincs erről! Miért nem? Először is, igen korlátozott számban fognak ezek a kifogások előterjesztésre kerülni két ok miatt. Egyrészt a preventív hatás miatt, amiről egyébként az államtitkár úr expozéjában szólt is, a bíróságok jobban oda fognak figyelni az eljárási határidők betartására és az ésszerűségi követelmények jobb betartására, holott nem kívánom vitatni az eddig elért eredményeket. A másik dolog, ami meglep, hogy gyakorlatilag a legnagyobb ellenzéki párt ezzel az álláspontjával megakadályozza azt, hogy a statisztikai számok szerint ugyan nem jelentős, de a tényleges számok szerint igen jelentős elhúzódó perek gyorsabb befejezése megtörténhessen.

Éppen most kaptunk egy olyan adatot, ami azt mutatja, hogy a 2004-es időszerűségi vizsgálat kimutatta azt, hogy 1900 öt éven túli per volt folyamatban, amire egyébként nagyon helyesen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elrendelte a soronkívüliséget. Ha azt vesszük, hogy ez mindössze 0,1 százalékát teszi ki az érkezett peres ügyeknek, akkor azt mondhatjuk, hogy mi ez a 0,1 százalék. De ha azt mondjuk, hogy az 1900 ügy legalább 6 ezer, perben részt vevő felet érint, legalább ennyit, több családot és esetleg milliárdos nagyságú követeléseket vagy a nagy pertárgyértékekre való tekintettel ennél talán még sokkal is többet - és ezek csak az öt éven túli ügyek voltak, aminek a számát említettem -, akkor azt mondhatjuk, hogy igenis fontos ez a jogintézmény.

A másik pedig: nemzetközi kötelezettségnek kell eleget tennünk, ugyanis nem vitás az, hogy az európai egyezmény, az emberi jogok európai egyezménye, ennek 13. §-a kimondja azt, hogy jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani még a peres eljárások során is. Ugyanis a mai szabályozás szerint csak a per befejezése után nyílik valamilyen lehetőség akár az állam elleni kártérítési per formájában, akár legvégső esetben az Emberi Jogok Bíróságához, Strasbourghoz fordulni, miután már minden jogorvoslati lehetőséget kimerítettek, azonban ez édeskevés ahhoz, hogy valóban meggyorsítsák azokat az ügyeket, amelyeket az ésszerűség szempontjából egyedileg kell elbírálni; mert nem lehet azt mondani, hogy egy bizonyos fajta perfajtát két hónap alatt, nyolc hónap alatt, egy év alatt lehet vagy kell befejezni, mert minden a per és a peres felek egyedi körülményeitől függ.

Gyakorlati tapasztalatom az, hogy ha a bíró a rendelkezésre álló jelenlegi eszközöket megfelelő mértékben és időben alkalmazza, gondolok itt a peres felek vagy a képviselők perelhúzó magatartásának szankcionálására, a szakértők késedelmének szankcionálására vagy egyéb más perelhúzó cselekmények és események meggyorsítására, vagy a segédhivatalok munkájának fokozott ellenőrzésére és jobb megszervezésére, akkor nyugodtan mondhatom azt, hogy ezeknek a kifogásoknak a száma egészen minimálisra csökkenthető. Arról nem is beszélve, hogy az alaptalanul, ismételten alaptalanul benyújtott kifogást pedig rendbírsággal is szankcionálhatja a bíróság. Tehát meg fogják gondolni azt, hogy megalapozatlanul nyújtsanak-e be kifogást a felek.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy elhangzott kisebbségi véleményként a büntetőügyekkel kapcsolatosan is egy álláspont az alkotmányügyi bizottság ülésén. Ott képviselőtársunk azt fejtegette, hogy végeredményben ez a törvény ellentétesen működne a vádlottak érdekeivel, mert a vádlottak érdeke általában az, hogy húzódjanak el a perek, mert a perek elhúzódását a bíróság általában enyhítő körülményként értékeli az ítélet meghozatalánál. Azt hiszem, ez az érvelés nem fogadható el, ugyanis megítélésem szerint jogos egyéni és társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy minél gyorsabban befejeződjék a büntetőper, minél rövidebb ideig legyen valaki büntetőeljárás hatálya alatt, tehát egy bizonytalan élethelyzetben. Továbbá nem is beszélve arról, hogy a generális prevenció érdekében is akkor van jelentősége egy bírói ítéletnek, ha az biztosan bekövetkezik, és a cselekmény után minél gyorsabban bekövetkezik. Arról nem is beszélve, hogy történetesen nagyon sok többvádlottas ügy van, és lehet, hogy valamelyik vádlottnak, aki úgy nagyon benne van, és valóban úgy néz ki, hogy komoly büntetésre számíthat, annak érdeke bizonyos mértékig az eljárás elhúzása vagy elhúzódása, azonban a többi vádlott-társának ez éppen nem érdeke, mint ahogy a társadalomnak sem érdeke.

Nagyon kérem azt, hogy szíveskedjék a legnagyobb ellenzéki párt ezt az álláspontját felülvizsgálni, és éppen a jelentős társadalmi érdekre való tekintettel támogatni a törvény elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most Rubovszky Györgynek, a Fidesz képviselőjének adom meg a szót, 8 perces időkeretben. Parancsoljon!

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy a kisebbségi vélemény ismertetése során is mondtam, egy kicsit részletesebben szeretnék kitérni a tartózkodó álláspont indokolására. Félreért minket Csákabonyi képviselő úr. Azt a célt, hogy az eljárások minél gyorsabban befejeződjenek, és ne lehessen emiatt panaszt terjeszteni Magyarország ellen a strasbourgi bírósághoz, természetesen a Fidesz is támogatja.

De azt vitatjuk, hogy ez a törvény árt a mai rossz helyzetnek. Maga a jogalkotó rájön arra, hogy a törvény alkalmas az eljárás elhúzására, azért szankcionálja a második alaptalan bejelentést. Tehát minden további nélkül megengedi azt, hogy én mint alperes beadjam a kifogást, és ezért három hónapra kivonjam az érdemi munkából a pert, mert… - egy pillanat! Polgári perben először fölhívják az ellenfelemet, szíveskedjen nyilatkozni az ellenfél az általam előterjesztett panaszra, majd ezt a panaszt szépen felterjeszti a másodfokú bírósághoz, majd a fölöttes bíróság fog erre dönteni, és erre mondja azt, és nem azt mondja, hogy a második alaptalan után pénzbírsággal kell sújtani, hanem megadja a pénzbírság lehetőségét.

(20.20)

Tehát azt mondja, hogy a második alaptalan - egy pillanat! Azt tudjuk, hogy az, hogy nem fogadta el a bíróság, még nem biztos, hogy teljesen alaptalan. Tehát azt kimondja a törvény, hogy a második alaptalan - egy nyilvánvalóan rosszhiszemű, idő-, perelhúzó tevékenység adja meg a lehetőséget csak a bírságra. Maga a jogalkotó mondja ezt, és ezt írtuk meg a miniszter úrnak. És tévedés ne essék, a kétszázfős alkalmazotti keretet nem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kérte, nem a legnagyobb ellenzéki párt vetette fel, mi erről nem tudtunk semmit. Ez a kétszáz fő, ez a szám, tisztelt képviselő úr, dr. Petrétei József miniszter úr Fideszhez intézett levelében jelenik meg először, és az, hogy ő is úgy ítéli meg, hogy ennek a zavartalan működéséhez kétszázfős igazságügyi alkalmazotti bővítésre van szükség.

Mi azt vitatjuk, hogy jelen pillanatban nincsenek meg a bíróságokon - nem mindenütt, de nagyon sok helyen, különös tekintettel a Fővárosi Bíróságon - annak a feltételei, hogy a bírák a Pp. szerinti eljárásban meg tudják hozni a döntéseket.

Tisztelt Képviselő Úr! Tetszik tudni, hogy a Fővárosi Bíróságon ma a tárgyalási időköz 7-8 hónap? Ehhez nem kell ember? Hát ehhez ember kell, hogy ezt feldolgozzák! Vagy próbálkoztunk mi egy másikkal, államtitkár úr is érezte, hogy ebben is valamit dönteni kell, amikor hatásköri módosítással a perek egy részét vissza akartuk nyomni a megyei bíróságokról a városi bíróságokhoz, amikor a polgári ügyszakban az értékhatárt szerettük volna csökkenteni. Az nem megy, hogy most fogjuk, és 50 vagy 60 bíróból bűnbakot csinálunk, és mi a brigádnaplóban kipipáljuk azt, hogy mi hoztunk egy ilyen intézkedést! Mi a feltételeket meg kell hogy teremtsük! És addig, ameddig a bírák nem kapják meg a normális munka lehetőségének az objektív feltételrendszerét, addig őket sem rendkívüli minősítésnek, sem egyéb eljárásnak kitenni megítélésünk szerint nem lehet.

Ezek azok a kérdések, ami miatt hangsúlyozom, a cél nemes, a módszer elhibázott. Ez a mi álláspontunk. De amit a miniszter úr leír, hogy ilyen és ilyen támogatással megteremthető az a helyzet, hogy igenis elvárható lenne a bíráktól az, hogy ilyen leterhelés mellett a dolgukat végezzék, akkor ezt a kérdést föl lehet vetni újból. Addig, ameddig ezeknek a feltételeknek nem tudunk eleget tenni, és az általuk minimálisként beállított 98 milliárd forintos költségvetést nem tudjuk biztosítani a bíróságnak, akkor ne a bíróságon kérjük számon azt, hogyha a perek elhúzódnak.

Ahogy az államtitkár úr is elmondta, egy-két bíróságon van ilyen nagy probléma. Igen. Ez az ország szerencsétlen helyzetéből adódik, Budapest a 23 kerületével és ezzel az irdatlan nagy lakosságlétszámmal és az eljárásjogi törvényeinkkel, amelyek nagyon sok perben a Fővárosi Bíróság illetékességét állapítják meg.

Tisztelettel: tehát a céllal változatlanul egyetértünk, de ezt az előbb kifejtettek miatt nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Fodor Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nos, az előttünk levő jogintézmény bevezetését a Szabad Demokraták Szövetsége is támogatja. Az a véleményünk, hogy a kifogásnak a megjelenítése itt a bírósági eljárásokban nagyon jótékony hatással lehet a perek elhúzódásával kapcsolatos aggályokra.

Ezek az aggályok pedig komolyak, és komolyan is kell őket venni. Tudjuk jól, hogy Magyarországon ez jelentős problémát jelent a bírósági eljárásokban, nemcsak azért, mert sokat beszélünk róla, a sajtóban lehet róla olvasni, tapasztaljuk, hanem valóban úgy van, hogy nemzetközi fórumokon is megjelennek már az ezzel kapcsolatos panaszok.

Persze nem egyedi a jelenség, hiszen más európai uniós országok is küszködnek ugyanilyen bajokkal és ugyanilyen gondokkal, tehát nem mondhatjuk azt, hogy csak a magyar igazságszolgáltatás az, amelyik ilyen cipőben jár. Másokra is jellemző ez. De ez nem kell hogy vigasztaljon minket ebben a történetben, attól még nekünk tenni kell valamit ez ellen, hiszen a tisztességes és fair eljáráshoz való jogot ez bizony gyakran sérti, hiszen olyan irdatlan hosszúságú jó néhány pernek a lefolyása. Ezt pontosan tudjuk mi, jogászok és mások is, hogy itt azért komoly bajok vannak.

Igaz, lehet, amit Rubovszky képviselőtársam mondott, hogy persze sok minden van, amin pénzzel lehet segíteni; azt is tudjuk, hogy azért Magyarország jó ideje nincs olyan helyzetben és nem is lesz a közeljövőben, belátható időn belül, hogy önmagában pénzkérdéssel ez megoldható lenne a bíróságokon. A bíróságoknak persze szükségük van, az önálló és független igazságszolgáltatásnak egy viszonylag stabil anyagi bázisra és egy jól kiépített rendszerre, amely jól működik, és nem szegényes körülményekre, ez rendben is van, de nekem az a véleményem, hogy önmagában ennek az intézménynek, jogintézménynek a megjelenése kétségtelenül lehet egy fegyelmező hatással a joggyakorlatra.

Csákabonyi képviselőtársam és Hankó Faragó Miklós államtitkár úr is beszélt itt a preventív hatásról, én az SZDSZ nevében ezt tartom a legfontosabbnak, ennek a kiemelését, mert egyébként amit Rubovszky képviselőtársunk elmondott, azt gondolom, azzal érdemes érdemben foglalkozni, ahol lehet ezen segíteni, változtatni, tegyük meg, nyilván azért is kerül ide a javaslat a parlament elé. Azt hiszem, minden értelmes módosító indítványra nyitottak leszünk mi a kormánypárti képviselők oldaláról. De az a hatás, amelyet önmagában az intézmény bevezetése fejthet ki, nevezetesen, hogy megvan a lehetőség arra, hogy egy elhúzódó eljárásban meggyorsítsuk az eljárást, kifogás intézményével kilépjünk, ha úgy tetszik, a per szokásos színfalai közül, és egy más dimenzióba helyezzük az eljárást, ez szerintem nagyon jótékony hatással lehet arra a problémára, amiről beszéltünk.

Nos, mindezen megfontolások alapján mi azt gondoljuk, hogy minden averziót tisztelve és elfogadva értelmes és jó módosító indítványokat, a javaslat iránya jó, ahogy ezt egyébként a Fidesz szónokától is hallottuk, a cél világos, mindannyian osztjuk ezt a célt, hogy rövidítsük le a bírósági eljárások hosszát. Mi ezt egy alkalmas eszköznek tartjuk, úgyhogy az SZDSZ részéről elfogadásra ajánljuk a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Karsai Péternek, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tárgybeli törvényjavaslat egy jogrendszerünkben meglevő, a jogbiztonság kérdésével szorosan összefüggő hiányosság pótlására irányul. Jól ismert a közvéleménynek az az elmarasztaló álláspontja is, ami az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban a leggyakrabban megfogalmazódik az évekig húzódó perek, a hosszú, nemritkán okafogyottá váló eljárások miatt.

Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló római egyezmény hazánk nemzetközi kötelezettségeként fogalmazza meg “az ésszerű időn belül való tárgyalás és ítélethozatal elvétö. Emellett hazánk mindig is fontosnak tartotta az Emberi Jogok Európai Bíróságának működését, annak döntései megjelentek a magyar gyakorlatban, a jogalkotás folyamatosan követte a megjelenő ítéleteket, a Magyarországot érintő döntések pedig olvashatók az interneten is. 2000-ben a Lengyelország ellen kezdeményezett úgynevezett Kudla-ügy fordulópontot és komoly jogalkotási kihívást jelentett az európai országok többségének, amikor a bíróság korábbi esetjogát felülvizsgálva előírta, hogy a részes országoknak ezentúl gondoskodniuk kell a nemzeti hatóságaik előtti hatékony jogorvoslatról, amikor azt állítják, hogy indokolatlan késések történtek a nemzeti eljárás során.

(20.30)

Az egyezmény részes országainak biztosítaniuk kell, hogy beillesztik nemzeti jogukba a hatékony jogorvoslat lehetőségét az eljárások indokolatlan elhúzódásával szemben. Korlátozott lehetőségek korábban például az Országos Igazságszolgáltatási Tanács előtt már léteztek, fontos azonban, hogy a peres felek számára egységes jogorvoslati lehetőséget teremtsünk ebben a kérdésben.

Az Igazságügyi Minisztérium már 2001-ben javaslatot tett az Országos Igazságszolgáltatási Tanács részére az egy éven túli folyamatban lévő ügyek felülvizsgálatára. Ennek alapján a tanács végső soron a két éven túli folyamatban lévő ügyek felülvizsgálatát rendelte el, amit négyhavonta ismételten megtett.

Tisztelt Országgyűlés! Az előző ciklusban az ítélkezés feltételeinek javítása és a peres eljárások gyorsítása érdekében számos intézkedés és jogszabály-módosítás történt azért, hogy az egyes bíróságok munkaterhei valóban arányosabbá váljanak, ezáltal az ítélkezés ténylegesen gyorsuljon és szakszerűbb legyen, valamint a helyi bíróságok aránytalanul nagy munkaterhe csökkenjen.

Ennek ellenére is tapasztalható, hogy Magyarországgal szemben is leginkább az eljárások elhúzódásával összefüggésben kezdeményeznek ügyeket. A strasbourgi szervekhez benyújtott magyar panaszok tapasztalatai szerint a magyar ügyek jelentős részét a polgári perek elhúzódása miatti panaszok teszik ki, ugyanakkor büntetőeljárás elhúzódása miatt is marasztalta már el a bíróság a magyar államot. A bíróság emellett több esetben megállapította, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének jelenlegi szabályai nem teremtenek hatékony jogorvoslatot az ilyen elhúzódó eljárások miatt. Erre tekintettel is szükséges, hogy belső jogunk rendelkezzen olyan jogintézménnyel, amely az eljárások során biztosíthatja azok folytatását, ésszerű időn belüli lezárását.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum részéről támogathatónak tartjuk a tervezett módosítást, tekintettel arra is, hogy a tervezett magyar szabályozás kidolgozásánál a komoly tapasztalatokra visszatekintő osztrák megoldást vették alapul, és azt az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal együttműködve dolgozták ki. Kritikai észrevételként azonban meg kell jegyezni, hogy a kormány sajnos nem siette el a jogintézmény bevezetését, arra már évekkel ezelőtt szükség lett volna; ha úgy tetszik, témánál maradva: nomen est omen. Ez az eljárás is indokolatlanul, sőt érthetetlenül hosszú ideig húzódott.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most felszólalásra következik Lezsák Sándor független képviselő. Öné a szó, képviselő úr.

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Nemcsak a magam és környezetem tapasztalata, de történelmi, irodalmi olvasmányélményeim is igazolják, hogy kis hazánkban hagyományosan elhúzódnak a perek, és viszonylag lassan őrölnek az igazságszolgáltatás malmai. Nem véletlenül Magyarországon jegyezték fel a jogtörténelem talán legtovább, több mint ötszáz éven át húzódó perét is, ami a Nyulak-szigeti apácák és bizonyos Pest megyében élő birtokos családok között zajlott. Az 1200-as évek második felétől az 1700-as évek végéig tartott ez a per. Aztán a hatvan-nyolcvan évig tartó, osztályos örökösödési és leánynegyed részt követelő perek szinte mindennaposak voltak a feudalizmus kori Magyarországon. Több történész a középkorban évtizedekig elhúzódó perek létéből - annak negatív következményeit elismerve - pozitív következtetést is levont, miszerint az adott korban élő emberek bíztak az akkori igazságszolgáltatásban, annak lassúsága ellenére is, különben nem a pereskedés, hanem a nyers erőszak révén kerestek volna jogorvoslatot.

Történelmi hagyományaink ismeretében, bármennyire megértő és türelmes a hazai közvélemény, az igazságszolgáltatás időigénye miatt a perek elhúzódása mindenképpen aláássa a jogbiztonságot, és felerősíti az önbíráskodás veszélyét. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága az elmúlt években már több esetben elmarasztaló végzést hozott Magyarországgal szemben az ésszerűnél hosszabb ideig tartó bírósági eljárások miatt. Tehát feltétlenül üdvözölnünk kell a bírósági eljárások elhúzódása miatti kifogás jogintézményének a bevezetését. Mindenképpen bízom abban, hogy nem kell gyakran alkalmazni majd ezt az eszközt, mert ennek a törvénynek maga a léte a peres eljárások ésszerű határidőn belüli befejezésére sarkallja az igazságszolgáltatás területén dolgozókat. (Dr. Csákabonyi Balázs: Így van!)

A Nemzeti Fórum jogi kabinetje ugyanakkor egyetért a Rubovszky György által elsorolt kifogásokkal, észrevételekkel és számonkéréssel, és úgy véljük, hogy a céljaiban ugyan jelesre vizsgázott ez a törvényjavaslat, de a gyakorlati vizsgán most bukásra áll, hiszen ha nem kapja meg a megfelelő kétharmados támogatást, akkor ez a törvényjavaslat megint csak papíron marad. Arra kérem a kormányzatot, a kormánypárti képviselőket, alaposan fontolják meg annak lehetőségét, hogy miképpen lehet ezeket a kifogásokat, észrevételeket a törvényben egy többpárti egyeztetés során megjeleníteni, és ezzel ezt a céljaiban valóban igen értékes törvényjavaslatot törvényerőre emelni a parlamenti többség által.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Répássy Róbert, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csákabonyi képviselőtársam véleményét, illetőleg elmondását arról, hogy az alkotmányügyi bizottságban mi hangzott el, volt szerencsém hallani, bár az üléstermen kívül tartózkodtam. Annyiban szeretném pontosítani az ön által elmondottakat, én arra hívtam fel a figyelmet, hogy a büntetőeljárásban a bírósági gyakorlatban évek óta, sőt évtizedek óta enyhítő körülményként veszik figyelembe az eljárás elhúzódását, és adott esetben előfordult - én magam egy esetet említettem, amiben védőként jártam el -, hogy míg első fokon úgynevezett letöltendő, tehát végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki, másodfokon hatályon kívül helyezték az ítéletet, a megismételt elsőfokú eljárásban már végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést szabtak ki, és végül a jogerős ítéletben pedig már csak pénzbüntetést szabtak ki, és minden esetben azért enyhítették a kiszabott büntetést, mert az eljárás elhúzódására mint enyhítő körülményre hivatkozott a bíróság. S megjegyeztem, hogy ebben a konkrét esetben az eljárás elhúzódása azt eredményezte a vádlottnál, hogy nem kellett neki a börtönbe bevonulni, hanem tulajdonképpen egy pénzbüntetéssel, úgymond, megúszta ezt az eljárást.

Tehát én arra hívtam fel a figyelmet, hogy az az elképzelés, mely szerint ennek a jogintézménynek az egyik előterjesztője maga a terhelt vagy a védője lenne, az elgondolkodtató, hogy nem a valóságnak vagy nem a gyakorlati életnek megfelelő szituációkat eredményezhet, merthogy a terheltnek néhány esetben az az érdeke, hogy húzódjon el az eljárás, és nem az az érdeke, hogy minél hamarabb befejeződjön. Például a szabadlábon védekező vádlottak számára sokkal kényelmesebb és kedvezőbb, ha egy későbbi időpontban bírálják el, már csak azért is, mert van egy szabály, mely szerint az enyhébb büntetőtörvény alkalmazásra kell hogy kerüljön egy későbbi elbírálási időpontban.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Csákabonyi Balázs képviselő úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen. Nem akarok itt különösebb vitát gerjeszteni ezzel a felszólalással kapcsolatban. Ismerem a képviselő úr példáját is, amit elmondott a bizottság előtt meg itt is elmondott. A bíróság akkor veheti enyhítő körülményként - és a gyakorlat töretlen - a perek elhúzódását, ha ez a vádlott hibáján kívül bekövetkezett okból keletkezik. Ez az egyik dolog.

A másik pedig: a bíróságnak az a feladata, hogy igyekezzék az időszerűség követelményének megfelelően a büntetőeljárást is mielőbb befejezni, és ezzel kapcsolatban a büntetőbíróság kezében is nagyon komoly kényszerítő eszközök vannak mind a szakértőkkel, mind a tanúval, mind pedig a vádlottakkal szemben.

(20.40)

Ha pedig arra játszik a védelem vagy maga a vádlott, hogy elhúzza a büntetőeljárást, akkor az azonnal kiderül azokból az eljárási cselekményekből, amelyeket elmulasztanak vagy amelyeket nem tesznek meg, és a bíróság ezt szankcionálhatja és szankcionálni is fogja.

A másik pedig: mi a büntetés célja? A megfelelő joghátrány alkalmazása a generális és a speciális prevenció érdekében. Ha ezt az álláspontot mi elfogadnánk, hogy az eljárás gyorsítása ellentétes a vádlottak érdekeivel, akkor azt hiszem, hogy téves álláspontra helyezkednénk. Értem én, hogy gyakorlatból hozott a képviselő úr példát, el is fogadom ezt, én magam is találkoztam hasonló esettel, de éppen ezeket kell megakadályozni azzal, hogy minél gyorsabban fejeződjenek be a büntetőeljárások is, mert a társadalom és az egyén érdeke is ezt kívánja.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Rubovszky György, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek, és csupán azért kértem szót, mert Fodor Gábor képviselő úr kvázi felszólított minket, hogy jobbító módosító indítványainkat el fogják fogadni, és akkor fogadjuk el a törvényt.

Nem látok lehetőséget a törvényjavaslat lazítására, megmondom, miért. Én végig azt vitattam, hogy ez nagyon helyes, keményen megkövetelhetjük a bíráktól a Pp. és a Be. szerinti pontos munkát, de megfelelő munkafeltételeket kell teremtenünk számukra, és ez igenis anyagi kérdés; ez a miniszter úr által megállapított 200 fő, ezt ő nyilván valahonnan vette, és ennek nyilván megvan pontosan a háttéradata. Mondom, az egész eljárás során sehol máshol, csak a miniszter úrnak a Fidesz képviselőcsoportja felé írt leveléből van ez az adat. Ezzel el tudom képzelni, de ezt mi nem tudjuk módosító indítványként ebben a törvényjavaslatban előterjeszteni. A költségvetési vitával kapcsolatban már nem tudunk módosító indítványt előterjeszteni, ebből az következik, hogy a jogszabály megmentése egyedül és kizárólag a kormányzat kezében van, mert a kormányzat van egyedül abban a helyzetben, hogy egy olyan lépést tegyen, hogy akár költségvetési tartalék vagy valami terhére ezt a szerintünk elfogadhatatlan, szigorú helyzetet feloldja, és ha meglesznek azok a feltételek, akkor igenis meg lehet követelni azokat, amiket ez a jogszabály célul kitűz. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra Répássy Róbert, a Fidesz képviselője következik.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Remélem, csak egy percet veszek igénybe. Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy tekintettel arra, hogy a bírói gyakorlat az eljárás elhúzódását enyhítő körülményként veszi figyelembe, a terheltnek legális érdeke fűződik ahhoz, legális célkitűzése lehet az, hogy az enyhítő körülmények bekövetkeztére ő figyelemmel legyen. Ugyanolyan, mint ha a teljes, tényfeltáró beismerő vallomását aszerint motiválja az ügyvéd, mondjuk, olyan tanácsot ad neki, hogy ez enyhítő körülményt jelent, ugyanígy az eljárás elhúzódása is, azt gondolom, egy legális enyhítő körülmény.

Más kérdés, hogy ebben a törvényjavaslatban arra nincsen lehetőség, hogy például az eljárás elhúzódása miatt, mondjuk, az ügyész, tehát a vádképviselet terjesszen elő kifogást, hiszen amit kifejtett Csákabonyi képviselőtársam, annak pont az lenne az értelme, hogy tulajdonképpen az állam büntetőigénye az, amely sérül, ha az eljárás elhúzódik, és az állam büntetőigényének az érvényesítője lehetne, aki a bírósággal szemben egy ilyen kifogást terjeszt elő.

Ezzel én nem azt akartam javasolni, hogy módosítsuk, és az ügyészt is vegyük bele, de fel akartam hívni a figyelmet, hogy ellentétes érdekei vannak a vádképviseletnek vagy a vádnak és a védelemnek egy büntetőeljárásban, és ezek legális érdekek, ezek alkotmányos érdekek.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Úgy látom, hogy nincs több felszólalni kívánó képviselő a mostani vitában. Így megkérdezem Hankó Faragó Miklós államtitkár urat, hogy kíván-e reagálni. (Jelzésre:) Nem, majd a későbbiekben. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát ezennel lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a későbbi ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. számú törvény, valamint az egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/18200. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/18200/1., 2. és 3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 10 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.